Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)

1859-01-04 / 2. szám

1859. 2. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. . ., * buda­pesten. A Hivatalos Értesítővel együtt* | A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Egy hónapra 1 75 | Fél évre 5 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere V. szám föld­szint. BDDAPE Egyes szám­ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. e nélkü­li . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: Egyetem-utcza,II. szám 2-dik emelet. Kedd, január 4 Egész évre Fél évre fr. kr. 14 — 7 — , fr. kr. Évnegyedre 4 — Egy hónapra 1­60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. IRLAP. Ig­tatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 8 ujkrajczárjával­; kétszeri­nél 1 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­igtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű­ hirdetések a kiadó­hivatal­ban vétetnek föl. A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner, könyvkereske­­­dése Lipcsében veszi át­ . fr. kr. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 Előfizetési árak ausztriai értékben. VI­D­É­K R­E. (Naponkint! postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr.. Egész évre 19 — Fél évre 10 —­­ fr. kr.. Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 A Hivatalos Értesitő nélkül. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által K­r­aneeschinis József Ldlytartósági tanácsost és rendőrigazga­tót Velenczében, mint az austriai cs. vaskoronarend harmadik oszt. lo- 2!*jég­eZnn. értelmében, az austriai birodalom lovagi JWst „fidalmas melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni mél­in-l f1' Apostoli Felsége f. é. jun. 28-ki legfelsőbb határozata 5 d e 8 c a 1 c b 1 Victor századosnak a 4. sz. Ferdinand csa­kerrpost­rie 8. ezr.­dnél1 a souverain Johannita rend neki adott devotio­­méltóztatott­a f°gadását és viselését legkegyelmesebben megengedni Besembe­rszky Antal úrbéri vényszékhez kifevezték!^ ^ ** eperjesi eltő fol^«odásu úrbéri tér- NEMHIVATALOS RÉSZ. Budapest, január 3. # (Politikai szemle.) Mióta Oroszország — hadi­hajóival a fekete tengerről kizáratván — a középtengert kezdé különös figye­lemre méltatni, az addig oly csendes vagy legalább csak alattomban mozgó római szigeteken is mind hangosabban nyilatkozó izgatottság uralkodik. „Görögországhoz csatlakozás!“ ez a jelszó a hét sziget la­kosai közt, s az egész ügy maholnap nem csekély fontosságot nyerhet. Oroszország befolyása e hét szigeten mindig túlnyomó volt, még e század elején is, midőn e szigetek még a porta főnöksége alatt álltak egyedül orosz őrizet bírta féken tartani a nyugtalan szigetcsoportot, mely 1800 óta „az egyesült hét szig­et li. . . ...­rök főnökség 1­zin-ben véget érte s ekkor franczia őrizet szállta meg a szigeteket, melyet azonban már 1811—­ az angolok váltottak fel. Végre 1815. nov. 5. Ausztria, Porosz-, Angol- és Oroszország közt lét­rejött azon szerződés, mely e szigetekből „az ióni szigetek egyesült állama“ czim és Anglia „pártfogása“ alatt „önálló“ államot alakított, azon joggal, hogy ez maga adhasson magának alkotmányt. A védha­­talom 1817-ben — 11, mondd tizenegy előkelő belföldinek hozzájá­­rultával létre is hozta azon alkotmányt, mely most 40 év óta kime­­rü­letlen forrását képezi a lakosság — elégületlenségének. Elég lesz ezen alkotmány egy-két alapvonását érintenünk, hogy ezen eléged­et­­lenség jogosságáról ítélhessünk! A lordfőbiztos az angol kormány kép­viselője, tulajdonképen pedig a szigetek korlátlan ura, mert a 6 tag­ból