Budapesti Hírlap, 1856. december (279-301. szám)
1856-12-04 / 281. szám
December 4,1856 Pest. Csütörtök, 281. Megjelenik e lapranáru.pia ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.EIőfizetéste dj : Vidékre : fé 1 évre: 10 frt, évregyedre : Sírt. Helyben: f816 tie: 8 frt, évnegyedre : 4 frt. ,-r- A hírdetések ötször hasíbzott «orának egyszeri beiktatásáért 6 kr,többszöriért pedig 4 kr számíttatik.— Egyesszám 20 pfer. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: 1856-ik évi november decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár-épület, földszint. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége sajátkezűség aláírt okmány által edelstadti Allnoch Alajos, Buda hősi védelménél elesett 23. sz. gyalogezredezredes és parancsnok különös érdemei elismeréséül, annak özvegyét, edelstadti Allnoch Aloiziát és hátrahagyott négy, Malviné, Victor, Ozvald és Alajos nevű gyermekét az austriai birodalom bárói rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 23-ki legfelsőbb határozata által Tuttinger János segédet a cs. k. törlesztési-pénzalap-igazgatóságnál, ötven évi hű és sikeresszolgálatai legkegyelmesb elismeréséül,, a koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 20-án Triestben kelt legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megparancsolni méltóztatott, hogy Rha János rajetzi trencsénmegyei lelkésznek, az 1856. ápril 26-iki ottani tűzvész alkalmával e mezőváros temploma, plébániája és egyéb megkímélve maradt részének megmentése körül tanúsított feláldozó és sikeres tevékenységéért valamint a tűzvésznél károsultakról jótékony gondoskodásáért, neki a legmagasb megelégedés kifejezése tudtul adassék. a cs. k. Apostoli Felsége a Laibachtól Adelsbergig vezető vaspályarész építése körüli érdemteljes működések legkegyelmesb elismeréséül f. é. nov. 20-ki legfelsőbb határozata által 6 heg a lovag ministeri tanácsosnak , az államvasútvonalépítések központi igazgatójának, legmagasb megelégedését nyilvánítani, továbbá Fittiinger Jánost, a vasútépítési központi igazgatóság felügyelőjét, a Ferencz József rend kis keresztjével, aztán Czermák Vilmost, a nevezett központi igazgatóság főmérnökét és Arcari János czimz. főmérnök s építési vállalkozót, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége sajátkezűség aláirt okmány által Niebauer Ernő osztálytanácsost a cs. k. külügyministeriumban, mint az austriai császári harmadosztályú vaskorona rend lovagját, e rend szabályaihoz képest, az austriai birodalom lovagi rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. A velenczei helytartó ur ő excja a belügyminister ur ö excjához következő távirati sürgönyt küldött: Berencze, dec. 1. A nagy regatta , mely Ő Felségeik tiszteletére megtartandó volt, a közbejött viharos idő miatt legközelebbi vasárnapra halasztatott. Ma délelőtt Császár Ő Felsége audientiákat adni s azután a heves szélvész és hózivatar daczára a Manin-intézetet,az apáidat, a polg. kórházat és a del Censo igazgatóságát megszemlélni méltóztatott. Pest, dec. 3. I. (Politikai szemle.) Az „Oesterr.Corresp.“ ma megjegyzi, miszerint egy oly jegyzék, melynek eredeti vagy fordított szövege a lapokban legközelebb elterjedt, s melyet Thouvenel és Butenieff orosz követek Konstantinápolyban együtteesen kézbesítettek volna a portának, nem létezik. Ha mindjárt a franczia nagykövet kérdést tett is az érintett irányban a magas portával, s az orosz képviselő hasonló értelemben lépéseket tett, de a portaministeriumnak ismeretes alapos és ígyavatott válasza után ez előzmények mér csak kortörténelmi érdekkel bírnak. Szultán e felső kormánya méltán elveté a függői differenciák egyoldalú eldöntését, s azt a hatalmak közös elintézése alá utasítá. „Alapos reményünk, — így végzi az Ö. C. helyreigazító sorait, — miszerint ez után egyesség jövend létre és ekkép a f. é. mart. 30-ai békeszerződvény minden határozmáyaiban végre fog hajtatni.