Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-01-01 / 517. szám
Can lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön,pénz és vására,jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten hizhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 517. Januarius 1. 1847. f r BUDAPESTI tíJRADO. ® I e.fizethetál helyben a kiadóhivatalban, hatvani nU ozal Horváth-házban 4S Sikszán alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ? ' ?,? 1 rma birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. KisGYISKORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. Fölsége b. Jósika Sámuelt az erdélyi kir. udv. kanczellaria másod-elnökét erdély országi kir. udv. kanczellárrá kinevezni legkegy. méltóztatott. ő cs kir ap. Fölsége ungvári k. kamarai prarfectussá Pálffy István ottani kamrai ügyét" érdemesíteni legkegy. méltóztatott. Szerkesztőségünkihez beküldetett az aranyidkai tűzkárvallott szerencsétlen lakosok részére a ,Religio és Nevelés Rt. szerkesztősége által 5 pg6 forint. Ezzel együtt a mostanig begyült öszveg 23 forint pengőben. (Helyzetünk és a reformok. VIII.) Előbbi czikkem, mellyben a múlt és jelenkor feudalismusának adom néhány alapvonásban vázlatát, sokat tán azon véleményre hozott, hogy én tulajdonkép mégis csak ama szép, lovagias, de barbár időket óhajtom vissza, mellyek ma már az úgynevezett szabadelvű embernek csak emlékezetben is irtózást okoznak. Nem, szíves olvasó, mint már mondtam is, ez nekem nem óhajtásom; én csak ki akarom mutatni a kezdet- és végpontot... És meglepő, ugyebár,hogy a végsőségek itt is érik egymást. Az út, mellynek irányát az ellenzéki reformok követik, csak ezen czélhoz, az új feudalizmushoz vezethet, ez pedig csakugyan nem Eldorado. ’S nem hiszem, hogy a nép, mellyet a népboldogitók úgy karjokra vettek volt egy idő előtt, nem tiltakoznék ezen fényes jövő ellen, ha neki illy messze látni adatott volna. De olly édes az ismeretlen után vágyni! olly boldogító , szépet, jót, nemeset, nagyot és dicsőt álmodni! . . . hanem — ’s ezt el fogja ismerni az értelmes olvasó is — olly felette hasznos ideje korán ki is ábrándítani! Ez, igaz, nem olly népszerű foglalatosság, mint az előbbi, de nem is minden jó, ami népszerűen hangzik ... au contraire!. . . Csak azt akarom tehát, hogy ellenzéki reformistáink lássák már egyszer a dolognak végét is, mire ők olly keveset gondolnak, és hogy tulajdonképen mi fekszik azokban a fenhangzó szójárásokban, mint: szabad föld, szabad földműves, szabad munka, szabad ipar ,stb., ha nem a társadalom természetes és szükséges fejlődésének felelnek meg. Ha ez és ilyen a czél, mihez minket a politikai reformok ellenzéki iránya vezet, illő, szembeállítanunk vele azon állapotot is, mellytől minden áron és minél hamarabb menekedni olly nagy a vágy és nyugtalanság, hogy lássuk , van-e okunk olly erősen szorgoskodni alkotmányunk formáinak változtatásán. A mi egész alkotmányunk maradványa a hűbéri rendszernek , mint minden normális fejlődésű országban , melly intézeteit lassan kint módosította az idő és körülményekhez. Tartsunk rajta egy rövid szemlét. Kezdjük a királyságon; ennek minden attribútumain látszik a feudalismus nyoma: sem az újabb elméletek szerinti constitutionalis, sem absolut , hanem — tán ez volna leghívebb értelmezése — örökös monarchia, alkotmányos szokások és egy kiváltságos aristocratia által korlátozva. Ez intézet azonban úgy a mint van sem hozatott még kérdésbe, hadd maradjon tehát