Budapesti Hírlap, 1859. szeptember (209-233. szám)

1859-09-11 / 217. szám

tesaljai esperességet az eddigi dunamelléki superintendentiából, a tatai esperességet az eddigi dunántúli superintendentiából, végre a bevési és nagykunsági esperességet az eddigi tiszántúli superinten­dentiából. 2. A komáromi. Magában foglalja a barsi, drégely-palánki és komáromi esperességet az eddigi dunántúli superintendentiából. 3. A pápai. Magában foglalja a mezőföldi, őrségi, pápai, belső­somogyi és veszprémi esperességet az eddigi dunántúli superinten­dentiából, a felső-baranyai, külső-somogyi és tolnai esperességet az eddigi dunamelléki superintendentiából. 4. A sáros-pataki. Magában foglalja az abauji, alsó-borsodi, al­só-zempléni, felső-borsodi, felső-zempléni, gömöri, tornai és ungi es­perességet az eddigi tiszáninneni superintendentiából, a beregi és mármaros-ugocsai esperességet az eddigi tiszántúli superintendentiából. 5. A debreczeni. Magában foglalja a nagybányai, bihari, debre­­czeni, érmelléki, nagy-károlyi, alsó-szabolcsi, felső-szabolcsi, nagy­szalontai és szatmári esperességet az eddigi tiszántúli superinten­dentiából. 6. Az uj-sziváczi. Magában foglalja az alsó-baranya-bácsi espe­rességet az eddigi dunamelléki superintendentiából, s a békés-bánsági esperességet az eddigi tiszántúli superintendentiából. XXVII. §. A mennyiben ezen superintendentiák valamelyikének további alosztályozása vagy egész esperességeknek egyik superintendentiá­ból a másikba való áttétele kívánatosnak látszanék, az ilyes kívánal­mak a generális conferentiában tanácskozás alá veendők, s vallás- és oktatásügyi ministeriumunk utján elhatárzás végett Elénk terjesz­­tendők. XXVII. §. . Mindenik generális conferentia, az érdeklettek meghallgatása után, az eddigi superintendentiális kerületeket, mint kerületeket illető közös pénzalapok és alapítványoknak az elválasztandó espe­­rességek és községek által netalán kívánt fölosztása iránt, külön ja­vaslatot készítsen s azt, ha egyezség nem­, jött létre, végleges eldön­tés végett az evangélikus egyházi legfőbb­­törvényszék elé terjeszsze. Az eldöntés megtörténtéig a kerü­eti vagyon igazgatása azon személyek kezében marad, kikre az akkoron bizva van. XXIX. §. A superintendentiák uj felosztásának életbeléptetése után min­denik superintendentiának superintendentiális conventje vegye fon­tolóra, hogy az esperességek fölosztásában, a lélekszámnak, a köz­ségek számának, a politikai közigazgatási járásokkali lehető ösz­­hangzásnak s más czélszerűségi tekintetnek figyelembe vétele mellett, mily változtatás mutatkozik kívánatosnak. Az erre vonatkozó indít­ványok eldöntés végett a vallás- és oktatásügyi ministérium elé ter­­jesztendők. Ha az forog kérdésben, hogy oly községek, melyek va­lamely esperességtől elválasztandók, más superintendentiába tartozó esperességhez csatoltassanak, az illető superintendentiák kötelesek az iránt egymással értekezni, mielőtt az ügy a ministérium elé ter­jesztetnék. Az esperességek átalakítása vagy új esperességek képezése ezen legközelebb következő tárgyalásoknál, valamint jövendőbeli esetekben is, csak az illető superintendentiális convent indítványa folytán rendeltethetik el a ministérium által. Ha egyes községek által egyik superintendentiából a másikba leendő áttétel kéretik, a superintendentiális convent által pedig a ké­relem megtagadtatik, vagy ha két superintendentia egyes községek­nek az egyik superintendentiához tartozó esperességből a másik