Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-03-21 / 791. szám

Ezen lapok hétfőt kivéve na­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Kedden 791. Martius 21.1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utezai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvani­­utczai Horváth - házban 583­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Levelezőink­hez. A pesti mozgalmak. Egy pillantás hazánk és Európa jelen po­litikai viszonyaira III. Országgyűlés f. hó 18. és 19-én mindkét táblánál. Nevezetes hasonlatosság. A­usz­t­ria. Külföld. Nagy­­britannia. Francziaország. Poroszország. Hivatalos és magánhir­­detések. 1H1CIY1ROB8ZAG és ERDÉLY. Levelezőinkhez. A sajtó nyűgei lehullván, sem­mi sem akadályozza, hogy lapunk hű tükre legyen ha­zánk napi történeteinek. Annál fogva tisztelettel és haza­fiasan szólítjuk fel eddigi rendes levelezőinket és mind­azon rend és békeszerető barátait a közügynek, kik pártfogásuk és bizodalmukra méltatandnak, hogy a bekövetkező moz­galmas és majd talán izgásos időkben, figyelemmel le­gyenek a történetekre, és mindenről, mi körükben, nem­csak megyei közgyűléseken, hanem azokon kivül is érde­kes fordul elő, rögtön, híven és csupán a dologhoz tartozó rövidséggel, mellőzve minden ingerlő magyarázatokat, tudósítsanak, hogy így képesek legyünk a jelen időkben sokszorozott fontosságú feladásunknak illőleg megfelelni. Csak név­aláírással küldött tudósításokat fogunk kö­zölni , a nevet magunk igazolása végett tartván fen. — Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől és csak közügyet illetőleg fogadhatunk el. — A szerkesztő, Pesten azt beszélik, valami poéták egyesültek azon drámának parodizálására, mit a párisi napszámosok febr. 23. és 24-én játszottak el. Kérdés: hol vannak a karok, mellyek a költők képzelődésének mulatságára egy éjszaka 30,000 barricade-ot emeljenek ? hol vannak a Lamarti­­ne-ok, kik a felbőszített oroszlánt lecsillapítsák ? az Ar­mand Marrast-ok és a többiek, kiknek rendről és kor­mányzásról fogalmuk legyen ’sat. ’sat.? Addig is míg ezek megszületnének, halljuk, mit mond Kossuth a budapesti küldöttséghez: „Én azon meggyőződésemet nyilatkoztatom ki, hogy Budapestet az ország szivének igen, de urának soha el nem ismerem (helyes!). A közös szabadság ’s akarat a nemzeté , ezt kasztok vagy egy város nem arrogálhatja. Budapest nem a nemzet maga, a nemzet az egész ország (harsány helyes!). Örvendek, hogy Budapest is osztozott a király iránti hűségben ’s osztozik azon értelemben, mi­­kint csak a nemzet az, kit az ország sorsának eldöntése il­let, ’s e nemzet olly erős, hogy kinek gondolatjába jutna az ellen cselekedni, azt eltiporni kész! (zajos helyes!) Soha ennél hivebben nem fejezte ki Kossuth a közvé­leményt.­­ Beszélik azt is, hogy a ministerium erélyes elnöke, látván az idő sürgetőségét, rendeléseket adott a statárium országos kihirdetésére. E tény hitelesítést vár. A köztiszteletben álló hazafi, Deák Ferencz, báró Wenkheim Béla kíséretében f. hó 20-án d. u. 2 óra tájban érkezett Pozsonyba, de halljuk, tárczát nehezen fog vállalni. ------------­A­agy pillanás hazánk és Európa jelen poli­t­ikai vis­z­on­y­air­a. Pozsony, mart. 16. III. Az események rohama folyton nő és olly gyorsan halad előre, hogy az időt is megelőzni látszik. Mintha az idő kiesett volna kerékvágásából és a történetek ugrásokban fejlődnének ki. Mióta utolsó czikkünket írók, a bécsi és pozsonyi európai fontosságú események jöttek közbe. Illy körülmények közt még rövidebbre vagyunk kénytelenek szorítani észrevételeinket, hogy az események rohamától igen messze hátra ne maradjunk. A háború kérdésénél állunk meg közelebbről. Mon­dok, hogy az európai hatalmak eddig még egyértelműleg a non interventio elvéhez ragaszkodásukat nyilatkoztat­ták