Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-05-04 / 586. szám

298 tannak ’s jelenleg a jó ügyre nézve veszedelmesnek tartanók, ha olly nevetségesnek nem vélnénk minden fenyegetést és demagog-orditást olly erő és eljárás mellett, miilyen a fe­nébb rajzolt gyermek- és hadvezéré. A jó ügy győzelme felől helyzetünk semmi nyugtalan­ságba nem ejt. Ezen diadal a maga idejében, a haladás ter­mészetes törvényei szerint, nem­sokára el fog érkezni. Csak két ellensége van: a konok, hajthatlan előítélet, és a semmi positívot nem méltányló, minden létezőn keresztül­­kasul nyargaló agyafúrt ábránd. Ezek ellen kell viadalra szállni a józan észnek. Ezé lesz a diadal, mi előre hiszszük . . . mert óhajtjuk. Olly erős kezdett lenni már hazánkban a józan ész, hogy rajta sem Forintos, sem Ábrándos nem győ­zedelmeskedhetnek. — Ne ütközzék meg a szíves olvasó, hogy e két pólust egymás mellé állítom .. ., mióta ez utóbbi az úrbéri viszonyok teljes megszüntetését és minden adó közös hordozását, mint egymásnak. conditio sine qua non-ját kiáltotta ki izgatási jelszavuk F. és Á. egészen egy categóriá­­ba tartoznak,— annyi különbséggel, hogy az első csak meg­akadályoztatja rövid ideig a haladás kerekét, a másik még hátra is löki; az egyik hibát követ el, a másik bűnt is, mert a franczia maxima szerint: „la sortise en politique est plus qu’ une faute, c’ est un crime“ (politikában a hóbortosság több mint hiba: — bűn). megyék: SZEPESBOL. Lőcsén april 24. E lapok 572­.számá­ból tudva van, miszerint ő cs. kir. ap. felsége atyáskodó szándékának, mellyel honunk szűkölködő lakosai iránt vi­seltetik , teljesülése végett b. Vay Miklós ur ő kegyelmes­­ségét kir. biztosnak ’s Ambró Antal k. helytartósági tanácsos ő asgát szinte kir.biztosi minőségben segédül kinevezni mél­­tóztatott legyen. Közös volt tehát az öröm , és az ő felsége iránti hálás indulat, midőn f. hó 1zkén mlrgos főispánunk helyben volt karait választmány alakjában tisztelt ő excelljá­­nál, ki az előttei napon Lőcsére megérkezett, bevezetvén, ő kegyelmessége a hozzá intézett beszédet ismeretes nyájas­ságával viszonozni, egyszersmind lelkes szavakkal ő felsé­gének megyénk iránti legkegyelmesb szándékát tolmácsolni méltóztatott. Miután pedig ezen választmány Ambró Antal ur ő nagyságánál is tisztelkedését megtette, és szintolly nyája­san fogadtatott, ő kegyelmességének kegyes felszólítása következtében pedig az ínség tárgyában kinevezett állandó választmány tagjai öszvegyülekeztek volna , ő kegyelmessé­­ge köztök elnöki helyet foglalván, ’s a választmány eddigi működését rövid vázlatban magának előadatván, kijelenteni méltóztatott, miszerint az ő felsége által az ínség enyhíté­sére rendelt öszvegből a katonai élelmezés könnyebbitésére 5, az ínséggel küzdők felsegéjére pedig 20 ezer pge­flot a megszabott feltételek alatt e megye részére utalványozhat. Melly kegyes kijelentése ő kegyelmességének az állandó vá­­lasz­mány által addig is, míg a közös közgyűlésnek előadat­hatni fog , legmélyebb köszönettel fogadtatott. Igen sajnál­tuk egyébiránt, hogy számos teendői tisztelt­­ excelljának körünkben további mulatozást nem engedtek. Mirgos főis­pánunk ő felsége dicső születése napjának emlékéül f. hó 18-án fényes tánczvigalmat ada, mellyben nem kevésbbé ismeretes finom ízlését, mint szinte számos vendégeinek mu­­lattatása iránti igyekezetét bebizonyitá. Másnap a megye erdei teremükben öszvegyülekezvén, regg. 10 órakor főis­pánunk vezérlete alatt a helybeli fő templomba menének, hol főtiszt, apát és szepesi olvasókanonok Biaczovszky Domokos úr, minden rendű számos közönség jelenlétében láttá az ünnepélyes isteni tiszteletet, melly alatt a templomon