Budapesti Hírlap, 1856. június (126-150. szám)
1856-06-01 / 126. szám
utazására rendeltetett hajók közül kettő, a „Reine- Hortense“, s a „Corse“ a főherczeg rendelkezésére helyeztetett tengerészeti kirándulása számára. Napoleon herczeg néhány nap előtt személyesen ment el Hav re-be, hogy a „Reine-Hortense“ legénysége fölött szemlét tartson, mely hajón teendi meg a herczeg éjszaki útját. A sereg a „Reine- Hortense“ hajón ebédelt. Villamarina marquis turiai útjából már visszaérkezett s tegnap audientián volt Warewski grófnál. Hir és ismét egy uj vállalatot, még pedig egy uj créditmobilier-t alapított. E szerint jövőre itt 3 creditmobilier leend. Németország,. Berlin, máj. 30. II. Sándor császár ő Ilye tegnap ideérkezett, s az első határozatokhoz képest csak jun. 2-káig mulatand itt. Holnap, szombaton, a berlini hársfasorok közt nagy szemle fog tartatni. — Boroszlóban ő Ilye igen díszesen fogadtatott. Windischgrätz hg Berlinbe utazásának indokairól különböző közléseket lehet a lapokban olvasni, melyek a „Pr. Corr.“-et készteték egy helyreigazító nyilatkozatot adni ki, mely főleg az „Augsb. Alig. Zg“ egy levelezése ellen van intézve. E közlés szerint a hg látogatása király öélge szelidebb hangulatának következménye, ki a hg fiának összekelését Lujza mecklenburg-schwerini hgnővel nem helyeselte volna, s a porosz k. udvar engesztelődési ténye lenne a Windischgrätz hgi ház iránt. A király, mond a „Pr.C.“, az 1813- 14-iki háborukban ismerte meg a hget s azon idő óta ő a királynál folyvást nagy tiszteletben állt. A herczeg e szerint mindig szívesen látott vendég volt a berlini udvarnál. De mi a házassági ügyet illeti, az illető közlés helytelenségen alapszik, miután Windischgrätz hgnek Lujza hg növek összekelése óta a hitves pár a porosz udvart már többször meglátogattabe. Az „Elberfelder Ztg.“ látszólag félhivatalos tollból Berlinből következő közlést hoz: a hét végével itt fényes fejedelmi congressusünk lesz, melynek közepette a porosz király és II Sándor császár ölgeik fognak állni. A tuileriákban azon óhajtás létezett, hogy még egy császár legyen ez összejövetel tanúja; ez azonban óhajtás maradt. Azon hir, hogy Austria is egyes főherczeg által lesz képviselve, nem hihető. München, május 27-dikén Ma 100 éve, hogy Miksa József király, ezen feledhetlen fejedelem, született, ki minden szívet meghódított. A legtávolabbi körökben teljes bensőséggel emlékeznek meg róla. Lajos király a kir.háznak minden itt s közelben levő tagjait, számra 22-őt, egésze a boldogult király legifjabb ükunokájáig asztalához hívta, hogy ezen emléknapot a szeretet és hála érzelmeiben ünnepeljék. Ugyane napon a porosz és szász királynők hlgeik, a föntemlített bajor királynak két leánya, Riesóban ugyanazon helyen találkoztak, hol Miksa József ezelőtt 100 évvel született. Münchenből egy balesetről értesítnek, mely Miksa király helgét néhány nap előtt starnbergi útjában fenyegette. Mtthlthalban elfeledték volt, a sínváltóért figyelmeztetni, hogy egy külön vonat van útban s hogy a váltósínt úgy igazítsa, hogy a vonat háborítlan a mtthlthali állomáson átkelhessen. A váltósín e szerint előbbi állapotában maradt; a külön vonat pedig azon hitben, hogy a váltósín helyesen van fektetve, robogott elő s le kellett volna a sínekről siklania s mintegy 200 öl mélységű völgybe rohannia, ha a mozdonyvezetőnek elég lélekjelenléte nincs, folytonos intés által a véletlenül a pályaőrházban levő váltóőrt a sínváltásra figyelmeztetni. A sín a kellő vágányba igazíttatott s nem mull 20 percz s