“ E czáfolat említlenül is magában foglalja azon másik szintén hamar elterjedt hírnek légből kapott voltát is, mely a franczia követ említett lépésének ultimátum jellemet adott, s a franczia flottának a Bosporusba visszamenetelével fenyegetődzött. E hír különben is magán hordá valótlansága bélyegét. Ha kivált az „Indép. beige“ által több nap óta mind határozottabban ismételt hírnek hihetni, az említett elintézés csakugyan congressus útján fogna történni. E lapnak minden oldalróli tudósításai a congressus tartását mint végleg elhatározott tényt jelentik , mint a melyhez már Anglia és Austria egyezése is meg volna nyerve. Csupán az értekezletek ideje és helye iránt volna még eltérés, Oroszország Párist ajánlván, mire nézve Anglia és Austria egyezése még hiányzik. A londoni „Presse“ a congressustartás iránti megegyezést mint formaszerinti positív tényt jelenti. Azonban a dolog még sem látszik annyira egészen minden kétségen fölülinek. Már régebben említek , s most ismételve látjuk a lapokban , miszerint Oroszország , ha Belgrádra nézve engedne is, azt bizonyos kárpótlási föltételek alatt tenné. Mik legyenek ezek? határozottan nem tudni, de már magát a mart. 30-diki békepontjai teljesítésének új feltételhez kötését oly körülménynek tartjuk, mely nem felel meg a más részrőli határozott követelésnek, am a béke minden pontjainak feltétlen teljesítése iránt. A „N. Pr. Z.“ sem tartja a congressustartás kérdését már oly dönthetlen ténynek. „Ha a„Press“(fönnemlített tudósítása valósulna,úgymond ama lap, akkor lord Palmerston kormánya újabb diplomatiai megverettetést szenvedett.De mi részünkről úgy hiszszük,hogy a congressus kérdése még nincs eldöntve. Törökország ugyan késznek nyilatkozott, Austria is kilátást nyújtott rá, hogy a vitakérdések congressus elé vitelét nem ellenzendi. De Anglia még nem adta egyezését, noha az új viszonyok Északamerikában Palmerston lordra nem igen fognak minden befolyás nélkül maradni, mint ez már többször említve volt.“ De más oldalról is kétségbe vonják a congressus tartásának fennemlített végelhatározását, sőt azt erősítik, hogy a londoni kabinet egy a tuileriákhoz intézett jegyzékben újólag kijelentette, miszerint Anglia határozottan követeli, hogy a beszszarábiai határvonal úgy , mint a párisi békekötvényben megállapíttatott, okvetlen kitüzessék, s csak ha Francziaország e nézletmódot magáévá teszi, lehet Anglia hajlandó ez és más kérdések formaszerinti elintézését, melyekre nézve az aprilszövetségesek előre meg fognak egyezni, egy új congressusra bizni. Ennyire terjednének eddig úgy a londoni, mint a bécsi kabinetek részérőli nézetmódosítások, míg ellenben Napóleon császár az angol részről femnkijelölt nézletmódhoz járulni még folyvást vonakodik. A „Patrie“ ma hosszas czikket szentel a porosz trónbeszédnek, kivált ama részének, mely a neuchateli ügyre vonatkozik. E lap a Poroszország részérőli erőszakos rendszabályok használata ellen nyilatkozik. Szerinte Schweiznak Neuchatelhezi felségi jogát nem lehet kétségbevonni, noha azok mellett léteznek a porosz királynak is oly különös jogai, miket Európa bizonyos fokig elismert, de amiket a neuchateliek tagadnak. A „Patrie“ úgy találja, hogy Neuchatel helyzete nagyon