Budapesti Hírlap, 1853. március (52-77. szám)
1853-03-31 / 77. szám
a A „Budapesti Hírlap kormány magyar hivatalos közlönyére az előfizetés vidékre félévre 10 pfrt., évnepft»pkr. Helyben pfrt., évnegyedre 7! pft Előfizethetni helyben a lap kiadóhivatalában, vagy a szerkesztőségnél, vidéken a cs. k. postákon. A t. ez. közönség tisztelettel figyelmeztetik, az előfizetési megrendelés mielőbbi megtételére, hogy a a kiadóhivatal teljes számú példányokkal szolgálhasson. gyedre 5 félévre ii Pest. Csütörtök: Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : félévre: 10 frt., évnegyedre : 5 fr. 10 kr. Helyben, félévre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik emeletben , vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bérmente■ itendők. HIVATALOS RÉSZ. 1853-d.iki január 26-kán kelt császári nyiltparancs *), mely által a cs. kir. polgári és katonai letéthivataloknál feltételi illetéket (számlabért, letéti dijt) tárgyazó eddigi szabályok helyébe uj törvényes határozatok rendeltetnek. MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, Isten kegyelméből ausztriai Császár, Magyar- és Csehország királyastb. Az álladalmi kincstárnak a bírói letétemények megőrzésével egybekapcsolt költségek tekintetébeni könnyebbsége végett, miniszereink és birodalmi tanácsunk meghallgatása után, a cs. k. polgári és katonai letéthivatalainknál feltételi illeték (számlabér, letéti díj) iránt eddig létezett szabályok helyébe minden koronaországokra nézve, a katonai határőrséget kivéve, a következő határozatokat oly hozzáadással találjuk kibocsátandóknak, hogy ezen törvény minden katonai bíróságoknál, a katonai határőrségbelieket kivéve, továbbá minden polgári bíróságoknál azon koronaországokban , melyekben a bírói letétemények igazgatását az álladalom, hivatalaink és pénztáraink által, igazság- és pénzügyi ministereinknek 1850-ki november 16-kán kelt rendeletéhez képest (birod. törv. lap 448 sz.) már átvette, 1853- ki ápril 1-jén, minden más koronaországokban pedig csak azon napon léptetendő hatályba, melyen ezen igazgatás az álladalomra fog szállani. I« Az illeték tárgya átalában. 1. §. Eltételi illeték azon tárgyaktól fizetem bő, melyek bírói meghagyás folytán az erre rendelt hivatalok vagy pénztárak által őriztetnek. II. Az illeték nemei: a) Elv. 2. §. Ezen illeték : a) vagy az eltett tárgy értéke szerint s egyszersmind az eltétel tartama szerint (9. §.), vagy b) csak egyedül az eltétel tartama szerint fizetendő (10. §.) b) Tárgya aa) az első nemű illetéknek. 3. §. Az eltett tárgy értéke s egyszersmind az eltétel tartama szerinti illeték alá vetvék: a) pénz és drágaságok ; b) forgalom tárgyát képező papirosok, mint: társasági részvények, jószáglottorák sorsjegyei, váltólevelek stb. bb) a második nemű illetéknek. 4. §. Az illeték minden a 3. §-ban nem foglalt tárgyakért nem az érték, hanem csak az eltétel tartama szerint fizetendő. III. Mentességek: 5. §• Az eltételi illeték fizetésének nincs helye: a) oly tárgyakért, melyek a büntető bírósági eljárásban tétettek le, ha azoknak eltétele a büntető eljárás befejezése után olyanná nem válik, mely a polgári jog szerint történik; b) olyanokért, melyeknek letétele peren ki*) Magyarországot illető országos kormánylap 1853. IV. évfolyama IV. darabjából (kiadatott és szétküldetett 1853 márt. 16-kán.) val az álladalmi kincstár vagy valamely abból javadalmazott pénzalap biztosítására történik; vagy c) olyanokért, melyek a földtehermentesítésből eredő valamely kárpótlás biztosítása vagy fizetése végett tétettek le; d) kamatszelvényekért, ha az adóssági okmány vagy részvény, melyből erednek , vagy ha csupán a kamatszelvényrel utalványnyal tétettek le, ez utóbbi őrizet alatt van; e) oly tárgyakért, melyek a biró hivatalbóli föllépése folytán , tévedésből vétettek őrizet alá , rá azoknak kiszolgáltatása, a