Budapesti Hírlap, 1854. október (534-559. szám)

1854-10-18 / 548. szám

ban a közvélemény hangulata iránt semmi kétség nem létezik. Mindenki óhajtja Poroszország csat­lakozását Austriához, s tagadhatatlanul régen el lennének minden nehézségek hárítva, s a mos­tani szomorú helyzet soha nem következett volna be, ha a porosz, politikát nem annyira pártnéze­tek, mint inkább egy nagy államférfim felfogás vezeti. Hogy mit határozand kormányunk, ez iránt teljes bizonytalanság uralkodik, mert senki sem tudja, vájjon újra sikerülend­ e személyes hajlamokat legyőzni, annál is inkább, mivel azo­kat az austriai sürgöny hangja által előidézett ér­zékenység támogatja. Az itteni orosz követ B­u­d­­berg úr tevékenyebb mint valaha, s folyvást legbensőbb összeköttetésben áll ama férfiakkal, kik a „N­, Preusz. Ztg“-ot közlönyükül tekintik. Mind­azáltal bármily, nagy legyet, befolytluff,­ bármitly (sikerült lejben is nekteka döntő na­­tározatot elhalasztani, mégis hihető­g kudarczot fornak vallani, mihelyt a király azon alterrrativa elé lép, melyet az austriai sürgöny fölidéz. Orosz részről szintén kevéssé lehetnek bizonyosak a győzelemről, mivel segélyről gondoskodtak , s F­r­i­d­r­i­k württembergi lget Helena nagyhgnő egyik testvérét küldték ide, ki azonban némi elő­ítéletet találhat itt a maga személye irányában, mivel tudják, mikép a coalitio és a Württemberg­gel fennforgott diplomatiai összeütközés idejében Poroszország leghatározottabb ellenei közé tar­tozott. Halljuk, mikép­p, válasz Bécsbe néhány nap múlva megküldetik, azonban kételkedünk azon, hogy az már m­o­s­t véglegesen el lenne határozva. A­mi a sajtóban ministerkrcsisről s külö­nösen a porosz herczeg Bécsbe küldetéséről ol­vasható, az mind alaptalan hírek országába tar­tozik. A herczeg ma, miként már hetek óta hatá­rozva volt, ide érkezett, a király névnapját hol­nap a királyi család körében megünneplendő; de ő maga régen lemondott a külföldi politiká­­val befolyásról, s épen nem hiszszük, hogy azt most újra visszanyerni akarná, ha csak a jelenlegi helyzet veszélye erélyes befolyás szükségére al­kalmat nem szolgáltatna. A börzén a közhangulat tükröződik vissza. Itt csekély mozgékonyság uralkodik, s csendes eltökéltséggel várják a kormány határozatait,mi­ket, ha nem felelnének meg az Austriávali egyet­értés iránti várakozásoknak, minden árfolyamok tetemes alábbszállása fogná követni. Mi ugyan semmi czélzásokból nem akarunk következtetést vonni, de mindenesetre nevezetes tény, hogy hi­vatalos tollak a sept. 20 -i porosz jegyzék szerzőjének szövetséggyűlési porosz követet B­i­s­­­mark­ Schönhausen urat nevezik oly módon, mely arra mutat, mintha Monteuf­el úr ez okmány következményeit a nyilvánosság előtt magáról elhárítani akarná. A szövetséggyűlés rendes ülését már e héten felfüggesztette, s nem leend egyhamar alkalma a keleti politikát tárgyalhatni. Egyelőre tehát nem jövend azon helyzetbe, hogy a német egye­netlen­ség jelenetét játssza. Egy darabka keleti háborút, természete­sen igen kis mértékben, itt tegnapelőtt láthat­tunk. Tudomás szerint 12 egyiptomi ifjú tartóz­kodik Berlinben tanulmányok végett. Már több ízben emeltettek panaszok maguk viselete miatt, míg tegnapelőtt egy tanár elleni nemtetszésük ő­­ket tettleges megtámadásra, s az iskolában volt minden tárgyak összerotebolására tagadta. Rend­őrlegénység jön előhíva, ekkor az egyiptomiak és a karddal fegyverzett rendőrök közt valóságos üt­közet támadt, melynél mindkét részről megsebe­sülések történtek, s mely a rendőrség győzelmé­vel, s