Budapesti Hírlap, 1853. január (1-26. szám)
1853-01-13 / 11. szám
Pest, Csütörtök, B LI D A P E Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bérmentesitendők.. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A ,,Budapesti Hírlap“ a kormány magyar hivatalos közlönyére az előfizetés vidékre félévre 10 pfrt., évnegyedre 5 pft 20 kr. Helyben félévre 5 pfrt., évnegyedre 4 pft. Előfizethetni helyben a lap kiadóhivatalában, vagy szerkesztőségnél, vidéken a cs. k. postákon. HIVATALOS RÉSZ. 0. cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 6- kelt legf. határozata által a magyar fölkelésben részvétel miatt 18 évi vasban töltendő várfogságra ítélt volt kapitány Horváth Jánosnak büntetését, legmagasb kegyelménél fogva, hat évre szeliditeni méltóztatott. 1852-diki november 26-kán kelt császári nyilparancs, kiható a birodalom egész terjedelmére, a atonai határőrvidéket kivéve, mely által az egyletek iránt uj törvényes határozatok (egyleti törvény) rendeltetnek. (Vége.) 17. §. Különösen azon egyleteknél, melyek nyilvános fölszólítások vagy magán aláírások útján alakítandók, a fölött kell őrködni, hogy már az előrajzban vagy különbeni csatlakozási felszólításokban világosan meghatároztassék, ki fogja az egylet érdekeit végleges megalakulásáig képviselni és az előintézkedések tekintetébeni felelősséget magára vállalni, és hogy mindegyik részes magát már a csatlakozás kijelentése által, a kihirdetett előrajz és alapszabálynak teljes tartalma szerint alávetendi. 18. §. Az egylet alakítása végett előleges engedelem megadásánál azon feltételek mindenkor kifejezendők, melyek teljesítése után maga az egylet jóváhagyása kérhető. Ezen kérvényzésre nézve aztán az illető egyletekre alkalmazandó minden pontokban a 8—14 §§. szolgálandnak zsinórmértékül. 19. § Az egylet alakítása végett nyert előleges engedelemből maga az egylet fölállítása végetti engedelemhezi jog nem következtethetik. 20. §. De az egylet fölállítása végetti engedelem is csak engedmény vagy megengedés jelentőségével bír, és semmikép nem foglalja magában azon nyilatkozatot, hogy az álladalmi igazgatóság a vállalat szerkezetét és a szándékolt czél elérése végett választott eszközöket megfelelőknek találná, vagy hogy a vállalat az egylettől várt előnyöket biztosítandja. A részvényesek dolga, ez iránt maguknak a szükséges meggyőződést szerezni. 21. §. A jóváhagyott társulati szabályoknak (alapszabályok sat.) és átalában az egyletre nézve adott engedelem által kiszabott határozatoknak megváltoztatásai, a végre, hogy hatálylyal bírja - nak, további jóváhagyást szükségesnek, amely ugyanazon rendeletek alá vettetett, mint az eredeti engedelem. 22. §. Az 1. és 2. §§-ban nem foglalt minden egyéb egyletek is az álladalmi igazgatóság felügyelete alá vetvék. Az álladalmi igazgatóságnak föntartatik azon jog, miszerint minden egylet ügyletkezelését megtekinthesse, az egylet jóváhagyása alkalmával vagy átalános szabályok által rendelt határozatok megtartása fölött őrködjék, és, ha szükségesnek találtatnék, az egylet mellé az erre hivatott hatóság által kijelölendő országfejedelmi biztost rendeljen. Ezen biztos köteles arra ügyelni, hogy az egylet a számára adott engedelem korlátait és a jóváhagyott társulati szabály határozatait át ne hágja. 23. §■ Az egyletek önkénytes feloszlatására nézve átalában a polgári törvényekben és a társulati alapszabályokban foglalt határozatok szolgálnak sinórmértékül. Azon egyleteknél, melyek nyilvános közhasznú czélra törekednek, s melyek nem oly meghatározott időre alakitvák, a melynek elteltével a társulat magától elenyészik , a szándékolt feloszlatás előlegesen azon hatóság tudomására juttatandó, melynél az egylet fölállitásával engedelemkéretett. 