Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)

1854-02-02 / 335. szám

Pest, Csütörtök 1, 335. Február 2-án 1854. Megjelenik e lap , hétfőt a a főbb ünnepek a tini népüket ki­véve , mindennap Heggel. Előfi­etéss dl] : .Vidékre: félév­­re: . 10 tot., évnegyedre: 5 fr. 10 kr. helyben, fél ­évre: 8 írt., évnegyedre: 4 írt. — A hirdetések ötször hasébzott sorfiak egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. sxink­tatik. — Sgyee síim 20 pkr. előfizethotal — helyben a lap kiadd hivataléban, L a k • c ■ L.­ég t­á­r­s könyvnyomdáéban (Orezignt Knne­­walderhéiban,) vidéken minden es. kir. postahiva­­talnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a csim, lak­hely a utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz ata elten­nék. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Eunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hirlap“-ra február-mártius két hónapra előfizetés elfogadtatik.—Hely­ben Budapesten házhoz kül­déssel 3 ft­, vidékre postán 3 ft 30 kr. Február-juniusi 5 hóra hely­ben 7 ft., vidékre postán 8 ft 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. A magas cs. k. pénzügyministerium Schaf­­farczik Rudolfot, a morvaországi cs. k. állam­számvevőség számtisztjét, Magyarországba ideigle­nes adófelügyelővé, Baudisch Ágoston igazi ideiglenes adóbeszedőt, Reinthaler József fried­­bergi ideiglenes adóbeszedőt, és Kratzegh János técsői ideiglenes adóhivatali ellenőrt, ideiglenes a­­dóalügyelőkké kinevezvén, azoknak a Pesti- Buda s­­­Buda városok számára felállított ideiglenes cs. k. adóbizottságnál alkalmazását elrendelte. Budán, jan. 22-kén 1854. F. hó 24-kén 374. sz. a. kelt igazságügymi­­nisteri bocsátvány által az ügyvédség további gya­korlására a soproni főtörvényszéki kerületben Laky Antal kineveztetett. Buda, jan. 31. 1854., A cs.k. magyar országos pénzügyigazgatóság­­nál Chr­obatsek Ernő, Szőgyényi Zsigmond, S­e­k­e­r­a János, H­o­f Jeromos, Pr­e­s­k­o­t Károly, Fry­dl Venczel, Czech Ferdinand, Günner Ágoston, és P­f­r­i­e­m László dijtalan fogalomgya­kornokoknak 300 pft évi segélydij adatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Bécs, jan. 31. A A közfigyelem gr. C­r­­­off ittlétére van irányozva, nem kevesebb feladatot tulajdonítva neki, mint a két fő német hatalmasságot ha O­­roszországgali közreműködésre nem, legalább minden esetbeni semlegességre rábírni. Avatott körök nem tulajdonítnak ily fontosságot orosz csá­szár ő felső különös bizalmát bíró e diplomata itt­létének, mindazonáltal feszült kíváncsisággal vár a nagy­közönség valami eldöntő eredményre. Mi nem akarjuk ugyan magunkat hitegetni, de még mindig remélünk, míg Oroszország legújabban ismét kitűnt mérsékletével találkozunk, mely a nyugati hatalmaknak igen kedvesen fogadott al­kalmat ad a kétélű hadikoczkát kezeikből kiej­­­teni. Hírlik , s hiszik — mert mit nem híresz­­telnek, mit nem hisznek, innen is túl is rövidlá­tás vagy önzés — hogy Kisseleff és Brunnow urak utasításai világosan úgy hangzanának, misze­rint ha a nyugati hatalmak határozottan sem­legességi nyilatkozatot nem adnak a fekete­tengerre evezés felől, azonnal hagyják el külde­tésük helyét. Az előzmények után eddig elő e hit alaptalansága világos , sőt, mint mondják, nem csak nem fognak elutazni, de még azzal fenye­getni sem, pedig m­ég ettől is a tett távol van, mert a sz.