Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-03 / 853. szám

580 számíttattak volna, de ha ez állana is, és az újabb módosítás következtében nemcsak a holnap végén, de egyformán a hó középen is fog pénz letétetni, a becsületes kereset az által hogy szenvedhetne csorbát, mi egyáltalában át nem láthatjuk. Ha a tag ar csak becsületes keresetet akar, akkor az Initea kamatoztása a betéteseknek még kevésbé lesz ínyére , ámbár ennek igazsága kétség kivüli, melly mellett mi már több évek óta apostolkodunk. Alig is volt kinyomatva utolsó e tárgy feletti czikkünk, igazolták ebbeli nézetünket az utabbi párisi események, hol, mit mi sem democrata sem republikánus elvektől vezettetve, hanem egyedül az igazságnak hódolva víttattunk, az ideiglenes kormány hatalmas dictatorsága ráparancsolta a takarékpénztárakra, hogy t. i. a szegény osztályúaknak, azaz a kisebb összeget betevőknek 5%-et kell fizetni. Hasonlóképen czélszerűségét itt el kell ismernünk azon szabálymódosításnak, melly szerint: „Folyó évi márczius lső napjától fogva, nyitva áll az intézet mind betéteire mind kivételre, vasáros ünepnapokat kivéve, mindennap reggeli 9 órától délutáni 1 óráig.“ Ezen módosításnak a közönség leginkább örülhet, mert ha életbe nem lép, és a múlt hetekbeni tolakodás megtörtént volna, mikor még csak csütörtökön és pénteken lehetett kivenni a betéteseket, akkor ugyancsak szomorúan bebizonyult volna azon kényelemszülte rendszabálynak roppant czélszűtlensége; mert emberhalál nélkül aligha múltak volna el azon napok, mellyeken még az idő rendes folyamánál is elég elégületlenség és zugásnak tanúi valánk, mint azt annak idejében ki is nyilatkoztattuk. Midőn az intézet igy dicséretesen engedett a közönség ebbeli kívánaténak: még arra kell figyelmeztetni az illetőket az „egyenlőség ez arany korszakában,“ hogy rendén volna az ellenőri irodában minden protectiót megszüntetni , kivált ha a szolga kegyeskedik némellyeket előbb expediálni és a többieket ignorálni. Minap hárman (hárman eddig ugyancsak mindenki várhatna) ültünk jó sokáig székeinken, míg az előttünk jöttek ügyei elintéztettek ; egyszerre bejön egy ismerős, ki látván, hogy azonnal ki nem elégíthető, ismét el akar távozni. Azonban az urak visszatartják, a szolga legott elveszi könyvét, és a rendet, a számot, bennünket, semminek sem tartván, előlegesen felüti annak számát és stante pede ex-mediálja, mi hárman meg csendesen ezen önkény fölött ámulva, tovább is ülve maradtunk, igy beteljesedvén hogy az elsők az utolsók és az utolsó az első lett. Ilyen önkényes kivételes praeferentia a többiekre nézve nyilvános megvetés, megvetésre pedig senki sem jogosította fel a hivatalnokokat, kik a rendszabály fölébe nem PUTtpIkAilketnek "TInt aktatnak milliok a telek kezébe, ha nem ezek, hanem a hivatalnok önkénye határoz ? önkény Pest megye házában! most mikor mindenütt egyenlőséget emlegetnek !! Nem felséges satyra ez ?! Nógrád. Jelenkorunk jeligéjének utolsója: testvériség, Nógrádban a politikában bizony még most is csak írott malaszt. A volt pártokat az még most sem olvaszta össze. Lehete ugyan már néhányszor hallani, hogy szűnjenek meg a pártok, legyünk egyek, de ez csak mondva volt. Az élet ellenkezőt bizonyít. Halljuk , mi történt. Első alispánunk és