Budapesti Hírlap, 1854. január (308-333. szám)

1854-01-13 / 318. szám

több volna a török terület megvédésénél. — Tud­juk továbbá hivatalos forrásokból, hogy Anglia, mely, — daczára a békés állapot felbomlása, a rendkívüli drágaságot szült szűk termés és a tő­ké s munka között mérges harczot okozott ipar­­i kereskedelmi nehézségeknek, valamint ellenére a Gladstone pénzügyi rendezéseiből folyó két mil­liónyi adó-elengedéseknek — 1853-ki közjöve­delmében mégis majdnem 1­­/% millió ft­st. gya­rapodásnak örvend: gazdag kincstárral s a civi­­lisatióból fakadó minden erővel nézhet a bekö­vetkezhető eventualitások elé. — Tudjuk végre szintén hivatalos forrásból, hogy Anglia, vitor­lásain s készülő 13 gőz­ hadihajóin kívül, 23 csavarral gőzre alkalmazott, 10 ezer­nyi lóerővel bíró s 1650 ágyút fedezetén hordó sorhajó­s fregattal; továbbá 9 gőz­ö­s keréken já­ró, 4500 lóerővel vont, 169 ágyúval felszerelt ha­dihajókkal; összesen 14,500 lóerőnyi s 1820 á­­gyuval rendelkezett 32 gőzhadihajója áll jelenleg készen. E két tény, ha tudva lesz — talán szelí­dítő hatást gyakorland az illető helyen. Paris, jan. 7. —S. — A „Moniteur“ tegnap Dr­o­uin de L h­u­y­snek a külföldön levő franczia követekhez intézett körlevelével lepett meg. Ez azon jegyzék, melyről írtam, hogy abban az egyesült hajóhad­nak a fek­­e-tengerre evezése magyaráztatik. A hang jóformán keserű; külügyminiszerünk nem tudja elfelejteni, hogy gr. Nesselrode a hajó­hadak elküldését a bezikai öbölbe okul hozá fel a dunafejedelemségeknek orosz sergek általi meg­szállására Mi már magát a tényt illeti, melynek kimagyarázását a körlevél czéljául kitűzte, erre nézve valósul mit előbb mondtam: a török ten­gerpart védelem alá helyezendő, s a feketetengert hasonló zálogul használják a nyugati hatalmak, mint az oroszok a dunai fejedelemségeket. Az o­­rosz császár ez iránti válaszát be kell várnunk, jóllehet kedvező eredményt alig remélhetni, de mégis nagy különbség van Drouin de Lhuys­er körlevele, s a franczia kormánylapok hivatalos czikkei, és az angol lapok c­élzatai közt Szebasz­­topolnak a hajóhadak általi haladéktalan megtá­madása iránt; az orosz tengerpart ostromzár alá tételéről szó sincs, s az orosz, hadi járműveknek saját partrukont közlekedése nem fog akadályoz­tatni. Mint mondom, a körlevél hangja jóformán keserű, de nem fenyegetőző, sőt itt a körlevél vé­gét igen gyengének találják, s a sorok közt a franczia kormány kérését s óhajtását olvassák ki, miszerint Orosz­ország őket menni ne kényszerítse. A mai „Moniteur“ egy rendelvényt közöl, mely által az 1852-ki hadilleték utolsó fele zászló alá hivatik. Azonban világosan hozzátétetik, mi­kép ezen rendszabály az 1846-ki hadilleték elbo­csátása által lön szükségessé. A rendszabály tehát nem szokatlan, de tán mégis, daczára a „szolgá­lat követelmény­einek“, mikről a rendelvény be­szél, s gazdasági okokból is rövid időre el lehetett volna azt halasztani, mikor t. i. a politikai lég­mérő nem mutatott volna zivatarra. Mert a­mint jan. 5.ki levelem utóiratában futólag közöltem, maga Napoleon császár is kétkedik egy Sz.Péter­­várról jövő kedvező válaszban,s úgy látszik,mikép a világbékét egyedül Austria erélyes s tekintélyes föllépése által, Poroszország részérőli támogatás mellett, lehet megmenteni. A­mire e tárgyban ezélzást tettem, kérem, ne vetessék merő szemé­lyes conjecturának. Mint rendesen nehéz időkben szokott történni, e és nyilatkozatok szavainak el, miket állítólag nevezetes férfiak tettek, így mondják, hogy a hadügyminiszer jan. 1-jén a tiszteknek többi közt ezt mondta volna: „Önök gazdagon elláttattak dísztelek és előléptetésekkel, nemsokára alkalmuk leend azokat megérdemel­ni.