az egész vonat a mély völgybe rohant volna, mert megállásra gondolni sem lehetett, miután a vonat a legnagyobb sebességgel hajtott. Stuttgart, május 23. E napokban innen bizonyos számú szarvasok fognak Párisba indíttatni, melyeket a Württemberg király őéége Napoleon császárnak ajándékul küld, s melyek külön e czélra készített rákászokban fognak elszállíttatni. Karlsruhe, máj. 25. A „Zeit“ szerint báró Marscha 11 államtanácsos, a belügyminiszérium volt elnöke neveztetett ki Berlinbe követül. Gotha, máj. 27. A koburgi és gothai herczegségek közös országgyűlése mai ülésében azon fontos határozatot hozta, mely szerint a szomszéd államokban már érvényes büntetőperrendtartás s ezzel az esküdszék intézménye is életbeléptetik. Hannovers, máj. 25. A „Hamb. N.“ szerint a ministerium változása iránti hírek alaptalanok. Spanyolország. Madrid. Az „Indep. beige“ levelezője f. hó 21-től részletesen előadja a cortes-gyűlésben ama megrovási indítvány tárgyában folyt vitákat, mit a demokraták a baratnok ellen terjesztettek elő, s mely nagy többséggel elvettetett. Ezen részletek azonban semmi újat sem tartalmaznak, azon egyetlen tényen kívül, miképp 11 a rongatnok , valenciai főparancsnok, ki a kabinet által a zavar első perezében elmozdíttatott, az erre következett vizsgálat folytán teljesen igazoltatott. A kormány maga részéről erősebben áll, mint valaha. Noha a hivatalos lap 21-n hangosan tiltakozott azon nagyon elterjedt hírek ellen, mintha legközelebb miniszeri módosítások fognának történni, az említett levelező mindemellett is folyvást azt hiszi, hogy az igazságos bel-ügyministerek, Arias-Urias Esposura állásukban még mindig fenyegettették. Azonban a módosítás, ha csakugyan létesülne, nem a moderado-pártbeli ama két nagyon compromittált egyén javára fogna történni, mint azt hirdették, kik a félengedmények ajtaján újra kormányra akarnának jutni, hogy később a helyzetnek egészen uraivá legyenek. Esparteros O’ Donnell, kiknek viszálya egyedül mozdíthatná elő egy ily taktika sikerét, folyvást legbensőbb egyetértésben állanak egymással. Madridban a cortes gyűlés által kidolgozott alkotmány jún. 30-a a vicalvarai csata évnapján,mely csata az 1854-diki forradalom diadalát eldönté, fogna kihirdettetni. A törvényhozó gyűlés nem fog e nyáron szétoszlani, mint hite volt. Alkalmasint elnapolja magát oct. 1-ig, s az uj választások csak az 1857—diki ülés végén fognak végbemenni. Svéczia, Stockholm. A svéd ministerium feloszlásban van. A pénzügyminister beadta lemondását s azt Oszkár király elfogadó. A lelépőnek két tiszttársa követte példáját. E feloszlás okait még nem tudni. Olaszország. Az „Ind. beige,“ mely adatai és nézeteire nézve ugyanegy kúthoz látszik járni a jámbor „Journal des Debats*-val, mely a minap az april 15-ki Szerződést Austria ellen irányzottnak mondó és nagyköven, de ép oly alaptalanul magyarázó, újabban a beállt politikai szárazságot néhány pikant, alkalmasint a Néva vizében megkeresztelt újdonsággal igyekszik fölfrisíteni. Hírül hozza, mikép a porosz k. kormány követe által értesítteté a szárd kabinetet, hogy semmi tekintetben sem fog Olaszország ügyeibe avatkozni. „Az új phasisnak, úgymond e lap, melybe a porosz politika Turinban tette nyilatkozata által lépett, igen fontos következményei vannak. E dolog eredete különben még a párisi congressuson keresendő, hol Cavour és Manteuffel urak egymással megismerkedtek, s hol a piemonti ministerelnök a poroszt meggyőzé, hogy Szardinia leghatalmasb ellene a forradalomnak Olaszországban.