Budapesti Hírlap, 1859. április (74-98. szám)
1859-04-01 / 74. szám
1859. — 74. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. 5 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. , fr. kr. | fr. kr. I fr. ki Egész évre 15 — Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 8 — Egy hónapra 1 75 | Fél évre 5 25 | Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint BUDAPESTI HÍRLAP. SZERKESZTŐ HIVATAL: egyetem-utcza, 1. szám 2-dij emelet. Péntek, április 1 Előfizetési árak ausztriai értékben VIDÉKRE. , fr. kr. Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál, egyes számára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr.„ nélkül . 10 „ A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. 1 , fr kr Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Fél évre 7 — Egy hónapra 1 60 Igtatványok. Egy hatoddarábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. f.. L. Egész évre 19 — Fél évre 10 — sz. kr. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által dr. Perissutti Henriket, a soproni cs. k. orsz. főtörvényszék alelnökét, mint az austriai csász. Lipót-rend lovagját, e rend szabályai értelmében, az austriai birodalom lovagi rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 17 ki legfelsőbb határozata által khuenbergi nemes Khuen Henrik pénzügyi titkárt a grátzi cs. k. orsz. pénzügyigazgatóságnál cs. k. pénzügyi tanácsos czime és rangjával legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége Wladislavlovits M. volói consulsági ügynöknek az ottomán Medzsidié-rend negyedik osztályú felének elfogadására és viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 26-ki legfelsőbb határozata által Kossa József komáromi börtönmestert, dicséretes szolgálati magatartása és több tűz- és vizveszély esetében tanúsított bátor és sikeres magaviselete elismeréséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A kül-, bel- és igazságügyi ministériumoknak, a hadsereg főparancsnokságának s a legfőbb rendőri hatóságnak 1858. december 27-n kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, mely által a német szövetséggyülésnek az irodalmi és művészeti tulajdon védelme tárgyában 1856. november 6-n és 1857. mártius 12-kén kelt határozatai tétetnek közhírré. *) A német szövetséggyűlés 1856. november 6-ki ülésében következő határozatot hozott : Az 1837. november 9-kén kelt szövetségi határozat ** ) 2. czikke s az 1845. junius 19-kén kelt szövetségi határozat *** ) által az irodalmi és művészeti műveknek az utánnyomás és gépi többszörözés ellen, nemkülönben a különös szövetségi határozatok által szabadalmazás utján egyes meghatározott szerzők műveire nézve engedett oltalom akkér terjesztetik ki, hogy ezen oltalom az 1837. november 9-kén kelt szövetségi határozat előtt meghalt szerzők műveire nézve még 1867. november 9-kéig marad érvényes. Jelen szövetségi határozat azonban csak oly művekre alkalmazandó, melyek jelenleg még az egész szövetségi területben az utánnyomás vagy utánképzés ellen törvények vagy szabadalmak által vannak védve. Továbbá a német szövetséggyűlés 1857. mártius 12-kén kelt ülésében következő határozatot hozott : Az 1841. ápril 22-n kelt szövetségi határozat **** ) által a belföldi szerzők szin- és zeneműveinek oltalma végett, azoknak a szövetségi területbeni jogosutlan előadása ellen megállapított intézkedések következőleg terjesztetnek ki : I. Valamely szín- vagy zeneműnek egészben vagy röviditésekkeli nyilvános előadása csak a szerzőnek, örököseinek vagy különbeni jogutódjainak engedelmével történhetik, mindaddig, míg a mű nyomtatás által közzé nem tétetett. Ezen