kívül felállított helybeli katonaság a szokott üdvlövéseket téve. Ezen templomi ünnep bevégeztével a rik ismét visszatértek a gyűlési terembe, ezen nap azonban csak vidám érzelmek­nek lévén szentelve , a kisgyűlési jegyzőkönyvek hitelesítése után az ülést majd egy nagyszerű lakoma válta fel főispán ő méltóságánál, mellynél felséges fejedelmünk és az egész uralkodóház boldogságára számos áldomáspohár üri­lelék. E nemzeti ünnepet végre a városi tánczteremben sorshúzással öszvekötött azon tánczvigalom fejezte be, melly főispánunk ő mélt. indítványára már a múlt gyűlés alkalmával a szűköl­­ködők javára tartandó vala, de a fenséges nádor gyászos­­ elhunytáról a tudósítás következtében akkor elhalasztatott.­Ápril 20-án a felveendő tárgyak lajstromának felolvas­­tatása után legelébb szőnyegre került az inségeskedők fel­­segélése végett első alispán­ elnöklet alatt munkálkodott ál­landó választmány jelentése és jegyzőkönyve , mellynek fel­­olvastatása, valamint az annak folytán eredt tanácskozások egész két ülést ven igénybe ; végre abban központosult a számosan jelen volt­ak és rrk határozata, hogy, miután a tapasztalás bizonyítá, miszerint az inségeskedők előbbi ősz szoí­ásai , a múlt közgyűlésben felállított elvek különféle értelmezése miatt, gyakorlatban a legnagyobb aránytalansá­gokat — a külön járások és kerületek inségeskedőire nézve — idézték elő, kerü­letenkint kiküldendő táblabírák által, a kerületi sz.bírák hozzájárultával az első osztályú inségeske­dők öszveírásai azonnal megigazíttassanak , és ezen műkö­dés eredménye haladék nélkül az állandó választmánynak bejelentessék. Ezen fiók­választmányok által egyszersmind azon másod­osztályúak névjegyzéke is elkészítendő, kik a Tiszaszabályozásnál élelmet keresendnek, valamint a már előbb kölcsönvett 20 ezer pftért összevásárlott élet is kiosz­tandó leend. Miután pedig a Tiszaszabályozás helyszínére kiküldve volt fősz.bíró által jelentetett volna, hogy ott a sze­pesi ínségeskedők közel 3000en is találhatnak munkát, a­mennyiben az elrendelt érintett öszveírásból tapasztaltatnék, hogy abban illetőleg kevesen akarnának részt venni, az ál­landó választmány megbizatott, hogy kényszerítő eszközök használása mellett is a szűkölködőket oda utasítani töreked­jék; nehogy pedig ezen választmányunknak egyszerre, és nagy számmal történendő átköltözése útközben rendetlensé­get idézzen elő, — csak kerületenkint — egy e végett felvi­gyázóul rendelendő egyén vezérlete alatt, és az érdeklett lesz.bíró által az illető társulat elnökéhez eleve intézendő tu­dósítás után fog történni az átköltözés; egyébiránt a munká­sok és felügyelés és azok közti jó rend fentartása végett, egy köztisztviselőnek a helyszínére leendő kiküldetése, és a munka ideje alatti ottani tartózkodása mulhatlanul szüksé­gesnek tartatván, felügyelő biztosul Kiss Béla eskütt nevez­tetett ki. —Az ő felségének a kir. biztos ő excellja által 25 ezer p­ö­ntnyi fentebb érintett kölcsön ajánlata forró hálával vétetvén, tekintve a naponkint öregbedő ínséget, teljes készséggel fogadtatott el, olly hozzáadással mindazáltal, hogy miután e megye rendes tehetségeket csak nem fe­lülhaladó áldozatokkal járultak már a felebaráti szere­tet szent ügyéhez, a 20 ezer forintnyi kölcsönt csupán a házi pénztár terhére és kezessége iránt kívánják felvenni Az 5000 ft hovafordulását illetőleg, rendeltetése a katonatar­tásból eredendő veszteségek pótlása révén, annak az illetők közt lélekszám szerint a kép történendő kiosztása rendelte­tett , hogy ezen összegért a jelenleg e megyében tanyázó lovas katonaság számára pótlólag megkivántató termesztmé­­nyek az illető szolgabirák által szereztessenek, a 20,000 pft