a 12 egyiptomi ifjú elfogatásával végződött. Azonban az összeütközés oka állítólag abban rejlik, mivel a tanár a maga növendékeinek orosz tör­­énetből orosz értelemben tartott felolvasásokat. Temesvár, oct. 13. Mai nap, midőn épen a 38-ik éve, hogy Te­­mesvár a török iga alól örökre fölmentetett­­ le­velezői kötelességemből némit leróni ipárbónom.” Temesvár felszabadulása óta aránylagosan cse­kély időköz folyt le, és mégis mi dúsnak kellett lenni ez el­emi és köz­életünknek,hogy annyi vál­tozást vihetett véghez, hogy látszólag oly távol háttérbe szoríttatik azon időpont, melyen a barbár­ság mély nyomait síntette e haza. Temesvárott e felszabadulás százados évnapja még 1816-ban ünnepeltetett, de azóta halkan elvonul köztünk e nap, és alig hiszem, hogy még tudományosan mű­velt lakosaink közöl is emlékeznek valaki Temes­­­várnak ez újraszületési­ napjára. Kedvesét! Vennék, ha évenkint bármi, szerééyen ülnék is meg emlékét Eugen herczeg lángelméjének, a hazai vitéz­ség fenmagyogásinak é­s a műveltség ujra-feltá­­madásainak Ily emlékek által lakosaink közöl sen­ki nem érezné magát kedélyében megsértve, s őszinte szívvel vehetne részt mindenki a nap ö­­römében. Lapjaink nem rég arról értesítettek, hogy Friebeisz az uj regény­csarnokot indít meg. Őszinte tetszéssel vettük e hírt, de egyúttal kér­dés támadt bennünk, várjon vállalkozó úr oly tartósan akar - e a regények kiadása mellett ma­radni, mint a ,,belletristisches Ausland“ és a Pes­ten megjelenő „Lesekannet“ kiadói, kiket pél­dányul látszik venni ? Hasonló vállalataink ma­gyar irodalmunkban újabb időben is többek vol­tak ; legállhatatosabb ezek közöl Nagy Ignácz „külföldi regénytára“ volt, de csakhamar meg­szűnt, Récsi Emil regényes ,írnoka, és az eleinte sokat ígérő és Miskolczon megindított, de az előfizetőket máig sem kielégített szépirodalmi könyvtár. Természetes, mikép ilyen vállalatot nem olyan olvasók tartanának fenn, kik rhapsodicus gustussal egyes regényeket fognak a gyűjtemény­ből megvenni, hanem olyanok, kik állandóan já­ratják a gyűjtemény regényeit; következőleg nem töredékekre, hanem bevégzett folyamra számí­tunk. Iparos életünkben némely változások tör­téntek. A mintegy két év óta fennálló tésztaszer­­gyár Gallam­er úr kezéből nagykereskedőnk Nagy Mihály ur kezébe ment át.— Itteni stearin­­gyertyagyárunk, mely látszólag már az örök ál­­­mot aludta, újra feltámad és nagyszerű arányok­ban fogja működését kifejteni, miután a vállalat 300,000 pftnyi tőkével erősíttetett.­­ Egyébiránt iparos osztályunk műveltsége igen lassan halad előre, s különösen a magyar munkák iránti érdek nehezen gerjeszthető fel benne, s egyáltalában, a folyóiratokat kivéve, alig-alig olvas bármi nyelvű könyvet. Ez irányban az írók részéről még sok tevékenység kivántsák, hogy a miveletlen föld gyümölcsözőére képesíttessék *) Hol vagyunk mi azon időponttól, melyen mint Németországon az iparsegédek egyleteket alakítanak, kis könyv­tárt gyűjtenek, és hetenkint legalább egyszer a szakbeli mesterség fejlődése körül felolvasásokat­­ tartanak ?! Hivatalos, igen hasznos s­tati­stikai munka jelent meg helyben: „Handbuch der Wojvod­, schaft Serbien und des Temeser Banats sammt der Militärgrenze für 1854“, melyben nemcsak a hivatalnokok névsora foglaltatik, hanem vala­mennyi község is e tartományban, megjegyezve lévén a birtokosok, a lakosok száma és a terület. E könyvet szerkesztő Flatz András úr, hely­tartótanácsi titkár, és a temesvári hírlap szer­kesztője. —p.