engedelem megadásával kizáró jog a szerzőt életfogytiglan, örökösét vagy különbeni jogutódját pedig a szerző halála után még tíz évig illeti. II. Azon esetben is, ha valamely szín- vagy zenemű szerzője művét nyomtatás által közzé teszi, a nyilvános előadás megengedésére kizáró jogot, magának s örököseinek vagy különbeni jogutódjainak, egy neve alányomásával ellátott nyilatkozat által fönntarthatja, melynek műve mindenik példányán a czimlapra kell nyomva lennie. — Az ilyes fönntartás magának a szerzőnek egész életidejére s örököseinek vagy különbeni jogutódjainak javára a szerző halála után még tíz évig marad hatályos. III. A szerzőt vagy jogutódjait mindenki ellen, aki az ő kizáró jogukat, valamely még nyomtatásban közzé nem tett, vagy pedig nyomtatásban a II. szám alatt említett nyilatkozattal közzétett szín- vagy zenemű nyilvános előadása által sérti, kárpótlási igény illeti. IV. Ezen kiterjesztett határozatok 1857. julius 1-jétől fogva lépendnek hatályba. V. Az 1841. ápril 22-kén kelt szövetségi határozat 1, 2 és 3. számai ennélfogva megszüntetik, ellenben a 4. szám a kárpótlás tekintetében fönnmarad. Ezen szövetségi határozatok a cs. k. Apostoli Felsége által az 1858. december 18-n kelt legfelsőbb határozványnyal adott fölhatalmazás folytán, oly megjegyzéssel tétetnek közhírré, hogy azoknak rendeletei, az austriai császárságnak a német szövetséghez nem tartozó koronaországaiban is, tehát annak egész területében hatályba lépenének annyiban a mennyiben már a fennálló törvények által az irodalmi s művészeti tulajdon bővebb oltalomban nem részesül. Gróf Bad-Schauenstein s. k. Báró Bach s. k. Gróf Nádasdy s. k. császári Fensége a hadsereg főparancsnokságának főnöke helyett : Báró Kempen s. k. k. a. t. n. Teuchert s. k. a. t. n. A vallás- és oktatásügyi minister a pesti cs. k. egyetemi könyvtárnál megürült első őrállomásra Nagy Iván ottani első könyvtári hivataltisztet kinevezte. Változások a cs. k. hadseregben. Előléptettek: a hadsegédtestületben : menteni b. hu Mont Alfonz alezredes ezredessé, jelen szolgálati alkalmazásában előlegesen meghagyatván , a csendőrségnél: Wölfer Sándor alezredes, az 5. csendőr ezred parancsnoka, ezredessé , nemes Kendler Ferencz alezredes a 14-ik csendőrezredben, az 1. csendőrezred parancsnokává; tapferheimi nemes Meezer Ferencz őrnagy, alezredessé a 8-ik csendőrezredben és Wünsche Károly első oszt. százados az 1. csendőrezredben őrnagygyá a 9-ik csendőrezredben; a bécsi térparancsnokságnál: Richter József térőrnagy tér-alezredessé és Centner József első oszt. százados, térőrnagygyá. Nyugalmaztalak: lovag Tursky József ezredes a 11. sz. második báni határőrezredben; ezen alezredesek: Kirsch Károly a 6 sz gr. Coronini gy. ezredben ; steinburgi Pildner Gyula az 51 sz. Károly Ferdinand Fehr gy. ezredben, Jasich Mihály a 7. sz. broodi gy. határőrezredben és nordenfeldi Böhnich Ferdinand a bécsi térparancsnokságnál, mind a négyen ezredesi ranggal ad honores ; továbbá ezen őrnagyok : grabensprungi lovag Civa 11 ar Ferdinand a 32. sz. Ferencz Ferdinand Főriggy ezredben, és rohraui Harrach Alajos a 10. sz. porosz király- huszárezredben, mindketten alezredesi ranggal ad honores; végre ezen őrnagyok : lovag Zaremba Antal a 25. sz. b. Mamula gy. ezredben ; Busch Róbert a 40. sz. b. Kellner gy. ezredben, Vo 11 mar János a 26. sz. Mihály nhg gy. ezredben, és Tekusch Károly a 8. sz Ferdinand Miksa dzsidás ezredben. F. é. mart. 17-n jelent meg és küldetett szét a budai cs. k. egyetemi nyomdából a magyar orsz. kormány lap I. osztályának 4-dik, és a II. osztálynak 3-dik darabja, mind a német egyes, mind az összes kettős kiadásokban. Az I. osztály IV-d. darabjának tartalma : 25. sz. A bel-, pénz-, igazságügyi, továbbá a kereskedelmi, ipar és középítészeti ministeriumoknak 1859. január 3-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, a bányászati és vaspálya-vállalatok közötti összeütközéseknek s ebből az élet és tulajdon biztonságára nézve keletkező veszélyeknek meggátlása és elhárítása iránt. 