Budapesti Hírlap, 1856. július (151-177. szám)
1856-07-23 / 170. szám
Esparteronak akarta azt átnyújtani, azonban mást gondolatra lővén, tudni kívánta, ha várjon O’Donnell egyszerűen lép-e le, vagy pedig lelépésének okait is kijelölendi. O’Donnell így szólt: „Azért lépek le, mivel elveim Escosuráéival egészen ellenkeznek, mivel még én conservativ politikát képviselek, mely egyedül látszik az országra nézve üdvösnek, ön, Escosura úr, forradalmi elem.“ Escosura hevesen válaszold : „Semmi szójáték ! Mit ért ön conservativ politika alatt? Mondja ki ön, hogy szabadelvű vagy nem, s ezzel vége a dolognak.“ Erre botrányos jelenet következett; mindkét minister mindennemű elpártolást s kormányzási hibát vetett egymásnak szemére, úgy hogy végre Espartero kijelenté, mikép kénytelen mindkét urnák lemondási kérelmét elfogadni, sőt azt tüstént beadatni kívánta. Escosura, noha vonakodva, engedelmeskedett, azonban kijelenté, hogy mindemellett is Espartero párthíve marad. Ellenben O’Donne 11 azon nyilatkozatra szorítkozott, mikép a reá ruházott teljhatalmat egyedül a királynőnek köszönheti, s ezért egyedül annak nyújtandja be lemondását. Erre a palotába ment, miután előbb a ministerelnököt arról értesíté, hogy a nap folytában zavarok kiütésétől lehet félni, s hogy ő megtette a szükséges erőintézkedéseket a lázadók legyőzése végett. Espartero csakhamar követé a hadügyminiszert. — Ros de Olano, Serrano, Dulce, Messina, Macrohan tábornokok, szóval mindazok, kik 1854 júliusban O’Donnellt vállalatában segítik, még 12-n beadták lemondásukat. Egy másik levelező szerint Escosura Valladolidbeli visszatértekor, anélkül hogy egyenesen a moderado pártot vádolná az ó-castiliai zavarok előidézésével, igen szigorú rendeletet formulázott ezen párt sajtója ellen. Ezen rendelet a ministeri tanács elé terjesztetett, s heves ellenzésre talált O’Donnell részéről, ki így kiáltott fel: „Ezúttal nemi“ Ezen viszály lehetetlenné téve, hogy a hads belügyminiszerek továbbra is ugyanazon kabinet tagjai lehessenek. Espartéro hiában igyekezett kibékülést eszközölni. Ez 13-án reggeli 3 órakor történt. Espartéro a palotába ment. A királynő kénytelen lévén Espartéro vagy O'Donnell lemondásának elfogadása közt választani, kijelenté, hogy Escosurát akarja elfogadni, azonban mégis 13-án éjjel a palotába összehivá a ministereket, s hiában igyekezett az ügyet elintézni. Espa r tért látván, hogy lehetetlen a kabinet jelen szerkezetét az alkotmány kihirdetésének perczéig fentartani, beadá lemondását, s az összes ministerek követték példáját. A királynő 3 óránál tovább kérte Espartétól, hogy maradjon a kormány élén, de minden kérelme hasztalan volt, s 14-én reggeli 4 órakor elfogadta a ministérium lemondását,s a hadügyministert bízta meg az új kabinet megalakításával. O’Donnell tüstént hozzá fogott a munkához s 9 órakor az uj ministerek letették az esküt. Ezen tények Madridban természetesen mély benyomást tettek. Már 14-én mutatkoztak a kiütendő zavarok előjelei. Számos ügynökök járták be a különböző városrészeket, hogy a népet lázadásra izgassák. Fegyverre szólító iratok szabadon árultattak az utczákon. A nemzetőrség egy része különböző pontokon összegyűlt, riadót akartak venni, de a hatóság ezt meggátolt. San Miguel lemondott az alabárdosok főparancsnokságáról, s tüstént Concha Manuel tábornagy által váltatott fel, ki elfoglalta állomását s a palotában őrségen volt nemzetőr-zászlóaljhoz következő szavakat intézett: „Uraim! Én a palota főnökévé neveztettem ki. Én a világos és nyílt állásokat szeretem; én nem voltam mindig barátja a nemzetőrségnek, de most az vagyok. Önök ismerik a most történő eseményeket, minden a legszorosabb törvényesség határai közt fog végbemenni. Ha hajlandók önök a korona előjogait tisztelni, ezentúl is őrködhetendnek a palota fölött, különben szabadon eltávozhatnak önök.