Budapesti Hírlap, 1856. június (126-150. szám)
1856-06-03 / 127. szám
Pest. Kedd. Megjelenik a lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre : fél évre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: fél évre: 8 frt, évnegyedre : 4 frt. A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4ki számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 8-ire sz. a. 1-ső emeleten Kiadó hivatal van . Egyetem-utezában, 2-ik szám alatt, földszint* HÍRLAP. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára : Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre . . Vidéken évnegyedre . . félévre. .. . Pesten előfizethetni a tatában. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarékpénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. 8 — . 5 — 10 — ál irt kiadóhiva Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivataliban, Egyetem-atezM, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. poetahivatalniL Előfizetést tartalmazd levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz ataskanddk. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyministeriumnak 1854 május 6. kelt rendelete kiható Magyarországra, * melylyel a bel és pénzügyministeriumokkal egyetértöleg a föld tehermentesítési tőkék kirendelése körüli eljárásnál kibocsátandó hirdetmények közzététele iránt, az 1854 január 16-n kelt legfelsőbb nyiltparancs (bírod. törv. lap 21 sz.) 28. § értelmeztetik. Azon kérdés folytán, vájjon a földtehermentesitési tőkék elrendelése körüli eljárásnál kibocsátandó hirdetvények az 1854. január 16. kelt legfelsőbb nyiltparancs (birodalmi törvénylap 21 szám.) 28 § -hoz képest, Magyarország öt közigazgatási területeinek, a bírói közzétételekre rendelt valamennyi hírlapjaiba beiktatandók-e, és vájjon e tárgyban valamely mulasztás az eljárás semmiségét vonja-e magaután; az igazságügyi ministérium a bel és pénzügyi ministériummal egyetértőleg kijelentendőnek találja, miszerint a bíróságok az idézett törvénycikk világos rendeletéhez képest a hirdetményeknek a törvényházom kifüggesztésén s a „Wiener Zeitung“ba iktatásán kívül, azoknak az ország ménzigazgatási ítületén a bírói közzétételekre rendelt hírlapokbai háromszori beiktatásáról is kötelesek ugyan gondoskodni; hogy mindazáltal ezen törvényes formaságok figyelmen kívül hagyása az eljárás semmiségét, — a törvény ezt világosan ki nem mondván — feltétlenül maga után nem vonja, s hogy csak a felsőbb bíróságok tartoznak előforduló alkalommal, minden körülmények szoros megfontolása után megítélni, vájjon a mulasztás az érdekeltek jogainak oly hátrányát vagy veszélyezését vonta-e maga után, mely az eljárás egészbeni vagy részbeni megszüntetését szükségessé teszi. Báró K r a u s s s. k. A belügyi s a vallás- és közoktatási ministeriumoknak 1856. május 2. kelt kibocsátványa, **) kihatol minden koronaországokra, a sebészetből approbált irgalmas barátoknak, a sebészet világi állapotban leendő gyakorlására nem jogosítása tárgyában. A sebészekül appróbált irgalmas barátok, a rendből lett kilépésük után, világi állapotban, a sebészet gyakorlására jogosítva nincsenek, miért is minden ilyen barát oklevele, a rendbeli kilépése alkalmával, az illető hatóság által azon testületnek, mely azt kiadta, visszaszolgáltatandó. Báró Bach s. k., Gróf Thun s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jun. 2. II. (Politikai szemle.) Több lapokban szó van a német udvaroknál kézbesített körsürgönyről, mely a bécsi kabinet részéről Olaszországban követendő politika iránt adna felvilágosítást. A dolgot a „Kreutzig“ levelezője nem egészen úgy adja elő. Körsürgöny t. i. nem ment a német udvarokhoz, hanem az egyes udvaroknál lévő cs. k. képviselők utasíttattak, hogy azon sürgönyt, melyet a bécsi kabinet az olaszországi nagyobb udvarokhoz intézni jónak látta, azon német udvar tudomására juttassák, melynél meghitelesítvék. Aztán a diplomatiai közlésnek czélja nem azon biztosítás, hogy „Austria nem fenyegeti az olasz kormányok önállóságát.