Budapesti Hírlap, 1854. augusztus (483-508. szám)
1854-08-05 / 487. szám
20-kan Saragossa helyőrséges népéhez következő rövid proclamatiót intézett: „Felhívtatok, hogy titeket az elvesztett szabadság visszaszerzésére segítsetek, és szivem örömtől dobog, hogy ismét közöttetek lehetek. Teljesedjék a nemzeti akarat, és ezen oly szent czélra számoljatok mindig Luphana kardjára, s honfiatok Espartero Baldomero élete s hírnevére.“ Anglia, London, jul. 29. Az admiralitáshoz legközelebb Dundas admiráltól érkezett sürgönyök közt foglaltatik Powel Richard, a „Vesuvius“ hajó parancsnokának, Szufina látköréből, jul. 8-tól kelt, s Dundas admirálhoz intézett következő sürgönye : Uram ! mély fájdalommal jelentem önnek, mikép Hyde Parker, a „Firebrand“ gőz-fregát kapitánya megöletett, midőn embereinek élén egy, a Dunán felállított czölöpzet-üteg elfoglalására indult. Ezen megtámadás teljes sikere nem nyújt kielégítő kárpótlást ezen vitéz tiszt elvesztéséért. A dolog így történt : Hyde Parker kapitány a „Firebrand“ és „Vesuvius“ hajók többi naszádéinak megparancsolá, hogy vele együtt menjenek föl a Dunán, az oroszok által megszállott némely erődítmények lerontása végett. Délutáni 2 órakor a naszádok bementek a Dunába, Parker kapitány csónakját követve, a folyamnak egy kanyarulatánál, néhány a jobb partra eső házakból, s egy a balpartoni nagy czölöpzettel szemben, igen élénk tüzeléssel fogadtatott. Naszádja szinte átlyuggattatott, s emberei közöl néhányan megölettek. A nagy sajkák megérkeztek, s Parker kapitány tüstént vissza- fordult ezek felé, kiáltván nekem, hogy szállíttassam ki a tengerész-katonákat, s készen legyek rohamot kezdeni. A tengerész-katonák szintoly erélyesen létesítek ezen parancsot, mint amilyerélyesen kiadatott. Ekkor Parker kapitány naszádját a part felé hajtja, s néhány emberrel tüstént elő - nyomul, ő maga elül ment, s nagyon ki volt téve. Az ellenség csakhamar rettentő tüzelést kezdett nagy ellenük, s a kiszállás után néhány percczel, egy golyó ment keresztül a kapitány szivén, s egy percz múlva e vitéz tengerész megszűnt élni. Ekkép halt meg uram egy oly tiszt, kinek érdemes tehetségei ön előtt ismeretesek. A jelen alkalommali magaviselete, oly vitézség példáját hagyja hírra, mely soha sem fog kitörlődni a jelen voltak emlékéből. Ekkor nekem kelle átvennem a parancsnokságot. Én tüstént előre rendelem az ágyú-naszádokat, s a röppentyű-csónakot. Juli hadnagy képezi a roham-osztályt, az ágyú-naszádok rettentő tüzelést kezdtek a házak, s az üteg ellen, s az ellenség tüzelése csakhamar megszűnt. A rohamosztálynak megparancsolom, hogy előnyomuljon, egy tengerész csapat, Juli és Hawke hadnagyok parancsnoksága alatt, nagy hévvel bement a helyre, úgy találtuk, hogy az ellenség már visszavonult az utóhadhoz, s oly sűrűn voltak a sánczók, hogy minden üldözés sikeretlen volt. Az általunk elfoglalt mű egy sánczkosár-üregből állott, melynek ágyúi elvétettek s lőrései betöltettek. A folyam mentében, egy mintegy 15 lábnyi magasságú, s 400 métrenyi kiterjedésű homlokzatból állott. Hátul egy mocsár volt, s a két oldal, melynek nem volt 30 metrenyi hosszúsága, szintúgy védve volt, mint elölről. Ezen erődítmény mintegy 50 házat, istállókat, hadi- s élelemszerek lakhelyeit s egy raktárt foglalt magában. A művek tökéletesen lerontattak, a házak összeromboltattak, s e helyre most már csak egy romhalmazról lehet ráismerni. Szulina városának azon része, honnan az ellenség megkezdő a tüzelést, lélegettetett. Azt