Budapesti Hírlap, 1854. augusztus (483-508. szám)

1854-08-05 / 487. szám

20-kan Saragossa helyőrsége­s népéhez követ­kező rövid proclamatiót intézett: „Felhívtatok, hogy titeket az elvesztett sza­badság visszaszerzésére segítsetek, és szivem öröm­től dobog, hogy ismét közöttetek lehetek. Teljesed­jék a nemzeti akarat, és ezen oly szent czélra szá­moljatok mindig Luphana kardjára, s honfiatok E­s­­p­ar­te­r­o Baldomero élete s hírnevére.“ Anglia, London, jul. 29. Az admiralitáshoz leg­közelebb Dundas admiráltól érkezett sürgönyök közt foglaltatik P­o­w­e­l Richard, a „Vesuvius“ hajó parancsnokának, S­z­u­f­i­n­a látköréből, jul. 8-tól kelt, s Dundas admirálhoz intézett követ­kező sürgönye : Uram ! mély fájdalommal jelentem önnek, mi­kép Hyde­ Parker, a „Firebrand“ gőz-fregát kapitánya megöletett, midőn embereinek élén egy, a Dunán felállított czölöpzet-üteg elfoglalására in­dult. Ezen megtámadás teljes sikere nem nyújt ki­­elégítő kárpótlást ezen vitéz tiszt elvesztéséért. A dolog így történt : Hyde­ Parker kapitány a „Firebrand“ és „Vesuvius“ hajók többi naszádéinak megparancsolá, hogy vele együtt menjenek föl a Dunán, az oroszok által megszállott némely erődít­mények lerontása végett. Délutáni 2 órakor a na­szádok bementek a Dunába, Parker kapitány csó­nakját követve, a folyamnak egy kanyarulatánál, néhány a jobb partra eső házakból, s egy a balpar­­toni nagy czölöpzettel szemben, igen élénk tüze­léssel fogadtatott. Naszádja szinte átlyuggattatott, s emberei közöl néhányan megölettek. A nagy saj­kák megérkeztek, s Parker kapitány tüstént vissza-­ fordult ezek felé, kiáltván nekem, hogy szállíttas­sam ki a tengerész-katonákat, s készen legyek ro­hamot kezdeni. A tengerész-katonák szintoly eré­lyesen létesítek ezen parancsot, mint a­mily­­eré­lyesen kiadatott. Ekkor Parker kapitány naszádját a part felé hajtja, s néhány emberrel tüstént elő -­ nyomul, ő maga elül ment, s nagyon ki volt téve. Az ellenség csakhamar rettentő tüzelést kezdett nagy ellenük, s a kiszállás után néhány perc­czel, egy golyó ment keresztül a kapitány szivén, s egy percz múlva e vitéz tengerész megszűnt élni. Ek­­­­kép halt meg uram egy oly tiszt, kinek érdeme­s tehetségei ön előtt ismeretesek. A jelen alkalom­mali magaviselete, oly vitézség példáját hagyja hírra, mely soha sem fog kitörlődni a jelen voltak emlékéből. Ekkor nekem kelle átvennem a parancs­nokságot. Én tüstént előre rendelem az ágyú-na­szádokat, s a röppentyű-csónakot. Juli hadnagy képezi a roham-osztályt, az ágyú-naszádok ret­tentő tüzelést kezdtek a házak, s az üteg ellen, s az ellenség tüzelése csakhamar megszűnt. A roham­osztálynak megparancsol­om, hogy előnyomuljon, egy tengerész csapat, Juli és Hawke hadnagyok parancsnoksága alatt, nagy hévvel bement a helyre, úgy találtuk, hogy az ellenség már visszavonult az utóhadhoz, s oly sűrűn voltak a sánczók, hogy min­den üldözés sikeretlen volt. Az általunk elfoglalt mű egy sánczkosár-üregből állott, melynek ágyúi elvétettek s lőrései betöltettek. A folyam mentében, egy mintegy 15 lábnyi magasságú, s 400 métre­­nyi kiterjedésű homlokzatból állott. Hátul egy mo­csár volt, s a két oldal, melynek nem volt 30 me­­trenyi hosszúsága, szintúgy védve volt, mint elöl­ről. Ezen erődítmény mintegy 50 házat, istállókat, hadi- s élelemszerek lakhelyeit s egy raktárt fog­lalt magában. A művek tökéletesen lerontattak, a házak összeromboltattak, s e helyre most már csak egy romhalmazról lehet ráismerni. Szulina városá­nak azon része, honnan az ellenség megkezdő a tü­zelést, lélegettetett. Azt