“ Az összes csapatok consignálva voltak. A helyhatóság beadta lemondását, mit Rios-Rosas elfogadott. Szinte minden raktár zárva volt a főbb utczákon. A nemzeti nyomda, a belügyministerium stb. gondosan őriztettek. Lovas , és gyalog czirkáló csapatok járták be a főváros utczáit. A levelező egy ,6 óráról kelt utóiratban írja, mikép a nemzetőrség az összes erkélyeket megszállotta, a Mayor-téren s a főbb utczákon az ágyukat kiszegzé. A járás-kelés meg volt gátolva. Egy jul. 15-diki madridi levél az „Ind. belge“ben következő érdekes, és jó forrásokból vett részleteket hoz:Escosura belügyminister, Castiliából visszatérvén, okát igyekvék adni az e tartományban előfordult események eredetének, s azokat a visszaható pártoknak tulajdonította, említvén szavaiban a mérséklett, conservativ pártokat, a vicalvaristákat (O’Donnell párthiveit) és a carlistákat. Hogy az izgatókat nyilvánosan vádolja , Escosura ugyane gondolatot egy királyi rendelet bevezetésében is kifejezte, mely rendeletnek 14-én kelle megjelenni, mely rendelettel a cortesgyűlés lett volna egybehívandó, végeloszlatás végett, a jezsuiták a félszigetről száműzendők, s az alkotmány kihirdetendő. O’Donnel kijelentette e perezben, hogy neki teljes lehetetlen Escosurával a ministériumban maradni, s erre bekövetkezett a tudvalevő kabinetváltozás. Az „Ind. beige“ madridi jul. 14.ki levelezése az ugyane nap esti eseményekről így szól: Esti 8 óra. A 90 követ szavazata daczára a királynő megtartja az uj kabinetet. A harcz kiütött, a tüzelés a palotánál és a St. Domingo piaczon megkezdetett. Mindenütt torlaszokat állítanak. Egész Spanyolország ostromállapotba helyeztetett; az ezt hirdető rendelet az uj kabinetnek a királynőhöz intézett jelentésével jelent meg, mely ama rendszabály szükségét fejtegeti. Martinez Alonzo polg. kormányzóvá neveztetett ki. A két Escosura testvér a fölkeléshez csatlakozott. — 10 órakor estve. Bejártam a város több részeit. A tüzelés a királynő palotája előtt még folyvást tart. A harcz akként kezdődött , hogy gyalog vadászok, a Pradoról jőve, a palotával szemközt fekvő kir. színházat szállták meg, miben egy nemzetőrzászlóalj azokat meggátolni megkisérte és visszavettetett. A nemzetőrség a város központjait tartja megszállva a belügyministériumot, a Mayor piaczot,az Izidor templomot, az összes oda szakadó utczákat s a házak emelvényeit. Tekintélyes csapattömegek vannak a palotában, a del Oriente piaczon, a franczia követségi palotában , a királyi színházban egyrészt , valamint másrészt a város túlsó végén a Pradon, a cortes-palotában, a hadügyministériumban s a közel utczákban felállítva. Hallatszik, mikép az őrség éjfél táján fog előnyomulni,hogy a nemzetőrséget állásaiból kiszorítsa. San Miguel, a palotai alabárdosok parancsnoka, újólag felajánlotta szolgálatait a királynőnek. A ministerek a királynőnél vannak. A torlaszokon erősen dolgoznak. Három nemzetőrség által lévén megszállva, egy nemzetőr vállalta magára, e levelet a postára vinni. E pillanatban az összes harangok hatalmasan szólnak, hogy a lakosokat házaik kivilágítására intsék. Espartero titkára Gurrea házába vonult vissza. A „Journa des Debats“ szerint a harcz kitörésére azon körülmény adott okot, hogy a cortesgyűlés küldöttsége, mely a nemzetőrség egy osztályának fedezete alatt a conferentiateremben az új kabinet ellen hozott határozatokat s egy uj kabinetnek Espartéro és Madozzal élén tervezett névsorát a királynőnek átvinni akarta, az arra és kiséretére tüzelő sorcsapatok által visszaüzetett. Egy franczia figyelő hadtestnek a spanyol határon felállíttatásáról szóló hírek megvalósulnak. Párisi hivatalos körökben állítják, mikép ez intézkedés csak azért történik, hogy a spanyol fölkelők franczia területre ne léphessenek. A „Const.