még néhány tisztviselőnk eltávoztával részint halálával néhány hivatal be való töltendő. E végre május 22én gyűlt össze a képviselői bizottmány — mellynek alakításában a főbiráknak, kik a bizottmány tagjainak neveit hirtelen sebességgel egy ívről leolvasák , egy kevéssé több figyelmet kellett volna fordítaniok a megye népességére és a nép érdekeire — és a bizottmánynyal számos polgár. Előre vala látható, hogy a megürült első alispáni hivatalra az eddigi másod alispán fog előmozdíttatni, a másod alispánságra pedig Horváth Elek főbírót fogja a közbirodalom emelni. Tehát leginkább csak az ekint megürülendő főbírói szék jöhet e kérdésbe. De ki helyeztessék most abba? A volt ellenzéki párt, mellyről azt hittük, hogy az ismeretes januáriusi megrohanások után szégyenletében már élni megszűnt, működésének itt ismét tért nyílni látván, május 21-én titkos conferencziát tartott. Uraim a nyilvánosság eme korszakában titkos conferencziát a nyilvánosság emberei egy kamarás úr elnöklete alatt, ki még mindig örül annak, hogy amaz ellenzéki pártnak vezére, vagy igazat mondva, a mindenben olly könnyen túláradozó ifjak bókjaiban és sujtásos toasztjaiban magának annyira tetsző, de még saját embereitől is ott, hol nem látja, kinevezett eszköze lehet. A titkos konferenczia tárgya volt: mikint lehetne az egyik főbírói kijelöltet, a jelenleg alszolgabirót, ki már majd mintegy 20 esztendeig szolgálja a megyét, és mint fáradhatlan szorgalmú tisztviselő és igazságos bíró a köztiszteletet magának kivívá, megdönteni, és a majd megürülendő főbírói székre az egyik aljegyzőt emelni, ki alig 3 évtől szolgálgatja a megyét, de kitűnő korteskolomposi ügyességgel bír. Az összeszólalás, együtttartás, valamint közönségesen máskor sem, úgy ez esetben sem téveszti el hatását. Mert másnap május 22-én, miután Károlyi János volt első alispánunk hivataláróli leköszönése elolvastatok, és érdemeinek elismerése a jegyzőkönyvbe iktattatni elhatároztatott, alispánokká lettek közfölkiáltással. Sréter László eddig másod alispán és Horváth Elek füleki főbíró; ennek helyében pedig kétszeres titkos szavazás után, miután az első szavazáskor három lévén a kijelölt, átalános szavazattöbbséget senki sem nyert , mert nem tudni miért ? átalános szavazattöbbség kívántatok: Prónay József volt aljegyző, Somoskőy alszolgalbiró ellen 16 szótöbbséggel. A főbírói hivatal e jelen súlyos időkben fontos állás. Teljes erőmegfeszítést igényel az most. Ezt várja most megválasztottjától a megye, ezt a haza, és pedig a felelősség terhe azt. — Jegyzésül még csak azt: Nógrádban a luth. vallásúak népessége úgy áll a katolikusokéhoz, mint 1: 35—40. És mégis négy főbiráink közt csak egy katolikus van. Majd olly arány vehető észre a többi hivatalokban is. Másnap folytattattak a választások még nehány alszolgabirói és esküdti hivatalokra. — Ugyanakkor szőnyegre jött a legújabb nádori és ministeri proclamatio, melly minket fölséges királyunk Bécsbéli eltávozásáról és az ilír mozgalmakról tudósítván, honfi áldozatokra szólít föl. Nógrád 40,000 ponttal kíván a hazának segedelmére lenni. — Nógrád statariumot is kér. Népünk a muszkától kezd félni. Bizonyosan hallott már valamit az illír mozgalmakról. Hanem azzal vigasztalja magát, hogy ennekelőtte 30 esztendővel