“ Innen legközelebb az következnék, hogy a kitüntetést eddigelő még meg nem érdemelték, tehát azokat érdemetlenül nyerték meg. Guizot úr állítólag a franczia státusférfiak járatlansá­gának tulajdonítá a dolgok jelenlegi bonyolultsá­gát. Nem akarok lándzsát törni diplomatáinkért, de Lajos Fülöp solsó ministerének úgy hiszem elég oka lenne igénytelenségre. Ez azonban mind koholmány lehet. Nagyobb jelentőségű az, a­mi következik. Mintegy nyolc­ nap előtt egy itteni salonban be­szélték, mikop a kormány azt tapasztalta, hogy Baraguay d’ Hilliers a bécsi javaslatokat még nem közölte a divánnal,­­ ennélfogva amaz egy hivatalos tudósítást küldött Konstantiná­­po­lyba, melyben a követnek a javaslatok közlését megparancsolta. Ezen állítás előttem oly homá­lyosnak látszik, hogy azt nem is érintettem. — Mégis úgy látszik, nem volt alaptalan, mert az itteni „Univers“ és a berlini „Kreuzzeutung“ Konstantinápolyból azon értesítést kapták, mikop a követek nem a bécsi jegyzéket, hanem egy­mást, általuk készítettet közöltek. Az angol és néhány német lapok itteni le­velezői egy bizonyos oldalról jelszót nyertek, hogy a fusionistákat nemcsak mint összeesküdteket, hanem mint hazaárulókat is tüntessék föl. E dő­reség kézzelfogható, de a taktikát azzal mutatja, hogy a sugari és republikánus lapok kivételével egyetlenegy franczia lap sem tartja szükségesnek a háborút Oroszországgal, és hogy átalánvéve a nemzet a háborút nem akarja. Legtovább megy e részben a „Times“ levelezője, ki a royalistákról legbadarabb dolgokat ír és közöl. Azt is állítja, mikép 70,000 főnyi sereg fogna Törökországba szállíttatni. Ez ember úgy látszik azt hiszi, hogy ezredeket oly könnyű felállítani,mint gyapot-gön­­gyösöket. Gróf Chambord az itteni­ jótékonysági­ntézeteknek 25.000 francot adott rendelkezés alá. A saint-micheli jezsuita collegium eltörlése a katholikus lapokat nem kevésbé boszanta fel, mint hogy egy ezredes Belfortban bör­tönbe tétetett azért, mivel katonáit a misére ve­zette. Mi ama collegium eltörlését illeti, ennek valódi oka az volt, mivel a növendékek által egy az igazgatók egyikétől szerkesztett színdarabot játszódtak, melyben a kormányra nézve nem illő c­érzások foglaltatnak. Előadás után Napóleon mellszobrát a fiatalság összetörte. Talán emlékeznek még azon Gonzaga nevű kalandorra, ki itt ötévi fogságra ítéltetett, rend- és dísztellekkeli kereskedés miatt. Ez most egye­nesen a császártól, az igazságügyminister elő­­leges tudta nélkül, kegyelmet nyert. Szathmár, jan. 4. Ismét eltűnt egy év, minden örömeivel és bánatjaival, a­mely országunkra nézve emléke­zetes, mennyiben lehet mondani, hogy annak új és boldog időszaka merült fel az életbe lépte­tett új polgári törvénykönyv, s a magas kormány által a magyar nemzetnek anyagi és szellemi fel­­­virágzása és jóléte előmozdítására tett bölcs in­tézkedések következtében. Emlékezetes, dicsőül emlékezetes teend az-­ a múlt év, nem csak a jelenben élő, de az utókor- - a késő ivadék előtt is, mennyiben a régi megúvult törvények s törvénykezési rendszer újabb,tisztább, tökéletesebbekkel, valamint a kor igényeinek minden tekintetben megfelelőkkel cseréltettek fel; de emlékezetes teend az elmúlt év különösen városunkra nézve, mert annak történetében a fel­séges austriai ház uralkodása óta másodszor van most feljegyezve azon szerencse , hogy császári főherczeg azt magas meglátogatására méltatta, mely