Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)
1853-07-02 / 154. szám
Pest, Szombat. Megjelenik e lap , bítffit s a főbb ünnepek utíni napokat kivéve, mindennap reggel. Blfifizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító“-val együtt * félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt : félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halélozott Borénak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. ezémkttatik. — Egyes szám 20 pkr. Elöfizethetni — helyben a lap kiadó hivataliban, Lakics László könyvnyomdájában Országút Kriewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hírlap“ és melléklapja „Napi Tudósító“ előfizetési föltételei: A.) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pírt. kr. Félévre. . . 10 — Évnegyedre .... 5 — Vidékre (postán) Félévre........................13 — Évnegyedre .... 6 30 B ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pírt kr. Félévre.....................8 Évnegyedre ... 4 Vidékre (postán): Félévre 10 Évnegyedre . . . 30 C.) „Napi Tudósító“ csak magára és itt helyben Budapesten (házhoz küldéssel) : Félévre ..... 3 port. (E melléklapra évnegyedi előfizetés nem fogadtatik el.) HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. magyarországi pénzügyigazgatóság által Ivanovics Kázmér saslói gyüjtőpénztári dijnok I. oszt. segéddé a putnoki cs. k. adóhivatalhoz ideiglenesen kineveztetett. Haditörvényszéki ítélet. Széki Teleky Blanka grófnő, hosszufalvi, kővárvidéki erdélyi szül 46 éves, kath., hajadon, legutóljára pálfalvi családi jószágon Szathmármegyében Magyarországon lakott. Lövei Klára, szigeti, mármarosmegyei m. v. szül. 31 éves, reform., hajadon, elhunyt gazda Lövei József leánya, legutólszor b. Sztojka Imre leányának Júliának nevelőnője Szlatinán. Erdélyi, valódilag Bernwallner Erzsébet, mányi székesfehérvármegyei, m. o. sz. 17 éves, kath., hajadon, Bernwallner Ferencz urad. erdész leánya, legutólszor Teleki Blanka grófnő szobaleánya — törvényesen megállapított tényállás mellett, sajátkezű irataikból s más körülményekből részint vallomások által is törvényesen rM^^Jc^nyult, hogy a két elsőbbek a a __________ magyar forradalomban az 1849. april 14 - ki debreczeni felségáruló conventhatározat előtti és utáni befolyásos részvétüknek folytatásául — mindjárt annak legyőzése után, és pedig Teeky Blanka grófnő, Párisban e végett a magyar menekültekkel és Austria ellenségeivel összeköttetésben állott nővérével Emmával, de Gerando özvegyével, mint vezetőnő, Lövei Klára és az ő általa és a grófnő által szellemi behatás útján rábeszélt 13 éves Erdélyi valódilag Bernwallner Erzsébet, a többi még vizsgálat alatt levőkkel mint szövetkezettek, Magyarországnak az austriai koronázók erőszakos elszakítására és függetlenségére intézett szándékkal új forradalomnak az országban tervezésén és előmozdításán folytonosan működtek, e czélra pedig következő irányban egyengették az utat : 1. Leányok nevelésével forradalmi elvek szerint, hogy mint jövendőbeli anyák stb hasonló elveket terjeszszenek. 2. Lázitó tartalmú könyvek, iratok és képeknek a nép közt terjesztésével. 3. A nép hangulatáról tudósítások, kormányellenes hirek és mondák gyűjtésével, azok keringésbe hozásával, és Párisba de Gerando Emmának használat végetti megküldésével, és 4. Magyarország kitűnő forradalmi férfiai életleiratának megszerzésével, s azoknak a legújabb múlt minden országbeli forradalmi hősei életrajzainak nagyszerű gyűjteményéhez, mely Párisban nyomtatás alá készíttetett, sorolásával. Emellett Teleky Blanka grófnő a forradalom számára forma szerint tagokat toborzani igyekezett, Lövei Klára és Bernwallner Erzsébet tudomása mellett.' 