— *) A közönségnek e tekintetbeni közeledése s viszonzó részvéte nélkül a/. írói munkásság is könnyen megernytti. S­z­e­r­k. Krimia. — Történelmi vázlat. — I. Ha végig tekintünk e nagy félsziget történetén, úgy találjuk, hogy bárha e föld a világtörténet több nevezetes mozzanatainak emlékét hordja magán, az eseményekben mindig csak szenvedőleges része volt. Akár annak tulajdonítjuk ezt, hogy egy na­gyobb nemzet elfogadására elég területtel nem bírt, akár annak, hogy északi fele a földszorosig lapály, hol a többnyire harczias nemzetek által elfoglalt déli Oroszország népei könnyen benyomulhat­nak, —­ annyi bizonyos, hogy önálló szerepet soha sem játszhatott a világ nagy eseményeiben. Közelebbi időkben Oroszország e félszigetét úgy tekinté , mint egy elátolt tengeri erődöt, hon­nan egyenlően uralkodhatik nagy hajóhada által Ázsia nyugati partjai , s a Dunatorkolat felett és folyvást fenyegetheti a Bosporus királynéját, Kon­­stantinápolyt. Szebasztopol erődei mögött a félszi­get cs­aknem legvégső partján, az orosz hajóhad mint lesben álló karvaly csak alkalomra látszék várni, hogy a feketetengeren egy vetélytárs föl­­­tüntét szinopei pusztítással büntesse. Szebasz­­topolt úgy tekinté, mint egy bombák és röppen­tyűkkel megrakott fellegvárat, s Konstantinápolyt és a török tengeri erőt mint egy ez alatt elterülő védtelen várost, melyet csak kegyelmétől függ megkímélni a rommá hamuvá lődözéstől. E csupán offensív állást tanúsítja azon körülmény, mikép az oroszok Szebasztopolt s Krimia más pontjait nem is tátták szükségesnek szárazi oldalon is úgy meg­­erődítni, mint a tenger felől. Marmont tábornagy,a­ki 1838-ban utazott a Krímben,­­ tán a jól fogadta­tás hálája fejében nagyon jóakarólag ír az oroszok­ról, Szebasztopolról szólván, helytelennek tartja még azon aránylag kis terjedelmű erődítéseket is, melyeket az oroszok e város szárazi oldalán emelé­­nek. „Az oroszok mit sem tarthatnak“ Így ír a tá­bornagy egy „invasiótól, s e pont rendeltetése csak az, hogy innen fenyegesse szomszédját.“ Ezen jel is oda mutat, miszerint az orosz kor­mány nem tartá valószínűnek azon szövetséget, mely most első föllépésével épen e pontot választa ki arra, hogy az orosz kiábránduljon csalódásából. Annyi bizonyos,hogy jelenleg Krím lakói gyönyör­ködhetnek legkevésbbé az eseményekben, me­lyek hírét a világ oly feszült figyelemmel várja — ők most is, mint történetük legtöbb szakában csak szenvedő nézői azon tragoediának, mely saját föld­­ jöket választó színpadul. A nyugatiak győzelmével újra bebizonyuland az, mi Krim történetében fontos jellemvonás, misze­rint e félszigetre minden vád, minden barbár nép észak felől a szárazon, ellenben a civilisatio mindig tengeren juta be. Szárazon mentek be oda a scythák, az alá­­nok,hu­nok, tatárok, oroszok, tengeren a hellének, genuaiak és most a nyugatiak. Eleinte, s a Krisztus előtt mintegy hét század­dal a Krímet vad néptörzsek lakták. Csak Kr. e. a hetedik században történt a miletusiaknak a fekete­tenger északi partjaim megjelenése. A Krím félszi­getnek legelőször is keleti partjait foglalták el. E félsziget a tenger felé is mindenütt nyílt lévén, magára vonó e hajdan kori polumbusok figyelmét ■ a keleti partokkal együtt a Keres nevű kisebb fél­szigetre is kiterjeszték uralmukat. A jóllét, mely e­­partokon csakhamar fölvirágzék, nemsokára egész Görögország figyelmét magára vonta s újabb gyar­matok telepítésére buzdító. Theodosia, Pantica­­pea, Mer­mit­ioni*, Nymphen, mi­d ez időben emel­kedőnek föl a kis félsziget partjain s kikötőjéül szol­gáltak a gazdag gyarmatosok telepitvényeinek. Miletus