alkalommal, bár egy sajnos esemény követ­keztében, kormányzó Urunk ő csász. Fensége, vá­rosunknak 14 napig volt lakosa, minek emléke­zetére nem csak ő csász. Fensége, de megyei püspök Hám János ur ő exója által is több rend­beli kegyes alapítványok létettek. Ez alkalommal azt sem hallgathatom el, hogy tisztelt megyés püspökünk, ő cs. Fensége Hilde­gard főherczeg-asszony által, fenséges férje ő cs. Fenségének itteni betegsége alatt tett szives fáradalmi megismerése jeléül, egy arany szövetű nehéz fehér selyem, gyönyörű s gazdagon hím­zett casulával (misemondó ruha) s két hason himzésü s szövetű oltárvánkossal jutalmaztatott meg, mely élénk hálával vett magas ajándékot ő excja megszentelvén, a karácsonyi szent mise ál­dozatot abban mutatta fel az egek urához.Ezen nem csak gyönyörű munkájáért s értékéért becses a­­jándék ő excja előtt annál több becscsel bir, mert azt főlgné ő csász. fensége, mint püspök ur ő excájához intézett levelében érinteni kegyeske*' dett, saját kezeivel himezte. Elszigetelt megyénk a múlt évben sokat nyert, midőn megyei főnökül a magas kormány kegyelméből Fridrich György m­agát nyerte meg,a ki hivatala elfoglalása óta, tántorithatlan buzgalom s ernyedetlen fáradsággal működik, hogy megyénk jobb létét s felvirágzását eszkö­­­zölje, s azt elszigeteltsége daczára is, mint a ter­mészet többnemü áldásaival bővelkedőt a keres­kedés s iparvilágban ismeretessé tegye; minde­nek előtt az utak jó karba hozatalát tartván sze­me előtt, azoknak a jövő tavaszon egész erélylyel leendő épitésére, s a roszaknak helyrehozására, az idő viszontagságai daczára nagyszerű készü­leteket tétet, a kövek a bányákból folytonosan s szakadatlanul hordálnak, az elitélt rabokkal szünetlenül kövek törettetnek, s porond rostálta­­tik, hogy a megnyílandó tavaszszal a munkálato­kat azonnal megkezdeni lehessen. E tekintetben szép sikert és eredményt mutatott fel az elmúlt év is, a mármarosi, s illetőleg lengyelországi út­vonal nagy haladással jön építve, a nagybányai útvonal nem csak javíttatott,de Szinyér-Várallyá­­nál újból építtetett, továbbá a megye különböző részeiben a kereskedelmi utak mindenütt javíttat­tak, s újak csináltattak. Ily haladás mellett pár év alatt bizonyosan többet nyerendünk, mint ed­­dig egy fél század alatt. Megyénk állapota, tekintve a körülménye­ket, s az idők viszontagságait, egészben véve jó­­­nak mondható, az adó az egész megyéből, jelen­téktelen hiány kivételével befizettetett, a nép át­látva a kormánynak az ország jólétére c­élzó in­tézkedéseit, a felsőbb rendeleteknek a legnagyobb készséggel engedelmeskedik, mi a közigazgatási hivatalnokoknak nem kis dicséretére szolgál. — Valóban úgy a főnöki mint a járási hivatalnokok a magas kormány s nép érdekében legbuzgóbb tevékenységet fejtenek ki. A Szamos szabályozására megyénk részéről 12000 napszám utalványoztatott, melynek egy része eddig a régi vágások mélyítésére használ­tatott fel. A marhadög megyénkben először Aranyos- Medgyesen,azóta pedig—jóllehet a megyei főnök­ség , Dr. Jelenty, megyei főorvos úr által annak meggátlására minden intézkedések megtétettek — a megye több községeiben, nevezetesen az avas­ban is kiütött. Dr.