Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-06-25 / 615. szám
Péntek 615. Junius 25. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyeért 5 ez. kr. a kettős hasába serért pedig 10 p. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani atotai Horváth-házban 983 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetés. Magyar financzia, úrbéri örökváltság és még valami VIII. Megyék: Közgyűlés Mosonyban, Hevesben. Tisztújítás Zalában. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Poroszország. Legújabb. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriaházások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Dunavízállás IRODALOM és TUDOMÁNY. Kritikai szemle. A magyar szépirodalmi szemle. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Szerkeszti Erdélyi. (Folytatás.) MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A nagy magyar kir. udv. Kamara a királymezei k. erdőmester és számtartóhivatalnál megüresült ellenőrségre Roller Ferencz rahoi erdész- és számtartóhivatalnál szergondnokot alkalmazta. (Magyar financzia, úrbéri örökváltság és még valami. VIII.) Szándékkal hagytuk megszakadni egy kissé a vitatkozás fonalát, hogy az olvasónak időt engedjünk, ha méltónak tartja, a mondottak felett kissé elmélkedhetni. Idén ma tárgyunkra visszatérünk, azt kezdendjük vizsgálni: várjon egy 5—6 millió pontra rugó esztendőnkénti financziát mikép lehetne az ország számára előállítani anélkül, hogy bárkinek is e miatt pusztulása, vagy pedig a létező vagyoni és közigazgatási viszonyok tetemesebb megzavarodása következnék. Ha ezen kérdést teszszük magunknak, visszavezettetünk azonnal a források kérdésére. Financziális dolgokban bizonyosan azon rendszer érdemli az elsőséget, melly legegyszerűbb módon, legkevesebb zaklatásával a honpolgároknak, legkevesebb nehezítésével a kereskedési forgalomnak, üzleti, termesztési és iparszabadságnak, minden honpolgárnak a teherviselésbe behúzása mellett, de a közgazdagság forrásainak kiapasztása nélkül, legbizonyosabban adja a szükséges jövedelmeket, és mivel a szükségek is szaporodnak, tehát olly kútfőket is veszen igénybe, mellyek természetszerűleg fejlődni és emelkedő jövedelmeket adni képesek. Számtalanok azon kísérletek, mellyeket a civilizált nemzetek tőnek avégett, hogy ezen megkivántatóságoknak meg legyen felelve. Azon igyekezet, hogy nagy legyen a jövedelem és senki a közterhek alól ki ne búhassék , igen különféle adózási nemek feltalálásához vezetett, mellyek, főbb különbözéseikre figyelmezve, két főosztályra, úgymint a direct és indirect adókra, szakadnak szét. Az elsőknek legegyszerűbb fajtája a jövedelmi adó , de ezzel nagyban még csak Angliában, és itt is csak ideiglenesen, történtek kísérletek, és mai napság a civilizált nemzetek financziája vegyesen direct és indirect adókból áll össze. Egyszerű financziának alig örülhet egy is a polgárosodott nagyobb nemzetek közöl, ha az egy Északamerikai egyesült státusokat, mint ilyeneket, kiveszszük. Ezeknek ezen minőségekben igen egyszerű a financziájuk. Az 1845ben 29,769,000 tallérra (1 tallér körülbelül 2 ft 5 krt tesz pengőben) menő jövedelem csak három forrásból eredett. 