Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-02-23 / 547. szám
Esenapok minden hetén négyszer, u. m. kedden, csitörtikim, peili es vasam.jelennek meg. Elnézetési ár létéire buudapesten názhoz-hordással 5 ft., borítékban * ft. postán borítékban l!ft. ez. p A hirnetmenyek minden aprubetűs hasáb- Suraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 547. Februarius 23.1847. BUDAPESTI HIM DG. Eln.flzotbenni hr vi ,■ * kiadóhivatalban, hatvani uldozai Horváth-hazban 4S.‘!h szaim alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példa ivókat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltelhetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. Fens. István főlig válasza a dunininneni kerületi táblához. Nyílt levelek Erős Lajoshoz Szabolcsba (Csilapodjunk YL) — Újévi merengés. — Kimutatása a Száva folyón 1846ban szállított termesztmények és kereskedési czikkeknek. Megyék: Közgyűlés Veszprémben. Budapesti hirharang. Erdélyi országgyűlés (Rövid közlések. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Hivatalos és magánhirdetések. Lodteriahazások.Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Status papirok és részvények árkelete. Dunavizállás. ÍRAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. Fölsége Kocsi-Horváth Sámuelt Veszprém megye alispánját ,kir. tanácsosi czimmel díj-elengedés mellett diszesiteni leg - kegy; méltóztatot. Ő cs. kir. ap. Fölsége a beszterczei szék. káptalannál Fogt József kanonokot a bold, szűz Mária szebegény-hegyi apaija; Cherven Tamás kanonokot pedig a bold, szűz Mária újházi (de casa nova) apaija czimével felruházni legkegy. méltóztatott. A nmen magy. kir. udv. Kincstár a zsolnai k. sóhivatalnál megüresült ellenőrködő mázsamesteri állomásra Roth Károly ugyanottani mázsamestert, az ezáltal megüresült állomásra pedig Vogel Károly pesti sómázsálót, kinek eddigi tisztállomása többé betöltetni nem fog; továbbá a tárkányi k. sóhivatalnál megüresült mázsálóságra Pogány László nagyváradi k. sótárőrt alkalmazla. — Végre a brucki harminczad-hivatalnál megüresült ellenőrségre Brunner József sopronyi kir harminczad-hivatali segédet, ennek helyére pedig Langer Antal magyarfalvi k. harminczadt ellenőrt léptette elő. VÁLASZA fenséges István főherczegnek a dunákinneni kerületiörvényes tábla által hozzá intézett részvét tanusitó iratra: „Nagyságos, nemes és vitézlő urak! Azon bánatos részvétért, mellyel uraságlok felejthetlen édesatyám elhunyta felelli fájdalmamban olly híven osztoznak, szivemből köszönetet mondok; a mint hogy szívből eredteknek hiszem azon bizalomteljes ragaszkodás nyilatkozatait is, mellyekel uraságlok Magyarországban kir. helytartóvá lett legkegyelmesebb kineveztetésem felett f. évi boldogasszony hava 29én kelt üdvözlő feliratukban irántam kifejezni szíveskedtek. • Magasztos példa gyanánt áll előttem ez uj pályán a boldogultak félszázados dicső működése; ’s az áldás, mit hálatlanus elismerés az ország minden részeiben hamvaira mond, hatalmas ösztönül szolgál nekem, hogy nyomdokait követve, a bennem helyzett legmagasb bizalomnak ’s irántam nyilvánuló várakozásnak Isten segedelmével lehetőleg megfelelni törekedjem. — Ki egyébiránt, őszinte köszönetem ismétlése mellett, minden jót kívánván, maradok czimizelt uraságlok Bécs, böjtelő hava (Okén 1847, jóakarója István m. k., kir. helytartó. ________ _ (NYÍLT LEVELEK Erős Lajoshoz, Szabolcsba. Öinlatiniljunk. VT.) Magam is érzem, kedves barátom, hogy hosszabbra