sikeres telepítvényei által bátorítva, mely Kis-Ázsiának azon időben leggazdagabb vá­rosai közé tartozott, s mint mondják többet alapító 800 gyarmatnál, a heraklidák is kezdenek a Tau­­risba néhány telepítvényt szállítni. Da ők a félszi­getnek legnyugatibb pontjain szálltak ki s miután a vad benszülötteket az őserdőkbe szoríták vissza, a kis Trachea félszigeten, mely ma régi Khersone­­susnak neveztetik s Szebasztopolnak külső kikötőjét zárja, veték meg gyarmatuk alapját. Így vetteték meg a hires k h e r s o n­i köztársaságnak is alapja, mely ezerötszáz évnél tovább virágzott, s melynek fővárosát ideiglen egy orosz nagyvezér elfoglaló ugyan a tizedik században, de ez által kiinduló pontjává lett azóta vallásos átalakulásnak, mely az orosz birodalom sorsának merőben új irányt adott. Míg a heraklidák a keleti partokon állásuk szilárdításán s kereskedelmük, iparuk fejlesztésén a nyugati partokon fáradoztak, azalatt a keleti par­ton a miletusiak még nagyobb tevékenységet fej­tenek ki, mivel a gyarmatosításban az ázsiai partra is átmentek s ott épitek képe, Phanagonia s több városaikat. Mindezen kis telepítvények eleinte mint az amerikai újkori gyarmatok merőben füg­­getlenek voltak egymástól, de egypár század ese­ményei végre egyesíték őket a bosp­rusi ki­rályság név alatt, mi Kr. e. 480 évvel történt. Miletus gyarmatosai a figyelmüket a mezőgaz­dászaira fordítók,­­ így a bosporusi kormánynak is főgondja mindig ez volt. A félsziget nemsokára Gö­rögország magtárává lett, 8 tömérdek kereskedő látogató Theodosia és Panticapea (a mai Keros) ki­kötőit, ahol egyszersmind gyapjat, prémet ss min­dennemű besózottakat vásároltak be, melyek je­ln­­leg is déli Oroszország legfőbb kereskedelmi czik­­kei. Hogy a beviteli peikszexulorik Voltak, arról a történet keveset szól, de hogy ez nem lehetett cse­kély, mutatják azon romok, melyek Panticapea kö­zelében a régiségbúvároknak valódi bányájokul szolgálnak A bosporusiak nyers termékeikért cse­­rében vevék kétségkívül mindazon műipari czikke­­ket, melyeket az athéneiek fényűzése s gazdagsága egybehalmozott, * nincs kétség benne, miszerint athenei művészek kezétől vette származását mind­azon remek művészi tárgy, mely ma a kerosi múzeumban közbámulatot gerjeszt, így kétség­telen , hogy Tauris földmivelői nem maradtak hátra gazdagság és műveltségben az anyaország­tól. Úgy látszik, hogy maguk az építési anya­gok is nevezetes beviteli czikkek valónak, mert Krímben valamint a fekete-tenger északi partjain nyomát sem lehet találni a fehér márványnak, de a keresi ásások töméntelen ily romokat hoztak nap­fényre , s minden oda mutat, hogy a nyilvános és magánépületek díszítményei görög szobrászok művei. A sarmaták szomszédsága daczára a bospo­rusi királyság három századnál tovább a legna­gyobb békét élvező, s jóléte és gazdagsága folyto­nos emelkedésben vala mindaddig, míg Görögor­szágnak a rómaiak általi meghódítása a kelet egész kereskedelmi viszonyát megzavará. Ez időben a bosporusiak a scythák által megtámadtatván, mi­vel önmagukat megvédi­i nem voltak képesek, Míthridates védő karjaiba veték magukat, ki álla­mukat a pontusi birodalom egyik tartományivá tette, s azt Makharés fiának hagyó örökségül. Mith­­ridates a scythák elleni háborúja alkalmával alapí­­tá a mai Eupatoriát (akkor Eupathos­t). Míthridates utódai csak név szerint uralkod­tak, s megúsztatván mindattól, mit a miletusiak az ázsiai parton bírtak, csak a római császárok bábjáté­kai valónak. 