Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-06-25 / 871. szám
Vasárnap 871. Junius 25 1848. VBH EMfielheíní Pozsony’a a kiadó-hivatalban, ventir-utczai Kerer-házban 10. mm alatt földszint, és Peeten hatvaniutczai Horváth - házban 583d. szám alatt földszint én minden kir. postahivatalnál. — Az snar.tmi birodalomba és külföldre menendő példányok r*?fc * a bácsi császári királyi M- postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok hétfőt kivéve 01- punkint jelennek meg. llökelési ár félévre Potsonyban él .Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, pottin borítékban hersuLuit katéter küldve 8 ft 21 hr, hatásor küldve 9 ft 12 k p. p. A hirdetmények minden béffMMr határozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 6 p. kr, a kettős sorért pedig iu p. kr. fizettetik. MS* Nri esetiségek és osztályok közti béke! lonarchia! Alkotmányos alabAdság, rend, törvényesség! f levelezőinkhez. Tisztelt honfitársainkat felszólítjuk azon tudósításainkat, mellyek Pestre csak ezen hó 28dikára érkezhetnének, nem ide Pozsonyba, hanem Pestre utasítani, mert már július esején Pesten jelenend meg lapunk. Előfizetési hirdetés* E hónap végével lapunk visszaköltözik rendes szállására, Budapestre. Megjelenik ezután is a mostani formában, valamivel tán még sűrűbb nyomással, vasárnapot és a főbb ünnepeket kivéve, mindennap. Ára olcsóbb lesz mint eddig: helyben a kiadóhivatalban, félévre 6 ft pp., házhoz hordva 6 ft 30 kr, postán borítékban hatszor küldve 8 ft, kevesebbszer 7 ft 12 kr pp. Az előfizetést e hónapban itt Pozsonyban elfogadja a kiadóhivatal, ventur-uteza 114. sz. alatt; Pesten ideiglenesen, Geibel Károly udvari könyvárus a Kristóf-téren; vidéken minden postahivatal, az ausztriai birodalomban s külföldön lakók számára a bécsi cs. kir. főpostahivatalt *) *) Programmunk olvasható a 855dik számban. TARTALOM Hivatalos értesítések. — Észszerű korrajz. — A franczia respublika. — Az é. ath. egy. statusok senatusának tanácskozási szabályai. — Pest vármegye. — Fővárosi hírek. — Hirfüzér. — Szerény figyelmeztetés. — B. Újváros. — Oláhország. — Németország. — Olaszország. — Nyílt tér mindenkinek (Őszinte szózat. — N.Bánya.) — Hirdetések. — Status- és iparpapirok árkelete a börzén. Hivatalos értesítések. Hrabovszky kir. biztos és altábornagy közzé teszi a szerb nemz. választmánynak jun. 10. ő felségéhez intézett felírását, mellyben előadatik, miszerint máj. 1. Karloviczon összegyűltek a végre, hogy Is. Lipót császártól kapott kiváltságaik értelmében Rajacsics József érseket patriarchásokká, Supplikacz István ogulini ezredest pedig vajdásokká válaszszák, és az 1690. ápril 6. cs. levélben megigért szabad tulajdoni jogot Szerémre, Bácska, Baranyamegyékre, a bánság és katonai végvidékre kiterjeszszék, mi iránt ő felségéhez küldöttséget is indítottak; de kivánatuknak a magyar ministerium ellenmondott, ezt sérelemnek tartják, valamint Hrabovszky altábornagy nyilatkozatát is, ki a nála volt szerb küldöttségnek azt válaszolá, miszerint „Ausztria térképén szerb nem létezik , és ő a szerb nevezetet nem ismeri, szerb nemzetiséget nem ismer Ausztriában“ 50,000 szerb fegyverest ajánlanak ő felsége trónjának Bécsben visszaállítására. Kijelentik, hogy a szerb nemzet a magyar ministériumot el nem ismerheti, és kérik ő felségétől Hrabovszky eltávolítását, pátriarchájok és vajdájoknak és Jelacsics bánnak pedig felhatalmazással közökbe küldését. Hrabovszky kir. biztos a horvátok és szlavonitákhoz intézett