Budapesti Hírlap, 1854. április (383-408. szám)

1854-04-21 / 399. szám

következő válasz adatott: „A számi után Po­roszországba szállított, s­ egy porosz kikötőből Angolországba indított áruk alávették a lefogla­lásnak , hacsak azok nem bona fide semleges tulajdonok. Továbbá noha egy britt alattvalónak nem szabad, valamely semlegesnek közbenjárásá­val kereskedést fizni Oroszországgal, mindazáltal az angol kereskedőnek megengedtetik, hogy egy oly semleges alattvalótól, ki semleges államokban van letelepülve, vagy ott üzlekedik, orosz árukat vásárolhasson,s az ekkér vásárlott javak,ama sem­­­leges államból Angolországbal szállíttatásuk köz­­­­ben bántatlanok lesznek, föltéve, hogy ezen ja­vak megvásárlásukkor bona fide az eladó sem­leges alattvaló tulajdonai voltak. Szintúgy tör­vénytelen leend egy britt alattvalóra nézve, az ellenséggel üzlekedni, már akár szárazi, akár tengeri utón kapja is meg annak javait, s akár létezzék az ellenséges kikötők ostromzára, akár nem.“ — Szinte az összes angol sajtó élénk megelégedését nyilvánítja azon lelkesült fo­gadtatással , melyben Cambridge herczeg Párisban részesült, így a „Chronicle“ ma többek közt ekkép nyilatkozik : „Viv­ent les an­glais!“ Ezen franczia ajkakról kitört kiáltás ,századokat látszik megfordítni. Ama vak fanatis­­zmus, vagy önző esztelenség, melylyel az angol toryk a forradalmi Francziaorszá­g ellen kikeltek, noha azt a britt nemzet józan értelme régóta fáj­lalta, nagyon is kimenti ama gyanakvó bizal­matlanságot, melylyel szomszédaink egész a leg­újabb időkig viseltettek az angol­ hév iránt A párisi szerdai ünnepélynél a két nemzet testvéri­­sült A britt nép, mely annyira föl volt ingerülve, midőn Francziaország szabadságai veszélyeztetve látszottak, most lemond a császárság iránti bi­z­­álmatlanságáról, mivel az a jog s igazság útján jár. Angolország soha sem szövetkeznék oly em­berrel, ki Francziaországot elnyomta. III. Napó­leon az absolut Oroszország ellen egy oly nem­zettel szövetkezett, mely a politikai rendet a vi­lág-históriában talán páratlan gondolat s szo­kás-szabadsággal egyesíté. Biztosabb zálogot nem nyújthatott volna Francziaország szabadsá­­­gainak S ha meggondoljuk, mikép­p ezen czélból kész volt személyes sértéseket s emlékeket fele­désbe temetni, meg kell vallanunk, hogy politi­kája oly jellemet vesz föl, mely népét nem csak bizalom, hanem büszkeséggel is töltheti el.“ ? -r A „Times“ ugyanily szellemben nyilat­kozik : „Ama fogadtatás,“ — úgymond— „mely­re Párisban a keleti angol expeditio parancsnokai találtak, a fogadás szerzőinek s tárgyainak e­­gyenlően becsületükre válik. Ama lovagias fi­nomságot s katonai szivességet, melylyel a britt sereg parancsnoka s Cambridge herczeg franczia szövetségeseinknél fogadtattak, az egész világ a háború legkedvezőbb előjelének tekintendő. Ha más okokból is örömmel láttuk Cambridge­ herczegnek a sereg egyik osztályának parancs­­nokságánali felruháztatását, melyre őt katonai rangja s tehetségei feljogosítják, megelégedé­sünket még inkább növeli azon tény, mikép egy angol királyi herczeg először jelent meg a fran­czia császári udvarnál oly körülmények közt, melyek alkalmasak a két ország kölcsönös bizal­mának megszilárdítására. Az angol táborkar mél­tán emlékezhetend vissza örömmel ezen találko­zásra , s ama tisztek, kik Francziaország városá­ban ily szives fogadásra találtak, vitéz szövetsé­geseiket bizonyosan hatályosan támogatandják a csata­téren.