Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-15 / 11. szám

Pest. Csütörtök: Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben: félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt.­­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem­utcza 2 ik sz. a. 1-ső emeleten. Január 15.1851. Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában­, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 5-n kelt legfelsőbb határozata által legkegyel­mesebben megparancsolni méltóztatott, hogy Peche Károly lovag orsz. törvényszéki taná­csosnak Prágában méltó nyugalomba helyezte­tése alkalmából a sokévi és hű szolgálatávali legmagasb megelégedés kifejezése tudtul adas­sák. 0 cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 21 -n Velenczében kelt legfelsőbb határozata ál­tal a lelkészi­ hittan tanszékére a krakói egye­temnél dr. Szaronievicz János helyet­tes vallástanitót az ottani gymnasiumnál, legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. 0 cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e sajátkezűleg aláírt okmány által Springensfeld Péter vezérőrnagyot és a hadsereg második főhadsegé­dét, mint az austriai cs. Lipótrend kiskereszt­jé­nek tulajdonosát, e rend alapszabályaihoz képest az austriai cs.birodalom lovagi rangjára legke­gyelmesebben fölemelni méltóztatott. A igazságügyminiszer B­a­l­á­z­­­y Jánost a székes­­fehérvári megyetörvényszék hivataltisztjét, ugyanazon megyetörvényszék segédhivatali-igazgatósági segédévé kinevezte. A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osz­tály Wagner Károly és T­e­l­e­k­y Győző fogal­mazó-gyakornokokat, továbbá Hamel Adolf bánya­­törvényszéki tollnokot III. osztályú ideiglenes fogal­mazókká nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 14. v. (Politikai szemle.) E perczben, midőn a napi események följegyzésére fölveszszü­k tollun­kat, a schweizi szövetséggyű­lés Bernben valószi­­nüleg már határozott, s kimondotta ama foglyok szabadonbocsáttatását,kiknek királyuk iránti tett­­leg nyilvánult hűsége Schweiz számára azt ered­­ményzendi, mit minden más körülmények közt csak fölötte nehézkes diplomatiai vajúdások közt lehetett volna elérni, t. i. Neuchatel függet­lenségét, és Schweiznak egész egységébeni tel­jes kikerekítését, sőt még ennél is többet t. i. Schweiz újabb államrendszere elvének egész Európa általi elismertetését. Ez eredmény főleg a foglyok septemberi fölkelésének lesz kö­szönhető, habár azt őle legkevésbbé sem i­gye­­keztek előmozdítani. Különben halljuk, mikép a szövetséggyűlésnek reájuk nézve kedvező határo­zatát Bernben oly bizonyosnak tátták, hogy Francziaország határán, hová a foglyok átszál­­líttatni fognak, elfogadásukra már előkészülete­ket is tettek. A párisi értekezletek jegyzőkönyve még nem jelent meg , azt hiszik azonban ez okmányról, mikép az a Moniteur jegyzéke után már nem sok fontost fog tartalmazhatni, bárha igen hosszú. Az mint tudjuk a párisi békekötést illető összes vitálgpontok megoldásának folyamatát fogla­­landja magában, kivéve egyet, mely e szerint a legfontosabbá vált, t. i. a dunai fejedelemségek szervezetének kérdését. Még mit sem olvasunk a lapokban az e kérdés körüli újabb vélemény­­csoportulatokról, csak azt látjuk újabban is meg­erősítve, mikép a porta folyvást azon nézet­hez ragaszkodik , hogy az unió kérdése az ad hoc divánok asztalára nem hozatha­­tik, s hogy e kérdésnek az egyesítés szellemé­­beni megoldása az európai érdekekkel úgy mint a porta épségével ellenkeznék. A párisi értekezletek bezáratván, Brunnow báró végre elhagyta Párist, hol jelenlétére többé nincs szükség. A nápolyi kormány, mint a távirda értesített, külföldi képviselőihez intézett jegyzékében köz­tudomásra hozza, mikép király ő feli, ismét 44 el­ítéltnek kegyelmet adott, és pedig úgymond azon három boldogtalan esemény daczára,melyek egy­mást követték ; első a siciliai lázadás csirájában elfojtott