hívom, hogy Szulina főutczáját meg kell kímélnem. Lehetetlen volt, az ellenség veszteségét kiszámítni, noha látni lehetett, midőn az emberek a sánczokon belül elestek. Kötelességem kijelölni ön előtt mindazok bámulatos magaviseletét, kik ezen csatában részt vettek. Az ágyunaszádok igen ügyesen kormányoztattak, igen nehéz körülmények közt, Sullivan hadnagy, Lyons hadnagyi helyettes, Godden s Herby kormányosok parancsnoksága alatt. Carey másodkapitány, fájdalom súlyosan megsebesült, Ő igen becsületesen viselte magát. Juli hadnagy különösen kitünteté magát hidegvérűséges vitézsége által, a tengerészcsapatok élén. Hankey hadnagyról, s a vele volt katonákról nagy dicsérettel emlékezik. Az orvosok legnagyobb hálánkat érdemlik meg. O’ Hagan tudor a tüzelés közepett is teljesítő működéseit, s ruhái golyók által lyuggattattak át. Elnézést kérek öntől ama sietségért, melylyel e sürgönyt írtam, mivel azt óhajtom, hogy a „Firebrand“ tüstént újra csatlakozzék ön lobogójához, a vitéz méltán szeretett Hyde-Parker kapitány holttestével.“ ____ . . Jul. 31. A „Times“ ma nem csak azt ismeri el, mikép 13-kan Devnoban semmi előnyomulásra sem gondoltak, hanem még azt is valószínűnek tartja, mikép az angol-franczia csapatok még most is ezen állomásban vannak. Hogy miért ? ezt az Istenek, vagy a diplomaták tudják. A „Times“ kiváncsi arra, ha várjon Omer pasa Bukarest felé fog-e nyomulni? Habár szerinte vastag tévedés lenne is tagadni, hogy a törököknek nagy előnyükre szolgált, a szövetségeseknek hátuk mögötti jelenléte, mégis a segédseregek tétlenségét igen költséges s ki nem elégítőnek találja, s azért a felelősséget, mint mindig, Poroszországra hántja. Szerinte, Poroszország Austriához olyforma viszonyban áll,mint Francziaország Angolországhoz, s „ha meggondoljuk“, — úgymond — „mily sokat vesztettünk s áldoztunk volna fel természetes szövetségesünk elvesztése által, könnyen megfoghatandjuk, hogy minő befolyást gyakorol Austriára a porosz politika biztalansága. Szerinte, az austriai-porosz külön szerződéshez csatolt föltételek oly neműek, hogy a porosz udvar Austriának minden ínyére nem levő tettleges föllépését ürügyül használhatja fel, a szerződésbeli kötelezettségektőli elszakadásra. Ezért a „Times“ Europa érdekében ama jámbor óhajtását fejezi ki, mikép Poroszország inkább nyíltan vallja be a czár iránti rokonszenvét, s Austriának szabadságára hagyja, hogy a nyugati hatalmasságokkal külön szerződésre léphessen. — A „Chronicle“ még világosabban elárulja azon óhajtását, mikép az austriai-porosz szerződés szétbomoljék, s helyébe a nyugati hatalmasságoknak egyedül Austriával kötendő szerződése tétessék. „Mig“ — úgymond — „azt hiszszük, hogy Austria szilárdul s ingatlanul ragaszkodik határozataihoz, s mikép semmit, esetre sem fog visszalépni, nem lehet eléggé sürgetőleg emelnünk ki az elszánt és haladéktalan működés szükségét. A czár játéka nyilván, minden áron halogatásban áll. Hogy várjon a diplomatiai etiquette szigora megkívánja-e, mikép még egy komoly felszólítás intéztessék Bécsből Sz. Pétervárra, ez oly pont, mit mi nem akarunk eldönteni, de ha már meg kellene is engednünk egy ily formaság ismétlését, legalább azt kell sürgetnünk, hogy a hasztalan ünnepélyességek sora minél gyorsabban végeztessék be. A harczra alkalmas évszak már nagyrészint elmúlt, s minden hét tetemesen rövidíti a határidőt, mely a hatályos hadműködésekre van kitűzve. Ezenkívül a diplomatáknak a szerencsétlen fejedelemségek helyzetét is tekintetbe kellene venniök. Ha a szövetséges Európa sergei az elnyomót rövid időn el nem űzik, ama tartományok szerencsétlen lakossága egészen ki fog merülni s elveszni, s méltán emelhetenk ily panaszt: „az aratásnak vége; a nyár elmúlt, s mi nem vagyunk megmentve.