Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-25 / 871. szám

Vasárnap 871. Junius 25 1848. VBH EMfi­elheíní Pozsony’­a a kiadó-hivatalban, ventir-utczai K­erer-házban 10. mm alatt földszint, és Peeten hatvani­­utczai Horváth - házban 583d. szám alatt földszint én min­den kir. postahivatalnál. — Az snar.tmi birodalomba és kül­­­­földre menendő példányok r*?fc * a bácsi császári királyi M- postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok hétfőt kivéve 01- pun­kint jelennek meg. llök­e­­lési ár félévre Potsonyban él .Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, pottin borítékban he­­rsuLuit katéter küldve 8 ft 21 hr, hatásor küldve 9 ft 12 k p. p. A hirdetmények minden béffMMr határozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 6 p. kr, a kettős sorért pedig iu p. kr. fizettetik. MS* Nri esetiségek és osztályok közti béke! lonarchia! Alkotmányos alabAdság, rend, törvényesség! f levelezőinkhez. Tisztelt honfitársainkat felszólítjuk azon tudósításainkat, mellyek Pestre csak ezen hó 28dikára érkezhetnének, nem ide Pozsonyba, hanem Pestre utasítani, mert már július esején Pesten jelenend meg lapunk. E­lőfizetési hirdetés* E hónap végével lapunk visszaköltözik rendes szállására, Budapestre. Megjelenik ezután is a mostani formában, valamivel tán még sű­rűbb nyomással, vasárnapot és a főbb ünnepeket kivéve, mindennap. Ára olcsóbb lesz mint eddig: helyben a kiadóhivatalban, félévre 6 ft pp., házhoz hordva 6 ft 30 kr, postán borítékban hatszor küldve 8 ft, kevesebbszer 7 ft 12 kr pp. Az előfizetést e hónapban itt Pozsonyban elfogadja a kiadóhivatal, ventur-uteza 114. sz. alatt; Pesten ideiglenesen, Geibel Károly udvari könyvárus a Kristóf-téren; vidéken minden pos­tahivatal, az ausztriai birodalomban s külföldön lakók számára a bécsi cs. kir. főpostahivatalt *) *) Programmunk olvasható a 855dik számban. TARTALOM Hivatalos értesítések. — Észszerű korrajz. — A franczia respublika. — Az é. ath. egy. statusok senatusának tanácskozási szabályai. — Pest vármegye. — Fővárosi hírek. — Hirfüzér. — Szerény figyelmeztetés. — B. Újváros. — Oláhország. — Németország. — Olaszország. — Nyílt tér m­indenkinek (Őszinte­­ szózat. — N.­Bánya.) — Hirdetések. — Status- és iparpapirok ár­­kelete a börzén. Hivatalos értesítések. Hrabovszky kir. biztos és altábornagy közzé teszi a szerb nemz. választmánynak jun. 10. ő felségéhez intézett felírását, mellyben előadatik, miszerint máj. 1. Karloviczon összegyűltek a végre, hogy Is. Lipót császártól kapott kivált­ságaik értelmében Rajacsics József érseket patriarch­á­­sokká, Supplikacz István ogulini ezredest pedig vajdá­­sokká válaszszák, és az 1690. ápril 6. cs. levélben megigért szabad tulajdoni jogot Szerémre, Bácska, Baranyamegyékre, a bánság és katonai végvidékre kiterjeszszék, mi iránt ő fel­ségéhez küldöttséget is indítottak; de kivánatuknak a magyar ministerium ellenmondott,­­ ezt sérelemnek tartják, valamint Hrabovszky altábornagy nyilatkozatát is, ki a nála volt szerb küldöttségnek azt válaszolá, miszerint „Ausztria tér­képén szerb nem létezik , és ő a szerb nevezetet nem ismeri, szerb nemzetiséget nem ismer Ausztriában“ 50,000 szerb fegyverest ajánlanak ő felsége trónjának Bécsben visszaállí­­tására. Kijelentik, hogy a szerb nemzet a magyar ministériu­­mot el nem ismerheti, és kérik ő felségétől Hrabovszky el­távolítását, pátriarchájok és vajdájoknak és Jelacsics bánnak pedig felhatalmazással közökbe küldését. Hrabovszky kir. biztos a horvátok és szlavonitákhoz intézett