“ Ily biztosítást, és épen német szövetséges társak irányában, a cs. kormánynak külön diplomatiai nyilatkozat tárgyává tennie legalább is fölösleges leendő. A dolog nem áll úgy, hogy Austriának állítólagos támadó szándékok miatt mentegetődzni kellene. Mi az olasz kormányokhoz intézett körsürgönyt illeti, annak tartalma körülbelül ugyanaz, mi az „O. Corr.“ ide vonatkozó, lapunk 123. számában közlött czikkében foglaltatik, mely az austriai nézeteket elég világos és határozott szavakban fejezé ki. E nézetek azonosak a párisi békecongressuséival : t. i. szilárd békét alkotni, s a mennyiben erre némely egyes államokban belső reformok volnának szükségesek, azoknak minden külső kényszer, a souverain függetlenség minden nyomása nélkül * Bir.*törvl. 1856. máj. **) U. o. 71. sz. 10 XX. db. 76. sz. belső önkénytességből létesítésére annyi befolyással lenni, mennyit a fönnálló jogok tiszteletben tartása megenged. Ily értelemben lehet és kell venni az austriai és franczia kormányoknak az olasz félsziget némely udvarainak tanácsadó beavatkozását. Ily szempontból kell magyaráznunk továbbá II. Sándor császár legutolsó amnestiatényét. Az erre vonatkozó, alábbolvasható körsürgönyből látjuk, mikép Sándor császár önkényt, külső ösztönzés nélkül hoz oly határozatokat, melyeket a béke szilárdságára üdvösöknek hisz , s melyek által név szerint a lengyel kérdést teljesen megfosztja minden súlytól , melylyel az talán még mint Európát bármely távolban fenyegető elem bírhatott. Ily tényállás mellett csak históriai érdekkel a múltra, de semmi politikai súlylyal a jövőre nem bir azon tiltakozvány, melyet Parisban néhány lengyelek, kik magukat „a párisi lengyel menekültek képviselődnek írták alá, nyújtottak be Angola, Francziaország, Austria, Szardínia s Törökország teljhatalmazottjainak, melyben amiatt tiltakoznak, hogy a békeszerződvény Lengyelországról semmit sem határozott, sőt még csak a jegyzőkönyvek sem tartalmaznak de csak egy árva szót sem. Hogy a lefolyt háború mindjárt eleinte különféle nemzetiségi reményeket ébresztett , ismeretes dolog ; mennyiben voltak e remények többé kevesbbé valamely részről bátorítva ? nem fürkészszük; hogy azok vége csalódás lesz, azt minden józan szemlélő előre tudható. Hogy azonban a háború mégis név szerint a lengyelekre nézve sem lett eredménytelen, azt Sándor császár fennerősített tényes ígéretei bizonyítják, s annál szebb s nem tiltakozást de köszönetet érdemel, hogy azok végett nem volt szükség congressusi emlékeztetésekre. Ha e tiltakozványt Cavour gróf ismeretes memorandumával összehasonlítjuk, szemeinkbe tünend, mikép azok alapelvekre nézve úgy hasonlítnak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Ez alapelv mindeniknél forradalmi, melyet a congressus hajómenekültek a lengyel földeket akarták illető souverainjeiktől elszakíttatni; itt is ott is Napoleoncodex a jelszó; itt is ott is vészes tűzhely terveztetik vala az európai béke biztosítékául elismert mai souverainjog- és államviszonyok folytonos fenyegetésére, s minden inkább, mint garancia jövőbeni megrázkódások ellen, leendő az eredmény. Ezt tagadni nem lehet, valamint azt sem, hogy ily irányú törekvéseknek az Európa sorsa fölött határozó nagy hatalmak pártolására számítaiok nem lehet, s midőn Sánor császár a lengyeleknek , őket Varsóban jóindulatáról biztosítva, bizalom teljesen jobbját nyújtva, ezt mondá: „ne ábrándozzatok“—e két szóban oly figyelmeztető intést