Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-15 / 217. szám
és küldöttség , valamint a cs. kir. tábornoki és tisztikar. A meghatározott órában a jelvények vitelére kijelölt küldöttek , s a melékkiséretül rendelt nyolcz cs. k. arctértestől a templomba mennek le, hol is az udvari s várlelkész jelenlétében az egyházi kincstár felnyittatik. A korona és a többi jelvények a ládából kivétetnek, bársony vánkosra tétetnek, erre az illető magyar küldöttektől az említett arctértestőrség kísérete mellett a követségi lépcsőzeten a cs. kir. testőrök által elfoglalt osztályon át a szertartási terembe fölvitetnek, és ott a tróntól oldalvást a vánkosokkal a bársonynyal borított asztalra helyeztetnek. Ekkor a cs. k. Apostoli Felségének jelentés létetik , hogy minden készen van , s Ő Felséga az udvari személyzet előlépése mellett a szertartási terembe a mennyezet alatti trónra lépni méltóztatik, hol is a környezet a szokásos helyeket elfoglalja. Katonai s polgári kormányzó Főherczeg ő cs. Ő Fensége Ő Felségéhez beszédet intéz, mely Ő Felsége átal legkegyelmesebben viszonoztatik, mire Ő Felsége fölemelkedik, s az udvari személyzet előlépése mellett az oratóriumba megy. A jelvények azonban, mihelyt Ő Felsége a termet odahagyja, a küldöttek által mint előbb fölemeltetnek, s a magyar bizottmány és küldöttség kíséretében, valamint az arctértestőrség födezete mellett az udvari templomba levitetnek, s ugyanott a vánkosokkal a főoltártól oldalvást állíttatnak. Ekkor az udvari s várlelkész a Te Deumot hangoztatja, melyet az udvari zenekar ad elő. Ennek végeztével Ő Felsége az oratóriumból kisérettel a belső termekbe tér vissza s az udvari személyzet s a többi jelenlevők eltávoznak ; a jelvények pedig a küldöttek által az egyházi kincstárba visszatéretnek, s ugyanott újra a ládába záratnak, mire a kincstárajtó bezáratik és eléje őrség állittatik, s újra minden úgy megy végbe mint előbbi napon. Szerdán sept. 21-kén reggeli 7 órakor a láda a jelvényekkel ugyanazon ünnepélyes módon, mely annak érkezésekor megtartatott, az udvari palotából az éjszaki vaspályára, s onnan legfelsőbb parancs folytán Budára visszavitetik. Mint halljuk, a vörös bársony takaró, mely régebben a koronajelvények ládájára alkalmazva volt, eddig az orsz. pénzügyigazgatóságnál őriztetett. Gr. Török alelnökur azt most kormányzó főherczeg ő cs. f-nségének átadá, ki is rendelni méltóztatott, hogy az a közelgő ünnepély alkalmával rendeltetéséhez képest ismét használtassék. A takaró egy kevéssé megkopott ugyan, de az annak becséből semmit le nem von. A cs. kir. magyarországi pénzügyigazgatóság a csongrádi cs. kir. adóhivatalhoz II. oszt. adószedővé Pechmann Jakab lugosi gyűjtőpénztári adószedőt ideiglenesen kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA, September 9. A telepítési kérdés Magyarország mezőgazdászai jövőjére nézve nagy fontosságú. Ezt méltányolva a cs. kormány e vállalatot is magas figyelmébe véve , s csak legújabban is oly biztosításokat adott, melyek feltételei minden eddig előfordult hátrányok elmellőzését, s igy a bevándorlani óhajtók bizalmának megszilárdítását lényegesen eszközlendik. Az ez országbeli, névszerint pesti és debreczeni kereskedelmi és iparkamrák évi tudósításai szerint a földmivelés Magyarország csaknem minden kerületeiben egyenlő bajban szenved; hol a föld termékeny, ott a népesség csekély, a gazdálkodásban nincs rendszer, még kevésbbé okszerű