Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-14 / 238. szám

a szemfényvesztés elnevezése ráillik. Az ő egész bútorzata egy kisebbszerü asztal a színpad közepén, a két más egylábú kis kerek asztalka, melyeken azon­ban gyertyák nem állanak, míg tehát társai a sze­met számos gyertyák világosságával kápráztatják, az „éjszak bűvésze“ mesterséges kivitelére jellemzően a sötétséggel szövetkezett. Edényei : hengerek, tálczák, boritok, szekrények, tokocskák mind oly szerkezetűek, hogy bennük a legfigyelmesebb szem sem vehet észre praeparaturákat. Ehhez járul még az is, hogy M.­ur nagyobbára minden műdarabját úgy hajtja végre, hogy az álvarázslat csaknem a közön­ség kezében történik, s közvetlen szeme előtt megy végbe , mi a csalódást nagymértékben előmozdítja, mert a közönség egy pillanatra sem sejtheti a fogá­sokat, melyeket a bűvész mutatványaiban használ. Az előadás kezdetén némi balcsillagzat lebegett a művész felett, egyik edénye nem akart fölnyílni, a varázs­pisztoly csütörtököt mondott, de e baleseteket a to­vábbi siker csakhamar eltörölte. Legjobb darabjai voltak : a hármas szövetség ; az indus látcső; az állati polgáriasodás csodái; az ércz-vadászat; a kris­tály-szekrény ; az összefüggéstelen összefüggés és a keleti földiszítés. Előadásaiban német nyelven fejezi ki magát és néha sikerült életekkel mulattatja a kö­zönséget. Kik a mutatványok e nemében gyönyör­ködnek, azoknak M. ur élvezetes estvéket fog sze­rezni. * Megjelent: „No még egyet nevessünk.“ Ere­deti adomák a magyar népéletből összegyüjté V­a­s Gereben. II. füzet. Pesten Kilián György egyetemi könyvárus tulajdona 1856. — Hosszú téli estvéken unaloműzőnek ajánlatos olvasmány. * V­a­h­o­t Imre előfizetést hirdet a magyar írók arczképcsarnokának második műlapjára, melyen kü­lönösen a magyar tudományosság kitünőbb s legin­kább gyakorlati hazai képviselőinek arczképeit ugyan­oly alakban és összeállítással szándékozik közrebo­csátani, mint az első tetszéssel fogadott műlap volt. E papiros­ Pantheon egy nagy folio lapon 40 arczké­­pet tartalmazand. Az előfizetési dij 2 ft 40 kr. göngy­­ben s bérmentesen 20 krral több. Bolti ára 5 ft lesz. Ugyanazon áron megszerezhető a magyar írók arcz­képcsarnokának első lapja is második kiadásban. * Főtiszt, nemes ujfalusi B­u­b­­­a József pozsoni kanonok m. hó 29-kén kora 76 évében meghalá­­lozott. * A dunagőzhajózási társaság összes bevétele augustus hó végéig 4,883,033 ft pp. a múlt évben 6,326,625 ft. utas szállíttatott: 973,893. — Nincs pénz, e tény— honnan venni azt? e kérdés foglalatoskodtatják, s lehet mondani há­borgatják e pillanatban Francziaországot, s a császári kormánynak annál több gondot és aggodalmat sze­reznek, miután az épen az anyagi érdekek ápolását tette feladatává, nyilvánította maga főczéljának. Azon valóban méltán nyugtalanító pénzkicsist nagyrészben, sőt leginkább a mértéken túl menő és szédelgéssel határos iparvállalatok idézték elő , melyek következ­tében tömérdek tőkék lőnek építésekbe s ilyen üzle­tekbe fektetve. Szóval, az anyagi érdekek szerfölött hajhászása, e kiválólag materialisticus iránya korunk­nak,a pénznek és mammonnak bálványozás, az anyag­nak a szellem fölé emelése vonta mint természetes büntetést a pénznek majd minden országban s nálunk is érezhető hiányát maga után. Hogy e bajon és er­kölcsi roszon, mi egyesek nagy erőre kapott s min­den korlátot áthágó pénz- és kincsszomjában s ebből eredő gyarlóságokban gyökerezik, a kormányok min­den bölcsesége, erélye és jóakarata is nehezen és közvetlenül épen nem segíthet — azt az ily viszo­nyokat ismerőknek mutogatni szükségtelen. Hasonló jelenségek legalább kicsiben, fájdalom ! nálunk