és bízzuk az időre további fejlődését. A főpapi rend is egyik maradványa a feudalismusnak; ennek javait újabb időben közjóra akarták fordítani reformátoraink, tulajdonképen pedig a status számára elkobzani. Ezen javak elidegeníthetlenül és bántatlanul, mint minden más tulajdon, a papsághoz kötve kell hogy legyenek. Amíg a főpapi rend áll, addig a javak is az övéi lesznek. Mikor reformátoraink a papi rendet eltörlendették, akkor a papi jószágokat is elkobozhatják. Már hogy van-e kedvük is, ami több , erejök, ezen nagyszerű státusoperatiókhoz, az más kérdés. Annyi igaz, hogy e munkákat sehol békés időben nem is próbálták, sőt szóba sem hozták, hanem ollyankor, mikor a jog és törvény uralma megszűnt.... Sikere pedig ollyan volt, hogy még financziális tekintetből sem ajánlhatni, mert a hol illy ürügyből végrehajtották is — mint Francziaországban, hogy az 56 millióra rugó deficitet fedezze, melly azután mindjárt még négyszer annyira hágott — nem hogy kimentette volna a státust az adósságok hínárjából, hanem még nagyobb és súlyosabb galibákba keverte. Hát a végetlen polgári háború és a vallásnak tönkrejutott tekintélye a tisztelni megszokott főlelkipásztorok méltósága porbaomlásának láttára elaljasodó néperkölcs ’stb.! Lehet-e egész bizonyossággal még ma is állítani, hogy e félszázad előtt forradalmi utón eldöntött ügy már örökre el van végezve Francziaországban ’s még egyszer oda nem tér vissza, a honnan elindult volt. Hiszen Spanyolországban már egy részét a lefoglalt papi javaknak visszaadták, ’s a mellyek már el vannak idegenitve, kárpótolni akarják az illető papi tulajdonosoknak. Mert az az apostoli szegénység, mellyet némelly, meglehet, jószivü ábrándos a papi rend részébe juttatni szeretne, ülhetett az apostolok szegény világába, de a mai társadalomban , hol a nagy ur és koldus mindnyájan egy Istent hisznek, a főpapok szegénysége igen alacsony helyzetbe tenné a vallást a nagy urakkal szemben . . . Aztán kire szállottak, micsoda emberek kezére kerültek ezen papi javak ott, ahol azokat a forradalmi düh elrabolta ? Agroteurek, zsidók, nagy úrrá lett inasok és mindenféle ugorkafára mászott semmirekellőkére. ’S mi nyeresége volt ezen birtokváltozásban azon országoknak? az, hogy a szegények öröksége a publicanusok kezeibe jutott. ’S miért állanának azon terjedelmes papi javak ilik"T'T. vis.Jai ivekben’ azért, hogy rajtok több kutyát, lovat, kocsit, inast és egyéb haszontalanságot tartsanak? Ezen tiszteletgerjesztő jó öreg urak egyáltalában keveset fogyasztanak ’s épen nem vesztegetnek; nagy jövedelmeket hiú fényűzés helyett kegyes alapítványokra, iskolákra ’s a szegények és betegek gyámolitására fordítják ’s némellyek olly szerény és keresztényi, de nem politikus, titoktartással, hogy ha az ember véletlenül jótékonyságaik tudomására jut, érzékeny hálával telik el irántok. Csak bírják békével e fötisztelendőségök javaikat’s használják azokat az adakozó bölcs fejedelmek értelmében, olly szent czélokra, hogy azok ezután is a szegények öröksége maradjanak, legyenek ők inkább elosztói mint felemésztői gazdagságaiknak ’s ne féljenek, hogy valami éhes forradalmi falánkság elnyelje... Még csak egy észrevétel az igen erős demokraták szomjának enyhítésére: mellyik azon institulio, melly a legbarbárabb időkben valamint most is, pályát nyitott a legutolsó porfiáinak és a status legnagy°bb méltóságaira, a fény és dicsőség pen CfrzA egyedül a személyes érdem által, ha nem a pap