nyúltak fejtegetéseim, mint kivárnám volna, és azért szükséges is, hogy azokat ezúttal berekeszszem. Meglehet és gyanítom, hogy sokat mondtam, mi a pártodbeliekre és magadra kellemetlenül hathatott. Szomorú , hogy oda jutottak a dolgok , miszerint a viszonyos foglalgatások folyamában az eféléket elkerülni alig lehet, anélkül, hogy a való és igaz ne szenvedjen mellette. És azért hagyjuk abba a sopánykodást a felek, min változtatni nem lehet, és nézzük az indokokat, mellyek alkalmasok arra, hogy benneteket a dolgok újabb fordulatival, mellyeknek eszközlői nagy részben magatok valótok, méltán békíthetnek. Nincs benne kétség, hogy azon pillanat, midőn azon édes csalódások helyére, mellyekbe ringattuk volt magunkat, elvégre a rideg valóság lép, teli van keserűséggel és a kedélyt keményen sújtja, így például az ifjú, ki legszebb reményeivel a hajadonon függött, ha észreveszi, hogy ez csalfa és hittelen; — a férfi, ki élte boldogságát neje szereldéhez lánczolá , ha sejti, hogy ez máshoz kezd fordulni; — a férj, ha nincs gyermeke, melly után szíve cseng, vagy ha látja, hogy a magzat, kiért annyit fáradot, nem felel meg várakozásának; — a testvér, ha hideg részvétlenséget és elidegenedést tapasztal azok részéről, kiket leghűbb barátjainak vélt tarthatni, hogy mindezek sajgó fájdalmakat és keserveket érezhetnek, belátni igen könnyű. És azért ép olly kevés nehézséggel jár, észszel felérni azt, hogy bennetek a dolgok legújabb fordulatai nem kis tömegét a kellemetlen érzéseknek költhetik fel. Nem csekély ugyanis azok száma, mellyekbe ringallátok volt magatokat és mellyektől mármost búcsúznotok szükséges. Azon ingatag hajadonnak, melylyel ölelkezni annyira szerettetek—a népszerűségnek csalfaságát ’s hűtlenségét kezditek észrevenni — és búsultok. Azon aszszony, kinek osztatlan ragaszkodását megnyerni annyira buzogtatok — a közvélemény — kedvezéseiben már másokat is részesít, kegyes szemmel másokra is tekint — és szomorkodtok. Azon magzat, kinek nemzése és ápolása körül anynyit izzadoztatok — a haladás — vagy meg sem született, vagy ha megszületett is, törpe és hő reményeiteknek meg nem felel— és soványkodtak. A testvérek, kikbe a szorultság pillanatában helyez élek minden reményeitekéi — tin pártotok — oszlik nézetekben, szakadozik érdekekben— és desperáltok. Egy szóval: beköszönt a csalódásokbeli kibontakozás pillanata, és innen a keserűség. Ti azt hittétek, hogy politikátokkal lehet valamit lendíteni felfelé és magatok körül, és most az jő ki, hogy nem lehet bizony semmit is — és ezért haragusztok. Én ezt észszel igen jól fel bírom fogni, de közdolgok latolása körül távol szeretek maradni minden érzelgőségtől, és azért legkisebbé sem sajnállak benneteket, hanem ezt csak akkor tenném, ha látnom kellene, hogy a tapasztalás tanúságai nincsenek rátuk semmi befolyással, mert elismerem, hogy nincs sajnálatra méltóbb lény az ég alatt, mint az, kinek a fülei annyira berekedve, szemei olly vastag hályoggal fedve vannak, miszerint ezen értékekre a tapasztalásnak sincsen behatása. Én azonban tőlelek egészen mást várok, várom pedig azt, hogy lesz elég tnmegtagadásnak örülni velem , hogy bekövetkezett elvégre a csalódásokbeli kibontakozás pillanata, melly alapos ön- és helyzetismerethez vezetend benneteket. És azért, minél hamarább túlestek és elfojtjátok azon keserűséget, melly kebleteket sanyargatja, annál jobb , annál hamarább fogtok azon szerepbe visszalépni, melly sajátotok és mellyből csak a dolgok