proclamatiojában tudatja velők , hogy ő fels. őt máj. 6. kéziratában teljhatalmú kir. biztossá kinevezé ; s hogy őfels. határzottan fen akarja a magyar korona alatti részek törvényes kapcsait tartani a nyelv és nemzetiség biztosításával; hogy a bánnak máj. 7. kelt legf. kéziratban megparancsoltatott a kir. helytartó és minist. iránti engedelmesség, mellyre a k. biztos is felszólítja a horv. és tótországiakat, biztosítván nemzetiségök fentartását és kijelentvén, miszerint engedmények adására is fel van jogosítva. Ugyanilly értelmű szózatot intézett a kir. biztos a határőrvidékiek-, csajkások- és katonákhoz. Ő fels. 10. kir. legf. kéziratában újólag meghagyta báró Hrabovszkynak,hogy mint kir. biztos máj. 29. k. legf. parancsa és jun. 3. k. kir. leirata és a magyar ministerium utasításai szerint járjon el, melly eljárás sikeresitése végett kiadá június 10. manifestumát legf. aláírásával a horvátok és tótországiakhoz. A politikai centralisatio, mint elnyomó befolyása a fővárosnak s valamelly pártnak , osztálynak avagy egyénnek a szabadsággali egyedáruskodása s elvégre zsarnokoskodása. Minek ellenszere, úgymond , a politikai szabadság tanácskozásokban és választásokban , hol képviselve legyen valamennyi vélemény, valamennyi érdek , valamennyi helység. A társas testületekre nézve pedig azt kívánja, hogy azokban a politikai eszmék és mozgalmak szabad és terjeszkedő, szabatos modorban szóljanak és hassanak, hogy a társas területek is mindenfelé szabadon nyilatkozzanak és működjenek, s többé ne legyenek oda lánczolva, vagyis mint ő mondja: „encavnnées comme elles l’ont été juequ’ici au caprice d’un bureauciaire tyrannique, au délire d’une capitale amentée, jouet d’un tribün, au d’une faction..........stb. stb.“ így eddig Lamartine a municipiumok és centralisatio nagy kérdésében, hol végzetül azt mondja, hogy legfőbb kellék, a nemzetnél az, hogy éljen, erre pedig az, hogy független legyen, erre meg hogy erős legyen. S e nagy szóra én — en passant — megjegyzem, hogy erőnk egyszerre oda lesz, mihelyt az egyetértés megszünik; azért, aki szereti hazáját, istenért! jelen helyzetünkben ne izgasson, ne gúnyoljon, ne idézzen elé ingerültséget; ne emlegesse ámultakat; tartsa magát mindig a felmerült nagyszerűség színvonalán; ami ezen alul esik, hagyja el. Kiki hivatásához képest járuljon a magasztos épület alkotásához. Ha valaha, most áll az,hogy minden hiába való szóért számot kell adni , mert lakolhatunk értté ! — Zombory Lipót: Észszerű korrajz. I. A priancipium. *) Lamartine már régen figyelmezteté a világot a municipalis kormánynak a központival öszhangzásba hozatalára, végtelen becsű értekezésében : az észszerű politikáról ? hol a párisi autocratia ellen látszatik tiltakozni, a többi közt csak eme szavait írom ide: „Ez annyi mint valósággal lerontani a lerontandót, a politikai központosítást, a fővárosnak, egy pártnak, egy osztálynak, egy embernek . . . elnyomó befolyását.“ Sőt ennél is élesebben folytatja továbbá, a központosításról azt mondva, hogy az nem egyéb mint: „le monopole de la liberté, le despotisme enfin !“ Itt úgy gondolom irány van adva eléggé , hogy mire kell vigyázni, hogy kikerültessék, központosítás mellett! . . . Irány van adva egyébké abban is, hogy a központosítás megtartassák , a municipalis élet mellett, midőn mondja: „A centralisatio stb.“ „Halerontjátok elvesznek (t. i. a nagy testületek) vagy ezen egység megint újra alakul daczotokra is, mert ez az ő életük, és ezen centralisationak felbomlása az ő haláluk.“ E roppant nagy elme, Lamartine, oda látszik véleményével hajlani : Iszer Mikint a municipiumokat is meg kell tartani, de 2szor Fel kell mellette tartani a centralisatiot is. S midőn az utóbbinak hibáit felhordja, kimondja vele egyszersmind azt is, hogy a központi kormánynak nem szabad elfajulnia ; elfajul pedig akkor , ha lábra kap a *) Szerző meg fog engedni, hogy a sürgetés idők miatt .Előzményeit most nem adhatjuk. — Szerk. A franczia respublika. A ,Daly News* angol radical lap következőleg ír Frankhon jelen viszonyairól: „Kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a franczia köztársaság tehetetlensége, s mind inkább fenyegető megbukása megcsalta várakozásunkat. Nem mintha mi a köztársaságot elébe tennők a monarchiának, de mivel a monarchia visszaállittatását Frankhonban — kivévén katonai kormány s a legkeményebb despotismus alapján — lehetetlennek tartjuk; s azért inkább óhajtjuk a köztársaságot, mint ami ennél nem csak szabadabb, de állandóbb és szilárdabb is. Ennél fogva örömmel üdvözöltünk volna mindent, mi a franczia politikusoknál őszinteséget, józan értelmet, képességet vagy határzottságot mutatott volna. Fájdalommal mondjuk ki, mi e megmentő tulajdonoknak semmi jelét sem látjuk a gyűlés egyik oldalán is. A népi párt dühös, türelmetlen, s egy kisebbség által vezéreltetik, melly merészségétől remél sikert, melly azt hiszi, hogy egy nagy nemzet kormányzására sem tapasztaltság, sem képesség, sőt becsületesség sem kívántatik. Másfelől a mérsékletiek megbukásuk első napjaiban olly kislelkü bátortalanságot s azóta olly türelmetlenséget és makacsságot mutattak, hogy azon békés túlnyomóság helyit, mi a nemzet értelmes!) és vagyonosabb osztályaihoz illenék, túlnyomóságuknak erőszakkali visszaállítására látszanak törekedni, behiván először is a katonaságot, s utat nyitva ezáltal egy uj monarchának, hogy a katonaság kíséretében, mint egykor XVIII. Lajos, elfoglalja a királyságot. A franczia társadalom - politica jelen állapotának legrosszabb jellemvonása a polgári és munkásosztályok közti tökéletes szakadás. Már régóta semmi kölcsönös bizodalom, semmi függési kapcsolat nem volt köztök, és szerencsétlenségül theoristák jöttek közbe olly tant s hitet terjesztve a dolgozó osztályoknál, melly arra vezérlette őket, hogy nem csupán egyéni boldogságukat, de az emberiség újjászületését is a tulajdon lerontásában vagy metamorphosisában keressék. Minden iszony, anarchia, az ipari élet paralysáltatása, az utczákon s vidéken dühöngő polgári háború; a communismusi tanoknak a democratiaiakba — mellyek magukban is elég felforgató erővel bírtak — beoltásából származik. A communisták buktatták meg Frankhonban a democratia ügyét, s ez által — mi félünk tőle — despotismust készítettek maguk s hazájuk számára. És mégis, mi úgy hiszszük, a mérsékletiek és a középosztályok képviselői megmenthették volna a státust azon két rettenetes extrémumtól, mellyek közöl egyiknek vagy másiknak be kell következni. Előbb több bátorság s utóbb több türelmesség megtehették volna ezt. Eleinte több bátorság meggátolta volna a Ledru-Rollin felé embereket s párthiveit korlátlan felsőségre jutásukban. De miután ezen felsőséget megengedték, több türelmet kellett volna azok iránt mutatni, kik azt szelíd eszközökkel kívánták alább szállitni. De nem; mindazon republicánusok, kik örö mest elősegítették volna a mérsékletiek czéljait, egytől egyig visszautasittattak. A mérsékletiek rossz tactiája s gyermekies bosszúvágya, ahelytt, hogy megosztotta volna a népi pártot, egyesítette azt. A különböző osztályok közt polgári harcot fenyeget, mellyben ha a mérsékletiek győznek, ez a katonaság segítsége által történhetik, és igy olly erő által, melly természeténél fogva közönös mind a polgári mind a népi párt szabadsága iránt. A nemzeti gyűlés, mellyben a mérséklettek birnak túlsulylyal a helyett, hogy valamelly alkotmány megszilárditása által a provisorius állapotot megszüntette, s helyébe olly kormányt tett volna, mellyben egység, erő s a rend visszaállítására érdek van, idejét hiábavaló szóvitákkal töltötte. Máj. 15 én a legnagyobb gyávasággal eneydte magát megsértetni, s csaknem föloszlattatni; s azóta minden idejét a vétkes egyének megbüntetésére forditotta, mintha erőt nyerhetne az üldözés által, olly időben, midőn a legrosszabb politikai vétkesek sem bűntettethetnek szigorúbban. Még akkor is, midőn a lázadás eszközlőit bünteti a gyűlés, kitetszik mennyire remeg a jövő előtt, anélkül, hogy eldöntő lépésekhez fogna. Lamartinet s Ledru-Rollint a kormányon hagyja ugyanakkor, midőn bizalmatlankodik irántuk s vádolja őket. A mérséklettek, képtelenek lévén arra, hogy maguk lépjenek a kormányra, vetélytársaik a republicanusok hitele csökkentésére törekednek, feledve, hogy az alatt a haza romlása felé siet, hogy egész Europa s Frankhon undorral tekinti mindkét pártot, mellyek a gyűlésben gyermekes czivakodásokkal foglalkoznak. Csak kevés hétig tartson még ezen gyáva magaviselet, s az első katona, ki kardját fölemeli, s a nemzeti gyűlést s vele a képviseleti kormányt szétugratja, mint a haza megmentője — nem csak az anarchiától, de a megvetéstől — fog üdvözöltetni, és mint autokrata fog üdvözöltetni, bebizonyulva lévén a franczia nemzet képtelensége akár alkotmányos monarchia, akár köztársasági kormányzat alatt élni. Szerencsétlensége volt a nemzeti gyűlésnek, hogy nem csupán az idővel, de az emberekkel is pazarolva bánt. Ott volt Lamartine, ki volt nála ügyesebb, bátrabb és szerencsésebb politikus egész a nemzeti gyűlés megnyitása perezéig? A gyűlés első tette ezen ember félrelökése volt. Thiers eddig ügyesen működött, bátran bevallotta elvei mérséklettségét, ezáltal a négyülésbeli kizáratását okozta. Most átalános az érzés, hogy tapasztalására szükség van, s a köztársaság kénytelen hozzá folyamodni. Ő eszméinek tisztaságával, érettségével, helyességével, pénzügyi nézeteinek gyakorlatiasságával képes a státust a pénzbukástól megmenteni. De ha Thiers a népszerűtlen dynastia ügyével szövetkezik, miként Lamartine a republicánus elvekkel, egyforma sorsuk lesz, az ő hitele épen úgy elenyészik, mint Lamartine népszerűsége. Fülöp Lajost azzal vádolták, hogy felhasználta a státusférfiakat, azután félredobta őket: a franczia köztársaság még gondatlanabb vesztegető a talentumokra nézve. Guizot Fülep Lajosnak 8 évig tartott, s a köztársaság Lamartinet két hónap alatt megemésztette.“ Az éjszakámért utal egyesült státusok senatusának tanácskozási szabályai.**) 1. Czikk. Az elnök elfoglalván székét, s a tagok a tanácskozásra megkivántató számmal lévén jelen, az *) Azon axiómával tartván, hogy legjobb szabályok azok, mellyeknek legjobb a sikere s azt tapasztalván, hogy az északamerikai congressus meg az angol parlament a világnak két legbölcsebb törvényhozása: ime közöljük azon szabályokat, mellyeknek korlátai között ama két testület tanácskozik. Igen könnyű ezeket a mi, különben is hasonlatos viszonyunk.