Budapesti Hírlap, 1854. január (308-333. szám)
1854-01-29 / 332. szám
gabna osztalék ki, mely Császár Ő Felsége megbízásából e czélra bevásároltatott. * Császár Ő Felsége elrendelé, hogy a galicziai, bukovinai és krakói földesuraknak is az urbérváltsági lefizetésekből urbérváltsági kötelezvényekben illő kártérítés adandó. A cs. k. ministerium e legfelsőbb rendelet végrehajtására a lefizetések mikénti teljesítése iránt szükséges végrehajtási Utasításokat kibocsátotta .Gr. Croff, orosz császár ő ílye főhadisegéde, holnapután váratik ide, Berlinben már két nap óta mulat. Mint hitelt érdemlő egyének állítják, küldetése a keleti kérdéssel összefüggésben áll, és némi felvilágosításokra vonatkozik az Austria s Poroszország által a függő békeeszközlési ügyben Sz Pétervárra küldött jótanácsokat illetőleg. Gr. Croff az orosz követségi palotába fog szállni. Egyszerre érkezik vele Fonton orosz cs. államtanácsos. E rendkívüli missiót általában békésnek tekintik. — A „Cop. Z. Corr.“ azon hirt, mintha Bécsben társulat alakult volna,Triesztől Athénéig távirdavonal állítására, hogy a konstantinápolyi híreket 3—4 nappal hamarabb lehessen megkapni mint eddig, egészen alaptalannak mondja; ily szándék már a telegráfépítésre nézve Austriában fennálló törvényes határozmányokban akadályt találna. — A ,,Lloyd,l-nak írják Konstantinápolyból, miszerint Dundas angol aladmirál Pirjancz austriai cs. konsulsági ügynököt Szinopéban meglátogatta, és a tengeri csata alatti bátor magaviseletéről igen dicsérőleg nyilatkozott. E tény legjobb czáfolata minden aljas rágalmaknak, mikkel a nevezett ügynököt illették. — Hg Windischgrätzagy Csehországból Bécsbe érkezett. — Az alsó-austriai iparegyesület múlt hetigyűlésében Spitaller S, egy bécsi kereskedőház képviselője, ki Északamerikából, hosszabb otttartózkodás után most tért vissza, azon meggyőződést szerezvén, miszerint az austriai ipartermékeknek az Egyesült államokban biztos keretük lenne, azt indítványozta, hogy az odai kivitelnek nagyobb lendület adása végett Bécsben egy tengertúli iparés kereskedelmi társulat alakíttassák. Indítványa és terve azonban, a nélkül, hogy még csak vitatás alá is vétetett volna, az említett iparegylet által hallgatva elvettetett. * A cs. k. ministerium Horvátország részére, egy hitelbank alapítását az austriai leszámítoló intézet példájára, elvileg jóváhagyta. * A magas kormány részéről végérvényüleg el van határozva Varasdon Horvát, Tótország és a katonai határőrvidék szükségletére egy második kincstári dohány- és szivargyárt állítani, miután mint tudva van , jelenleg csak egy ilynemű gyár létezik, és pedig Fiuméban. * A triesti biztosítótáraság ,,Riunione adriatica di sicurta“ kibocsátotta évi jelentését, mely szerint a múlt évben biztosított tőke közel 380 millió forintra rúgott. Az erre kitűzött díjálladék 1,900,000 frt volt. Kártérítésül 2959 félnek 1,200,000 frt jen kifizetve. A társaság fennállása óta már 90 milió forintot szolgáltatott ki kártérítésekben. Az alaptőke 2, a tartalékalap 14/5 millió forint. (Külföldi napló.) Berlin, jan. 22. Az első kamrában jelenleg még 10 hely betöltendő. A jelenlevő tagok száma most 100-nál több, mennyi a múlt ülésszakban alig volt. — Az államadósságról 1854-kijelentés az illető bizottmányi tagok közt nyomtatva kioszlatott. 1853 végén tett az államkötelezvények öszvege 101.724,600 tallért, s igy az adósság 1.318,805 tallérral keresbedett; ellenben a törlesztési papírokból 82,157 tallérral több adatott ki. Átalában a törlesztés következtében fogyott az általános adósság 6. 