“ Nagyon sokáig megengedték az oroszoknak, hogy Oláhországot csatatérré tegyék az önmaguk által előidézett harczban; nagyon ideje a fejedelemségeket megmenteni az orosz seregek nyomásától, s a büntetést, a czár kíméletlen uralkodásvágyáért, annak saját területére hárítni.“ Francziaország, Páris, jul. 31. A „Moniteur“ Bayonneból máról kelt következő sürgönyt közöl: „29 -ről kelt levelek jelentik, mikép Espartero tábornagy azon nap reggelén Madridba bemenvén, a helyzet észrevehetőig javult. A junta a börze megnyitását elrendeli; az állampapírok ára fölebb szökött. — San Miguel tábornok a főparancsnokokhoz egy körlevelet intézett, melyben azt kívánja, hogy a tartományi junták csatlakozzanak a királynő tekintélyéhez, s bizalmat ajánl nekik.“ — Perpignanból máról kelt sürgöny szerint Barcelonában a nyugalom helyreállott; a munkások újra dolgozni kezdtek. — Mint a „Moniteur“nek Kopenhágából 26-ról írják, több hajókabaki expeditionális hadtestbeli csapatokat szállítván, valamint a „Hortensia királyné, corvette is legközelebb oda érkeztek. A franczia csapatok erkölcsi s egésségi helyzete az egész útközben igen kedvező volt. Folyvást legjobb egyetértés uralkodott a két nemzetbeli tisztek s katonák közt. Az angol hajóhadbeli tisztek nem győzik dicsérni a franczia csapatok jellemét s katonai magatartását. 26-kán nyolcz vadásztiszt parancsnokától engedélyt nyert Kopenhágába mehetni, míg a „Termagant“ gőzös Helsingőrben új szénnel látta el magát. A franczia formaruha föltünése ott mély benyomást tett, s a nép által élénk rokonszenv jeleivel fogadtatott. Mint a „Monitepr“ jelenti, egy görög lap, mely folyvást az orosz párt szenvedélyeinek szolgál, erőszakosan s igazságtalanul támadá meg a franczia csapatok magaviseletét,az egésségügyi szabályok megtartására vonatkozólag. A hellén kormány megrendeli e lap lefoglaltatását, s a kérdéses czikket a jegyrendőrség elé terjeszté. Ugyanekkor a franczia követ előtt kifejezd amaz erélyes kárhoztatás érzelmeit, miket e lap állításai gerjesztettek benne, kijelentvén, miképp a franczia szárazi s tengeri csapatok magaviselete Görögországban minden tekintetben bámulatos volt a kérdéses körülmények közt.“ — Ugyane lapnak Athénéből 22-ről írják, mikép a „Prometheus“ parancsnoka, miután I 10—kén Santa —Maurát elhagyá, az artai öbölbe ment, hogy a kedélyek helyzetéről biztosítsa magát. A hellén hatóságok mindenütt azt erősítik, hogy híven teljesítendik a védhatalmasságok irányában Görögország által vállalt újabb köteleztetéseket. A görög kormány által legújabban adatott amnestia igen jó hatást tett; a leginkább comprovatizált egyének háborítlanul viszszatérhettek tűzhelyeikhez, s ekkép ama csoportok maradványai, melyek a vidéket pusztíták, szétoszlottak. — Az „Indep. beige“ politikai szemléjében igyir: „Madridból 26 rólkelt tudósítások szerint a királynő a spanyol nemzethez egy proclamatiót intézett. Ezen okirat — el kell ismernünk — határozottan kárhoztatja ama politikai eljárást, mit Spanyolországban a Bravo-Murillo, Lersundi, Roncali s San-Luis-ministeriumok egymásután követtek. A királynő a proclamatióban félreértésnek tulajdonítja a korona s az ország közt támadt viszályt. Kijelenté, mikép az igazság végre eljutván fülébe,kész