“ Erre a „Times“ sajnálatát fejezi ki Die­u franczia ezredes kora halála­ fölött, s azon hírt említi meg, mikop az angol hajóhad tenge­rész-katonái szárazra szállíttattak oly czélból, hogy Várna helyőrségét képezzék. Azon tekin­tetből, mikép „nagy angol-franczia csapat­töme­gek“ vannak útban, s már rég Konstantinápoly­ban lehetnének, sajnálnia kell a hajóhadnak ezen, habár csak ideiglenes gyöngítését. Még inkább fájlalja a díván azon határozatát, miszerint Otto király alattvalóit kiutasító. Szerinte, a porta még az orosz alattvalók irányában sem lépett föl ily szigorúan, midőn a czárnak hadat üzent. Ezen­kívül a rendszabályt némileg veszélyesnek is tartja, a­mennyiben Konstantinápoly jelen hely­zetében, a szultán nem sokat fog avval nyerni, ha 10,000 embert, kiknek szorgalma szerzi meg a mindennapi kenyeret Törökország egész parti­lakossága számára, kétségbeesésre juttat. — April 15. Az angol kormány nagyszerű hadkészületei daczára az angol közönségnél nem hiányzanak oly szózatok, melyek folyvást bizal­matlanságot hirdetnek.­­ Urquh­art s C­o­­­ningham bátran folytatják izgatásukat, s a jövő héten a manchesteri s brightoni monstre­ meetingekben fognak szót emelni. A la­pok közöl az „Advertiser“ naponkint mindinkább a „britt Cassandrának“, mint Urquhartot ne­vezik, közlönyéül lép föl. Minden dolgozótársai s levelezői Urquhart szemeivel kezdenek nézni, s mint az utánzókkal ,szokott történni, gyakran még több kisértetet látnak, mint mesterük. Raglan lord, így írnak e lapnak Páriából, épen nem várja, hogy valódi háborúra kerülend a dolog. Hihetőleg ezért siet kevéssé, s ezért akar még egy hétig Párisban mulatni.­­ Az angol kormánynak a jelen körülmények közt hihetőleg tekintetbe kellene vennie, hogy minő eszközökkel lehetne födözni a hadfolytatás rendkívüli költségeit, a­mennyiben az állambevé­telek fölöslege, s a jövedelem­adónak előleges fölemelése erre nem lenne elegendő. E tekintet­ben jellemző az angol bank állása, mely — úgy látszik—nem igen engedékenynek mutatkozik, így britt kormány óhajtásai iránt. Sőt a „Times“ már arra se tesz e célzásokat, mikép a kormánynak Francziaország. Pár­is, april 15. A császár ma Cambrid­­g­e herczeggel együtt, a többi angol tisztek, s Magnan és Vaillant tábornagyok kíséreté­ben Joinville de Pont-ba ment,hogy egy J­a­n­v­i­e­r polgári építész által újon föltalált ha­­jóhidat megszemléljen. Ezen 45 dereglyéből álló hid a Marne folyam fölött 75 raétre-nyi széles­ségre van verve, s oly könnyedén van összeszer­kesztve, hogy használhatóságát kétségbe vonták; a kételyek azonban tökéletesen elenyésztek, mi­dőn egy teljesszámu vadász-zászlóalj, egy lovas­század s egy 12 ágyús üteg vonultak azon ke­resztül, a nélkül hogy a híd ingadozott, vagy meghajlott volna. A csapatok átvonulása után a császár a hidat részletesen megszemlélte, s a fel­találónak teljes megelégedését fejezé ki . A „Moniteur“nek Syrából 8-ról írják, mikop a görögök Armironál megverettek, s­­300 holtat vesztettek. Igen nagy egyenetlenség uralkodik a vezérek közt, kik árulásról kezdenek beszélni. Az angol, franczia, austriai és svéd kö­vetek nem jelentek meg azon Tedeumon, mely f. hó 6-án a görög függetlenség évnapjának meg­ünneplésére tartatott. A Montezuma azon nap reggelén Syrát elhagyó, hogy Konstantiná­­polyba induljon. A Luxor onnan azon tudósí­tást hoz­, mikép a görögök kiutasítása folyvást tart. Konstantinápolyba a harcztérről újabb tu­dósítások nem érkeztek.