eljárás , és a telepítés egyhangúlag oly eszközül javasoltatok, mely azt legbizonyosabban megszüntethetné. Bármily áldott is Magyarország földje, itt mégis szorgalom és munka nélkül állandó jóllét nem virágozhatik, s az igazat megmondva , e két tulajdonság nálunk eddig leginkább hiányzott. A jószággal a régi megszokott gazdálkodási mód is sirál fira szállott, s e mellett mindinkább a föld jóságára támaszkodtak, s ritkán emelkedett a földtulajdonos azon nézetre, hogy az ősszokáson valamit változtasson vagy javítson ; híven követte elődei példáját, és híven osztotta is azoknak sorsát, miszerint minden tekintetben, és pedig saját rovására, hátramaradt. Ha széttekintünk az országban, látni fogjuk, hogy azon vidékeken, hol különösen német bevándorlók telepedtek meg, daczára az ezelőtt fennállott, a mezőiparra nyilván nem kedvező jobbágy viszonyoknak, szembetűnő cultúra mutatkozik. Magyarországban több ily telepek vannak, s miattuk nem kell pirulnia, sőt ellenkezőleg azok előhaladásának annál inkább örvendhet, mert azok példája a benszülötteket is szorgalomra sarkantyúzza, és a föld czélszerűbb használatára vezeti. De ha már az nagy nyereség Magyarországra nézve, hogy a települőkben, kik egészen saját munkásságukra vannak utasítva, néhány ezer szorgalmas kezet nyerene , a munkáskezekkel együtt, azon tapasztalás és ismereteken kívül, miket a települők magukkal hoznak, nem csekély tőkék is folynak be az országba. Általában Ma Levelezések Komárom, sept. 7. Hazánk anyagi virágzásának eszközlésére mily befolyással bír a közlekedés javítása és gyorsítása, mutogatnunk fölösleges. A vasutak, mint valami összekötő hálószálak, az országnak mindig több több részeit hozzák egymáshoz azon közelségbe, mely a kereskedésnek ép úgy, mint a mezei iparnak értékét bámulatosan sokszorozza. Örömmel veszünk egy vagy más helyről tudósítást, mi valamely vasútnak építésére vagy megnyitására vonatkozik. Reméljük, minden hazafi kebel ehhez hasonló örömmel veendi a mi jelentésünket is, mi ismét egy vasút építéséről tudósít. Ugyanis a bécs-glogniczi vagy az utóbbi tervezet szerint bécs-győri vasút most már nem csupán Győrig, hanem Komárom átellenében a Duna jobb partján Új-Szőnyig terjedene, miáltal a birodalmi székhely Komárom várával nem csak vizen, de szárazon is rövidebb és biztosabb összeköttetésbe hozatik. A mérnökök már munkálódnak a fölméréssel, s reméljük, hogy 2—3 év alatt a kérdéses vasút megnyittatik. E vasút mind az alföldi, mind pedig a felvidéki gabonakereskedőkre nézve nagy jelentőségű. Mert a gabona szállítása, mi eddig élő és jelenleg nagyobb hajókból kisebbekbe átrakodás költséges és hosszadalmas munkájával történik, ezentúl egyenes vonalban és gyorsan eszközöltethetik Újszőnyből vagy Komáromból rendeltetése helyére. S e változásból mi komáromiak azon kedves remény elősejtelmében élünk, miszerint Komárom, mely hajdan a gabnakereskedésnek leggazdagabb localitása volt, ismét visszanyerendi kedvezőbbé válandó helyzetével ama kincseket, mik hajdan e várost egyik legdusabb kereskedési helylyéemelék. De kívánatos is más részről, mivel Komárom jelenleg a pénzügyi pangásnak igen igen szomorító helyzetében, virágzóbb jövőjének minden reményszálát e vasút megnyitásához köti. E remény valósulását emeli még azon hir is, miről azonban nem kezeskedünk, miszerint a balparti állami vasút is egy szárnyvonallal városunkkal összeköttetni terveztetnék. Adja