pedig vetnivaló élet vásárlására fordittassék, mellyet a ki­küldött fiókválasztmányok szinte haladék nélkül kioszszanak. Egyébiránt, mivel előrelátható, hogy ezen ajánlatok és a nemesség részéről tett nem csekély áldozatok mellett sem si­­kerülene a naponkint öregbedő ínséget legyőzni, őfelsége fiúi bizodalommal megkéretni fog, hogy azon 100,000 ft elő­teremtésére, mellynek szüksége iránt a kb. és rrk már múlt gyűlésen meggyőződtek volt, az eddigi adakozásokon kívül még 28 ezer ft hiányzanék, még ezen hátralevő összeget is legkegyelmesebben megadatni, egyszersmind pedig a hadi pénztár számára tett ajánlatát is a veszteségek mostani ará­nyához képest még 5000 pfttal pótolni méltóztatnék. — Gr. Apponyi Györgyné ő exclljának az általa a megyei inséges­­kedők számára nagylelkű buzgalommal gyűjtött, és kir. biz­tos ő excllja által e megye első alispánjának átadott 1000 pftért a szenvedők ezreinek nevében köszönő felírás té­tetni , a pénzöszlet pedig a négy járás közt egyenlően a fiók­választmányok által a megye legszegényebb és legnyomorul­tabb lakosinak, főkép elaggott nőnembelieknek kiosztatni rendeltetett. Hasonló czélra fog fordultatni a fentebb érintett tánczvigalom és vele összekapcsolt sorshúzásból eredt 593 pft 40 krnyi tiszta maradvány is. A fiókválasztmányoknak végre szoros kötelességül tétetett, hogy az átvett pénzeknek hovafordulásáról 14 napi záridő alatt számadást előterjeszteni tartozzanak.­­ Ezek folytán határoztatott a nemesség által felvállalt 32 000 főnyi segedelem második felének befizetése, és mivel első feléből még 2000 finál nagyobb összeg befi­­zetlenül hátra van, indítványoztatot­, hogy a befizetést elmu­lasztók nevei a múlt közgyűlési határozathoz képest felolvas­tassanak ; minthogy azonban megjegyeztetek­, hogy némely-­lyek talán csak azért nem fizettek eddig, mivel a köröztetés tudomásukra nem jött, az indítványba hozott szabály jövő közgyűlésig elhalasztatott.­­ A magyrai adakozások feletti számadások megvizsgálására kiküldött választmány jelenté­séből kedvetlenül értettük meg, hogy az említett számadá­sok közöl némellyek egészen rendben nem találtatván, az egyes adakozások felől a hírlapok utján jelentést tenni még mindeddig lehetetlen. Ugyanazért az illető számadók felelet terhe alatt oda utasittattak, hogy számadásaikat tökéletesen rendbe szedve, a legközelebbi közgyűlés előtt 8 nappal mul­hatlanul beadni tartozzanak. A nmlgy helyt, tanácsnak fen­séges István főhgnek kir. helytartóvá lett kineveztetését tu­dató k. k. intézvény következtében a kir. és rrk . felségének hálájokat, István főhgnek pedig szíves örömüket nyilvánít­tatni fogják. — Szögyéni László alkanczellár­i exclljának a megye üdvözlő felirataira válasza , valamint ez alkalommal táblabírává történt kineveztetése élénk örömmel fogadtatott. — Pest­, Mosonymegye és Buda városának a nádori válasz­tás tárgyábani levelei, miután e megyének e részbeni indíz­lárd mértéket találni, még akkor sem állhatna fen a bank min­den viszonyban , mert magának a banknak kötelességei igen el­lenmondók , és ez még inkább koc­káztathatja, mint hibás keze­lés és külső szerencsétlenség. Ugyanis azt kívánják a banktól fogy egyfelől a szükséges ü­gyközlekedéshez megkivántató for­galomeszköz teremtésével segítsen a kereskedői világon, ’s más­felől a forgalom lehető káros következései szabályozásával saját biztositására is ügyeljen. — ’S épen ebben van az ellemnondás, mert biztositást sürgető szükség idején nem mentheti meg magát a kereskedői közönség kára, vagy Loyd szavai szerint a pénz­­piacz olly nyomása nélkül, melly maga körül mindent szétrom­boland. — 'S bizonyítja is a történet, hogy a bank mindig csak félig