Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)

1857-09-01 / 199. szám

Pest Szerda, 199 Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:8 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt.­­ A hirdetések ötször halálosott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesik­i iroda : Egyetemutcza 2-ik st. a­ l-ifi emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van : Egyetem-uterában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: n­ap kiadó hivatalában: Egyetem-utóra, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandó­. Előfizetési felhívás a ,, BUDAPESTI HIRLAP“-ra. September — december hónapra Pest - Budán naponkinti házhozhor­­dással . . . . . . . 5 ft 20 kr pp. Postán naponkinti szét­küldéssel . . . . . 6 ft 40 kr pp. E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a h­i­v­a­t­a­­los lapokbani igtatványok külö­nös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasz­nosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri be­­igtatásnál 0 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ.­ ­ cs. k. Apostoli Felsége Eperjesen f. é. aug. 30-án kelt legfelsőbb határozata által egy az ottani fenyitőházban létező kevésbbé terhelt bünköneznek a büntetést kegyelemből egészen elengedni méltóztatott., ő cs. k. Apostoli Felsége Lőcsén f. évi aug. 29-kén kelt legfelsőbb határozata által az ottani fenyitőházban létező kevesbbé terhelt két bündön eznek büntetését kegyelemből egészen el­engedni méltóztatott. ö cs.k.Apostoli Felsége f. é. aug. 19-ki legfelsőbb határozata által W­ö 1f­n­e­r Ferencz polgári és helységi iskolafelügyelet Aberthan­­ban Csehországban, az egyház, tanoda és köz­ség körüli érdemei elismeréséül, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Ö cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e­f. évi aug.21-ki legfelsőbb határozata által F­e­l­k Ágoston őrve­zetőt az 1. utász-zászlóaljnál, egy katonának a vizbefulástól saját élte legnagyobb veszélyével eszküzlött kimentése elismeréséül, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földi­­sziteni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Kassa, aug.­­31. A tegnapi kivilágítás alatt Eperjesen a pol­gárság Ő Felségét fáklyás menettel tisztelé meg. Erre a város több pontjain mesterséges tű­zijátékok égettettek el Az onnani legmagasb elutazás előtt még a Nassau­­y ezred egy zászlóalja tartott hadműve­­leti gyakorlatokat, mire a városban több meg­szemlélések következtek. 12 órakor a Császár ide érkezett, a leg­ünnepélyesebben s a sűrü tömegekben egybe­­gyült nép által nagy örömzajjal fogadtat­ván ; a székesegyegyháznál leszállt, ott tarta­tott Tedeum és áldás után számos tisztelgések és bemutatások következtek a megyei községek hódolataival együtt, végre udvari ebéd után a főnevelőház megszemlélése. Az Uralkodó a lakosság végtelen öröm­­riadásai közt épen most nézé meg az igen fényes kivilágítást. _______ Lőcse, aug. 29. Ma a legmagasabb körút Rozsnyótól Lőcséig folytattatott, 6 órakor történvén az előbbi hely­­rőli elindulás. Ha tegnap ki kell­ emelnünk a császári menet által érintett Sajóvölgy szépségét, ma még in­kább okunk van erre, a Rozsnyóról Dobsinán s Csötörtökhelyen át terjedő vidékre vonatko­zólag. Gyors átmenettel a havasi vidékek vadregé­­nyességébe, a hegyek mindig közelebb tornyo­sulnak egymáshoz, s egymást gyakran keresztül metsző, s ritka természeti szépségekkel bővel­kedő völgyek, az elragadtatott szemnek szaka­datlanul kellemes foglalkodást adnak. A lombos és fenyő-erdőségek egymást fel­váltó zöldje, szétszórt ház-csoportozatoknak azok közepéből kitü­ndöklő födeles, buja mezőkön át tajtékzó tükörtiszta vad zuhanyok, mindezek óriási hegycsúcsokkal s kevély szikla­falakkal egyesülve képezik ezen vidék bélyegét, melyet kétségtelenül az egész országban a legszebbek közé lehet számitni. Mindenütt elmés feldíszítések voltak ezenfelül a nap megünneplésére láthatók, mindenütt cso­­portozatokban gyűltek össze a hegyi lakosok, hogy