“ Nem hiszszük, hogy Poroszország bármely esetlegre is akár beavatkozásra akár a beavatkozás elhárítására felkéretett volna, s azért nem is hiszszük, hogy e nyilatkozatot tette volna, de ha e kéretlen, habár tán nem váratlan nyilatkozata mégis való lenne, úgy az csak újabb bizonysága lenne annak, mikép a porosz barátság vallott bensősége annak külső nyilvánulásával nem mindig egyez meg.—A félebbi lap egyszersmind Bud gr. egy körjegyzékéről az olasz ügyben tesz említést, melyben Austria Cavour apr. 16-ki jegyzékét cáfolván, késznek nyilatkozik engedményeket tenni, de mindenekelőtt azt kívánja, hogy a követelt javításokat a szükség igazolja. Ezen a czélból vizsgálatok létettek és értekezletek kezdettek más államokkal. Ekkorig a félsziget aggodalmas helyzetének oka azon izgalom, melyet Szardinia vagy mint részese a forradalmi czéloknak, vagy tehetetlen lévén azokat féken tartani, ott életben tart. Ugyanezen lap szerint Colloredo gróf nagykövet nem hozta el magával Rómába a sokat emlegetett memorandumot, hanem, mint már említettük, utasítása van Rayne val úrral magát egyetértésbe helyezni s a tényállás szükségeit s a segély alkalmas eszközeit tanulmányozni. Törökország,Macedonia és Thessaliában a rablási kihágások növekedőben vannak; e vad hordák még mindig rendesen Görögországban találják menhelyüket, bárha a görög kormány mindent elkövet kiirtásukra. Marseilleből máj.27-től távírják a „Times“nek: „ Bizonyos számú új és nagy orosz ágyukat fedeztek fel Szebasztopolban.“ Távirati tudósítások. Königsberg, máj. 24. Egy orosz csukár felhatalmazza a csapatparancsnokokat, a tisztek szabadságolását az eddig ele megszabott formák nélkül rövid úton eszközölni , az elkerülhetlenül szükséges számnak azonban a zászlóknál kell maradnia. Berlin, máj. 30. A „Posen. Ztg“ egy sürgönyt hoz Varsóból következő tartalommal. Sándor császár a lengyel nemesség bálján kinyilatkoztató, mikép általános amnestiát írt alá az összes menekültek és kiköltözöttek számára, csak igen kevés személy kivételével. Triest, máj. 30. Abramschweiging ide érkezett. Konstantinápoly, máj. 23. Reshid pasa a m. portának egy általa kidolgozott emlékiratott adott át a hat humayum keresztülvitelének czélszerű módozatáról. Legújabb tengerentúli posta. Se Kelet-Indiából se Chinából semmi különösen említésre méltót nem jelentenek. Egy csapatosztály Malabarba küldetett,hogy a mop* p I a s-k fölkelését ott elnyomja. Napihirek és események. Budapest, Junius 1. ** Azon örvendetes közlést vagyunk képesek tehetni olvasóinknak, miszerint a f. é. máj. 17-n Szobnál történt vasúti szerencsétlenségben megsérült személyek állapota az Esztergomból épen most érkezett tudósítások szerint kielégítőnek nevezhető.Hála a gondos ápolásnak, melynek azok az esztergomi városi kórházban örvendenek, a leginkább megsérültek többjénél a javulás szintén oly gyors előhaladásban van, mikép azok néhány hét múlva tökéletesen felgyógyulva fogják az intézetet elhagyhatni. Az általános jótékonyság itt is igyekszik a szerencsétlenültek helyzetét kegyes adományok által kitelhetőleg enyhíteni. **Az austriai birodalom középkori műemlékei a többi Europa műveivel a legjelentékenyebb maradványokhoz tartoznak, melyeket egy költői műértékben gazdag kor a későbbi nemzedékeknek csodálat-, élvezet- és tanulmányul fönnhagyott. Eddig e műemlékek szélesebb körben élveztetése s tanulmányozására nálunk igen kevés történt. Egyes törekvések nem hiányoztak ugyan, de vagy hamar megakadtak, vagy csak egy koronaországra szorítkoztak. Oly munka, mely azt tűzte