Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)
1859-10-04 / 236. szám
Előfizetési árak austriai értékben. BUDAPEst^II. A Hivatalos Értesítővel egyött. fr. kr. V * fr. kr-Egdss évre 15 — Fél ávra 8 — Évnegyedre 4 50 Egy nőnapra 1 75 P 1 (A házhozhordásért havon. Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. i . fr. kr. vre 10 — I Évnegyedre 3 — re 5 25 | Egy hónapra 1 25 .5 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. nélkül . 10 . SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barátoktere 7-ik szám 1-ső emelet. KIADÓ-HIVATAL: Barátoktere 7. szám földszint. asm Kedd, October 4. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) A[Hivatalos Értesítővel együtt. | A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. , fr. kr. 1 fr. kr. I . fr. kr. Egész évre 19 — | Évnegyedre 5 50 | Egész évre 14 — | Évnegyedre 4 — Fél évre 10 — Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — | Egy hónapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petlisor egyszeri beiktatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl A külföld számára a hír- idetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. iíü mBíéIÍuÍbb ■iouiiTn i niMiiTííriiiMfi essiiliíii^in^á^arüiiMMrninsVisTiiiiiiwkii^iBiii^iiTinfiiiiMiri in írni rnnsiT í 1859. — 236. szám. HIVATALOS RÉSZ. ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 27-től kelt legfelsőbb határozatával V il c h i m József kerületi törvényszéki elnöknek Jicinben, érdemlett állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, sokévi buzgó s tökéletesen megfelelő szolgálataival legmagasb megelégedését legkegyelmesebben tudtára adatni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége Schönbrunnból f. évi sept. 19-től kelt legfelsőbb határozatával a cenedai székes káptalannál, a dir. Matteo Evangelista kanonokságra kanonokká Roveda Antal lelkészt ugyanazon székes-templomnál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ö cs. k. Apostoli Felsége gróf Walderdorfft Edvard Wilderich századost a hadseregben cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 28-tól kelt legfelsőbb határozatával nemes Orazio Trevisan Jánost, a segélyhivatalok igazgatóját a velenczei országos főtörvényszéknél állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, sokévi kitűnő szolgálatainak elismeréséül, császári tanácsosi czimmel s ranggal hitelengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 19-től kelt legfelsőbb határozatával Körner Gyula carlsteini esperest, az egyház s állam körül 50 évi papi működése alatt szerzett érdemeinek elismeréséül, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 22-től kelt legfelsőbb határozatával Csiky Imre főpapot s erzsébetvárosi örmény-katholikus lelkészt, a károlyfehérvári székesegyháznál tiszteletbeli kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. • Változások a cs. k. hadseregben. Szolgálatból kilépett: herczeg Schwarzenberg Adolf őrnagy a hadsegédi karnál s ő cs. k. Apostoli Felségének hadsegéde, rangja megtartásával. Áthelyeztetett:Wölfel Sándor ezredes s az 5. Csendőrezred parancsnoka, hasonló minőségben áll. csendőrezredhez. A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügy igazgatóság osztálya, — Beim Jánosi és Lichtenwallner Gotfried dijnokokat Illach osztályú adószámla segédekké véglegesen kinevezte. 1859. sept. 13-n adatott ki s küldetett szét a cs. k. bécsi udvari- s államnyomdában a birodalmi törvény lap XLVIII-ik darabja. Tartalma : 161 sz. a. a cultus- s oktatásügyi ministernek 1859. sept. 2-ról kelt rendelete, melylyel az 1859 sept. l-ről kelt legfelsőbb nyiltparancs (bir. törvénylap 160. sz.) létesítéséül, ideiglenes határozatok tétetnek közzé, a Magyar-, Horváti Tótország, a szerb vajdaság, temesi bánságban s a katonai határvidéken levő mindkét hitvallású evangelicusok egyházi ügyeinek képviselésére s kezelésére vonatkozólag. 