kísérlete; másik a fejedelem személye el­len intézett gálád merénylet; s harmadik végre a kikötői lőportárnak fellobbanása. Azon nyi­latkozatok, melyekkel a népesség saját ösz­tönéből a király iránti ragaszkodását tanusítá, még utolsó nyomait is eltörték azon rémületnek, melyet ez utóbbi véletlen első percében előidé­zett ; e nyilatkozatok, mond tovább e jegyzék, biztosítékul szolgál, mikép az ő felső bölcsesége­ és szilárdságán alapuló nyugalom nem fog álla­maiban megzavartatni, s ő felségének jövőben is alkalma leend az eltévedetteket a kért kegye­lemben részesíteni. A portugali cortes-gyű­lésre jan. 3-n megnyittatott. A király által ez alkalommal tar­tott trónbeszéd igen szabadelvű jellemű. Abban a fiatal fejedelem jelenti, mikép legkö­zelebb különböző törvényjavaslatok fognak elő­terjesztetni az elemi oktatás tárgyában, melynek ő igen nagy kiterjedést akar adni, anélkül azon­ban hogy a közoktatás többi fokozatai elhanya­­goltatnának. Továbbá a cortes-gyűlést arra szó­lítja fel, hogy tevékenyen foglalkodjék azon közlekedési utakkal, miknek Portugált Európa többi részével viszonyba kell hozniok, s a tarto­mányoknak egymással­­ összeköttetését könnyit­­niök. Továbbá a király constatirozza, mikop az ország helyzete javult, mind az élelmi segély­­források növekedése, mind a cholera pusztításai­nak csökkenése által. Végre jelenti, mikép a kormány pénzügyi rendszabályokat terjesztene a cortes-gyűlés elé, a kincstár segélyforrásainak növekedése végett, a legutóbbi krcsis által szük­ségelt kiadások arányában. A trónbeszéd ezen­kívül még azt is constatirozza, mikép a portugáli kormány s a római udvar közt Goában s In­diában támadt nehézségek hosszas és fáradal­­mas alkudozás után kiegyenlítés küszöbén ál­lanak. Az oroszoknak ideiglenesen félbeszakadt harcza régi elleneikkel, a cserkeszek­kel ismét fellobbant, s ezúttal megint az ő veszte­ségükkel , mint kostantinápolyi tudósítások mondják, melyek szerint Ah­met bey,Szefer pa­sa fia más cserkesz főnökökkel egy­üttt, egy 101­00 főnyi orosz sereget a Terek mellett 500 ember veszteséggel szétvert. Kaftan szerdár, Szefer hadtestéből, egy szotm­a kozákot lekonczoltatott s az általuk kisért lő- és élelem­szer-szállitmányt hatalmába ejté. Emir Szefer pasa pedig maga egy falut lakosaival együtt, kik az oroszokkali egyet­értés gyanújába estek, a lángok áldozatává tett. Újabb időben nem csak a persa-angol viszály , de Persiának magának belviszonyai is magukra kezdik vonni a figyelmet. Alig hogy Teheránban a persa fegyvereknek Herat elleni győzelmét megünnepték, sőt a sah seregei már Heraton túl is nyomultak, s az afghánok feje­delmének fia kénytelen előlük visszavonulni, addig birodalmában a felbomlás jelei mutatkoz­nak s a sah az orosz czárhoz, jelenlegi legbensőbb szövetségeséhez fordul, hogy őt a bel pártfondor­latok ellen oltalmazza, egy Annu­soff orosz követ­nek átadott iratban emlékeztetvén őt azon talál­kozásra, melyet elődeik I. Miklós és Mehemet sah 1834-ben Erivánban rendeztek, s melyen a czár a saht jóakarata és ragaszkodása iránt a legü­nnepélyesebben biztosította s Mehemet fiait mint saját gyermekeit védeni ígérte. A sah tehát most oly helyzetben van, hogy az akkori ígéretet igénybe kénytelen venni. A trón körül főleg Herat győztes ostromlója, Murad Mirza szultán teszi befolyását érvényessé, s neki mind a papság közt mind a hadseregben ha­talmas pártja van , úgy hogy aligha előbb utóbb kedve nem kerekedik a korona után nyúlni. Ezenfölül a számos helytartók, kivált a kir. vérből származottak csak az alkalomra vár­nak, hogy mindegyik magát a maga tartományá­ban függetlenné tehesse.­­ A sah ekként a bel­­pártok fondorlatai által fenyegetve Tévén , álla­potának veszélyességét bizonyosan fölötte növel­né azon nem valószínűtlen eset, ha Anglia Ghiva és Bohhara khánjait s más afghán törzse­ket a sah ellen felingerlene; nem is említve azt, mikép az angol-persa viszály mielőbbi ki nem egyenlíttetése esetében Törökország részéről sem számíthatna baráti támogatásra. Murray angol követ, ki Bagdadban tartózkodik, már­is össze­köttetésbe téve magát a kurd főnökökkel, s lord Redcliffe a dívánt rávenni igyekszik , hogy egy török szabad csapat alakítását meg­engedje, mely a sah ellen angol zászlók alatt küzdene, s a török hadügyminiszeri hivatalban már komolyan beszéltek arról, hogy O­m­e­r pasa alatt a persa határon egy 25,000 főnyi ren­des török sereg fölállíttassék. Ily körülmények közt természetesen legnagyobb fontossággal bír az, hogy az oroszok az Oxus folyó torkolatánál a Dagada sziget körüli egyéb szigeteket is elfog­lalták, melyeket azonnal távirdai összeköttetésbe tettek s az orosz hajóhadosztályokat a Terek torkolatától oda indították. Oroszország t.i. több tudományos expeditio által kinyomozta, hogy az Oxus fél egész Indiáig hajózható. Most ennél­fogva e folyó hátán csapatokat szándékozik elküldeni, melyek a persa határon Chiva és Bokhara népeit féken tartanák. E szerint Ázsiában oly események látszanak előkészülni, melyek könnyen minden más érdeket háttérbe szoríthatnak. Remélhető azonban , mikép III. Napóleon itt is megragadandja az alkalmat, hogy ez összeütközésnek elhalasztásában közve­títő befolyását fölhasználja. F­e r­u­k khan persa követ dec. 30-án Athénéből elutazott Franczia­ország felé, s valószínű, mikép ottani föllépésé­nek kiengesztelőbb hatása lesz mint Konstanti­nápolyban volt. A legutóbbi amerikai posta dec. 26-ig ter­jedő tudósításokat hozott, melyek azonban igen csekély érdekűek. Az elnök külön üzenetet ké­szített oly czélból, hogy felhatalmazást kérjen az Izland s Terra-Nova közt felállítandó villámtávirda segélyzésére, hogy így a társulat­nak az Egyesült­ államok is ugyanazon előnyöket nyújtsák, mint Angolország. sz. NEMZETGAZDÁSZATI LEVELEK. I. JOG. II. Az emberek társaséleti körét s viszonyait meghatározó szabályok összegét fognak mondjuk tárgyilag; személyi vagy alanyi te­kintetben pedig a jog oly cselekvényi szabad­ság, mely a mondott szabályoknak megfelel, azokkal összehangzik. Ismerjük Rousseau álokoskodásait, me­lyeknek következtében az ember természetes rendeltetése nem a társasélet, hanem­­az elszi­geteltség és magány volna. Ez azonban Rous­seau­t­ó­­, ki magát kiválólag természet embe­rének szerette tartani, egészen természetellenes állítás. Az ember a természetes ész örök törvé­nyénél fogva társas lény. Az ember sem érzéki, sem szellemi czélját el nem érheti társasélet nélkül. Már csak saját faját sem képes fentartani, mert erre nézve is szükséges a két nem szövet­sége. Ide járul még a csecsemői kor , öregség, betegség, stb. mind oly körülmények , melyek ápolást kívánnak, s igy a társasélet szükségét követelik. Innen származott a családiság, a csa­ládi élet, mely alapja minden társadalomnak. Továbbá a külvilág felhasználhatását, melyre jogosítva van , egyes elszigetelt emberi erő tökéletlenül, vagy épen nem teljesíthetné , mi pedig egyesült erőnek könnyen kivihető. A r­ész­leges indok a társaséletre, így keletkeztek a társadalomban egészen ter­mészetszerűleg az apróbb társulatok, melyek bi­zonyos czélra egyesültek, például ipar-, keres­kedelmi-, gazdászati-, bányász s más testületek. Végre a szellemi erő kifejtésére, s így a töké­letesedésre is észszerűen szükséges a társasélet, mert a szellemi életnek legdicsőbb jelenségei, minek az ész, értelem, szabadság , csak eszme­csere, a gondolatok, ismeretek kölcsönös kicse­rélése által fejlődhetik ki fokozatosan. A leg­szebb találmányok, az ész remekművei csak fo­kozatosan jöttek létre. Egyik megpend­ítette az eszmét, másik tovább fejtette, harmadik még tovább jutott, mi csak társaséletben volt le­hetséges. így keletkeztek az egy hitet valló egyházak, tudományos testületek, iskolák, stb. A társasélet szükségét tehát senki nem von­hatja kétségbe észszerűleg. Ugy de mihelyt több ember él együtt, többféle