sem bántotta, most sem fogja bántani. „Bizony ellene nem szegülünk csak hagyja meg mindenünket“, mondja magát nyugtatva. Egyébiránt azok, kik a nép élén állnak, és még erkölcsi befolyással reá bírnak, t. i. a papok nem múlasztják el a népet mind arról fölvilágosítani, mit megnyugtatására, a csend és rend,föntartására s a haza boldogságára szükségesnek látnak. És ezt azok teszik kiket a Reform malitiosus ostobasággal népámítáknak és ollyanoknak gyaláz, mintha a népet szántszándékkal roszaságban akarnák megtartani. Ila az oláh vagy lutheránus papokat értik Reform uraimék, mert ezek közül néhányról csakugyan már bebizonyult, hogy a népet politikailag lázítva ámítják, mondják meg világosan, de katholikus papjainkat ne rágalmazzák. E jelen pillanatokban a hazának szüksége van még a leggyengébb vállra is, hogy a honépületet támogassa és az összeomlástól föntartsa, és önök mégis vad gyűlölettel azokat kisérítik, kik a nép irányában a hazának legerősebb oszlopai. Van-e ezen gyalázatos rágalmazási viszketegben csak egy kis politika? sőt nem árul-e az el legnagyobb politikai éretlenséget, mellynél fogva önök Reform uraimék szabadsajtó mellett nemcsak egy politikai lap szerkesztésére nem termettek, hanem még egy ábécé készítésére sem ? Önök imádott mestere az egyházi rend szilárdítását mondá az alig múlt országgyűlésen szükségesnek, és önök okosabbak akarván lenni mesterüknél, egyre handabandáznak az egyház szolgái, vallásos szertartásai és minden ellen, mi a népben a kegyeletnek, és ezzel a csend és rend szeretetének, a törvény tiszteletének iszápja. Ez az igazi pogányszív, sőt még annál is roszabb, mert a pogány is szereti hazáját. Reform uraimék pedig azt sem szeretik, vagy pedig olly esztelenek, hogy nem tudják, miként kelljen azt szeretni. Vagy mit akarnak önök azzal, midőn „politikai látomások“ban a nép apostolairól azaz a papokról szólván mondják: „a föld fogja véröket inni, vérüket, melly feketén és bűnösen folyt ereikben ?“ Tehát már mint a vérszomjas vadtigris vér után lélekzenek ? Vagy az elpusztult Hetilap módja szerint orozva akarják-e papjainkat meggyilkolni? Vagy vérek után, ha találtatnának olly gonoszok, szomjat gerjeszteni? Vagy az istenért mit akarnak ? Vigyázzanak, most az ártatlanul ontott vér bosszúért szokott kiáltani. Ez azután hazaszeretet!! Nógrádban már történnek titkos követválasztási mozgalmak. Egy jelenleg magas hivatalban álló úr egy bizonyos községnek már 5000 ftot ígért, ha őt megválasztja. De úgy látszik, mintha az ígéretnek nem hinnének. Mások is készülnek költeni. Bizony kinek sok pénze van, elég tágas tér nyílik előtte a költésre, 28.000 embernek sok kell. Jobb volna inkább azt a haza oltárára letenni, most leginkább, midőn a haza veszélyben van. Még a tisztválasztások előtt a ministériumnak bizodalom szavaztatott. Valóban sajnos, hogy épen ezen fontos, vészes pillanatokban némelly lázongó fők a ministériumot gyanúsítani, rágalmazni nem tartják igazi haza elleni bűnnek. Hogy ezek elnémuljanak, szólalt föl e megye is. A bizodalmát egy küldöttség fogja a ministeriumnak személyesen kijelenteni, egy küldöttség, mellynek sorába a földmivelő néposztályból is vétettek föl néhányan. Szabolcsból. Ministeri sebes futár által tudósíttatott a megyei bizottmány