teljesitheti a közönség iránti kötelességét, ha magát bukás­nak nem akarja kitenni. — ’S olly országokban , mellyeknek fon­­tos külkereskedésök van , a báni­ok csupán kormány pártfogása által kerülhetik el, hogy a saját természetökbeni ellenmondás szikláiba ne ütközzenek. — De a bank saját biztosításából eredő tekintet, meg a forgalom czélszerü szabályzása tekintetével is ellenmondásban van. — Mert e czélszerű szabályzás azt kívánja, hogy a bank, pénzszűkében jegyei úgynevezett rugalmasságát arra használja, hogy a szükségen elegendő jegykiadás által segítsen — De épen a pénzszükség idején tán a bank kényszerítve, saját biztosítása tekintetéből a forgalmat megszorítani. — De azon se­gédeim eljárás is, mit a banknak illyképen a közönségnek kel­lene nyújtani, telve van ellenmondási­kkal. Mert a különböző osztályú pénzben szükölködök s ülönb­öző érdekeik egymással öszszeütköznek. — A belga bankok segítik az ipart, t. i. hosszú időre terjedő vállalt­ozásokra adnak ki tőkepénzeket, ’s már ma­gának az ipar érdekének pártolása is aláássa a bankot, mint­hogy az ipar igen hosszasan nyugvó tőkéket igényel, ’s ez által a szakadatlan forgalmat föltételező kereskedői érdekek nyomása miatt könnyen jöhet a bank kétes helyzetbe. (Vége köv.) ványával egyértelműek, tudomásul vétettek. — Sárosmegyé­nek az országos, lelenczházzal is összekapcsolandó kórház tárgyában; Borsodnak az idegenek bevándorlásai; Zágráb­nak a turm­olyai ügy; Nyitrának a Pesten felállítandó poly­­technicum tárgyában; nemkülönben több más megyei leve­lezések az országgyűlési utasítással foglalkozandó választ­mányhoz utasittattak. — Temesmegyének felszólítása pedig a boldogult fenséges nádor emlékére Pesten nemzetileg felál­lítandó szobor iránt meleg részvéttel pártoltatott, ol­yformán mindazáltal, hogy miután Pesten már a város részéről egy emlékszobor készülőben van, e megye erdei a nemzetileg felállítandó­ Budán, mint az ország fővárosában és a boldo­gult nádor volt lakhelyén, és jelesen a vár terén kívánnák, mi is az országgyűlési utasítások közé feljegyeztetvén, a fe­löl Temesmegye erdei is értesittetni fognak. — A marhahús ára f. hó 2okától fogva 10 krra leszállittatott, ellenben a juh­húsé 8 krra emeltetett. BUDAPESTI HIRHARANG. A természet legjobban tudja, mit csinál, ’s anyai szeretettel gondoskodik ez emberekről, igy most is, május első napján szivére vette a természet ez általános szükséget, ínséget és nyomort, sűrű esőt hullatott reggel, ’s ez által tömérdek garast és számos forintot men­tett meg, mellyek különben ezen nap tiszteletére elpazarol­talak volna, nem is említve, hogy ez által egyszersmind számtalan ártatlan csirke igénytelen élete néhány nappal to­vábbra haladt. A nyári színház reggeli előadását is megza­­vará az eső, mert ázni még bajosabb, mint fázni. — E hó elején Döbrentey Gábor ő­ssga nagy lakomát rendezend a zugnigetben, hol a budai hegység díszesb helyei visszanye­­rendik ez alkalommal régi történeti magyar neveiket. Tehát nemcsak az emberek, hanem helyeink és völgyeink is meg­­magyarositják már neveiket, ez aztán az igazi haladás. Mi az érzelmeket illeti, azokat nem csupán hegyek és völgyek­től nem lehet követelni, e szerint tehát e tekintetben is meg­­nyughatunk. — Nemzeti színpadunkon april hónap új német vígjátékkal fejeztetett be, czíme „A bácsi, vagy a szerelmes család,“ szerzője Benedix; a közönség sokat nevetett ugyan, mennyiben kevés ember is sokat nevethet, de ezen vígjáték, különösen a harmadik felvonásban, olly gyermekes, hogy ennél szegényebb eredeti vígjátékot színpadunkon még nem láttunk *) , és a közönség mégis nemcsak nem zúgolódott, hanem még nevetett is, mert hiszen nem eredeti