26. sz. A belügyministeriumnak 1859. január 16-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, az austriai uj gyógyszerárszabás tárgyában. 27. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1859. január 28-kán kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, a házalási engedélyek meghosszabbításainak bélyegkezelése iránt. A II. osztály III. darabjának tartalma : 7. sz. Hirdetés a cs. k helytartóság soproni osztályától 1859-diki február 4-kéről, a hadsereg közelebbi kiegészítésére fölszólított korosztályok iránt. 8 sz Hirdetés a cs. k. országos pénzügyigazgatóság budai osztályától 1859 diki febr. 6 káról, a cs k. dohányjövedékhez beszolgáltatott dohánylevelek 1859. 1860 s 1861. termesztési évekre megállapított beváltási árai iránt. *) Birod. tőre.lap 1859. jan. 13-i II. db 6. sz. **) Igazságügyi törvénygyűjtemény 483. sz. ***) Igazságügyi törvénygyűjtemény 897. sz. ****) Igazságügyi törvénygyűjtemény 537. sz. NEMHIVATALOS RÉSZ. Budapest, mart. 31. (Politikai szemle.) Napról napra világosabbá válik azon tény, hogy Austria — a congressusba beleegyezvén — semmi egyebet nem adott, mint épen ezen beleegyezést, azaz előbbi ellenállásáról lemondván, a congressus létrejöttét többé akadályozni nem akarja, de azért valódi „engedmények“ által sem fogja azt könnyíteni. Biztos kútfőből tudjuk, miszerint a bécsi kabinet nemcsak az 1815-öi szerződések fönntartását kívánja, hanem még a külön szerződésekre sem tett semmiféle hátráló lépést s igy a kérdés egyszerűen ez : olyan-e Francziaország helyzete, melynél fogva a congressust még i 1 y alakban is el kell fogadnia, csak hogy szép szerével az egész affaireből kijusson a nélkül, hogy valódi sikerrel dicsekedhetnek ? vagy pedig egyszerű visszautasítás követendi-e Austria azon nyilatkozatát, miszeszerint ő a congressusban egyedül a fennálló szerződések alapján részt venni kész. Okunk van hinni, és hiteles bécsi tudósítások megerősítenek e hitben, miszerint az utóbbi vélemény a helyesebb, azaz hogy Napóleon császár az Austria által megjelölt alapon nem fogadandja el a congressus egybeléptét. úgy látszik, hogy a dolgok a múlt hét utolsó napjaiban, körülbelül pénteken vagy szombaton rögtön harcziasb fordulatot vettek ismét, akkor t. i., midőn Párisban az osztrák felelet mibenlétéről jobban értesültek. Először is Cavour gróf tüstént Párisba hivatott; másodszor pedig az egy időre legalább részben fölfüggesztett hadi készületek újból kezdődtek és azóta minden erélylyel folytattatnak. Mind a két irányban néhány érdekes hírrel szolgálhatunk. Jó forrásból halljuk, miszerint Turinban a congressusról csak akkor értesültek, midőn a táviró a „Manit.“ ebbeli első közleményének hírét hozta oda: várjon a király és Cavour gróf nem részesült-e küönbizalomban, azt nem tudjuk, de a többi ministernek s a turini idegen diplomatiának sejtelme sem voló Oroszország közbenjárásáról és a franczia elfogadásról. A „Moniteur“ czikkét tartalmazó sürgönyt tüstént követő egy másik a franczia kormány részéről, mely a dolog genesisét (úgy látszik a népre számított modorban) adja elő, azt tudatván, miszerint a congressusi terv elfogadása mulhatlanul szükséges vala, nehogy Francziaország részakaratral