Bécsnek mozgalmairól, s a fejedelmi ház távozásáról; komolyan, minta hogy a pillanat fontossága igényelte, határoztuk: lehető legnagyobb segedelmet s rögtön adni a honnak a kitörendő veszély elhárítására. Minden hold földre két ezüst garas vettetett ki; azonkivül minden megyei lakos felhívatik, ajánlani a mit tud: aranyat, ezüstöt, gabonát, zabot, vásznat. .. Sokan hiszik, hogy ezen kivetés után 60 ezer ezüstöt fog bejönni. Vidékünk csendes, sehol még kitörés nem történt, itt ott aggodalmak vannak, s főleg a nyírségen Kisvárda s Pécs körül. A katonaság olly betű szerint engedelmeskedik ama rendeletnek, hogy a magy. ministeriumtól várjanak ezentúl mindig parancsokat, miszerint az alispáni felszólításra vonakodik menni bárhová , mivel ministeri parancs még nem érkezett. Pedig a veszély a pillanat műve, és ha akkor mennek, ha Budáról jő a rendelés, a baj színhelyére, úgy csak porát fogják látni a zavarnak, de azt el nem oszlatják. — A toborzás folyik, a megyei bizottmány lelkesen áll, a trón védelme mellett megyei népünk gyémánt hűségével. A magyar vérzománcra ilyenkor tűnik ki. Nyíregyháza, május 25-én. A legnagyobb rend- s csendességgel végezte e húszezer lakosságú város, törvény rendelte tisztújítását. Semmi lárma, semmi részeg fő, olly néma csendességgel, hogy szinte a megyei restaurationális lármát megszokott fülünk, alig merte hinni, hogy itt tisztújítás van. A választók száma 645. Polgármester lett: Hatzel Márton; főbíró: Galánffy János; albíró: Palitz Mihály; kapitány: Sulán János; főjegyző : Majerszky Lajos; első aljegyző : Bentzur János ; másod aljegyző: Kralovánszky Móricz; senátorok : Kralovánszky András, Tretyánszky Soma, Bodnár Antal, Demján Soma, Sztruhár Károly, Szénfy Gusztáv; számvevő : Sulán Ádám ; árvák gondnoka: Soltész József; főorvos: Meskó Pál; alorvos: Takátsi Alajos; képviselők most választatnak, számra 102 lesznek. Mint példátlan dolgot itt említetlenül nem hagyhatjuk , hogy a helybeli evangélikus papot: Farbaki Dánielt; római katholikust: Perger Jánost; reformátust: Kováts Jánost; képviselőkül megválasztották a többiek között; a mi városunk józan érett szellemét, s keresztényi türelmét, és a felekezet közötti barátság- s testvériséget fönnen hirdeti. Tanuljanak népünktől a többi városok és megyék. Hir füzér. — Az Agr. 7. legújabb, máj. 27. ezeket írja: A báró Hrabovszkyhoz intézett nádori iratban áll, hogy Jelacsics bán Budára hívatván nemcsak meg nem jelent, de a magyarországgali viszonyokat az uj törvények által megváltoztattaknak is kinyilatkoztatta; továbbá, hogy a bán főispánok kinevezésével stb. a monarcha hatalmát magához ragadta; minélfogva Hrabovszkynak meghagyatik : a bán által tett kinevezéseket törvényelleneseknek nyilatkoztatni és a törvényesen választott vagy kinevezett tisztviselőket hivatalaikba visszahelyezni. Valóban csodálkozunk — úgymond a lap — hogyan bátorkodnak István főherczeg ő fensége elé illy valótlanságokat terjeszteni a tudósítókép azért, mivel ő fens., s maga ő felsége sincsenek a horvát viszonyokról hitelesen értesítve, hozatnak olly rendszabályok, mellyek királyunk szelídségével meg nem egyeztethetők. És innen erednek nádor ő fens, intézkedései a fejedelemnek egész lélekkel hódoló bánunk ellen , ki a tartományok