Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-27 / 598. szám
Csütörtök 598. Május 27. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben kiadóhivatalban, hatvani utczai Horváth-házban 4831. szára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. fixen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 11 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbelüs hasibsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetés. István főherczeg irata gr. Teleki Ádámhoz, a nádor-huszárezred parancsnokához. Helyzetünk és a reformok XXIV. (Mit kell tennünk, hogy virágzóbb gyáriparunk legyen?) úti visszaemlékezések Ó-Bő től Triestig. Megyék és városok. Közgyűlések Krassó és Verőczében. Pest városának 1846. évi költségvetése. Budapesti hirharang. A nemzeti színház 1846ik évi bevétele és kiadásai. Új találmány a mathematika körében. Levelek Perkátáról és Vágujhelyről (Jótékonyság és hálás elismerés.) A pest-váczi vasútvonalon f. évi máj. 1 őkétől 22 feig utazott személyek száma. Ausztria. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Portugália. Olaszország. Görögország. Törökország. Amerika. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. HAGYIBORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. Fölsége báró Májtényi Izidort, Barsmegye tiszteletbeli főjegyzőjét a fiumei kormányszékhez tisztil. titoknokká, Dr. Hahn Jánost pedig ideigl. cs. k. alconsullá Janinába, Törökalbaniában, kinevezni legkegy. méltóztatott. Reinbold József bánsági k. bányaigazgatósági pénztár-ellenőr bányaigazgatósági pénztárnokká, az imigy megüresült pénztár-ellenőrségre pedig Érti Gusztáv dognácskai k. érczkisérleten érdemesítve. Bécsben a tudományok cs. k. akadémiája legközelebb megalapittatván, díszes koszorújába azon jeles egyéneknek, kiket ő cs. k. felsége annak tagjaivá kinevezni méltóztatott, látjuk fizetve gróf Des sewffy Emil, gr. Kemény József, Pyrker László és gróf Teleki József magyar hazafiak neveit is. Ő fensége István cs. kir. főhg kegyelméből ezredünk egy olly kincshez jutott, mellyet a mostani nemzedék—szent ereklyéül tisztelve — fog megóni, és utódinak átadni! Értem az istenben boldogult dicső fenséges nádor ezredünkbeli egyenruháját, mellyet fenséges fia, az ide másolatban mellékelt levély kíséretében, méltóságos ezredesünknek széki gr. Teleki Ádámnak átküldetni kegyeskedett. — Közlöm ezen körülményt, mert alkalmat szolgáltat háladatunk kijelentésére, mellyel mi — mindnyájan kiknek szerencsénk van e nemes ezredben szolgálni, az elhunyt nagy férfiúnak mindenkoron tanúsított kegyes pártolásáért tartozunk, mert valamint hazánkban alig van család, úgy köztünk egy egyén sincs, ki nem részesült volna véghetetlen atyai gondoskodásának kifolyásában. — Őneki köszöni ezredünk felállását, ő volt, ki azt eredetiségében fen tudta tartani, kinek ápoló kezei nemzetiségünket hazánkban fölélesztvén azt ezredünkben is támogató, ’s teremtett belőlünk egy —felséges fejedelmünknek igaz hódolattal és hűséggel szolgáló — tisztán magyar ezredet. — Emléke örök lesz közöttünk!— I.I. nádorhuszár-főtiszt. Z. István főlg levele magyarul így hangzik: „Prága máj. 3. 