“ erről így szól: „Azon eseményekkel szemközt, melyek színhelye Spanyolország, szükségesnek hive a franczia kormány, némely elővigyázati rendszabályokhoz nyúlni. A hadügyminiszer néhány ezrednek parancsot osztott , hogy a határhoz közeledjenek, azonban nem 25.000 embernek felállítása forog fönn, mint ezt némely lapok állították.“ Nagyszámú spanyolok, különböző pártokhoz tartozók, hagyták oda 18 és 19-n Párist, Spanyolországba visszatérvén. Ezek közt van Ortega tbik, ki az 1854-ki események után hagyta el Spanyolországot. Azon mai szemlénkben említett jelentés, mit az uj ministerium 14-én a királynőhöz intézett, így hangzik : „Felség! — Miután a győzelem-herczeg elnöklete alatti ministerium a keblében támadt vélemény-különbségek következtében szétoszlatott, s miután felséged a közügyek intézését ama felelős ministerekre bízta, kiknek szerencséjük van felségedhez intézni ezen jelentést, az uj kabinetnek első kötelessége volt, komolyan s részrehajlatlanul méltányolni azon helyzetet, melyre az országot számtalan régi s új okoknak végzetszerü közreműködése s kellemetlen összebonyolodása juttaták; s mely a legveszélyesebb helyzet, melybe az ezen. század kezdete óta merült. A szenvedélyek ingerültsége, az érdekek összeütközése, s a pártok amaz erőszakos küzdelméhez,melyek minden politikai forradalmat kísérnek, csatlakoztak: az 1854. júliusi mozgalom diadala óta minden rendszeres, politikai s közigazgatási törvényhozás hiányai, minden polgári közhivatalnokok megújítása s megváltoztatása, oly fontos kérdések összehalmozódása, melyek megoldást kívánnak, akár társadalmi, akár vallási szempontból, a dynastiai háború föléledése Aragónia tartományaiban, a ragály, az élelemszerek drágasága a monarchia egész területén, a közrendnek kisebb nagyobb mértékbeni gyakori megsértései. Ezen szomorú kép kiegészítése végett nem hiányzott egyéb , mint a legutóbbi fölkelések, melyek kiválólag socialisticus jellemüknél fogva oly nagy mérvben pusztítók a félsziget közepén eső, rendesen oly békés tartományokat, s melyek közöl némelyek, kevesebb számuak ugyan, de nem kevésbbé rettentők, gyors ragály gyanánt más parti vagy benső tartományokra is kiterjedtek. Fájdalmas kötelességünk kimondani, felség! mikép mindazon törekvések , miket az alkotmánykészítő cortes - gyűlés s a lemondott kabinet , az eszély, bölcseség s hazafias buzgalmuk által vezéreltetve, annyi bajok naponkint növekedő túláradása ellen szegeztek, tehetetlenek voltak. Se a parliament jelenléte, tekintélye s közreműködésének , se ama rendkívüli teljhatalmak gyakorlatának, mikkel a legutóbbi kabinet létének végperezéig fel volt ruházva, se a terület tetemes részeiben fenntartatatott vagy újólag felállított ostrom-állapotnak, se a katonai igazságszolgáltatás gyors, példás és szigorú működésének, mely a szükség parancsoló törvénye által alkalmaztatott, nem sikerült mindeddig helyreállítni a társadalmi s politikai fegyelmet, megőrizni a közbékét, s biztosítni — habár csak rövid időre is — az anyagi rend fenntartását. Ezen állandó válságos helyzet nyilván rendszerváltozást kíván a királyság kormányában; egyetértési s kibékítési politikát kíván minden emberek közt, s mindazon pártok számára, melyek az alkotmányos monarchiához csatlakoznak , igazságos, s ugyanakkor elegendő s hatályos fékezését kívánja mindazon zavargási elemeknek, melyek a társadalom mélyében háborognak , vagy annak felszínét megzavarják; végre a köztekintélynek ideiglenes öszpontosítását s hajthatlan egységét kívánja, működését egyszerre minden pontra eszélyesen s mérsékletesen, de egyszersmind erélyesen s elszántan gyakorolván, nehogy ezen működés félbeszakadván, elgyöngüljön, nehogy részbeli s meddő erőfeszítésekben tékozoltassék el; hogy egy hatalmas és üdvös rázkódás visszaadja a tekintély elvének lerontott rugalmasságát; a törvényeknek az azok iránt tartozó tiszteletet, a polgárok legszentebb jogainak az azokat megnyugtató biztosítékot, a népnek az erkölcsi rendet, a monarchiának a belbékét. Felség! Ekkép s nem máskép mentetett már meg több ízben a társadalom maga Spanyolországban, vagy azonkívül kevésbbé nehéz körülmények közt; ekkép, s nem máskép őriztettek meg a nemzetiségek a romlástól. A kormány ama szilárd reményt táplálja, mikép ama főbenjáró rendszabály segélyével, mit felségednek javasol, s azok segélyével, miket csak futólag jelölhetett ki ama sietség miatt, melylyel ezen jelentést szerkeszteni kénytelen volt, lehetséges leend neki, gyorsan elérni ama magas czélt, melyre törekszik, s mely a minden megalakított hatóságnak legszentebb s legfőbb kötelessége által szabatott eléje. Midőn ez neki sikerülendett, a közvélemény jegyezhetlen támogatásával, mely ily értelemben erélyesen nyilatkozik, sietene egy másik nem kevésbbé szent, s nem kevésbbé parancsoló kötelességet teljesítni, helyreállítván a szabályszerű rendet, saját eljárását a cortes-gyűlés ítélete alá terjesztvén, az ország igazgatásában s a parliamentteli viszonyaiban lelkismeretesen gyakorolván azon törvény iránti tisztelet, szabadság-szeretet elveit, miknek felséged jelen tanácsosai egész éltükben őszinte hívei voltak. — Ezen érzelmekkel eltelve s azon okokra támaszkodva, szerencsénk van tiszteletteljesen felséged elé terjeszteni a következő rendeleti tervet. (Aláírás). O'Donnel. Pastor Diaz. Cantero. Los Rios y Rosas. Collado. (Erre következik azon kir. rendelet, melynélfogva az ostromállapot az egész országban kihirdettetik.) Azon rendeletetben, minélfogva az ostromállapot az egész országra kiterjesztetett, s mely Rios- Rosas által van ellenjegyezve, végül kijelentetik, mikép a kormány s cortes-gyűlésnek számot adand, a főhelytartóknak abban adott rendkívüli teljhatalmak alkalmaztatásáról. Olaszország. Nápolyból a „Bilancia“ jelenti, mikép Filangieri tbe Calabria partjait beutazta, egy igen kiterjedt erődítési rendszer létesítését illetőleg vizsgálatokat tevén. Hasonló czéllal foglalkoznak nápolyi mérnök tisztek a határokon, nevezetesen Sera mellett, hol az erődítési munkálatok már megkezdettek. Távirati tudósítások. Páris, jul. 21. Barcellonais. hó 19-ki tudósítások szerint ott a nyugalom ismét helyreállt, a nemzetőrség lefegyvereztetett s feloszlattatott. Junquerában a lázadás kitört. Saragos Sában junta alakult, melynek elnöke Falcon tbik. (E tudósítások részben már magántávirati sürgöny alakjában közölve voltak.) Málta, jul. 13. A „Shearwater“ és „City of London“ gőzösök a tuniszi parton megfeneklett „Spartan“ gőzösnek, mely maga már alig menthető meg, legénységével megérkezett. Turin, jul. 19. A lopvanőszök több tartományokban elharapódznak. Hunyadi a vár fölszabadítására mindenekelőtt a török hajók elriasztását látta szükségesnek. Már Buda, Pétervárad, Szeged és Szalánkemén alatt 200 hajót egyesített, melyeket tűzmentes fedéllel látott el és fölszerelt s válogatott, próbált harczosokkal rakott meg. Csak egy zivataros éjre várt. Ez alatt egy kém lopózott be az ostromlott várba, ki Szilágyinak hírül adá Hunyadi tervét, azon meghagyással, miszerint a török hajók megtámadása