Isten, hogy e hir is mielőbb valósulást nyerjen, s hogy e vidéknek már csak hírből ismeretes kereskedése mielőbb megújuljon, s annak boldogító varázserejét a város hova hamarább érezhesse. A Komáromba megyefőnökül kinevezett b. Majthényi László ur e hivataláról leköszönvén, a megyefőnöki hivatal ideiglenesen Aradróz János helytartósági tanácsos uraaga által kezeltetik, kinek fáradhatlan munkássága s ügyismerete által sikerült a régibb időkből öszvegyült hátramaradásokat elintézni. Óhajtanék már, ha I. o. járásbiróságunk megyei törvényszékké változnék át, miután Komárom vidékének a nyitrai megyei törvényszéknél perlekedése, ennek távolsága miatt, fáradtság- és költséggel van összekötve. Reméljük azonban, hogy a folytonos munkában levő hivatalszervezet ez állapoton is fog segíteni. 1. 1.minentiája jászói körútja alkalmával magas megjelenése által bennünket nem remélt ritka szerencsében részesített. Harangok zúgása hirdeté az örömhírt a város polgárainak s nehány percz múlva jelentékeny számú néptömeg állott a püspöki lak előtt, mielőbb látni óhajtván e megye felejthetlen emlékű egykori főpásztorát. A magas vendég gr. F o r gách esztergomi kanonok s a praemonstrati rend néhány tagjainak kíséretében érkezett meg. A több arczokon látható örömkönyek, mint a szív érzelmeinek leghivebb tanujelei, s az önzéstelen tiszta lelkesedés, melylyel ő eminentiája fogadtatott, eléggé bebizonyiták , miszerint Rozsnyó városának községe sem hálátlan, sem feledékeny nem tud lenni az iránt, ki annyi áldáshozó intézményekkel s jótékony alapítványokkal örökité nevét városunkban. Ő eminentiáját megyés püspökünk Kollártsik István ur ő mltga rövid lelkes szavakkal üdvözlé s a legszivesb megelőző őszinte magyar vendégszeretettel fogadá. Mire a székes káptalan, a megyei papság , a praemonstrati rend és több más testületek mutatták be hódoló tiszteletüket. A tisztelgések után bibornok ő magassága az ut fáradalmait kipihenni, termeibe visszavonult. — Másnap 8 órakor reggel prímás ő eminentiája a székesegyházba ment, hol őt megyés püspökünk a szokásos egyházi szertartásokkal fogadá. Ezután az egyház belsejébe vonult, vérnélküli áldozatot tartandó ugyanazon oltár előtt, hol mint felszentelt igénytelen ifjú lelkész első szent miséjét mutatta be a mindenek urának. Szent áhitat törté be a számos jelenvoltak kebleit, s mindenki buzgón imádkozott drága életéért azon férfiúnak, ki zsenge korától fogva jelen pillanatig a szenvedő emberiség nyomorainak enyhitésére, az elhagyott özvegyek s ínséggel küzdő árvák gyámolitására , a tudományok és művészetek pártfogására, hazánk s nemzetünk javára annyi áldozatot tett. Isteni tisztelet után ő eminentiája először a helybeli kath. felgymnasiumot, aztán a papnöveldét, a szent Ferencz rendiek zárdáját a hozzákapcsolt egyházzal együtt, nem különben a praemonstrati rendűek templomát is meglátogatta, honnan a püspöki lakba vonult elfogadni a számosan kiküldött egyes testületek képviselőinek üdvözleteit. Elsők voltak a tisztelgők között az evang. egyház lelkészei és az ev. felgymnasium tanárai; ezek után Kollártsik István megyés püspökünk őslrga vezérlete alatt az összes kath. klérus, a cs. k. katonai tiszti kar, végre a kath. község számos képviselői, kiknek élén főtisztelendő Markovics kanonok a helybeli plébános ur szónokolt, s lelkes, szivetemelő szavakban üdvözlé ő eminentiáját, megemlítvén azon számos jótéteményeket, melyekkel mint Rozsnyó városának egykori plébánosa, később székes káptalani kanonok, azután mint e megye felejthetetlen püspöke a város lakóit elárasztani méltóztatott, kérvén őket, hogy továbbra is atyai szeretetét s szives főpásztori gondoskodását reánk kiterjeszteni kegyeskedjék. Mire ő eminentiája elérzékenyülten válaszolt s szavainak körülbelül értelme ez vala : „Nem állhatok ellen — úgymond — szivem vonzalmainak, látnom kelle benneteket kedves fiaim; s minthogy most ő szentsége a római pápa legmagasabb megbízása következtében a szerzetesrendek szabályozása végett a szomszéd vidéket meglátogatom, boldognak érzem magamat, hogy lelkem vágyaitól vezéreltetve körötökbe jöhettem. Szívemet boldogító örömérzet árasztja el, látván hű ragaszkodásokat. Legyetek meggyőződve, hogy Rosnyó örökre felejthetetlen marad előttem, hogy irányombani szives vonzalmaitokat, mint múltam egyik legkedvesebb zálogát, mindenkor nagyra becsültem s ezt jövőre is híven megőrzendem. Édes kötelességem leend a mindenható ur isten oltárának zsámolya előtt boldogságtokért könyörögni s viszont édes fiaim, ne feledjétek szerető atyátokat, ki rólatok, szeretett gyermekeiről gondoskodni soha meg nem szünendik.“ — Háromszoros „éljen!“ követé ő eminentiája kegyteljes szavait. Ebéd alatt taraczkok durrogása között áldomás-poharak ürittettek, mig végre este mintegy 200 egyénből álló tömeg fáklyás zenével tisztelgett, mely alkalommal Farkas Endre ur cs. k. kincstári s kegyes alapítványi ügyész, érzelemteljes szónoklatában kifejezé azon örömet, melyet ő eminentiájának megérkezése a nép szivében felköltött. Erre gz Forgách esztergomi kanonok — mivel ő eminentiája már nyugalomra tért — annak nevében köszönetét fejezte ki a megtiszteltetésért, kérvén a város lakosait, egyesítsék imáikat ő eminentiájának boldog jólétéért. — Másnap reggel mindnyájunk szerencsekivánatai között ő eminentiája tovább folytatá útját. — Társadalmi viszonyainkról máskor bővebben. Mint érdekesebb és sürgetősbb eseményt tudatjuk a tsztelt közönséggel, különösen az illető szülőkkel, hogy a rosnyói evang. főgymnasium 1853/4-ik tanéve, nem folyó év sept. 15-én mint előre határoztatott, hanem első oktoberben veendi kezdetét. Az iskolaigazgatóság e tekintetben is magát a magas kormány rendeleteihez kívánja alkalmazni. A jövő iskolai évre a tanerő is szaporodott, miután az eddig működött nyolc rendes tanár mellé kilenczedik rendes tanár választatott. Ezenkívül még négy rendkívüli tanár fog az ifjúság oktatásával foglalkozni. A szépírás, rajz, zene, külföldi nyelvek s testgyakorlat oktatására nézve szinte a legczélszerűbb intézkedések létettek. Szóval az iskolaigazgatóság mindent elkövetett, hogy intézetünk a magas kormány és kor igényeinek megfelelve a többi jól rendezett gymnasiumok mellett bátran és eredménynyel kiállhassa a versenyt. 1. 1. 1206 gyarország népessége és ipara nem tart egyenlő lépést a föld termékenységével. Az ember becsét még sokan nem látják be. Az országban még 50 év előtt 1305 predium vagy puszta volt, melyeken a pásztorszemélyzeten kívül egy lélek sem lakott. Ha a terjedelmes puszták mindegyikére kerek számban csak 1000 embert telepítettek volna, a lakosság száma 1,305,000 emberrel szaporodott volna. De az ország népessége,annak területi nagyságával sem áll arányban. Átlagosan egy geogr. □ mire alig esik 2600 lélek. Angliában ugyanannyi téren 6582 ember él, s Lombardiában egy □ mire 7200 ember