hívom, hogy Szulina fő­­utczáját meg kell kímélnem. Lehetetlen volt, az el­lenség veszteségét kiszámítni, noha látni lehetett, midőn az emberek a sánczokon belül elestek. Köte­lességem kijelölni ön előtt mindazok bámulatos magaviseletét, kik ezen csatában részt vettek. Az ágyu­naszádok igen ügyesen kormányoztattak, igen nehéz körülmények közt, Sullivan hadnagy, Lyons hadnagyi helyettes, God­den s Herby kormányosok parancsnoksága alatt. Carey másod­­kapitány, fájdalom­­ súlyosan megsebesült, Ő igen becsületesen viselte magát. Juli hadnagy különö­sen kitünteté magát hidegvérűsége­s vitézsége által, a tengerész­csapatok élén. H­a­n­k­e­y hadnagyról, s a vele volt katonákról nagy dicsérettel emléke­zik. Az orvosok legnagyobb hálánkat érdemlik meg. O’ Hagan tudor a tüzelés közepett is teljesítő működéseit, s ruhái golyók által lyuggattattak át. Elnézést kérek öntől ama sietségért, melylyel e sürgönyt írtam, mivel azt óhajtom, hogy a „Fire­brand“ tüstént újra csatlakozzék ön lobogójához, a vitéz­­ méltán szeretett Hyde-Parker kapi­tány holttestével.“ ____ . . Jul. 31. A „Times“ ma nem csak azt is­meri­ el, mikép 13-kan Devnoban semmi elő­nyomulásra sem gondoltak, hanem még azt is va­lószínűnek tartja, mikép az angol-franczia csa­patok még most is ezen állomásban vannak. Hogy miért ? ezt az Istenek, vagy a diplomaták tudják. A „Times“ kiváncsi arra, ha várjon Omer pasa Bukarest felé fog-e nyomulni? Habár szerinte vastag tévedés lenne is tagadni, hogy a törökök­­nek nagy előnyükre szolgált, a szövetségeseknek hátuk mögötti jelenléte, mégis a segéd­­­seregek tétlenségét igen költséges s ki nem elégítőnek találja, s azért a felelősséget, mint mindig, Po­roszországra hántja. Szerinte, Poroszország Aus­­triához olyforma viszonyban áll,­­mint Franczia­­ország Angolországhoz, s „ha meggondoljuk“, — úgymond — „mily sokat vesztettünk s áldoztunk volna fel természetes szövetségesünk elvesztése által, könnyen megfoghatandjuk, hogy minő be­folyást gyakorol Austriára a porosz politika biz­­talansága. Szerinte, az austriai-porosz külön­­ szerződéshez csatolt föltételek oly neműek, hogy a porosz udvar Austriának minden ínyére nem levő tettleges föllépését ürügyül használ­hatja fel, a szerződésbeli kötelezettségektőli el­szakadásra. Ezért a „Times“ Europa érdekében ama jámbor óhajtását fejezi ki, mikép Poroszor­szág inkább nyíltan vallja be a czár iránti ro­­konszenvét, s Austriának szabadságára hagyja, hogy a nyugati hatalmasságokkal külön szerző­désre léphessen.­­ — A „Chronicle“ még világosabban elárulja azon óhajtását, mikép az austriai-porosz szerződés szétbomoljék, s helyébe a nyugati hatalmassá­goknak egyedül Austriával kötendő szerződése tétessék. „Mig“ — úgymond — „azt hiszszük, hogy Austria szilárdul s ingatlanul ragaszkodik határozataihoz, s mikép semmit, esetre sem fog visszalépni, nem lehet eléggé sürgetőleg emelnünk ki az elszánt és haladéktalan működés szükségét. A czár játéka nyilván, minden áron­ halogatásban áll. Hogy várjon a diplomatiai etiquette szigora megkívánja-e, mikép még egy komoly felszólítás intéztessék Bécsből Sz. Pétervárra, ez oly pont, mit mi nem akarunk eldönteni, de ha már meg kellene is engednünk egy ily formaság ismétlé­sét, legalább azt kell sürgetnünk, hogy a hasz­talan ünnepélyességek sora minél gyorsabban végeztessék be. A harczra alkalmas évszak már nagyrészint elmúlt, s minden hét tetemesen rö­­­vidíti a határidőt, mely a hatályos hadműködé­sekre van kitűzve. Ezenkívül a diplomatáknak a szerencsétlen fejedelemségek helyzetét is tekin­tetbe kellene venniök. Ha a szövetséges Euró­pa sergei az elnyomót rövid időn el nem űzik, ama tartományok szerencsétlen lakossága egészen ki fog merülni s elveszni, s méltán emelhetenk ily panaszt: „az aratásnak vége; a nyár elmúlt, s mi nem vagyunk megmentve.