Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)
1858-01-22 / 17. szám
Pest Péntek, Szerkesztői iroda: Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. Január 22.1858. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap az ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben :félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 krt számittatik. — Egyes szám 20 pkr. TARTALOM: Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesitve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. Hivatalos rész: Nemhivatalos rész: Politikai napi szemle. Korunk pénzforgalma s pénzhiányának hatása földmivelésünkre s a földbirtokok értékére II.— A gymnasiumi tanterv IV. LeV elesések: Bécs. (Óvaintés külföldi dohánykereskedők csaló hirdetvényei ellen.) Abrudbánya (Időjárás és vegyes.) Napihirek és események. Jelentés a magyar nyugdíjintézet félévi működéséről. Austriai birodalom. Bécs (Gróf Radetzky tringy sirbatétele Wetzdorfban. — Bécsben requiem az elhunytért.) Külföld. Anglia. (A „Times“ az idegenbiliről. A keletindiai társulat igazgatósága tiltakozik a tervezett indiai bili ellen.) Francziaország. (A senatus és államtanács és a diplomatiai testület tisztelgése. A merénylet állítólagos elágazásai. Németország. (A porosz k. herczeg válasza.) Spanyolország. (Az uj ministerium programmja.) Távirati sztrg.Gazdipar és keresk. Színházi előadások Börze. — Dunavisállás. Tárcsa . (Rubinstein Pesten.) HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felséges. A jan. 18-ki legfelsőbb határozata által Pargfrieder József wetzdorfi birtokost, a Ferencz József rend combur keresztjével legkegyelmesebben földisziteni és őt az austriai birodalom lovagi rangjára ditelengedés mellett fölemelni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 23-i legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy báró Schleissnigg cs. k. kormánytanácsos, az anhalt-dessaui uralkodó herczeg által neki adott herczegi medve Albert ősz-házi rend második osztályú jelét; — dr. Hochberger reuszingi orvos és karlsbadi első fürdőorvos, ezen rend első osztályú kiskeresztjét; dr. Buss Lajos orvos Jasszyban, az orosz cs. Anna-rend harmadik osztálya és dr. Langer Károly itteni jegyző és titkár a johannita rend neki adott vonat-keresztjét elfogadhassa és viselhesse. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 18-iki legfelsőbb határozata által bienenfeldi nemes Sazmann Ferencznek az austriai szab. nemzeti bank főtitkárának jól kiérdemelt nyugalomba lépte alkalmából a kitűnő szolgálataival a legmagasb megelégedést legkegyelmesebben kifejeztetni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, január 21. (Politikai napi szemle.) A párisi merényletre vonatkozó újdonságok mezejét e napokban oly kegyetlenül lekaszálták, hogy az egy kis tarlózatra is alig nyújt alkalmat. A lapok most jobbadán a vádlottak múltjával foglalkoznak s ezen nyomozás mindig bizonyosabbá tetszi, hogy a jan. 14-ei bűntett okozói Mazzinival összeköttetésben nem álltak s hogy ez utóbbi ellen a jelen esetben alapos vádnak aligha lehetene helye. E szerint esztelenség volna azt hinni, hogy a franczia kormány máris határozottan kívánta volna a republikánus ügyvédnek Amerikába küldetését, hanem legfölebb annyi lehetséges, hogy egész általánosságban jegyeztetett meg az angol kormánynak, miszerint ez ügyben valamit tenni kellene. A „Morning Post“, Palmerston közlönye e perczben, miként