hasonlít Belgiumnak 1830—1832-iki helyzetéhez. Akkor a hatalmasságok közbeléptek, hogy a hollandi királyt igényérők lemondásra bírják. A „Patrie“ bizonyosnak tartja, hogy a jelen viszály nem fegyvererővel fog eldöntetni, hanem alkudozások útján. Sydow porosz követ a schweizi szövetségnél nov. 27-n új audientián volt Stampfli szöv. elnöknél, s ismételvén kormánya kivonatait, és sajnálatát fejezvén ki, hogy azok nem teljesíttettek, kijelente mikép parancsot kapott Siegmaringenbe elutazni. Berni tudósítások szerint Stampfli azt felelte volna, hogy ha eddig az egyesség nem sikerült, annak kizárólag Poroszország oka, megfordítván a kérdést és a főkérdést egy másodrendűnek rendelvén alája, vagy legalább megtagadván azon világos biztosittást, mit a szövetség joggal kíván, mielőtt a foglyokat szabadon bocsátná. Mint látjuk, e kérdés még folyvást a régi circulusban mozog. A Marilley-ügy, melyre még bizonyosan emlékezni fog az olvasó, s mely Freiburg kantonban a polg. hatalom és egyházi tekintélyek közt Marilley püspök miatt keletkezett, végre kiegyenlíttetett egy rendelet által, melyet a freiburgi nagytanács Földtehermentesítési kötelezvények. Magyarország lakóit, adósait és hitelezőit bizonyára érdekelni fogja annak tudása, hogy legfelsőbb helyen mily jogelv állíttatott föl a földtehermentesítési kötelezvények elfogadására nézve? Mert ismeretes előttünk azon körülmény, mikép azon hitelezők, kik 1848-dik év előtt tett pénzkölcsöneik kielégíttetése végett az 1854-dik évi jan. 46-diki cs. k. nyilt parancs értelmében a földtehermentesítési kötelezvényekre utaltattak: ezen kötelezvényeket egyrészt névszerinti értékben nem akarták elfogadni, másrészt pedig csakhogy az ily kötelezvények általi kielégíttetést kikerüljék, a hirdetvényi határidőkre meg sem jelentek. Ebből sokféle kellemetlenségek, pörök és nehézségek származtak, mind a kötelezvényekre, mind a felekre, mind a bírákra nézve. A kötelezvények tudniillik a hitelezők ezen makacs vonakodása által ingadozó értékűvé váltak; az úrbériséget vesztett földesurak azon veszélynek voltak kitéve, hogy a kárpótlás rájok nézve majdnem illusoriussá vált; a bírák pedig, minthogy az 1854-dik január 16-ról kelt s különösen a magyarországi urbériséget vesztett földesurak kárpótlását tárgyszó cs. k. nyiltparancs által kijelölt határozmányok 30—43— 44-dik §-ával az elfogadásra nézve csak engeteg szabályokat tartalmaztak, a vonakodó feleket nem kényszerithették a kötelezvények elfogadására. Hogy mindezen nehézségek a méltány és valamint a birodalom köz- úgy különösen Magyarország érdekeinek igényei szerint oldathassanak meg, a magas ministerium, mikép a bírod, tövénylap LIV-ik darabjában olvasható, a kényszerű elfogadá sevét mondta ki. Azon nevezetes rendelet következőleg hangzik: „Az 1816. nov. 11-dikén kelt legfelsőbb elhatározással adott megbízás alapján, a bel-, igazság- és pénzügyi ministeriumok azon kérdés eldöntése végett : várjon és mennyiben lehessen az urbériséget vesztett földbirtokosoknak, hitelezőiket ezek akarata ellen is az 1854. január 16. és 1856. jan. 1-jén kelt legfelsőbb nyiltparancsok értelmében a kárpótlási tőkére utasítani ? — rendelendőnek találták a következőket: Az 1856. jan. 1. és 1854. jan. 16-diki legfelsőbb nyiltparancsok értelmében, s ezen legfelsőbb nyiltparancsok egyes határozatainak összefüggésében fekszik, miszerint azon hitelezők, kiknek utalását az adós az 1854-dik évi január 16-án kelt nyiltparancs 30-ik §-sa s az 1856. jan. 1. napján keltnek 29-ik §-sa értelmében kellő módon és időben kérte, — ezen nyiltparancsok