Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-03-21 / 562. szám

Ezen lapok minden héten négyszer,k.m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre b­uda­pesten h­ázhoz-hordással 5 ft. borítékban 0 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik Vasárnap 562. BUDAPESTI Morfina 91 1 Q.A1 Előfizethetni helybena Juartius il • 1941 A kiadóhivatalban, hatvaniul-Ozai Horváth-házban 483il. szám alatt földszint , és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat , csak a bécsi császári posta­­*­hivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ ..BUDAPESTI HIIRADÓ“-nk f. évi ápril.júniusi évnegyedes folyamára előfizeth­etin­, m­elyben 2 ft 48 Úrral, postán küldve 3 ft 30 krjával pen­gőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadó­ hivatalban, h­a­t­v­a­n­i-utczai Horváth-házban 483 szám alatt földszint, és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Elő­léptetések. Érdemméltánylás. Nyugalmazás. Társulatok és egyletek státus és jog szempontjából Megyék és kerületek. Hibaigazítás. Közgyűlés Győrben, Baranyában. Jászkunságban. Előleges értesítés. — Gönczi levél. — Ausztria. Külföld. Nagybritannia. Francziaor­­szág. Spanyolország. Portugália. Olaszország. Ázsia. Hivatalos és ma­gánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Kritikai szemle: Észrevételek a divatlapok irányáról. (Divatlap. Életképek Honderű.) REtt&YARORSZÁG és ERDÉLY. Ö cs. kir. ap fölsége a szepesi káptalanban a köveik, kanonokokat, u. m. Biac­s­o­vszky Domokost olvasó, D­elovics Jakabot éneklő, Andreánszky Melchiort őrkanonokká, Kolbay Józsefet székes­egyházi, Fragner Jánost árvái, és Andreánszky Tamást liptói főesperessé; Plenczner György plébánost pedig ugyanezen káptalan kanonokjává kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő cs. kir. ap. fölsége Korizmics Antal kanonokot és kir. táblai praelatust veszprémi kanonokká kinevezni legkegy méltóztatott. Ő cs. kir. ap. fölsége Grünschnek Ferencz nyugalmazott főhuza­­igazgatót láncztól fü­ggő polgári nagy arany-érdempénzzel diszesiteni legkegy, méltóztatott. Szeles György, vissegrádi k. korona-uradalmi kasznár nyugalomba lön helyezve. (K. I.) Társulatok és egyletek státus és jog szempontjából. III. A józanul értelmezett szabadság hű barátja rendbontó elveket nem követhet, és így, midőn mi az egyéni polgári jogot a társadalmi téren olly buzgón körül­­sánczoltuk, ezt alárendeltnek véltük a közös szabadság ele­meinek, mert az egyéni jog és szabadság fája csak a stá­tus törvényes uralma alatt tenyészhetik, következőleg a pol­gárok társulhatási joga tovább nem terjeszkedhetik a közös kátorlét és fenállhatás korlátinál. Hol kezdődnek ezen kor­látok szélső vonalai, erre nézve a magán tudósoknak valamint a nemzeteknek törvényekben nyilatkozó véleményei eltérők. , A római jogkönyv legrégibb rendeletében, mellyen még So­lon törvényeinek szelleme leng, a társulatokat átalánosan szabadoknak állítja , ha egyébként a közjólétet és nyilvános törvényt nem sértik. Illy átalános elv vezérlette az ujóbbi törvényhozásokat is , miglen a jobban kifejtett, de többször a status czéljaival összeütköző társulati hajlam részletes in­tézkedésekre nem hívta fel a kormányokat és nemzeteket. Az azonban némi kivétellel bizonyos, hogy a társulhatások és egyesülések hasznos czélok kivitelére, még a korlátlan mo­narchies állodalmakban sem voltak végkép eltiltva, noha azok engedményezése sokkal