3086 | Austriai birodalom. ] B­é­c­s, oct. 16. A „Wiener Z “ban olvassuk: „Mint értesülünk, utóbbi napokban az itteni po­litikai lapok szerkesztőinek az illető hatóság ré­széről kijelentetett, miszerint a cs. k. kormány a napi sajtótól megvárja és kívánja, hogy ne csak minden kifakadás vagy megtámadástól idegen Uralkddók személyei­ ellen, szigorúan tartózkod­janak, hanem a sértő gyanúsításokat is oly kor­mányok államférfiai ellen, melyekkel a császári állam szövetségi kötelékben, vagy közelebbi ösz­­szeköttetésben, vagy legalább békében van, gon­dosan kerüljék. A cs. k. kormány nem akarja a napi­­flMpBV — a meddig az a stfrvWy hátáról kírt ma­rad — a keleti jegyet, tónahíthető követefeéseit és visszahatás^nt tárgyszó térféményé9£k élőadá­­sában gátolni, de ennek neci^klel és ill­ékkel kell történni. JBs ezt a Hermifiy az itteni rapok­­­tól minden irányban megvárja, magától értetik, mikép nem fog tüzelni, hogy a sajtó a keleti za­varok alkalmából, vagy más egyéb ürügy alatt, valamely, de különösen német szövetségi kormány határozataira behatás tekintetéből magának figyel­meztetéseket vagy épen fenyegetéseket engedjen meg, melyek a Császári állam legvtlagabb kor­mányelveivel határozott ellenmondásban állanak. Az itteni sajtó jelentékeny közlönyeinek egész­ben véve elismerést érdemlő hazafias iránya mel­lett nem lehet kétségbevonni, hogy a szerkesztő­ségek az említett, úgy is lapjaik saját érdekében tett figyelmeztetésnek megfelelendnek.* —C­sás­záró Felsége f. é. aug. 5-kilogf. határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a bécsi állatkínzás elleni egyesü­let a birodalom német területein fiókegyesületeket alapíthasson. — B.Leyk&m­os.k. austriai követ Athenébént családostul Bécsbe érkezett. — A porosz kir. kabinet válaszának a sejét 30- ki austriai jegyzékre megérkeztét napokb­an várják, odt 20-ig az valószínűleg gr. Arnim porosz k. kö­vet kezében leend. — Az orosz cs. követ az itten udvarnál hg. Gorcsakoff a „Romai csiszár“ szállodából, hol eddig lakott,az orosz követség­ palotába költözött át. — Az „Agr. Z “ oct. 13-ről irja: „Tegnap reg­geli 1 óra tájban a Zágrábból Vukovárba szándé­­kozott gyorskocsit Petrinja és Brodrik közt rablók, kiknek száma 20 — 25-re létezik,a hires rabló­k a d­i­c­s vezérlete alatt megtámadták és kirabolták. A rablók a kocsit elül és hátul puskalövéssel rohanták meg, mind a négy lovat és egy csendőrt megöltek, két csendőrt megsebesítettek; a kalauz több ütést kapott puskaágyak­kal; az elrablott pénz 16-17,000 pftra tétetik. A kalauz lélekjelenlétének köszönhetni, hogy az egy külön osztályban volt mintegy 70,000 pfnyi pénzöszveg megmentetett, ki is, a­mint a rablókat megpillantá, a ládának, mellben a pénz volt, kul­csát elhajította, és a rablókat azzal csendesíte le, miszerint abban nincs pénz, s a kulcs Petrinjában maradt. Egy a gyorskocsival utazó tisztviselőtől a rablók útlevelét és kinevezési oklevelét elvették.“ — Sturdza Elek moldvai államtitkár, és Máv­­r­e­d­y Elek fejedelm­i hadisegéd ma Bécsbe Sárii­nak. Utjok czélja , k i­k a moldvai hospodárt kö­zelgő útjában Jassayba elkísérni, jelentik, mikép oct. 8-kán a könnyű ágyúzás Szo-r­­basztopol különböző külvédművei ellen, folyvást tartott. Mind Odesszában mind Konstantinápoly­ban tudták, hogy a főtámadás oct. 9-kén fog történni. October - ről szóló krími közlések je­lentik : Az egyesültek minden irányban próbál­gatják az orosz erődítvényeket, hogy azok véd­­erejéről meggyőződjenek s a legalkalmasb táma­dási pontot kikeressék. Az orosz flotta oct. 4-kén a legelőbb fenyegetett kis kikötőt elhagyta és a Katalin erőd és a 9 sz. üteg közt a nagy kikötő északi partjánál foglalt állomást. Szebasztopol házairól a fedelet már mind leszedték.