Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)
1859-01-04 / 2. szám
1859. 2. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. . ., * budapesten. A Hivatalos Értesítővel együtt* | A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Egy hónapra 1 75 | Fél évre 5 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere V. szám földszint. BDDAPE Egyes számára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. e nélküli . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: Egyetem-utcza,II. szám 2-dik emelet. Kedd, január 4 Egész évre Fél évre fr. kr. 14 — 7 — , fr. kr. Évnegyedre 4 — Egy hónapra 160 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. IRLAP. Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 8 ujkrajczárjával; kétszerinél 1 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner, könyvkereskedése Lipcsében veszi át . fr. kr. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 Előfizetési árak ausztriai értékben. VIDÉK RE. (Naponkint! postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr.. Egész évre 19 — Fél évre 10 — fr. kr.. Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 A Hivatalos Értesitő nélkül. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Kraneeschinis József Ldlytartósági tanácsost és rendőrigazgatót Velenczében, mint az austriai cs. vaskoronarend harmadik oszt. lo- 2!*jégeZnn. értelmében, az austriai birodalom lovagi JWst „fidalmas melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni mélin-l f1' Apostoli Felsége f. é. jun. 28-ki legfelsőbb határozata 5 d e 8 c a 1 c b 1 Victor századosnak a 4. sz. Ferdinand csakerrpostrie 8. ezr.dnél1 a souverain Johannita rend neki adott devotioméltóztatotta f°gadását és viselését legkegyelmesebben megengedni Besemberszky Antal úrbéri vényszékhez kifevezték!^ ^ ** eperjesi eltő fol^«odásu úrbéri tér- NEMHIVATALOS RÉSZ. Budapest, január 3. # (Politikai szemle.) Mióta Oroszország — hadihajóival a fekete tengerről kizáratván — a középtengert kezdé különös figyelemre méltatni, az addig oly csendes vagy legalább csak alattomban mozgó római szigeteken is mind hangosabban nyilatkozó izgatottság uralkodik. „Görögországhoz csatlakozás!“ ez a jelszó a hét sziget lakosai közt, s az egész ügy maholnap nem csekély fontosságot nyerhet. Oroszország befolyása e hét szigeten mindig túlnyomó volt, még e század elején is, midőn e szigetek még a porta főnöksége alatt álltak egyedül orosz őrizet bírta féken tartani a nyugtalan szigetcsoportot, mely 1800 óta „az egyesült hét sziget li. . . ...rök főnökség 1zin-ben véget érte s ekkor franczia őrizet szállta meg a szigeteket, melyet azonban már 1811— az angolok váltottak fel. Végre 1815. nov. 5. Ausztria, Porosz-, Angol- és Oroszország közt létrejött azon szerződés, mely e szigetekből „az ióni szigetek egyesült állama“ czim és Anglia „pártfogása“ alatt „önálló“ államot alakított, azon joggal, hogy ez maga adhasson magának alkotmányt. A védhatalom 1817-ben — 11, mondd tizenegy előkelő belföldinek hozzájárultával létre is hozta azon alkotmányt, mely most 40 év óta kimerületlen forrását képezi a lakosság — elégületlenségének. Elég lesz ezen alkotmány egy-két alapvonását érintenünk, hogy ezen elégedetlenség jogosságáról ítélhessünk! A lordfőbiztos az angol kormány képviselője, tulajdonképen pedig a szigetek korlátlan ura, mert a 6 tagból álló senatust ő nevezi ki s a 42 követből álló parlament név szerint szabad, valósággal pedig britt befolyás alatt történő választások eredménye; a