sem hiányoznak — t. i. a Duna balpartján fekvő szép pesten — hol a kereskedői bukások s részint csa­láson alapuló eridák szintén mutatkozni kezdenek.Mióta Strasser Salamon az ismeretes gazdag s szentes­­­kedő kegyességével és jótékonyságával a közbiroda­lomba magát behízelegni tudó izraelita, ezelőtt mint­egy másfél évvel pár százezer forinttal, mit ily után szerzett, Amerikába elszökött, eddig élő mintegy 12 bukás és eb­da történt nálunk, melyek közöl három­nak szerzői a rajok bizonyosodott csalásért börtönben is ülnek. Sajnos jelensége korunknak!­­ Egy Lesseur nevű tisztviselő az algíri távírdák­nál, egy új távirati eszközt talált fel, melyet a nap­sugarak hoznak mozgásba. Készülete egy vagy több lapos tükörből áll-a nap alacsonyabb vagy ma­­gasb állása szerint, melyek segítségével egy sugár­csoportot föl lehet fogni vagy tovább küldeni,­ s a távoli figyelőnek pillanataik által lesznek észrevehe­tők, így a készület elé állított ellenző a sugarakat vagy felfogja, vagy tetszés szerint tovább engedi menni, s épen a világosság e korlátolt sugározásán alapszik Lesseur úr távirati szókönyve. A jelek rö­­videbb vagy hosszabb villanatokból állanak, melyek úgy idéztetnek elő, hogy az ellenző majd közelebb majd távolabb alkalmaztatik. Daczára annak, hogy e találmánynál a n­a­p játsza a legnagyobb szerepet, az egész mégis igen homályos, s nehezen fog gyakorlatba vétetni. TARCZA: Arany János KISEBB KÖLTEMÉNYEI. II. N népm­ondák és népregék. (Folytatás.) „Szent László füve“ cziméhez a „népmonda“ melléknév van csatolva. Mindemellett nagyon té­vesztett eljárás volna az Ítésztől, ha azt hinné, mi­kép e melléknevet a költő csupán önmentségül ra­gasztotta a czimhez. Azért, hogy valaminek tárgya a népi észjárást, az elbeszélésnek népi kezelését parancsolja, a mű maga nem tarthat jogot arra, hogy a művészi szempontot a bírálatban elmellőz­­zük. A „népiesség“ kedvéért eddig elő sokszor fo­gadtuk a bizarr eszmékkel tarkázott, összefüggés nélkül való műveket előszeretettel, így, hogy töb­bet ne említsek, a népdalok és mondák három kö­tetes gyűjteményében igen hajlandók voltunk sokat példányként tekinteni, mi legkevésbbé szolgálhat példányul. Az egész gyűjteményben rendkívül ke­vés mű van, mely compositio tekintetében a kriti­kát kiáltaná. A nagyobb rész a szeszély és valódi költészet egyes villanatainak tarka vegyülete, s nyilván több egyes műből összetoldozott mozaik. De még a „népiesség“ uralkodó divateszme volt, újdonságuk kedvéért e tarka-barka bokrétákat haj­landók voltunk valódi költészet gyanánt fogadni ! Hogy kül­forma azaz: verselés, me­lódia és nyelv tekintetében e gyűjtemény meg­­becsülhessen, senki sem tagadja; de ideje volna népünk költészetének ez egyes virágaiban is a valódi szépet a költői kinövésektől megkülön­böztetni, s nem csinálni népdalaink és mondáinkból a költészetben egy egé­szen más nemű s külön szabályok alá eső nemet. Azaz emancipáljuk a népdalokat és mondákat is a költészetbe. Hadd nyerjenek nem kiváltságokat, hanem egyenjogot; hadd essenek azok is a szigorú kritika alá! — Kritikánk mezején még temérdek a teendő, mert kritikánk csaknem egy évtizedig vesztegelt, roppant sokat mulasztott el — alig győzi a jelen tüneményeit számbavenni, — holott irodalmunk közel­múltjá­ban igen sok van, mi alapos fölfejlést követel, így adós még kritikánk népdalaink terjedelmesebb, ala­posabb ismertetésével — min legkevésbbé csodál­kozhatunk; mert alig van nehezebb feladat, mint ezen összekevert anthologiába csak némi rendet hozni is. — Pedig csupán e rendezés után lehetne azokat mellészileg bírálni. Azonban addig is, mig e nagy munkára vállalkozó akadna, semmi sem tartja