su­­perintendentiabeli esperességhez csatolása iránt meg nem egyezhet, úgy a Mi elhatározásunk kérendő ki. XXX. §. A parochiális községek fönállására és elkerítésére nézve, akár csak egy községet képezzenek, akár pedig egy anyaközségből s egy vagy több fiókközségből álljanak is azok, a­menynyiben az okiratilag nincs megállapítva, a gyakorlat szolgál zsinórmértékül. Annak megváltoztatására, valamint új parochiális községek alakítására, a ministerium jóváhagyása szükséges. XXXI. §. Mindenik parochiális községnek jogában áll, papját s a segéd­papokat és az iskolatanítókat kivétel nélkül szabadon választani. XXXII. §. A parochiális község egyházközségi ügyeiben presbyterium ál­tal képviseltetik. xxxm. §. Törvényesen meghatározott fontosabb ügyek tárgyalása végett a helybeli convent ül össze. Azon parochiális községekben, melyek oly nagyok, hogy az ügyek minden községtagok gyülekezeteiben többé rendesen nem kezeltethetnek, a helybeli convent választott köz­ségi képviselőkből álland­ó presbyteriummal egyesülve. XXXIV. §. Mindenik parochiális községben egy világi községfelügyelő (gondnok — Inspector, Curator —) választathatik. XXXV. §. Az egyházvidéki község (esperesség) összeségében az esperes­ségi convent által képviseltetik. XXXVI. §. Mindenik esperességben egy világi esperességi felügyelő (gond­nok) választandó. XXXVII. §. A superintendentia összeségében a superintendentiális convent által képviseltetik. xxxvi. §. Mindenik superintendentiában egy világi superintendentiális felügyelő (gondnok) választandó. XXXIX. §. Minden egyházi községnek (parochiális, esperességi, superin­tendentiális községnek) jogában áll, különös ügyeit törvényes módon egybegyült képviselőinek határozatai által rendezni, a mennyiben ezen határozatok által az átalános szabályok vagy elöljáró egyházi hatóságának törvényszerű intézkedései nem sértetnek. Eperügy mindenik egyházi községnek jogában áll, a hitvallás­beli evangelika egyházra vonatkozó kívánalmait és indokolt indítvá­­nyait, további rendszerű tárgyalás végett azon felsőbb községhez ter­jeszteni, a melynek tagja; ilyen ügyekben azonban más községekhez vagy azoknak képviseletéhez fordulni nem szabad. XL. A conventeknek és consistoriumoknak jogában áll, az eléjök tartozó egyes tárgyak kidolgozása vagy határozataik foganatosítása végett, bizottmányokat (küldöttségeket) kirendelni. Azonban az egyházkormány közlönyeinek törvényes köréhez tartozó azon hatóság, melynél fogva azok érvényes határozatokat hozhatnak, tőlük állandó bizottmányokra (küldöttségekre) ruházás által el nem vétethetik és hatályon kívül nem tétezhetik. XLI. §. Az, a­kinek hivatása valamely egyházkormányzási gyülekezet­ben elnökölni, személyesen felelős azért, hogy a törvényes rend fönn­­tartassék, és oly határozat ne hozassák, mely vagy a gyülekezet tör­vényes jogain túlmenne, vagy pedig a fönnálló törvényekkel ellenkez­nék. Az előülőnek jogában és kötelességében áll, a tárgyalást ily esetekben fölfüggeszteni , a fölfüggesztés okait azonban tartozik a jegyzőkönyvben előadni. A gyülekezet az ilyen fölfüggesztésnek föltétlenül tartozik en­gedelmeskedni , azonban szabadságában áll az elleni panaszát jegy­zőkönyvbe iktattatni, s annak közelebbi kifejtésével tüstént a gyüle­kezet néhány tagjait megbizni. A panasz a gyülekezet fölé rendelt egyházi birói hatóságnál nyújtandó be s a rendes folyamodási után (V. §.) tárgyalandó. Ha az előnlőtől az engedelmesség megtagadtatik, jogában és kötelességében áll a