senatus vagy parlament bármely határozata ellenében is a lordfőbiztos a véto jogával bir, ő az összes polgári és katonai kormányzat feje; ő nevezi ki a hivatalnokokat s le is teheti, a parlamentet elnapolhatja stb. A védúr maga természetesen még tovább terjedő jogokat tartott fönn magának, mint a mindket képviselőjének enged; az angol kormány péld. a parlamentet végképen feloszlathatja, a szigetek hadi erejének ő parancsol, a külföld ellenében ő képviseli a szigetek érdekeit, úgy hogy az 1815-ki szerződés azon határozatából, miszerint az egyesült róniai szigetek „önálló államot“ fognak képezni, a praxisban bizony semmi sem látható. Vegyük hozzá, hogy a lordfőbiztosok és az általuk kinevezett angol hivatalnokok többnyire vissza is éltek hatalmukkal, másrészről, hogy a görög állam közelléte folytonos táplálékot nyújtott az ióniak önállósági vágyainak és törekvéseinek s megfoghatónak fogjuk mondani, hogy ott az agitátorok mindenkor nyílt fülekre találnak, hogy ott minden szikra gyújt, hogy múlt tavaszszal, midőn Ottó király a szigetek egyikén partra szállt, azon fogadtatás, melyben részesült, oly fölötteleg lelkesült vala, és hogy a mostani lordfőbiztosnak (az angol ministerium irodájából ellopott és hírlapok utján közzé tett) sürgönye, melyben a szigeteknek legalább részbeni szabadon bocsáttatását ajánlja kormányának, az ióniak közt lecsillapíthatlan mozgalmat idézett elő. Gladstone, kit az angol kormány a helyszínére küldött, mindent elkövet, hogy ezen elszakadási vágyak teljesíthetlenségét megmagyarázza, de fáradozását, úgy látszik, kevés siker fogja koronázni s Londonban már sejtik ezt, mert legújabban maga az angol ministerium hivatalosan kinyilatkoztatá, miszerint Gladstonenak nincs hatalmában az 1815-öi szerződéseket módosítani, s hogy egyedüli teendője az az ióniakkal behozandó reformok iránt értekezni. Szorosan véve mind a két félnek igaza van. Anglia azt mondja, ha panaszaitok vannak, jó, orvosoljuk hát a bajt, de azért nem kell elszakadnotok. A szigetek meg azt mondják rá: ha ezt húsz év előtt tetted volna, örömest nyújtottunk volna kezet, most már nagyon mélyen gyökerezik a gyűlölség; már nincs bizalmunk hozzád!-------Gyanakodó emberek egyszerűen így magyarázzák ezen különben régi súrlódás mostani megújulását: Oroszországnak az a terve, hogy az adriai tenger táján Austriának minél több nehézséget okozzon; Korfu az adriai tenger kulcsa; mig ez angol kezekben van, Oroszország nem férhet hozzá, tehát azt akarná, hogy az angol protectorate megszűnjék, aztán Oroszország majd találna utaódot a sziget urává lenni s Austriának odalent úgyszólván nyakalni ! Természetes, hogy ez teljesen alaptalan gyanú és hogy Otországnak az ilyetén dolog esze ágában sincsen! Az angol sajtó hoszasan szólon okmányokról, mik a „ Chares Georges“ ügyében a portugalamrák elé terjesztettek ; a kormány lapjai némi büszkeséggel emletik, miszerint ez okmányokból derül, hogy Anglia tanácsát nem vonta el Portugáltól, hanem azt javasolta neki, hogy egy harmadikatalom közbenjárásához folyamo 3®. Hanem hisz ez régi dolog mindenki tudja, hogy Portugal ezen eszközt indítványozta is, s híg Francziaország az indítványt visszautasitá. Mitévő legyen azonjo Portugal ily esetben, azaz harancziaország a közvetítés elfogásától vonakodik, arra nézve az angoormány nagy bölcsen hallatott! Portugál megérte e hallgatást és engedett! Már most kiolda ezen engedésnek tulajdonképeni oka ? Kérdjük , kinek köszön portugál, hogy a dolog reá nézve annyira kedvezőtlen