hibásan történt letételnek a fél tudomására lett jutása után három hónap alatt kéretik, vagy az engedelem, kézbesítésétől számítandó legfelebb tizennégy nap alatt, használtatik. Épen úgy azon esetben, ha valamely hagyatéknál vagy más közös dolognál nagykorúak és kiskorúak léteznek, és a hagyaték vagy közös dolog, a mindegyiket illető rész kijelöléséig leteendő, a nagykorúaknak az őket illető rész számlabér fizetése nélkül kiszolgáltatandó , ha ők a kiszolgáltatást, a közösség fölosztásának tudomásukra jutása után három hónap alatt kérték, s annak megengedését, a kézbesítéstől számítandó felebbi tizennégynapi határidő alatt hasznukra fordították. A biróság ezen kivétel feltételeinek létezését a kiszolgáltatási végzésben köteles kimondani. f) Oly öszvegek vagy más tárgyakért, melyek valamely gyámság alatti egyén tartására, nevelésére vagy oktatására vagy adósságai kifizetésére szolgáltatnak ki; g) oly letéteményekért, melyek az álladalmi kincstár vagy valamely abból javadalmazott pénzalap számára szolgáltatnak ki, amennyiben az illetéket az álladalmi kincstár vagy a pénzalap tartoznék viselni. IV. Értékmeghatározás.. a) Drágaságoknál. 6. §. A drágaságok és nem kelendő pénzekérti illeték kiszabására nézve a letételüknél kitudott becsüérték szolgáland alapul. b) Forgalom tárgyát képező papirosoknál. 7. 8 Az érték meghatározására nézve: a) oly papirosoknál, melyek forgalom tárgyát képezik, az 1850-ki február 9-kén és aug. 2-kán kelt törvények 51. §-a tartandó szem előtt, azon eltéréssel, hogy az értékmeghatározás a kiszolgáltatási engedelem napjára, vagy ha ezen nap folyamértéke tudva nem volna, azon legközelebb megelőző napra vonandó, melynek folyamai már a letéthivatalnál léteznek; b) oly papirosok, melyekre sorshúzás által nyeremény jutott, a sorsjegy által meghatározott értékben fogadandók el; c) kamatszelvények, melyek azon adóssági okmány vagy részvény nélkül, melyből származnak, tétettek le, azon öszveg szerint, melyre szólanak, a mennyiben pedig határozott öszvegre nem szólanak, a törzsokmány értékének negyvenedrészészével (az a) pont szerint) számítandók; d) kamatszelvényekrei utalványok értéke gyanánt, melyek a törzsokmány nélkül tétettek le, ez utóbbi értékének fele (az a) pont szerint) számítandó; e) ha azon érték, melyben az eltételi illeték fizetendő, a 20 forintos pénzláb szerinti conventiós pénztől különböző becsértékben van kifejezve, vagy más okmányra hivatkozás által van előadva, az illeték az 1850-ki febr. 9-kén és aug 2-kán kelt illetéktörvény 19. §-a szerint határozandó meg. V. Az eltétel tartamának kiszámítása, 8. §. Az eltétel tartama azon időponttól kezdve, melyen a letétel, habár valamely más letéthivatalnál elkezdődött, a kiszolgáltatás napjáig számítatik. Ha az eltétel félbeszakadt az által, hogy a letett tárgyak kiszolgáltatása azon töltetei alatt megengedtetett, hogy vagy ugyanazon tárgyak vagy pedig helyettük más egyenlő értékű tárgyak tétessenek le ismét bíróilag, úgy az eltétel tartama az elsőbbnek eredeti letétele időpontjától számitatik. Az eltétel tartama rendszerint az őrizet alól kikerülő minden tárgyért külön számítandó. Az értéknek azon növekedésétől, mely valamely letéteménynél sors által történt, az illeték kisorsolás napjától a letétemény kiszolgáltatása napjáig különösen fölszámítandó. (Folytatása következik.) Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben, nemhivatalos rész. PEST, mart. 30. Az 1453-dik évben május 29-én ostromlá meg 11. Mohammed török császár Konstantinápolyt, a a görög birodalmat halomra döntvén, az ozmán hatalmat Európában megalapítá. A folyó 1853-dik évben azért e nagy világra kiható eseménynek negyedik századja betelik. Az orosz föld népe közt, mint mondják, azon Ilit van elterjedve, hogy Konstantinápolyban, a török uralkodás 4-dik századját végző évben, a hajdani görög székesegyházban — Zsófia templomában — újra görög isteni tisztelet leen. Ha ez állítás igaz, — könnyű kitalálni, mikép és honnan terjedett el az említett hit a görög egyház igen buzgó hivei, az oroszok közt. Az állítás azonban, — azt szóról szóra véve, — természetesen csak babonás hitnek marad, de a politikai viszonyokba mélyebben bepillantók kétségen kívül felfogják annak jelentőségét. A keleti kérdés, vagy azt maga valódi nevén mondva, a török birodalom hamarább később bekövetkező szétdarabolása foglalatoskodtatja jelenleg a politikai köröket; ez ügy minden más napi érdekeket háttérbe szorit. Az austriai császári udvarnak a török porta irányában több jogos és méltó követelései valónak. Aroszul tanácsolt és magát külbefolyásoktól vezettetni engedő, azért a bécsi császári kormány kímélését s lojalitását méltányolni nem tudó török diván , végre egy rendkívüli austriai követ erélyes föllépése előtt meghajlott. Nem sokára e történet után egy orosz rendkivüli követ is jelenik meg Szambulban , s nem annyira küldetése czéljával, mint fellépése modorával a világot meglepte s közfigyelmet és bámulást vont magára. Nem célunk ez eseményből bármi következést húzni ki, vagy arra valami jövendölést épitni, csak a két fellépés egymásután köetkezését akartuk kiemelni. Midőn az idő betelik, a végzésektől kiszabott perez első, a minden kétségen kívül legnehezebb, békés után alig megoldható, s tán minden emberi számítást kigúnyoló diplomatiai kérdés eldöntése bekövetkezik. Mellőzve minden célzást e pillanatban az elméket foglalatoskodtató bonyolódásra, a keleti kérdésben látjuk — politikai tekintetben német és szláv elemnek, vagy nyűgöt és keletnek, vallásos tekintetben a deák és görög egyháznak a civilisatio terén szemben állását. Mit köszön Európa, a miveltséget és felvilágosodást illetőleg — a német s ezzel szellemi összeköttetésben álló más nyugoti népeknek, ezt a história tanúsítja. Mit várhat kelettől e részben, vagy mitől félhet, szükségtelen fejtegetni, ha csak az események és viszonyok előtt szemünket behunyni nem akarjuk. A nap a természeti világban keleten jő fel, s világosságot terjesztő sugarait előbb ott hinti, de a politikai világban a civilisatio hajnala nyugatról derült. A római egyház hatalmas egysége, a pápák el nem lankadó buzgósága, sokoldalú és szétágazó munkássága a minden civilisatio alapját tevő kereszténység terjesztésében elvitázhatlan fényes érdemmel bir. E részben nekünk magyaroknak van okunk áldani az isteni gondviselést. Ha nemzetünk szint a herczegek idejében kezdődött — vallásos és politikai culturáját a görög földtől kölcsönözi ha az életelevenséggel nem bíró, azért soha semmi nagyot nem mutató keleti egyházba olvad, úgy tespedésnek indulva, nem élt, csak tengett volna — Szent István, azon isteni ihletésből származott elhatározásának, hogy koronáját a római pápa kezéből fogadta el, s a nyugati, különösen német civilisationak országába azzal utat tört, — köszönheti nemzetünk története fénypontjait képző legszebb, legdicsőségesebb napjait. Miképen kelljen e történeti igazságot alkalmazni, minő tanulságot hozni ki abból — ha a német és szláv elemet az európai miveltség eszméjében szembenállani képzeljük, azt fejtegetni nem tartjuk szükségesnek, — elég egyszerűen arra rámutatni. De — ezt hallgatással nem mellőzhetjük — Austria mint a német elem fő- és hatalmas képviselője, fényes jövendőnek néz eléje, nagy és dicső szerep vár reá, akár a civilisatio ügyébeni nevezetes részét, akár a keleti kérdésben neki döntő befolyást biztositó históriai jogát tekintsük. Martius 31-én 1853. Levelezések. Bécs, mart. 28. KI Starkenfelsi Weiss rendőrigazgató állásáról fölmentetett, s a monarchia börtönügye igazgatójává ministeri tanácsosi rangjának megtartása mellett kineveztetett. Hallomás szerint a 117. tanácsos