­pétervári kabinetnek nincs oka annyira sietni a dologgal, hogy kezéből kiadná a fonalat néhány hétre, melyek alatt ki tudja, mi történ­hetik?— A híresztelések miatt állítólag másodszor intetett meg az itteni,,Fremdenblatt.“ A hirkoho­­lás vagy terjesztés oly neme a sajtós botlásnak, minek nem épen dicséretes rugója van, s a mel­lett mint szándékos nem igaz­i mondás is kárhoz­­tatást érdemel; ezért ha a nevezett lapot ért meg­­intés való, úgy óhajtani lehet, hogy ez alkalom a sajtó feladatáról komolyabb, emelkedettebb és tisztább nézeteket idézzen elő, mint némely kö­rökben uralkodnak. Paris* jan • _^p,—^Önök a harcztérről hamarabb nyernek tudósításokat mint mi, s gyakran hihetőleg már A mai szent ünnep miatt lapunk jövő száma szombaton február 4-kén jelenik 26. Sváci duvtjai-s hiteles és körülményes közlésekkel bírnak, midőn Párisban még hírekkel s bizonytalan távirati tu­dósításokkal kell megelégednünk."Mégis bizo­nyosan érdeklendi önöket annnak hallása,­ mily különböző hirek vannak itt forgásban, miután azok itt, hol a könnyenhivőség oly nagy s a kri­tika oly csekély,­ mintegy kénesőt képeznek, mely a közvéleményt folytonos ingadozásban tartja, s hangulatának fel- és leszállását eszközli. Az oro­szok a Dunán keresztülmentek és Szilisztriát el­foglalták, — igy szólt a hir néhány nap előtt, s a harczias hangok azonnal élénkebben hallatták magukat. Ma ismét békésebb hangulat uralkodik, mivel amaz előbbi hir visszavonva jön. Mégis egy dolog kétségtelennek látszik, t. i. az orosz hadsereg előnyomulása s kísérlete, a Dunán erővel is átkelni. Ezen „előre!“ nyilván felelet a hajóhadaknak a fekete-tengerre indulására; s mint válasz azon udvarias iratra, melylyel az admirálok mozdula­tukat Szebasztopolban bejelentették, s melyben a béke szót még alá is húzták, itt igen nagy fi­gyelmet gerjesztett. Maga a „ J. d. Débats“ is, mely még folyvást békereményeket táplált, Gorcsa­­k­o­ff neta­ni előnyomulását Oroszország részéről a nyugati hatalmakhoz szóló egyenes kihivásnak te­­kinti, s a háború végzetteljes napjait közelegni lát­­ja. Mindinkább átalánosabbá kezd válni azon meg­győződés, miszerint mostantól kezdve már csak a tények fognak a csatazaj dörgő hangjával szólani, s hogy e közt a diplomatia szavai elnémulandnak, Így tehát az alkudozások kimenetelére vonatkozó érdek lényegesen eltompult, s épen azon pillanat­ban, midőn a sz.­péterván feleletet a bécsi előter­jesztésekre várják, kevesebbet beszélnek arról mint eddig elő. Az orosz követségnél egyébiránt már tegnap várták a futárt, ki az orosz császár feleletét hozza, de a Londonból érkezett legújabb távirati sürgöny szerint még oda sem érkezett volt meg, hová pedig előbb kelle mennie. Valamen­nyi előrebocsátott közlés szerint, az itteni kormány semmi határozott választ nem vár; azon szorgos előterjesztések, miket Poroszország s Austria a sz.­pétervári kabinetnél tenek, úgy hallik, enyhítőleg hatottak az orosz császárra. Itt ez eredmény, ha valósul, nem fog mindenkinek tetszeni. A békét ugyan óhajtják igen számosan az udvarnál s mi­­nisteriumnál, de nem mindnyájan hisznek annak lehetőségében, s ki e hittel többé nemi bír, az az u­­jabb diplomatiai alkudozásokban mindenesetre csak időveszteséget lát. Hasonló nézetet találni minden körökben és a sajtóban is. A béke ked­véért, melyet oly nagyon fenyegetve látnak, kiál­tanak háborút,­és pedig minél előbbi s minél eré­lyesebb háborút, a legbékésebbek ekkér legharcz­­vágyóbbak lőnek. Ily anomáliát idézett elő a jelen helyzet L III. I. Az „Assemblée nationale“, melynek össze­köttetései az orosz követséggel ismeretesek, épen most jelenti a sz.