jut. Minő sikere van egy jószándéka, a magas kormány atyai felügyelete és közrehatása mellett intézett telepítésnek, ennek legfényesb példáját látjuk a temesi Bánságban. Az úgynevezett temesi Bánság a rómaiak idejében Dacia ripensisnek eg részét téve. Négy nagyobb folyó hasítja keresztül e kerületet. A Duna és Tisza képezik határát, mint fővízutak. Midőn VI. Károly császárnak győzelmes fegyverei a Bánságot visszahódíták, e földet pusztán, megismerhetlenné vált állapotban találták. A földszin egy része mocsárrá változott, sárvízzel borítva; a rosz gőzök kóranyaggal töltötték el a jéget, a gyümölcsfák eltűntek, a mezők elparlagultak, felük és városok elpusztultak, a lakosság félvad állapotban marhatenyésztés és vadászatból élt. De alig 60 évnyi idő alatt a Bánság főleg német ültetvényzők által, paradicsommá változott. Több mint 511 falu és majorság újra állíttatott, a mocsárak kiszárittattak, a bányászat emelkedett, és Temesvár, az előtt romhalom , mocsárok közepett , mosolygó , iparszorgalmas néplakta megerősített várossá alakult. Tant vaut l’homme, tant vaut la térré. * Rosnyó, sept. 7. A nemes érzésű kebel — bárhova vigye is a sors — a kegyelet legtisztább érzelmeivel emlékezik vissza azon földre, melyen élete hajnalát, a gyermekkort, a reménynyel teljes ifjúságot, s a tettekre hevülő férfikor felejthetlen napjait tölté. Ily kegyeletteljes érzelem nyilvánulásának volt tanúja múlt augustus hó 22-kén Rozsnyó városa, midőn Scitovszky Kér. János bibornok s Magyarország herczeg-prímása ő e*) A föld értéke az embertől függ. PEST, sept. 14. (Hírlapi szemle) Az „Express“ kimerítő nekrológot hozott Napier altábornagyra, melyet ezennel kivonatban közlünk: „Midő múlt őszszel Wellingtonig temetkezése a s. Pál templomot sok ezreivel a nézőknek megtöltötte, egy megható jelenet láthatólag mély benyomást tett. A herczeg koporsója lassan leszál volt a megnyílt üregbe, s a fényes gyászmenete oszlott, ekkor sir Charles Hardinge, lord Ragla lord Saltorn s néhány más emberi maradvány nagy háborúinknak, ősz hajjal, megcsonkít’ s ingadozó léptekkel járultak a sírhoz, s végpilanatot vetettek győzelmes vezérük sírjá. „Kire jő legközelebb a sor ?“ ezen elidézhető gondolat látszott mindnyájok arczán, s a válás csakhamar meg lön adva. lord Saltoun kévé napokkal ezelőtt tért örök útjára , s most Napier emlékezetes neve is a kimúltak jegyzékéhez csatlakozott. Sir Charles James Napier Shind hóditója, gyönge gyermeksége daczára, s éves korában a 33-ik gy. ezredben „biztosi szolgálatot“ vállalt. Az 1798-i izlandi forradalomban először tűnt fel, mint hadsegédtiszt. 1804-ben őrnagygyá lett az 50ik ezredben, s ezt vezénylett 1808-ban Moore visszavonulása alatt s e várot előtti csatában, hol ezredét egy felette nagy pusztítást tett üteg ellen,melynek golyói Moore tlenkor is földre terítettek, rohamba vezetvén, s szakaszonkint dőlvén le emberei , maga is lábszárába puskalövést kapott, s csak sántítva követhető hátráló ezredét, mely pillanatban azonban egy gyöngébb szuronydöfést kapván hátába, s erős védelem után egy kardcsapást a fejére, csak egy szánakozó dobos mentette meg életét, s franczia fogolylyá lett. Meggyógyulván, Soultot haza küldé Angliába, hol nem sokára egy franczia tisztért kicseréltetett. Otthon rokonait ő érte öltött gyászban találta, kik már vagyona felett is osztoztak. 