“ Nagyon sokáig megengedték az oroszoknak, hogy Oláhországot csatatérré tegyék az önmaguk által előidézett harczban; nagyon ideje a fejedelemségeket meg­menteni az orosz seregek nyomásától, s a bünte­tést, a czár kíméletlen uralkodásvágyáért, annak saját területére hárítni.“ Francziaország, Páris, jul. 31. A „Moniteur“ Bayonne­­ból máról kelt következő sürgönyt közöl: „29 -ről kelt levelek jelentik, mikép Espartero tábor­­­nagy azon nap reggelén Madridba bemenvén, a helyzet észrevehetőig javult. A junta a börze megnyitását elrendeli; az állam­papírok ára fö­­lebb szökött. — San­ Miguel tábornok a fő­parancsnokokhoz egy körlevelet intézett, melyben azt kívánja, hogy a tartományi junták csatlakoz­zanak a királynő tekintélyéhez, s bizalmat ajánl nekik.“ — Perpignanból máról kelt sürgöny szerint Barcelonában a nyugalom helyre­­­állott; a munkások újra dolgozni kezdtek. — Mint a „Moniteur“nek Kopenhágá­ból 26-ról írják, több hajókabak­i expeditionális hadtestbeli csapatokat szállítván, valamint a „Hortensia királyné, corvette is legközelebb oda érkeztek. A franczia csapatok erkölcsi s egésségi helyzete az egész útközben igen kedvező volt. Folyvást legjobb egyetértés uralkodott a két nemzetbeli tisztek s katonák közt. Az angol ha­jóhadbeli tisztek nem győzik dicsérni a franczia csapatok jellemét s katonai magatartását. 26-kán nyolcz vadásztiszt parancsnokától engedély­t nyert Kopenhágába mehetni, míg a „Termagant“ gőzös Helsingőrben új szénnel látta el magát. A franczia formaruha föltünése ott mély benyomást tett, s a nép által élénk rokonszenv jeleivel fo­gadtatott. Mint a „Monitepr“ jelenti, egy görög lap, mely folyvást az orosz párt szenvedélyeinek szolgál, erőszakosan s igazságtalanul támadá meg a franczia csapatok magaviseletét,az egésségügyi szabályok megtartására vonatkozólag. A hellén kormány megrendeli e lap lefoglaltatását, s a kérdéses czikket a jegyrendőrség elé terjeszté. Ugyanekkor a franczia követ előtt kifejezd amaz­­ erélyes­ kárhoztatás érzelmeit, miket e lap állítá­­­­sai gerjesztettek benne, kijelentvén, mikép­p a­­ franczia szárazi s tengeri csapatok magaviselete Görögországban minden tekintetben bámulatos volt a kérdéses körülmények közt.“ — Ugyane lapnak Athénéből 22-ről ír­ják, mikép a „Prometheus“ parancsnoka, miután I 10—kén Santa —Maurát elhagyá, az artai öbölbe ment, hogy a kedélyek helyzetéről bizto­­­sítsa magát. A hellén hatóságok mindenütt azt erősítik, hogy híven teljesítendik a védhatalmas­­ságok irányában Görögország által vállalt újabb köteleztetéseket. A görög kormány által legújab­ban adatott amnestia igen jó hatást tett; a leg­inkább comprovatizált egyének háborítlanul visz­­szatérhettek tűzhelyeikhez, s ekkép ama csopor­tok maradványai, melyek a vidéket pusztíták, szétoszlottak. — Az „Indep. beige“ politikai szemléjében igyir: „Madridból 26 ról­kelt tudósítások szerint a királynő a spanyol nemzethez egy procla­matiót intézett. Ezen okirat — el kell ismernünk — határozottan kárhoztatja ama politikai eljárást, mit Spanyolországban a Bravo-Murillo, Lersundi, Roncali s San-Luis-ministeriumok egymásután követtek. A királynő a proclamatióban félreértés­nek tulajdonítja a korona s az ország közt támadt viszályt. Kijelenté, mikép az igazság végre eljut­­­ván fülébe,kész minden biztosítékot megadni a köz­szabadságok fenntartása iránt, s támogatásul a cortesek legközelebbi összehiválását, s Espar­te­r - n­a­k ministerelnökké kineveztetését jelenti, hozzátévén, mikép teljesen csatlakozik a győze­lem -herczeg minden eszméihez.