elmeny való szőnyegen. —Valaki azon tanácsot adja a színházi igaz­gatóságnak, hogy a drámabíráló választmány tagjainak min­den felolvasott színmű után fejenkint fizessen két jó forintot; e szerint három lévén a bíráló, minden darab 6 ezüstforintba kerülne, mi évenkint mintegy 600 pftra mehetne föl, a szín­házi pénztárt tehát meglehessen terhelné, holott már úgyis elég fekszik rajta; ellenben a bírálók, főkép ha még kime­ntő írott véleményt is adniok kell, ugyancsak keservesen jutnának két forintjukhoz, némelly rosznál roszabb silány­ságok végigolvasása által. Illy áldozatot csak ingyen, ügy­szeretetből, vagy igen magas díjért teljesíthet az ember. Ha azonban már csakugyan illyesmit kívánna az igazgatóság lé­tesíteni, úgy legalább saját pénztárát kímélje , és a hat é­ó­­forintot fizettesse meg az illető titkos és nyilvános drámaírók által, még­pedig mindenkor előlegezve, midőn darabjaikat beadják; ha aztán elfogadtatik a színmű, úgy bőven visz­­szakerül a hat forint, ha pedig silánynak találtatik, ám bűn­hődjék akkor hat forintig a vétkes drámaíró, ki nem iszo­nyodott három órán keresztül iszonyúan kínozni három em­bert, kik őt soha sem bántották. És ne gondolja senki, hogy ez által a drámairodalom fejlődése gátoltatnék, épen nem, mert a jó nem vesztene, a roszak pedig olly természetűek, hogy örömest kivetnek néhány forintot, habár csak azon di­csőségben részesülhetnek is ez által, hogy darabjaik hiva­talosan visszautasittatnak. — Múlt héten a Károly-laktanya előtt számos éhes tót csoportozott a madárpiaczon, melly szo­morú látvány azon pogány gondolatot ébreszté agyunkban, bár valamennyi rigó, pintyőke, banka, csíz, sármány’sat, sült galambbá változnék ’s a szerencsétlen éhezők szájába röpül­ne. Ezen gondolatunknál sokkal többet ért egy arra menő ügy­véd tette, ki egy kolbászárust megállítván, a tót csoportot fe­jenkint egy zsemlyével ’s egy pár kolbászkával örvendeztető meg. Némellyek a pénzek miatt kissé megbotránykoztak ugyan, de mivel sült hal sehol nem vala látható, tehát bízvást megnyug­tathatják magokat. — A keresztjárás ideje megnyílt, ’s a nép százankint tódul a búcsuhelyekre, mi ellen itt semmi kifogá­sunk nem lehet; de ezen ájtatos szokással olly roppant visz­­szaélés va­n kapcsolatban, mellyet emlegetni sokszor hal­lottunk ugyan , de teljes iszonyuságában tulajdon szemeink­kel csak múlt pénteken reggeli hét óra tájban láttunk Budán a halászvárosban. Egész kolduscsoport vonult ugyanis ott végig a pesti oldalról lővén, és Sz. Keresztre iparkodott. Nem lehetne-e az illető községeket kényszeríteni, hogy nyo­­morékaikat, kiknek száma nem lehet nagy, saját határaikban tartsák el? Valóban szomorú, hogy e tekintetben nálunk semmi nem történik, és a búcsúhelyek és vásárok még most is olly jelenetek színhelyei, mellyek vészes következményeket is okozhatnak. — A czigányok másodszor is hallaták magokat szinpadunkon , ismét czimbalom nélkül ugyan, de fehér nad­*) A Hirharangozó ur engedelmével legyen mondva — ez igen martialis ítélet. Dehogy nem láttunk ! Számlálhatnánk elő akármennyit, de — ne bolygassuk a holtakat és holtan szülötte­ket. — Hogy Benedix ezen bácsija még sok kívánnivalót hagy, ez hatlan, különösen a harmadik felvonás igen bohókás­­er­ezetet; de az egész legalább mulattat, a­nélkül hogy kétértelmű­ségekkel a tiszta erkölcsöt és nemesebb érzést sértené; megne­­vettet, a nélkül hogy aljasságokkal a kényesebb szem vagy fülnek botrányul szolgálna. Ezen vígjáték színi hatással mindenesetre hír, é s hiszszük, még sokszor fog adatni nagyobb közönség előtt is, kivált még Szentpéterünk — ezen magyar színpadi Protheus — leend ,a bácsit személyesítője. — S­z­e­r­k.

Next