485,044 tallérral, a tartományi 384,661, t., a vasutadósság 109,100 t. 1 6. 678,805 tall. Az adósságok tehát ezen kitett öszveggel keresbedtek A kamatlan államadósságban semmi változás nem történt, az a kölcsönpénztárjegyekkel együtt 30.842,317 tallért tesz. Az austriai vámhatóságok mind Berlinbe mind Lipcsébe könyvkötegeket küldtek vissza, mert az illető adóhatóságoktól az iránti kimutatást kívánnak , hogy a küldött könyvkötegek szabad forgalom tárgyai. Az adóhatóságok a kért bizonyítványt adni nem akarják, mert ők csak azon tárgyakról vesznek tudomást, melyek adó alá vetvék nem pedig az adómentes kereskedelmi czikkekről A sajtórendőrhatóság, melyhez a reclamansok utasíttattak, szintoly kevéssé tartja körébe tartozónak a bizonyitványadást. A lipcsei könyvkereskedők az austriai cs. főconsulhoz fordultak, itt pedig a pénzügyminiszerhez fognak folyamodni. — A koronázási és rendünnep ma szokott módon végbement. Előbb a királak lovagtermében a történt rendosztások olvastattak fel, s az uj tagok bemutattattak ; aztán a várkápolnában vallási ünnepély tartatott, melynek végeztével a meghívott vendégek a királyi asztalhoz ültek. Istentiszteletnél a hitszónoklatot dr. Hoffmann udv. lelkész tarta. Az egyházi ünnepélyt Te Deum és áldás fejezte be. Az alkudozások Poroszország és az anhalti hűségek közt ez utóbbiaknak a porosz vámrendszerhez folytatólagos csatlakozása tárgyában bevégeztettek , s a kötött szerződések ratificatioja, s a kamrák elé terjesztése nem sokára megtörténik. Frankfurt, jan 20. A „Leipz. Z.“-nak irják, a franczia kormány már említett, a keleti ügyre vonatkozó jegyzékét illetőleg : Ez okmány, melyet T a 11 en a y marquis, franczia követ a német szövetségnél a szöv. elnökséggel kölött, jan. 9 -én kelt. Abban, mint biztos forrásból állítják, azon közlés áll, miszerint a legújabb közlések után , mik Sz. Pétervárról érkeztek, azt várhatni , hogy daczára a franczia-angol flották feketetengerre menetelének, daczára az újabb bonyodalmaknak , melyekkel a keleti zavarok elintézésére czélzó közbenjárási kísérletek legújabban találkoztak, még folyvást remélhetni a dolog kedvező kimenetelét . Ugyanonnan írják : A senatus a rendőrségnek szigorúan meghagyta, hogy a demokrat lapok Oroszország elleni megtámadásait ne tűrje, s a számos demokrat egyletek pontos jegyzékét nyújtsa be. Kassel, jan. 21. A „Kass. 7.“ egy jan. 19- ki rendeletet közöl, melylyel az 1851. aug. 23-ki szöv. határozmányok közzététetnek. Ezek tudomás szerint az alaptörvények jogérvényének megszüntetésén kívül a szöv. kormányokhoz intézett felszólítást tartalmazzák : ,,az egyes szöv. államokban , különösen 1848 óta tett állami intézkedéseket és törvényes határozmányokat gondos vizsgálat alá venni, és ha azok a szövetség alaptörvényeivel öszhangban nem lennének, e szükséges egybehangzást haladék nélkül eszközölni.“ Romából írják a „J. des Déb.“nak . Állítják, hogy az itteni kormány egy komoly munka készítésével foglalkoznék, a szent helyek ügyében. E munka tényekre alapított válasz lenne a szentpétervári kabinet némely históriai állításaira. Az előbb a szövetséges udvarokkal fogna közöltetni, s aztán közzététetni. China. Hir szerint a felkelők October végén már csak 60 mfdnyire lettek volna Pekingtől, s ■Jin kiút elérték, mely azonban még 470 k (3 k — AUSTRIA. Bécs, jan. 27.,D. C.1 Egy Remmelmann Gusztávnál Lipcsében megjelent füzet, melynek czíme: „Az általános háború, ha Poroszország, Austria és a többi Németország szilárdan egyesül, lehetetlen“ („Ein allgemeiner