gyűlést szétoszlatni, s a törvényes rend fönntar­tása végett szükség esetében hatalomkárért a világi hatóságokhoz fordulni. XLII. §. Hogy oly ügyekben, melyekre nézve az egyik vagy másik hit­vallású összes superintendentiák érdekei tekintetbe veendők, közöttük az értekezés vagy közrehatás lehetővé tétessék, az egyik vagy másik hitvallású összes superintendentiák által generális conferentia tar­tandó, mindenik hitvallásra nézve külön külön. A conferentia a superintendentiáknak törvényesen meghatározott képviselőiből csak időszakonként alakított orgánum. A generalis con­­ferentiáknak soha se szabad, se a zsinatok jogaiba, se pedig a superintendentiák önhatóságába vágniok. XLII. §. A két hitvallások közöl mindegyiknek szabad külön külön minden hat évben zsinatot tartania. A zsinat által tervezendő egy­házi törvényekre országfejedelmi jóváhagyásunk szükséges. A generális zsinatok az 1791. évi 26. czikk 4. §. ellenkező ha­tározatának megváltoztatása mellett, országfejedelmi biztosok jelen­léte nélkül tartatnak. XLIV. §. A zsinatok a vallás- és oktatásügyi ministerium által, az illető generális conferentia részéről tett indítványok alapján, a superinten­dentiák útján hivatnak egybe, miután összeülésük helye és időpontja iránt, azon indítványok előterjesztése mellett, jóváhagyásunk kikére­tett és megnyeretett. XLV. §. Oly czélból, hogy a II, V és VI .§-ban elősorolt egyházi orgá­numok a hozzájuk utasított ügyek fölött a szükséges elfogulatlanság­gal és nyugalommal tanácskozhassanak, azoknak ülései nem tartan­dók nyilvánosan. § Csak az eperességi és superintendentiális conventekbe szabad oly egyéneket, kik ezen gyülekezetek tagjainak sorába nem tartoz­nak, a megállapítandó közelebbi határozatokhoz képest, csendes hallgatókkép bebocsátani. XLVI. §. Az ezen nyilt parancs II. §-ban elősorolt egyházi orgánumok jegyzőkönyvei oly teljességben szerkesztendők, hogy belőlük mind a­ tanácskozás tárgya, mind pedig a hozott határozatok indokai pon­tosan kivehetők legyenek. A generális conferentiáknak nem bíró­sági jegyzőkönyvei, valamint az superintendentiális conventek jegy­zőkönyvei, az országfejedelmi főfelügyelési jog gyakorlása czéljából, közzétételük s a községekhezi szétküldésük előtt, megtekintés végett, a politikai országos kormányszék útján vallás- és oktatásügyi mi­­nistériumunk elé terjesztendők, melynek jogában áll a hozott határoza­tokat törvényellenesség vagy az illetékesség áthágása esetében, föl­függeszteni. XLVH §. Az esperesek, az egyházvidék­ükbeli valamennyi községek ál­tal, átalános szótöbbséggel, az esperességbeli önálló papok számából szabadon választatnak. XL­VIII. §. A superintendensek és helyettes superintendensek megürült helye, csak a superintendentiális kerület valamennyi parochiális köz­ségeinek szabad választása által töltethetik be. A választók szavaza­tuk nyilvánításánál se a superintendentiára , se pedig a korona­országra nem szoritják. X XLIX. §. A papok és tanítók választása, hivatalukba való bevezettetésük előtt, a politikai országos kormányszéknek följelentendő. Ha ezen kormányszék által harmincz nap alatt kifogás nem létezik, úgy az elválasztott hivatalába s az azzal egybekapcsolt járandóságokba tüstént bevezetendő. L.