ki, az új franczia revolutiót illetőleg; hogy minden kormányok és népek szájában csak a béke és Francziaor­szág saját dolgaiba bele-nem­ elegyedés forog; hogy maga a franczia kormány is békét prédikál és, örömmel kell megjegyeznünk ezen nagy előlépését a francziaországi közésznek, maga a nép is ezen meggyőződését hirdeti. De mostani időkben, azt is megjegyzők, európai béke vagy háború nem annyira az akaratok, mint a dolgok erejétől függ. És ez, nem lehet aggodalom nélkül kimondanunk, a háborúk vészes ten­gere felé vonja Európa sorsának hajóját. Két oldalról törhetnek elő a harczok fúriái: Fran­cziaország belső viszonyaiból és Európa némelly tarto­mányainak politikai állásából. Mindkét oldalról igen hi­hetőnek, ha nem is elkerülhetlennek látszik a kitörés. Lássuk először Francziaországot. A februári forradalom, már nincs kétség benne, in­kább socialisticus, mint politikai. Nem politikai jogok re­ménye lelkesítette harczra a párisi napszámosok ezreit, hanem nagyobb anyagi jóllétnek, a munka gyümölcsei, rájok nézve kedvezőbb, felosztásának, utópiai tervek va­lósításának reménye. A provisorius kormány őszintén megismervén eredetét, legelső kötelességének tartotta, dolgot és keresetet ígérni, sőt biztosítani minden munkásnak ’s élelmet minden pol­gári invalidusnak. Megígérte az úgynevezett munka organisatióját Louis Blanc ministeriuma által, ki az ipari versenynek eltörlését és minden gyáripar- és keres­kedésnek a kormány által eszközlését hirdeti régóta. — Fogja e teljesíthetni ígéreteit a provisorius kormány? A czélba vett tervek mellett a tapasztalás hallgat, vagy csak kárhoztatólag szól; a szigorú tudomány kritikája előtt pedig soha meg nem állhatták. Ha csak hát a lehetetlen­séget is föl nem tesszük, azoknak létesítésére semmi kilá­tás.­­ A provisorius kormány alkalmasint egy rohamnak engedett, mellyel részint rokonszenve ragadta, részint pe­dig hatalmánál fogva ellene nem állhatott. Próbákat fog tehát tenni ’s legalább a fair play színét igyekszik megmenteni ’s midőn minden kisérletet sikeretlenül ütöttek ki, akkor egy elégedetlen tömeggel fogja ma­gát szemben találni, melly megcsalatást, árulást fog sze­mére hányni, ’s győzedelmére emlékezve, azt újra törek­­vendik elpróbálni. Mi marad már most fen egyéb a re­­publicánus kormánynak, mint lerázni nyakáról minél szebb módon az alkalmatlan követelőket ? Mi van erre szebb mód, mint a dicsőség húrjainak megpendítése ? Te­hát szükségesképen a katonai dicsőség mezejére vezeti az elégületlen tömeget, és meg­van a háború. Ez az első kútfeje a háborúnak. De tegyük fel, hogy a franczia köztársaság annyi és olly erős béke­ösztönnel bizand, hogy minden csalatkozá­­sok közepett is, fen tudja ben tartani a rendet és elfoj­tani a hóditási sóvárgásokat: ekkor áll elő szepere azon szellemi propagandának , melly Európának né­melly népességeire gyakorlandja hatását. Csak Olasz- és Lengyelországra kell mutatnunk, hogy egész gondola­tunkat érthetővé tegyük. És már most adjuk ehez, a mi­ket Lamartine manifestumában kijelent, hogy t. i. az 1815diki szerződések Francziaországot jogilag nem köte­lezik ; hogy „Francziaország, midőn látni fogja, hogy az isteni gondviselés végzése szerint, némelly elnyomott nemzetiségek visszaállításának végórája ütött ’s ezen jo­got fegyveres kézzel próbálnák akadályozni, teljesitottnak tekintendi magát, fegyvert ragadni és a népek ama tör­vényes lépését utalma alá venni,“ — minélfogva alig kép­zelhetni olly insurrectiót, melly a franczia pártfogás re­ményéből ne vehetné induláspontját. És ki az, ki ezen körülményben a háború másik forrását ne ismerné meg ? Az igaz, hogy az ausztriai birodalom politikájának, az újabb események következtében gyökeres megváltozása által, midőn a háborús játék egy koczkát vesztett, a béke politikája épen annyit nyert; de másfelől azt is meg kell gondolnunk, milly ingoványos alapra fektette a proviso­rius franczia kormány a köztársaság épületét, midőn a nemzeti gyűlés alkotó elvévé az universale suffra­­g­i­u­m­o­t állította. Olly elv, mellynek alkalmazását, hogy Francziaország szeren­césen állja ki, szívesen óhajtjuk, de egyáltal­ában nem hisszük. Miilyen állapotban találnak már bennünket ezen euró­pai háborús constellatiók? Erről fogunk közelebb röviden szólani. Országgyűlés. Id. M­aj­láth Gy. ország­ró­l exdlja nyilatkozatát, a m­. ferrnél mart.