1809 -ben Coa mellett Portugáliában mint önkénytes küzdött, hol két lovat lőttek el alóla. A busacoi véres csatában egy golyó arczán fúródott keresztül, s jó orvosi ápolásért 100 ang. mérföldre kellett visszamennie. Később Fuentes de Onor, és Badajoz második ostrománál volt jelen. 1813-ban mint alezredes az amerikai háborúban szolgált. 1815-ben mint önkénytes Németalföldre sietett, de csak jun. 19-én ért a Waterlooi csatamezőre. A britt sereget Parisba kisérte s Cambray bevételénél jelen volt. 1824-ben Cephalonia sziget kormányzójává neveztetett. Következő évben ezredessé, 1831 -ben vezérőrnagygyá, s 1836 ban altábornagygyá lett. 1839-ben északi Angliában volt parancsnok, 1841-ben a bombay-i hadsereg parancsnokává neveztetett, s következő évben Shind tartományba rendeltetett, hol katonai pályája legfényesebb időszakát élte. A keletindiai társulat állítólagos árulás miatt háborút üzent a shindi emirernek, s Napiernek roppant túlerő ellen kelle harczolnia. 2,800 angol katonával 1843 febr. 17-kén Miam mellett három órai heves ütközetben 22,000 — mások szerint 35,000 beludzsokat megvert. Ő maga 20 tisztet vesztett s 250 embert; az ellenség veszteségét 6,000-re tették. Heyderabad, vagy Dubba mellett nyert második győzelme által ugyanez év mart. 24-kén megtörte az emireri hatalmát, s hatan közülük drága kardokat nyújtottak neki át, melyeket ő azonban visszaadott. Nem sokára e csata után, egy még ellentálló beludzs-főnök elleni hadjáratban, egy lőporkocsi a légbe röpült, s a Napier körül álló tiszteket mind megölte , az ő ruháit is elperzselte s kardját a kezében eltörte, de maga sértetlen maradt. Ezután a meghódított tartomány helytartójává neveztetett, s ott a rabszolgaságot , az özvegyelégetést (a lakosok többsége azonban mahomedanus), s a gyermekgyilkolás iszonyatosságait eltörle. Csatornákat építtetett, vagy a régieket kitisztittatta, gőzhajózást állított az Indusans mellékfolyóin, s a kereskedés és iparnak új utakat nyitott. Lord Ellenborough nyilvánosan mondá róla : „Indiában egy név sem nagyobb, mint sir Charles Napier- é Shindben. Neve összetestvéresült az igazsággal — az igazsággal minden ember iránt, korlátlan hatalom mellett. Soha senki igazságtalan tettet nem vethetett szemére.“ 1849 - ben, midőn a lahorei második háború viszontagságai Angliában nagy aggodalmakat kezdettek gerjeszteni,mindenek szemei az azalatt hazatért „miani hősre“ fordultak, s Wellington hű tanácsára az indolriti hadsereg generalissimusává neveztetett. 1849 márt. 24-én elutazott, azonban missióját lord Gough által már megoldva találta. Két évig maradt Bombayban, s sok visszaéléseket szüntetett meg a hadseregben, kivált a tisztikarban. Ő a britt hadsereg reformálására többet tett, mint bármely más kortársa. A tisztek adósságcsinálásának és henyélésének nagy ellensége volt, s maga a legnagyobb egyszerűség által tűnt ki. 1848-ban miani győzelméért a kat. Bath-rend nagykeresztjével diszíttetett fel. Több katonai könyvek szerzője is. A vitéz veterán hullája három napig volt kiállítva. Diszágya azon egyszerű gardin ágy volt, melyen lelkét kiadta, fejénél (22-d.) ezredének zászlaja állt, mindkét oldalon indul dárda beludzsisztáni czimerekkel, fegyverekkel s más diadaljelekkel.“ Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) September 15. * Biztos kutforrásból értesültünk, hogy e város lakosai részéről tett felszólítás következtében, a sz. korona feltalálása dicsőítéséül e város f. évi sept. 16-kán ünnepélyesen ki fog világíttatni.