álló senatust ő nevezi ki s a 42 követből álló parlament név szerint szabad, valósággal pedig britt befolyás alatt történő válasz­tások eredménye; a senatus vagy parlament bármely határozata el­lenében is a lordfőbiztos a véto jogával bir, ő az összes polgári és ka­tonai kormányzat feje; ő nevezi ki a hivatalnokokat s le is teheti, a parlamentet elnapolhatja stb. A védúr maga természetesen még to­vább terjedő jogokat tartott fönn magának, mint a mindket képvise­lőjének enged; az angol kormány péld. a parlamentet végképen fel­oszlathatja, a szigetek hadi erejének ő parancsol, a külföld ellenében ő képviseli a szigetek érdekeit, úgy hogy az 1815-ki szerződés azon határozatából, miszerint az egyesült róniai szigetek „önálló államot“ fognak képezni, a praxisban bizony semmi sem látható. Vegyük hozzá, hogy a lordfőbiztosok és az általuk kinevezett angol hivatalno­kok többnyire vissza is éltek hatalmukkal, másrészről, hogy a görög állam közelléte folytonos táplálékot nyújtott az ióniak önállósági vá­gyainak és törekvéseinek s megfoghatónak fogjuk mondani, hogy ott az agitátorok mindenkor nyílt fülekre találnak, hogy ott minden szikra gyújt, hogy múlt tavaszszal, midőn Ottó király a szigetek egyikén partra szállt, azon fogadtatás, melyben részesült, oly fölötteleg lelke­sült vala, és hogy a mostani lordfőbiztosnak (az angol ministerium irodájából ellopott és hírlapok utján közzé tett) sürgönye, melyben a szigeteknek legalább részbeni szabadon bocsáttatását ajánlja kormá­nyának, az ióniak közt lecsillapíthatlan mozgalmat idézett elő. Gladstone, kit az angol kormány a hely­színére küldött, mindent elkövet, hogy ezen elszakadási vágyak teljesíthetlenségét megmagya­rázza, de fáradozását, úgy látszik, kevés siker fogja koronázni s Lon­donban már sejtik ezt, mert legújabban maga az angol ministerium hivatalosan kinyilatkoztatá, miszerint Gladstonenak nincs hatalmában az 1815-öi szerződéseket módosítani, s hogy egyedüli teendője az­ az ióniakkal behozandó reformok iránt értekezni. Szorosan véve mind a két félnek igaza van. Anglia azt mondja, ha panaszaitok vannak, jó, orvosoljuk hát a bajt, de azért nem kell elszakadnotok. A szi­getek meg azt mondják rá: ha ezt húsz év előtt tetted volna, örömest nyújtottunk volna kezet, most már nagyon mélyen gyö­kerezik a gyűlölség; már nincs bizalmunk hozzád!-------Gyanakodó emberek egyszerűen így magyarázzák ezen különben régi súrlódás mostani megújulását: Oroszországnak az a terve, hogy az adriai ten­ger táján Austriának minél több nehézséget okozzon; Korfu az adriai tenger kulcsa; mig ez angol kezekben van, Oroszország nem férhet hozzá, tehát azt akarná, hogy az angol protectorate megszűnjék, az­tán Oroszország majd találna utaódot a sziget urává lenni s Aus­triának odalent úgy­szólván nyak­alni ! Természetes, hogy­ ez tel­jesen alaptalan gyanú és hogy Otországnak az ilyetén dolog esze ágában sincsen! Az angol sajtó hoszasan szólon okmányokról, mik a „ Char­es Georges“ ügyében a portugalamrák elé terjesztettek ; a kor­­mány lapjai némi büszkeséggel emletik, miszerint ez okmányokból derül, hogy Anglia tanácsát nem vonta el Portugáltól, hanem azt javasolta neki, hogy egy harmadikatalom közbenjárásához folya­­mo 3®. Hanem hisz ez régi dolog mindenki tudja, hogy Portugal ezen eszközt indítványozta is, s híg Francziaország az indítványt visszautasitá. Mitévő legyen azonjo Portugal ily esetben, azaz ha­rancziaország a közvetítés elfogásától vonakodik, arra nézve az ango­ormány nagy bölcsen­­ hallatott! Portugál megérte e hallgat­­ást és engedett! Már most kiolda