Krieg, den festen Vereine Preussens, Oesterreichs und des übrigen Deutschlands gegenüber , eine Unmöglichkeit“) kitüntető említést érdemel, a nagyobb és kisebb kiterjedésű publicistikai munkák árjában, miket a függő keleti kérdés tárgyalása előidézett. Szerző, nyilván tárgyértő és jólértesült férfi, kiemeli az Austria és Poroszország közti benső egyetértés szükségességét, s mindenesetre remélhető, hogy a két német nagyhatalmak közt fenálló jó egyetértés a legközelebbi jövőnek egyelőre még kiszámíthatlan viszontagságai közt is rendetlenül fenálland. Sem Austria, sem Poroszország és Németországra nézve általában nem látszik még eddig, mint Szerző kifejti, ok létezni arra, hogy azok eddigi figyelő maguktartásából kilépjenek, miáltal csak új bonyolódások támadnának, mig a régiek elhárítatlan maradnának, — különösen pedig ily ok nem keletkezik mindaddig, mig Oroszország uralkodója ígéretéhez, miszerint a porta épségét és fennállását sérteni nem akarja, megnyugtató bizalommal ragaszkodni lehet. Ez elmélkedések, annyi ismétlés után, még folyvást az eddigi súlylyal bírnak. Egy kissé mélyebben ható vizsgálata a jelen ügyállásnak, minden elfogulatlant meggyőzhet a felől, hogy még ha azon ígéretek nem léteznének is, Oroszországnak jólértett érdekében nem állhatna oly igényeket támasztani, melyek által Austria, Porosz- és Oroszország érdekei veszélyezve és sértve lennének. Mi a szóban levő irat szerzőjének e nézeteihez csak csatlakozhatunk. Valóban a legutóbbi napokban ismét kedvező hangulatváltozás történt Európának a függő kérdést illető napi véleményében. Az aggodalmak, mik egy pillanatig oly élénken nyilatkoztak, részint ismét lecsöndesültek, és a fordulat név szerint az árfolyamok észrevehető emelkedésében nyilatkozik minden nagyobb börzepiacokon. Mindez megerősíti azon általunk gyakran nyilvánított nézetet, miszerint a békés megoldás valószínűsége melletti okok még folyvást tetemesen túlnyomóbbak az ellenkező okoknál, és hogy az általánosan oly mélyen érzett szüksége a békének, jótékony és közbenjáró befolyását halk de ellenállhatlan hatalommal fogja minden érdekletteknél érvényre tudni emelni. A legutolsó hírek kétségkívül alkalmasaknak látszanak a közönséget e nézetben megerősíteni, ez értelemben megnyugtatni, s mi reméljük, hogy a tengeri hatalmasságok által adandó nyilatkozatok hajóhadaik fekete-tengerre menetelének czélja és horderejéről, a viszályt élesebbé nem teendik, és a kölcsönös értesülés eszközlésének oly kívánatos lehetőségét meg nem semmisítendik. Az említett irat, mely ez ügyet legutolsó pirasisáig felvilágosítja, hasznos adalékul szolgál a béke minden barátainak reményeiknek a kijelölt irányban élénken fentartására. Bécs, jan. 26. ,.U. C.“ A Szerb-vajdaság és temesi- bánság közigazgatási törvénykezési szervezését , cs. k. A p os to 1i Fels. 1853 jun. 8. jul. 28 és oct. 2—ki legf. határozatai által helybenhagyta, s ott már annak foganatosítása munkába is vétetett. Annak lényeges alapvonalai ezek : A Szerb-vajdaság a temesi bánsággal együtt a Temesvárit levő helytartóság közigazgatási — és az ugyanottani főtörvényszék területét képezi. 