1847. Kedves ezredes ur! Ön szintúgy tudja, valamint én, hogy azon ezred, mellynek parancsnokságával ő felsége , legkegyelmesebb császárunk önt ruházta fel, 1800. évbeni létesülését boldogult atyámnak köszöni ’s ennek következtében ,Nádor-huszárok" névvel ékesittetett, egyszersmind elhatároztatott, miszerint Magyarország időszerinti nádora ezen ezred tulajdonosa legyen.—Kegyeletes cselekedetnek tartom e szép ’s derék ezred, ’s boldogult atyám emlékezete irányában, önnek kedves ezredes ur ezennel atyám teljes ezredesi egyenruháját olly megjegyzéssel küldeni, miszerint ő azt boldogult I. Ferencz ő cs.kir. felsége emlékének fölszentelése alkalmával (1846. jun. 16-án) következőleg igen nevezetes időpontban viselte utoljára! — Kívánom, hogy e derék ezred tisztikara imer egyenruhát tőlem ajándékul fogadja el ’s azt örök időkre tisztelje mint emlékjelét azon férfiúnak , ki az ezrednek valóban jóakarója volt ’s minden egyesnek jólétéért atyailag gondoskodott. — Kérem tehát önt kedves ezredes ur, hogy ez ajándékot véleménye szerint illőnek látszó módon, szállásán megőrizze, é s az ezred átadásával parancsnokságbani utódjának akaratom nyilvánításával kézbesítse, miszerint az ezred időszerinti parancsnoka e történeti emlék czélszerű megtartásáról gondoskodjék!—Örömmel veszem ezen alkalmat, hogy önt kedves ezredes ur különös tiszteletem ’s nagyrabecsülésemről biztosítsam, mellyel maradok jóakarója — István főherczeg s. k." 1X Helyzetünk ’s a reformok. XXIV. febr. 15. (Mit kell tennünk, hogy virágzóbb gyáriparunk legyen?) Ezen fontos kérdéssel kezdettük volt előbbi czikkünket is. Feleletünk negativ volt, t. i. nem kell úgy tennünk, mint a táblabiránkban személyesített vélemény akarja, követeli és sürgeti. Az egyenes felelettel most is adósak fogunk maradni, — mert sokkal czélszerűbbnek tartjuk szemébe nézni azon előítéleteknek, ’s a tények’s józan ész fáklyájával azoknak sötétségét eloszlatni, mellyek újabb időben megint úgy elterjedtek, hogy semmi csuda benne, ha nemcsak jószivü táblabiránkat, hanem minden felületes és gondolkozni reszelő embert azon ,szilárd, sőt fanatikus meggyőződésre bírtak, hogy a honi ipart csak védvámok által lehet üdvös tenyészésnek indítani. Nagy szerencsénknek tartanók, ha illy eljárásunknak eredménye az lenne, hogy olvasóink maguk, felvilágosodott és teljes meggyőződéssel mondanák ki a feleletet, mivel mi még hallgatunk. Azon balítéletek sorában, mellyekre a protectionisták és védvámisták támaszkodnak, legelső helyen áll ,s a többieknek mintegy szülő anyja imez: a pénz kifoly az országból. Ennek csak egy lehetséges esete van ... Ha a muszka nagyok jobbágy-ezreik munkájának jövedelmét Bécs-, München-, Paris-, London-, Brüssel- és Nápolyban költik el; ha az izlandi földesúr Londonban, az angol lord a continensen ’s kivált Parisban él, mindenik kiviszi illető hazájából a pénzt, ’s érette semmit sem küld vissza, ’s igy természetes , hogy a pénz ’s az érték is, mit képvisel, kün marad. De a muszka nagy mit csinálna hazájában? neki ott semmi dolga . . . hazájának sorsát elintézi más, nála nélkül, — ’s a czár még tán örvend is, hogy henye nagyokkal otthon nem kell vesződnie; — ereszti őket hát szabadon a nagy világba, de jövedelmekből egy jó részt a kincstár számára lehúz. Az angol pihenni és jövendő speculatiókat előrekésziteni jó a szárazföldre ’s annyi után küld nyereséget vissza honába, hogy az ő külföldi fogyasztása mellette számításba sem jöhet. — De