ezen engedésnek tulajdonké­­peni oka ? Kérdjük , kinek köszön portugál, hogy a dolog reá nézve annyira kedvezőtlen módon végzültt ? Hogy Portugál — Franczia­­ország makacssága esetében — első pillanatban Anglia tettleges lyámolítására számolhat, arról az agol sürgönyökben nincs szó, s e nélkül az ellenállást folytatni — őrk­ség lett volna 1 . Belgrád , dec. 31. ^ ^.n.y . k)- Közlök ké érdekesebb okmányt, melyet a s»kivi0e,1Da ad°^ k1* Az egyik a szultánhoz van intézve, abban a szanpszma a nemzet nevében kéri Milos szerb fejedelemmé választá­­•»Da. “^erősítését. A másik Milos ^rezegnek szól, s őt a Szerbiába jövetelre s a fejedelemség elvállalás­a kéri. Az első igy hangzik: 8­87 a Felség! A folyó évi Sz. András napjára összehívott i­lan­árkodik legnagyobb alázatosságban a hír szerb nemzet nevé­­­ en, eégednek, kegyelmes szultánunknak, hogy Káragyorgye­­h *czer kom­ánya türhetlenné lett 4 nemzetnek s a tartománynak. A , . PS aa mwmm arról, a­mit az egész nemzet érez, hogy azon Szerbia szenved, egyedüli oka Karagyorgyevics Sán­­bizalmát s kormánya lehetlenné vált; nem volna lehetséges a tartomány­ban a rendet, békét, fönntartani, ha ő továbbra is Szerbia fejedelme marad. „Ezen igen fontos okokból a szkupstina dec. 10. (22) ülésében egy­hangúlag elhatározta,egy okmánynyal felhini Karagyorgyevics Sándor her­­czeget, hogy a haza java s békéje végett mondjon le fejedelmi méltósá­gáról. „Ugyane napon a szkupstina a tanácsot is fölhizta s megkérte, hogy kivonatát egyesítse a nemzet kivonatával, s a tanács dec. 11. (23) levelé­ben 1641. sz. alatt értesítette a szkupstinát, hogy ő is ugyanazon meggyő­ződéssel bir,mint a szkupstina,ahogy tegnap in corpore elment a herczeghez, őt lemondásra fölhívandó. „Karagyorgyevics Sándor herczeg mind a szkupstina küldöttjeinek, mind a tanácsnak megigéré, hogy más napon (dec. u/ts) választ adand. „De e szavát meg nem tartván, dec. 10 és 11. éjjelén elment a várba, s elárulván nemzetét a tartományt fő nélkül hagyta. „A szkupstina erre dec. 11 (23) ülésében egyhangúlag elhatározta, hogy Karagyorgyevics Sándor többé nem Szerbia fejedelme. „Ennek következtében, hogy a tartomány fő nélkül ne maradjon, a szkupstina ugyanaz­nap egyhangúlag elhatározta , hogy a fejedelmi méltóságba Obrenovics Milos herczeg helyeztessék vissza, ki 1839-ben önkénytesen mondott le fejedelmi méltóságáról, pedig frágoni öröklési jog­gal, mit neki a felséges szultán különös baráttal s alkotmánynyal adott. „A legfőbb hatalom kezelését az­nap a szkupstina magának tartá fönn, azonban másnap mindjárt egy három személyből álló ideiglenes kor­mányt rendelt ki, mely a legfőbb hatalmat Milos hg elérkeztéig kezelje. „A nemzet türelmetlenül várja, hogy felséged Milosnak fejedelemmé megörvendeztesse. „Valamint a felséges szultán megerősítésével mindeddig szivére vette a hű szerb nemzet kivonatait s kérelmeit, úgy most is reményű a nemzet, hogy felsé­ged császári kegyét ez alkalommal is éreztetni fogja hű szerb nemzetével .Ezen meggyőződésben a szkupstina mai ülésében egyhangúlag elha­tározta, s a nemzet nevében alázatos előterjesztésével járul felséged trónja elé, megkérendő császári felségedet, adná ki kegyelmesen császári berát­­ ját, melylyel Obrenovics Milos herczeg visszahelyeztetik fejedelmi méltósá­gába, fiágoni öröklési joggal, mely néki egykor különös beráttal s alkot­mánynyal legkegyelmesebben adatott. A nemzet e kivonatának teljesítése legerősebben át fogja hatni a hű szerb nemzetet, mely felséges szultánja jóléte s hosszú életéért a legforróbban fog Istenhez imádkozni. „Kelt megerősítve s kijelentve a nemzet gyűlésén, dec. 14. (26) 1858. Belgrádon.