módon végzültt ? Hogy Portugál — Francziaország makacssága esetében — első pillanatban Anglia tettleges lyámolítására számolhat, arról az agol sürgönyökben nincs szó, s e nélkül az ellenállást folytatni — őrkség lett volna 1 . Belgrád , dec. 31. ^ ^.n.y . k)- Közlök ké érdekesebb okmányt, melyet a s»kivi0e,1Da ad°^ k1* Az egyik a szultánhoz van intézve, abban a szanpszma a nemzet nevében kéri Milos szerb fejedelemmé választá•»Da. “^erősítését. A másik Milos ^rezegnek szól, s őt a Szerbiába jövetelre s a fejedelemség elvállalása kéri. Az első igy hangzik: 887 a Felség! A folyó évi Sz. András napjára összehívott ilanárkodik legnagyobb alázatosságban a hír szerb nemzet nevé en, eégednek, kegyelmes szultánunknak, hogy Káragyorgyeh *czer kománya türhetlenné lett 4 nemzetnek s a tartománynak. A , . PS aa mwmm arról, amit az egész nemzet érez, hogy azon Szerbia szenved, egyedüli oka Karagyorgyevics Sánbizalmát s kormánya lehetlenné vált; nem volna lehetséges a tartományban a rendet, békét, fönntartani, ha ő továbbra is Szerbia fejedelme marad. „Ezen igen fontos okokból a szkupstina dec. 10. (22) ülésében egyhangúlag elhatározta,egy okmánynyal felhini Karagyorgyevics Sándor herczeget, hogy a haza java s békéje végett mondjon le fejedelmi méltóságáról. „Ugyane napon a szkupstina a tanácsot is fölhizta s megkérte, hogy kivonatát egyesítse a nemzet kivonatával, s a tanács dec. 11. (23) levelében 1641. sz. alatt értesítette a szkupstinát, hogy ő is ugyanazon meggyőződéssel bir,mint a szkupstina,ahogy tegnap in corpore elment a herczeghez, őt lemondásra fölhívandó. „Karagyorgyevics Sándor herczeg mind a szkupstina küldöttjeinek, mind a tanácsnak megigéré, hogy más napon (dec. u/ts) választ adand. „De e szavát meg nem tartván, dec. 10 és 11. éjjelén elment a várba, s elárulván nemzetét a tartományt fő nélkül hagyta. „A szkupstina erre dec. 11 (23) ülésében egyhangúlag elhatározta, hogy Karagyorgyevics Sándor többé nem Szerbia fejedelme. „Ennek következtében, hogy a tartomány fő nélkül ne maradjon, a szkupstina ugyanaznap egyhangúlag elhatározta , hogy a fejedelmi méltóságba Obrenovics Milos herczeg helyeztessék vissza, ki 1839-ben önkénytesen mondott le fejedelmi méltóságáról, pedig frágoni öröklési joggal, mit neki a felséges szultán különös baráttal s alkotmánynyal adott. „A legfőbb hatalom kezelését aznap a szkupstina magának tartá fönn, azonban másnap mindjárt egy három személyből álló ideiglenes kormányt rendelt ki, mely a legfőbb hatalmat Milos hg elérkeztéig kezelje. „A nemzet türelmetlenül várja, hogy felséged Milosnak fejedelemmé megörvendeztesse. „Valamint a felséges szultán megerősítésével mindeddig szivére vette a hű szerb nemzet kivonatait s kérelmeit, úgy most is reményű a nemzet, hogy felséged császári kegyét ez alkalommal is éreztetni fogja hű szerb nemzetével .Ezen meggyőződésben a szkupstina mai ülésében egyhangúlag elhatározta, s a nemzet nevében alázatos előterjesztésével járul felséged trónja elé, megkérendő császári felségedet, adná ki kegyelmesen császári berát ját, melylyel Obrenovics Milos herczeg visszahelyeztetik fejedelmi méltóságába, fiágoni öröklési joggal, mely néki egykor különös beráttal s alkotmánynyal legkegyelmesebben adatott. A nemzet e kivonatának teljesítése legerősebben át fogja hatni a hű szerb nemzetet, mely felséges szultánja jóléte s hosszú életéért a legforróbban fog Istenhez imádkozni. „Kelt megerősítve s kijelentve a nemzet gyűlésén, dec. 14. (26) 1858. Belgrádon.