vissza kritikánkat, hogy jelenkori költőink népéletből vett műveit ne ugyan­azon elvek szerint bírálja, mint más költői műveket. „Szent László füvé“-ben kétféle elem adja mint­egy az alaphangot. Egyfelől a népnek gyermekes kishitűsége, másfelől Szent Lászlóban a hit ereje van feltüntetve. A népnek csaknem együgyüségig menő egyszerűsége, babonája, egyes vonásaiban a comicumot közelíti meg, a legnagyobb levertség és gyász közepett; míg a vallásos érzelem, hason­lókép redkivüli egyszerűséggel de egyszersmind magasztosan nyilatkozik. A pestis által megfogyat­kozott, hite vesztett nép azt hiszi, mikép a po­gány ősök Istene bünteti őket, miért hagyták el őket a keresztények istenéért. — A királyhoz fo­lyamodnak , állítsa vissza az elhagyott vallást, mert az uj hit Istene rajtok nem segít. Az össze­gyűlt nép megjelen a király elött, s szószólója a gyermekességtől csak a józan okosság és higgadt­ság által különböző okoskodásban adja elő szép rendben az ország nyomorát s a nemzet közmeg­győződését, mely szerint a pestis megszüntetésére nincs más mód, mint a régi hit helyreállítása. Igen szép, költői s a vallásos hit természetének mély is­meretére mutat , hogyan czáfoltatja meg Arany a királylyal a népszónoknak okoskodásait, melyekre az összegyűlt nép helybenhagyását adja. A király nem czáfolja pontonként az előadottakat. Sőt nem is okoskodással felel, hanem összetette kezét, hogy reszketett belé. És nagy indulattal az égre emelé. Maga is felnézett, mindenik láthatta, Mert egész fejével őket meghaladta. Buzgó könyörgésében arra kéri Istent, teremtsen csodát e nép vakságának kigyógyítására, mely csak akkor hisz, mikor lát, Az Isten látást mutat a ki­rálynak a megnyílt égben. A nép pedig bámul a kegyes királyra, Hamutól megőszüikt fedetlen hajára, Nézi, nézi, hát csak azon veszi észre Hogy világosság száll a király fejére. Megdöbbent a mellük, hajuk felborzadott, Egy szilaj hidegség a szivükhöz futott, Térdre hulladoztak és úgy könyörgenek A nagyhitű király erős Istenének. Itt igen szépen van felmutatva a vallásos érze­lem természete, mely nem okoskodásokból szülem­­lik, hanem hasonló érzelmek által indiltatik meg­ Az isteni kijelentés következtében Sz. László nyi­lat vesz elő, fellövi azt a nép szeme láttára, s midőn a nyíl a földbe fúródik, annak kopotyája alatt két falevélt találttak. Ez a keresztfű, melyet ekkor Sz. László füvének neveztek el, annak emlékére, hogy e gyógyfű elűzte a pestist a nép közöl. Az egész műben a király és nép között oly vi­szony van feltüntetve, mint apa és gyermek között, inkább azon patriarchális viszony, mely Izrael népe és prófétái közt létezett, mint a politikai. A tárgy­nak e felfogása tényleges-e, vagy ugyane tárgyat lehetett volna-e más felfogással oly szépen vinni ki, azt nem igen nehéz eldönteni. Lyraibb elemek­kel, phantastk­usabb leírással c ma kétségtelenül nem lesz vala népmonda, hanem legenda a német romanilk­usok ábrándos modorában, mely modornak nálunk is voltak képviselői. Annyi bizonyos, hogy azon patriarchális viszony, melyet említünk, a nép naivitása, s a király áhitatossága, az egyszerű elő­adás nélkül elveszett volna. A műnek más színe, hangja, s maga a mű egészen más lesz vala. Arany épen nem könnyebb oldalát fogta a tárgynak , mi­dőn annak oly egyszerű színezetet, hangot adott. Az egyszerűség öszhangjával hatni épen oly ne­­héz, vagy tán több erőt követel, mint zajos han­gokban, dissonance-okkal, vagy kevert kirívó szí­nekkel ragadni meg a figyelmet. A festészetben ép oly művészet az egyszerű composition gyöngéd ecseti érintéseket mesterien vinni ki, mint erős vo­násokban rajzolni. Az általunk vizsgált mondában a pestis