szigorúbb feltételekhez volt kötve, mint a szabadabb és alkotmányosabb országokban, p. o. Angol- és Francziaország, meg a német státusok között fel­ünő a különbség. Szerintünk a status legfelsőbb felügyelési joga, és az ez­zel viszonyos kötelességek fogalma képezi a törvényhozónak tájékozásául irányadólag szolgáló kiindulási pontját. A leg­felsőbb felügyelési jog pedig a polgári társaság lét­elemei­ben alapszik, mert nélküle a rend és közbátorság lehető­sége és így a polgári társaság fenállhatása még elméletileg sem gondolható, annál kevésbbé lehetséges az a ténylegesség terén, hol a státus folytonos őrködése mellett is tömérdek össz­eütközések támadnak polgár és polgár, meg polgár és a közállodalom közt. Ezen legfelsőbb felügyelési jog az or­száglás bármi alakjában megvan, és ha világos törvény ki sem mondaná, magában a status kormány fogalmában érte­tik. Nélküle a világ bármellyik részében a legdemocratiku­­sabb köztársaságban sem állhat fen a kormányzás, mert a történet bizonyítja, hogy a közállomány felforgatására a köz­társaságokban szintúgy szövetkeztek, valamint az önkényes uralom alatt. Mivel nyughatatlan elmék, szerencsekalandorok, nagyravágyók s elszédített emberek minden kormányzási for­mák alatt találtatnak vagy találtathatnak.­­ A legfelsőbb felügyeleti jognak kifolyásai mind azon rendőri intézkedé­sek is, mellyek a vagyon, élet, ’s e kettő biztos és kellemes élvezhetésére megkívántató belcsend és béke fentartására irányozvák. Mindennek, mi egy status határain belül egye­sek vagy többek által történik, ezen legfelsőbb felügyeleti jognak alárendeltetnie kell, noha ennek gyakorlata csak ak­kor szükséges, ha beáll az eset, mellyben a státus őrködé­sének tényleges közbejöttét a fentebb kifejtett elvek követe­lik , különben a szükségtelen beleavatkozás háborítná a pol­gárok szabadságát, és túlságos féltékenysége kellemetlenítné a békés és nyugalmas polgári létet. Mindezek azon következésre vezetnek, hogy az egyéni szabadság ürügye alatt sohasem lehet a státus legfelsőbb fel­­ügyelése alól magukat a társulatok ’s egyleteknek akár kelet­kezésük, akár folytonos működésük idejében elvonni. Ha va­laki , bizonyosan mi is tudjuk méltánylani azon üdvös ered­ményeket, mik a társadalmi téren kínálkoznak, ha szabad kifejlődés nyílik a polgári erők és akaratoknak; de ezen ered­mények felett sokkal magasabban lebeg a statusélet biztos maradhatása, melly bármi nagy eredményeknek már azért sem áldozható fel, mivel minden üdvös eredmény lehetősége elenyészik ott, hol a status bátorléte , a rend és béke ve­szélyeztetik ; pedig nyíljék egyszer meg a korlátlan társulha­­tás, ’s ne ügyelhessen ’s őrködjék felette a kormány éber figyelme, nem vagyunk biztosítva, vájjon nem támadand­ó egyesület, melly p. o. állományunk felforgatására szövetke­zik. Ez történt már Francziaországban, ez tény a mai com­­munismusi törekvésekben, mint legközelebb a porosz lapok hasábjai tényekre és adatokra támaszkodva keserűen panasz­kodnak. ,a ki állhat jót, vájjon nálunk p. o. az örökvált­­ság, az úrbéri viszonyok rögtön ’s egyszerrei eltörlésére nem alakulhatna-e társaság, melly azt minden igazság, tulajdoni ’s történeti jog kíméletlen megsemmisítésével akarná elérni; ki állhat, mint mondok, jót, ha az egyéni szabadság ürügye alatt az egyesületek a státus felügyelési joga alól elvonatná­nak. Az épen most említett eset mutatja, hogy a társulatok nemcsak azért, mert