peretében maga is a várőrség birtokában levő hajókat készen tartván, vízi támadást intézzen az ellenségre. Július 14-kén indult meg a hajóraj. A Duna jobb partján Kapisztrán kísérte azt kereszteseivel, a balon Hunyadi fedezte lovas csapataival. A török hajók erős lánczokkal voltak egymáshoz, de nem egyszersmind a parthoz kötve. A törökök elbizakodásukban megvetéssel néztek a közelgő magyar hajókra, melyek ágyúval kezdék meg a harczot. Míg a tüzelés folyt, Szilágyi gályái hátulról támadták meg az ellenséges hajóvonalat, mely két tűz közé szorítva nem védhette magát. Az egész török flotta semmivé lett. Csak 30 hajó menekülhetett meg, s az is megrongálva és őrsége megtizedelve, így Nándorfehérvár vízi oldalon föl lön szabadítva. Most Hunyadi és Kapisztrán Zimonynál ütött tábort, a várban az őrség megerősíttetett és maga a fővezér is a várba vette magát. Julius 21-n volt már 15-ik napja annak,hogy Mohammed Nándor 15 nap alatti bevételét fölfogadta. A rongált falak megmászására a török táborban nagy tevékenységet fejtettek ki. Az nap a roham megtörtént. Hunyadi oly merész hadi cselt gondolt ki, mely talán hallatlan az ostromok történetében , — csak azon esetben számíthatott jó kimenetelre, ha minden alvezére, minden katonája a legnagyobb pontossággal hajtja végre parancsait. ______ Hunyadi ugyanis a fellegvárba vévén be magát, a vár falait védő vitézeknek azon utasítást adta, mikép makacs védelem után, egy bekövetkezendő erősebb roham elől rögtön vonuljanak vissza a résekről és falakról, s a város mellékutczáiban egyesüljenek, a török csapatoknak szabad berohanást engedvén a városba.Miután igy a török sereg egy és bátrabb része be lesz csalva , egyszerre rohanjanak ki a mellékutczákból s foglalják el újra a réseket és falakat, míg a magyar sereg másik része a rendetlenül zsákmányra elszéledt törökökre rontson, így a török hadsereg egy része elleend vágva és megsemmisítve a város falai közt. Mindezen rendelete a legpontosabban lön teljesítve. A jancsárok egyik rohama elől az örök mind a mellékutczákban egyesültek. S miután az ozmán sereg e visszavonulást rémületnek vélte,, rendetlenül tódult be a várba, s széledt el a főbb utczákon. Ekkor tűnt fel a hold s a magyar vezér jeladó kürtje is megszólalt a fellegvárban. Az elrejtett magyar vitézek elrohantak. A legelkeseredettebb utczai harcz támadott. Hunyadi leeresztette a fellegvár hídját. A törökök itt vélvén a magyarok kincseire bukkanni, nekirohantak a hídnak, de a kirohanó Hunyadi tömött soraival találkoztak. Egész 21 i kéről 22-ikére menő éjen át tartott a vérengezés a várban. Hunyadi hadi csele csak részben sikerült, mert a csatákban teljes bizonyossággal számítni nem lehet. A törökök sokkal nagyobb számmal tolongottak volt be a várba, mint a magyar vezér gondolta. Még midőn hajnalokon is, bizonytalan volt a győzelem, sőt inkább a török részére látszott hajlani. Ekkor Hunyadinak újabb cselhez kellett folyamodnia. A vár árkait mesterségesen készített gyúanyagokkal hordatta meg, és azokat meggyújtatván, minden oldalról roppant tűz vette körül a várat. A törökök közt általános lett a rémület, midőn minden oldalról lángok által látták magukat körülvétetve. Ekkor rohant ki a felső várból a készen tartott és válogatott harczfiakból álló magyar tartalék. Ez oly eldöntő csapás volt, mikop a törökök többé nem harczoltak győzelemért, csak életük megmentéséről gondoskodtak. 