adott, melynek jelentése messze tullhat az orosz határokon. Bár megértenék azt azok kikhez nem egyenesen intéztetett, mert ha valahol, bizonyára a politikában igaz mit a költő mond, hogy: ábrándozás az élet megrontója. Említettük, hogy a jasszyi díván egy a hospodárhoz intézett feliratában a két fejedelemség egyesítése mellett nyilatkozott. Feltűnő, hogy a franczia kormány, mely korábban félhivatalos lapjai által ez eszmét megtámadtatá, most azt tetszéssel látszik fogadni, sőt ha hinni lehet, maga idézte volna elő moldvai divánhatározatot. A távirati sürgönyt, mely azt Párisba közlé, a lapok nagy megelégedéssel fogadták s örömmel jelentik, hogy azon combinatiot a fejedelemségekbeli közvélemény kedvezőleg fogadta, egyszersmind remélik, hogy a bukaresti bizottmány a moldvai bojárok e szavazását kellő figyelembe veendi.Mi már régebben bőven kifejtek egy ily egyesítés hátrányait,s ma csak azon egyet ismételjük, vaikép ha azon terv foganatosítása csakugyan komolyan megkísértetnék, nem hisszük, hogy az sikerüljön a nélkül,hogy a török szultán szuverainitása s területi jelen álladéka biztosításának a mart. 30-iki békekötvény alaplényegét képező elve megsértetnék. Anglia s az Egyesült államok közt a viszonyok mind komolyabbak kezdenek lenni; az angol lapok hangja folyvást ellenségesebb. A „Times“ csak a két állam külügye titkárainak személyes találkozásától s egy harmadik hatalom választott bíróságától, remél még valamit. A „Globe“ erélyesen panaszkodik, hogy az Egyesült államok Waker kormányának elismerése által megszegték a Clayton- Bulwer szerződést. A nevezett lap ezt a nicaraguai terület indirect elfoglalásának s első lépésnek tekinti egy véd- és daczszövetséghez a bitorló Walkerral. Az alább olvasható amerikai posta több idevágó érdekes hírt hoz. Az angol lapok más nótát kezdenek fúni Olaszországnak, mint eddig. Többi közt a „Morning Post“ mely néhány nap előtt ugyancsak belefúrt a kedélyizgatás trombitájába, ma igen világosan értésére adja az olaszoknak, hogy Anglia minden forradalmi kísérletet visszautasítana. E fordulatnak valóban az olaszok maguk örvendhetnek legjobban, mert felnyílik szemük oly Bécs, máj. 31. A Az ipartörvény s a vámleszállítási rendszabályok képezik most azon várandóságot, mely az elméket kizárólag foglalkoztatja, s lapjainkban is mozgalmat idéz elő. A vámleszállítás elleneinek víz a malmukra némely cseh és morva pamut-gyárházak zavaros bukása, valamint néhány bécsi selyemgyárnak elannyira szorult helyzete, miszerint munkásaik nagy részét — összesen vagy ezeret — elbocsátani kénytelenek. Azonban az üzletekbeni kétségtelen pangás a vám leszállításával, illetőleg az agro megszűnéséveli tettleges leszállásával nincs oly „causalis nexus“-ban, mint sokan elhitetni szeretnék. Az üzletekbeni pangásnak nemkülföldi verseny az oka, mert a külföldi áruknak csak oly részkelete van, a külgyártmányokkal üzérkedő kereskedők nem kevesbbé panaszolják a pangást, mint belgyárnokaink. A számos új vállalat, s ezeknek jövedelmes papírjai elnyelik azon öszvegeket, mik különben tán az ipar terén leltek volna beruházást. Továbbá azon körülményt, hogy a nemzeti bank készfizetésének fölvételére törekedvén, nem szaporítja már, mint ezelőtt, korlátlanul jegyeit, szintén előmozdítja a pénzhiányt. Mindez előrelátható volt, nem lehetett kételkedni azon, hogy mind az átmenet egy az egészre nézve káros de egy pár gyámokra nézve hasznos védvámrendszertől egy czélszerűbb vámhoz, mind pedig pénzügyeink rendezése, az agio megszűnése, a hitelviszonyok átalakulása nem mehet végbe bizonyos válságos bajok és sebek nélkül, melyeket minél szelidebbekké,elviselhetőbbekké tenni a legtöbb, mit egy kormány tehet, de miket teljesen elhárítani