­­ Ugyanezen napon a hivatalos lap egy oly rendeletet közlött, melynél fogva mindazon tábornokok, kik a fölkelés élére helyezék magukat, visszanyerik mindazon hivatalokat, czimeket, diszj­eleket stb., miktől egy előbbi rendelet alig néhány hónap előtt foszta meg őket. Az ilynemű kényszerített visszavonások bizo­nyosan nem emelendik a spanyol korona tekintélyét. Nem jobb lett volna-e nem tenni ki magát ily kénytelenségnek, s előbb áldozni fel egy népsze­rűtlen cabinetet ? Mindamellett is a kir. procla­­matio, mely a nemzet óhajtásait kielégíti, lelke­süléssel fogadtatott; s magát a királynőt zajosan üdvözlé a madridi nép, midőn 26-kán palotája erkélyén mutatá magát. Levelezőnk azt állítja, mikép azon perezben, midőn levelét bezárá, a ki­rálynő palotájából kimenni készült, hogy a Pra­do­n némely nemzetőr-zászlóaljak fölött szemlét tartson. Hogy valóban megtörtént-e e szemle ? nem tudjuk, valamint azt sem, hogy mi történ­hetett Esparteronak a fővárosba érkezte után.­­ Ugyanezen bizonytalanság uralkodik az Espar­tero által közreműködéséhez köttetett feltételek iránt. Legáltalánosabban azt hiszik, hogy Espar­tero rövid időn összehívandja az alkotmány­­készítő corteseket, s addig életbe léptetendi az 1837-ki alkotmányt. A legutóbbi tudósítások keltekor folyvást számos csapatok tartottak a fővá­ros felé. Nevezetesen Dulce tábornokot minden perezben várták, a vele együtt fölkelt, s ama csa­patok élén, melyek Blaser tnok alatt üldözésére küldetvén, azóta hozzája csatlakoztak. Maga Blaser tnok lemondott hadtestének parancsnok­ságáról, s Baylenben maradt.“ Egyiptom» Alexandria, jul. 18. A „Tr. Z.“-nak ír­ják : Abbasz pasa jul. 14-kén éjjel történt halálá­nak hírét, mi Alexandria lakosaira nézve valódi örömhír volt. Halim pasa, M­e­h­e­m­e­d ali má­sodik fia hozta meg itt mulató fivérének Szaid pasának, ki az örökösödési formán szerint mint Mehemed ali legidősb fia az egyiptomi helytartó­ságban utódul hivatva van. Szaid pasa tüstént a hit vétele után az európai s bennszülött nép örömriadala közt Ras-Ettinbe , elhunyt atyjának a tengerparton fekvő palotájába ment, hol a part­ütegek ágyudörejével üdvözöltetett s a helyőrség tisztelgéseivel fogadtatott. Az öröm Alexandriá­ban az alkirályi személyváltozás fölött általános és őszinte, így lesz Kairóban és az egész Egyip­tomban. 17-ken ünnepélyes elfogadás volt Ras- Ettinben. Ma Szaid pasa Kairóba ment, hogy Egyiptom fővárosában, a legfőbb hatóságok szék­helyén a kormányt kezébe vegye. A nagyhatal­mak itt levő főconsulai oda kísérték az alkirályt, hogy kormányralépte ünnepélyén jelen legyenek. Alexandria három éjjel egymásután ki volt öröm­telül világítva. Abbasz pasa legidősb fia El- H­a­m­i, a szultán leányának vőlegénye épen atyja halála napján utazott el pompás gőzösön nagy­számú kísérettel Angliába. Szaid pasa, vala­mint atyja, Alexandriába teendi at alkirályi szé­két Abbasz pasa halála nem csak az egész or­szágra, hanem általában a kereskedés és iparra nézve nagy szerencsének tartatik. Halála módja , és annak előzményei nagy titokban tartatnak, s annak okát sem európaiak sem törökök meg nem tudhatták ; mégis mondják, hogy méreg által halt volna meg, sőt két mamelukot is említenek bűn­tettesekül. A consulságoknak azt jelentették, hogy gutaütésben halt meg. Mintegy 44—45 