határozataihoz képest s az idézett szakaszokban foglalt megszorítások mellett, világos vagy hallgatag bejegyezésük nélkül is, az 1854-dik jan. 16-diki nyiltparancs 46-dik, s ugyanazon év és hó első napján keltnek 45-dik §-sában előszabott sorrendben, a földtehermentesítési tőkére, a földtehermentesítési kötelezvények névszerinti értékében, utalandók legyenek. Ugyanez áll a be nem táblázott, valamint a betáblázott hitelezőkre, s az utóbbiakat illetőleg az 1854. jan. 16-dikán kelt nyiltparancs 30-dik, s az 1856. jan. 1-én kelt nyiltparancs 29-ik §-sában említett esetekben akkor is, ha ők ezen nyiltparancsok 44. illetőleg 43. §§. értelmében kijelentették, miszerint ők az adós ingatlan javára nyert elsöbbségi jogukkal, a tárgyalás alatt levő kármentesítési tőkét kizárva, megelégednek.“ * Eligazodás és tájékozás végett ezen fontos rendelet záradékait s különösen az 1854-dik év január 16-ki nyilt parancs 30-ik §-ában kijelölt s itt is föntartott megszorításokat illetőleg, szükségesnek tartjuk megjegyezni , hogy valamint az idézett cs. kir. nyiltparancsok, úgy ezen legújabb miniszeri rendelet hatálya sem terjeszkedik ki azon hitelezőkre, kik valamely magyarországi, de a császári birodalom más tartományaiban is birtokos földesurnak kölcsönözvén, — ezen pénzkölcsönt ama más tartományban fekvő jószágra tábláztatták be, vagy a fizetés helyéül átalában nem Magyar-, Tót- s Horvátországot és a temesi bánságot tűzték ki. Egyébiránt azon esetekben, a midőn valamely hitelező, bizonyos kölcsönből származott adósság kifizetésének helyéül nem jelöltet más austriai tartományokat s a fizetést az adóssági szerződvény világos tartalma , vagy szövegzetének önmagából folyó értelme szerint is, csak a magyarországi javakra kell s lehet magyarázni, — az 1854. január 16-diki cs. k. nyiltparancs 26-dik §-ának értelmében , a tűkére való átutalást maga az adós is kérheti, s sz. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. 1 É (előfizethetni helyben: aiap kiadó hivatalban, Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint; v 1 d f k en minden es. kir. postahivatainál. — Előfizetést tartalmazó levelek a csim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mell itt a pénzzel együtt bé mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók, elfogadott. E szerint Marilley szabadon visszatérhet Freiburgba. Egy lap lázadási kísérletről tesz említést, mely Siciliában mutatkozott volna. E hírről semmi más lapban semmi említést nem találunk, s így annak valósulását még be kell várnunk, a hitelező, — lett légyen bár követelése betáblázva avagy nem — a földtehermentesítési kötelezvényeket tartozik névszerinti értékükben elfogadni. Az 1856. január 1. napjáról kelt cs. k. nyilt parancs , a mire ezen ministeri magas rendeletben többször létetik hivatkozás is az erdélyországiakat illeti, — a miből következik , hogy a földtehermentési kötelezvényeknek név szerinti értékben való kényszerű elfogadása, az erdélyi urbérvesztett földesurak hitelezőire is áll. Ismételjük, hogy ezen magas miniszeri rendelet nem csak azért fontos különösen ránk nézve, minthogy számos nehézségeket megoldott, s a földtehermentesítési kötelezvények hitelét megszilárdította, hanem a magyar földbirtokra nézve is, mit a bírói végrehajtások rohamaitól, a teljes széttagolástól megmentett. Midőn az 1847/g-diki országgyűlés s dicsőségesen uralkodó Felséges Fejedelmünk egyképen a moratorium sorompóit felállíták, ez által azon nagylelkű, nemes és szükségszerű czélt tűzték ki, miszerint azon földbirtokos osztály, mely az urbériség elvesztése