“ E kérelemlevelet átküldé a szkupstina a tanácshoz s ez az ideig­lenes kormányhoz, mely azt maga utján tovább kü­ldendi. A meghívólevél, melyet a szkupstina Milos herczeghez küldött, igy hangzik : „Kegyelmes herczegtünk, Obrenovics Milos ! „A szerb nemzet a sz. andrási szkupstina által dec. 11 (23) vissza-­ helyezé önt Szerbia fejedelmi méltóságába azon öröklési joggal, melyet ön előbbi időkből beir. „A nemzet gyűlése a nemzet nevében kérő levelet készite a felséges szultánhoz,mely neki meg fog küldetni,hogy önt Szerbia fejedelméül mege­rősíteni méltóztatnék, a mai napon a szkupstina elhatárzá megkérni her­czegségedet, hogy hazájába jőjön vissza. A szkupstina küldöttséget nevezett ki, mely herczegségednek e leve­let átadandja, és a szkupstina nevében megkérendi, örvendeztetné meg el­jöttével nemzetünket. „E küldöttségbe kirendelte a szkupstina maga részéről a következő személyeket (következik 17 képviselő neve, minden kerületből egy kerületi bíró egy natsalnik, egy archimandrita s egy főesperes). „A szkupstina fölhizta a tanácsot, hogy a küldöttségbe rendeljen egy tanácsnokot; továbbá e küdöttségben leend egy püspök, kit a fő­papok fognak kinevezni a kormány egy katonatisztet , s Belgrád városa egy polgárt küldene. . „A szkupstina az egész nemzet nevében kéri h herczegségedet, méltóz­­tatnék kegyelmesen elfogadni e küldöttségét kíséretében átjöni Szerbia földjére, s eljenni a tartomány székvárosába, hol herczegségedet a szkup­stina s egész nemzet örömmel várja. „így­ határoztatok, rendeltetett a nemzeti szkupstina ülésén dec. 15. 27. 1858. Belgrádban." A szkupstina továbbá elhatározta meghagyni az ideiglenes kor­mánynak, hogy intézné el az illető előkészületeket, Milos herczeg illendő fogadására. Minden eddigi politikai bűnösök a szkupstina határozata által engedelmet nyernek Milos herczeg elérkezte után azonnal visszatér­hetni Szerbiába, mihelyt a tartományban a béke egészen helyre lesz állítva. Az éjjel érkezett fontos távirati hír szerint az angol, franczia s orosz consulok legszorosabb utasítást nyertek, hogy legkevesbbé se avatkozzanak Szerbia belügyeibe. Ez utasítást annak előjeléül tekin­tik,hogy a szkupstina­s ideiglenes kormány eddigi működése jóvá fog hagyatni. Milos herczeg Bukarestből táviratban megköszönte a nemzet­nek s a szkupstinának a személye­s családja irányábani ragaszko­dást , s fejedelemmé megválasztatását szívesen fogadta. A küldöttség ma indult el három, ez útra különösen fölszerelt kis hajóval. sz Becs, jan. 2. Az évfordulat az „Österr.Corr.“nek következő elmélkedésre nyújt alkalmat: „Az uj év ama korszak, melyben egyének s népek nemcsak Uj remé­nyek s óhajtások csöndes magvait szokták elvetni, hanem szemlét is szok­tak tartani a fölött, mit fáradozásaik maradandó eredményein nyertek. A mi Austriát illeti , örülhetünk rajta, hogy annak sikerült a le­folyt békeév alatt egynémely jelentékeny tettet sikerrel végrehajtani, s a birodalom jóléte közvetlen s­ közvetett biztosítékainak számát kellő rend­szabályok által tetemesen szaporítni. Egynémely még most kilátásban álló fontos tény lassan kint csatlakozandik a már eddig létesítettekhez. A csá­­­szári kormány a fönntartás erejével — mely azt parancsolja, hogy az ál­­lambani összes organikus, jogosult s szabályszerű elemek s tételek mindad­­dig, mig azokban élet van, oltalmaztassanak­ ,a sikeres haladás működését fölytön‘oi­ygklíün^eWismeVrfef(7­3ezerWi!,iárfiGiíík%.niAatT,.