az egész állodalomra nézve veszélye­sekké válhatnak, hanem azért is szükségkép alárendelendők törvényes intézkedéseknek, mivel a polgárok között zavart okozhatnak és kárt. És azért igen csalatkoznak azon jogtu­dósok , kik csak a politikai czélokra alakult egyletekre kí­vánják kiterjeszteni a kormány felügyelési jogát és kötelessé­geit, é s nem egyebekre; mivel bár igaz, hogy politikai czé­lokra alakult egyletek csakugyan inkább igénylik a kormány őrködését,­­s ezek közelebb állnak a veszélyessé­ válhatás lehetőségéhez, mégis a többi társulatokra szintén kiterjesz­tendő az, először, mert az ármány többször rejtezhelik szép szin alá, ’s politikai irányzatokat lehet más czim alá burkolni ’s annál biztosabban működni a külső forma védelme alatt; de főleg másodszor: azon szempontból, hogy a statusnak főkötelessége őrködni, netalán keblében egynémellyek visz­­szaéljenek a jóhiszemű honfiak megkárosítására; p. o. ala­kul egy társaság, melly nagymennyiségű és értékű vagyont hitelezésre vesz, noha csak máz és csalatás lappang a nagy hir és név alatt. És igy történhető, hogy vagyonában igen sok jóhiszemű polgár megbukva, a statusnak nagy terhére szaporodik az ártatlanul vagyontalanokká lett proletáriusok száma, ’s igy szaporodhatik azoké is, kik legkönnyebben hajlók zavarra. Ezt egyedül felvilágositási például hoztuk fel, mellyen tul igen sok hasonló eset lehetséges. Tagadhatsan elv kint állván az, hogy az egyéni szabad­ságot mindenkor a közszabadság fogalma korlátozza, ter­mészetes következés, hogy mivel polgár polgár irányában ezen viszonyok meghatározását igazán is érdektelenül meg­ítélni önség gyarlósága miatt nem képes , és így egy felsőbb hatóság közbejötte kívánatos, melly az egyének érdekein fe­lülemelkedik és részrehajlatlanul elintézheti illy különféle ér­dekek kiegyenlítését tárgyazó­­s bonyolult eseteket. Mind­ezekből világosan kitűnik tehát, hogy az egyesületek és tár­sulatokra nézve a státus felügyelési joga elválaszthatlan annak tételétől,’s ez, ha soha törvény betűje nem mondja ki, benfoglaltatik a kormány elemeiben. És ezért voltak és van­nak , kik különös törvényben a statusnak ezen jogát ’s köte­­lességit, és azon formákat, mik között az gyakorolható , ki nem jelölendőnek vélték és vélik. Mert mi magában a kor­mány fogalmában alapszik, azt egy különös törvény által neki átengedni annyi, mint a gyökeresben jogot gyengíteni illy átadással, mintha t. i. ez nem a kormány természetéből származnék, hanem különös törvénynek lenne engedménye­zése! — De ez csak akkor volna helyeselhető, ha a polgári társaság csupa olly műveit egyénekből szerkeztetnék, kik maguknak a kormány elvont eszméiből ezt kimagyarázni tudnák , egyszersmind csupa olly jóakaratuakból is, kik a közállomány főbb érdekeinek szabadságra hajló indulatikat alárendelni akarnák is. Azonban, miután a világos törvény­ben kijelentett jog napjainkban többször kétségbe vonalik, mesterkélt okoskodásokkal félremagyaráztatik, valamint egyéb a társaság eszméiből származó jogok világos törvénybeni ki­mondása jó sőt szükséges, úgy az egyletek és társulatokra kiható felügyelési jognak határozott és törvényben foglalt ki­jelentése igenigen óhajtható, főleg miután a nagy tömeg a státus elvont eszméiből azt származtatni nem képes, azok közöl pedig, kik képesek, többen a balul­ értett egyéni sza­badság ürügye alatt a státus felügyelesi jogát megsemmisí­teni, vagy legalább a tétlenségig