24. §. Az egylet feloszlatása és valamely még csak alakítandó egylet minden gyűléseinek vagy netaláni előintézkedéseinek eltiltása, a politikai hatóságok által hivatalból elrendelendő, hogyha azok: a) a megkívántató engedelem nélkül alakultak, vagy miután ezen engedelem tőlük ismét elvonatott, működésüket tovább folytatták; b) ha őket a már nyert jóváhagyás után, a társulati szabályoknak vagy a hatóságok részéről az egylet végetti engedelem alkalmával vagy ez által eléjök szabott határozatoknak áthágásai lényeges tekintetekben terhelik; c) ha azon feltételek, melyeknek elhanyagolására az engedelem visszavétele vagy elenyészte világosan előre meghatároztatott, a dologra és időre nézve, a határidő meghosszabbításának kieszközlése nélkül, kellően nem teljesítettek; vagy d) ha oly körülmények fordulnak elő, melyek alatt, a törvények szerint vagy köztekintetekből , magánosoknál is a valamely foglalkozás vagy vállalat gyakorlására adott jogosítvány viszszavétele történik. 25. §. Az egylet feloszlatása fölötti határozat hozatala mindenütt a politikai országos hatóságot illeti, amely azonban , ha a feloszlatás a 24. §-ban b) c) d) alatt fölhozott okok valamelyikéből rendelendő el, két igazságügyi tanácsost köteles meghívni. Ezen határozat ellen a folyamodás útja a belügyi ministériumhoz nyitva áll ugyan , azonban a folyamodás egyelőre azon egylet hatályának betiltása tekintetében , melynek feloszlatása indítványoztatott, halasztó erővel nem bir. 26. §. Azon esetekben , hol a 25. §. következtében a politikai országos hatóság által az egylet feloszlatása határoztatik, ezen hatóság intézkedni köteles az iránt, hogy az egyleti vagyon tekintetében a kellő rendelkezések törvény útján megtétessenek. 27. §. Ezen új egyleti irányszabályok hatályba léptével, az egyletekre nézve az uralkodásban fölséges Elődünknek 1843-diki October 19-kén kelt legfelsőbb határozványával kibocsátott irányszabályok, továbbá az egyletek és gyülekezetek iránt 1849-diki márczius 17-kén kelt nyilt parancsunk, teljes tartalmuk szerint, végre a részvényegyleteket tárgyazó 1840-dik évi magyarországi törvénynek mindazon határozatai, melyek az ezen törvényben foglaltakkal öszhangzásban nincsenek, hatályon kívül léptetnek. 28. §. A már fönálló egyletekre az ezen törvényben foglalt irányszabályok teljesen alkalmazandók, azon határozattal, miszerint oly egyletek, melyekre nézve ezen törvény szerint a különös engedelem föntartatott, s melyek ezen engedelem nélkül léteznek, ezen engedelemért a jelen nyíltparancs kihirdetése napjától számítandó három hónap alatt szabályszerű uton folyamodni kötelesek, ellenkező esetben az ezen törvény 24. §. a) betű szerinti eljárás alá vetendők. Ezen nyíltparancs foganatosításával belügyi miniszerünk bizatik meg, s az e tárgyban szükséges rendeletek kibocsátására fölhatalmaztatik. Kelt császári fő- és székvárosunkban Bécsben, ezernyolczszázötvenkettediki november huszonhatodikán, uralkodásunk negyedik évében. Ferencz József s. k. Gróf Bud- Schauenstein sk. Bach s. k. Legfelsőbb rendeletre: Ransonnet s. k. A cs. kir. magyar országos pénzügyi igazgatóság által, Frenreisz Antal dimnokllik osztályú irodai segéddé neveztetett ki. Az emrődi kisértet. (Eredeti beszély.) (Folytatás.) V. Mihelyt Susánka az udvarnál állást von, a körülményekkel s viszonyokkal megismerkedett, azonnal egy mélyen keblébe rejtett boszuterv előkészületeihez fogott, mint a jó drámairó tervét dolgozza ki, jeleneteit osztja fel, s miután evvel kész , bátran s szilárdul lát a kivitelhez, úgy e némber felfeszitette vásznát, kitűzte a pontokat s varrni kezdé hímét az üres hézagokba. Sehol ármányoknak tágabb mezeje nincsen , mint oly kormányok alatt, melyek a helyett hogy a közvéleményt mint hatalmas szövetségest igyekezzenek megnyerni részükre, avval ellenzékbe teszik magukat, s kénytelenek mindent erőszakkal kivinni. Erdély pedig igy állt ekkor: a sas kiköltözött a zöld erdőből — fennen és bátran károgtak a varjak. Hogy Susánna tervét