minden biztosítékot megadni a közszabadságok fenntartása iránt, s támogatásul a cortesek legközelebbi összehiválását, s Esparter - nak ministerelnökké kineveztetését jelenti, hozzátévén, mikép teljesen csatlakozik a győzelem -herczeg minden eszméihez. Ugyanezen napon a hivatalos lap egy oly rendeletet közlött, melynél fogva mindazon tábornokok, kik a fölkelés élére helyezék magukat, visszanyerik mindazon hivatalokat, czimeket, diszjeleket stb., miktől egy előbbi rendelet alig néhány hónap előtt foszta meg őket. Az ilynemű kényszerített visszavonások bizonyosan nem emelendik a spanyol korona tekintélyét. Nem jobb lett volna-e nem tenni ki magát ily kénytelenségnek, s előbb áldozni fel egy népszerűtlen cabinetet ? Mindamellett is a kir. proclamatio, mely a nemzet óhajtásait kielégíti, lelkesüléssel fogadtatott; s magát a királynőt zajosan üdvözlé a madridi nép, midőn 26-kán palotája erkélyén mutatá magát. Levelezőnk azt állítja, mikép azon perezben, midőn levelét bezárá, a királynő palotájából kimenni készült, hogy a Pradon némely nemzetőr-zászlóaljak fölött szemlét tartson. Hogy valóban megtörtént-e e szemle ? nem tudjuk, valamint azt sem, hogy mi történhetett Esparteronak a fővárosba érkezte után. Ugyanezen bizonytalanság uralkodik az Espartero által közreműködéséhez köttetett feltételek iránt. Legáltalánosabban azt hiszik, hogy Espartero rövid időn összehívandja az alkotmánykészítő corteseket, s addig életbe léptetendi az 1837-ki alkotmányt. A legutóbbi tudósítások keltekor folyvást számos csapatok tartottak a főváros felé. Nevezetesen Dulce tábornokot minden perezben várták, a vele együtt fölkelt, s ama csapatok élén, melyek Blaser tnok alatt üldözésére küldetvén, azóta hozzája csatlakoztak. Maga Blaser tnok lemondott hadtestének parancsnokságáról, s Baylenben maradt.“ Egyiptom» Alexandria, jul. 18. A „Tr. Z.“-nak írják : Abbasz pasa jul. 14-kén éjjel történt halálának hírét, mi Alexandria lakosaira nézve valódi örömhír volt. Halim pasa, Mehemed ali második fia hozta meg itt mulató fivérének Szaid pasának, ki az örökösödési formán szerint mint Mehemed ali legidősb fia az egyiptomi helytartóságban utódul hivatva van. Szaid pasa tüstént a hit vétele után az európai s bennszülött nép örömriadala közt Ras-Ettinbe , elhunyt atyjának a tengerparton fekvő palotájába ment, hol a partütegek ágyudörejével üdvözöltetett s a helyőrség tisztelgéseivel fogadtatott. Az öröm Alexandriában az alkirályi személyváltozás fölött általános és őszinte, így lesz Kairóban és az egész Egyiptomban. 17-ken ünnepélyes elfogadás volt Ras- Ettinben. Ma Szaid pasa Kairóba ment, hogy Egyiptom fővárosában, a legfőbb hatóságok székhelyén a kormányt kezébe vegye. A nagyhatalmak itt levő főconsulai oda kísérték az alkirályt, hogy kormányralépte ünnepélyén jelen legyenek. Alexandria három éjjel egymásután ki volt örömtelül világítva. Abbasz pasa legidősb fia El- Hami, a szultán leányának vőlegénye épen atyja halála napján utazott el pompás gőzösön nagyszámú kísérettel Angliába. Szaid pasa, valamint atyja, Alexandriába teendi at alkirályi székét Abbasz pasa halála nem csak az egész országra, hanem általában a kereskedés és iparra nézve nagy szerencsének tartatik. Halála módja , és annak előzményei nagy titokban tartatnak, s annak okát sem európaiak sem törökök meg nem tudhatták ; mégis mondják, hogy méreg által halt volna meg, sőt két mamelukot is említenek bűntettesekül. A consulságoknak azt jelentették, hogy gutaütésben halt meg. Mintegy 