leírása, a nép járulása a király elé, s ennek vallásos buzgalma mind bevégzett részletek, de egyiken sem látszik meg , mintha a költő valame­lyik részletre fordította volna kiválóan erejét az egész föláldozásával, így a pestis leírását tehette volna ragyogóbbá, terjedelmesebbé, de e miatt az arányosság szenvedett volna. Tudom, hogy sokan aránylag kevés figyelemre méltatják Arany e művét, mivel tárgyában nem fes­tetik valami erősebb szenvedély, s általán az egé­szen nincsenek kirívó színek; — de a műben ki van fejezve az, a­mit az író akart, nemcsak hanem igen megfelelő módon van kifejezve, s ha nem mondom is, hogy annyi jeles művei közt az elsők közé számítandó, legalább föl kellett hívom a figyelmet azon szerény szépség ibolyájára, mely e költeményben rejlik. A „monda“ név az előadás menetének egyszerűségét igazolja, de a compositió kereksége, öszhangjára nézve semmi elnézésre, kí­méletre sem szorult. — A­mi az elbeszélést illeti, arra nézve áll jellemzésül az, mit előbbi czikkemben általánosságban mondok. Nem mehetek át e népmondáról másra, a nélkül, hogy azon egy két megrovást ne említsem, melyet Erdélyi Arany nyelvére nézve lelt. Arany egyik legerősebb oldalról van megtámadva, ha nyelvében akarunk hibát találni. — Ő felhasználja mind a nép ajkán jelenleg élő, mind a régi írók által használt nyelvet , é­s nagyon jól szét kell néznünk, mielőtt I részben egy vagy m­ás kifejezési hibának monda­nánk vagy benne különczködési hajlamot keresnénk. Épen „Szent László füvé”-ből idéztetik, mint szo­katlan e kifejezés : De nem hallgatá meg a felséges Isten Véres háborúkban mivel kedve nincsen. Erdélyi szerint a „kedve nincsen“ helyett „ked­ve nem telik“­ volna helyes. Azonban nincs-e joga AUSTRIAI BIRODALOM. B­é­c­s, oct. 9. 0 császári királyi Apostoli Fel­sége névünnepe a birodalom minden pontján és mindenütt a­hol austriaiak laknak együtt, örömmel üdvözölt alkalmat szolgáltatott hű alattvalói érzü­let nyilvánítására és ájtalos egyházi ünnepé­lyekre, melyek számos helyütt jótékony cseleke­detek által kiváló ihletet nyertek. A koronaországi fővárosokban a reggeli ünnepélyen, az austriai egyház fő papi méltóságai által tartatott isteni­tiszteleten, a helytartó urak s a katonai, polgári és községi hatóságok főnökei vettek­­ részt. Estve a színházakban (részint már az első estvén is) a szép nap magas jelentősségéről . Felsége arczképe előtt mondott megfelelő üdvözlő szavakkal s cso­portolatokkal történt megemlékezés. Ezen színházi díszünnepet I­s­c­h I b­e­n e cs. fenségeik Ferencz Károly, Lajos Victor főherczegek, továbbá Ká­roly bajor herczeg ő fensége látogatása is emelte. Triestben e szép napot a cs. k. hadi­tengerészet is méltóképen megünne­pelte. A Maggia öbölben horgonyzó „Schwarzen­berg“ fregaton Te Dcum tartatott, melyen főher­­czeg Ferdinánd Miksa öcs. fensége tábor­karával együtt jelen volt. Veronában a csá­szári névnap a lombard-velenczei királyság főkor­­mányzója gr. Radeczky tábornagy s vele együtt az összes kát. és polgári hatóságok által a székes­­egyházban ünnepeltetett meg. B­r­ü­x­e­n­b­e­n az újonnan épült polgári kórház, mely a cs. k. Apos­toli Felsége születésnapján megnyittatott, legma­a­gabb névünnepén egyházilag is fölszenteltetett. Majnai Frankfurtban, Mainz és Ulm­­b­a­n stb a helyőrségek kivonulásával és egyházi szer­tartásokkal ünnepelték e napon. Bel­g­r­á­­d­o­n ez ünnepre az austriai követségi kápolná­ban Te Deum és nagymise tartatott, melyen az itt tartózkodó idegen consulok s több szerb főhivatal­nokok teljes díszben megjelentek s később a cs. k. főconsulnál tisztelegtek. Belgrád dombtetőiről s a Szávapartról az austriai túlparton hat határőr­zászlóalj