értsük s megfoghassuk mit és mennyit tehet erős szándék s akaraterő, olykor észre nem vett, vagy figyelemre sem méltatott eszközök által, röviden el kell mondanunk, a mi következik. Susánna — Emrődi Ambrus sógorának — Pogány Antalnak leánya volt. Susánna tudta, hogy anyja fivére Ambrus akkor tájban igen beteges leánya halála esetére, őt tette minden szerzeményeiben, tehát vagyona nagyobb részében örökösévé. d E végrendelet le volt a fehérvári káptalanba téve. Később, midőn Emrődi Zsigmond a némethoni tanodákból pár évi utazás után haza érkezett, s unokahugának, Júliának szépsége őt csodálatra s szerelemre gerjesztette. Emrődi Ambrus mindenkép azon volt, egyetlen leányát, kinek egéssége tökéletesen helyre állt, vele elvétetni, mi akkor tájban még nehezebb feladat volt, mint jelenben, igen közeli rokonsága miatt a fiataloknak. E házasság által nem csak minden javak birtokába jutott Julia, hanem természetesen a végrendelet ereje megszűnt Susánnára nézve. Nem csekély utánjárás, s miután nagybátyja tanácsára Zsigmond maga, egy akkor tájban híres kolozsvári ügyvéd kíséretében Rómába ment, a pápai engedelem meg lön nyerve. Épen azon időre, midőn Zsigmond gyámnokát s jövendő ipár eljárása e szerencsés eredményéről s nem sokárai hazaérkezéséről tudósította, történt az Emrődi várban valami, a mi nagy zajt ütött egész Erdélyben, s Pogány Susánna viszonyaira nevezetes befolyást gyakorolt. Mihelyt Ambrus ur Zsigmondtól az örömhírt vette, azonnal Szebenbe utazott, tudtára adni ezt leányának. Azután emrődi jószágába sietett, hogy ott Zsigmond elfogadására a szükséges rendeleteket megtegye. Ambrus sajátságai közé tartozott többnyire lóháton, csekély kísérettel utazni néha egyetlen cseléddel, vagy egészen egyedül. Jelleméről is szükség még valamit mondanunk : őt nem lehete fösvénynek nevezni, mert bár vagyonát ő szerezte, vagy váltotta ki, s igénytelenebb alig lehete valaki mint ő, öltözetben, sőt mindenben, a mi közvetve vagy közvetlen fényűzési rovatba tartozik, sok jót tett, s számos szeszélyes és sajátságai daczára, az igazságtalanságnak esküdt ellensége volt. Láttuk őt mint kisértetet, szorosan felügyelni arra, hogy Kálnási uram s a gazdasszony Zsigmond öcscsét, a vett parancs szerint, illő készülettel várják. Innen gyaníthatjuk, minő szigorú rendet tartott mig élt. El is mondhatjuk, mikép Kálnási és Gerta soha sem voltak koszosabbak, mint mikor az öreg ur a várba érkezett. Volt is némi ok erre, mert érkezése oly hatást gyakorlott mint a vihar. Mihelyt leszállt lováról, vagy szekeréről egy csinos udvarban, a falu egyik végén, melyben saját gazdatisztje lakott, azonnal felsietett a kastélyba, s azon szobába ment, melyből Gerta asszony szűz czellájába lépni láttuk. Télben nyárban tüzet rakatott, a nyárban azért, hogy a jég tisztuljon a nedves hézagban. Azután felnyitotta azon ajtót, melyen őt, nem tudjuk mint ocsőült, vagy olajban rántott lelket láttuk belépni. Akármilyen késő volt az idő, Gerta asszonynak rovásait, Kálnási uramnak pedig számadásait elő kellett keresni. Az öreg úr nagy gyorsasággal járt szobából szobába, a hosszú folyosókon végig, hágcsón fel és le. Szemét semmi sem kerülte ki, s csak innen megfejthető, hogy a vár épebb szárnyában a bútorzat is elég épségben maradott, míg ő élt. De térjünk vissza azon estére, mikor Júliától búcsút vevén, Emrődre érkezett, s szokása szerint saját udvarából a várba felsietett. Kálnási, mint mindig most is az estét Gerta asszonynál töltötte, s mihelyt hallotta, hogy a szomszéd szoba ajtaja külről megnyilt, azonnal nal felkiáltott : „Itt van megint,' — hogy az ördög vitte volna el! — Lesz mindjárt hadd el hadd !“ „Nosza gyorsan, kincsem Gerta asszony — folytató: el kell hordani az asztalról mindent, mert az öreg úr még a falatot is irigyli a szegényz embertől. — Vegye csak magára azt a rosz fekete kabátot, s az avult nagy virágú ujjast én addig majd a rongyos báránybőr köczét öltöm fel: siessünk — mert mindjárt nyakunkon lesz !“ (Folytatása következik.) 11 NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Berlin, január 7. Itteni hírlapokból látható ön, hogy a híres színész Ira Aldridge, az első néger, ki európai színpadra, s valószínűleg az első, ki általában a világ valamely színpadára lépett, néhány nap óta itt mulat. Láttam őt tegnap Shakspeare „Othello“-jának czímszerepében, a királyi operaházban , és minthogy művészeti körútjában kétségkívül Pestet is meglátogatandja, talán nem lesz érdektelen ön olvasói előtt, előre olvasni néhány sort azon benyomásról, melyet a nevezett színész itt a közönségre általában, s ön levelezőjére különösen jön. Annyival, inkább, minthogy a légcsend, mely még a karácsoni ünnepek óta a politika egész mezején uralkodik, ily aestheticai szemlélődésre elegendő időt enged és legjobb alkalmul szolgál. A színházban csak a földszint, a tribune és az első sor páholy volt — de ezek igen erősen — megtelve, úgy hogy egészben véve, nem úgy mint a Rachel előadásainál, feltehetni, mikép csak a nyelvet értő és ítéletképes közönség jelent meg. És Aldridgenek valóban sikerült a válogatott közönséget több ízben, különösen a 3-dik felvonásban, hol a féltékenység legelőször kitör, valamint az utolsó felvonás erőteljes helyein, valódi örült tetszésbe helyezni. A fekete színész ezen sikert annál magasbra becsülheti, minthogy néhány ügyetlen tapsoló, kik őt mindjárt eleinte bravokiáltás és kéztapsokkal akarók fogadni, a többi jelenlevők által, kik mielőtt dicsérnének, előbb hallani akartak, zajos pisszegés által rendre utasíttattak. Magam sem tagadhatom, hogy én a tetszést igen megérdemlettnek találtam, ámbár én inkább nem kedvező mint kedvező előítélettel léptem a színházba. Valóban nem reméltem többet találni, mint egy pikant ingerszert, minek a színészet hanyatlása óta naponkint föltaláltatnak, a közönség túlingerelt ínyének némi fölcsiklandására, nem egyebet mint „kaviárt a nagy tömegnek“, hogy Shakspeare saját szavaival éljek. Ámde koránsem úgy volt. Aldridge szerepét mint oly művész játszotta, ki évek óta igyekezett azt a legkisebb részletekig tanulmányozni, és a költő törekvését szóról szóra követni, különösen azon helyeket, hol a féltékenység a különben oly tiszta értelmet zavarni kezdi, és őt az ész és őrültség közti legszélsőbb határig űzi; midőn még nem tudja, várjon dühe kitörését Jago, mint rágalmazó ellen, vagy Dezdemona mint hitszegő ellen fordítsa-e, hol végre a már késő bűnbánat erőt vesz rajta: ő mind e helyeket oly borzasztó, oly megrendítő élethűséggel játszó, mint azt fehér színész alig lesz valaha képes utolérni. Ha különösen angol lapok azt vetik szemére, hogy játéka és hangja ily perczekben inkább a természetnek igenis hű, borzadályt gerjesztő utánzása, mintsem annak művészileg: aesthetikai másolata : ily ellenvetés ellen nem akarok harczot kezdeni. Szeretném látni azon színészt, ki mint Othello , ilynemű megtámadást kikerülhessen; nem lenne más választása, mint vagy a művészietlen szenvedélyesség vádjának kitenni magát, vagy pedig Othelloból közönséges szerelmest csinálni, ki magát, mint egy mamlasz, rászedni engedi, s kinek szerencsétlensége aztán végre is csak megvetéssel vegyes sajnálatot képes bennünk ébreszteni. Ellenben Aldridge felfogása vonásról vonásra megfelelt a költő által rajzolt képnek. A nagy hadvezért eleinte Desdemona iránti szerelmében lágynak, gyermekesnek, majdnem érzelgőnek látjuk; érezzük minő fokig kell ily tetterős, erélyes, táborélethez és harczhoz szokott férfinak szerelmesnek lennie, hogy oly epedő, akaratlan odaengedésbe sülyedhessen, de sejtjük is előre, hogy épen ő, épen mindez előnyei miatt egy oly emberrel harczban mint Jago, egészen fegyvertelenül álland Ő nem tud nyomozni, — ————————! Január 13-án 1853