abnormis állásánál fogva lehet kilépnetek t. i. a minoritás szerepébe. Hadd magyarázom neked meg azon szerep sajátszerűségét és értelmét, mellybe vissza kell lépnetek , ha ügyeinket balásan fejteni és jobbra fordulni látni akarjuk. Reményem, sőt erős hiedelmem szerint a kormány a tapasztalás tanulságait hasznára fogja fordítani, ezentúl két elvtől nem fog többé eltérni és azok szellemében fog kormányozni. Először, örökös éber figyelemmel fogja kísérni az ország szükségeit, a vélemények fejleményeit, és így mind a törvényhozási téren maga fogja készen formulázni a valódi szükség-javasolja törvényhozási intézkedéseket, mind pedig közigazgatásilag mindazt létesítendi, mihez a törvényhozó tesz hozzájárulása nem szükséges, és ami törvényszerűleg közigazgatási körbe tartozik. Másodszor, meg fog maradni azon üdvös elhatározása mellett, hogy azokat, kik az ő megzsbbasztására minden módon törekednek, alkotmányszerűségét el nem ismerik és rosz szándékokról gyanúsítják, a végrehajtó hatalom eszközeivé, bírói hatalom részeseivé, mennyire tőle függ, nem teendi. Ennek természet szerint több következése lesz. Mindenekelőtt többsége lesz a kormánynak a törvényhozási téren és erős pártja, melly őt a közigazgatás és véleményi mezőn isl ápolandja. Ezek következtében erkölcsi tekintélye és súlya növekedvén, hatályosabban fog kormányozhatni az eddigi eszközökkel, és a hiányzókat alkotmány vagy törvény körén kívül keresni, nem lesz semmi hajlama. És ez egy eredmény; másik az, hogy homogénebbek lévén az egész kormányzási gép kerekei, az sokkal jobban és nagyobb sikerrel fog foroghatni, és egyszersmind azon eszmezavar is megszűnik, melly abból származik, hálálják az emberek, hogy valamelly kormány elleneinek legyezgetése és kegyelése által, minden lépten elveit tagadja meg, és határozatlanságát azzal járó gyengeségével együtt elárulja. Az illy sikerek vissza fogják adni az elméknek az önbizalmat, és ki fognak bennünket emelni azon hibánkból, hogy mindent egyszerre akarunk , sort várni nem tudunnk , és ha tettünk valamit, még mielőtt az eredményét kifejtette volna, már ismét mást és többet akarunk. És ez még nem elég. A kormány kiemelkedve elvégre azon sajnálatos állásból, mellybe magát besaváglyáztatni engedte, meg fogja ízlelni a többséggel akormányzás jóvoltjait, malasztjait és igy azon többség rokonszenveit, mellyre támaszkodik, becsben tartakolja, és mivel egy részről minden alkotmányos országok példája arra tanúja, hogy kormány többségét úgy és azon eszközökkel tarthatja meg, mellyekkel szerezte, t. i. ha törvényszerű, nemzeti, alkotmányos és haladó, természetesen haladó, alkotmányos, törvényszerű és nemzeti fog maradni, mi alatt más részről sohasem felejtenii azt, hogy olly dynassiáknál, mellyek nem benn laknak a honban ’s külön szerkezetü népeken uralkodnak, az alkotmányos nemzetek ösztönszerü féltékenysége jogaik iránt soha egészen meg nem szünhetik, és igy ezt bármikép felbizgatni óvakodandik. Ezen állapot összeségét nevezem én alkotmányos monarchiának a szó igaz értelmében. Véleményem szerint dolgaink ezen irányt veszik és ezen szellemben felfedeznek. Ámde, ha ez így van, a tiétek nem lehet tovább azon szerep, mellyel eddig játszottatok. Hadd lássuk tehát ezen új helyzetben, mi a ti természetes szerepelek. Noha még csak reményeim vannak, de mint bevégzett tényt teszem fel, hogy nagyszámú csalódásitokból kibontakoztatok, és a kénytelenségnek engedtetek. Ebből mi következik ? Természetesen