5 kerületre oszlik, melyek székhelyei: Temesvár, Lugos, Nagy-Becskerek, Zombor és Újvidék. Az ország fővárosa, Temesvár, közvetlenül a helytartóság alatt áll. A temesvári kerület 193 községet foglal magában : Temesvár, Ujarad, Lippa, Csákova, Versecz és Buziás járásokra oszlik. Lugos kerület 234 községet és Lugos, Facsét, Oravitza, Bogsán járásokat, Nagy-Becskerek 168 községet és Nagy-Becskerek, Török-(Uj) Becse, Módos, N. Kikinda, Török-(Uj) Kanizsa, N. Szent- Miklós, Hatzfeld, Billet járásokat, Zombor kér. 77 községet és Zombor, Apatin, Kula, Baja, Szabadka, Zenta járásokat. Végre Újvidék kerület 110 községet és Újvidék, Ó-Becse, Palánka, Ruma és Illők járásokat. Első folyamodása bíróságok lesznek: az orsz. törvényszék Temesváron kerül. törvszékek Lugos, N. Becskerek, Zombor és Újvidéken. Menynyiben terjed ki a temesvári orsz. tervszék törvényhatósága bizonyos jogügyekben az egész vajdaság és bánság területére ? ezt a polg. tervhatósági szabályzat és büntetőperrend határozza meg. A 4 ker. tervszék területei a hasonnevű kerületekkel azonosak. Az öt kerületi székhelyen egyszersmind városilag delegált járástörvényszékek lesznek, melyek az ottani törvényszékekkel mind az említett helyeken, mind a körükbeli járásokban a törvényhatóságot gyakorolják. Szabadka város és környéke számára külön járástörvényszék állíttatik. Temesvár, Zombor, II. Becskerek, Újvidék és Szabadkán a politikai ügyvitel a városi magistratusokra bizatik. A nevezett városok környékén, valamint Lugoson is, azt az országfejedelmi politikai járáshivatalok gyakorolják, míg a többi járásokban mindenütt mind az illető törvényhatóságot, mind a politikai hivatalkodást az azokban felállított járáshivatalok teljesítik. Vizsgálati törvényszékek vétségek és kihágások felett a temesvári kér. Temesvár járása, városa és vidéke, úgyszintén Buziás számára a temesvári országos törvényszék, az uj-aradi és lippai járásokra nézve az uj-aradi járási hiv., a verseczi és csakovai járásokra nézve a verseczi jár.hivatal. A lugosi kerületben vizsgálati törvszék lesz a lugosi, facseti és bogsáni járásokra nézve a lugosi kertszék, az oraviczai járásra nézve az oraviczai járhatóság. A becskereki kerületben a nagy-becskereki kerületi törvényszék a becskereki és török-becsei járásokra nézve , valamint a nagy-kikindai jár.hivatal a kikindai, zsombolyi és billeti járásokra nézve; a n. sz. miklósi jár. hiv. a sz. miklósi és török-kanizsai járásokra és a modosi jár. h. a modosi járásra nézve biránci vizsgálati hatósággal. A zombori kerületben a zombori kertszék a zombori és apatini járásokra; a szabadkai jbir. a szabadkai és zentai járásokra; a kulai és bajai jár. hivatalok a hasonnemü járásokra nézve; az újvidéki kerületben az itteni kertszék az újvidéki, ó-becsei és palánkai, s a rumai jár. hiv. a Könyvismertetés. Falu pacsirtája. Irta és kemenesi barátainak ajánlja szelestey László. Kiadta Friebeisz István. Pest, 1854. Müller Gyula bizománya. 12 rét. 1811. Ára ? A költő arrczképével. Mi az a tájköltészet? Sem több, sem kevesebb, mint tájszólás, tájviselet, tájszokás , tehát lovagolni helyett „lovagónyi,* mint a palócz mondja; „czifra szűr“ helyett „fekete zeke,* minőt a székely visel; s ahelyett,hogy az ember „elmárkásodnék,* „elregül,“ mikép Kemenesalján szokás; egy szóval: riczaricza kukoricza, cicicici, ijaha, diri-dom, hejehüm — bum !!! „Minőzetlen tréfa!“ fogják mondani olvasóink; de tehetünk-e róla, ha vannak költők, kik a költészetből tréfát űznek ? Legalább Lisznyai és Szelestey, kik a tájköltészetet megalkották és képviselik, elmélet és gyakorlatban igy s nem máskép határozták meg ez uj genre-t. A „Palóczdalok 11 előszavában a többek közt ez áll: „Fajtám kedély világának bármily kis részecskéit, mozzanatait megénekelni dalokra buzdulok. Részt vettem ünnepeikben, játékaikban, toraikban, szüreteik és temetéseikben. Kihallgattam, kitanultam sajátságos beszéd- és gondolkozásmódj okat, kedélyük, benső életük egyszerű gyöngypatak folyását. E dalok a velük töltött idő hatásaiból veszik színezetüket.