minden ilyen esemény után tette, csak úgy tajtékzik dühében, hanem e düh mindannyiszor hamar lecsilapult. Palmerston czélja el volt érve az által, hogy személyes készségét nyilvánítá, aztán jöttek a nehézségek, akadályok, kifogások, végre pedig semmi sem történt. ” A „Times“ már most is azt mondja : „Anglia rendőri denunciációk folytán soha sem utasítandja ki az idegent, hanem az angol törvény lehetségessé teszi oly személyek megbüntetését, kikre rábizonyult, hogy külfejedelmek elleni összeesküvésben részt vettek.“ Ez még mindig a régi álláspont s így Francziaország reclamatióinak nem igen tetemes sikert jósolhatunk. Nem sokkal nagyobb valószínűséget tulajdonítunk azon hirnek, hogy ezentúl a párisi rendőrség az olaszok irányában különös vigyázattal fogna eljárni, hogy olasz embernek csak akkor lesz Szabad Francziaországban tartózkodni, ha 1? két hiteles franczia róla kezeskedik stb. Az utolsó merénylet eléggé tanúsította, hogy néhány pere elegendő ily pokoli tervek kivitelére, s hogy e végre semmi hosszabb „tartózkodás“ nem szükséges. — Azonkívül igazságtalanság volna az olasz nemzetet néhány alávaló egyén bűnéért lakoltatni. Reméljük, hogy néhány nap múlva mindezen indítványok, melyek az első fölindulás hevében megszülemlettek , nyom nélkül el fognak tűnni s helyüket a körülmények higgadtabb szemléletének átengedni. — A császár maga e higgadtságot egy pillanatrasem vesztette el, s miként most halljuk, még Morny grófot is kérte, hogy a beszédjében használt drasticus kifejezéseket, (melyek, mellesleg mondva, a diplomatiára, nevezetesen az angolra, nem igen kedvező hatást tettek) enyhítse; de Morny gróf fölhevülésében nem engedett, s így a császár saját feleletében mérséklé a grófi oratio „élénk színezetét.“ — Egy tábornagy (csak nem a malakoffi herczeg ?) a hadsereg részéről föliratot akar létrehozni, a melyben a tisztek s katonák kinyilatkoztatják, hogy rájok mindenkor számolni lehet s természetes , hogy a császár ily demostratio ellen tiltakozott, mely legfölebb azon gyanitást igazolná, hogy a hadsereg hűsége ily ünnepélyes nyilatkozat nélkül kétséges lehetne. Azon mértékben, a mint a merénylet körüli érdek halványulni kezd, a tulajdonképeni politikai kérdések ismét előtérbe lépnek. A danahajózási ügy élénk vitát idézett elő s miután Walewsky gróf annyira ment, hogy nem csak a szerződést magát a conferentia ítéletének akarja alávettetni, hanem a párisi béke aláírói számára még azon jogot is igényli, hogy a Párisban jóváhagyott szerződés pontos teljesítése fölött fegyveres felvigyázatot is gyakorolhassanak . Austriának nem maradt egyéb teendője , mint a franczia kabinet követeléseire határozott nemmel felelni. E felelet másolata Berlinbe és Sz.-Pétervárra küldetett, miután a franczia követelések onnan is gyámolíttattak. A vita e szerint aggasztó fordulatot vett volna, ha rögtön Anglia közbe nem szól s habár nem teljesen, de legalább nagy részben a franczia felfogáshoz nem csatlakozik. E barátja kivonatára Austria hajlandó leeni oly engedményekre, miket a kíméletlen követelőtől mindenesetre megtagadott volna. Berlinbe máris megérkezett ez enyhébb felfogásnak híte, a kiegyenlítés készülőben van s Bourqueney báró Bécsbe jötte által tetemesen gyorsittatni fog. A spanyol miniszerváltozás okára nézve sok versió kering, mik közölleghitelesebbnek tartjuk azt, hogy az Armero-Monféle ministerium — az elnökválasztás alkalmával megveretvén — a cortesgyűlés feloszlatását kivánta és a királynő az ebbeli rendelvényt már alá is irta,midőn a palotában igen heves jelenet fordult elő a királynő férje és Armero admirál közt, mi az egész ministerium lelépését vonta maga után. A közhangulat ismét nagyon nyugtalanító s a következés majd kideríti, vájjon elegendők voltak-e a had- ügyminister részéről minden irányban táviratozott rendeletek a komolyan fenyegetett rend fönntartására ?! Sior mik pénzforgalma s pénzhiányának hatása földmivelésünk s a földbirtokok értékére. II. Látván már az európai pénzforgalom általános képrajzát, tekintsük most, miképen van az ezen világrész nevezetes államaiban szétoszolva , s tegyünk egy kis összehasonlítást részint az éjszakamerikai, részint az ausztráliai tartományokból Európába folyt pénzmennyiség között. — Mindenek előtt megjegyzendő, hogy az ezüsttermelés a legközelebbi félszázad folyama alatt mit sem változott, midőn ellenkezőleg, az aranynyeremény csaknem háromszoros többletre emelkedett. Nevezetesen negyven—ötven évvel ezelőtt az ezüst behozatala kétszerte fölülmúlta az arany behozatalát , hanem főleg 1848 előtt, az évenként nyert aranynövedelemnek értékösszege, szaporodva különösen az orosz aranymosásokkal, jelentékeny arányban kezdett emelkedni. A most említettük 1848 -diki időszakban azonban, ugyanazon meglepő esemény fordult elő, mely a tizenhatodik században annyira gazdag amerikai ezüstaknákra oly fontos volt, s mely a nemes érczek történetében mintegy korszakot képez, tudniillik a kimeríthetlen bőségű kaliforniai aranyerek és telepek fölfödözése, mit csakhamar , nevezetesen 1855-ben, már az ausztráliai aranyaknák fölfedezése is követett. Ezen egymással oly közel kapcsolatban álló eseménynek természetesen rögtönös s igen szembetűnő változást kell előidézni az arany s ezüst közt létező értékarányra nézve. Nevezetesen, az ezen század kezdetén nyert aranymennyiség, az ezüstkészlethez képest a súly s a százalékozás tekintetében , csak mint 2 a 98-hoz, — vagyis az értéket viszonyítva, 29 a 71-hez állott volt; midőn viszont, már 1851-ben, a súly szerinti arány úgy állott, mint 13 a 87-hez, vagyis érték szerint mint 70 a 30-hoz. — Tehát egészen megfordítva. Pár évvel ezelőtt, úgymint 1856- ban, ismét több mint 251/3 milliónyi font sterlingbe számítható aranykészlet jött csak magába Angolországba, és pedig tíz s2 milliónyi különösen Austráliából, 82 milliónyi Kaliforniából , mintegy 7 milliónyi pedig Nyugatindiából. A múlt (1857-dik) évben továbbá, Austráliából ismét több mint 40,000-re terjedő aranyokon (uncia) jött Európába, amihez már most, ha hozzászámítjuk azon mind Európában, mind Amerikában forgalomba jött papírpénzt és hitelpapirost, mely korunk iparüzletét s kereskedelmét, vállalatait s földművelését mozgatja , lehetlen föl nem ismernünk, hogy ezen epochális tünemény tagadhatlanul megrendítő befolyással bir valamint az áruczikkekre, úgy az élelmiszerekre, az iparra, munkabérre s a földbirtokra és mezőgazdászaira, mely hatást habár nem mindenütt és egyidejűleg, habár csak egymásután s mintegy szórványos alakban, okvetlenül éreznie kell minden műveltebb államnak. Összeszámítva már most a jelenkori pénzmennyiséget aranyban,ezüstben és papírértékben, bámulva kérdezzük magunktól, hogy miután annak bőségét nem tapasztaljuk, sőt a legközelebbi pénzválság, ellenkezőleg, mintegy hiányát tanúsítja a pénzbőségnek , hová szivároghatott hát az, s