27 millió tallért adott a vám, 2 milliót az unió birtokában levő földek eladása, 769.000 tallért pedig némi rendkívüli források jövedelmeztek. Ámde már nem illy egyszerű az Egyesületet képező egyes státusok financziája, és még bonyolódottabb az európai nemzeteké. Vegyünk itt például csak kettőt fel, úgymint az angol és franczia nemzetét. A franczia aki a júliusi forradalom alkalmával egy leendő olcsó kormány csalódásaiban ringatta magát, de akinek azóta a miniszeriális újságok értésére adták, hogy a franczia nemzet elég gazdag, miszerint öndicsőségét megfizesse). 1847ben a következő szép adó-sommácskákat fizeti főbb fejezetek szerint direct adó fejében: földtől és ingatlanoktól 2753 , személyétől és ingóságaitól 58%, ajtajától, ablakától 34% , keresetmódjaitól 46 millió frankot, összesen 414% millió frankot, mellyből 481/* millió mint elengedés, inexigibilitás csat. lehajlik. (Jegyezzük meg itt, hogy a föld és ingatlanoktól fizetett adó az összes státusjövedelemnek mintegy köd részét teszi.) Fzet ezenkívül bejegyzési adót, adás és vételektől, pénzkölcsönöktől 214% , bélyegadót 39% millió frankot, mi ismét teszen 253% milliót. Halászatiér fizet 4% milliót, vámot és hajózási adót 160%, sófogyasztási adót 58 millió franknyit. Ezen három summa ismét tesz 223 milliót. Indirect adók czíme alatt fizet: az italoktól 102, sógyártástól 12%, czukorgyártástól 19 Wa, dohánytól, burnóttól és szivaroktól 112'/*, puskaportól 6, és különféle ide nem tartozóktól 42 millió frankot. Ezen a somma ismét tesz 294% millió frankot. Azonban a franczia tanul, levelez és utazik is, pénzét kénytelen ide oda küldeni, egyszer másszor kénytelen egyet és mást megméretni, esze találós és igy uj találmányokat fedez fel, ezen czimek alatt ismét fizet 51/1 millió frankot. Van ezenkívül a statusnak különféle jövedelme mintegy 97 millió, mellynek egy része status-erdőkből, uradalmakból és gyarmatokból származik, a fenmaradó mintegy had része pedig szinte az adózók zsebéből kerül ki. Hogy az — ilyen 1847ben mintegy 1335 millió rendes bevételre számított — anancziában nem lehet egyszerűség, azt nem szükség magyarázni, ’s hogy itt végtelen a bonyodalom, vizsgálódás, kutatás, ellenőrködés, zaklatás, az nem kevésbbé világos, de a franczia alkotmányosságon legkisebb csorbát sem üt. Így megyen a dolog Francziaországban, hol felelős ministérium és parlamentáris kormány áll a dolgok élén, és nem is igen mehet máskép, mert csupán a státusadósság kamatja, törlesztése és a nyugpénzek évenként 380, szárazföldi és tengeri haderő 420, maga a közjövedelmek kezelése és beszedése 152 (és így a rendes jövedelem mintegy 11 % pellét) a különféle adók melletti elengedések és beszedőellenségek 58, és a portékák kiviteléért fizetett jutalmak 15 millió frankot nyelnek el évenként, mialatt király és családja és a törvényhozó testületek 14%, az igazság kiszolgáltatása 26%, a vallások szolgáji 38%, külügyek 8%, közoktatás 18, beligazgatás 113, földművelés és kereskedési ügy 14%, közmunkák 62%, pénzügy 17% milliót rendes költségkint szükségesnek — nem említve a rendkívüli, összesen 120 millió frankra számított kiadásokat, mellyek közöl csupán a kikötők javítását, vasutakat a kőutak kiigazítását és a közöttek létező hézagok betöltését emeljük ki, melly három tárgy egy év alatt 90 millió frankot kíván. Nézzük már most Angliát. Az angol 1844 ben fizetett vámot : külföldi szeszes italoktól 22 , bortól 17, czukortól 53, beától 444/11, kávétól 7, dohánytól 37, vajtól 16/12, sajttól 1 , mazsolaszőlőtől 4*°/%, gabonától 76/12, gyapjú és gyapottól 85/12*), selyemtől 2%2, bőröktől 3/%, épület fától 68/12 , egyebektől 10%2 millió pengő forintig. Ezek öszvesen tesznek mintegy 223 millió pengő forintot. Lássuk már a fogyasztási adókat. Belföldi szeszes italokért fizetett az angol 49%1, malátáért 46%1, komlóért 3%2, papírért 6%2 , szappanért 8"/12,gyertyákért 1%*, kőszénért 14/12, üvegért 6**), tégláért 37/n , árverésektől 2% 1, szeszes ital-árulási szabadalmakért 10%2, postalovaktól 18/n millió pengő forintokat. Ezek ismét tesznek együtt mintegy 142 millió pgc forintot. Nézzük tovább a bélyegadókat. E czím alatt fizet az angol: oklevelektől 16%1, birói hivatalos okiratoktól 20%1, tűz-és vízveszély elleni biztosításoktól 12%2, váltóktól és bankjegyektől 6%2, újságoktól és hirdetésektől 4, postakocsiktól 3,0/ra, nyugtatványoktól 1%2, postai levelezésektől 15% 1, egyebektől 4%3 millió pengő forintot. Ezek együtt ismét tesznek 84 millió pengő forintot. Következnek a direct adók. Ezen czím alatt földadó fejében nem fizet az angol többet a statusnak 11, 12 millió forintnál pengőben, miből világos, hogy az öszves stálusjövedelemnek a földadó csak mintegy 8 s részét teszi. Ellenben fizet ablakadót 15%, cselédadót 2, leadót 3%*, kocsiadót 43/12, kutyaadót 1%2 millió pengő forintig. Ezek ismét tesznek mintegy 39 millió pengő forintot. Van ezenkívül mintegy 7 millió pengő forintnyi rendes jövedelem a felebbieken kívül, melly adózásokból áll öszve, és azonkívül mint rendkívüli fenáll a jövedelemadó 53 millió pyő forinttal, mellyhez a kézimunka után élő osztályok nagyja semmit sem fizet, mert csak az fizet hozzá, kinek évenkint 1500 ft pengőnél több jövedelme van, és ez aztán körülbelül 3 percente fizet évi bevételétől, ami természetesen igen nagyszerű vizsgálódásokat, kutatásokat és családviszonyokbal behatást föltételez —mit azonban az angol, úgy mint a többi adózással járó alkalmatlanságokat is, alkotmányosságának minden csorbája nélkül tűr. A szabad angolt ennyiféle czím alatt kell megadóztatni, ennyi különféle módon kell zaklatni, hogy az adózásokból összeálló mintegy 550 millió pengő forint jövedelmet ki lehessen csinálni. És ez így van ott, hol parlamentáris a kormány és felelős ministerium áll a dolgok élén; de nem is mehet máskép, mert a jövedelmekből azok beszedésének költsége elnyel évenkint 27 ° 12 millió pengő forintot, vagyis azoknak mintegy 50 centjét — a közadósság (melly 1845. január 5-én 7941 millió pengő forintot tett, és azóta 80 millióval ismét szaporodott) 292%2, beligazgatás 16 /12 , igazságszolgáltatás 17’°/%, külügy 38/12, a szárazföldi és tengeri had 1457%, posta 10, közmunkák 4, és egyebek mintegy 20 milliót pengőben kívánnak évenként. Ezeket csak azért volt szerencsénk előhozni, hogy mindenkinek legyen módja választani ezen fizetési módok közöl, egészen tetszése szerint. Mi magyarok ugyanis nem igen sok találóészszel bírunk, financziális dolgokban tapasztalásunk kevés, talentumunk ez irányban nem nagy, és így valami újat, mit mások előttünk már nem alkalmaztak volna, felfedezni alkalmasint nem fogunk , hanem a közterhek fedezésének forrásait ott leszünk kénytelenek keresni, hol mások keresték és föltalálták. Aztán figyelembe veendő az is, hogy választásunk meg van szorítva, mert több nemei a felhozott külforrásoknak, nálunk is léteznek ugyan, de általunk föl *) Ezt azóta Sir Robert Peel ajánlatára a parlament megszüntette, valamint a gabna-vám is de facto megszűntnek tekinthető**) Ez is ben foglaltatik azok között, mellyek Peel idejében megszűntek. Irodalom és Tudomány. KRITIKAI SZEMLE. A MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. (Kiadja a Kisfaludy-társaság. Szerkeszti Erdélyi.) (Folytatás.) Ha Bajza az ő pikántsága, polémiai csípősségével bizonyos rendszer mellett küzdött volna, ha a szenvedélytől csupán a szép védelmére hagyta volna magát elragadtatni, ha Kölcsey valódi bölcselmileg tisztult elveitől lett volna áthatva: ő a magyar irodalom vezére lehetett, ’s azt a szabadság , szépműtaui müveltség, és philosophi átszellemités ösvényére irányozhatta volna. De igy párt elfogultságában , melly azon párt érdekeinek mindent föláldozott, erősen ragaszkodva előítéleteihez, az elevenen ható irodalomban holt eszközöket teremtvén magának—kik körülre sivár areopágot képezzenek , az általa eléjök tűzött kerékvágásban folytaták kegyosztásuk vagy kegyfosztásukat, kik nem a művészet, az örökszent szépség végett öltenek törvényt... hanem csak a személyes szenvedély lehűtése, a vak pártérzet kielégitése végett. Ezekkel szövetkezve megfosztá a kritikát minden hitelétől, mert eljárásában, elvek hiányában személyeket támadott meg, gyakran elnyomá a jót, midőn azt állitá, hogy a jobbért küzd, és a trivialitásnak ajtót, kaput tart a magyar irodalomban. Hol az irodalom nem a népszükséglet eredménye, ott az rendszerint mindenütt a kritika útját választja. Mennyi kárt tön tehát e tekintetben a Bajza féle kritika, láthatni az időszaki sajtónak csaknem hihetlen elvadonultságából. Ama goromba kotteriai taktika segélyével a legkárhozatosb irányok lőnek védve, aquatofana gyanánt a közönségnek beadatvák , ha nem nyilatkozott is mindjárt a hatás; most gyönyörködhetünk az irodalom lankadt, színvesztett rángásaiban — ha volna e képen valami gyönyörködtető. Akkor a tudományt dölyfös tudóskodás pótolta, az erkölcsi érzetet gúnyos dacz, az igazságot gorombaság, a szépműlani elveket piszkos ármányai amaz organizált cliquenek, melly még most is gyakorolja mesterségét, hol szabad kezet engednek neki... Maga a közönség végre betelt mind azon titkos, sőt végre pirulatlanul egészen nyilvánosan űzött machinatiókkal, — az Athenaeum , melly helylyel közzel igen sok jelest tartalmazott— megbukott, és a kritika egyszerre megszűnt orgánummal bírni Itt ott hallható volt még egy egy elnyomott kiáltás — de az elnyomva maradt. Beállott a magasztalás és föltétle a dicsőítés korszaka. Ekkor minden jónak találtatott, ekkor mindent mindjárt a külfölddel hasonlítottak össze, nemcsak , hanem messze fölül helyeztek a külföldi fölött. Iskolás gyermekeket olly bölcseknek kiáltottak ki , mint Plato, Aristoteles és Pythagoras együttvéve. Parányi talentomokat lángésznek kürtöltenek. A fiatalságot emelék pajzsra, ’s mindent megvetének , mi mérséklet, nyugalom, józan ész utáni vágyat nyilvánított. — Rendszervértezett, szellem-fegyverzett, becsületes, minden nemes , szép és igazért lelkesült kritikusok helyett az újdondászok kezdtek minden indokolót, minden igazságszeretet nélkül borostyánkoszorúkat és kritikai halálítéletet osztogatni az