vala látható egy fél ágyuteleppel, melyek az austriai consulsági épület irányában sorfalat ké­peztek. Ugyanekkor érkezett meg Zimonyból gr. C o r o n i n i e excja és számos zimonyi vendég, kik ágyudörejjel üdvözöltettek. Ezután az e czélra állított sátori kápolnában isteni tisztelet tartatott, s a Te Deum alatt a zászlóaljak üdvlövéseket tettek. E szertartás után a szerb és török katonai zenekar az austriai néphymnust játsza.Később meg­érkezett a szerb fejedelem­­ fensége is teljes egyen­ruhában, és személyesen vitte meg szerencsekivo­­natait az austriai consulhoz. Az egész ünnepély folyama alatt egy austriai hadigőzös teljesen fello­bogózva állt a Száva közepén. Bécs, oct. 10. Hildegarde Főherczegasz­­szony , császári fensége tegnap est­e Mura melletti Bruckból, hol ö­cs. fensége a modenai herczegasz­­szonynyal találkozott, Bécsbe visszaérkezett. — Otto Görögországi király ö felsége hirsze­­rint holnapután Münchenen át, Athénébe vissza­­utaztában Bécsbe váratik. — Gr. Radeczky m nagy lombardvelenczei fő­kormányzó , excsa nemes Terraghi Gyula szám­­üzöttnek a cs. k. államokba büntetlen visszatérést s a vagyonára vetett zár megszüntetését megen­gedte. — Velenczéből írják, miszerint a Sz. Márk palota a Márk téren Sándor orosz császár ö­esge számára naponkinti 4000 frankért kibéreltetett. KÜLFÖLD. Anglia, London, oct. 8. A „Times“ párisi levelezője szerint a nápolyi király kevésbbé hajlandó, mint valaha, engedményeket adni, Orosz­ország rokonszenve bátorítván elhatározásában. A nyugtalanság folyvást nagy, s a Francziaországban tá­madt pénzkicsis tekintetéből Nápolyban két­ségkívül azt hiszik, hogy semmi dem­onstrátiótól sem kell félnie Franc­­iaország részéről. Hihetőleg e tárgyban még semmi határozat sem hozatott, s bizonyos, mikép Napóleon császár semmi olyat sem hajlandó tenni, mi az olasz elégületleneket saját kormányaik elleni fölkelésre bátoríthatná fel. A császár visszatérése óta tartatott minister taná­csokban eléggé kijelentetett, mikép egyetlen oly lépés sem fog létetni, mely katastrophát idézhetne elő , vagy a nápolyi dynastiát veszélyeztetné. Ezért most még az is kétségessé lett, hogy a Ton­donban összegyűlt hajóraj a nápolyi öbölbe fog-e küldetni, mivel jelenléte ott kétségkívül el­lenséges manifestatiónak s az elégületlenek felbá­­torításának tekintetnék. A brightoni városházban múlt hétfőn mee­ting tartatott a dunai fejedelemségek egyesítése ügyében. Miután több beszédek tar­tattak, a meeting öszhangúlag elhatározá, mikép a királynőt egy kérvényben arra kérendi, hogy kor­mányának parancsolja meg, mikép egész befolyását használja fel ezen egyesítés létesítése végett. Frimneziaorszag. P­á­r­i­s, oct. 8. M­a­g­n­e pénzügyministernek a császárhoz intézett jelentése, mit már említünk, igy hangzik : „Síre! Azon perezben, midőn az 1858-ki budget alkatrészeit el kell rendeznem, hogy azokat az ál­lamtanács bírálata alá vessem , felséged parancsai értelmében eléje terjesztem a folyó év azon főese­­ményeinek rövid átnéz­etét, melyek azon általános szempont meghatározására szolgálhatnak, melyből bevételi é­s kiadási előszámításainkat kell szabá­lyoznunk. Azon viszonyok, miken keresztülmentünk, igen nehezek voltak, hogy úgy szóljak, minden bal­eset egyszerre rohant meg bennünket: háború, cholera, árvizek, huzamos drágaság. Más időkben ezen bajoknak csak egyike is elegendő volt arra, hogy a munka a gazdagság kútfejeit kiapaszsza, az államban nyugtalanságokat idézzen elő, s egyszerre mind a köz-, mind a m­agánvagyonokat veszélyez­tesse. A ránk nehezült csapások összetalálkozásánál attól lehetett félni, hogy legalább a bizalom meg fog ing­attatni, s hogy a