­pétervári futárnak tegnap este történt megérkeztét. A bécsi közlésekkel­­egyet­értőig úgy hallik, mikép az csupán a két orosz követnek szóló hivatalos tudósításokat hozta, s mikép ez utóbbiak utasítást kaptak volna, határo­zottabb magyarázatot kérni a hajóhadak tengerre indulásáról stb. Hogy eddig élő egyetlen londoni lap, s az „Assemblée nationale“ kivételével, még az itteniek sem hozták e tudósítást, valóban csak onnan magyarázható, mivel előbb mindkét nyu­gati kabinetnek az általuk kért felvilágosítás iránt tisztába kell jőnie, s mig ez lehetséges a legszo­rosabb hallgatagságot követni tanácsosnak tartják. Páris, jan. 28. —S.— Ma csak igen rövid tudósítással szol­gálhatok, mivel oly pillanatban vagyunk, midőn többet kell lábunkkal mint tollal dolgoznunk, ha csak némileg is az események fonalát kezünkben tartani, s a számtalan hírek közepett eligazodni kívánunk. Miután minden hozzáférhető hivatalos és hivatalosszerű helyeken kérdezősködtem, a dolgok állásáról röviden mint biztosat követke­zőt írhatok. Az orosz jegyzékben nem csupán azt kérdik,mi legyen az egyesült hajóhadak küldetésé­nek sajátképi czélja ? hanem abban egyszersmind a legszorosabb semlegesség— egy oly semlegesség, mely fegyverszünetet fogna maga után vonni-­kí­­­vántatik. Oroszország név szerint nem akarja, hogy hogy az egyesült hajóhadak a török hajókat ki­sérjék. Hogy ez Oroszország kívánsága, az vilá­gosan kitűnik a „Times“-nak egy kétségkívül hivatalos czikkéből is, melynek végén hasonló tar­talmu nyilatkozat foglaltatik. (Lásd tegnapi szá­munk „Angi­d11 rovatát", úgy hiszem, bizonyossággal írhatom, misze­rint az angol kabinet a francziának azt javasló, hogy az orosz jegyzékre semmi egyebet annál ne válaszoljon, mint hogy a válasz fölösleges. De Lajos Napole­on úgy látszik borzad a háború gondolatától, mivel Drouin de Lhuys­er kísérle­tet ten a londoni kabinetet szelidebb feleletre in­­­dítani. Ezen értelemben ért ő Londonba, egyszers­mind kiemelvén, miszerint talán tanácsos lenne a feleletet mindaddig elhalasztani, míg az orosz császár válaszát a bécsi jegyzőkönyvet illetőleg nem tudandják.­­ Most tehát az a kérdés: váljon a franczia kabinet ezen előterjesztései Londonban viszhang­­ra, találnak-e vagy már találtak­ is? Ez iránt még­­semmi bizonyost nem írhatok. Itt nem sok jóval kecsegtetik magukat az emberek, s az aggodalom már magas fokra hágott. Az orosz követség palotájában állítólag min* *' den készületek meg vannak téve Kisseleff úr elutazására. Harczpártunk minden követ megmozdít, hogy a császárt továbbmenetelre birja, s Girardin Emil, kinek viszonya Napoleon herczeghez épen nem titok, egyik pánczélos czikket a másik után közli. Azonban reméljünk,­­ a koczka még nincs élveive, s hátha jön idő, jön tanács! Irja, jan. 26. Régóta egy belső ösztön által kényszeritve éreztem magamat, erélyesen felszólalni azon po­koli fészek ellen, mely községünk fiatalait magába csábítva, egyik legveszélyesebb s legrutabb em­beri szenvedélybe élve temeti, el. Ez azon bor­zasztó kártyafészek, mely az „arany bor­gonyhoz­“ czimzett kávéházban ütötte fel tanyáját s már több évek óta