“ E kérelemlevelet átküldé a szkupstina a tanácshoz s ez az ideiglenes kormányhoz, mely azt maga utján tovább küldendi. A meghívólevél, melyet a szkupstina Milos herczeghez küldött, igy hangzik : „Kegyelmes herczegtünk, Obrenovics Milos ! „A szerb nemzet a sz. andrási szkupstina által dec. 11 (23) vissza- helyezé önt Szerbia fejedelmi méltóságába azon öröklési joggal, melyet ön előbbi időkből beir. „A nemzet gyűlése a nemzet nevében kérő levelet készite a felséges szultánhoz,mely neki meg fog küldetni,hogy önt Szerbia fejedelméül megerősíteni méltóztatnék, a mai napon a szkupstina elhatárzá megkérni herczegségedet, hogy hazájába jőjön vissza. A szkupstina küldöttséget nevezett ki, mely herczegségednek e levelet átadandja, és a szkupstina nevében megkérendi, örvendeztetné meg eljöttével nemzetünket. „E küldöttségbe kirendelte a szkupstina maga részéről a következő személyeket (következik 17 képviselő neve, minden kerületből egy kerületi bíró egy natsalnik, egy archimandrita s egy főesperes). „A szkupstina fölhizta a tanácsot, hogy a küldöttségbe rendeljen egy tanácsnokot; továbbá e küdöttségben leend egy püspök, kit a főpapok fognak kinevezni a kormány egy katonatisztet , s Belgrád városa egy polgárt küldene. . „A szkupstina az egész nemzet nevében kéri h herczegségedet, méltóztatnék kegyelmesen elfogadni e küldöttségét kíséretében átjöni Szerbia földjére, s eljenni a tartomány székvárosába, hol herczegségedet a szkupstina s egész nemzet örömmel várja. „így határoztatok, rendeltetett a nemzeti szkupstina ülésén dec. 15. 27. 1858. Belgrádban." A szkupstina továbbá elhatározta meghagyni az ideiglenes kormánynak, hogy intézné el az illető előkészületeket, Milos herczeg illendő fogadására. Minden eddigi politikai bűnösök a szkupstina határozata által engedelmet nyernek Milos herczeg elérkezte után azonnal visszatérhetni Szerbiába, mihelyt a tartományban a béke egészen helyre lesz állítva. Az éjjel érkezett fontos távirati hír szerint az angol, franczia s orosz consulok legszorosabb utasítást nyertek, hogy legkevesbbé se avatkozzanak Szerbia belügyeibe. Ez utasítást annak előjeléül tekintik,hogy a szkupstinas ideiglenes kormány eddigi működése jóvá fog hagyatni. Milos herczeg Bukarestből táviratban megköszönte a nemzetnek s a szkupstinának a személyes családja irányábani ragaszkodást , s fejedelemmé megválasztatását szívesen fogadta. A küldöttség ma indult el három, ez útra különösen fölszerelt kis hajóval. sz Becs, jan. 2. Az évfordulat az „Österr.Corr.“nek következő elmélkedésre nyújt alkalmat: „Az uj év ama korszak, melyben egyének s népek nemcsak Uj remények s óhajtások csöndes magvait szokták elvetni, hanem szemlét is szoktak tartani a fölött, mit fáradozásaik maradandó eredményein nyertek. A mi Austriát illeti , örülhetünk rajta, hogy annak sikerült a lefolyt békeév alatt egynémely jelentékeny tettet sikerrel végrehajtani, s a birodalom jóléte közvetlen s közvetett biztosítékainak számát kellő rendszabályok által tetemesen szaporítni. Egynémely még most kilátásban álló fontos tény lassan kint csatlakozandik a már eddig létesítettekhez. A császári kormány a fönntartás erejével — mely azt parancsolja, hogy az állambani összes organikus, jogosult s szabályszerű elemek s tételek mindaddig, mig azokban élet van, oltalmaztassanak ,a sikeres haladás működését fölytön‘oiygklíün^eWismeVrfef(73ezerWi!,iárfiGiíík%.niAatT,.