­­ Az e­­gy­esültek od­. 5 és 6 - kán a Szebasztopol ellené­­beni első egyenvonalba benyomultak. Az ostrom 9 ágyutelep építésijei kezdődőiéi melyek közöl ö veszteglekifföző mile ellen va® mint táftagíli vtffial ellen tsinydf­a. Midd­e 9 ágyutelepből a bombázás 9-len véshdi kezdetét. Az első párhu­zamos vonal a város falaitól Egy órányira van; az ellenséges külvédművek sokkal jelentéktele­nebbek, semhogy tarthatók lennének. A 36,000 sorcsapatból (a mérnök - és tüzérségen kívül) ál­ló ostromlóhadat Raglan lord vezényli. Can­­n­o­b­e­r­­­altnak az ostrom fedezése, végett 60,000 emberrel a Cselvaya folyó hazáriján áll, s e pil­lanatban 150 tábori ágyúval és 10,000 lovassal rendelkezik. Mtencsikon hg­ytak az 6 sz. tar­­­talékhadtestet, a 6 - dik hadtest egy dandárét és 3 dzsidás ezredet vont­­e­dig magához és ter­ere csak arra elég, hogy az almai csata által támadt hézagot pótolja. A többi Csapatok Perekopban maradnak. Mencsikoff­ág Szebasztopol bevé­tele esetében Perekon a tele fog visszahúzódni; úgy látszik, hogy Szebasztopol fölmentését megkí­sérteni az orosz hadvezéreknek nem szándékuk; e hadsterváltozást alkalmasint az almai csata elvesztése eredményezte, hg Mencsikoff az egyesülteknek Eupatoriánál kiszállása után Sz.­­Pétervárról azon utasítást kapta, hogy az Alma­vonalat az ellenség ellen legalább is két hónapig minden áron megvédelmezze.­­ Az egyesültek tart­alékcsapatai a Krímbe már bru­tid megérkez­­­tek; — az egyesült táborban azon remény ural­kodik, hogy az általános ostrom megkezdése után két hét alatt Szebasztopol esni fog. — Várnába a „Cull“ gőzös 300 orosz foglyot hozott, t. i. a ba­­laklavai helyőrséget, mely sept. 26 kán megadta magát. Várnába oct. 6-kán lord Raglantól sürgöny érkezett, melyben a török tartalékcsa­patok további szállítása a Krímbe megszüntette­­tik, minthogy a már ott levő csapatok minden hadiműködés födözésére elegendők. Egyébiránt a tartalékhidak Várnában folyvást öszpontosíttat­­nak, hogy első fel­alvásra elszállíttathassanak. Oct. 6-ban Várnában és környékén 8300 főnyi török csapat állt. Az angol és franczia csapatok szállítása Kasztendzséből és Burgaszból a Krím­be folyvást tart. Oct. 4-ki utólagos közlés sze­rint egy franczia és egy angol hadigőzös, két ki­sebb török gőzössel a keresi tengerszorosban megjelent, azon szándékkal, hogy Jenikaiét meg­támadják, az ezoni tengerbe erővel betörjenek, és az ottani 6 hajóból álló orosz flottát felkeressék. A „Journ. de Const.“ oct. 4-ei száma a St. Arnaud haláláról­ már ismeretes részletek köz­lésén kívül egy rajzát tartalmazza azon benyo­másnak, melyet az elhunyt hadvezér hullájának Konstantinápolyba érkezése előidézett. A tábor­nagynő fájdalma megindító volt. A szultán, a por­­taministerek és a külföldi követségek főnökei a­­zonnal siettek a tábornagynőnek fájdalomrészvé­tüket kifejezni. A holttest Francziaországba el­szállíttatása előtt a therapiai követségi kápolná­ban beszenteltetett. A portámuliszerek a holttest­nek híjóratétele előtt Therapiában megjelentek. Mint Bukarestből írják, a mintegy két hó előtt Dzsurdzsevonál kezdett sánezvédművek­be. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről Délkeleti csatatér. A Krim­bő­l a legutolsó (távirati) tudósítás Odesszából oct. 12- ről szól, s jelenti, miszerint oct. 9-ig (tehát 8 - kán) Szebasztopolnál még semmi eldöntő nem történt. Konstantinápolyi oct. 10—ki tudósítások

Next