volna feladatává, hogy az összes birodalomnak ez irányban hű képét adja, eddig nem létezett. Egy ily munkára figyelmeztetjük olvasóinkat, mely „Az austriai birodalom középkori műemlékei“ czím alatt legközelebb megindult, a műtörténészet és archaeologiában kitűnő hírű írók dr Heider Gusztáv, dr Eitelberger tanár és Hieser építész által életbe léptetve. — Ez első ily nemű nagyszerű munka lesz Austriában. A vállalkozók, mint programmjokban jelentik, minden korona országból a jelentékenyt és kevésbbé ismeretest adandják. Kiválólag az egyházépítészetre fordítandják figyelmüket s azon tárgyak és eszközökre, mik az egyházzal és cultussal legközelebbi összefüggésben állnak, de másnemű építmények és tárgyak is, noha inkább kivételesleg, adatni fognak. Az aczél-és fametszvények mind eredeti, természetutáni rajzokról fognak készülni. A szöveg a műtárgyat pontosan lehondja a szükséges históriai és ókortani magyarázatokkal kísérve, s egyszerű könnyen érthető nyelven írva, anélkül, hogy tudós fejtegetések és idézetek fárasztanák az olvasót. Az építészeti stíl majelleme, kiváló jellegei, folytonos tekintettel a rajzokra a mai műsfürkészet álláspontja szerint fognak tárgyaltatni. Vállalkozók a történet-ókortani részben számos elismert nevű műfürkészek közremunkálását nyerték meg. Az TARCZA. Levéltáraink. Külföldön az oklevelek és nevezetes embereknek saját kezű iratai egészen külön áruczikkekké lettek. Az angoloknál és később a francziáknál e gyűjtés a műkereskedelem csaknem oly fontos ága s csaknem oly élénkséget nyert, mint a nevezetes, hallatlan mesterek festményei. Nevezetes tudósok, államférfiak, költők, művészek levelezései, saját kezű iratai, s mindaz, mi életük, viszonyaik és jellemükre fényt deríthet, rendkívül kapós. Egyes családok vagy különösen ez emlékek gyűjteményeivel üzérkedők nagyszerű árveréseket rendeznek, hol főként az angol gazdagok gyakran mesés öszvegeket adnak egy egy eredeti kéziratért. A történeti és más tudományok iránti érdekeltségnek ez egyik igen szép jele, de meg kell vallani, hogy e nagy lendületnek hátrányai is vannak. Egy az, hogy a korlátlan verseny által az országos egyetemi vagy községi levéltárak számos becses irattól foszlatnak meg, melyek beszerzését az ezen iratokat divatczikkeknek tekintő gazdag magánosok rajuk nézve megnehezítik. Kétségtelen kár, hogy a becses adatok nem öszpontosítva lesznek valamely nagyobb gyűjteményben feltalálhatók, hanem elszórva egyes családok birtokába jutnak, hol az e tárgyakat netalán kevesebbre becsülő utód keze alatt el is veszhetnek. Másik hátrány az, miszerint e nagy kelendőség számos hamisításokra csábítja az üzérkedőket. E nagyrészben csak curiosumok körül forgó kereskedés nálunk tán még hosszas ideig nem jön divatba, — de azt, mi némelyek szemeiben művelődési állapotunknak egyik nem örvendetes jele, igen nagy eö ny nye használhatjuk föl. Nálunk az eredeti iratok és oklevelek még nem válván üzlet tárgyaivá, országos könyv- és levéltárainkat még nem gátolja a verseny, minél több eredeti oklevelet, autographot gyűjteni össze. Nálunk se a gazdagok se a hamisítók nem gátolják az ügy sikeres fölkarolását. Nemzeti múzeumunk és akadémiánk levéltárai részére mindent el kellene követnünk, hogy azok minél több okmánynyal és nevezetes embereinket illető eredeti iratokkal gazdagodjanak. Tudjuk, hogy e gyűjteményre nézve e részben le vannak téve az alapkövek — sok megbecsülhetlen kézirat van már azokban letéve — de mindez csak kezdet. Az épületet nemcsak egyes kövekkel kellene szaporítni, hanem