5- Több forradalmi nyomtatványok kiadásához nem csak tetemes pénzöszveggel járult, hanem ily munkák számára önmaga által készített czikkeket is szolgáltatott, tudva 6. Szökevény és felsőbbségileg üldözött, felforgatópárti emissariusság erős gyanújában állott személyeknek szállást adott és azokat az elfogatás ellen óvta végre . Egyletet alakított politikailag kártékony tartalmú könyvek megszerzése , az ország nyelveire lefordítása, és olcsó kiadásokbani terjesztésére . Lövei Klára mint tag e czélra részvevőket toborzott és Bernwallner Erzsébet ahhoz járult. Ezenfölül Teleky Blanka grófnőnél 770 frt és Erdélyi Erzsébetnél 5 f. magyar törvénytelen pénzjegy találtatott. Ezeknél fogva a f. évi május 25-kén tartott teljes haditörvényszéken ítéltetett, miszerint Te-eky Blanka grófnő, Lövei Klára és Erdélyi valódilag Bernwallner Erzsébet, a 3-ik haditörvényczikk, és a magas cs. k. III. hadseregparancsnokság 1849 jul. 1-jén kelt hirdetménye értelmében, felségárulási bűnért, a legelői és legutól nevezettnél az 1849. jul. 1. proclamatio szerint súlyosbítva úgynevezett Kossuth bankjegyek eltitkolásával, és pedig tekintettel a katonai büntetőtörvénykönyv 34-dik czikkére — Teleky Blanka grófnő tiz évi, Lövei Klára öt évi várfogsággal büntettessék, Erdélyi, valódilag Bernwallner Erzsébetnek pedig a tizenhárom hónapi vizsgálati fogság büntetésül számittassék be. Ezen ítélet f. u. jun. 19-kén legfelsőbb megerősítést nyert, azon hozzátétellel, miszerint Széki Teleky Blanka grófnőnek és Lövei Klárának a vizsgálati fogsága kimért büntetési időbe betudassék; miszerint az f. hó 22-kén kihirdettetett és végrehajtatott. Pest, jun. 30. 1853. A cs. k. pesti haditörvényszék. Folyó évi julius 7-től fogva Pest és Beszterczebánya közt, Esztergom-Nánán át hetenként háromszori málnaposta fog megindittatni. Pestről az elindulás minden kedden, csütörtökön és szombaton a bécsi (reggeli) személyvonattal Esztergom- Nánáig, onnét pedig délutáni 2 óra 40 perczkor, s a megérkezés Beszterczebányán másnap délutáni 1 óra 5 perczkor történend. Beszterczebányáról az elindulás minden hétfőn, csütörtökön és szombaton délelőtti 10/2 órakor, a megérkezés Esztergom-Nánán másnap délelőtti 9 óra 5 perckor, Pesten pedig a Bécsből jövő személyvonattal történend. Ezen málhapostával három utazó, a kalauz és ezenkívül a levélposta és szekérposta-küldemények fognak szállíttatni. A felvételnél Pesten az utazók a vasúti menetre Nánáig kívánt kocsiosztályért járó díjt fizetik és ezért postabeli utalványt kapnak az illető vasúti menetjegyre, mely az utalvány átadása mellett az itteni cs. k. pályahivatali pénztárnál fog kiszolgáltatni. A málhapostán a menetdij minden mértföldre 26 pkrral jár és ennélfogva Esztergom-Nánától Kéméndig 47 kr, Zelészig 1 frt 5t, Léváig 3 frt 28 kr, Báthig 4 frt 15 kr, Steinbachig 5 frt 7 kr, Selmeczig 5 frt 59 kr, Brusáig 7 frt 30 kr, Beszterczebányáig 8 frt 48 krral jár. Díjmentes málha 30 font súly és 100 frt érték, a magasabb súlyért és értékért az illeték az árjegyzék szerint fizetendő. Ezen málhaposta által és a Pozson és Beszterczebánya közt háromszor hetenként járó málhaposta fentartása mellett, a bányavárosokkal hetenként hatszori szekérpostai közlekedés alapittatott. Pest jun. 24-kén 1853. A cs. k. postaigazgatóság. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, julius 2. A május 1-én életbe lépett austriai polgári törvénykönyv. i. n. II. Azon törvényhozás, melyet Werbőczy és a Corpus Juris képviselt, nem felelhető meg többé azon igényeknek, amiket oly sok oldalról előhaladt korunk állít elő. Mert elegendő alapot és biztosítékot nem található abban sem a nemzetgazdászati emelkedés, sem az általános haladás, sem a közjólét. Midőn ezen érdekek emelésére korunkban az államok főkép a törvényhozás terén oly nagy erőfeszítést nyilvánítottak , hazánkban ott állt a Corpus Juris oly törvényekkel, melyek nem csak nem eszközlék az államélet emelkedését, sőt azzal egészen ellentétes téren működtek. Könnyen meggyőzhet erről bennünket vizsgálata azon szellemnek, mely a Corpus Juris tartalmát lengi át. Mert azt fogjuk mindenekfelett tapasztalni, hogy míg a polgári jog biztosságot egészen elhanyagolta,addig a polgári jogegyenlőség valósítására sem ten semmit is. Pedig kétségtelen, miszerint ezen igényekhez a legszorosban kapcsolják azon érdekek, melyek korunk haladását eszközük, u. m. a munkásság, ipar, takarékosság, új találmányok, tökéletesülés stb. Ezek azon igények nélkül nem létezhetnek. E czikkben csak azt akarom kifejteni, mennyire elmellőzte s jóformán megsemmisítette a magyar törvényhozás a polgári jogegyenlőséget, s ezáltal mennyire nélkülözte azt, mi korunkban egyik legfőbb s legnélkülözhetlenebb alapja a polgárisodásnak, és a nemzeti erők kifejlődésének. Az eddigi magyar törvényekben a törekvést leginkább oda irányzottnak tapasztaljuk, hogy az aristokrátiai érdekek minél inkább biztosíttassanak , és hogy következéskép a polgári társaság osztályai között minél nagyobb válaszfalak létezzenek. E czélra voltak azokban irányozva a legfőbb elvek, melyek mind a személy- mind a vagyonjogot szokták vezérleni. Eddigi polgári törvényeinkben nem volt szó a hon polgárairól, hanem csak azon különböző osztályokról, melyekre a társalom feldaraboltatott, hogy egymás ellenébe állíttassanak. A főegyháziak, főnemesek elválasztattak a nemesektől, ezek megkülönböztettek a polgári rendtől ; és csak azután következtek meg a parasztok, mint kiknek legkevésb jogaik voltak. Mindenike ezen osztályoknak, melyek rendeknek neveztettek — más és más jogokkal birt. Egymástól mindnyájan érczfalak által választattak el. Minél magasban állt valamely osztály, annál több jogokat élveze, és minél lejebb, annál kevesbet nyújtott neki a törvény. A birtokszerezhetés, vagyonképesség egész terjedelmében, a mennyiben t. i. a magyar törvények a tulajdonjogot érthették, csak a nemesek joga volt. A polgárok csak a polgári, városi telkekre szorittattak. A jobbágyoknak csak az úri földek haszonvétele adatott, így volt a hivatalképességgel is. Nem bírtak azzal a legújabb évekig sem a polgárok sem a többi nemtelenek Könnyű belátni, mikép e két jog a leghatalmasb buzdító erő a munkásságra, iparra és tö - fiúülím. A „G y ö n g y * i r á g“, vsev jelenetek és vázlatok a vá., az ősök utódainak életéből. ” Beecher Stowe H. asszony, a „Tamás bátya kunyhója“ szerzője után angol eredetiből Soom, Tim bátya. (Folytatás.) Láttátok-e már amott azt a barna házat, melynek födele hátul csaknem földig ereszkedik le, elül pedig messze kinyúlik a ház főajtaja fölött, mint egy vásári sátor ? Azt hiszem, ki nem kerülhető figyelmeteket. Láttátok egyszersmind mellette a magas kútgémet a tiszta alkonyi égbe meredni, és megpillantátok némely csendes nyári reggelen az ablakokba szellőzni kitett toll-vánkosokat; még emlékeztek az utczaajtóra, mely megött egy lánczon függő nagy kölöncz lóg, — úgyszintén az éléstár szűk, vasrácsos ablakára, mely babkarók erdejére tekint. Emlékezhettek a zefirre , mely annak zöld bimbóival s elaszott , csörgő hüvely-csoportjával játszott, s mily hasztalan volt hasonló enyelgésekbe vegyülni akarnia a tekintélyes szomszéd káposzta-fejekkel. Azontúl az egész környezetet bibor-levelű czékla s szárnyalt levelű pasztinák boritá; a háttérben pöszméte bokrok álltak, közben egy-egy birsalma-fával; egyik félreeső zugban egy szegény kinézésű ágyacska