kereskedés és ipar összes tevékenysége a kincstár jövedelmeinek tetemes ke­­vesbülését idézendi elő. A nagyon számos balesetek kétségkívül megszomoríták felséged szívét, azon­ban ezen fájdalmas megpróbáltatás daczára az igaz­ság s hon minden őszinte barátjának örömmel kell elismernie azon a históriában talán páratlan tényt, mikép hála a felséged által gerjesztett bizalomnak, sohasem volt a biztonság teljesebb s a rend tökéle­tesebb, sohasem fejlett ki inkább a nemzeti tevé­kenység, sohasem volt oly gyors a közjövedelmek Szaporodása. Különös! A helyzet bonyodalmainak csak maga a jóllétből, s némileg a bizalom túlbi­­zottságából kelle eredniök. Szerencsés szükségnél fogva a kormány törekvéseinek oda kelle irányoz­­tatniok, hogy az általános buzgalom ne felbátorít­­tassék, hanem fékeztessék, s a nyerészkedés is­métlett figyelmeztetések által eszélyes előrelátás határai közt tartassák. A folyó hudgetek folyama, a hitel, a bank, a kincstár képezik ama pontokat, miken legerősebben összetalálkoznak s nyilvánul­nak azon jelek, melyek valamely meghatározott perekben az ország gazdászati helyzetét jellemzik, s erejének legpontosabb mérvét szolgáltatják Az 1854- ki budget épen most szabályoztatik. Annak a múlt évben közzétett ideiglenes helyzete 100 mil­liónyi kiadási többletet tüntetett föl. Ezen deficit a végleges számításban 73 millióra szállott le. Az 1855- öi budget be van végezve. Méltán remélhető, hogy ezen pénzügyi terv deficitje nem menend többre 50—60 milliónál. Ezen összegek kielégí­tőknek fognak látszani, ha azokat összehasonlítjuk az­­ előbbi év közép elégtelenségével, mely nem kevesebb mint 80 millióra megy föl, s ha tekintetbe veszszük ama roppant terheket, miket a közcsapá­­sok, egészen eltekintve a háborútól, az 1854 - 55-ki szokásos költségszámításokra raktak, s melyek igen tetemes- kiegészítő-hiteleket (1854-re 123­, s 1855-re 172 milliót) tettek szükségesekké. Ezen aránylag kedvező eredményeket a közvetett bevé­telek rendkívüli növekedésének lehet köszönni, mely a múlt évben 65 millióra ment föl, nem szá­mítva ide az uj adókból eredt 33 milliót. Soha, még a legszerencsésebb befolyások alatt sem nyilvánult oly szembeszökőleg a nemzet termelő ereje. Vájjon az általános műtárlatnak tulajdonított lendület meg­szűnt­e 1856-ban ? Ezt hitték s állíták, azonban egészen alaptalanul. Valóban a bizonyítvány el­döntő volt. Ha az 1855-ki eredményeket alkalmi oknak lehet tulajdonitni, úgy — mi nagy erőfeszítés után mindig történik — a haladás rögtön megálla­podott s az 1856—diki eredmények megfogy­tak, sőt még az 1845—kinél is alább sülyedtek volna. Örömmel mondhatom, mire­ hogy ellenkező­kép történt a dolog. Nem csak hogy az 1845-ki összeg el van érve s túlhaladva; nem csak hogy, legalább eddig, az 1855-ki rendkívüli mérv el van érve, hanem a folyó év első hónapjai, a múlt év megfelelő hónapjaihoz képest tetemes fölösleget szolgáltattak számunkra. Az csupán az első félévet illetőleg, 1854-et összehasonlítva 63­, s 1855-et összehasonlítva szinte 26 millióra megy föl. Az augustus hónapot illető összehasonlítás ugyan ke­vésbbé kedvező, de ez jelentéktelen tény, s azt azon előre tett fizetésekből lehet kimagyarázni, mikre 1855 augustusban az uj tized alkalmazásátóli meg­menekülés iránti óhajtás adott alkalmat. Egyébiránt ezen részbeli veszteség csakhamar helyre lesz pó­tolva. A beérkezett jelentésekből septemberre oly többletet lehet remélni, melly 12 milliónál többre me­nend. Szóval a régi adók eredménytöbbletei s azuj adók jövedelme, a budget előszámításaival összeha­sonlítva az 1856-iki 9 első hónapot illetőleg, mintegy 72 milliónyi többletet képeznek Ezen összeg fon­

Next