irodalmilag működő tömeg között. — Bajzában volt szellem, tehetség — neki ezen előnyeinél fogva egyet mást el lehetett nézni, de az ő apró utánzói, bálványozói, kik az ő polémiái pálczáját elsajátíták , kik még azon kevés elvet is, mellyel elődjök birt, kidobták vala, az ő biztos, apodicticus nyelvén nyers tudatlanságot’s legőrültebb szenvedélyességet terjesztenek, ’s mindezt magyarra fordított konyhadiák nyelven , mi egyszerre divatos kezdett lenni. Frankenburg ur ezen eljárás ellenére „Irodalmi őr“t állita — de az nem sokat segített; ha bealkonyodott, maga az őr is a tomboló tömeg közé vegyült, kardot, dárdát eldobott magától, a kulacs után nyúlt, és áldomást ivott!... Ha aztán megviradt, akkor feje sivár volt, gondolkodása rest, ’s öntudatlan osztá csapásait; de ha jött valaki, kit mint az éji orgiáknák pajtást ismert, akkor ismét eldobá fegyverét, nyakába borult a pajtásnak és kérdő elragadtatva .. mikor leszünk megint vígan?!... Ezen „Irodalmi őr“ben hiányzott a meggondoltság! — ’s nem is birt kiszabadulni a pártosság és vak dicsőítés békéiból. Ekkor fölléptek a Szépirodalmi szemle férfiai a Kisfaludy-társaság firmája alatt, melly eddig e nagy költő firmájának teljes becsületére vált — és vezérszóul azon szép föltételt irák munkáik homlokára: nemesb irány, jobbított ízlésnek irodalmunkban elterjesztésén munkálódni. . . Ha eddig nem volna is több okunk e vállalatot szívből üdvözleni, a fönebb elbeszélt praemisiák után, már csupán szándéka is e kritikai intézetnek elegendő volna, hogy tőle méltánylásunkat meg ne vonjuk. Huszonhárom száma e folyóiratnak fekszik előttünk, kritikákat tartalmazó a legkülönbféle irodalmi és művészeti termékek fölött. . . Bennek átalában méltóság, nyugalom és tudományi alapon nyugvó meggyőződés hangja uralkodik. — Noha az elvekben még nem létezik valódi egység, minthogy gyakran az egyik oldalon adott tanítás— a más oldalon egy másik egészen ellenkező által megsemmíttetik (ez állításunkat alább be fogjuk bizonyítani) , hanem mindenütt látható a különböző anonym dolgozótársak törekvése: műveltséget, finomabb ízlést, költői érzéket terjeszteni. — Az anonym szót különösen kiemeltük, —nem szándéktalanul. A Szemle dolgozótársai fölött rendkívül nevetségesen, pálczát tört anonymitásuk miatt egy szinte névtelen. Nemcsak hogy az illy kárhoztatás a műveit közönség előtt semmit sem nyom, hanem egyszersmind egészen hamis is, ’s a tekintély-bálványzás veszélyes magvát rejti magában, melly mindig siket a mi iránt, hanem csak a ki számára van szeme, füle, szive. . . . Nem tekintvén azt, hogy a szellem országában a tekintélynek csak annyi érvénye van, a mennyiben szellemi birtok által túlsúlyt birt szerezni magának, ’s más e szellemi túlsulylyal nagyobb mértékben bíró egyén által azonnal tulszárnyaltatik , e mellett a szellemi tekintély nem is olly tulajdon, mellyet valaki kizárólag elsajátíthasson — mert a szellem hatalma történetes valami, mellyet az ég egynémelly halandónak tán egyetlen jószágul ajándékozott, mellyet senkinek sincs joga bármi néven nevezendő előjogok által elnyomni. Névszerint a kritika országában.... Itt minden tekintetkéknek meg kell szűnni, — ’s az olvasónak csak igazsághoz kell jutnia. — De ki mer az igazsággal amúgy egyszerre csak kirukkolni, 's az elmondottak alá nyíltan és becsületesen odaírni