miben rejthetik azon fölforgató ok, hogy jelenleg nem csak Európában, hanem Amerikában, s nem csak Németország egész területén, hanem Angol- és Francziaországban is pénzválság ütött ki? Csodálatos dolog valóban, hogy a beírt előzmények után, ahelyett hogy kivált Európának, aranyszüretet kelle élveznie, Angolország palliatív műfogásokkal kénytelen magán segítni, hogy a pénzhiány súlyát enyhíthesse, Francziaország, mint Barochenak,az államtanács elnökének indítványából látszik , arra nézve korszerű közvetítőt sem képes föltalálni , hogy Poroszországban a bukások még mindezideig napirenden vannak! Hogy erre nézve kellő magyarázatot adhassunk, a pénzvilág összes statistikai adatainak kezeink közt kellene lenni, sőt nemcsak, hanem ismernünk az egész művelt világ pénzügyi rendszereit, hitel- s forgalmi viszonyait. Ily káptalanok mi nem vagyunk s azért csupán azon néhány , majd mindenki által látható örvénytorokra mutathatunk , mely a pénzt, legyen az arany vagy ezüst, s viseljen bankó-, hiteljegy- avagy váltó nevet, s elnyeli s a forgalomtól csaknem teljesen elvonja. Nevezetesen : a papirospénznek forgalomba jött öszszege Némethonban, kivévén Austriát s az ide számítandó bankjegyeket, egy 1850-ben biztos alapokon összeállított kiszámítás szerint, már akkor negyvenkét milliónyi tallérértékre rúgott; ezen összegnek fele azonban a porosz pénztári utalványokból állt, jóllehet az egész pénzmennyiség még egyéb kútfőkből is szaporodott. Francziaországban a forgalomban lévő pénz háromezer millió frankra üt, mely összeg, ha még a szintén értékes bankjegyeket is ide számítjuk , szintén nagyobb mennyiséget ad ki, úgy annyira, hogy ha mindezekhez hozzáadjuk még a párisi börzére utalt értékpapírokat is,21 ezer milliónyi öszszeget állíthatunk forgalomba állónak. Ámde miután megtettük az összeadást, tegyünk most egy kis kivonást is. Francziaországban és Németországban tudniillik, mintegy öt év óta annyi vasútvállalat jött létre, hogy itt csupán a beruházási tőke több mint háromezer millió tallérnyi összeget vett igénybe ; ezekhez járulván az 1851-től 1856-ig bezárólag számítandó középeurópai mostoha termés, mely szükségessé tette,hogy más világrészekből vásároltassanak élelmiszerek ; — a nyugati hatalmaknak Oroszország ellen viselt költséges háborúja; az európai államoknak több mint ezer millió tallérra fölmenő kölcsönzései, s az annyira epidemikus alakot nyert magánvállalkozási mánia, ha mondom mindezeket kivonásba tesszük, nem lesz nehéz föltalálnunk s megértenünk a jelenlegi pénzválságok okát, melynek a napirenden levő bukások és csődök szárazföldünkön s azontúl, valóban épen nem valami véletlen, hanem a pénzviszonyok egész világra kiterjedő solidaritásából s közállapotának fejlődése s összefüggése szerint jelentkeznek. De pénz a földművelés lelke, a gazdászat éltető eleme, s a földbirtok értéke mindenkor föltételezve van a pénzmennyiség,főleg pedig a pénzforgalom állapotától. Ha beruházási tőkével nem bír, vagy ilyesmihez könnyen nem juthat a gazda, földbirtoka nem válhatik jövedelmezhetővé, a dolgok értékét pedig, mindenkor csak azok jövedelme határozza meg. Magyarországon ugyan, hol mintegy tíz év óta folytonos emelkedésben látjuk a földbirtok árát, az imént mondott elv első tekintetre nem látszanék igazolva, azonban gondoljuk meg,hogy egy államgazdászati korszakra nézve tíz év még nem határoz, különösen pedig azt ne feledjük, hogy e legközelebbi