proclamatiojában tudatja velők , hogy ő fels. őt máj. 6. kéziratában teljhatalmú kir. biztossá kinevezé ; s hogy őfels. határzottan fen akarja a magyar korona alatti részek törvényes kapcsait tartani a nyelv és nemzetiség biztosításával; hogy a bánnak máj. 7. kelt legf. kéziratban megparancsoltatott a kir. helytartó és minist. iránti engedelmesség, mellyre a k. biztos is felszólítja a horv. és tótországiakat, biztosítván nemzeti­­ségök fentartását és kijelentvén, miszerint engedmények adá­sára is fel van jogosítva. Ugyanilly értelmű szózatot intézett a kir. biztos a határ­őrvidékiek-, csajkások- és katonákhoz. Ő fels. 10. kir. legf. kéziratában újólag meghagyta báró Hrabovszkynak,hogy mint kir. biztos máj. 29. k. legf. paran­csa és jun. 3. k. kir. leirata és a magyar ministerium utasí­tásai szerint járjon el, melly eljárás sikeresitése végett kiadá június 10. manifestumát legf. aláírásával a horvátok­ és tót­országiakhoz. A politikai centralisatio, mint elnyomó befolyása a főváros­nak s valamelly pártnak , osztálynak avagy egyénnek a szabadsággali egyedáruskodása s elvégre zsarnokoskodása. Minek ellenszere, úgymond , a politikai szabadság tanácskozásokban és választásokban , hol képviselve le­gyen valamennyi vélemény, valamennyi érdek , vala­mennyi helység. A társas testületekre nézve pedig azt kívánja, hogy azokban a politikai eszmék és mozgalmak szabad és ter­jeszkedő, szabatos modorban szóljanak és hassanak, hogy a társas te­rül­etek is mindenfelé szabadon nyilatkozzanak és működjenek, s többé ne legyenek oda lánczolva, vagy­is mint ő mondja: „encavnnées comme elles l’ont été juequ’ici au caprice d’un bureauciaire tyrannique, au dé­lire d’u­ne capitale amentée, jouet d’un tribün, au d’une faction..........stb. stb.“ így eddig Lamartine a municipiumok és centralisatio nagy kérdésében, hol végzetül azt mondja, hogy leg­főbb kellék, a nemzetnél az, hogy éljen, erre pedig az, hogy független legyen, erre meg hogy erős legyen. S e nagy szóra én — en passant — megjegyzem, hogy erőnk egyszerre oda lesz, mihelyt az egyetértés m­egszünik; azért, a­ki szereti hazáját, istenért! jelen helyzetünkben ne izgasson, ne gúnyoljon, ne idézzen elé ingerültséget; ne emlegesse ámultakat; tartsa magát mindig a felmerült nagyszerűség színvona­lán; a­mi ezen alul esik, hagyja el. Kiki hivatásához képest járuljon a magasztos épület alkotásához. Ha vala­ha, most áll az,hogy minden hiába való szóért számot kell adni , mert lakolhatunk értté ! — Zombory Lipót: Észszerű korrajz. I. A priancipium. *) Lamartine már régen figyel­­mezteté a világot a municipalis kormánynak a központi­val öszhangzásba hozatalára, végtelen becsű értekezésé­ben : az észszerű politikáról ? hol a párisi autocratia ellen látszatik tiltakozni, a többi közt csak eme szavait írom ide: „Ez annyi mint valósággal lerontani a lerontandót, a politikai központosítást, a fővárosnak, egy pártnak, egy osztálynak, egy embernek . . . elnyomó befolyását.“ Sőt ennél is élesebben folytatja továbbá, a közpon­tosításról azt mondva, hogy az nem egyéb mint: „le mo­nopole de la liberté, le despotisme enfin !“ Itt úgy gondolom irány van adva eléggé , hogy mire kell vigyázni, hogy kikerültessék, központo­sítá­s mellett! . . . Irány van adva egyébké abban is, hogy a központosítás megtartassák , a municipalis élet mellett, midőn mondja: „A centralisatio stb.“ „Haleront­­játok elvesznek (t. i. a nagy testületek) vagy ezen egység megint újra alakul daczotokra is, mert ez az ő életük, és ezen centralisationak felbomlása az ő haláluk.“ E roppant nagy elme, Lamartine, oda látszik véle­­mény­ével hajlani : Iszer Mikint a municipiumokat is meg kell tartani, de 2szor Fel kell mellette tartani a centralisatiot is. S midőn az utóbbinak hibáit felhordja, kimondja vele egyszersmind azt is, hogy a központi kormánynak nem szabad elfajulnia ; elfajul pedig akkor , ha lábra kap a *) Szerző meg fog engedni, hogy a sürgetés idők miatt .Előzményeit most nem adhatjuk. — Szerk. A franczia respublika. A ,Dal­­­y News* angol radical lap következőleg ír Frankhon jelen viszonyairól: „Kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a franczia köztársaság tehetetlensége, s mind inkább fenyegető megbukása megcsalta várakozá­sunkat. Nem mintha mi a köztársaságot elébe tennők a monarchiának, de mivel a monarchia visszaállittatását Frankhonban — kivévén katonai kormány s a legkemé­nyebb despotismus alapján — lehetetlennek tartjuk; s azért inkább óhajtjuk a köztársaságot, mint a­mi ennél nem csak szabadabb, de állandóbb és szilárdabb is. Ennél fogva örömmel üdvözöltünk volna mindent, mi a fran­­­­czia politikusoknál őszinteséget, józan értelmet, képessé­­­­get vagy határzottságot mutatott volna. Fájdalommal mondjuk ki, mi e megmentő tulajdonoknak semmi jelét sem látjuk a gyűlés egyik oldalán is. A népi­ párt dühös, türelmetlen, s egy kisebbség által vezéreltetik, melly me­­részségétől remél sikert, melly azt hiszi, hogy egy nagy nemzet kormányzására sem tapasztaltság, sem képesség, sőt becsületesség sem kívántatik. Másfelől a mérsékletiek megbukásuk első napjaiban olly kislelkü bátortalanságot s azóta olly türelmetlenséget és makacsságot mutattak, hogy azon békés túlnyomóság helyit, mi a nemzet értel­mes!) és vagyonosabb osztályaihoz illenék, túlnyomósá­­guknak erőszakkali visszaállítására látszanak törekedni, behiván először is a katonaságot, s utat nyitva ezáltal egy uj monarchának, hogy a katonaság kíséretében, mint egykor XVIII. Lajos, elfoglalja a királyságot. A franczia társadalom - politica jelen állapotának legrosszabb jellem­vonása a polgári és munkás­osztályok közti tökéletes sza­kadás. Már régóta semmi kölcsönös bizodalom, semmi függési kapcsolat nem volt köztök, és szerencsétlenségül theoristák jöttek közbe olly tant s hitet terjesztve a dol­gozó osztályoknál, melly arra vezérlette őket, hogy nem csupán egyéni boldogságukat, de az emberiség újjászüle­tését is a tulajdon lerontásában vagy metamorphosisában keressék. Minden iszony, anarchia, az ipari élet paraly­­sáltatása, az utczákon s vidéken dühöngő polgári háború; a communismusi tanoknak a democratiaiakba — mellyek magukban is elég felforgató erővel bírtak — beoltásából származik. A communisták buktatták meg Frankhonban a democratia ügyét, s ez által — mi félünk tőle — despo­­tismust készítettek maguk s hazájuk számára. És még­is, mi úgy hiszszük, a mérsékletiek és a középosztályok kép­viselői megmenthették volna a státust azon két rettenetes extrémumtól, mellyek közöl egyiknek vagy másiknak be kell következni. Előbb több bátorság s utóbb több türel­­messég megtehették volna ezt. Eleinte több bátorság meggátolta volna a Ledru-Rollin­ felé embereket s párthi­­veit korlátlan felsőségre jutásukban. De miután ezen fel­sőséget megengedték, több türelmet kellett volna azok iránt mutatni, kik azt szelíd eszközökkel kívánták alább szállitni. De nem;­­ mindazon republicánusok, kik örö m­est elősegítették volna a mérsékletiek czéljait, egytől egyig visszautasittattak. A mérsékletiek rossz tacti­ája s gyermekies bosszúvágya, ahelytt, hogy megosztotta volna a népi pártot, egyesítette azt. A különböző osztályok közt polgári harcot fenyeget, mellyben ha a mérsékletiek győz­nek, ez a katonaság segítsége által történhetik, és igy olly erő által, melly természeténél fogva közönös mind a pol­gári mind a népi párt szabadsága iránt. A nemzeti gyűlés, mellyben a mérséklettek birnak túlsulylyal a helyett, hogy valamelly alkotmány megszilárditása által a provisorius állapotot megszüntette, s helyébe olly kormányt tett volna, mellyben egység, erő s a rend visszaállítására érdek van, idejét hiábavaló szóvitákkal töltötte. Máj. 15 én a legna­gyobb gyávasággal ene­ydte magát megsértetni, s csaknem föloszlattatni; s azóta minden idejét a vétkes egyének megbüntetésére forditotta, mintha erőt nyerhetne az ül­dözés által, olly időben, midőn a legrosszabb politikai vétkesek sem bűn­tettethetnek szigorúbban. Még akkor is, midőn a lázadás eszközlőit bünteti a gyűlés, kitetszik mennyire remeg a jövő előtt, a­nélkül, hogy eldöntő lé­pésekhez fogna. Lamartinet s Ledru-Rollint a kormá­nyon hagyja ugyanakkor, midőn bizalmatlankodik irán­­tuk s vádolja őket. A mérséklettek, képtelenek lévén arra, hogy maguk lépjenek a kormányra, vetélytársaik a repu­­­­blicanusok hitele csökkentésére törekednek, feledve, hogy az alatt a haza romlása felé siet, hogy egész Europa s Frankhon undorral tekinti mind­két pártot, mellyek a gyűlésben gyermekes czivakodásokkal foglalkoznak. Csak kevés hétig tartson még ezen gyáva magaviselet, s az első katona, ki kardját fölemeli, s a nemzeti gyűlést s vele a képviseleti kormányt szétugratja, mint a haza megmen­­tője — nem csak az anarchiától, de a megvetéstől — fog üdvözöltetni, és mint autokrata fog üdvözöltetni, bebizo­nyulva lévén a franczia nemzet képtelensége akár alkot­mányos monarchia, akár köztársasági kormányzat alatt élni.­­ Szerencsétlensége volt a nemzeti gyűlésnek, hogy nem csupán az idővel, de az emberekkel is pazarolva bánt. Ott volt Lamartine, ki volt nála ügyesebb, bátrabb és szerencsésebb politikus egész a nemzeti gyűlés meg­nyitása perezéig? A gyűlés első tette ezen ember félrelö­­kése volt. Thiers eddig ügyesen működött, bátran beval­lotta elvei mérséklettségét,­­ ez­által a né­gyülésbeli kizá­­ratását okozta. Most átalános az érzés, hogy tapasztalá­sára szükség van, s a köztársaság kénytelen hozzá folya­modni. Ő eszméinek tisztaságával, érettségével, helyes­ségével, pénzügyi nézeteinek gyakorlatiasságával képes a státust a pénzbukástól megmenteni. De ha Thiers a nép­szerűtlen dynastia ügyével szövetkezik, miként Lamartine a republicánus elvekkel, egyforma sorsuk lesz, az ő hi­tele épen úgy elenyészik, mint Lamartine népszerűsége. Fülöp­ Lajost azzal vádolták, hogy felhasználta a státus­férfiakat,­­ azután félredobta őket: a franczia köztársaság még gondatlanabb vesztegető a talentumokra nézve. Gui­zot Fülep­ Lajosnak 8 évig tartott, s a köztársaság La­martine­t két hónap alatt megemésztette.“ Az éjszakámért utal egyesült státusok senatusának tanácskozási szabályai.**) 1. Czikk. Az elnök elfoglalván székét, s a tagok a tanácskozásra megkivántató számmal lévén jelen, az *) Azon axiómával tartván, hogy legjobb szabályok azok, mellyeknek legjobb a sikere s azt tapasztalván, hogy az északamerikai congressus meg az angol parlament a világnak két legbölcsebb törvényhozása: ime közöljük azon szabályo­kat, mellyeknek korlátai között ama két testület tanácskozik. Igen könnyű ezeket a mi, különben is hasonlatos viszonyunk.

Next