­lyán tartott XLIIIk országos ülésben csak ki­­vonatilag közölhetvén szerencsénk van ezúttal egész kiterjedé­sében közölni: „Megengedik a m. főrrdek, hogy egy tárgyra visszatérhessek, melly az utolsó förrdi ülésben már bevégez­tetett , ’s mellyhez akkor részint gyengélkedő egészségem miatt, részszerint azért nem szólottam, hogy az akkoriban szőnyegen lévő sürgős tárgynak elintézését ne tartóztassam. Értem a kiv és érdeknek az országgyűlési tárgyalásoknak siettetése iránt hozzánk küldött üzenetét. Nem szándékom ennek érdemleges tárgyalásába bocsátkozni, vagy a főmélt.­­tábla határozatához, mellyben magam is megnyugodtam, szó­lam­ ; egyedül az izenetnek azon része iránt, mellyben a tár­gyalásnak elhalasztása azoknak tulajdonittatik , kiket a fensé­ges nádor távollétében az elnökség illet, felvilágosítást adni kötelességemnek tartom. Elő fogom adni a tényeket röviden, s tisztán, minden polémia nélkül. Martius 4én tartott ülésünk-­­ ben , mikor a kérdéses felírást a kb. és érdektől általvettük, szerencsém volt jelenteni a mlzgos fermnek , hogy ő fensége a nádor, ezen tárgynak , maga tulajdon elnöklete alatt leendő tárgyalására az ülés napját maga fogja kitűzni, melly jelen­tésemben a m. főrendek is megnyugodtak. Két nappal későb­ben , nádor ő fensége távollétében a t. rr. a kerületi elnökök által azt a kívánságukat nyilvánították előttem, hogy a kér­désben lévő felirás a m. főrrnél hova hamarább tárgyaltassék. Miután ő fenségének fentebb említett szándéka előttem, és a m. főrendek előtt tudva volt, és az eziránt mart. -én tartott ülésünkben általam tett kijelentés u­tán, azon felszólításra nem tehettem egyebet, mint a kir. és rr. kívánságát ő fenségének feljelenteni ’s további kegyelmes utasítását bevárni, mit azonnal meg is tettem. Ez volt eljárásomnak első stádiuma. — Időközben vettem nádor ő fenségének rendeletét, melly által felséges urunk meghagyásából Bécsbe hivattam. Ezen ren­deletet azonnal teljesítem­, törvényes kötelességemnek tartot­tam. Nem hiszem, hogy ezen főm­ gyülekezet előtt szükség legyen fenálló számos törvényeinket felhozni annak megmuta­tására, hogy a fejedelemnek ehez teljes joga vagyon nemcsak, hanem hogy mikor így cselekszik, a törvényes ösvényen jár. A­mi pedig a gyakorlatot illeti, nemcsak régi időkből, de ön­tapasztalásom után is sok példákat hozhatnék fel, hol ez így történt, nemcsak országgyűlésen kívül, de országgyűlés alatt is;­­ megtörtént velem is több ízben, legújabban pedig a mazgos főrendek emlékezetében lesz, hogy a múlt ország­gyűlés alatt több ízben, utolszor pedig a magyar nyelv iránt készített törvényjavaslatnak felterjesztése után, több heteket kellett magamnak Bécsben illy végből tölteni, melly egész idő alatt itt országos ülések nem is tartottak. Hasznára voltam-e hazámnak, vagy kárára ezen foglalatosságban ? azt megbírál­ni nem az én dolgom , ezt az utókornak részrehajlatlan íté­letére bízom. És itt csak annak példájára hozom fel a tényt, hogy valamint a legrégibb időkben, úgy a legújabbakban is ezen eljárás folytonos gyakorlatban volt. — Ezen felvilágo­­sitással tartoztam egyrészről a mlzgos főrendeknek, kiknek üléseire nézve forgott fen a kérdés; másrészről pedig magam­nak a végett, hogy a történteknek nyoma legyen a naplóban, ’s ebeli eljárásomról az utókor igazságos ítéletet hozhasson.