^^J!?AfSK egyrészről Ausztria népeinek jólértett érdekei, egészen lényegesen pedig ama megpróbált elvek, melyek az összes társadalmi viszonyok vallás-erkölcsi nézetéből erednek, mely szilárd alapon egyedül lehet tartós s állandó államrendet épitni föl, s mely elvek Ausztriának hajdani s jelen történelmében kitörülhetlen fényes betűkkel vannak bevésve. A mi Austriának a külföld irányábani eljárását illeti, érdeke a "béke fönntartása, saját méltósága s világállásának csorbítatlan megőrzése mellett. Ezen eszmében összes e térem törekvései hiven kifejezvék, azok következetesen csatlakoznak ama nagy fönntartó alapeszméhez, melyen ezen nagy, Isten-oltalmazta birodalom létele nyugszik. Azonban az őszinte, önzetlen békeszeretet nem csak magas politikai erény; a béke nem csak a legnagyobb jótétemény a társadalomra nézve. A béke érdekeinek ily módom képviselése erőelemét is szerzi meg, mivel az összes társadalmi erők végtelen többségének békére van szüksége; természetes kifejlés végett, s mivel épen ezen erők számtalan alakokban maguk is működnek, annak megőrzésére. A gondviselés, mely ezen dicső birodalmat századok óta látható oltalmában részesíté, s azt gyakran súlyos megpróbáltatásokon vezeté át, hogy ismét a hatalom s tekintély magasabb fokára emelje, azt a most kezdődő évben is segítendi, s megengedendi neki, hogy sorsának pályáját kedvező sikerrel folytathassa. Ama biztosság által megerősítve, melyet ezen lélekemelő bizalom minden valódi honbarátban gerjeszt, megnyugodva lépjük át az új év küszöbét, s reméljük, hogy a visszatekintés, annak lefolytéval ismét csupán őszinte hálára s örvendetes megelégedésre adand nekünk alkalmat.“ Iparos bélyegek s gyárjegyek védelme. ” Az épen leáldozott 1858-dik év december 7-kén egy legfelsőbb rendelet adatott ki az iparos bélyegek s gyárjegyek védelme iránt. Értsük meg, mi ez tulajdonképen , hogy fölfoghassuk annak fontosságát. Az iparos és gyáros, ki készítményével és gyártmányával a közönség megelégedésére dolgozik, hogy azt a maga iránt jó véleményre és bizodalomra megnyert közönség előtt egyéb hasonló készítményektől és gyártmányoktól megismerhetővé tegye , saját nevét, műhelyének , gyárának nevét, vagy valamely jegyet tesz ki az illető áruezikben. Az ily jegykitétel mind a készítő iparosnak, mind a közönségnek igen sokat használ, ámannak részére előmozdítja a kelendőség terjedését, ámezt az áruczikk megválasztásában segíti. Hiszen magunkról tudjuk, hogy még a mesteremberek közt a velük dolgoztatásban is a szerint szoktunk válogatni, amint bizodalmunkat kinyerték, s a bizodalomra ajánlottakat nevük után keressük föl, valamint a boltilag árult áruczikkek közöl is az egyszer jóknak tapasztalt, vagy előttünk hiteles egyének által olyanokat ajánlott áruczikkeket jegyük után keressük föl. És ez így nagyon rendén és jól van. Azonban hányszor megesik, hogy egy más iparos észrevévén a bizonyos jegygyel ellátott áruczikk kelendőségét, hogy az annak részére megnyert bizodalmat kizsákmányolja, hamisul ugyanazon czeget veszi föl, vagy utánozza a megismertető bélyeget s a bizodalmát kinyert ezikk helyett hitvány minőségűt hoz forgalomba, kivált oly tárgyaknál, melyeknél a jóság belső minőségtől függvén, puszta szemmel nehezen, vagy csak különös hozzáértés által fölismerhető. Az ekképen csaló kétszeresen, sőt háromszorosan tesz károsítást , károsítja az iparost, kitől a jegyet vagy ezéget bitorolja, és pedig kétképen: először czikkei kelendőségének csonkításával, mely akkor is megtörténnék, ha az övéhez hasonló jóságú készítményeket bocsátana áruba, másodszor hitelének megrontása által, mennyiben rész