kereskedés által a pénz nem foly ki az országból , ’s ez itt a födolog. E balitéletre a magyar nemes embert saját mindennapi életének szemlélése csábítja leginkább. Mivel nála nem ritka dolog, nemcsak a jövedelmet elkölteni, hanem a jövedelem forrását: az egybehalmozott munkát, a megtakarított jövedelmet, a capitalist — a jószágot is—utánereszteni, míg lassan kint felemésztődött: miért ne mehetne így, gondolja magában, országoknak egymás közti gazdasága is? Tegyük fel, per absurdum , mert a vesztegetők csak kivételt és legfeljebb is kisebbséget képezhetnek valamelly ország népességében; az egész gazdasági életének ez soha sem lehet törvénye — tegyük fel tehát, hogy az analógia egyesek és országok között fenállhatna ’s fejtsük ki végig azt: mi következik akkor, ha a vesztegető eszére nem térvén jószágából végre kikopott? Helyét az iparkodó foglalja el kétségkívül, ki a gazdaságot minden bizonynyal jövedelmező lábra fogja állítani, és az ország közgazdasága nem hogy vesztett volna, de világosan nyert. Hasonló lenne az eset ország és ország között is , mert ezeknek gazdasága nem egyéb, mint az egyesek gazdaságának összesége. Igen, de ez absurdum. Illyen eladósodási állapot egy országra nézve csak úgy lenne képzelhető, ha abban a munkának átalános és állandó szünetet tehetnék fel, — amit egy egy pillanatig csak forradalom , anarchia és háború idején képzelhetünk. — „Mindez nem cáfolja meg egyenesen és eldöntőleg, fogja mondani ellenfelünk, hogy a pénz kifoly az országból, é s ez következéskép lassan kint elszegényedik és koldusbotra jut... A tények elég hangosan beszélnek: mit bizonyítana most, midőn a kereskedési mérleg egy ország részéről sokáig sőt állandólag felbillenve áll, — azaz, a vámhivatalok által feljegyezett kivitel és bevétel között nem hogy súlyegyen volna, hanem az utolsó jóval felülmúlja az elsőt , mint azt, hogy az ország többet vásárol a külföldtől, mint annak elad; tehát capitálisát támadja meg,s ha ez sokáig így tart, szükségkép koldusbotra kell jutnia?" Ez csalódás, szives olvasó! ’s a tényből inkább folyvást gyarapodó gazdagulást lehetne jó lélekkel kimagyarázni, mint szegényülést. Hogy egymást elvont elmélkedések unalmától megkíméljük, lássuk a tényeket egy példában in natura, ’s válaszszunk minél egyszerűbbet, hogy a kereskedelmi műveletek bonyolodottsága meg ne zavarjon. Egy kereskedő Fiuméban megrak egy hajót bánsági repczével, tegyük fel 100,000 ft áruval, — a vámhivatalnál beírnak 100,000 ftot, elszállítja Marseillebe — útiköltség, magyar kiviteli és franczia beviteli vám és biztosítás fejében fizet vagy lVn-terepezése áll 110,000 ftban. De eladja 140,000 ftért’s 10,000 ftot úti- és magyarbeviteli vámköltségre félretevén, 130,000 fttal czukorlisztet vészén. Behozza Magyarországba ’s a vámon beírnak 130,000 ft áru czukorlisztet. A vám és szállítás neki körülbelül 10 ezerbe kerülvén, ezokra áll 140,000 ftban. De a finomítóknak eladja 570 nyereséggel. Magyarországi kivitel a vámjegyzékben 100,000 forint; behozatal 130,000 (vagy 110,000 és 140,000). A kereskedő könyvében, kiadás 110,000; bevétel 147,000. A magyar kereskedő nyert mintegy 37,000 ftot, de Magyarország vesztett — a vámjegyzék szerint — 30,000 ftot ------mert 100,000 ft árut vitt ki és 130,000 ft árut hozott be! Ha a czukorteli hajó a fiumei öbölben véletlenül elsülyed, akkor a behozatal, semmi, a nyereség tehát az egész kivitele 100,000. Illyen a kereskedői mérleg, mire a ki- és bevitel öszvehasonlítása tanít. E szerint hányjuk minden kivinni valónkat a fiumei vagy trieszti öbölbe: a vámjegyzék azt fogja bizonyítani, hogy iszonyú gazdagodásnak indultunk!