a legfelsőbb rendőrhatóságnál fogja a bécsi rendőrigazgatóság ügyeit helyette átvenni. Weiss rendkívüli erély és számos kitűnő tulajdonos emlékét hagyja maga után ; utódjának, egykori brünni rendőrigazgatónak szelíd modora jelöli az átmenetet azon örvendetes stádiumba, mely a fényes emlékezetű mart. 12én vette kezdetét. Bécs, mart. 28. A Török ügyek for ever, — ámbár úgy látszik, kuruczul megjártuk velük. Nyolcz nap óta az összes európai sajtó hasábjai duzzadnak had- és béke-combinatióktól a nagy esemény fölött csak azért , hogy nyolcz nap múlva azt süssék ki, miszerint vak lárma volt az egész, mi őket s a közönséget oly lázas mozgásba hozá. Ha valamit az egész világ nem képes megérteni, többnyire az az oka, mert csakugyan érthetetlen. A dolog ma már igen egyszerű: Mencsikoff erélyes föllépésére az angol követségi helyettes Rose jónak látta az angol flottát közelébe rendelni, — ennek hire elterjedt, s a franezia flotta is kiindittatott Toulonból, hogy mindenesetre ő is ott legyen; innen a nagy conjectura,hogy az angol és franczia kormány határozott terv nyomán közösen működnek; azonban kisül, hogy az angol admiral Dundas jónak látta Rose fölszólítására nem hajolni, s az angol kormány által helyeseltetett is; erre mi természetes, minthogy a franczia kormány is defavoyálja a Toulonbóli kindulást, mint olyat, melynek semmikép sem volt czélja a Dardanellák felé evezni, hanem csak tavaszszal szokásos hadi mozdulatokat tenni; ámbár vannak, kik azt állítják, hogy a franczia kormány a fenebbiek szerint értesülvén, nagyhirtelen ellenparancsot adott ki; az angol lapok az egész török bonyodalmat a szenthelyek iránti viszályból támadottnak, s olyannak festik, mely Angliára nézve közönyös; miután tehát Anglia visszalépett, természetes, hogy az egész kérdés fontosságából tetemesen vesztett; és mint múlt levelemben mondom, jó lett volna ,,hausse“-ra speculálnunk, mit némelyek el sem is mulasztottak. — Azonban minden meséből foly a tanulság : ebből az, hogy Törökország még sokáig a hírlapi conjecturák Californiája marad,— hogy ez legérzékenyebb sebhelye Európának, melynek leggyöngédebb érintésére is iszonyan feljajdul, végre hogy a béke császárja igen gyorsan határozott, ha más oldalról fenyegetik a békét. — Mindenféle interventiók híre kering: Piemont közbenjár a lombardi elkobzás által sújtottakért, és ezt támogatná Anglia; — más részről, mi a legújabb, hogy Napoleon közbenjár Austriánál Schweiz érdekében. De mi már nem hiszünk fűnek fának, ha még az együgyű török is úgy rászedett. — Eddigi erélyes városkapitányunk Weisz udv. tanácsos ur más körben alkalmaztatván helyébe az érdemteljes Martenaui Maier udv. tanácsos ur neveztetett ki. — Alig tisztult meg belvárosunk a hótól, ismét sűrű hó lepé el husvét vasárnapján; — de mára fölolvadt, ahol időt engedtek neki, mi Bécsben nem történik, mert azonnal eltakarításához látnak, ami perse könnyebb itt mint Debreczenben. Paris, mart. 24. —S.— Ha hiszünk a sok kardcsörgetésnek, a „Moniteur“ legközelebb háború-nyilatkozatot hozand a közönség tudomására. A császárnak és ministereinek a legbüszkébb szavakat adják szájába. Persigny, mint mondják, felkiáltott: „ha a czár harczot akar, úgy elfogadjuk“, s a császár a ministeri tanácsban hosszú beszédet tartott volna Francziaország becsületéről, melynek végén állt rá , hogy szerencsét kíván magának ahhoz, hogy mindjárt uralkodása elején alkalma nyílik Francziaországot az azt illető polotra fölemelni. Nem lehetetlen, hogy Napóleon ekként gondolkozik, de nem az ő módja ily gondolatait ily módon nyilvánítani. Hogy a császár hadi kedvéről szóló híreknek nagyobb hitelt adjanak, hozzáteszik, hogy Rothschild huszonnégy óráig magán kívül volt a félelemtől, s Fould titkos tanáccsára Bécsből múlt vasárnap azt telegrafioztatta magának, hogy ott a konstantinápolyi ügyeknek