vádoltassék és hogy Európa alapos megvitatás utján ismerkedjék meg azon ügygyel, mely mellett Franczia- és Olaszország fegyvert fogni készül. E sürgöny, melynek tartalma szántszándékkal a legbuzgóbban terjesztetett a közönség közt, egyszersmind megújító Francziaország jóakaratának nyilvánítását és azon ígéretet, miszerint a császár Piemontot semmiesetre nem fogja cserben hagyni. Midőn aztán pénteken köztudomásúvá lett az, hogy Napóleon császár Cavour grófot távirat utján Párisba hivatta, végképen eltűnt azon leverő benyomás, melyet a congressusi hit első pillanatban a lakosság többségére tett vala. Ha Napóleon császár — igy okoskodtak — a szárd kormánytól vissza akarna vonulni, ezt kényelmesebben tehetné levelezés utján s nem hívná magához azon ministert , ki a „Sardinia militans“ képviselője. Örömükben már azt is beszélték , miszerint Napóleon császár Cavourral a két hadsereg mozgalmait akarná „combinálni“. Cavour gróf, ha jól emlékszünk , valamikor igen derék mérnöktett volt, hanem azért az „egyesült hadak mozgalmai“ iránt nem ő vele, hanem Lamarmora tábornokkal kellene értekezni. Párisban a kis gróf igen hízelgő fogadtatásban részesült, sőt hallomás szerint a császári párral ki is kocsikázott, és azon kevés kiválasztott, aki a szárd premier közelébe juthatott (mert úgyszólván senkit sem bocsátott magaelé azt állítja, miszerint a gróf (daczára annak, hogy miként a turini lapok írták, éjjelenként csak két órát szentel Morpheus uramnak ?!) nem csak igen jó színben van, hanem igen derültnek is látszik, és midőn a császárral folytatott, egy óránál tovább tartott igen élénk párbeszéd után a teremből kilépett, „megelégedés sugárzók arczairól“. A „Nord“ azt állítja, miszerint a gróf tüstént azt szente haza, hogy Szardinia a congressusba belép, az „Independance“ ellenben teljesen alaptalannak tartja e hírt, azt tudatván, miszerint Piemont csak akkor és csak úgy fog képviseltetni a congressusban, amikor és a miként ily képviseltetésben a többi olasz állam is részesülni fog. Majd meglátjuk! Ami a hadikészületeket illeti, azok csakugyan meglepő terjedelmet nyernek ismét Francziaországban. A minap azt jelentették — sőt békejelenségnek is vették, — miszerint négy ezred Afrikába küldetett ; most kisül, hogy e négy ezred csapat ujoncz vala és hogy helyette öt más ezred, még pedig harczedzett katonákból álló (köztük az idegen légió két ezrede) visszahivatott Francziaországba; továbbá a Varmegyei tábor, melyről már több ízben vala szó (az illető hit mindannyiszor „prématurée“-nek mondatott) most csakugyan létre jöne; végre száz új gyalog-zászlóalj alakittatik, és mindez ad majorem congressus gloriam! Már most ítélje meg az olvasó, mennyiben alaposak azon remények, melyek a congressusi hirekhez csatlakoznak s melyek például a „Times“ lelkében már annyira megszilárdultak, hogy már a képviselők neveit is akarja tudni. Ismételjük, amint már tegnap mondtuk, hogy franczia részről Walewski grófról nincs szó, és hogy Malmesbury lord választatása Angliában épen nem elégítené ki a közvéleményt. Persze kudarcot vallana a két nyugati külügyminiszer, ha a congressusban nem ők képviselnék az illető kormányokat, hacsak netalán a véletlen meg nem ója őket e szégyentől az által, hogy a congressusból semmi sem lesz ! Irodalmi termékek olcsó vagy drágasága. Gyakran panaszkodik az olvasó közönség, hogy a magyar irodalmi termékek drágák, német s más nyelven irt könyveket sokkal olcsóbbért lehet megszerezni, mint a magyarokat. Némely tárgyakra nézve van ebben igazság, mert csak a legújabban megjelent könyvek közöl is tudnék néhányat fölmutatni, melynek