­­ A H­a­v­a­s-féle levelezés ma azon igen valószínűtlen tudósítást közli, mikép Sándor nagyherczeg, az orosz trónörökös rövid időn Né­metországba utazand, s előbb Berlinben, később pedig Darmstadtban szándékoznék ideiglenesen tartózkodni. — S­a­i­n­t-A­r­n­a­u­d tábornagy ma délelőtti 10 órakor a lyoni vonattal elhagyó Páriát, s Lyonon keresztül Marsei­liebe menend. — Magnan tábornagy, számos tábornokok s törzs­tisztek, a rendőrfőnök stb. elkísérték őt a pálya­udvarba, hol szivélyes búcsú­jelenet volt. Mint már emlitik, Saint-Arnaud grófné szintén elutazik keletre. — A „Times“nak egy oly sürgönye alkal­mából, mely austriai csapatoknak Szerbiába be­vonulását megtörtént tény gyanánt közlé, a „Constitutionnel“ feljogosítottnak tartja magát ezen közlést valótlannak nyilvánítni, s felvilágo­sításul hozzáteszi, mikép ily lépés csak akkor fogna teljesülni, ha Szerbiában forradalom ütne ki. Csupán ezen esetben szállná meg Austria Szer­biát, a porta megegyezésével a rend fenntartása végett. E lap szerint még eddig ott semmi oly előjelek sem léteznek, mikből zavarokat lehetne következtetni. — Marsei­lleben a csapatok hajóraül­­tetése folyvást tart. 12-én ismét egy üteg tüzér­ség ült hajóra. Azelőtti napon M­o­n­n­e­t tábornok indult tengerre. Algírból 10-ről kelt tudósítá­sok szintén csapatok hajóra ültetéséről szólnak. É­s 10-én két század „afrikai lovas-vadász“ ülte­tett mintegy 10 kereskedő-hajóra. — Brestből 12-ről írják, mikép Ló­rien­t-ból oda megérkezett ama három üteg tü­zérség, mely a balti­ hajóhadhoz tartozó kiszálló­hadtest számára van szánva. E tüzérség 18 darab tábori é­s hegyiágyút visz magával. A hajóhadnak Brestből kiindulásáról még semmi sem hal­latszik; e hajóhad még számos hajókat vár, hogy magát kiegészítse. Egyelőre a b­r­e­s­t­i kikötőben 4 sorhajó van, az Inflexible (Parseval- Deschenes admirál lobogójával), Jemap­­pes, Fage és Breslaw (P­e­n­a­u­d admirál lobogójával), s három fregat,a Darien,Pour­­suivante és Semillante. — A „Pays“ ma így ír: „Tudjuk, mikép az algíri muzulmán lakosság egy pompás zászlót ajándékozott a „bennszülött csatárok“ szép ez­redének, mely a keleti sereghez tartozik. Egy al­gíri előkelő személyekből álló küldöttség érkezett Parisba, Gáli­ni erő­kapitány, a főkormányzó hadsegéde által vezettetve. Ezen kizárólag benn­szülöttekből álló küldöttség a zászlót átnyujtandja a császárnak, ki személyesen adandja azt át a csatár-ezrednek. E küldöttség ide érkezése a csá­szári politikához­ föltűnő csatlakozás, s egyszers­mind az algíri hódítmányunkban lakó népfajok közti benső egyességnek bizonyítványa.“ — A tengerészeti minister legközelebb meg­­­rendelé, hogy a Napoleon mintájára három új gőzös építtessék, melyek három nagy franczia kereskedő -­várostól veendik neveiket, V­i­ll­e d­e Lyon-, Villé de Bordeaux-, a Villé de N­a­n­t­e­s-nek fogván neveztetni. — A „Moniteur“ közli a tengerészeti minis­­ternek a császárhoz intézett oly jelentését, mely­ben némely módosításokat javasol a tengerészeti hadmérnökség szervezetében. Ezen módosítások két fővonása ebből áll: a tisztek létszámának 95-ről 110-re emelése; ezen hadtest alkalmazási iskolájának, mely jelenleg Lorientben van, helyváltoztatása s új szervezete. Ezentúl a tan­­­folyam Párisban leend, újabb tanárok hozzácsato­lásával. A növendékek a hat téli hónap alatt ezen tanfolyamot végzendik, s a tisztán elméleti