szakadására soha nem gondolt, de a monarcha által reá bízott királyságok kormányzását, mint ezek hű őre, senki által absorbeáltatni nem engedi; azonban soha sem Ausztria sem Magyarország absorbeálására nem gondolt; és ki a rendelkezése alatt álló hatalommal maga képes megmenteni a monarchiát, ha ezt veszély fenyegetné; és ki egyetlen főispánt sem nevezett. Olly tudósítók és tanácsadók, kik ő fenségét illy ál-értesítésekkel compromittálják , csakugyan nem képesek a viszályokat kiegyenlíteni, hanem az ország ügyeit még inkább bebonyolítani, és ő fensége mellől el kellene távolittatniok. Egyébiránt egész bizonyossággal állíthatjuk, miszerint, mióta bánunk ő excellja mint illyen működik, a legkisebb lépést nem téve, mirel ő felségének közvetlenül, vagy Ferencz Károly főherczeg ő fenségének, kihez ő részben utasítva volt, jelentést nem adott volna, és eddig egy lépése sem roszartatott; minélfogva minden tette mint helyes és igazolt jelenik meg. (Kezd már a fátyol lelebbenni.) — A P. H. máj. 29. írja, hogy a Zanini olasz ezred helyébe jött ilir katonaság Pesten a kaszárnyában, mint mondják, gúnydalokat énekel a magyarok ellen és Jellaceics nevét isteníti; az ilir párt emissariusi hasonlót tesznek az „arany kéz“ vendéglőben; más helyütt pedig az említett katonaság borral vendégeltetik, s minap a magyarokra szórt szitkaik miatt néhány vendég felszólalván, majdnem tettleges kitörésre került a dolog; a pestiek azonban nem üldözik őket. Egy honleány arany nyaklánczát és fülbevalóit, mikkel bírt, a haza oltárára tévé le; egy hazafi pedig 12 lovas önkénytes kiállítását vállalá magára; Pestmegye 400,000 p. ftot vetett ki a nemességre, direct adó fejében előlegezve fizetendőt; ezenkivül Czegléd 12, Kecskemét 10 ezer p. ftot; gr. Széchenyi, Sophia főrignő udvarmesterének fia, az önkényes seregbe állott; sat. (P. Z.) .Tun. 1. tartatott az első lóverseny a pesti gyepen. — A P. Z. szerint Körmöczről hónaponkint 20,000 db arany szállíttatik Budapestre; a magyar pénzverő-gép már elkészült s használtatik. — Egerben egy Pestről oda vetődött izgató rá akará birni az ifjúságot, hogy kiáltsa ki a köztársaságot 8 elfogatott. (Ung.) — Nándorfejérvárt is beszélnek az ilirek szerb segítségről ; az egész vidéken pópák vannak a mozgalom élén, sőt a hatóságok sem látszanak ettől idegenkedni. Az új rendszerről itt még alig tudnak valamit; a német lakosság nehezen várja azt, sőt a határőrség örülni fog, ha általa terhes communismusától megszabadul, mindenekelőtt azonban fel kell világosíttatnia. — Bakony vidékén is, mint a Hazánk írja, zavarogni akarnak a tótok; a suriak az ottani derék kath. esperes ellen méltatlankodtak, ablakait beverték, miért nem prédikál nekik tótul, a templom zászlóit szétszaggaták. A nemzetőrség e vidéken szép számmal van s lelkes, de nincs fegyvere, mire, hogy a tótokat féken tarthassa, annál nagyobb szüksége van, mert itt 9 mfdnyi területen rendes katonaság nincs. — Kikindán legközelebb ismét egy kaputos végeztetett ki, a volt vranyovai jegyző. Ó-Becsén a fenyítő törvényszék a gonosztevők közül már 60at elitélt; négyre a rögtönitélő bíróság mondta ki ítéletét. A sok lázító hírek között, mellyek e tájokra érkeznek, egy levél jött az ó hitű ó-becsiekhez a „karloviczi szerb nemzeti választ-