22-ikén délre már egyetlen élő török sem volt a várban, a 20 óráig szakadatlanul folyt csata a magyarok teljes győzelmével végződött. Hunyadi nem akarta üldöztetni a törököt, mert a hosszú, egy pereznyi nyugtát sem engedő viadalban katonái teljesen ki voltak merülve. Azonban e kimerülés daczára a magyarok harczvágya nem ismert határokat. A fővezér azonban azt a parancsot adatta ki Szilágyi által, hogy halálbüntetés terhe alatt se a várból, se a hajókról senki ne merjen csatába ereszkedni a törökkel. A várbeli rendezettebb csapatok meg is zárták a kiadott parancsot. Nem így a fenyítékhez kevésbbé szokott keresztesek. A Száva jobb partján egy dombon vagy öt keresztes jelent meg a török tábor közelében, akik néhány török lovassal összecsaptak. Mindkét részről több-több harczos keveredett a harczba. Kapisztrán a fővezér parancsához tartván magát, átkelt a Száván, hogy személyes tekintélye által utasítsa rendre az engedetlenkedőket. Azonban átkelése csak élesztette a tüzet, a keresztesek száma 2000-re ment már, kik harczba keveredtek. A többi térdre borulva kérte a szent atyát, engedje résztvenniök a csatában. Maga Kapisztrán a népnek ezen ösztönszerű föllelkesedésében a gondviselés intő jelét látván, most maga vezette estve felé csatába kereszteseit. A török az első és második vonalból kivezetett. Mohammed most egy 6000-nyi válogatott lovas csapatot küldött ki, mely a kereszteseket a vártól elvágandó s azokat hátban volt megtámadandó. Hunyadi azonban, ki e mugalmat szemmel tartotta, most kényszerítve volt a keresztesek védelmére kelni. Szintén kibocsátá a várból lovasságát a török spahik ellen. Ez újabb vérengező harcznak, melyben a szultán is baloldalán sebet kapott, csak az éj vetett véget. De a törökök nem tartották tanácsosnak a harmadszori megveretés után a harczot megújítni. Rendben kezdették visszavonulásukat, mely rövid időn a legrendetlenebb szaladássá fajult. Hunyadi az üldözést nem tartotta tanácsosnak. Ismerte ellenfelét, tudta, mikép a török, ha elkeseredett védelemre kényszeríttetik, gyakran a legnagyobb elszántságot fejti ki. így jön kivíva e győzelem, mely azon kívül, hogy a föld akkori legnagyobb hadseregét bonta föl, s megmenté Magyarországot, roppant zsákmánynyal jutalmazta a magyar sereget. 300 ágyú 12 bombavető került Hunyady birtokába. 40 ezer török hulla borította a csatatért. A magyarok vesztese nagy lehetett, kik csak aránylag voltak csekély számmal, de mintegy 60 ezer fegyverest számíthattak. A nándori győzelemmel egész Szerbia megszabadult a törököktől. — De e csata következései közt egy szomorú eseményt is olvasunk a történetben. Hunyady János 20 nap múlva, um. aug. 11-ikén kiadta hős lelkét. A vezér áldozatául esett a csapatja közt kiütött ragálynak. Mint seregéhez hű vezér másnemű veszély közt sem akarván odahagyni jó katonáit, kötelességérzetének esett áldozatul! Nem hagyhatjuk említetten, hogy a legnagyobb magyarnak emlékéről máig sincs gondoskodva! Színházi előadások. A nemzeti színpadon: Tánczcsoportozatok Kobler testvérektől. Ezt megelőzi: „A három politikus szünórái.“ Vígjáték 3 felv. A pesti német színpadon: „Doctor Wespe.“ Lustspiel in 5 Ausz. Duna vízállás, julius 22. 9' 4' 3'' 0 fölött. Bécsi börze, julius 22. (Távirati kötés.) Bankrészvény . . . . . . . 1095 Államkötelezvény 5% . . . • • . — dto 4% . . . . . . — Nemzeti kölcsön 5%.............................84,5/16 1834—diki sorsjegy.................................. 241 1839-diki — ........ 121% 1854-diki 5%.................................. . 105/16 Államvasutrészvény........................... — Éjszaki vaspálya . . Augsburg. . . . . . . . 7* . 102&/g Földtehermentesítési köt................... 767/g Dunagőzhajózás ................................................593 London . ...................................1093 Hamburg . . . ..... . . 753/g Cs. kir. arany . . . . . . . Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS.