Budapesti Hírlap, 1853. március (52-77. szám)

1853-03-31 / 77. szám

a A „Budapesti Hírlap kormány magyar hivatalos közlönyére az előfizetés vi­dékre félévre 10 pfrt., évne­­pft»p­kr. Helyben pfrt., évnegyedre 7!­ pft Előfizethetni helyben a lap ki­adó­hivatalában, vagy a szerkesztőségnél, vidéken a cs. k. postákon. A t. ez. közönség tisztelettel fi­gyelmeztetik, az előfizetési megren­delés mielőbbi megtételére, hogy a a kiadóhivatal teljes számú példá­nyokkal szolgálhasson. gyedre 5 félévre ii Pest. Csütörtök: Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : félévre: 10 frt., é­v­n­e­g­y­e­d­r­e : 5 fr. 10 kr. Helyben, fél­évre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdeté­sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben , vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bérmente­­■ itendők. HIVATALOS RÉSZ. 1853-d.iki január 26-kán kelt császári nyiltpa­­rancs *), mely által a cs. kir. polgári és katonai letéthivataloknál f­eltételi illetéket (számlabért, letéti dijt) tárgyazó eddigi szabályok helyébe uj törvényes határozatok rendeltetnek. MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, Isten kegyelmé­ből ausztriai Császár, Magyar- és Csehország ki­rálya­­stb. Az álladalmi kincstárnak a bírói letétemények megőrzésével egybekapcsolt költségek tekinteté­­beni könnyebbsége végett, miniszereink és biro­dalmi tanácsunk meghallgatása után, a cs. k. pol­gári és katonai letéthivatalainknál f­eltételi illeték (számlabér, letéti díj) iránt eddig létezett szabá­lyok helyébe minden koronaországokra nézve, a katonai határőrséget kivéve, a következő határo­zatokat oly hozzáadással találjuk kibocsátandók­­nak, hogy ezen törvény minden katonai bírósá­goknál, a katonai határőrségbelieket kivéve, to­vábbá minden polgári bíróságoknál azon korona­országokban , melyekben a bírói letétemények igazgatását az álladalom, hivatalaink és pénztá­raink által, igazság- és pénzügyi ministereinknek 1850-ki november 16-kán kelt rendeletéhez ké­pest (birod. törv. lap 448 sz.) már átvette, 1853- ki ápril 1-jén, minden más koronaországokban pe­dig csak azon napon léptetendő hatályba, melyen ezen igazgatás az álladalomra fog szállani. I« Az illeték tárgya átalában. 1. §. Eltételi illeték azon tárgyaktól fizetem bő, melyek bírói meghagyás folytán az erre ren­delt hivatalok vagy pénztárak által őriztetnek. II. Az illeték nemei: a) Elv. 2. §. Ezen illeték : a) vagy az eltett tárgy értéke szerint s egy­szersmind az eltétel tartama szerint (9. §.), vagy b) csak egyedül az eltétel tartama szerint fi­­­zetendő (10. §.) b) T­á­r­g­y­a­­ aa) az első nemű illetéknek. 3. §. Az eltett tárgy értéke s egyszersmind az eltétel tartama szerinti illeték alá vetvék: a) pénz és drágaságok ; b) forgalom tárgyát képező papirosok, mint: társasági részvények, jószáglottor­ák sorsjegyei, váltólevelek stb. bb) a második nemű illetéknek. 4. §. Az illeték minden a 3. §-ban nem fog­lalt tárgyakért nem az érték, hanem csak az elté­tel tartama szerint fizetendő. III. Mentességek: 5. §• Az eltételi illeték fizetésének nincs helye: a) oly tárgyakért, melyek a büntető bírósá­gi eljárásban tétettek le, ha azoknak eltétele a büntető eljárás befejezése után olyanná nem válik, mely a polgári jog szerint történik; b) olyanokért, melyeknek letétele peren ki­*) Magyarországot illető országos kormánylap 1853. IV. évfolyama IV. darabjából (kiada­tott és szétküldetett 1853 márt. 16-kán.) val az álladalmi kincstár vagy valamely abból ja­vadalmazott pénzalap biztosítására történik; vagy c) olyanokért, melyek a földtehermentesí­­tésből eredő valamely kárpótlás biztosítása vagy fizetése végett tétettek le; d) kamatszelvényekért, ha az adóssági ok­mány vagy részvény, melyből erednek , vagy ha csupán a kamatszelvényrel utalványnyal tétettek le, ez utóbbi őrizet alatt van; e) oly tárgyakért, melyek a biró hivatalbóli föllépése folytán , tévedésből vétettek őrizet alá , rá azoknak kiszolgáltatása, a hibásan történt le­tételnek a fél tudomására lett jutása után három hónap alatt kéretik, vagy az engedelem, kézbesí­tésétől számítandó legfelebb tizennégy nap alatt, használtatik. Épen úgy azon esetben, ha valamely hagya­téknál vagy más közös dolognál nagykorúak és kiskorúak léteznek, és a hagyaték vagy közös do­log, a mindegyiket illető rész kijelöléséig leteen­dő, a nagykorúaknak az őket illető rész számla­­bér fizetése nélkül kiszolgáltatandó , ha ők a ki­szolgáltatást, a közösség fölosztásának tudomá­sukra jutása után három hónap alatt kérték, s annak megengedését, a kézbesítéstől számítandó felebbi tizennégynapi határidő alatt hasznukra fordították. A biróság ezen kivétel feltételeinek létezését a kiszolgáltatási végzésben köteles kimondani. f) Oly öszvegek vagy más tárgyakért, me­lyek valamely gyámság alatti egyén tartására, ne­velésére vagy oktatására vagy adósságai kifizeté­sére szolgáltatnak ki; g) oly letéteményekért, melyek az álladalmi kincstár vagy valamely abból javadalmazott pénz­alap számára szolgáltatnak ki, amennyiben az il­letéket az álladalmi kincstár vagy a pénzalap tar­toznék viselni. IV. Értékmeghatározás.. a) Drágaságoknál. 6. §. A drágaságok és nem kelendő pénzekér­­ti illeték kiszabására nézve a letételüknél kitudott becsüérték szolgáland alapul. b) Forgalom tárgyát képező papirosoknál. 7. 8­ Az érték meghatározására nézve: a) oly papirosoknál, melyek forgalom tár­gyát képezik, az 1850-ki február 9-kén és aug. 2-kán kelt törvények 51. §-a tartandó szem előtt, azon eltéréssel, hogy az értékmeghatározás a ki­szolgáltatási engedelem napjára, vagy ha ezen nap folyamértéke tudva nem volna, azon legközelebb megelőző napra vonandó, melynek folyamai már a letéthivatalnál léteznek; b) oly papirosok, melyekre sorshúzás által nyeremény jutott, a­ sorsjegy által meghatározott értékben fogadandók el; c) kamatszelvények, melyek azon adóssági ok­mány vagy részvény nélkül, melyből származnak, tétettek le, azon öszveg szerint, melyre szólanak, a mennyiben pedig határozott öszvegre nem szó­lanak, a törzsokmány értékének negyvenedrészé­­szével (az a) pont szerint) számítandók; d) kamatszelvényekrei utalványok értéke gyanánt, melyek a törzsokmány nélkül tétettek le, ez utóbbi értékének fele (az a) pont szerint) számítandó; e) ha azon érték, melyben az eltételi illeték fizetendő, a 20 forintos pénzláb szerinti conven­­tiós pénztől különböző becsértékben van kifejez­ve, vagy más okmányra­ hivatkozás által van elő­adva, az illeték az 1850-ki febr. 9-kén és aug 2-kán kelt illetéktörvény 19. §-a szerint határo­zandó meg. V. Az eltétel tartamának kiszámítása, 8. §. Az eltétel tartama azon időponttól kezd­ve, melyen a letétel, habár valamely más letét­hi­vatalnál elkezdődött, a kiszolgáltatás napjáig szá­­­mítatik. Ha az eltétel félbeszakadt az által, hogy a le­tett tárgyak kiszolgáltatása azon töltetei alatt megengedtetett, hogy vagy ugyanazon tárgyak vagy pedig helyettük más egyenlő értékű tárgyak tétessenek le ismét bíróilag, úgy az eltétel tarta­ma az elsőbbnek eredeti letétele időpontjától szá­mitatik. Az eltétel tartama rendszerint az őrizet alól kikerülő minden tárgyért külön számítandó. Az értéknek azon növekedésétől, mely vala­mely letéteménynél sors által történt, az illeték kisorsolás napjától a letétemény kiszolgáltatása napjáig különösen fölszámítandó. (Folytatása következik.) Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben, nemhivatalos rész. PEST, mart. 30. Az 1453-dik évben május 29-én ostromlá meg 11. Mohammed török császár Konstantiná­polyt, a a görög birodalmat halomra döntvén, az ozmán hatalmat Európában megalapítá. A folyó 1853-dik évben azért e nagy világra kiható eseménynek negyedik századja betelik. Az orosz föld népe közt, mint mondják, azon Ilit van elterjedve, hogy Konstantinápolyban, a török uralkodás 4-dik századját végző évben, a hajdani görög székesegyházban — Zsófia tem­­­plomában — újra görög isteni tisztelet leen­. Ha ez állítás igaz, — könnyű kitalálni, mi­kép és honnan terjedett el az említett hit a görög egyház igen buzgó hivei, az oroszok közt. Az állítás azonban, — azt szóról szóra véve, — természetesen csak babonás hitnek marad, de a politikai viszonyokba mélyebben bepillantók kétségen kívül felfogják annak jelentőségét. A keleti kérdés, vagy azt maga valódi ne­vén mondva, a török birodalom hamarább később bekövetkező szétdarabolása foglalatoskodtatja jelenleg a politikai köröket; ez ügy minden más napi érdekeket háttérbe szorit. Az austriai császári udvarnak a török porta irányában több jogos és méltó követelései való­nak. A­roszul­ tanácsolt és magát külbefolyá­­soktól vezettetni engedő, azért a bécsi császári kormány kímélését s lojalitását méltányolni nem tudó török diván , végre egy rendkívüli austriai követ erélyes föllépése előtt meghajlott. Nem sokára e történet után egy orosz rend­kivüli követ is jelenik meg Szambulban , s nem annyira küldetése czéljával, mint fellépése mo­dorával a világot meglepte s közfigyelmet és bá­mulást vont magára. Nem c­élunk ez eseményből bármi követ­kezést húzni ki, vagy arra valami jövendölést é­­pitni,­­ csak a két fellépés egymásután kö­­etkezését akartuk kiemelni. Midőn az idő betelik, a végzésektől kisza­bott perez első, a minden kétségen kívül legne­hezebb, békés után alig megoldható, s tán min­den emberi számítást kigúnyoló diplom­atiai kér­­­dés eldöntése bekövetkezik. Mellőzve minden c­élzást e pillanatban az elméket foglalatoskodtató bonyolódásra, a keleti kérdésben látjuk — politikai tekintetben német és szláv elemnek, vagy nyűgöt és kelet­nek, vallásos tekintetben a deák és görög egyháznak a civilisatio terén szemben állását. Mit köszön Európa, a miveltséget és felvi­lágosodást illetőleg — a német s ezzel szellemi összeköttetésben álló más nyugoti népeknek, ezt a história tanúsítja. Mit várhat kelettől e rész­ben, vagy mitől félhet, szükségtelen fejtegetni, ha csak az események és viszonyok előtt sze­münket behunyni nem akarjuk. A nap a természeti világban keleten jő fel, s világosságot terjesztő sugarait előbb ott hinti, de a politikai világban a civilisatio hajnala nyu­­gatról derült. A római egyház hatalmas egysége, a pá­pák el nem lankadó buzgósága, sokoldalú és szét­ágazó munkássága a minden civilisatio alapját tevő kereszténység terjesztésében elvitázhatlan fényes érdemmel bir. E részben nekünk magyaroknak van okunk áldani az isteni gondviselést. Ha nemzetünk szint a herczegek idejében kezdődött — vallásos és politikai culturáját a görög földtől kölcsönözi ha az életelevenséggel nem bíró, azért soha semmi nagyot nem mutató keleti egyházba olvad, úgy tespedésnek indulva, nem élt, csak tengett volna — Szent István, azon isteni ihletésből szárma­zott elhatározásának, hogy koronáját a római pápa kezéből fogadta el, s a nyugati, különösen német civilisationak országába azzal utat tört, — köszönheti nemzetünk története fénypontjait képző legszebb, legdicsőségesebb napjait. Miképen kelljen e történeti igazságot al­kalmazni, minő tanulságot hozni ki abból — ha a német és szláv elemet az európai miveltség esz­méjében szembenállani képzeljük, azt fejtegetni nem tartjuk szükségesnek, — elég egyszerűen arra rá­mutatni. De — ezt hallgatással nem mellőzhetjük — Austria mint a német elem fő- és hatalmas képviselője, fényes jövendőnek néz eléje, nagy és dicső szerep vár reá, akár a civilisatio ügyébe­­ni nevezetes részét, akár a keleti kérdésben neki döntő befolyást biztositó históriai jogát tekintsük. Martius 31-én 1853. Levelezések. Bécs, mart. 28. KI Starkenfelsi Weiss rendőrigazgató ál­lásáról fölmentetett, s a monarchia börtönügye igazgatójává ministeri tanácsosi rangjának meg­tartása mellett kineveztetett. Hallomás szerint­­ a 11­7. tanácsos a legfelsőbb rendőrhatóságnál fogja a bécsi rendőrigazgatóság ügyeit helyette átvenni. Weiss rendkívüli erély és számos ki­tűnő tulajdonos emlékét hagyja maga után ; u­­tódjának, egykori brünni rendőrigazgatónak sze­líd modora jelöli az átmenetet azon örvendetes stádiumba, mely a fényes emlékezetű mart. 12én vette kezdetét. Bécs, mart. 28. A Török ügyek for ever, — ámbár úgy lát­szik, kuruczul megjártuk velük. Nyolcz nap óta az összes európai sajtó hasábjai duzzadnak had- és béke-combinatióktól a nagy esemény fölött csak azért , hogy nyolcz nap múlva azt süssék ki, miszerint vak lárma volt az egész, mi őket s a közönséget oly lázas mozgásba hozá. Ha valamit az egész világ nem képes megérteni, többnyire az az oka, mert csakugyan érthetetlen.­­ A do­log ma már igen egyszerű: Mencsikoff eré­­­lyes föllépésére az angol követségi helyettes Ro­­s­e jónak látta az angol flottát közelébe rendelni, — ennek hire elterjedt, s a franezia flotta is ki­­indittatott Toulonból, hogy mindenesetre ő is ott legyen; innen a nagy conjectura,hogy az angol­­ és franczia kormány határozott terv nyomán kö­­­zösen működnek; azonban kisül, hogy az angol admiral D­u­n­d­a­s jónak látta Rose fölszólítá­­sára nem hajolni, s az angol kormány által he­­lyeseltetett is; erre mi természetes­, minthogy a franczia kormány is defavoyálja a Toulonbóli ki­­ndulást, mint olyat, melynek semmikép sem volt czélja a Dardanellák felé evezni, hanem csak tavasz­­­szal szokásos hadi mozdulatokat tenni; ámbár vannak, kik azt állítják, hogy a franczia kormány a fenebbiek szerint értesülvén, nagyhirtelen el­lenparancsot adott ki; az angol lapok az egész török bonyodalmat a szenthelyek iránti viszály­ból támadottnak, s olyannak festik, mely Angliá­ra nézve közönyös; miután tehát Anglia vissza­lépett, természetes, hogy az egész kérdés fontos­ságából tetemesen vesztett; és mint múlt leve­lemben mondom, jó lett volna ,,hausse“-ra spe­­culálnunk, mit némelyek el sem is mulasztottak. — Azonban minden meséből foly a tanulság : ebből az, hogy Törökország még sokáig a hírlapi conjecturák Californiája marad,— hogy ez leg­­érzékenyebb sebhelye Európának, melynek leg­­gyöngédebb érintésére is iszonyan feljajdul, végre hogy a béke császárja igen gyorsan hatá­rozott, ha más oldalról fenyegetik a békét. — Mindenféle interventiók híre kering: Piemont közbenjár a lombardi elkobzás által sújtottakért, és ezt támogatná Anglia; — más részről, mi a legújabb, hogy Napoleon közbenjár Austriánál Schweiz érdekében. De mi már nem hiszünk fűnek fának, ha még az együgyű török is úgy rá­szedett. — Eddigi erélyes városkapitányunk Weis­z udv. tanácsos ur más körben alkalmaz­tatván helyébe az érdemteljes Martenaui Mai­er udv. tanácsos ur neveztetett ki. — Alig tisztult meg belvárosunk a hótól, ismét sűrű hó lepé el husvét vasárnapján; — de mára fölolvadt, a­hol időt engedtek neki, mi Bécsben nem történik, mert azonnal eltakarításához látnak, a­mi perse könnyebb itt mint Debreczenben. Paris, mart. 24. —S.— Ha hiszünk a sok kardcsörgetésnek, a „Moniteur“ legközelebb háború-nyilatkozatot hozand a közönség tudomására. A császárnak és ministereinek a legbüszkébb szavakat adják szá­jába. Persigny, mint mondják, felkiáltott: „ha a czár harczot akar, úgy elfogadjuk“, s a császár a ministeri tanácsban hosszú beszédet tartott volna Francziaország becsületéről, melynek végén ál­­lt rá , hogy szerencsét kíván magának ahhoz, hogy mindjárt uralkodása elején alkalma nyílik Francziaországot az azt illető polotra fölemelni. Nem lehetetlen, hogy Napóleon ekként gondol­kozik, de nem az ő módja ily gondolatait ily mó­­­don nyilvánítani. Hogy a császár hadi kedvéről szóló híreknek nagyobb hitelt adjanak, hozzá­teszik, hogy Rothschild huszonnégy óráig ma­gán kívül volt a félelemtől, s Fould titkos tanác­­­csára Bécsből múlt vasárnap azt telegrafi­oztatta­­ magának, hogy­ ott a konstantinápolyi ügyeknek

Next