éves tes­tes ember volt, s legkorábbi ifjúságától fogva a hárem és asztal örömeinek hódolt­ bányában a „sörben is aluszik a gyermek“, az­után a pesti kies lapályokon ott porzik még Rá­kos-Palota, hová most már nem sok nép jár, noha .Széchenyi az uj vendéglős nem int senkit sem Kis­faludy szavával: Hej ne igyál. . . . a Rákos­­i bort­ból ! . . . Nagyszerűbbek ezeknél és divatosabbak a kirándulások budai szép bérczeink közé; hol a pesti nép a sas­, isten,­és szt. János-hegyet munka­szünetkor jó kedvének oltáraivá szenteli. Korán reggel történik az elindulás, a család vénei, kikhez rendesen a sógor és sógorasszony, a koma és koma­asszony — néha többes számban is — csatlakozik, a fiatalok, s egynéhány ujjongó gyermek, kik ren­desen az élelmi czikkek kiszállítását eszközük, ter­mészetesen az atya és anya szigorú felügyelete alatt .­..mindenütt szemük előtt kell a packtrain-nek haladni, nehogy letérjen az útról és egypár lud­­ozombot és mákoskiflit összemorzsoljon ; az öregek szokott előgondoskodásból egypár családi esernyő­vel is el vannak látva (egy családi esernyő körül­belül valamivel kisebb mint a nagy montgolfi fa, melynek lomb­ernyője alatt egy ezred katona ta­nyázhatott); az esernyő, mint a hortobágyi juhásznak a bunda, a pesti polgárnak jó szolgálatot tesz napfény ég eső, meleg és hideg ellen, azért nélkülözhetlen az esernyő — noha ez sem menti meg sokszor az elá­­zástól. A hegy magasabb vidékein, egy úgyneve­zett „schönes Platzl“ra érve, a család letelepszik, ifja, véne, s hozzálátnak a cseraegézéshez; az öregek mindjárt az asztal fejénél ülnek, t. i. a kosárból ki­kandikáló liba vagy pulyka­pecsenye hátuljánál; a gyermekek távolabb foglalnak helyet, kíváncsian pislogva az apai és anyai áldás után; az úgyne­vezett ifjak, kik a serdülő kort s mindkét nemet képviselik, kivált ha szerelmes párok vannak köz­tük, egypár falat után rendesen fölkerekednek s egy kis szemérmes sétát tesznek oly ösvényeken, hol a nap kevésbbé süt — midőn beljebb és beljebb tart­va a virágszedés s egypár gyönge sikoltással járó elcsuszni próbálás is megtörtént már, észrevehetni, hogy a szemérmes sétálók mindig bátrabban néz­nek egymás szeme közé, s végre a rózsaszin ruha derekát egy fekete posztóöv fogja körül, mi távol­ba is meglátszik s mire a falatozó komaasszonyok mosolyogva pislognak össze. A reggelit egy kis rö­vid álom követi az öregeknél s talán az elsétált ifjak­­­nál is. Az ebéd ugyanazon fa alatt, vagy bokor tö­vében megy végbe mint a reggeli; a zöldben a pes­ti ember nem szeret szállást változtatni, no de nem is csoda, olyan háziútra az egész városban nem ta­lál­ ki ilyen világos, szép kilátással bíró, s bi­zonyos „cabinets m­odores“ktől távoleső szállást, gyönyörűen festett kék mennyezettel, zöld szőnye­gekkel, s a bokornyilatok ablakaiban mindig fris virággal ingyen adjon, azért itt nincs panasza, nem változtatja a­ szállást, jól érzi magát; alatta köd­ben úszik hétköznapjainak verítékes tanyája, a mű­hely, miglen e kilátást a czilinderekből feljebb és feljebb szálló köd egészen el nem zárja előle, ekkor kisüt a jó kedv napja teljes fényében , úgy hogy még maga az igazi nap sem mer vele folyvást ver­senyezni s akárhányszor el-elbujkál egy kis felle­­gecske mögé; az öreg ölelésére az anyjuk is kijön komolyságából , ezután a nagy megelégedés és gyöngédség gyorsan elterjed a család többi tagjai közt is, néha már elvétve is ölelkeznek, az apjok a komaasszony­nyal a sógor a sógorasszonynyal; erre a gyermekek is bátrabban kieresztik pajzánságuk os­torát; fölkerekednek ... de