“ A „Kemenesi czimbalom11 előszava így tanít: „Általánositnunk kell a jól gondolt táj szavakat, életet adni a nép jellemző kifejezéseinek, hangot örömeinek, nyomatékot és jelentőséget gondolatainak a népköltészet által. E szavak és kifejezések visszaadására is legalkalmasb a népköltészet: hű és népszerű leírása azon jeleneteknek, melyekben az érintettem szavak, vagy a táj szokásaival kapcsolatban levő kifejezések leginkább használtatni szoktak.*1 A „Falu pacsirtájának 11 előszava ugyanezt ismétli, csakhogy egy kissé burkoltabban s kevesebb érthetőség és határozottsággal. Mondhatunk-e ez uj tanra egyebet, mint hogy mindez vagy phrasis, mi alatt nincs eszme, vagy oly meghatározása a tájköltészetnek, miből minden kikerekedhetik, csak költészet nem, tehát sem több, sem kevesebb, mint tájszólás, tájviselet, tájszokás. Épen az, mit fennebb mondánk, mert tájszavak, tájszokások, s valamely népfaj „kedélyrészecskéi" még magában épen ugy nem költészet, mint ha valaki nem tájszavakat, nem tájszokásokat gyűjtene össze, s valamely városi néposztály „kedélyrészecskéivel”1 bajlódnék. Ez csak kelmeszerü adalék, mikép Erdélyi nevezte, mik helyet foglalhatnak ugyan, mint népismei, történeti és nyelvtani adatok, a népi kutatók gyűjteményeiben, melyek nem egyedül költészeti elvek nyomán szerkesztvék , de költészetben, melyet az irodalom állít elő, soha. A népköltészet sem tájszólás, sem népisme, valamivel több, mert költészet. Az pedig, hogy a költő honnan veszi tárgyait: a Tisza vagy Duna mellől, a Mátra vagy Kemenesaljáról,—egészen közönyös dolog, a fő az eszme, az érzés, mit elmond, a conceptio, a kivitel, a forma, melyben elmondja. A külsőség, az anyag nem léphet a szellem helyére, képtelen uj genre-t alkotni, s nem nyújthat semmit, mi akár a költő, akár a műbirónak szempontul szolgáljon, s vájjon azon négy jó dal, melyeket a százhuszonnégy palóozdal közt találunk, azért jó-e, mert a költő palócz-szavakkal tarkázta fel s a palóczokra mythoszok és szokásokat fog, mikről azok még nem nem is álmodnak, vagy mert egy pár szép lyrai gondolat csinosan van kivivé? várjon Szelestey dalai azért gyöngék-e, mert kemenesalji szokásokat tárgyaznak, s „eketemoncza,11 „karázsia1” szavaktól hemzsegnek, vagy mert üresek és puszta szóvirágok ? Bizonyosan mindkét esetben az utóbbi áll. A költészet egy és örök, s azon sajátságok, melyeket valamely nemzetiség vagy egyes költő kölcsönöz neki, nem esetlegességektől függenek, hanem az alkotó szellemtől. Ezer alakban jelenhetik meg, de lényege ugyanaz, avagy a különbségek nem az anyag által föltételezvék. A magyar és német költészet közt van különbség, de azt nem a nyelv teszi, sem a szokások, sem tárgyai, hanem a nemzeti szellem. A mű- és népköltészet sem egy, de nem azért, mert egyik nem akar költészet lenni, hanem mert ez utóbbiban a primitív érzés és világnézet, a naiv felfogás és alkotás játszván főszerepet, egy saját styl áll elő. Költői iskolák és stylek lehetnek és vannak, de költészet, mely a költészet fogalmán kívül keresi súlypontját, nem lehet, nincs; s a tájköltészet ilyen akar lenni, midőn elméletben a tájszavak és szokások képviselését tűzte czélul s gyakorlatban sem ad többet. Ki adott jogot, hogy a prózát költészetkép áruljuk és széptani elvek helyett holmi statistikai és nyelvi szempontok után induljunk? Minő maskara az, midőn a költő valamely tájon divatos szűrt nyakába kanyarit, teli veszi mellét pár kurjantással