^^J!?AfSK egyrészről Ausztria népeinek jólértett érdekei, egészen lényegesen pedig ama megpróbált elvek, melyek az összes társadalmi viszonyok vallás-er­kölcsi néz­etéből erednek, mely szilárd alapon egyedül lehet tartós s állandó államrendet épitni föl, s mely elvek Ausztriának hajdani s jelen történelmében kitörülhetlen fényes betűkkel vannak bevésve. A mi Austriának a külföld irányábani eljárását illeti, érdeke a "béke fönntartása, saját méltósága s világállásának csorbítatlan megőrzése mel­lett. Ezen eszmében összes e térem­ törekvései hiven kifejezvék, azok kö­vetkezetesen csatlakoznak ama nagy fönntartó alapeszméhez, melyen ezen nagy, Isten-oltalmazta birodalom létele nyugszik. Azonban az őszinte, önzetlen békeszeretet nem csak magas politikai erény; a béke nem csak a legnagyobb jótétemény a társadalomra nézve. A béke érdekeinek ily mó­dom képviselése erő­elemét is szerzi meg, mivel az összes társadalmi erők végtelen többségének békére van szüksége; természetes kifejlés végett, s mivel épen ezen erők számtalan alakokban maguk is működnek, annak megőrzésére. A gondviselés, mely ezen dicső birodalmat századok óta látható ol­talmában részesíté, s azt gyakran súlyos megpróbáltatásokon vezeté át, hogy ismét a hatalom s tekintély magasabb fokára emelje, azt a most kez­dődő évben is segítendi, s megengedendi neki, hogy sorsának pályáját kedvező sikerrel folytathassa. Ama biztosság által megerősítve, melyet ezen lélekemelő bizalom minden valódi honbarátban gerjeszt, megnyu­godva lépjük át az új­ év küszöbét, s reméljük, hogy a visszatekintés, an­nak lefolytéval ismét csupán őszinte hálára s örvendetes megelégedésre adand nekünk alkalmat.“ Iparos bélyegek s gyárjegyek védelme. ” Az épen leáldozott 1858-dik év december 7-kén egy legfel­sőbb rendelet adatott ki az iparos bélyegek s gyárjegyek védelme iránt. Értsük meg, mi ez tulajdonképen , hogy fölfoghassuk annak fon­tosságát. Az iparos és gyáros, ki készítményével és gyártmányával a kö­zönség megelégedésére dolgozik, hogy azt a maga iránt jó véleményre és bizodalomra megnyert közönség előtt egyéb hasonló készítmények­től és gyártmányoktól megismerhetővé tegye , saját nevét, műhelyé­nek , gyárának nevét, vagy valamely jegyet tesz ki az illető áruezik­­ben. Az ily jegykitétel mind a készítő iparosnak, mind a közönség­nek igen sokat használ, ámannak részére előmozdítja a kelendőség terjedését, ámezt az áruczikk megválasztásában segíti. Hiszen ma­gunkról tudjuk, hogy még a mesteremberek közt a velük dolgoztatás­ban is a szerint szoktunk válogatni, a­mint bizodalm­unkat kinyerték, s a bizodalomra ajánlottakat nevük után keressük föl, valamint a bol­­tilag árult áruczikkek közöl is az egyszer jóknak tapasztalt, vagy előttünk hiteles egyének által olyanokat ajánlott áruczikkeket jegyük után keressük föl. És ez így nagyon rendén és jól van. Azonban hányszor megesik, hogy egy más iparos észrevévén a bizonyos jegygyel ellátott áruczikk kelendőségét, hogy az annak részére megnyert bizodalmat kizsákmányolja, hamisul ugyanazon czeget veszi föl, vagy utánozza a megismertető bélyeget s a bizodal­mát kinyert ezikk helyett hitvány minőségűt hoz forgalomba, kivált oly tárgyaknál, melyeknél a jóság belső minőségtől függvén, puszta szemmel nehezen, vagy csak különös hozzáértés által fölismerhető. Az ekképen csaló kétszeresen, sőt háromszorosan tesz károsí­tást , károsítja az iparost, kitől a jegyet vagy ezéget bitorolja, és pedig kétképen: először czikkei kelendőségének csonkításával, mely akkor is megtörténnék, ha az övéhez hasonló jóságú készítményeket bocsá­tana áruba, másodszor hitelének megrontása által, mennyiben rész

Next