annak alapját szélesítni, s nagyobb szorgalommal és figyelemmel folytatni a munkát. A levéltárakra minél nagyobb gondot kellene fordítni, s tán nem ártana abból egy egész külön osztályt képezni. Nem elég csak múlt időkből fenmaradt, véletlenül, ajándék útján nyert okiratokat tenni el, s egyes autographokat szerezni meg életben lévő vagy kimúlt jeleseinktől, hanem a fáradságot nem kellene kímélni, hogy a történeti emlékekkel bíró családok külön is fölszólíttassanak azok kiadására, hogy igy annál biztosabban megmentessenek a feledéstől. — Egyes, közelmúltban elhunyt jeleseink levelezéseit, eredeti becses iratait szintén be kellene szerezni. Ez nemcsak hogy mi hátránynyal sincs az illetők családjára nézve, hanem a fenmaradás és discretio sokkal erősebben volna biztosítva, mint a változékonynyá tehető családi viszonyok közti hányatásban, melyben idegen és indiseretebb kezek közé juthatnak. Sőt többre is lehetne menni. A múzeum és akadémia levéltára raktárul szolgálhatna minden oly irományoknak, melyek tudományos tekintetben érdekesek , de mostoha anyagi vagy más viszonyok miatt sajtó útján meg nem jelenhettek. Nálunk sokkal gyakoribb eset, hogy egy-egy becses munka nem lel kiadót, mint másutt. Az elpusztulás ellen ily munkákat s más fontos irományokat egy nagy levéltár sokkal jobban megvédhet, mint magának, magánfelügyelet és változékony magánviszonyok. Véleményünk szerint ily esetekben nagyobb levéltáraink mintegy biztosítási intézetekül szolgálhatnának, éspedig oly formán, hogy az iratok egyszersmind magántulajdonok lenni meg ne szűnjenek, s a beadó vagy megbízottja részére bármikor is kiadassanak. Ez elvet a régibb korból fenmaradt oklevelekre is ki lehetne terjeszteni, mi az azokat kezeik közöl kiadni netalán vonakodó családoknak igen nagy megnyugtatására szolgálna, s ennek nyomán a múzeum és akadémia levéltára sokkal gyorsabban gazdagodhatnék, mint eddig elő történt. E javaslatot csak megpendítni tartjuk szükségesnek, annyival inkább, mivel javaslatunk csak alkalomszerű eszme, melyet a tudós társaság legközelebbi ülése adott. Fentartók tegnapelőtti akadémiai rövid jelentésünkből, hogy most szóljunk egyszersmindkét, a május 26-iki ülésben fölforgott tárgyról, melyek épen eredeti kéz- és okiratokat illettek. Egyik tárgy volt Kubinyi Ödön ajándéka, ki méltánylandó hazafiús önzéstelenséggel egy pár történeti becsű okiratot adott át az Akadémia levéltárába, Árpád és Nagy Lajos korából. Másik lapunkban is többször említett afrikai utazó Magyar László hazánkfia utazási jegyzeteinek megszerzését tárgyalta. Hunfalvy János úr figyelmeztette tudós Akadémiánkat, mikép ez a portugál kormány utján juthatna hiteles tudósításokhoz és a derék utazó irataihoz. Ún: Jaj halom. Egy múlt századi históriáé ének ismertetése. 1707-ben még javában folyt a kurucz világ. Száguldó csapatok jártak, keltek, pusztítva, rabolva. A magyarság két táborra volt osztva. Az uralkodó részén az egyik s a másik a zendülő Rákóczival tartott. Hogy egyes helységek melyikkel tartsanak, azt gyakran a közelben tanyázó csapat dönti el. Kecskemét, Kőrös, Czegléd, a három szomszédváros gyakran kénytetett lobogót cserélni. Gazdagságukért gyakran megszállták a csapatok, s a mint lehetett jól megsarczolák. Hogy legalább a kisebb számú seregeknek ellenállhassanak,Rákóczy taraczkokat, golyókat és lőport külde nekik. E tény a fölkelőkhöz pártolásnak vétetett s a szegedi parancsnok rendeletet kapott a városok megfenyítésére. Ennek végrehajtását a parancsnok a bácskai ráczokra bizta, kik