-----A valóság az, hogy a kereskedelmi mérlegből — ha csakugyan ezen ingadozó és változékony tényt alapul akarnók venni, valamelly nemzet közgazdasági állapotának megítélésében — épen ellenkező következtetést kell kihúznunk azzal amit a közönség megszokott, ha meg akarjuk közelíteni az igazságot. Ha a behozatal felülmúlja a kivitelt — pénzben számítva, melly a nemzetek közti kereskedésben legtöbbnyire csak a csere kiegyenlítésére szolgál, ez nem azt bizonyítja, hogy az ország veszi, hanem ép az ellenkezőt. Ezen balvélekedés szerint Francziaország, Belgium, Németalföld, Ausztria ’sat.’sat. szóval: minden ország, hol a munkás erők meglehetős szabad mozgásban — és a termesztés folyvást haladásban vannak, mind óriási léptekkel haladnak az elszegényedés örvénye felé, mert—meglepő lény !—mindeniknek több a be- mint a kivitele.Tán egyedül Muszkaország van azon szerencsés (?) helyzetben, hogy kivitele jóval felülmúlja bevitelét. Minek oka az, hogy szigorún tiltó vámrendszere miatt, a kivitt értékekért nem hozhat be a kereskedő hason- vagy nagyobb becsű értékeket, hanem pénzt — vagy annak képviselőit, váltó és hitelleveleket, vagy a a mi legvalószínűbb sőt bizonyos: a bevitel igen tetemes része a határszél végtelen terjedelme és őrizhetlensége miatt, álulakat keres, csempészek és nem vámosok kezén megyen keresztül a mik vám alá nem esvén , a kiviteli summával nem tétethetnek szembe a hivatalos vámjegyzékekben *). Mivé lesznek mindezek után azok az úgynevezett passiv kereskedés miatti jajveszéklések? Csupa balvélekedések ! azok az idegen áruczikkel-elárasztástóli rettegések? épen ollyan képtelenségek, miilyen volna azon gazdának magaviselete , ki rémüléssel látná, hogy földe szorgalmasabb megművelés után már nem egy maglói ötöt, hanem tizenötöt kezd adni... Ha a külföld gyártmányaival áraszt el, kényelemmel áraszt el — ’s mivel ezen kényelmeket, veritékes iparkodásának - hej nem csekély keserűséggel járó — gyümölcseit nem alamizsna- vagy ajándékként szórja reánk: természetes, hogy mi is nemzeti munkásságunk hasonértékű gyümölcseivel fogjuk megfizetni szolgálatait. Pénzt vagy terményt adunk? mindegy. Mert ha csupán az elsővel kellene is eszközölni cserénket vagy leróni tartozásunkat, azt is meg kellendett szerezni, és tán mint pénztermesztők, csereviszonyba állni a selyemkelme-termesztővel. En fin de compte, egyiknek ép olly activ a kereskedése, mint a másiknak, vagy akár passiv , a mint tetszik. Ezen egész szólásformának nincs semmi józan értelme. Ezekből egyszersmind az is kitűnik, mennyit ér a ma sokkal közönségesebb és népszerűbb szólásforma is : a pénzben marad az országban. A pénz maga nem érték, tehát nem is gazdagság , hanem annak képviselője is csak azon pillanatban vált gazdagsággá, midőn általa valódi, hasznos értéket cseréltünk. Egy másik népszerű balítélet, éltető levegője a védvámrendszernek ez: „ne vegyük idegenektől, amit magunk is termeszthetnénk, mert ezáltal csak az ő ipari hatalmukat