távolabb keresnek he­lyet zajos játékuknak, mert az öregek közt már csak ritkábban harsog fel egy kaczagás, sőt egyik másik már félig behunyt szemmel mosolyogja a tré­­­fákat; míg végre az egész tanya elcsendesül — a horkolást ide nem számítva — s a falevelek lassú imbolygása hűs szellővel legyezi boldog álmukat. Minden alszik, öreg és gyermek, csak a szerelem van ébren, melynek lángoló prozáját nem hűti a híres szellő — a fiatalok ismét sétálni mennek. . . . Estvefelé az élelmi kosár végső maradékát is fel­kutatják, elosztják, kevesebb evés de annál több ivás, már beestveledett, senki sem látja; a ko­sár kiürültével a gyermekek sorsa könnyebbedik, s most már ők segítenek az idősbeknek, ők mutatják meg az utat lefelé . . . hol nem göröngyös ... a fia­talok hátra maradnak, síig tudnak megválni a vad - gerlicze-bugástól, az édes bokroktól, s néha néha elandalogva pillantanak egymás szemébe s a sápadt holdvilágra. ... A város határánál, az első utazó­­sornál, mindenkinek eszébe jut e felkiáltás : „Fel­ségesen mulattunk a zöldben !“ Itt a jó léget tikkadás s a zöld fűszőnyeget p­or váltja fel — mit aztán, ha már tovább nem lehet tűrni, az egész család be­tér egy korcsmába vagy kertbe — leönteni. — A gazdagok hónaponkint kinn laknak pompás kényel­mes nyárilakukban, de nem élvezik ez ellentétet a falu és város, a munká s mulatság közt és­­ unat­koznak. B. G­y­u­l­a, 2735 Keletindia és China. A b­i­r­m­a­i hírek egymásnak ellenmondók. Némelyek szerint a király újra barátságot akar kötni s P­h­a­y­r­e biztos ezért Avába fogna menni. Mások szerint az öreg király őrizet alá tétetett, és harczias testvére lépett trónra, ki hadra készül s Promét akarja megtámadni. A ka­buli hírek szintoly bizonytalanok. Hongkongban az oroszok részéről a megtá­madástól féltek, kivált a chinaiak már családjai­kat biztos­ helyre kezdék küldözgetni, terjedel­mes védelmi intézkedések tétettek. A pekingi hír­lap szerint, melynek hírei ápr. 16-ig terjednek, a felkelők, minekutána a székváros tartományából egész San­tungba vissza­vezettek, Pih-khih-libe ütöttek "be s délnyugoton több apróbb várost el­foglaltak. A „Friend of China“ rászalja, hogy a francziák Shanghaiban legújabban a császáriak részére látszanak állam­, s katholikus missionariu­­sok befolyását sejti. Az amerikai ügyviselő Nan­­kingba ment el. Távirati sürgönyök. Stettin, aug. 3. A Nagler gőzős által hozott hirek szerint Bar­ague y d’ Hilliers­­­ok a Reine Hortense fedezetén tul. 29-én Stockholmba érkezett s a király által kitüntetés­sel fogadtatott. Ugyanő Stockholmot m. hó 31-én hagyta ismét el. 31-kén estve a bírod, tanácsban fontos királyi előterjesztéseket vártak. A franczia kiszálló csapatok Mandba érkeztek. Athene, jul. 28. Maurokordatos holnap teszi le a király kezébe az esküt. Thesszá­­liában albániai csapatok lázadtak fel, és Pi­­tzaris, Fratari és mások alatt barangolnak az országban, miután a rendes török csapatok Sum­­lába elmentek. Sz­alonikhi, jul. 21. A Carolin­a aust­­riai korvett Voloból ide érkezett. Genua, jul. 31. Cavour, Rataz­zi és Paleocapa ministerek ide érkeztek a kórházak megnézése végett. A legutolsó orvosi jelentés 706 megbetegedést és 263 halálzási ,86161 mutat ki. Bécsi börze august­us 4-ről. Státuskötelezvény 5%... ... 839/sa­dto 4»/. . .­­ .­­ 7313/ie 1839-ki „ 350 .... . 1251/» Dunagőzhajózás...............................580 Augsburg 100 tallérért beo. . . . 125 Hamburg ... 923/s B­é­c­s, aug. 3. A g­­­o­z­arany 29 V« ezüst 24. Dunavízállás. Augustus 4 regegeli 7 óra) 7‘ 11­­0'0­0 fölött.

Next