44—45 éves testes ember volt, s legkorábbi ifjúságától fogva a hárem és asztal örömeinek hódolt bányában a „sörben is aluszik a gyermek“, azután a pesti kies lapályokon ott porzik még Rákos-Palota, hová most már nem sok nép jár, noha .Széchenyi az uj vendéglős nem int senkit sem Kisfaludy szavával: Hej ne igyál. . . . a Rákosi bortból ! . . . Nagyszerűbbek ezeknél és divatosabbak a kirándulások budai szép bérczeink közé; hol a pesti nép a sas, isten,és szt. János-hegyet munkaszünetkor jó kedvének oltáraivá szenteli. Korán reggel történik az elindulás, a család vénei, kikhez rendesen a sógor és sógorasszony, a koma és komaasszony — néha többes számban is — csatlakozik, a fiatalok, s egynéhány ujjongó gyermek, kik rendesen az élelmi czikkek kiszállítását eszközük, természetesen az atya és anya szigorú felügyelete alatt ...mindenütt szemük előtt kell a packtrain-nek haladni, nehogy letérjen az útról és egypár ludozombot és mákoskiflit összemorzsoljon ; az öregek szokott előgondoskodásból egypár családi esernyővel is el vannak látva (egy családi esernyő körülbelül valamivel kisebb mint a nagy montgolfi fa, melynek lombernyője alatt egy ezred katona tanyázhatott); az esernyő, mint a hortobágyi juhásznak a bunda, a pesti polgárnak jó szolgálatot tesz napfény ég eső, meleg és hideg ellen, azért nélkülözhetlen az esernyő — noha ez sem menti meg sokszor az elázástól. A hegy magasabb vidékein, egy úgynevezett „schönes Platzl“ra érve, a család letelepszik, ifja, véne, s hozzálátnak a cseraegézéshez; az öregek mindjárt az asztal fejénél ülnek, t. i. a kosárból kikandikáló liba vagy pulykapecsenye hátuljánál; a gyermekek távolabb foglalnak helyet, kíváncsian pislogva az apai és anyai áldás után; az úgynevezett ifjak, kik a serdülő kort s mindkét nemet képviselik, kivált ha szerelmes párok vannak köztük, egypár falat után rendesen fölkerekednek s egy kis szemérmes sétát tesznek oly ösvényeken, hol a nap kevésbbé süt — midőn beljebb és beljebb tartva a virágszedés s egypár gyönge sikoltással járó elcsuszni próbálás is megtörtént már, észrevehetni, hogy a szemérmes sétálók mindig bátrabban néznek egymás szeme közé, s végre a rózsaszin ruha derekát egy fekete posztóöv fogja körül, mi távolba is meglátszik s mire a falatozó komaasszonyok mosolyogva pislognak össze. A reggelit egy kis rövid álom követi az öregeknél s talán az elsétált ifjaknál is. Az ebéd ugyanazon fa alatt, vagy bokor tövében megy végbe mint a reggeli; a zöldben a pesti ember nem szeret szállást változtatni, no de nem is csoda, olyan háziútra az egész városban nem talál ki ilyen világos, szép kilátással bíró, s bizonyos „cabinets modores“ktől távoleső szállást, gyönyörűen festett kék mennyezettel, zöld szőnyegekkel, s a bokornyilatok ablakaiban mindig fris virággal ingyen adjon, azért itt nincs panasza, nem változtatja a szállást, jól érzi magát; alatta ködben úszik hétköznapjainak verítékes tanyája, a műhely, miglen e kilátást a czilinderekből feljebb és feljebb szálló köd egészen el nem zárja előle, ekkor kisüt a jó kedv napja teljes fényében , úgy hogy még maga az igazi nap sem mer vele folyvást versenyezni s akárhányszor el-elbujkál egy kis fellegecske mögé; az öreg ölelésére az anyjuk is kijön komolyságából , ezután a nagy megelégedés és gyöngédség gyorsan elterjed a család többi tagjai közt is, néha már elvétve is ölelkeznek, az apjok a komaasszonynyal a sógor a sógorasszonynyal; erre a gyermekek is bátrabban kieresztik pajzánságuk