tíz év is a válságos s kivételes időszakokhoz tartozik, s hogyha mindezek daczára tengő-pangó gazdászatunk mellett is növekedni tapasztalok a földbirtok árát, az nem azért történt, mintha a pénzszűke növesztő befolyással lett volna annak értékére, hanem mivel két oly tényező fejlődött ki időközben hazánkban, mely egy időre jótékonyan ellensúlyozta a pénzhiánynak értékapasztó befolyását. Az egyik tényező a hűbéri kapcsolatok megszűnése, mely millióknak juttatott földbirtoki tulajdont, migy a milliók tulajdonjoga által mintegy becsesebbé vált; — a másik: az ipar és vállalkozási szellemnek azon nagyobb élénksége, mely főleg egy évtized óta hazánkban fölébredt, s keresettebbé tette a földbirtokot mint máskor. sz. A gymnasiumi tanterv. Pest, jan. 16. IV. (Lásd Budapesti Hírlap 14. sz.) Az austriai gymnasiumoknak bécsi közlönye megvallja, hogy ezen intézetek szervezetének számos ellenségei vannak. Ezek olyan módosítási indokokat állítanak az előtérbe, melyek mind a felsőbb hatóságoknál mind a közönségnél viszhangra számítanak s azon férfiakat is, kik a mostani szervezetnek igaz barátjai, eltántoríthatják. Ők tehát mindenekelőtt arra figyelmeztetnek, hogy jelenleg a gymnasiumi tanulók túl vannak terhelve munkával, miáltal kárt vallanak ifjúsági elevenségükben. S ez oly sokat nyom, hogy megérdemli a legkomolyabb megfontolást. A statistikai áttekintetből, mely a gymnasiumok állapotáról évenkint közzé tétetik, kiderül, hogy a gymnasiumi ifjúságnak több mint négyötöd része szokott évenkint a közvetlenül felsőbb osztályba fölvétetni, holott a reáltanodák ifjúságának csak kétharmada vagy fele részesül ezen előléptetésben. Ez bizonyságul szolgál, hogy a gymnasiumi szervezet követelései és az ifjak tanulási képessége között nem forog fönn semmiféle aránytalanság, mert különben változnék évenként a fokozat szerinti osztályokba fölvett ifjak száma. Ezen körülmény már nagyon gyöngíti a túlterhelési vádat, mely még gyanusabbnak tűnik föl mindenféle alakjai miatt. Mert némelyek a görög nyelv ellen panaszkodnak, melynek fölötte sok időt kötelesek szentelni a tanulók, s mégsem képesek eleget tenni; mások a számvetés ellen kelhett ki, mely annyira igénybe veszi a tanulókat, hogy minden szorgalmuk mellett át nem esnek a dolgon. Másutt ismét arról panaszoskodnak, hogy a természettani oktatásnak kellőnél nagyobb terjedelme miatt az ezen tantárgyat kedvelő ifjak is alig győzik ilyen mérvben megtanulni, a nyelvkedvelők pedig nem érnek reá a nyelvtanulásra elegendő időt fordítani. Mit bizonyít ezen panaszok különfélesége, mely majd az egyik majd a másik tantárgyat támadja meg? A gymnasiumi osztályok rendezése és tanfeladata mindenütt ugyanaz, de valóságos keresztülvitelét csak az egyesek fölfogása és munkássága s az ugyanegy osztálybeli tanítók együttműködése s az igazgatónak és tanodai hatóságnak kiegyenlítő vezérlete eszközölhetik. A kérdéses panaszok tehát nem illetik magát a gymnasiumi szervezetet, hanem ennek hiányos kivitelét, s ez ellen sokszor méltán is lehet szót emelni. Mert ha, például, valamelyik tanító a homéri olvasmány kezdetén 30—40 verset ad föl óráról órára, — ha a természetrajzból több latin műszót kívánunk az algymnasiumi tanulótól, mint a mennyit maga a latin nyelvtanító merne neki föladni, ha az algymnasium számára elfogadott természettani vagy mathematikai tankönyvben előforduló értelemhatározásokon kívül még másokat is diktálunk az if-