kér­désekkel foglalkozandnak; a hat nyári hónap alatt pedig a kikötőkbe fognak menni, hogy az ott lé­tesített munkálatokat figyelemmel kisérjék s ta­nulmányozzák Spanyolországi. Egy Madridból ápr. 4-ről kelt levél az „Ind. Belg“-ben, a fővárosban alapított „Ifjúság isko­­lája“czímű titkos carlista-társulatot állítja a bar­­cellonai munkások felkelése szitájának, mely márt. 27-kén tört ki, és a hatóságok elhatározottsága és a katonaság segélyével 24 óra alatt elnyoma­tott. A lázadók meglehetős nagy számú halotta­kat és sebesülteket vesztettek, a csapatok egy embert sem, és mintegy 150 -et fogtak el. Az em­lített társulat azonnal feloszlattatott, több nagy mértékben compromittált carlisták az országból kimenekültek. 29-ben sokan, kik a zavargásokban részt vettek, visszatértek foglalatosságaikhoz. A hivatalos madridi lap is kinyilatkoztatja, hogy a felkelés alapoka korántsem a munkadíj miatti per­lekedésekben, hanem carlistai fondorkodásokban keresendő, miután a radikál párt abban semmi részt nem vett, míg a csendzavarók közt sokan találtattak a felnevezett carlista-társulat tagjai­ból. A madridi hivatalos hírlap szerint ápril 1 - jén utczai csoportok és lázítók újonnan általános munkaszünetet hoztak létre, és a hatóságok újó­lag elfogatásokhoz nyúltak, melyek következté­ben 300 fogoly vizetett a fellegvárba; a felkelők fegyvert nem használtak, hanem köveket és mit csak találtak, dobáltak le a csapatokra, tották. Valóban fenyegető jelenetek történtek. A Carolina austriai korvettet segítségre kelle fölhívni. Canrobert Gallipoliba visszatért, hol 1,300 angol is partra szállt. A márvány-tenger­nél katonai utak és védművek építtetnek. A gö­rög iroda bezáratott. Smyrna, april 12. Espinasse törzska­rával itt keresztülutazott. Athene, april 14. Egy franczia és angol komoly tartalmú jegyzék érkezett ide, s ezután ministeri tanács tartatott.­ Egy lőszerrel terhelt görög hajó Eubeánál letartóztattatván, elfog­laltatott. Sz. Pétervár, ápril 12. A mai „Journal de St. Petersb.“ egy czikket­­tartalmaz a titkos angol levelezésről. Azon levelezések lényeges tartalma Austria és Poroszország uralkodóival is közöltetett. A nevezett lap továbbá egy nyilatko­­­zatot tartalmaz, melyben a kezdődő háborúért a felelősség a nyugati hatalmakra háríttatik. A „Budapesti Hírlap“ szerkesztősé­géhez tegnap szerdán reggeli 1 óra 5 perczkor, és délután 5 óra 45 perczkor következő távirati ma­gán­tudósítások érkeztek: Bécs, ápril 20. (Reggeli 12 óra 25 perc­.) H­e­s­z­ásznagy Berlinből ma érkezik meg. Konstantinápoly, apr. 10. Küsztend­­zsétől Várnáig az egész vonal egy öldöklési szin­tér. (Mordscene von Küsztendsche bis Varna.) DE jelen távirati tudósítások lapunk tegnapi számá­nak egy részéhez rendkivüli mellékletül voltak csa­tolva. A konstantinápolyi hírről a tegnap estre ér­kezett bécsi lapok még nem emlékeznek s igy arra nézve a további felvilágosítás még hiányzik.) Csernovitz, april 17. Herczeg Pas­­k­­­e­v­i­c­s april 13. Choczk­a-on keresztül Belz­­be érkezett, és 14-én érkezik Jasszyba. Kísé­rete számára 80 ló kívántatik. 2253 joga van állam­jegyeket bocsátni ki, s az úgy­nevezett manchesteri párt, mely az érempénz kizárásával a papírpénzt akarná törvényes értékre emeltetni, ezen körülmények közt feltűnő tevé­kenységet fejt ki. Törökország. A „Journ. de Const.