díszkertül vala fentartva, mely minden közönséges virágok színeiben ékeskedett. Aztán ott állt még egy cserépben egy geranium, mely oly idegenszerűen tekinte szét a kertben, mint egy franczia táncmester egy yankee - gyülekezetben. Ez Griswold Timothe bátya laka. Tim bátya, mint közönségesen nevezni szokták, egyike azon egyéniségeknek, melyeket egy festész inkább feltűnő oldalaiért s ellentéteiért választ tárgyul, mint öszhangja miatt. Ő olyan volt, mint a gesztenye-burok,, melyet kívül tüskék boritnak, heljében pedig ép jóság lappang. Azon alapos gyakorlati észszel s számoló világbölcsességgel birt, mely Éjszak-Amerikában a hozzá hasonló osztályú emberek közt gyakran található, ezenkívül szive is jó volt; de jellemének egész rétegét egy sötét kötekedési ér metszi keresztül, mely fél tréfa, fél komolyság színezetével vonta be minden tettét és szavát. ’ Ha Tim bátyát valami szívességre kérted, előbb mindig egy óráig kell megvitatnod, hogy valóban szükséged van rá, mi közben gyakran emlegete ily formát: „A jó ember nem töltheti minden idejét azzal, hogy egyszer egynek, máskor másnak segéljen.“ De a mellett észrevehetél némi előkészületeket is, melyek kérésed teljesítésére mutatanak, s szemének egy csintalan pillantását is láthatod, melyből következtetni lehet, hogy a „végzés“ nem sokára meg lesz. És ez többnyire így hangzott: „Jó, jó r ám legyen, hiszen ha meg kell lennie, miért ne.“ Ehez többnyire még azon jó tanácsot téve: „Azonban míg magad segíthetsz magadon, soha se folyamodj a szomszédhoz.“ Ha Tim bátya valamelyik szomszédja bajban volt, mindig kész volt tanításaival „mikép esztelenség volna így vagy úgy tenni“; „mennyire csodálkozik hogy némely embernek oly kevés esze van“, de mindennek csak a volt a vége, hogy senki sem fáradozott kitartóbban fölsegélésükön, — habár nem is minden kis druzsolás nélkül — hogy „annyi bajt csinálnak az embernek.“ „Tini bácsi, atyám kérdezteti, hogy mára nem adhatná-e át fejszéjét nekünk ?“ szól hozzá egy kis fiú, keresztülmenvén a szántóföldön. „Hát mért nem használja apád a magáét?“ „Miénk eltörött.“ „Eltörött! De hogyan törhetett el?“ „Azt hiz én töröm el tegnap, amint egy mókust akartam leütni vele.“ „De ugyan ki kért rá, hogy mókust vadászsz a fejszével, — be ?“ „De atyám azért küldött, hogy a kendőt kérjem el.“ „Hát mért nem csináltatja meg apád a magáét ?“ Az ördög győz minden embert szerszámmal tartani.“ „Nem baj, azt hiszem más szívesen ideadja,“ szólt a kérelmes. Miután a gyerek átbotorkált a fölszántott földön s az árkot is csak nem átugró, Tim bátya utána kiált. „Hé, te kis kötélrántó! mért nem viszed a fejszét is ?“ „Nem vettem észre, hogy bácsi megengedi.“ „Hát mondtam-e csak egy szóval is, hogy nem adom? mi?“ „Itt van,tel vedd el! Vagy várj, odaadom én. S megmondd édesapádnak : többé ne engedje, hogy mókust vadászsz a fejszével.“ Tim bátya egész családja neje Száli néniből, s egy fiú és leányból állt; a fiú ez időben egy közellevő tanintézetben volt. Száli néni nyájas, barátságos vala külsőleg is, tehát ő részben férjének ellentéte. Egyike vala ő azon tisztes asszonyságoknak, kiket minden vasárnap láthatsz templomba menni nagy legyezővel, énekes könyvvel fölszerelve, s egy kis száraz narancshéjat vagy egy darab édes gyökeret vivén magukkal a kisdedek elevenítésére, ha azok az isteni tisztelet alatt netalán elálmosodnának. Oly szelíd volt és házias, mint a teacsupor, mely konyhája tűzhelyén mozgott ; úgy kisiklott Tim bácsi szögletességei s sajátságai közöl, mintha nem is tudott volna azokról; és úgy látszik Miss Grace egyetlen leánya születése fölött ugyanezen áldott természet napja mosolygott. (Folytatása következik.) 154 Julius 2-án 1858.