nagyszámú szerencsétlenség, nyomor, erkölcstelenség kutforrása, házi s családi béke s nyugalom aláásója. Többnyire nemes osztá­lyú fiatalai a községnek gyűlvén itt össze, szeren­csétlen szenvedélynek áldozni, nagyban, százakban játszák a makaót, s egymást sokszor a szó teljes értelmében levetkőztetik, eladják ruhájokat,órájok s gyűrűiket, de sőt utolsó salakokat is; mert volt eset, hogy legszükségesb élelmi­szerüket is á­ruba bocsátották, s otthonn aztán özvegy anyáik, gyermekeik, feleségeik sirnak, jajgatnak, nyomo­rognak, s az egésznél nincs másnak haszna, mint az izraelita bérlőnek, ki a nála lezálogolt hol­miktól a drága kamatot és a kártyapénzt fölszedi, de az ez által okozott szerencsétlenségekkel mit­­sem gondol. Már fel volt ugyan több ízben szó­lítva, ne szolgáltasson alkalmat e bűntanyára, de a felszólítás eredmény nélkül maradt. Ennélfogva ez alkalmat használni kívánjuk emlékezetbe hoz­ni a hazar­d-j­átékokra nézve fenálló fel­sőbb rendeleteket. Múlt hó közepén érkezett helységünkbe kétszeri színtársasága, mely a meglehetős jö­­vedelmezés következtében elhatározta ittmaradá­­sát hosszabb időre kiterjeszteni, innen Dabas­­ra menni szándékozván. Egypár darabban fia­taljaink műkedvelőkü­l kisegíték őket, mint pél­dául Tamás bátya kunyhójában, hol a feketéket adták — a fekete (schwarz) szó talán épen jól illett rájok. F. hó 15-kén halt meg itt Tisza Péter közbirtokos, élete 68 -ik évében,ki 1809-ik évben a pestmegyei fölkelő lovas seregnél káplár szolgá­latot tett, s magát a csatatéren kitüntetvén, nagy­­ezüst katonai érdemjellel diszittetett föl dicsőült főherczeg nádor által 1810-ik évben. Gabnatermésünk középszerű volt, de a bor bőven termett, melyből azonban sok a hirtelen beállott hideg miatt a borházakban megfagyott, — eddig is olcsó volt, mert 4—5 vízon felül nem igen kelt a kója. . . r. 1. Napi események. (Fővárosi ás vidéki napló.) Febr. 2. * A bécs-győri vasúttársaság a tiszta búza, két­szeres, rozs, hüvelyes vetemények, burgonya, rozs és búzaliszt szállítmányokért a Lajta melletti Bruck­­tól Bécsig a viteldijnak mérséklését minden mért­­föld és mázsa után 3/* krral ezúttal szintén f. é. ápril végéig terjeszté ki. * A nagyváradi helytartósági osztály m. hó 4-ki hirdetése szerint a marhavész Szathmár me­gyében következő helyeken terjedt el: Aranyos- Medgyes, Berencze, Moserfalu, Avasujfalu, Felső­­falu és Boksa. E vész folyama veszélyesnek mutat­kozik ; Aranyos-Medgyesen 149 beteg darabból 64 esett el. Ily körülmények közt az 1853. dec. 17- ki, a, marhák és nyers bőröknek Magyarországbeli behozatalát tiltó rendeletet Erdélyben a rettegi és kolozsvári kerület­ határvonalai hosszában még to­vábbra­ is Szigorun fel kellett tartani. * Magyar­országban a dohányegyedáru beho­zatala óta felállított dohánygyárakban 4000 mun­kás foglalkozik, s nagyobbára oly egyének, kiknek azelőtt épen semmi vagy legalább csekélyebb ke­resetük volt. * Gödöllőn a volt hg' Grassalkovics-féle kas­télyban m. hó - 18-kán gonosz kezek, betörés utján, mintegy­ 2000 pfú értékű holmit raboltak el, me­lyek közt b. e. Mária Theréziai császárné hálótermé­ből a véres bársony ágytakaró s hasonló szövetből hat ízékboriték is eloroztatott. A tetteseket még ed­dig nem sikerült kitudni. Nagy - Kőrös, jan. 29. Ma tartatott ünne­pélyes végtisztelete néhái­­. Fitos Pál urnak, a helybeli nyilvános gymnasiumban