“ következő okmányt közöl: Lord Stratford Redcliff­e körlevele a britt felsége consulaihoz: „Uram ! Tudomásomra jutott, hogy a hellenek, kik a török határtartományokba beütöttek, a szul­tán görög alattvalóit azon nyilatkozattal izgatják lázadásra, hogy az angol és franczia kormányok ké­szek őket a szultán tekintélye megdöntésében segí­teni. Továbbá jelenték nekem, hogy ily fondorlatok által azon vélemény is terjesztetett el, miszerint a franczia és angol követség minden­ Törökországban levő hellén alattvalóknak védelmet nyújtana, mi­helyt a porta, a diplomatiai és kereskedelmi viszo­nyok megszüntetése után, azon szándékát kijelen­­tendette, hogy őket a nagyúri államokból kiutasítja. Mivel ily föltevések által csak hamis remények bá­­toríttatnak, jóérzületnek félrevezettetnek, és a ha­di állapottól elválaszthatlan baj bűnös módon ne­­hezíttetik, sietek önnek azon határozott biztosítást adni, hogy ez adatoknak legkisebb alapjuk sincs. Valóban igen tudatlan és könnyen hivőnek kell len­ni, hogy csak egy pillanatig is reményeket hazug­ságokra lehessen építeni, mik ép oly kevéssé egyez­tethetők meg a józan emberészszel, mint a tények­kel ; de fájdalom­ ez mindenütt és talán leginkább oly országban történik, hol a nyilvánosság útjai igen tökéletlenek. Ön ép oly jól tudja mint én, hogy Angol-­s Francziaország egészen egyetért a szul­tánnal azon nemes ellenállásban, melyet ő igaztalan megtámadásnak helyez ellenébe. Ebből szükségkép következik, hogy a két szövetséges kormány bo­­szankodás és rászalás érzelmeivel lát oly mozgalmat, mely csak Oroszország javára c­éloz, a­nélkül, hogy még csak az önkényű­ség érdemével is bírna, s mely továbbá folyamában a portának és szövetségeseinek zavarokat támaszthatna és semmi egyéb kilátást nem nyújt, mint hogy azokat szerencsétlenekké te­szi, kik éltüket oly ábrándos olalképekért koczkára teszik. —Sajnálni kell a szerencsétlen családokat, kik szerencsétlenül egy minden elv nélküli politika következményeibe bonyolítják. Részünkről azon­ban semmi viszony nem állhat fenn a felforgatók­kal, s ép oly kevéssé titkolhatjuk el azon érzelme­ket, miket egy oktalan párt eljárásának bennünk ébresztenie kellett. — Kötelességem önnek ajánlani, hogy egy kedvező alkalmat se mulaszszon el, e kör­levél tartalmát mindazokkal közleni, kik hajlandók lennének, magukat az itt kijelölt hazug adatokkal félrevezettetni. Maradok stb. Stratford deRedcliffe.dc Egy hivatalos hirdetmény megtiltja a görög irodának az útlevelek kiadását, melyek ezután érvényteleneknek nyilváníttatnak, és köztudo­­másra juttatja, hogy a hellén alattvalók számára­ útlevél adására külön bizottmány van kinevezve. Legújabb posta: Páris, ápril 16. Napóleon herczeg szombaton délután Toulonba érkezett. Azon beszéd, mit a herczeg Marseilleben a tisz­teletére adatott lakomán tartott, nagy censatiót gerjesztett, a mennyiben a herczeg kijelenté, mi­kép a fekete-tengernek ezentúl minden nemzet előtt nyitva kell lennie, mig az oroszok azt eddig elzárták. — A keletre küldendő franczia sereg hir­­szerint 100,000 főre fog emeltetni. — Cambridge herczeg s Raglan lord Párisbeli elutazásukat holnapra halaszták. — Egy Berlinből kelt sürgöny szerint, Barclay de Tolly hg külön megbízatással Londonba megy. A sürgöny ugyan nem mondja, hogy melyik hatalmasság megbízásából; azonban, mivel a herczeg köztudomásúlag orosz alattvaló, csupán orosz küldetéssel lehet megbizatva. Berlin. A „Preusz. Corr.