ostorát; fölkerekednek ... de távolabb keresnek helyet zajos játékuknak, mert az öregek közt már csak ritkábban harsog fel egy kaczagás, sőt egyik másik már félig behunyt szemmel mosolyogja a tréfákat; míg végre az egész tanya elcsendesül — a horkolást ide nem számítva — s a falevelek lassú imbolygása hűs szellővel legyezi boldog álmukat. Minden alszik, öreg és gyermek, csak a szerelem van ébren, melynek lángoló prozáját nem hűti a híres szellő — a fiatalok ismét sétálni mennek. . . . Estvefelé az élelmi kosár végső maradékát is felkutatják, elosztják, kevesebb evés de annál több ivás, már beestveledett, senki sem látja; a kosár kiürültével a gyermekek sorsa könnyebbedik, s most már ők segítenek az idősbeknek, ők mutatják meg az utat lefelé . . . hol nem göröngyös ... a fiatalok hátra maradnak, síig tudnak megválni a vad - gerlicze-bugástól, az édes bokroktól, s néha néha elandalogva pillantanak egymás szemébe s a sápadt holdvilágra. ... A város határánál, az első utazósornál, mindenkinek eszébe jut e felkiáltás : „Felségesen mulattunk a zöldben !“ Itt a jó léget tikkadás s a zöld fűszőnyeget por váltja fel — mit aztán, ha már tovább nem lehet tűrni, az egész család betér egy korcsmába vagy kertbe — leönteni. — A gazdagok hónaponkint kinn laknak pompás kényelmes nyárilakukban, de nem élvezik ez ellentétet a falu és város, a munká s mulatság közt és unatkoznak. B. Gyula, 2735 Keletindia és China. A birmai hírek egymásnak ellenmondók. Némelyek szerint a király újra barátságot akar kötni s Phayre biztos ezért Avába fogna menni. Mások szerint az öreg király őrizet alá tétetett, és harczias testvére lépett trónra, ki hadra készül s Promét akarja megtámadni. A kabuli hírek szintoly bizonytalanok. Hongkongban az oroszok részéről a megtámadástól féltek, kivált a chinaiak már családjaikat biztos helyre kezdék küldözgetni, terjedelmes védelmi intézkedések tétettek. A pekingi hírlap szerint, melynek hírei ápr. 16-ig terjednek, a felkelők, minekutána a székváros tartományából egész Santungba visszavezettek, Pih-khih-libe ütöttek "be s délnyugoton több apróbb várost elfoglaltak. A „Friend of China“ rászalja, hogy a francziák Shanghaiban legújabban a császáriak részére látszanak állam, s katholikus missionariusok befolyását sejti. Az amerikai ügyviselő Nankingba ment el. Távirati sürgönyök. Stettin, aug. 3. A Nagler gőzős által hozott hirek szerint Barague y d’ Hilliersok a Reine Hortense fedezetén tul. 29-én Stockholmba érkezett s a király által kitüntetéssel fogadtatott. Ugyanő Stockholmot m. hó 31-én hagyta ismét el. 31-kén estve a bírod, tanácsban fontos királyi előterjesztéseket vártak. A franczia kiszálló csapatok Mandba érkeztek. Athene, jul. 28. Maurokordatos holnap teszi le a király kezébe az esküt. Thesszáliában albániai csapatok lázadtak fel, és Pitzaris, Fratari és mások alatt barangolnak az országban, miután a rendes török csapatok Sumlába elmentek. Szalonikhi, jul. 21. A Carolina austriai korvett Voloból ide érkezett. Genua, jul. 31. Cavour, Ratazzi és Paleocapa ministerek ide érkeztek a kórházak megnézése végett. A legutolsó orvosi jelentés 706 megbetegedést és 263 halálzási ,86161 mutat ki. Bécsi börze augustus 4-ről. Státuskötelezvény 5%... ... 839/sadto 4»/. . . . 7313/ie 1839-ki „ 350 .... . 1251/» Dunagőzhajózás...............................580 Augsburg 100 tallérért beo. . . . 125 Hamburg ... 923/s Bécs, aug. 3. A gozarany 29 V« ezüst 24. Dunavízállás. Augustus 4 regegeli 7 óra) 7‘ 110'00 fölött.