“ A köztiszteletben álló főzászlós úr imet igazoló nyilatkozata a kedélyeket nemcsak tökéletesen kiengesztelé, hanem a te­remben lévő minden polgárnak szivét megnyerte, ’s a közön­ség tetszését főkép nádor ő fenségének lelkes válasz-nyilat­kozata még inkább nevelő. Országbíró ő exclja nyilatkozatára Nádor ő cs. kir. fő­­hűsége következőleg válaszolt: Erre kötelességemnek tartom röviden csak azt jegyezni meg, hogy bizonyosan mind én, mind az egész főrendi tábla aéltóságod iránt a legnagyobb tiszte­lettel és bizodalommal valamint eddig viseltetett, úgy jövő­ben is viseltetni fog.­­ (Közhelyeslés zajos éljenzések.) XLII. országos ülés,a méri főrendeknél, mart. 18kán estek­ 8 órakor. (Elnök: nádor , cs. kir. főhűsége; tárgy: úrbéri viszonyok megszüntetése. Papi tized.) Hubay Józs. országbírói ítélőmester: Felolvassa a tör­­vényc­ikket az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot) dézma és pénzbeli fize­tések megszüntetéséről. — Következő : Az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (ro­bot), dézsma és pénzbeli fizetések, e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek. — 1. §. A törvényhozás a ma­­gánföldesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület véd­­pajzsa alá helyezi. — 2. §. Ő­felsége a magánföldesuraknak akkénti kármentesítése iránt, hogy az eddigi úrbéri tartozá­sokkal felérő tőkeérték részükre a közállomány által hiány nélkül kifizettessék, a legközelebbi országgyűlésnek részlete­sen kidolgozandó törvényjavaslatot fog magyar ministériuma által előterjesztetni. — 3. §. Olly helyeken, hol eddig úrbéri rendezés, vagy legelő-elkülönzés még meg nem történt, a faizásra és legeltetésre nézve az eddigi gyakorlat továbbá is megtartatik. — 4. §. Az úri törvényhatóság megszüntetik; — ideiglenesen, míg a törvény­ kiszolgáltatás általánosan rendez­­tetni fog, azt, polgári ügyekben a sommás perekre nézve, ott hol rendezett első bírósági hatósági tanácsok nincsenek, a szol­­gabirák, — büntető és rendes folyamatu polgári perekre nézve pedig a megyei törvényszék fogja gyakorolni. — 5. §. Olly földbirtokos ellen, kinek birtokához e törvény kihirdetése előtt úrbériség volt kapcsolva, a kereskedési viszonyokból eredő váltók kivételével, egyéb adóssági követelések, a tör­vény további rendeletéig fel nem mondhatók, és csupán a tör­vényes kamatok nem fizetése iránti követelések hajtathatnak be ellene bírói eljárás útján.“ Változtatás nélkül elfogadtatott. A szakaszonkinti tárgyalás alkalmával i­d. M­aj­láth Gy. or­szágbíró a dolog érdemére nézve egyetért a rrkel, de a déz­ma általános kifejezést, a­menyiben az alatt a magánbirto­­kú szőllők dézmája is értethetik, a­mit a rr. bizonyosan ma­guk sem akarnak értetni, nem helyeselhetvén — ezen érde­kes és fontos tárgy iránt a tanácskozást a holnapi napra kí­vánja halasztatni. B. Perényi Zs. ugocsai főispán, Gr. Pálffy Józs. és Gr. Rá­d­ay Gedeon , országbíró­i exéljá­­nak aggodalmát az által, hogy a törv.javaslatban ezen szó, úrbéri­ben foglaltatik — megszünendőnek állítják, és mivel ezen ügyben legüdvösebb hatást a sietés tehet, a nehéz körül­ményeket főnn­córa véve , a törvényjavaslat elfogadását sür­getik. Az 1.és 2. §. ezek következtében általános helyesléssel meghagyatván a 3. §t illetőleg: Gr. Széchen Antal azt homályosnak tartja, mivel azt is lehet alatta érteni, hogy a­hol még legelő-elkülönzés nem volt, ott nem is fog az meg­történhetni ; Busán Herman Horvátország követe pedig az erdők fentartása iránti intézkedést nem látja abban benfoglal­­tatni; azonban báró Perényi Zsigmond, gróf Pálffy József és gróf Cziráky János által, a mennyiben a fenálló törvényes intézkedéseket ezen törvény ki nem zárja, meg-

Next