a leghatalmasabb sem képes; — és e részben gyakorlatiabb s gondosabb aligha volt a közhatalom valahol, mint birodalmunkban; még mielőtt ugyanis kénytelenek vallaló —'glonaosnuova ‘loir-rsimninzetekről, mik a válság idején a szorongatottakat támogassák , ezen előzékeny gond teremté az Escompte-társulatot, ez folyt be az új hitelintézet alapszabályaira. És végre is nagy eszmék keresztülvitelének mindenkor áldozatul esett több kevesebb részletes vagy egyéni érdek, — ha szavazategységtől függesztenők föl a vámleszállítás vagy iparszabadság kérdését — bizonynyal ezekrendszert és védvámot hagyományoznánk unokáinknak, így bizonyosak lehetünk benne, hogy egyes sóhajok nem fogják a kormánynak tényeken alapuló elveit megingatni, mindamellett hogy elég tért enged az ellenkező véleményeknek. A védvám melletti mozgalom központja a bécsi iparkamra, közlönye a „Presse“ mely azonban ismét nem egy lándzsát tört ugyancsak ez iparkamarának czéhszellemével. Címe alig néhány hetes az európai béke, s már is „pamut, gyapjú és selyem, pénz, vám és ezék“ azon jelszavak, mik a civilisatió háborúja, világérdekek, európai szabadság féle szóvirágokat felvágákt. Az anyagi érdekek adják meg közlönyeinknek a szint és hangulatot, s miután a belügyek körüli eszmecserének köre valamennyi continentális államban kissé korlátolt, részint a viszonyok részint a közönség apathiája s avatallansága által, s e téren a csípős külügyek hiánya nem pótolható — a székvárosi időszaki sajtó is — föltéve, hogy a béke tartós — válság küszöbén van, mely tán épen a tartalmasabb nagy lapokat fogja megritkítani, mig a szennyregényes tárczák mindig föntartják úgynevezett néplapjaink érdekét az alsóbb körökben, ámításra nézve, melynek gyászos következéseit ők fogták volna legnagyobb mértékben érteni. BIRODAKOM. AUSTRIAI Bécs, jun. i. Gr. Radeczky Ibn. a lombardvelenczei királyság fökormányzója Zermann Péter menekültnek a büntetlen visszatérést a cs. k. államokba és a vagyona ellen elrendelt zár megszüntetését megengedte. A közzétételre várakozó törvények közt van az új jelzáloghiteltörvény is. Ez valószínűleg még a jelzálogbank működésének jóllejére kitűzött határnapja előtt fog közzétételni. A nevezett törvény, az egész birodalomra nézve hatálylyal birand. A késlekedő adósok elleni törvényes eljárás lényegesen egyszerűsíttetni fog. Ö. C. Az egy uj tanoda építésére kötelezett több felek közt azon vitály fejlődött ki, váljon az anyagszer-költségek az iskolabiró községek közt az egyenes adó vagy a házszám szerint osztassanak-e fel. Az első felosztási mód mellett felhozatott, hogy ezen kivetési mód a legolcsóbb és más járási és községi kiadások fedezési módjával analóg, ellenben a második felosztási mód szerint a legnagyobb földbirtokos, egy ház után egyforma öszveget fizet a legszegényebb zsellérrel és hogy a pusztán földbirtokosok, házak nél Janius 3. f§56. kül, továbbá bérlők és iparosok ezen kötelezettségtől teljesen mentesek. A házszám szerinti felosztási mód védői ellenben legelőbb az általános tanodai szerkezet 376 §-át tevék magok mellett érvényessé, melyben az említett kiosztási mód a legezélszerűbbnek jelöltetik s állíttatik, hogy az adóforint utáni analóg kivetés azért nem foglalhat helyet, mert épen ama tanodai szerkezet említett szakaszában külön, törvényesen meghatározott felosztási mód forog fen.Továbbá úgy vélekedtek, hogy a méltányosság elvének csak a házszám szerinti felosztás felel meg, mert az egyes adalékköteles előnyének mértékét tartja szem előtt, miután mindenesetre lehetséges, hogy valaki nagy földbirtokot bír, tehát tetemes adómennyiséget fizet, anélkül hogy az iskola fenállásából nagyobb hasznot húzna, mint a zsellér, ki több gyermeket járat a