által különben is váratlan és súlyos helyezetbe jutott , mindaddig, míg némi erőpótlékhoz nem jut, birtokviszonyaiban ne zavartassék, vagy azokból ki ne vetkőztethessék. Márpedig ha a földtehermentesítési kötelezvények kényszeres elfogadása ki nem mondatik, ha a hitelezők nem köteleztethetnének arra, hogy azokat névszerinti értékükben fogadják el, valamint az úrbéri kárpótlás merő álompénzzé vált volna, úgy a moratóriumnak nem lenne semmi politikai s nemzetgazdászati jelentőssége. S ez az, mi a jelen nagy fontosságú miniszeri rendeletet oly messzeható horderőben, s oly nemzeti érdekben tünteti föl előttünk. Nagyvárad, novemberben. Sőr. A birtokviszonyt országunkban annyi századon keresztül, (azzal a különbséggel, hogy egyetlen kardvágással meg nem oldathatott) méltán hasonlíthatnék a gordiusi csomóhoz, melyet a hűbéri viszony elkezdett, kötőleg és göbtözőleg bonyolítani,,a földesúri és jobbágyi jogos és jogtalan követelések, egy egy göb megoldásával, vagy megtoldásával az időszakonkint megzavart „sicuti possidetis“ elvére fektetni, az annyi tökélyekben és hiányokban kifejtett helyhatóság pedig a törvény valódi tiszteletével a felek jogos érdekében kiegyenlíteni, nem ritkán azonban saját jogtalan érdekében még jobban bezavarni. A birtokviszonyrendezések calamitása a hűbér eltöröltetett, a magas kormány milliók óhajtásának eleget téve, a birtokviszonyok stabilis rendezését és tisztába hozatalát törvényileg megrendelte, s a századok óta fennmaradt gordiusi csomónak — nem kettévágó, — hanem szabályszerű fel- és megoldására az úrbéri törvényszékek felállíttattak. Hogy mit századokon keresztül, több millió kezek göböztek és kötöztek, törvényesen, a felek jogos érdekeivel egybehangzóig csak hosszabb időn keresztül, kombinált eljárással, lelkiismeretességgel és ernyedetlen szorgalommal lehet megoldani, arról mindazon érdekelt felek úgy hiszem meggyőződtek, kik a mi bonyolódott, több kétes kérdésekkel terhelt, száz meg száz rendezési és jogkiegyenlítési perekkel foltozott és lyuggatott birtokviszonyainkat ismerik. Hogy az úrbéri rendezési perek általában lassabban folynak le, mint azt az ezen tekintetben nem ritkán méltánytalanul nyugtalankodó érdekelt felek óhajtanák, magával az ügy természetével motiválva és igazolva van, mert ha valahol, úgy bizonyosan ezen meszsze időkre kinyúló birtokviszonyrendezéseknél vétkeznék a bíróság, ha egynémely az ügy természetét felfogni és mérlegelni nem tudó peres fél reeriminatioi miatt, oly kérdéseket vagy kételyeket hagyna megfejtetlenül, és felvilágosítlanul, melyek most elnézve vagy kifeledve, de idővel ismét előtérbe tolakodva csak nehezen , vagy épen el sem intézhető birtokügyi viszálkodásoknak vennék meg alapját. Az úrbéri perek azok, melyekben nem pár forintról, nem idővel helyreüthető erkölcsi botlásról, vagy esésekről, hanem családok vagyonmindenségéről, s azzal összeköttetésben azok nyugalmáról van szó, — ezen kérdések megvitatása s eldöntése után, az illetékes bírák irányában, nem dicséret vagy megrovás, nem magasztalás vagy megszólás, hanem átok vagy áldás fog hangzani. — A magas kormány , de maga legkegyesebb Felséges Fejedelmünk éber figyelemmel őrködik ezen kérdések fölött, őrködik pedig lelkével egygyéolvadt azon legmagasabb uralkodói érzet következtében hogy alattvalóinak jogos követeléseik igazságos kielégítésével, boldogul hatásuk eszközeit sajá kezükbe átszolgáltassa, és meg nem ingatható határt vonjon az „enyém“ és „tiéd“ között. Hogy a legmagasabb rendelettel életbeléptetes cs. kir. úrbéri törvényszékek lehetőlegjelenlti