-Medgyesen azonban a vész már tökéletesen megszűnt, s egy hét óta a ra­gálynak semmi nyoma nincs. A közbátorság megyénkben biztosnak mond­ható, a múlt évben csak két jelentékenyebb rab­­lási eset fordult elő, melynek következtében a főrablók közöl egyik tegnap Nagy­­ Károlyban rögtönitéletileg kötél által kivégeztetett. A napi eseményekből ezeket hozom fel: Sep­­si Károly író és színész, megunván éltét, köze­lebbről annak öngyilkossággal véget vetett. Slezák W. műlovar-társasága a múlt hónap­ban városunkban 12 előadást tartott; még nem em­lékszem,hogy városi közönyös népünket valami na­gyobb mozgékonyságba hozta volna; a látogatók száma minden estre oly nagy volt, hogy csak tolongással lehetett belépni. Kuthy Lajos megye-főnökségi második biz­tos ur ma érkezett városunkba, hivatalát elfog­lalni. r. 1. 1772 PEST, jan. 12. (Hirlapi szemle.) A „Wiener Lloyd“ jan. 10-diki számában egy a keleti ügyre vonatkozó, több tekintetben figyelmet érdemlő irányczikket közöl. Nem osztozunk ugyan e czikknek minden nézeteiben, s nem is hiszszük, hogy abban a vilá­got mozgásba hozott azon viszály egész situatíója teljes alapossággal lenne rajzolva, de különösen érdekeseknek tartjuk a czikknek Austria helyze­tére és viszonyaira a keleti ügyben vonatkozó fej­­­tegetéseit, s nem hallgatjuk el azon meggyőző­désünket is, hogy a bécsi császári kormány te­kintélyes állása és magatartásában látjuk rej­­teni a békének egyik erős zálogát. — „Mi a jelenlegi helyzetet annyira neveze­tessé teszi“— szól a czikkíró—„az, hogy azon ha­talmasságok, melyek második s harmadik sorban érdekelvék Törökország fennállása által, elsők valának, melyek érette fegyverhez nyúltak. An­glia csak második, Francziaország csak harmadik sorban van érdekelve a porta épsége által. Ne­vezetes tehát, hogy ép azon hatalom, melynek leg­nagyobb érdeke van Törökország fennmaradásá­ra nézve, legcsekélyebb aggodalmat mutat annak biztossága iránt. Ha Austria hihetné, hogy Orosz­ország hódítási háborút akar, akkor tudná bizo­nyosan, mi a teendője, ha mindjárt Anglia s Fran­cziaország a hitetlen szerepet játszanék, s apathiai egykedvűséggel akarnának is a viadal tanúi lenni. De Austria nem hiszi Oroszország ezen szándékát, sőt azt gyanítja, mikép Aberdeen lord és a franczia kabinet alaptalan aggodalmaktól gyötörtetnek. Alapja azon bizalomnak, melylyel a mi kormá­nyunk az orosz udvar irányában viseltetik, isme­retes. Miklós császár kijelente , mikép Törökor­szágból egy falut sem foglaland el, s hogy ennek határai, bármi kimenetele legyen is a háborúnak, maguk épségében fenntartandók. (Itt fejtegeti a „Lloyd“ azon következményeket, melyek szár­mazhatnának, ha netán az említett császári ígé­ret fenntarthatása elé nem vélt akadály gördül­ne s igy az orosz sergek egész Konstantin­ápolyig s innen ismét a Pruthon át visszamennének,minek természetesen a török hadseregre s a portára nézve is igen komoly következései ki nem maradnának.) — „Vannak személyek“ — így végzi czikkiró — akik azt hiszik, hogy a háborút, ha kitörne, tétle­nül kell nézni. Mások azon véleményben vannak, hogy részt kell abban venni. Mi azt mondjuk, meg kell akadályoztatni. Az utolsó szót a nagy európai kérdésben Oroszország mondja. Ha ez, kielégítő, akkor döntő teend. De ha netalán a békére nézve nem lenne kedvező, akkor még nem végső, mert ez esetben azt Austria fogja ki­mondani. Bécsben van jelenleg azon erkölcsi hata­lom, mely képes e viadalnak elejét venni. Azt most tétlenül nézni annyit tenne, mint a tüzet szítni. A küzdők közé lépni, annyi, mint azt elfojtani. Austriának nincs szüksége új politikára. Csupán régi állambölcsessége hagyományait kell követnie, melyeknél fogva Oroszországgal együtt, s vele kezet fogva, de soha annak háta mögött nem járt. Austria keleti szomszédja irányában maga barát­ságát úgy teljesiti, midőn visszatartóztatja azon ösvényre lépéstől, mely e barátságra nézve ártal­mas lehetne! Nem kis bátorság, erő és elhatáro­zottság kívántatik az európai szárazföld béké­jének fentartására, de bátorság, erős el­határozottság elegendők e feladatra. Most elkövetkezett azon időpont, melyben históriai jellemek próbakőre vannak állítva, mely belér­­téküket a világnak tudtul adandja.