tanodába. A cs. k. belügyminiszérium részéről a legmagasb elhatározásig ért több esetben azon elvet fejezte ki, hogy a kiosztás az adóforint szerint történjék. ” A „Wiener Zig“-ban a következő czikket olvassuk : „Váljon v él erre a összetalálkozás-e, hogy több franczia és angol lapok egy időben beszélnek közeli, közvetlenül fenyegető veszélyről Olaszországban, melyet repülő sietséggel kell elenyésztetni, azon veszélyről t.i. mely Párma örökségül szállásának kérdésében feküdnék előbb vagy utóbb Austria és Piemont közt kitöréshez vezethetne ? Ezen kedvenczczé vált themát legkörülményesebben a párisi „Presse” tárgyalja. Austria és Piemont esetleges jogait a történet fonalán fejtegetvén, azon következtetéshez jut, hogy Olaszországnak semmi más része, semmi más kérdése nem igényli oly sürgetőleg a nagyhatalmak figyelmét, mint Pirma átszállásának kérdése. E kérdés a közös felforgatás esetlegét zárná magába , Olaszországot legmélyebb alapjaiban megrázná, szóval a tizenkettedik óra már ütött volna a Párma átszállásának ügye e pillanatban oly jelentékeny , mint az ép most bevégzett keleti háború. Tinárul » —.-J—^ irányában csodálkozva kérdezhetni, vájjon ez órában valamely sintődő agy foglalja-e el Párma trónját, kinek reszkető kezeiből korona és kormánypalota emberi számítás szerint minden perezben kihallhat, agg, ki, házának utolsó sarjadéka, koporsójának fedelével apáinak széttört czimereit őseinek sírjába magával viendi ? Mindez nem forog fen Pármában. Az uralkodóház két herczege, sokat ígérő tehetségekkel egy hű anya gondos ápolása alatt testben lélekben növekedik, az öröklési kérdés Pármában ennélfogva már fiú ágon is , szemen nyugszik, melyek sokkal világosabban s életvidámabban néznek a világba, mint hogy a „la Presse“ stb. aggodalmait igen is mesterkélteknek fel ne tüntessék. A pármai uralkodó család azonfelül még két herczegnőt számít,kiknek esetleges öröklési jogáról, tekintettel a salinsi törvénynek megszüntetésére Spanyolországban VII. Ferdinand s a cortes-gyűlés által, s a pármai herczegi háznak állására Spanyolországhoz,maga a „La Presse” az ő czikkében gazdag történelmi és államjogi anyagot szolgáltatott. Ezen viszonyokkal szemközt nehéz kikutatni, mint nyerhetne a herczegségek visszaszállása a legközelebbi jövőben a dolgok természetes menete szerint már most gyakorlati érvényt s mint gátoltathatnék a mellett a szerződésszerű határozmányok keresztülvitele a forradalmi elemek közbelépte által, melyekre a „La Presse“ fenyegetőleg utal. Ezen homályos rejtély végszavát önmagának fentartani a „La Presse- nek mindenesetre különös okai lehetnek. Azon piemonti lapok, melyek még mindig a forradalom bálványaiba vetik reményüket, egy idő óta állítólag Milánóban s a lombard-velenczei királyság más városaiban történt demonstratiókról hoznak közléseket. Ezeket aztán némely külföldi lapok előszeretettel veszik át hasábjaikba, s megtudja, beszéli azokat az egész világ, csak a milánóiak maguk nem tudnak semmit arról, mi állítólag köztük történt. A „Gaz di Milano” erre nézve mondja aztán : míg az idegen sajtó Lombardiában előfordult politikai demonstrátiókról beszél, addig itt csak vaspályák, bankok és hitelintézetekről van szó, ha ezek politikai demonstrátiók, ám úgy tessék azok hirdetőjéül és viszhangjául szolgálni. KÜLFÖLD. Anglia, London, máj. 30. Az angol ban ma a leszámítolási kamatlábat 6-ról 5 pc.-re szállta le. A ford-mayor tegnapelőtt este a Mansionhouse-ban díszlakomát adott, a bírák s ügyvo kár kitűnő tagjai tiszteletére. A mondatott toasti közöl azt emeljük ki, mit a lord-mayor Da 11 a 3 az Egyes EU-államok követéért mondott, noha utóbbi — épen akkor Clarendon lorddal értek övén — nem lehetett jelen a lakomán. „Bizony