§. V­ . ... ....v _ A községek, eperességek és superintendentiák felügyelőivé (gondnokaivá) csak oly férfiak választathatnak, kiknek rendes lak­­helye az illető helyközségben, az eperességben vagy a superintenden­­tiában létezik. LI. §. . A superintendensek és superintendentiális felügyelők (gondno­kok) választására országfejedelmi megerősítésünk szükséges. Minden itt nevezettek, csak megerősítésük megtörténte után hir­­dettethetnek ki és vezettethetnek be hivatalukba. LH. §. Az egyház tanítóinak, szolgáinak és hivatalnokainak minden eskümintáiba különbség nélkül azon kötelezettség iktatandó be, mi­ , szerint Irántunk s Házunk iránt megszeghetlek hűséggel kell visel­tetniük, s a reájok bízott hivatalban a törvények legpontosabb telje­sítését és fönntartását szem előtt tartaniuk. Lili. §. . Mind a két hitvallású superintendentiák az államkincstárból évenként segedelmi átalánypénzt kapnak. A segedelmi átalánypénzek következendőkre fordítandók: a) a superintendeseknek adandó évenkénti hivatali pótlékokra, b) az espereseknek adandó évenkénti hivatali pótlékokra, c) szegény ekklézsiák és népiskolák fölsegélésére a vallásügyi ministerium rendelete folytán. A kivitel közelebbi módozata külön rendelet által fog meg­állapíttatni. LIV. §. Az evangélikus községek és egyházi hatóságok által tör- T A E 0 Z A. Budapesti szemle. Sept. 10. A dalárda kirándulása sept. 5-én. — A városerdei népünnep sept. 8-án és — Pocchini k. a. a nemzeti színpadon. / Mulatunk vizen és szárazon. Múltkor a szép kényelmes „Gi­zella“ gőzösön kirándulás Visegrádra a derék dalárda - társulattal, mondhatnám lovagias dalárda - társulattal, mert egész után egyetlen énekszavát sem hallottuk — ki tudja, gondolá magában — ezek a mi jó vendégeink nem épen valami műkedvelő szomszédjuktól vagy egy rész­opera emlékétől futnak-e ? — Miután jókor keltünk s a reggeli nap aranyával pazaron elhintette a Duna tükörét, a partokon élet kezdődött, a füst bodrosan kereste a kék eget, mi pedig nap, életele­venség és bodor füstök daczára egy kissé beljebb húzódtunk posztó palotáinkba, nem annyira andalító és lelkesítő, mint álmos beszédünk összefüggéstelenségét a palástoló zene mellett lehetőségig vígan úsz­tunk a szép folyamon fölfelé. A viz behatása és az unalom megindí­totta a konyha működését s csakhamar a vizen is benne voltunk a szokott világrendben. A hornyok, ökrök elkezdették lélekván­dorlásukat , s oly píczi jószágba mentek át, mint egy beat­­steak vagy egy czitromos szelet egy gőzös fedezetén! — Vácz­­nál — az a nevezetesség történt, hogy nem szálltunk ki, hanem hozzánk szálltak be, velünk bajban örömben osztozandók, — szép el­szántság a vácziaktól; fogadják köszönetünket; de nem kísérem ma­gunkat lépésről lépésre, mert különben mégegyszer megtenném azt az úgynevezett kéjutazást, melyet hamarjában szép neve daczára sem óhajtanék ismételni. Elég az hozzá, víg zeneszó, élénk zsibongás, re­gényes contemplatiók , és az erős villásreggelikből magyaráz­ható félbirodalommal a table d'hote iránt, megérkeztünk utunk egyik czélja, Visegrád alá. A csinos helység kis temploma nagy szemeket meresztett, hogy e nagy embertömeg — 400-an lehettünk — mind be akar férni, hanem még jobban elbámulhattak a Salamon tornya s a vi­segrádi várromok oda fönn, midőn e tarka vendégsereg ellepte bozóttal benőtt udvarait; a visszaemlékezés szavával beszédbe ereszkedett hallgatag falaival; szerencse, hogy e falak némák, mert talán e talál­kozás nem múlt volna el kölcsönös szemrehányás nélkül. A vidék, e várromok plateau-járól tekintve, oly nagyszerű, mikép egy perczig sem csodálkozhatunk, hogy Visegrádot királyok választották lakhe­lyül ; a tekintet a szőke Dunán messze úszhat le és föl; szabadon re­pülhet a közel