a latin és görög nyelv tanárának. — A boldogult felett egyházi be­szédet tartott főtiszt. B­á­t­h­o­r­y Gábor egyház­kerületi főjegyző és esperes ur, igen jelesen érte­kezvén a valódi bölcseségről, ennek fenséges vol­ta­, de nehézségéről is. A kifejtett eszméket igen ügyesen alkalmazta a boldogultra, átalánvéve a ta­­nitórendre. Egyházi tanítását követte C­s­i­k­a­i Imre urnak, a helybeli főgymnasiumban­ a vallás tanárának szónoklata, ki a nyilvános tanítói pálya nehézségeit szintén jelesen rajzolta, s s ügyesen al­­kalmazá az alkotott kép vonásait a boldogultra. — Különös az emberi sors! Midőn főt. Báthory Gá­bor ur, a szép és nemes föladatának minden körül­mények közt buzgón megfelelő férfi — egyházi beszédét, melyben az illetőknek vigasztalást szólott, a legnagyobb nyugodtsággal végezné, alig pár óra múlva, őt s családját a legnagyobb szomorúság lepte meg. Ugyanis szép miveltségű leánya Julia, kinek hosszas betegeskedése után felgyógyulásához a jó szülők igen szép reményt kötöttek ■, hirtelen kimúlt. Béke lengjen a szép lélek hamvai fölött! Nógrádból január­­ 27-ről írják , hogy ott Szinóbánya határában fekvő katalinvölgyi üveg- és vasgyár tulajdonosai, Kossuth János és Kubin­­k­a Ferencz urak a londoni nagy iparműkiállításra 1851-ben többnemű üveg és vastörmeléket küldöt­tek, minek következtében e napokban a nevezett iparműkiállítás részéről kézbesíthetett mindkettő­nek külön-külön egy oklevél, bronz érdempénz, s a kiállítás tárgyait magában foglaló veres bársonyba kötött dísz-emlékkönyv. Örömmel értesítjük az ol­vasó közönséget a magyar iparügyre vonatkozó ez emlékezetes körülmény felöl, s közelebbről a bő­vebb tudósítást is közölni fogjuk. (Közbirodalmi napló). Bécs, jan. 30 Császár Ő Felsége helybenhagyta, hogy az ujonczozás eszközlésére nézve 1851-ben közzétett utasítások az­ idén történő ujonczásitásnál is alkal­maztassanak. — Bécsi és müncheni hírlapok azon közlése, mi­szerint C­s­á­s­z­ár Ő Felsége februárban Mün­chenben látogatást teend, s némely lapok azon leg­újabb híre, miszerint orosz czár ő­ége Bajorország­ba érkezését várják, azon hir keringésére szolgál­tattak alkalmat, miszerint a két Uralkodó München­ben összejövetelt tartana. A „Cop. Z. C.“ e hírt ü­­res koholmánynak véli nevezhetni. — Elliot angol k. követségi titkár tegnap ide érkezett. 8 .—A „Gratzer Z.“-nak jan. 23-ról Párisból azt írják, miszerint austriai Császár Ő Felsége a francziák császárjához a keleti ügyben saját kézira­­tu levelet intézett volna. Ez nem látszik valószínű­nek, mert franczia hírlapok erről semmi említést nem tesznek. — Dr. B­a­c­h Sándor belü­gyminiszer ő excja, néhány napi roszullétéből már teljesen felüdült. Gr. O’D­ennel is, Császár Ő Felsége hadisegéde, már teljes gyógyulás útján van. — Gr. O­r­­­o­ff orosz cs. főhadisegéd vasárnap külön­ audientián átnyujtá Császár Ő Felségének az orosz Császár ő fige által irt sajátkezű levelet, s teg­nap a császári asztalnál ebédelt.­­ — Ezelőtt Sz. Pétervártt volt austriai cs. követ gr. M­e­h­s­d­o­r­ff bresciai uj állomására elutazott. ----Császár­ é Felsége, egy díszpéldányt a Schweiger Antal cs. k. szabadalmas nyom­dász által kiadott 1854-ki polgári naptárból, mely­nek jövedelme az itteni katholikus kézmiveslegé­­nyek egyletének javára van szánva, elfogadni , s a nevezett czélra tetemes összeget küldetni méltóz­­tatott­ meg.

Next