“ Napi események.­­(Fővárosi és vidéki napló.) Jan. 13 .] Gróf Teleki József, a magyar akadémia elnöke, s a „Hunyadiak korának“ érdemteljes írója, hosszas betegségéből, mely őt munkálkodásában so­káig akadályozta, egészen felüdü­lvén , kedden este érkezett meg a fővárosba, nagy munkáját tovább folytatandó, s az akadémiai üléseket ezentúl szemé­lyesen vezetendő. * A jég már készülőben van, hogy búcsút ve­gyen tőlünk , a lanyha idő alkalmasint nem sokára megoldandja kerekeit. Egy távirati tudósítás foly­tán, Pozsonnál a jég f. hó 11-kén reggel 9 órakor megindult. Nyitra. Al­b­e­r­t főherczeg ő os.­fens, le­vele, melyet nyitrai püspök ő­rmélt.-hoz intézett, s melyről a tegnapi nyitrai tudósításban említés van téve, igy hangzik : „Nagyméltóságod­ hivatalos ü­­gyeim által akadályozva lévén , hogy Önnek a mai nap ünnepére szívélyes szerencsekivánatimat sze­mélyesen nyilvánithassam, Rukstuhl tábornokot biz­tatni meg, hogy azokat Önnek nevemben megvigye. Egy félszázada már, hogy Ön, mint Istennek jámbor szolgája, magasztos tisztét teljesíti. Az egyház Önben, egy legszebb erényekkel felruházott, minden igazhivő keresztények jámbor főtisztnőkét, s az Apostoli Felség egy vi­harban próbált hű alattvalóját, s egyházkerülete a­­tyailag gondos lelkipásztorát tiszteli. Mindazon szorongatottak nevében, kik kegy­­teljes ajtajánál mindig oltalmat és segélyt találtak, azon ezrek nevében, kiknek könyeit Ön számos é­­vek lefolyta alatt felszáritá, nyilvánítom Önnek ma, a derült visszaemlékezés e napján, meleg köszönete­met, s az összes jelenlevőkkel, kik messze vidékről siettek résztvevő tiszteletüket kifejezni, egyesítve buzgó óhajtásomat is kivánom, hogy a Mindenható Is­ten még soká tartsa meg Önt a legjobb egésségben, hogy áldásokban gazdag jámbor működését háborut­­lanul folytathassa. Excellentiádat teljes tiszteletemről biztosítva, jámbor imádságába ajánlom magamat. Buda, dec. 27. 1853. Maradok őszinte jóakarója Albert főherczeg s. k. lovassági tábornok.“ *]Selmecz, december 31 — A besztercze­­bányai piaczon utóbbi napokban a tiszta búza po­­zsoni mérete 14 frt, rozs 11 frt, kukoricza 8 frt, zab 6 frt váltóban volt. Szénának mázsája Besztercze vidékén 10 váltógarasával is kapható. Legjobb ke­letje van a szürbotosnak, minővel magát mindenki különbség nélkül el szokta látni, valahányszor oly csikorgó hideg áll be, mint jelenleg. Másutt külön­ben az országos vásár is csekély szokott lenni. Ki­vételül szolgál az olyan vásár, mint nemrég Tóth Lipcsén legelőször tartatott, hol is e nevezetesség miatt bizonyos mennyiségben enni, inni az idege­neknek ingyen adat van, a helypénz pedig, mint első vásárkor szokás, szinte el­engedtetvén, megtör­tént, hogy a szokatlan népes vásárból, némely mes­terember 500 forintot is vihetett haza készítmé­nyének árából. A vásári dicsőség e vidéken Rad­­ványt illeti, hol évenkint septemberben csak egy­szer tartatván vásár 2—3 napon keresztül, a zó­­lyommegyei vá­­rok legfőbbjét s csaknem egyet­lenjét teszi, mely e névre kitünőleg méltó, s oda csőditi nem csak a körülfekvő megyék számos la­kosait, hanem sok esztergomi, váczi és pesti vásá­rosokat is. " Közbirodalmi napló.) Bécs, jan. II. Császár Ő Felsége és Ferencz Károly, Lajos, Albert és Vilmos főligek, valamint Zsófia főherczegnő ő cs. fenségeik, a zeneművé­szek özvegyei s árvái nyugdíjintézete számára te­temes pénzöszvegeket ajándékozni méltóztattak.