érintkezésbe jöhetnek egymással, egyik a másikra külső cselekvényei­­vel sokféleképen hathat, e cselekvények gyak­ran összeütközők lehetnének , melyek egymást megsemmisítenék, s igy épen a társasélet czélját rontanák meg, sőt azt lehetlenné tennék. Hogy ez összeütközés elkerültessék, elmúlhatlanul meg­­kivántatik a kiegyenlítés, mi az által történik, hogy mindenkinek köre meg van határozva, s embertársaihoz való viszonyai szabatosan kije­lölve. Az idevonatkozó szabályok ösz­­szegét nevezzük jognak tárgyi ér­telemben, s így társaság jogállapot nélkül nem állhat fen, valamint jo­got társaság nélkül képzelni nem lehet. A mondottakból önként folynak a következők­­. Az ember társaságba lépvén , természeti igényeiről nemhogy le nem mond, sőt társaságba épen azért lép, hogy ezeket magának biztosít­hassa. Sokan azon véleményben vannak, mintha az ember eredeti szabadsága a társadalom által korlátozva volna, mi épen megfordítva áll, mert ős állapotban nincs szabadság, csak erősebbség (jus fortiorum). 2. A jogeszmével a kényszerűség eszméje együtt jár, mert ha nekem felhatalmazottságom van valami cselekvényre, akkor hatalmamnak kell lenni arra is, hogy azt mindenki irányában kényszerrel is érvényesítsem; kényszer nélkül a jog nem volna jog. Sokan a jogot kényszerjog­nak nevezik, mi fölösleges. Mert nem úgy kell érteni, mintha minden jog volna, mit kényszer­rel eszközölni lehet, hanem hogy jog csak az lehet, mely kényszerrel is létesíthető, bár erre az erő néha hiányzik, de a jog azért meg nem szűnik. 3. Minden jognak másokat illetőleg köte­lezettség felel meg, azaz ha nekem valami dologhoz jogom van, másoknak ismét kötelezett­ségük engem e jogban nem háborgatni és vi­szont. Melyre nézve minden jogból egyszersmind kötelezettség származik másokra vonatkozva, de megfordítva nem minden kötelezettségből származik jog. 4. Innen okszerűen következik, miszerint jog­állapotra két vagy több személynek léte föltét­lenül szükséges, s igy magam irányában nem létezhetik jogom, s jog társasélet nélkül nem­ képzelhető. A társadalom alapját tevő jogállapotról szük­séges még némelyeket megjegyeznünk. FÉNYES ELEK: A NEMZETI BANK 1856. ÉVI MŰKÖDÉSE. § Azon aggodalmak, melyek néhány hét óta a nemzeti bank 1856-os ügylet-eredményeire nézve hallatszottak, félig alaptalanok valá­­nak , a­miből az következik , hogy­­ félig mégis alaposak! Az intézet ös­sz­es jö­vedelme 1856-ban nem csökkent, hanem növe­kedett, mert 1855-ben csak 7,300,000 ft, ellen­ben 1856-ban 7,560,490 ftra rúgott, hanem 1855-ben csak 100,000, ellenben 1856-ban 126,191 részvény osztozkodott e nyereségben, úgy hogy amaz évben 73, emeltben pedig csak 60 ft jutott egy-egy részvényre, mely e szerint — a mostani árkeret (1010) mellett — körülbe­­lől 6%-ot jövedelmez, mi a mai viszonyok közt nem igen bő kamatozás! E lapok olvasóit a részletek közöl leginkább a magyarországi fiókok üzletkimutatása fogja érdekelni, melyet itt kivonatosan közlünk : 1. P­e­s t: a) az 1855. végén a fióknál heverő váltók összege 3,492,143 ft 1856. folytában escomptirozott váltók 15,807,732 ft ellenben behajtatott ugyanezen évben s igy a pesti fiók váltótárczájá­­nak értéke 1856. végén tehát 1855-höz képest növe­kedett b) állampapírokra 1855. végén előlegezve volt 1856-bani uj előlegezés ellenben visszafizettetett ez év­ben s igy az előlegezések összege 1856. végén eszerint 1855-höz képest csök­kent 2. Debreczen a) váltó es­­comptirozás 1856-ban ellenben visszafizettetett s igy a váltó-tárcza állapotja 1856. végén Előlegezésekkel e fiók még nem foglalkozott. 3. Kassa: állampapírokra előlegezve vala 1855. végén 1856-ban előlegeztetett visszafizettetett 1856-ban maradt előlegezés 1856. végén tehát 1855-höz képest növe­kedett 30,200 ft 15,761,832 ft 3,538,043 ft 45,900 fttal 550,300 ft 157,400 ft 491,100 ft 213,600 ft 333,700 fttal 271,693 ft 79,030 ft 192,663 ft 52,200 ft 62,600 ft 32,300 ft 82,500 ft

Next