neveljük a mienk rovására!" azaz: zárjuk el orruk elöl piaczunkat és azon mást mint saját honi terményeinket meg ne tűrjünk. Ezen elvnek legis legutolsó következése. Járjunk mezítelen ’s együk meg egymást." Nézzük csak közelebbről a dolgot. Magyarország így szól Ausztriához , Morva- és Csehországhoz : „nem kell nekem a tiposztótok, kartonotok, selyemkelmétek, finom bőrötök ’sat. készítünk mi itt Pesten, Pozsonyban, Zomborban , Zay-Ugróczon ’sat. annyit a mennyi kell, miért hagyjam én magamat általatok kizsákmányoltatni, miért adózzam másnak olly dolgokért, mellyeket magam is előállithatok?" Darab idő múlva épen illy beszéddel fordulhatna Debreczen , Szeged, Temesvár, Arad, Miskolcz, Tokaj, Fehérvár, Veszprém , Kanizsa,’sat. Pest, Pozsony, Z.-Ugrócz ’stb.-hez; később hasonló nyelven szólíthatná meg amazokat Csaba, Orosháza és igy tovább , mig végre igy okoskodhatnék magában minden egyes: „miért fizetnék a vendéglőnek, kávésnak, sütőnek , vargának, szabónak ’sat, sőt miért fizetnék szoba- és ruhatakarilómnak, meg sűtőmnek , hiszen, mi könnyen elvégezhetném magam is e csekély fáradságokat? Az igaz, hogy e szerint magunk is nehezen érnénk ezen czik írására ’s ha az egész társaság igy gondolkoznék, szobatakaritónk szorultságba jőve, valamint a varga, szabó, sütő ’sat. úgy, hogy végre, nem akarván egymásnak semmit adni, de egy magunkra teljességgel meg sem élhetvén, kénytelenek lennénk egymás munkájának gyümölcsét erőszakkal venni el, azaz: háborút indítani mindenkinek, mindenki ellen ,s mivel a munkafelosztás ezen teljes megszűnésének következésében, úgy sem volna semmi elvenni való, tehát mezítelen járni és egymást megenni. — De most legyen ennyi elég a képtelenségekből. Közelebbről , ha a szíves olvasónak is úgy tetszik, folytassuk. (úti visszaemlékezések Ó. B-től Triestig.) Triest, május 13. 1847. Édes Híradóm! Feltettem volt magamban, hogy három hónapig még csak szemed közé sem nézek, annál kevésbbé fogok tollat kezembe számodra, mert barátságomnak annyi zálogát hagytam volt hátra mulatságodral), hogy megvoltam győződve, mikép semmi hiányát nem fogod érezni munkásságomnak, mialatt én a távolban pihenek.------De ,homines sumus!" azaz újságíró vagyok — ’s természetes, hogy első feltételemet azon pillanatban megszegtem, mellyben elémbe kerültél. Azóta szorgalmatosan forgattalak jobbra balra, keresvén benned valamit, a mit csak nem találtam; láttam hogy mégysz, mégysz, csak mozogsz , — de mintha el volnál szórakozva; különben nyilt homlokodról a derültség,mintha visszavonult volna—talán csak nem azért, hogy annál zajosabban törjön majd elő? — erélyt és szellemet jelentő arczvonásaidat olly sápadtság borítja ’s arczizmaid úgy megmerevedtek, mintha az élet költözött volna ki belőlök, és hangod olly fátyolozott 11 mi lelt édes) íme néhány, hivatalos vámjegyzék szerinti adatok itt felvilágosításul szolgálhatók Bevitel Kivitel pengőforint Francziaország (1843) 344 920,800 281,600,000 Egyesült státusok (1844) 234,509,000 229,293,000 Poroszország (1845) 55,970,000 40,086,000 Németalföld (1845) 165,100,000 94,900,000 Belgium (1845) 76,400,000 19,200,000 Muszkaország (1845) 75,600,000 100 401,000 Spanyolország (1845) 23,324,000 18,380,000 Ausztria (1845) 116,283,855 107,542,267 ') 'S olvasóiméra , ha úgy tetszik, — Hiradó.