­­ Egy bécsi lap jelentette tegnap, miszerint Bécs- s Berlinből Páris- és Londonba sürgönyök küldettek, melyekben Austria s Poroszországnak az angol-franczia szövetségbeli kilépése határozottan kijelentetik. Hitelesen állítják, hogy e hírből egy szó sem igaz. — Az austriai megszállóhad létszáma Toska­­nában utóbbi időkben leszállittatott. Ennek követ­keztében annak parancsnoka, ha Liechten­stein, más parancsnokság átvételére lön rendel­tetve. — Csernovicsi tudósítás szerint, az orosz cs. hatóságok rendeletére a Pruthvonal mentében Besz­­szarábiában pestis­zárvonal huzatott, s jan. 1-től kezdve, minden bemeneteli állomásokon a dunai fejedelemségek irányában 10 napi vesztegidő álla­­­pittatott meg. — Nagy-Szebenből jan. 6ról kelt biztos tudó­sítás szerint a örökök dec. 23-kan egy szemléző osztályt indítottak el Kalafátból a Krajova felé vi­vő útán, mely mellékúton egész Kauratuig, egy Radovantól balra fekvő faluig, nyomult elő, ott azonban az oroszok által megtámadtatott és rövid harcz után Kalafát felé visszavonult, az oroszok ezen szemlész­őrcsapatot Kauratun túl is kerget­ték s néhány elmaradozott lovasra 4—5 puskalö­vést tettek. (Tán innen kerekedett a karakali véres csata híre.) Prága, jan. 8. Haditörvényszékileg a fel­ségárulás bűnében elmarasztalt következő egyének: Steide­r Antal 8-dik gymnasiumi oszt. tanuló, Faster Gáspár volt gazdászati isk. növendék, F­ortier Ferencz szabólegény, Kauteczky Ferencz festészakadémiai növendék, Tauzsimsz­­ky Ferencz lakatoslegény, Fritsch Vilmos festészakadémiai növ., Nowotny Antal festész­akadémiai növ., Rieb János ugyanottani neve kö­tés általi halálra; továbbá W­a­v­r­a Vincze jogtanjelölt, s Preisz Károly végzett jogász ö­t évi nehéz fogságra; Knedelhans Ján­os volt újságszerkesztő s később a 28 sz. b. Benedek gy. ezredi tizedes, ötévi sánczmunkára vasban ítéltettek. Ez ítéleteket gr. Clam- Gallas alt. tart. parancsnok ő excja törvényileg megerősité, kegyelem utján azonban a halálbünte­téseket 4—4—3 és 2 évi,úgy a fogságbüntetéseket is 5—3—1 évi sánczmunkára vasban szelidité. Zára, jan. 3. Az „Oss. Dalm.“ egy hivatalos hirdetményben jelenti Ő cs. k. A p o s t o­­­i Fel­ségének múlt hó 18-ról kelt legf.­­határozatát, mely által a gabna és hüvelyesvetetvények f. é. jul. végéig a vámdij-fizetés alól felmentettek. (Külföldi napló.) Páris, dec. 6. M u­r­­z i n­o w­s­k­i lengyel, kiGonzago herczeg czimet bitorlott, s 5 évi fogság- s 3.000 fr. pénzbírságra ítéltetett, legközelebb a császártól kegyelmet nyert. — Ponsard költő jelenleg Nizzában tartózkodik, s egy 5 felvonásos színműn dolgozik. — A vidékről a drágaság iránt igen nyugta­lanító tudósítások érkeznek. — F. hó 10-én fog megkezdődni a jegyrendőri törvényszék előtt azon titkos­ társulati ügy tárgya­lása, mely összeköttetésben áll az Opéra-Co­­mique-féle összeesküvéssel. Hubbar­t maga Berryer, az ügyvédi kar főnöke, védendi. — Jan 7. Hir szerint Chimay herczeg, a belgák királyának követe, Oroszország részéről bé­ke­javaslatot hozott volna.­­ A kormánynak két ügynöke, hirszerint tá­borkari tisztek, katonai jellemű meg­bizatásokkal Schweizba utazott. Tudni akarják, mikép e­­zen tisztek Dufour tábornokkal fognak értekezni. • Hir szerint a Franczia é­s Angolországban tartózkodó családok jan. 2-án arról értesittettek volna, hogy haladéktalanul térjenek vissza Orosz­országba. Berlin, jan. 8. Radowitz albü. földi tetem

Next