és távol hegyek lánczolatán, s az azokat fölváltó Biko­­kon végig, mig a jövendő titokleplének jelképébe — a borongó kék láthatárba nem ütközik. Miután tehát itt Visegrádon énekes misét tartván s a romokhoz felzarándokolván — megadtuk Istennek a mi az Istené, s a múlt időknek a mi az övék: az emlékezetet és kegyeletet, — a hajó fedezetén asztalokhoz telepedtünk és számon kértük: quid valeant humeri et quid ferre recusent. A table­ d’hote nevéhez méltólag hasonlított a franczia drámák­hoz, külső kiállítás, regényesség, hosszúság, zaj (tányérok s kanalak csörömpölése) semmi sem hiányzott, csak a tartalom, sőt csattanós­­ságra is hasonlított, nem a pezsgőttvegek pattogásánál fogva, hanem mivel a vége mindenkit meglepett és feszült várakozásban hagyott. Az asztal, a­hová végzetem vezetett, egészen alkotmányos for­mában megtagadta az adófizetést mindaddig, míg jogos kívánalmai teljesítve nem lesznek. A konyhakormányra ez hatott és imitt-amott összeszedegetve valami czukros süteményt pecsenyék helyett — adott egy kis — mézes madzagot. Igen, de hát az az irtóztató statistika, melyet a leölt tömérdek baromfiról közlöttünk ? — Uraim és hölgyeim, egy korcsmáros statis­­tikája table d’hote-ok után a hadi bulletinekhez épen megfordítva ha­sonlít : ezeknél az elestek számát lehetőleg kevésre, amott pedig lehe­tőleg sokra teszik. Így van megírva a zsidókról is, hogy a pusztákon vándorolva vissza-visszavágytak az egyiptomi húsos fazekak­hoz. A kirándulás további krónikáját röviden foglalhatjuk össze. Megállás Verőcze alatt. Látogatás a Migazzi-kastélyban. E kies helyen álló pompás kastély­nak az uj váczi püspök ur nagylelkűségéből restaurationális reményei vannak. Általános táncz a pázsitudvaron. Visszatérés. Alkony, mely lila szín ára­­­akkal borítá a hegyeket. Elhajózás Vácz előtt. Bucsuüd­­vözletek a partról és viszonzás. Megérkezés a Rákóczy-induló hangjai mellett Pest világított falai közt, így repül el egy nap a vizen. Most tekintsük meg, hogy mulat a fővárosi nép a szárazon. F. hó 8-kán a boldog emlékezetű Tomala úr rendezése óta az első népmulatság tartatott a város erdejében. A czél, melyre e nap mulatsága szentelteték, a cs.k. olaszországi hadsereg sebesült harczo­­sai voltak. Kora reggel magyar jelmezbe öltözött trombitás heroldok vonultak végig utczáinkon lóháton egy táblát hordozva, melyen írva állt: „Fest in Stadtwäldchen.“ Már délelőtt karavánonként vonult ki a lakosság a népünnep színhelyére, hol a sétasorok elején készen várták az oltárok, hol áldozatfilléreiket lerakták az említett sebesül­tek javára. A hosszú szép sétasor fái két oldalt be voltak aggatva mindenféle színű papiros­ gömbökkel, melyek majdan a hazaérkezőket világításukkal meglepték. Künn sátrak hosszú sora állt, melyek alatt a kigyülekező nép mindenfélekép megvendégelhette magát. Az ünnep a Hermina-mezei búcsúval lévén egybekötve, délelőtt isteni tisztelet tartatott a szép Herminakápolnában. Délután az elszórt társaságok egyszerre roppant tömegekké nőttek, s 3 órakor megkezdődött a tar­kabarka mulatság. Minden ponton megszólalt a zene: katonai zene­karok, czigánybandák, kintornák, oly nótavegyülettel, hogy a­ki se­besen haladt egyik pontról a másikra, egész zene-flábelben találta magát. Mint a tenger, mely majd egyik majd másik oldalra dobálja hullámait, úgy tolongott a nép, a­hol valami érdekesebb látnivaló mutatkozott. Itt zsákba kötött egyének futottak gyalog, el-elbukdá­­csolva, míg czélhoz értek taps és hahota-rivalgás