“ következő köz­lést tartalmaz: Néhány nap óta német és külföldi lapok szünetlenül a londoni udvarnál levő inneni rendkivüli követ és teljhatalmú minister Bunsen val. titk. tan. állítólagos visszahívásával foglal­­koznak. Biztos kútfőből értesülünk, hogy Bun­sen lovig c ereja saját kérelmére nyert enge­délyt egy ideiglenes szabadságidő esetleges hasz­nálására. Távirati sürgönyök Konstantinápoly ápril 10. Küsztend­­zsét a visszavonuló rendetlen csapatok felgyúj­ Vegyes hírtó. * Nemz. színház. F. hó 19-kén Czakó „Végrendelet“ czímű drámájában Szerdahelyi Kálmán az aradi magyar Színtársulat tagja mint vendég, Lőrincz szobrász szerepében először lépett föl. E fiatal színészt csinos színpadi alak és tiszta orgánum ajánlják. Szavalata elég gyakorlatra mu­tat­ó, néhol a mondatok végén gyorsan leeső hang­ejtést kivéve, ment a modorosságtól. A pathetikus helyeken némi szónoklati keresettséget vettünk ész­re, mi azonban e szerepben menthető, miután Len­­czi mint kezdő művész enthusiasta egyszersmind. Nézetünk szerint legjobban eltalálta azon jelenést, hol Riói távozása után a grófi lakból, titkos hallgatag szerelmétől zaklatva, rejtőkéből eléjő, s ábrándos hevülettel üdvözöl minden pontot, melyet az imádott tánczosnő lábai érintettek és busán sóhajt a birha­­tatlan lény után. E helyet elég drastikusan játsza, a­nélkül hogy bohóczkodva adta volna. Kerekebb íté­letet egyébiránt akkor mondhatunk majd róla, ha szerepkörét egészen fölismerjük. * A húsvéti szünet után hétfőn a nemz. szín­ház: „Dalma“ eredeti drámával; a pesti német szín­ház : Schiller „Haramiáival, a budai „Kein Tod mehr“ bohózattal nyittatott meg; a pestiben : Da­­wison vendégszerepeit. * Kövér Lajos ismert vígjátékírónk­épen most fejezett be egy 4 felvonásos drámát, melynek czíme „A szép marquisnő“. Az alapeszme egyrészben Balzac egy kitűnő regényéből van véve. Óhajtjuk mielőbb színpadunkon látni. Felekinek „Fürdőre kell menni“ és „Titkos pártfogó“ czimű francziából fordított vígjátékai előadásra már elfo­­gadvák és nem sokára színre kerülendnek. * Arany János jeles epikusunk egy „Toldy estélye“ czimű hőskölteményt adott el Hepkenast­­nak; azok, kik olvasták, az arany­ lant egyik leg­kitűnőbb művének mondják. * Jeles zongoraművészünk Székely Imre legutóbbi zeneszerzeménye „Balatoni emlék“ czim alatt a napokban jelenik meg Rózsavölgyi és társa műáruboltjában. * Azon három B­er­egsz­ászi-féle zongora, melyek a Garay-árvák számára adott hangverseny­ben használtattak, néhány nap múlva a hangver­seny után 1,200 pston adattak el; ez örvendetes bizonysága annak, hogy hazai műkészítményeink is, ha arra méltók, kezdenek pártolásra találni a kö­zönségnél. *Szathmáry Károly „S­i­r­á­l­y“ czímű ér­dekes történeti regényének 111. kötete is megjelent. E gyors egymásután-következést az olvasó bizo­nyosan köszönettel veendi. A szorgalmas fiatal író történeti novelláit is sajtó alá szándékozik bocsá­tani, a két kötetre s 24 ívre terjedő munkára julius elejéig lehet előfizetni, postabérrel 2 pft, a nélkül 1 ft 40 kr, a pénz szerzőhöz czukor-utcza, 9. sz. u­­tasitandó. Státus kötelezvény 5% dto­nyt. 1834-ki sorsjegyek 500 frtos 1839-ki ., 350 . , bankrészvény darabja . . Éjszaki vaspálya 1000 ftoe . Dunagőzhajózás .... Amsterdam 100 tallér . . Augsburg 100 tallérért beQ. Hamburg..................... London 1 ft sterlingért . . Bécs, april 19. Aario röl. . 85 Va • 76Vs 1 119»/, 1205 2255 . 850 135‘A . 100 »/* . 13,12 arany 38®,4 ezüst 34»/ Dunavizállás. April 20. (reggel 7 ót.\ 7' 10« Q'« 0 fölött.

Next