közöl többen szolgálván e helyeken, ott ismerősek voltak. Ezen pusztításról a körösi krónikán és Szokolai Kecskemétjén kívül I. Felice latin Annalesei emlékeznek (439 és 440.) Történetileg kevéssé lévén ismert, nem látom érdektelennek ez eseményre vonatkozó adatokat összegyűjteni. Az esemény leírását a krónika : „J a h a I o m eme versekkel kezdi meg : 38. Kecskeméth várassa alföld édes anyya Szörnyű romlásodat Egész ország szárnya, Megsirattya, s ellenség is bánnya, Hogy rácz népnek 101 ragadománnya, 39. Ez olly nép kit magad segítettél sokban, Hogy ha megkeresett akármely dologban, Pénzt markukban, ruhát a nyakukban Sokszor adtál Gabonát sákjokban. 42. Kész jön ezen rút nép s hamar felkészülő, Száva Dráva Közi nép Bácskában Gyüle, Had épüle, két ezer felüle, Ezer pedig Gyalog felkerüle. 46. Tudakozik valljon mint van most Kecskeméth, Az előtt való nap be küldötte kémét Tehát szívét a nép zárta szemét Oh Kecskeméth, holnap lön por szemét. 47. Vasárnapja első hogy jön György havának Ezer hét száz hétben mikoron írnának Fiák s atyák bétakarodának Hogy az úrnak híven szolgálnának. Kecskeméten épen akkor vásár tartatott, melyre töméntelen nép — köztük török kalmárok is,rgyülekeztek. Vasárnap lévén, mindenki templomba sietett, midőn 48. Az égig felható szörnyű ordítással Hát reggel a pogány jó nagy kiáltással Ropogással — sok ón mag járással Fut a népre szablya villámlással. A dulást vad kegyellenség jellemző „a kik kivált, mond a körösi krónika, pénzes gazdákat ismerték, mivel némelyik azon gazdáknak béres szolgáik, pásztoraik lehettének, úgy tehetségeiket is annál inkább tudhatták, megragadták, a küszöbökre húzták, nyakaikat fejszékkel verték, ütötték, némelyek fűrészszel fűrészelték az ujjak közeit,kinzolták minden kímélés nélkül, hogy adnak elő pénzeket, aranyokat, ezüstöket és több találtatható elrejtett drága portékájokat, mindenben zsákmányt tettenek, és mindeneket a városból a táborhelyre, az hol többnyire, tisztek és rácz kalugyer papok voltának, kihordottanak, ki is adtanak a gazdák, mert készebbek voltak életüket megtartani, mint sem drága jószágukat ki nem adni. A tanácsbelieknek személyeket nem tekintették, a táborra kivitettek és csapdostatlanak, kinoztatlanak és a fejek elvételére gyalázatosan az ott lévőknek adattattanak.“ Csaba Mátyás 200-ad magával próbált e rablócsapatnak ellenállani. Hasztalan volt küzdelme a kis csapatnak, mely hősies harcz után elég drágán adta el életét. Szerencsés volt ki az elsánczolt templomba menekülhetett, de sokan útközben konczoltattak fel. A török kalmárok is felkonczoltattak s kiraboltattak. E miatt, mint Felice értesít, a bécsi udvar és porta közt levelezés is folyt, mely utóbbi a bűnösök megbüntetését követelte. A távozó rablócsapatot Szűcs István üldöző viszsza, és szerzett tőlük némi zsákmányt, de ez igen kevés volt a roppant kár ellenében. A meggyilkoltak száma 402-re, a foglyok száma 155-re, maga a kár pedig több mint 200,000 tallérra ment. Maga a Jajdalom (melynek eredetije vagy talán csak egykorú de pontos másolata Losonczy László ur birtokában van) 144 négy soros versszakból álló költemény, énekelhető alakban van irva, s hihetőleg énekeltetett is, mire mutatni látszik a föléje irt „ad no tam : Meggyászolhatatlan siralmas állapot.“ A versszakok mindvégig hasonló szerkezetűek, két alexandrin sorra következik két 10 szótagú sor, a negyedik szótag után metszettel, s a metszetnél minden harmadik sor középrímes, úgy hogy az egész versszak öt egyforma rímet ad, pl. az első versszak .