terensek-e . nem ez az intézet leghűbb őrje a szabadsági. kapolója a művészetnek és tudománynak ’stb.? mAok ’S 8 °rV*L legnevezetesebb,, institutiója hűbéri alkotmányunknak születési aristokratiámn. ’ ' Jfiagy,(? bolbaja ennek az, hogy az idők folytán gondatlan ’ enyagoks es nem ápolás következtében elaljasodott ,a szá , mvaltsagai igen olcsó portéka gyanánt kezdettek be. zuseS8®I marasztalni, úgy szállottak becsben, sőt lettek árta, másokká , mindkét rendet, a fő- és lovagi rendet, megint kétkém oszthatni: vagyonosok- és proletariusokra. A proletariusok természete a nagy szaporaság, minek következtében úgy elerjedett a nemesség hazánkban, mint a világon tán semmi: minden huszadik közönséges lélekre egy nemes lélek esik! Nem volna csuda , ha nálunk az igazán erkölcsi nemesség ritka volna, ’s a „noblesse oblige“ szabály mindinkább feledékenységbe menne, mert a jó csakugyan mindig ritka. De azért, ha egy terepélyes fa, mellynek árnyában századok ivadéki találtak enyhelyet, gyökereiről igen buján kezd hajtani a kövér földben, úgy, hogy magának a derék fának koronája kezd miatta szenvedni ’s legszebb ágai elszáradni, ki kell-e vágni magát a fát a körülte elharapózó burjánért? sőt nem inkább megnyírni, körülte a gyomot eltakarítani ’s a földet még fel is ásni kell-e, hogy levegőt kapjon, éltető nedvei uj és elevenebb forgásba jöjjenek , minélfogva újabb és izmosabb hajtásokat nevelhessen ? — Minthogy valamelly neme nélkül az aristokratiának semmi kormányforma nem létezhetik, mert állandóság benne nincs , kell-e nekünk utánozni azon népek szerencsétlen kísérleteit, mellyek a magokét, olly tömérdek szerencsétlenség és zsarnokság árán eltörölték, a helyett, hogy viszszaéléseit korlátozták volna, azért, hogy elvégre is egy másiknak essenek sokkal nyomasztóbb hatalmába, mellyet ősi emlékek honához nem kötnek, magaviseletében emelkedettebb nézetek , testületi érdek és szellem , melly a nemzetével egygyéolvadott ’stb. nem határoznak, hanem egyedül a nyereség, melly jószagu, akármicsoda forrásból eredjen is ? — Magyarországnak mind geographiai, mind kivált ethnographiai helyzete, mind — és leginkább — históriai fejlődése azt kívánják , hogy alkotmányos épületének boltozata az aristokratia és a boltozat zárköve egy tekintélyes és tiszteletre méltó főrendi tábla maradjon. Hanem e végre azon jelenleg természetében álló elterjeszkedésnek , melly fényes jogait olly határtalan számra terjeszti ki, hogy épen ez által beesőket vesztik, gátat kell vetni, consolidálni kell, de úgy, hogy zárt testületté ne legyen, hanem minden kitűnőségnek , mi az erény, talentum és földbirtok mezején felemelkedik, nyitva maradjon , csak így lesz belőle alkotmányos intézeteink állandóságának ’s békés kifejlődésének biztos garantiája. . . Csak igy fogja tehetni, hogy ama szüntelen ki- ’s beábránduló agitátorunk óriási önhittségében elkiáltott , félig daczos, félig forradalmas jelszava : „veletek és általatok, ha tetszik, nélkületek sőt ellenetek, ha kell“ — mellyel sok politikai majmocska még annyiszor utána gagyogott, gondolván, hogy majd őt is óriásnak vélik — a bárgyak — örökké kudarczot valljon, mint szerencsére ekkorig. Legidomtalanabb feudális függeléke a fő valamint az alTARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Előléptetés. Adakozás az aranyidkai tüzkárvallottak részére. Helyzetünk és a reformok. Megyék: Közgyűlések Bihar és Sárosban. — Zágrábi cutiosum. Jelentés a kir. magy. természetű id. társulat névkönyve és naptáráról. A pesti kereskedelmi nyugdíj- és betegápoló Intézet. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Görögország Mexikó Északamerika. Hivatalos és magánhirdetések Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gaboraár. Stíluspapírok és részvények árkelete umnavizállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. A két műtan elemei; irta Keszler Károly, a kegy. rend. bölcsészeti kar ’s a kir. magy. term.tud társ tagja. Budán 1816. — Észrevételek a nap fölkelte és lenyugta tárgyában. Irodalom és Tudomány. A KÉZ.MŰTAN ELEMEI: az ifjúság számára irta Keszler Károly a kegy. rend. bölcsészeti kar’s a kir. magyar természettudományi társulat r. tagja Budán a kir. könyvnyomda betűivel 1846. 11 ív, ára kötve 30 kr pengő. Az anyagi jólétnek, a haladásnak leghathatósb tényezője, kivált a műipar mezején, a természetrajz alapos ismerete, mellynek tárgya a föld felületén, ’s annak belső rejtekében találtató lényeknek é s a terményeknek külső és belső alakjok ’s létszereik szerint egymástóli megkülönböztetése és rendszeres sorba helyezése. Einek tehát érzékei nincsenek eltompulva minden ismeret iránt, az a természet ezer meg ezernyi alakban feltűnő ékességei iránt sem lehet érzéketlen már azon bőven áradozó hasznok miatt sem, mellyek annak ismeretéből közvetlenül erednek. Mert minél inkább iparkodott valaki ez ágban szerzett ismereteket a gyakorlati életbe átvinni, annál több útnak és módnak jutott birtokába a mesterségbeni haladás , javítás és tökéletesítésre , ’s annál tiszteletreméltóbb álláspontot vívott ki magának. ’S korán se higye valaki, hogy erre nem kell tudomány, vagy a kézi mesterségek ’s általában az iparűzés ezer neme közt volna egy is, mellyet alapos ismeretek szerzése által javítni, tökéletesitni nem lehetne , vagy nem kellene. A természetrajzban szerzett ismereteknek a gyakorlati életbe átvitelét tárgyalja a kézműtan (technológia) melly a terményeknek belső tulajdonit, erejét, hatásmódját magyarázza, melly feladatánál fogva a kézműtan olly szoros kapcsolatban áll a természetrajzzal, mint test a lélekkel, mellyet ha egymástól elválasztunk , vagy amannak müveltetését elhanyagoljuk, lehetlen hogy továbbá is anyagi jólétünk ne tespedjen , háttérbe, ne szoruljon. Minden nemzet e virágzásnak ’s jólétnek annál magasabb fokán áll, minél jobban érti öntermesztményeit úgy alakítani, mikint azok a közéletben használhatók, mi a kézműtan tárgya , köre ’s feladata. „Pedig hány termény van a hazában, igy mond szerző előszavában , mellyet természetrajzilag ugyan ismerünk, de közéletiei hasznát koránsem tudjuk, azt mint haszonvehetlen anyagot elvetjük, vagy mint nyers terményt olcsó áron idegeneknek adjuk, hogy azt tőlök, miután kevés fáradsággal átalakították és áruezikké tették, drága pénzen ismét visszavásároljuk.“ ’S ebben szerzővel tökéletesen kezet fogok ,’s velem mind azon egyesületek, mellyek az anyagi jólét előmozdításán törekednek. Innen van , hogy az iparegyesület már 1844ben készületeket tett a kézműtan rendszeres előadására, ’s a József-ipartanoda is e tanszékre 1847dik február 26dikán tartandó csődületet hirdet, melly a vegytannal együtt egy tanító köréhez tartozandik Én pedig azt mondom, hogy nemcsak a felidézett helyeken hasznosan fog taníttatni a kézműtan, hanem az elemi és gymnasiumi tanodákban is,s mindenütt, hol a természetrajz adatik elő. A természetrajz oktatásával édenbe vezettetünk ugyan , mellyben a természet