az, hogy meg fogjátok eljárástokat változtatni. Politikai elveitek és czéljaitok mellett megmaradhattok,de nem fogtok systematice törni a kormány ellen, nem fogjátok kormányzását nehezíteni, nem fogjátok tőle megvonni akarni azon módokat, mellyek segélyével lehet egyedül hatályosan kormányozni, a nemzetiség terjesztésében semmi erőszakot és kényszerítést alkalmazni nem fogtok , nem fogjátok csupán magatokat hazafiaknak tartani, és ezáltal az ellenpárt szenvedélyes háborúját provokálni, nem látandjátok minden kormányt rendeletben és hivatalnokban az absolutismus eszközeit, nem fogjátok az ellenvélemény elriasztása és elnémutása által eszméitek győzelmét eszközölni akarni, nem fogtok egyszerre sokat markolni, tekintettel lesztek az átmeneti processusban nélkülözhetlen stádiumokra , és alapokat fogtok lerakni igyekezni a tovább és magasabbra építhetés czéljából. Az ilyen józanabb eljárásnak mi lesz természetszerű morális eredménye? A kormánynak azon aggodalma , hogy a haladási és úgynevezett liberális eszmék nálunk eddig, valóságos kormány elleni eszmék szövetségben, és ezen utóbbi eszmék képviselőinek szószólása mellett hozatán rendszerint szőnyegre, a haladási eszmék győzelme , egyszersmind a rendesenség és kormányfelgyengülés eszméinek diadalát is magában találja foglalni, el lesz egészen távoztatva, és ez által ő a szükséges átalakítások formulázására és keresztülélésére, minden veszély nélkül el fogja magát tökélhetni. Ellenpártotok, ha egyszer eszméiteket és eljárástokat veszélyes szövetségeseiktől megszabadítottátok, sokkal hajlandóbb lesz azokat méltánylani, nyugtalanság nélkül fog reátok tekinthetni, könnyebben megbarátkozhatni velük, az ellenvélemény képviselőinek és eljárásuk józansága és mérséklete, kedvező nézeteket fog kelteni maguk ezen eszmék iránt, és a párt a szellemű idegenkedés és szükkeblűség következményeit szelídíteni fogja. A vitatás és véleményharcz, mind a sajtó mind a köztanácskozások terén — mnr nélkülözhetően kellékei az alkotmányos után történni kellő átalakításoknak — higgadtabbak, több oldalúbbak, gyökeresebbek, mélyebbek leendőnek —az eredmények végre, minden irányban gyümölcsözőbbek, megnyugtatóbbak , kielégítőbbek. Öszvefogva ezeket, világos, hogy a valóságos alkotmányos kifejtés a ti minoritástokat egyenesen postulálja — feltéve természetesen, hogy igazam van abban , mit felebb a kormány jövendő politikájáról állítottam, mert ha nincs igazam , úgy még azért nem következik ugyan , hogy nektek legyen , de annyi bizonyos, hogy akár többségben akár kisebbségben legyetek, mindegy , mert ez esetben mire szükségünk van, elérni úgy sem fogjuk , és alkotmányosságunk alig leend egyéb, ízott malasztnal. Ezen eredményeket várom én kedves barátom, és mondhatom , ezt várja pártom azon új szereptől, mellybe visszalépésieket eszközölni akarjuk. És ti mégis azt mondjátok, hogy mi akarunk benneteket nullificálni? Ti mondjátok ezt, kik tudjátok, hogy pártot, valami a fejét bírja, nullificálni nem is lehet! Formáljatok politikai iskolát, jöjjetek magatokkal tisztába, regeneráljátok magatokat, hozzatok be fegyelmet soraitokba, őrködjetek az alkotmány felett a menynyit tetszik, de tűrjétek, hogy mások meg a felett őrködhessenek, nehogy ebből, a nézeteitektől eltérő elemek megzsibbasztása legyen; opponáljatok, de ne a létező viszonyok által reánk szabott kénytelenségeknek, ne a normális kifejlődés kellékeinek ; tűzzetek ki eszméket valósításul, melylyeknek benső