közt, amott csikó­soknak öltözött legények lovon versenyeztek a kitűzött jutalmakért. A „szarvas“ vendéglő közelében egy lobogóval és szalagokkal díszített 12 öles fenyő állt, melyről nagyon sokan félútról visszacsúsztak, mig egy pőre suhancznak sikerült legtetejéig kúszni, hol a szédelgő ma­gasságban diadalát élvezte a bámuló tömeg fölött, s miután lábát a nagy semmiben meglógázta, magára aggatva győzelme trophaeáit, a kendőket és szalagokat, ismét visszaereszkedett a földre. A tó közelé­ben, melynek ha vize ki nem szikkadt volna, lobogós csolnakaival ma nagyban emelte volna a látványok érdekét, egy szerencsejáték is volt fölállítva. Csekély betétellel mindenféle tárgyakat lehetett nyerni, köztük értékeseket is. Ezüst evőeszközt, szivarszárakat, dohányzacs­kót, tárcsákat, pipát stb., mely tárgyak jótékony emberbarátok adományai voltak. Egy aknász-káplárra annyira mosolygott For­tuna kisasszony, hogy tizenhárom játék közt kilenczszer lett nyer­tes. Fortuna nem mutat Mars iránt mindig ily szembetűnő kegyet, mint ezt egy mellette álló csonka bajtársa bizonyíta. Az alkonyat hű­vösebb legét tánczc­al igyekeztek melegebbé tenni. Végre követke­zett a tavon rendezett tű­zjáték, melynek fényét szerencsére a víz megkettőzteté, különben szegényül ütött volna ki. A röppen­tyűcsilla­gok elhamvadása hazatérésre indított mindenkit. Megkezdődött a hul­lámzás befelé a kivilágított sétasoron,a­melynek felső végén egy virá­gos lugas alatt Császár és Császárné Ő Felségeik szobrai állottak. Tíz órakor a katonai zenekarok hangjai mellett hazavonult min­den, azaz a nagy rész egy kis félreugrást tett a közel vendéglők asz­talai mellé. — Így csendesült el e zajos népünnep, melynek, a részt­vevők roppant számából ítélve, a kitűzött czélra előre igen szép ered­ménye ígérkezett. S most, ha már elmondtuk miként mulatunk vizen és szárazon, mondjuk el azt is, hogy mulatunk a­­ levegőben. Ily légies mulatságnak nevezhető Pocchini Sarolta k. a. tán­­cra, ki a nemzeti színpadon „Esmeralda“ és a „Szerelmes ördög“ czímü balletekben lépett föl. Pocchini k. a. gömbölyded termetéről alig gya­nítaná valaki, hogy ő oly otthon érzi magát a levegőben. S mégis, hogy úgy mondjam, bájainak súlya a legkevesbbé sem gátolja, hogy a földet, melyet lábujjhegyeivel érintett, minduntalan el­hagyja, s majd mint egy vilit majd mint egy pillangó röpkedjen azon vékony tüllködben , mely termetét körülfolyja. Pocchininek mint tánczművésznőnek ritka taktus-érzés, erő, kecs, ruganyosság, plastikai érzék nagymértékben tulajdonai. Attitűde-jei bájosak és merészek; lépései könnyük és biztosak; s a mi tánczának kellemét emeli, az, hogy a legnehezebb pas­kban sem koc­káztatja bájos egyéniségét technikai erőlködés által. Művészete mindvégig könnyű, játszi marad, mint egy tündéré, a­kinek e röpkedés eleme, természete. A­mi a drá­maibb kifejezést illeti, erre nézve is kitűnő tehetséget fejt ki mozdu­lataiban és a rezjátékában s azonban ez a tér még kevesbbé erős oldala mint a táncz; noha „Esmeraldában“ azon momentum, midőn a vesztő­helyen üldözőjét az Isten birói széke elé állítja — kitünőleg sikerült. Pocchini k. a. most van emelkedőben s közönségünk lelkes tapsai jó útravaló számára a dicsőség templomához. Második előadásán a közönségnek kiváló meleg rokonszenvével találkozott. A 3-ik felvonásban egy monstre-bokréta repülvén lábai­­hoz, egy perezre eltűnt, s a másikban már a bokréta hármasszint szé­les szalagja mint díszöv függött vállain.

Next