csodaszépségeit szemlélni , és csodálni lehet; ámde a kézműtan által a természet édenében elszórt virágokat szedhetünk , ’s belölök elhervadatlan koszorút fűzhetünk anyagi létünk felvirulására, hazánk díszére és boldogitására. A derék szerző tehát jeles munkájával azon hézagot pótolja , melly iskoláinkban észrevehető. Igaz , a kézműtan az eddigi tanulmányok közé nincs rendszeresítve sem elemi, sem gymn.iasiumi tanodákban, de minő örömélvezettel fogja az ifji a természetrajzot is tanulni, ha a tanító őt a kézműtan szerint azonnal a gyakorlati haszonra is utasítja , azt vele megismerteti addig is , míg rendes tanulmányok közé sorolva lesz, mi hogy nem sokára megtörténendik, bizton reméljük. A jelen művet szerző az ifjúság számára írta , azért czélszerűen is az ifjúsághoz van alkalmazva. Sok könyv forgott már kezem közt, melly az ifjúságnak vala szánva,s még sem volt általa használható vagy a szőrszálhasogató felosztások homályossága, vagy a styl dagálya, vagy a tárgy tökéletlen kimerítése, vagy annak szükségtelen terjedelmessége miatt. Csak az , ki a tanítási pályán több évig, mint szerző működik, ítélheti meg legjobban: quid valeant humeri. A kezdők számára írt munka a czélnak tökéletesen megfelel nemcsak azért, mivel a magyar irodalomnak e nemében első szerepet játszik, hanem azért is, mivel ámbár röviden , mégis kimerítőleg ismerteti a termesztmények átalakulását különös figyelemmel lévén szerző hazánk termesztményei iránt. A felosztás természetes , egyszerű és a természetrajzhoz alkalmazott; a nyelv tiszta, szabályozott és könnyen érthető, miilyennek kell minden könyvnek lenni, mellyet az ifjúság kezébe adunk, némelly helyet német vagy latin műszóval értelmezve. Adja az ég, hogy a széptehetségü fiatal szerző igyekezete minél több pártolót nyerjen,s neki alkalom adassék e mezőn tett tapasztalatait bővebb munkával a tudós világgal megismertetni. Halványi János, C3. Jelen számunkhoz mellékelve küldjük 1846dik évi ,Hiradói-nk czimlapját. ÉSZREVÉTELEK A NAPFELKELTE ÉS LENYUGTA TÁRGYÁBAN. A napfelkelte és lenyugta nem úgy adatik a Mezei Naptár 1847ik évi folyamában, mint honi kalendáriumaink adni szokták, hanem olly módon , mint hoszabb idő óta külföldön adni szokássá vált,s mint adó, míg élt, a magyar tudós társaság által kiadott astronómiai napló. Lássuk tehát a különbséget, hogy megítélhessük, vájjon czélszerűen történt-e az újítás. Honi kalendáriumaink a szóban lévő két rovatot igazi időben adják, az 1847-i Mezei Naptár ellenben közép időben, amazok úgy mint lenne sugártörés nélkül, ez a sugártörést ki nem felejtve számolásiból. Már mi az első pontot illeti, az a kérdés , mi czélszerűbb , olly időben adni-e az említett tüneményeket, millyet közönségesen csak a napórák mutatnak, vagy olyanban , millyet a mi közönséges (torony-, fal - vagy zseb-) óráink mutatnak, midőn tudniillik jól járnak. Az olvasó közönség bizonyosan ez utóbbi mellett fog szavazni, tekintetbe vévén, hogy az igazi idő (napóra ’sat.) napról napra változó, holott a középidő állandó, azaz épen ollyan , millyet a mi mesterséges szerkezetű óráink mutatnak. Délnek e szerint azon időpont vézetett, melly középdélnek neveztetik, ’s mellyet a budai csillagászintézet harangütéssel szokott észrevehetővé tenni. E középdél megegyezik ugyan néha az igazi déllel, midőn tudniillik a nap láthatárunk felett legmagasabb állását eléri, de többnyire eltér attól, néhány perccel korább vagy későbbre esvén. Így például