hasznosságuk és gyakorlati kivihetőségüknél fogva jövendőjük van, és pártoloknak is lesz jövendője, nullificáltalni soha sem fog, és mindig megmaradand a hazai ügyek fejlődésére azon befolyása, mellyet illy feltételek mellett, még az egyesek munkássága sem szokott soha is nélkülözni, De más részt, váljatok végkép még minden turbulentiától; minden kurucr reminiscentiáktól; az alkotmány feletti őrködést ne a kormány megzsibbasztásában keressétek; ne vonakodjatok a hazaszeretet lelkesedését a higgadt megfontolás és körültekintés sugallatai által mérsékelni; barátkozzatok meg azzal, hogy a kormány őszinte és erélyes közremunkálása nélkül boldogulni nem fogunk , ennek állandó megnyeréséhez pedig egyéb kívántatik phrasisok és ömlengéseknél, mellyeket aztán a tények kinevetnek; hrigyélek el valahára, hogy olly kormány, melly nem egy nemzet ragaszkodásán, hanem egyedül néhány osztály kiváltságain feneklő alkotmányt, tisztel, ápol és fejleszt, bizonyosan távol van minden alkotmányellenes szándéktól; győzzétek meg magatokat, hogy egy kormány, melly a nemzetiség terjedésének mindig újabb mezőket, szilárdulásának mindig újabb biztosítékokat ad, nemzetellenes nem lehet; ami pedig eszméitek valósítását illeti, bízzatok a haza nemlétében, bízzatok végre az időben, a század szellemében, eszméinek hatalmában, állhatatos kisürésükben, ésnem lesztek soha is nullifiálva! Ilyen,barátom, alkotmányos országban a minoritás szerepe— könnyebb mindenesetre a többségénél, mert kevesebb felelőséggel és több kényelemmel jár, valamint irodalomban könnyebb rend szerint a kritikusé, az íróénál Az alkotmányos létezésnek az egyik legnagyobb malasztja, az oly társadalmi formának , hol közélet van, és a nemzet öndolgainak kormányzására befoly , hol a szó szabad , és a véleményharcz mezeje tág és nyitott, az egyik legtöbb jóvoltja, hogy nem csupán a hatalom részeseitől függnek a dolgok fejleményei, hanem van tér, hol az eszmék hatalma megpróbálkozhatik, van hol az egyesek és vélemény-rokonok is kifejthetik azon erőt, mellyel beléjök plántált a gondviselés, és működhetnek szabadon önnézeteik szerint, nem csupán önmaguk, hanem embertársaik javára és boldogítására. Ápoljuk ezen állapotot, és tanuljuk meg azon helyzeteket, mellyek körében kínálkoznak, közhaszonra fordítani. Azt tartom, itt van úgy a többségnek, mint a minoritásnak feladása. Öszvesommázva mindazt, mit ezen hosszú hal levél folyamában elmondtam, abban központosítom véleményemet. Barátim , ti most ellenzéki kört állítottatok , és így a körök eszméjével megbarátkoztatok; húzzunk tehát mozgalmaink körül is egy , de hármas vonalból álló kört. Legyen az egyik vonal az egymás iránti kölcsönös türelem , a másik az, mit a Jelenkor igen helyesen, és előtte már mások és mi is, „a birodalmi kapcsolat méltányos igényeinek“ neveztünk, a harmadik végre , melly mind ezt átöleli, legyen a polgári társadalomban nem nélkülözhető tisztelete a törvényeknek és törvényes tekintélyeknek. Maradjunk ezen körön belül, barátom , és jól állok, hogy fejleni fog az alkotmány , nemesedni és szilárdulni a nemzetiség, gyarapodni a jólét, és tisztelteim a magyar név;— ellenben jól merek áll mi arról is, hogy ha e körökön túlcsapongunk , hanyallanunk, sorvadnunk és végre, — meg sem sajnálva, hanem k gúnyolva, — veszni fogunk! És ezzel leteszem most a tollat. Ajánlom újra is figyelmedbe az uj Jelenkort, mellynek csak commentátora szerencsétlen, de legújabb czikkei nagy figyelemre méltók. Nem