s néhány bámész elkiáltja magát, az ám az eredeti! Ha szemlét tartunk a világ összes népköltészete fölött s összehasonlítjuk a mi újdonsült tájköltészetünkkel, látni fogjuk: minő nagy tévedésben vannak ez uttan emberei. Mindaz, mire ők fősúlyt helyeznek, mellékszerepet sem játszik, legfölebb néha színezetül szolgál, de soha sem czélul, költői érdeket pedig épen nem föltételez. Az összes magyar népdalgyűjteményben nincs annyi tájszó, tájszokás, mint mennyit Lisznyai és Szelestey költeményeik s mi több lyrai költeményeikben összehalmoztak. Látszik, hogy elméletükhöz híven ebben hiszik a népköltészet erős oldalát. A baj onnan ered, hogy a népies értetlenségből panaceaként tekintetik. Mindannak, mi népies, szükségeskép szép, egésségesnek kell lennie. Ez a kenet, mely minden költeményt széppé varázsol, ez a fölhatalmazás, mely a költőnek minden kihágásra jogot ad. Hajdan, a latin iskola idejében, a klassikus költeményhez elég volt pár mythologiai hasonlat, most a népdalhoz elég pár kiteremtett étett kifejezés.Sokan azt hiszik, hogy mindaz, mi a nép száján forog, már költészetbe való, minden népdal egy-egy remekmű s minden szeszély a nép-nemzeti genius székelése. Pedig a népnél is épen annyi ízléstelenség van, mint a nem-népnél; népdal is épen annyi rész terem, mint nem-népdal; a kunyhónak is épen úgy megvan a maga hóbortja, mint a salonnak. Üssük föl a Kisfaludy-társaság által kiadott magyar népdalgyűjteményt, bizonyára a gyönyörű dalok mellett találunk igen sok dalt, mik keveset érnek, s Erdélyinek igaza van, midőn azt mondja : „Kölcsey szavai a magyar népdalokról, hogy legközönségesebb charakterük nem egyéb, mint üres, izetlen rimjáték, csak általánosságban helytelenek, de egyes esetekre igen is alkalmazhatók minden népeknél. A krónikás, élet-, jellemfestő (lakodalmi vőfél stb.) versekben senki sem fogja a költészetet becsülni, hanem az anyagot, a feldolgozni valót. A népdalgyűjteményekbe nem azért vesznek föl minden népdalt, hogy mintául tűzzék ki, hanem hogy a népszellem összes nyilvánulását a maga eredetiségében tárják szem elé. A költő tudni fogja, mit válaszszon meg,hol keresse a szellem lüktetését, hol a rest anyagot s mit tartson salaknak, mit gyöngynek.“ De ha valaki előáll, s ahelyett, hogy a népdalokból szellemet , segédforrást merítene, az értéknélkülieket kezdi utánozni s gyöngéikből genre-t alkot; nincs-e joga az ítészetnek azt mondani: ez nem uj genre, hanem tehetlenség, ez nem eredetiség, hanem oly utánzás, mely hiányokat utánoz ? Tájköltészet nincs.Mit ez alatt értenek, az vagy a népköltészet fogalma alá tartozik, vagy non sens. Bátran ki lehet mondani, hogy ez nem egyéb, mint a népiesség egyik kinövése, költők szeszélye, kik nem bírván eredetiséggel, eredetiséget hajhásznak, hiú erőlködés az ízlés ellen, mely megboszulja magát. Avagy költészet-e az, mely művészi alakítás helyett tájszavak és szokások registratiójával akar hatni? Érdemli-e a népdal nevet azon költemény, melyet commentárral lehet megértenünk,s ha megértettünk , lelkesülés fejében megtanulunk egy tájszavat, vagy tájszokást? Az egész tájköltészet nyáj- 1844 rang. mfdj távolra van Pekingtől. Ez utóbbi fős városban erős helyőrség és 3 évre való élelemkészlet van. A császár a tartományi helytartóknak kijelentette, hogy ez évben maga áll hadserge élére s Nankint ostromolni fogja. Tibettől 10 évi adó előre kifizetését, és a mandzsuk és mongoloktól 100,000 embert kívánt volna. Shanghae még a felkelők kezében van. Amogban a csend helyreállt, Cantonban az nem háboríttatott.