zsibbasztani törekedhetnek. A felügyeleti jognak törvénybeni nemcsak kijelentése, hanem azon formáknak is világos meghatározása szükséges. Irodalom és Tudomány. KRITIKAI SZEMLE. Észrevételek a divatlapok ir­ány­ár­ól. (DIVATLAP. ÉLETKÉPEK. HONDERŰ.) A sajtó ezen része finom rímek és csinoska beszélyek alatt a kor jelszavaival vaskos ajkain, népszerüség-bálványnyá törekszik felkúszni, irányokat művelendő, mellyek még csak fejlődni kezdő irodalmunknak egészen körén kívül esnek. . . irányokat, mely­­lyek idegen irodalmaktól kölcsön­özvék, nálunk nem szükségesek, és az illető íróktól részint merő tudat­lanság részint beteges eredeliségvágyból kezeltetnek, hogy in ultima analyst vele lármát csináljanak , hogy a fitogtatás istennő­jétől egy fonyadt mosolyt nyerhessenek! . . . Ezen irány egyik rákfekélye irodalmunknak , melly azt az előrehaladásban tetemesen gátolja. — A szépirodalmi journalisti­­kának , föladata ’s hivatásánál fogva csak a közönség aesthetikai kiképződésére kellene gondjának lenni Körébe tartozik minden a sz­épművésze­te­ke­t illető fejtegetés , értekezés, birálat, aztán beszélyek, vázlatok, bluettkék, aphorismák, életké­pek, de mellyek a társainki életet teljességgel nem egy­olda­­lulag állítják elő, nem szabad egy oldalon mindent fe­ketén látusok, mig a másikon csak boldogság és áldás, öröm és vigasz, szeretet és béke, nemeslélek és becsületesség , honszerelem és nemzetiség hirdettetnek egyedül ural­kodókat. Honszeretet és nemzetiségi — Üdvözöllek! ti édes, szent érzelmek ! Gyöngéd, szeretetdús dajkái minden erénynek, melly egy nemzetet nagygyá , halhatlanná lenni bir, — tisztellek benneteket! — De igen megvetendővé, utála­tossá válhattok előttem , ha némelly irodalmi kézműves által érzés­te­len szavakból ki fa­rag­va a nyilvánosság küzd­­terére czipeltetni látlak; ha a póriasság palástjául kell szolgálno­tok, ha vörös lepellel borítjátok be a valót, és egy képzelt agyrémet fátyoloztok le; ha némelly kétnyel­vün­e­k aljassá­gai takarójául, és puszta csalk­orgul kell magatokat használtat­notok! — — De mit ér nemzetiség és honszeretet, ha mind­kettő az élet legalsóbb rétegeit is át nem hatja ? Legfölejeb p­a­p­i­r - r­e­n­o­m­is­t­i­k­á­vá lesznek, mellyben minden hiányzik, csak képmutatás és hazudság nem. Képmutatás és hazudság — piha! két ocsmány bűn. És épen e kettő bitorolja sajtónk egy részét, melly egyik oldalon mindennel kaczerkodik, minek szentnek kellene lenni; másfelől pedig a tudatlanság és bárgyuság orgiáit üli ’s tintát, tollat, papirt, egy kis sajtófestéket és tömérdek sok szót fölemészt.­­ Itt aztán mind azok eretnekeknek kiáltatnak, és üdvhirdető apostolok hangján megátkoztatnak , kik egy más irányhoz tartoznak, kik nem akasztanak magas póznára szűrt, hogy előtte mély bókokat csináljanak, kik kígyót, békát kiállnak arra, ki józan haladást hirdet, és nem akar min­dent legalulra fordítni, hogy maga szépen legfölülre ke­rekedjék, ’s aztán gondtalan és tétlenül pipázgatva lógáz­­za le lábát az ugorkafáról!. . . És fölkiáltanak színlett alá­zattal: „a pártok és vélemények ép olly élesen állnak szemközt az idén mint tavai, hiú volt a békéltetés szellemének minden törekvése?!?