nagyon az igazi sáfrán mértéke szerint van megszabva az ára. Lehet, hogy aztán béltartalmuk is hasonlít az igazi sáfránhoz. Erről már nem szólok. Más részről ismét az írók és kiadók panaszkodnak, hogy lehetetlenség olcsóbb árakat szabni, mert még a mostaniak mellett is nagyon nehéz a megállhatás. Ebben is van viszonylagos igazság, mert ismét némely magyar könyvek árában oly olcsóságot találunk föl, mely akármely más nyelvű irodalmi termékek mellett is a legalsók közt foglal helyet. Mind a kiadókat , mind kivált az olvasó közönséget illetőleg szolgálatot vélek teljesíteni irodalmunk irányában, ha e tekintetben ez irodalmi ügyet egész őszinteséggel megismertetem, mert a nagy közönség közt bizonyára nagyon kevés egyénnek jut ki az alkalom, hogy ez ügygyel gyakorlatilag megismerkedjék, holott hogy valaki az irodalmi műveket kiállítási becsük szerint mérlegelni tudja, ehhez minden esetre gyakorlati ismeretre volna szüksége. Mindenekelőtt föl kell említenem azon körülményt, hogy a magyar irodalom egyedül Magyar- és Erdélyországra van szorítva. Külföldön s a birodalom egyéb tartományaiban nyelvünkkel kevés egyén ismeretes, annál fogva irodalmunkkal is kevés foglalkozik. Sőt országunk népessége sem kizárólag magyar. Ennélfogva, bárha azon hat millió lélek, mennyire a részint magyar, részint nyelvünk ismereténél fogva irodalmunk iránt érdekkel viseltethető közönséget számítni lehet, az irodalmi élvezetre általában elég miveltségű volna, mégis elég tág mezeje mutatkoznék irodalmunknak, kiváltképen az irodalom mezejét mivelők számához arányban , de a miveltség mostani fokán még sem lehet itt az egyes művek oly terjedtségére számítani, mint például a német, franczia, vagy angol nyelvben, hol a forgalmi mező tíz- húszszorta nagyobb; minélfogva nálunk a kiállítási költségnek csak kevés számú példányok közt kell megoszolnia. Ez legtermészetesebb indoka a sokszor látszó, s talán néha valóban is létező ármagasságnak. És kik egyes szakmunkáknál, melyek köre természetesen még jobban megszorított, mint az általános irodalmiaké, e körülmény szerint mérsékelve szabják meg az árakat, azok bizonyára nem is kárhoztathatók, bár ez által a túlságosan fölcsigázott árt követelők még sincsenek kimentve. Mennyibe kerülhet egy munkának kinyomatása, azt nem tájékozó okoskodással, tervelgetéssel, hanem valóságos ténynyel, saját nyomatási számlámmal mutatom ki. Ugyanis legközelebb megjelent: „Mire nevelje a magyar ember gyermekeit“ czímű munkámat, mely már e lapok által is be van mutatva az olvasó közönségnek, saját költségemen nyomattam ki. A munka tizenhat és fél év, előfizetési ára 1 pforint, bolti ára 1 forint 50 krajezár új pénzben. Nyomattam 1000 példányt. Az írói munkán kívül reá tett költségem következő: nyomásdíj és papiros ivenként 21 új forintjával , borítékkal együtt 353 forint 85 krajezár, kötés 15 ft 75 kr, előfizetési ivek nyomtatása és bérmentve széjjel küldése 44 ft 10 kr, beérkezett pénzes levelek kihozási postadíja 2 ft 27 kr, széjjelküldött csomagok bérmentesítése 26 ft 74 kr, csomagok bepakolásához szükséges pakolópapír, kötőzsinór, pecsétviasz 1 ft 49 kr, összeg 444 ft 20 kr. Még ezután bizonyosan szükségesül számítható költség, további hirdetésekre, vagy netalán megrendelési ívekre 30 ft, meglevő példányok széljelküldésére s bepakolására szintén legkevesebb 30 ft; kiadási főösszeg 504 ft 20 fr. A nyomatott 1000 példányból 500-t saját eladási kezelésemre tartottam meg, másik 500-t könyvárusi útra adtam át. A visszatartott 500-ból részint hírlapoknak, részint barátimnak, kik munkámhoz barátságosan adatokat szolgáltattak, majd némely