a szeretett Honatya arczvonásait szi­vükbe bevéssék. A gróf Andrássy Aladár-féle vashámor előtt egy obeliszk volt felállítva, melynek sziklából s mohból képezett talapzatain három oszlop-cso­port volt látható, melyek öntöttvas vizvezető csövekből voltak összeállítva, s közös oszlopfe­­jeikkel, miknek közepén egy zászlókkal ün­­nepiesen feldíszített árbocz, számos galykoszo­ruk segélyével némileg egy magas csúcsú galy­­sátort képezett, egy öt­ölnyi magasságú csúcscsá egyesültek. Mióta az ősrégi Dobsina bányaváros fennáll, még egyetlen Fejedelem sem lépett át annak határán. A dobsinaiak teljes mértékben érezték a mai napnak magas jelentősségét, s a legkegyelmesebb látogatás fölötti őszinte örömü­ket az összes feltűnő tárgyak ünnepies felékesí­tése által fejezték ki. A városház előtt diadalkapu volt felállítva, melynek kő és mohból összeillesztett talapzatain négy hatalmas oszlop emelkedett, melyek há­rom kapuövezetbe egyesülve, párkányzatos felső építményben végződtek. A két homlokzat, min­den szegélyén ragyogó gyertyánfa törzsek­kel volt vörös keretbe foglalva.­­ Az ekként megosztott egyes vörös mezők friss koszorúkkal és fényű galy füzérekkel voltak gazdagon dí­szítve , mi az egésznek igen szép külsőt köl­csönzött ; a csúcson vidáman lengett a császári lobogó, a bajor, austriai és országos zászlók által körülvéve. Az emlitett órában Rozsnyóról elutazva s ott az iskolai ifjúság, a szébek s a bányakövérség által képezett sorfal közt a város végén felál­lított diadalkapuhoz vezettetve, haladt . Fel­sége számos banderialisták kíséretében a re­gényesen szép völgyön keresztül s '­a 8 órakor Dobsinára érkezett. Ott a lakosság, ünnepi díszben várá a só­­várgva várt F­e­j­e­d­e­l­m­e­t, ki elé az megérkez­tekor a hódolati kapu magasságáról arany irat­ban leragyogó „Glück auf“ üdvözletét küldő. Ezen kapunál az összes bányahövérség s a hutamunkások voltak felállítva, a városház előtt . Felségének a tiszthatóság hódolt az itt egybegyült bányász hivatalnokokkal együtt. E hely mélyen a völgyben fekszik; most a katlanból kimenetet kelle találni, melyre a für­késző szem semmi alkalmas pontot nem bírt ki­kutatni. Méltán mondhatni, hogy itt az átmenet, az úgynevezett Langenberg havasok csúcsáig fel­­higyódzó minit, a természettől emberi művészet által jön kierőszakolva. Dobsináról tovább haladva mindig szebbnek tűnik fel a hatalmas hegycsoportok átnézete, s a hegyhátra fölérve Szepes megyének túl fekvő még vadszerübb havasi magaslataira nyílik ki­látás. Fájdalom­ épen azon idő alatt, mig a F e 1­­s­é­g­e ezen részen áthaladt, egy ideig erős eső hullt. A hegycsúcsról az út sebes eséssel vonul le a Szepesség völgyeibe, mig egy gyors fordulat­tal a nagyszerű sztraczenai vasmű, ezen a legva­dabb havasi táj közepett fekvő ipartelep hatá­rába be nem kanyarodik. Ezen telep s a körülfekvő kiterjedt erdők és hegyek tulajdonosa hg Kóburg Ágost . Fel­ső­g­é­t a maga területén személyesen kisérte. A bemenetét gúlák, jelölők. Fris erdei mohb­ól készült hatalmas talapzatokon, melyeknek szé­lein kis zászlók lobogtak, emelkedtek azok zöld galydi ízükben a csúcsukat ékítő császári zász­lóval fel a magasba. A birtok ellenkező határa is diadalkapuval volt díszítve, hol négy-négy oszlopból álló két csoport, melyek kovácsolt vasrudakból összeál­lított, kaszák és más vashámori terményekből összeillesztett oszlopfejeikkel a corinthi oszlop­rendet híven ábrázolók, támaszul szolgáltak egy ívnek, melyről arany iratban a legszivélyesb „Glück auf“ fénylett le; a csúcson számos zász­lók lobogtak. Straccenában Szepes megye főnöke Siemia­­novszky f­iksa lovag helyi, tanácsos, a poprádi szolgabiró, további a hig Koburgféle birtokok fensőbb erdészeti-bányászati- és huta hivatalno­kai mutaták be legalázatosb hódolatukat, mire a Felsége a bányamű­helyeket szemlélte meg, s a reggelit elkölteni méltóztatott, mely czélra va­lóban fejedelmileg díszített sátor volt felál­lítva. A legmagasb út folytatásában a völgy mind­két oldalán hatalmas sziklacsoportok emelék föl láb­atlan hatalmaktól hordott fejüket a jégbe. Egyikén a legmagasabb és legmeredekebb szir­­or­­moknak vndoran repkedett a császári zászló. Egy diadalkapunál, mely azt jelzette, hogy az innét Gömör földje , Palonka, Zavadko, Helpa, Pohorella, Szempacz és Telgárd hely­ségek lakosai álltak, kik távol esve a császári úttól ide siettek Császár jókat láthatni. Egy az úgynevezett Powola hegy magaslatán átvezető a szó teljes értelmében nevezetes műú­ton Ő Felség­e Szepesmegye lapályaira ért. Schavnikon — egy újabb lófogat állomáson — az uralkodónak a popradi járás öt váro­sának küldöttsége tisztelgett, míg az épen e vá­rosokból kiküldött bandérium, kiállítására nézve talán a legkitűnőbbek egyike a hazában más bandériumok több osztá­sával társaságban a csá­szári menetet már Stracenától fogva kisérték. Schavnikon az Ő Felsége által legközelebb legkegyelmesebben földiszített poprádi plébános L­i­p­­­a­y úr azon magas szerencsében részesült, hogy az itt több közel járásból számosan össze­­sereglett clerus legalázatosabb hódolatát egy szónoklatban Császár ŐFelsége lábai­hoz tehető. Csötörtökhely közelében egy diadalkapunál ismét egy igen csinosan egyenruházott bandérium csatlakozott a legmagasb kísérethez. Két órakor Ő Felsége Lőcsére, mint az e napra határzott legmagasb é kiszállásra, ért. Ó Felsége -örömdús fogadtatását e város­ban , valamint az ott végbement ünnepélyeket, közelebb lesz még alkalmunk részletesen érin­teni. Buda, sept. 1. Öcs. k. Apostoli Felséges. é. aug. 28 . legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a pozsoni városi tiszthatóság által 1853 febr. 23-án hü alattvalói érzületének legális tanúsításául felállíttatni in­dítványozott, azóta a város összes lakosságának jótékonysági érzülete által a közhasznú működés örvendetes állapotába lépett gyermek­kórház, Ő Felsége legmagasb nevét viselhesse. SZ. Pest, September 1.­­ (A legújabb távirati sürgönyök) egy­másután igazolják azt, mit minapi czikkeinkben a helyzet valószínű alakulására nézve gyanítás­­képen mondtunk; a különböző követek legalább előlegesen Szambulban maradnak, Vogoridesz­ig pedig nem fosztatik meg hivatalától. Ez utóbbi tények franczia félhivatalos lapokbani indo­kolása szintén összevág azzal, mit e tárgy­ban mondtunk, s teljes megelégedéssel tudomá­sul veszszük a franczia sajtó azon vallomását, mi­szerint a külhatalmaknak nincs joguk, a laima­­kam letétetését követelni. Igaz, hogy a nevezett lapok e mellett egy kis csalfaságot is elkövet­nek, azon megjegyzés odavetése által,­hogy Yogorides legújabban Francziaország felé kezd hajolni. A pajkosok ezzel alkalmasint azt akarják mondani : nem ingyen engedett csá­szárunk e pontban, és az ellenpárt emberét csak azért nem dönti le a fejedelmi székről, mivel ezentúl saját tervei számára eszközül fogja fel­használni! — Nem tudjuk, mennyiben alapos ezen remény, hanem egyelőre kétkedünk azon, hogy Vogonidesz herczeg, ki állítólagos vagy va­lódi részrehajlása által már egyszer annyi zavart okozott, ennek — bár ellenkező iránybani meg­újítását megkísértené. Nem hisszük ugyan, hogy ily esetben az unió-ellenes párt az unionisták „brusque“ módja szerint fogna fellépni, hanem „quod un­ justum, alteri aequum“ s a­mit Franczia és Oroszország tűrni nem akart, annak eltűrését másoktól sem fogja követelhetni. Vogoridesz bg személyes indulatai tehát véleményünk szerint, ezentúl semmi befolyással nem lesznek a válto­zások eredményére. Miként fognak ezek Morvaországban kiütni ? ez a perez, legfontosabb kédése. Az oláhországi­akról egyik jól értesült bécsi lap azt állítja, mi­szerint az unionisták részén túlnyomó többség leend, a­mit mi is mindenkor valószínűnek hit­tünk, hanem azt is tudjuk, hogy Párisban a zöld asztal mellett egészen más szempontból tekin­­tendik a dolgokat, mint most a hely­színen. Az orosz­ diplomatia hallomás szerint ernyedet­ September 2.1857. len buzgalommal folytatja tevékenységét és Fran­cziaország legújabb sikerében új ösztönt talál, e hatalommal karöltve , kelet ügyeit a maga elő­nye és kivonata szerint eldönteni. Hogy a két csá­szár Chalonsban találkozni fog, azt már most egész bizonyossággal állítják. Napóleon császár ugy látszik a legrövidebb utat szereti választani s egyenesen az uralkodókkal közlekedni; az ide­gen országok miniszereit csak úgy mellőzi mint a magáért. Ha Sándor czár ezen találkozást valósítja, ak­kor ebben nyilvános jelét látjuk azon intim­­vi­szonynak, mely a két fejedelem közt létezik; ha a büszke Romanoffház koronás sarjadéka a sz­­ilonai fogoly unokaöcscsét meglátogatja, ezt nem lehet­­egyébnek venni, mint kitűnő szemé­lyes hajlam bizonyságának s ezt jó lesz jö­vendő eseményekre nézve tudomásul venni. Más részről — az igaz — kissé meglepetve van a világ az által, hogy e találkozás, melyről annyiszor szóltak s melynek létrejöttét annyiszor tagadták, épen most toppan be — az osbornei találkozás után, mely a nyugati szövet­séget újra megszilárdítá, sőt, melynek alkalmá­val— a legújabb párisi tud­óitások szerint a formaszerinti angol- franczia véd-­, és daczszövet­­ség alapjai is megvettettek volna. Anglia és Orosz­ország, a közhiedelem szerint, most jobban gyű­löli egymást mint valaha, és Francziaország mind a kettőnek egyaránt hő, mind a kettőnek egy­aránt őszinte barátja lehetne ? Itt mindenesetre kissé rejtélyes fordulatnál állunk, melyet az európai hatalmasságok csopor­­tulása venni készül. Tán Osborneban nem csak európai kérdések tárgy­altattak? S ha Anglia osztrák szövetségese nevében tett ígéreteket, tán Napóleon császár oroszbarátja nevében azt ígérte, hogy a muszka izgatást Ázsiában megszüntetnék, ha ezt Európában némi engedménynyel jutalmaz­nák ? S így tán még­sem oly képtelenség az, a­mi­re a minap utaltunk, hogy t. i. ha az e titkokat fe­dő függöny felgördül, talán Napóleon császárt látandunk , midőn épen Angol-és Oroszország ke­zeit egymásba teszi?! A magyar gazdasági egyesület alapszabályai. (Folytatás.) Az egyesületi tagok jogai és köte­lességeiről. 12. §. Az egyesület a maga tagjait következő jogokkal ruházza föl: a) Minden tag a 8, 9 és 10. §. szerint őt illető tagsági czímet viseli. b) Minden egyesületi tag részt vesz a közgyű­lés üléseiben, s ennek összejövetelén kívül is az igazgató választmányhoz javaslatokat küldhet be. c) A közgyűlésben történő szavazásnál min­den tagnak személyes szavazati joga van. De ha az egyesületi vagyon iránti intézkedé­sek forognak fönn, az alapító tagok szavazatai kétszer számíttatnak. d) Megfelelő képesség mellett az egyesületi tagoknak igényük van az egyesületi hivata­lokra is. e) Minden tag évenként a pénztár állapotáról s a zárszámadásokról tudomást nyer (28 §.) f) Az egyesület könyvtárát, minta- s másnemű gyűjteményeit minden tag az erre nézve külön megállapítandó ügyrend szerint használhatja. g) Az egyesület fa- és szőlő­iskolájából éven­ként eladásra kerülő csemeték és szőlővesz­­székre az egyesületi­ tagnak a megállapított árakon elővételi joga van. h) Az egyesület által nyomtatás útján köz­zétett összes íratok minden alapító vagy segé­lyező tagnak ingyen kiadatnak. 13 §. Az itt­ felsorolt jogok élvezete, föltéve, hogy a tag azokat már a 6. .§. értelmében, vagy a létező alapszabályok kellőleg meg nem tar­tása miatt el nem vesztette, kiterjed a) az alapító tagoknál élethossziglan, s a 200 főnál többet alapító tagoknál a 6-dik §. szerint személyesen képesített egyenes fiörökösökre is a 8. §. b. betűjének értelmében ; b) a segélyező tagoknál évi járulékaik rendes befizetésének idejére. Minden 6 év lejárta után minden segélyező tag nyilatkozatra szólíttatik föl, vájjon továbbra is tag akar-e maradni. Ha tőle 3 hó alatt semmi tagadó nyilatko­­zat­ érkezik, ismét további 6 évre mint já­rulékköteles tag bejegyeztetik. A segélyző tagnak a fennebbi határozmányok szerint fennálló kötelezettsége az évi járulék befizetését illetőleg,annak halála vagy netán a 6. §. szerint szükségessé váló kizáratása által szű­nik meg.

Next