“*) Pedig amaz igyen kiabáló oldalról jön a legnagyobb viszály, czivódás, pártdüh nyíltan dobva a beletris­­tikéba. Es ist eine alte Geschichte, Doch bleibt sie ewig neu — mondja Heine a szerelemről; mi szegény magyarok elmond­hatjuk ugyanezt a pártgyűlöletről. És ha egyik vagy másik e párt— gyűlölet ellen ír, még magát az irót kiállják gyerkócz ifjonczok ujdondászi b­ö­­­esés­éggel pártgyűlölőnek. Ebben áll aztán bi­zonyos polémiai taktikának az ő nagy mestersége. A szerencsét­len polémiai taktika ! . . . Mit mondjunk a szépirodalmi sajtó ez irányáról általában? melly kivált idén egész sajátságos dühhel kezdett nyilatkozni. — A lapok közti viszály ezelőtt csak személyes invectivákban tört ki.... A nemzetiség szent érzelmeiveli dicsekvés még nem volt olly általános. Valóban velünk magyarokkal igen roszul állana a dolog, ha a többi művelt Európa követeléseinek eleget tenni kötelesek nem volnánk. A sajtó ezen része makacs kö­vetkezetességgel mindig óvott, hogy szemeinket jól behunyjuk, nehogy valamikép valami jót elsajátítsunk valamelly idegen néptől, nehogy békés után egyet é s mást kiegyenlítsünk , mi renomisticus dulakodás által örökké viszály és perpatvar tárgya marad vala. *) Életképek 1847.­lső szám. Hányszor nem önték ki a gyermeket a fürdővel!. .. Végre a fá­tyol föllebbentetett — és ki által? — Fr. ur által, — ugyanazon Fr. ur által, ki még néhány év elött német styl­­gyakorlatokat irt a német Pesther Tageblatt szá­mára, mit egyébiránt itt épen nem mint Fr. ur szellemi tehetsé­gei ellen szólót hozunk föl. Fr. ur szellemi munkái legtöbbnyire ujdonságírásban határozódnak, mit aesthetikai birálat tárgyává tenni nem lehet. Azon körülmény, hogy Fr. ur előbb nemesül i­t, csak azon kérdést idézi elő: Miért nem mondá el Fr­ úr a német közönségnek mindazon hízelgéseket németül, talán német tollal is igen sok jót eszközölhetett volna hazánkban, mint szellemdús köz­benjáró két egymással szemben olly élesen álló elem közt, mint a magyar és német hazánkban; bizonyos kölcsönös megértést és kibékülést idézhetett volna elő. — Ezt elmulasztá Fr. ur, ő akkor stylgyakorlatokat irt — még pedig elég hibásakat, ’s egyebet semmit!... Midőn később novellistikai Életképeit divatlappá alakitá, egyszerre bűnbánólag fölkiálta: ,,Isten bocsásd meg bűnömet“, hogy valaha németül írtam, és elkezdett mindent mozgásba hozni a német elem­el­en. — Mi itt egy­általában nem akarunk a német elem mellett Magyarhonban szót emelni. De minthogy az már egyszer létezik — azt a nyerseség fegyvereivel ostromoltatni látnunk, kebellázitó, és kárhoztatnunk kell azon nemét az eljárásnak, melly ellenségeket igen, de sympa- thiát irántunk támasztani nem képes soha ! És im volt czéllapja a Fr.-féle nemzetiség-szeretet­­nek?... Talán népünk fölvilágositása ? Azon szép fel­adat: annyi sötét előítéletek iszonyú tömegét, megfojtó romhalmazát, kábító maradványait eltakarítani? A jó és szép ismereteinek terjesztése , hogy érzéketlen , még félholt népünk­ben a szép érzékét fölébreszsze, vagy ott, hár az teljességgel hiányzik , annak csak egy magvacskáját elhintse , hogy az föl­é­csírázzék és gyümölcsöket hozzon?... vagy tán a humanitás és a tiszta, csupán e haza nemzetéért lelkesülő és föllángoló Patrio­tismus tanai valának, miket Fr­ ur terjeszteni törekvék? — Nem volt-e az gyakran egy szikrája a visszavonásnak, m­ellyet Fr ur mosolygva dobott a meghasonlott nemzetiségek közé — meg nem gondolva , hogy a szikra szikra marad , dobja bár witz vagy komolyság a könnyen gyúló anyagok közé ! Sőt nem erő­­site-e meg Fr. ur számtalan előitéletét? Költőket, kik a pórias­­ság istennőjének hódoltak, fölemelt, dicsőített, a helyett hogy

Next