1859. sept. 16-n adatott ki s küldetett szét a cs. k. bécsi udvari s államnyomdában a birodalmi törvénylap XIIX. darabja. Tartalma : 162. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 2-től kelt s az általános vámterület koronaországaira nézve érvényes kibocsátványa, a friss tengeri halak s héjas állatiknak a vámterületbe bevitelnél vámmentességére vonatkozólag. 163. sz. a. az igazságügy ministeriumnak 1859. sept., 6-röl kelt s a katonai határvidék kivételével, minden koronaorszgra nézve érvényes kibocsátványa, melylyel a büntetőtörvény 503. § a magyaráztatik. 164. sz. a. az igazságügyministerumnak 1859. sept. - ról kelt rendelete, a jegyzőségi rendtartás életbelépésének a szerb vajdaság- s temesi bánságbani kezdete iránt. 165. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept 7-ről kelt kibocsátványa, a gabna- s hüvelyes vetemények,továbbá liszt- s liszttermékekkel a Lombardiából Tirolba bevitetnék vámbánásmód iránt. 166. sz. a. az igazság s pénzügyministeriumoknak 1859. sept 9-től kelt s Krakkó városára s hajdani területére nézve érvényes rendelete, a Krakkó városa hajdani területéni bányákról vezetett bányakönyv szabályzására vonatkozó lag. 167. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 9-éről kelt s a monarchia minden koronaországára nézve érvényes rendelete, a welsi pénzügy-kerületi igazgatóság megszüntetése s hivatalos ügyeinek a linzi s riedi pénzügykerületi igazgatóságokhoz utasitása iránt. 168. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 11-től kelt s az általános vám-terület koronaországaira nézve érvényes kibocsátványa, a peschierai, veronai, vicenzai, paduai, trevisói fővámhivatalok, s Velenczében a sluciai fővámhivatalnak, a bemondási jegy-eljárásnak vasúti küldeményekre alkalmazására s fölhatalmaztatása iránt. 169. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 15-től kelt s minden koronaországra nézve érvényes kibocsátványa, melylyel a nemzeti kölcsönnek 1859. october , november, s december hónapokban lefizetendő kamatjait illetőleg a ráfizetés megállapíttatik. 1859. sept. 18-n adatott ki s küldetett szét a cg. k. bécsi udvari s államnyomdában a birodalmi törvénylap L.-dik darabja. Tartalma : 170. sz. a. a legfelsőbb számadási-ellenőrségi hatóságnak 1859. augustus 24-n kelt kibocsátványa, melylyel Kassán az összeszámítási isme számára egy birálati bizottmány behozatala tétetik közzé. 171. sz. a. az összes ministeriumok s központi hatóságoknak 1859. sept. 5-től kelt kibocsátványa, melylyel az 1859. jun. 13-ról kelt legfelsőbb határozat a cs. k. államhivatalnokoknál a degradatio büntetésének megszüntetése iránt, közzé tétetik 172. sz. a a bel-, igazság- s pénzügyministeriumoknak 1859. sept. 11-től volt le a bukovinai herczegségre nézve érvényes rendelete, melylyel az 1859. sept. 5-ki legfelsőbb határozat következtében a földtehermentesítési tőkék odasiélésének eljárásra vonatkozólag, némely különös határozatok adatnak ki. 173. sz. a. a hadseregi főparancsnokság s a bel- s pénzügyi ministeriumoknak 1859. sept. 12-ről kelt s a katonai határvidék kivételével, azonban a határközségeket beleszámítva, minden koronaországra nézve érvényes rendelete, az 1860. évre a katonai szolgálat alóli fölmentési dij megállapítására vonatkozólag. 174. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 17-től kelt s Dalmatia, a velenczei királyság s a katonai határvidék kivételével, a birodalom egész területére nézve érvényes kibocsátványa, a bor- s húsfogyasztás megadóztatása iránti uj törvényes határozatok életbeléptetésének 1860. máj. 1-ig elhalasztására vonatkozólag. 1859. sept. 20-án adatott ki s küldetett szét a cs. k. bécsi udvari s államnyomdában a birodalmi törvénylap LI. darabja. Tartalma : 175. sz. a. a bel-, igazság- s rendőrministeriumoknak s a hadseregi főparancsnokságnak 1859. sept. 18-ról kelt rendelete, a kivételes állapotnak a velenczei közigazgatási területek megszüntetésére unatkozólag. 1859. sept. 29-én adatott ki s küldetett szét a cs. k. bécsi udvari s államnyomdában a irodalmi törvénylap LII. s LIH. darabja. Az ill-ik darab tartalma .176. sz. a. a belügyministeriumnak 1859. sept. 23-ról kelt rendelete, melylyel Bécs cs. k. birodalmi fő- s székváros számára egy építési rend adatik ki. Az Libk darab tartalma : 177. sz. a. az 1859. sept. 27-ről kelt s a birodalom egész területére érvényes császári nyiltparancs, az 1860. közigazgatási évrel közvetlen adók kivetése iránt. NEMHITALOS RÉSZ. Mint a „Wiener Zig“ jelenti, oct. 1-én a külügyministeriumban gróf Rechberg ministerelnök ur ő excjának elnöklete alatt ministen értekezlet tartatott. Mármaros megye técsői járásából sebesült harczosok és segélyteten rokonaik számára 287 ft 22 kr készöszlet, továbbá államkötelezvényben 20 fő pp., ezenkívül a homonnai járás lakóitól Zemplén megyében 34 ft 21 kr. a. é. gyűlt be hadi czélokra. A „Budapesti Hírlap“ távirata. Róma, oct. 3. Miután a válasz, melyet a szardiniai király a romagnai küldöttségnek adott, tudva jön, az itteni szárd követők szerint azonnal kikapta útleveleit. Pest, oct. 3. (Politikai szemle). Míg Párisból még mindig csak kósza híreket veszünk az olasz ügy helyzetére nézve, tekintélyes személy szivességéből egy középolaszhoni magánlevélbe vethettünk egy pillantást s ez után nem egy érdekes felvilágosítás birtokába jutunk. Még mielőtt a „Moniteur“ minapi jegyzéke megjelent, Olaszhonban senki sem hitt abban, hogy Napóleon herczeg az ottani trónra juthatna; ellenben általánosan el volt terjedve azon hir, miszerint a Modenai herczeg — a toscanai nagyherczeg IV. Ferdinánd javára le fogna mondani és ekként a toscanai nép, birtokszaporodás előnye által, régi dynastiájával kibékíttetni, egyszersmind pedig a kormányrendszer őszintén alkotmányos színezetet nyerne. E hirek daczára az ideiglenes kormány épen nem ejti el az annexió valósítására irányzott reményét. Ricasoli báró egész határozottsággal kinyilatkoztatta, miszerint az annexió soha nem volt oly kevéssé veszélyeztetve, mint e pillanatban és hogy Anglia soha nem gyámolítá erélyesebben az olasz nemzet kívonatait, mint jelenleg. Az ideiglenes kormány tehát minden habozás nélkül folytatja eddigi útját, ámbár szemét be nem hunyja azon tény elöl, miszerint a reactió hatalmas előmeneteleket tesz. A restauratió pártja Romával szakadatlan összeköttetésben, hol főtámaszát képezi az ottani toscanai követ Bargagli. Az ideiglenes kormány a követet visszahiván, meghagyd neki, hogy — miután ő a nagyherczegi kormány képviselője, e kormány pedig nincs többé — a követségi palotát odahagyja. A követ azt feleli, miszerint Európa a nagyherczegben még mindig Toscana törvényes urát látja s igy ő is csak ettől fogadhat el parancsot. Már most be kell várni, minő lépéseket teend az ideiglenes kormány ez ellenszegülés megbüntetésére. A katonai készületek a herczegségekben erélyesen folytattalak; Modena nem egyéb mint nagy tábor és idegenek nehezen kapnak ott szállást; a védelmi készületek leginkább az anconai határ és az alsó tó felé irányoztatnak és e két ponton minden perezben várják az összekoccanást. Ezek valóban nem igen örvendetes kilátások, ha csak a diplomatának nem sikerül a fenyegető veszélyt idejekorán megelőzni. A legújabb párisi tudósítások szerint Austria észrevehetőig törekszik Francziaország felé közeledni és egyik levelező már is merész összehasonlítást tesz a mostani és a wagrami csata utáni helyzet közt, amidőn szintén I. Napóleon hatalmában állt volna I. Ferencz császárt mint szövetségest a maga részére hódítani. Azonban e hasonlat — minden egyébtől elnézve — már azért sem áll, mert félszázad óta a viszonyok gyökeresen megváltoztak és a szövetségek már nem két uralkodó akaratján vagy személyes bajlamén, hanem az illető országok érdekein, az illető kormányok elvein alapulnak. Hogy pedig Austria és a mai Francziaország közt az érdekek és elvek oly szoros öszhangzása létezik, miszerint az egy intim szövetség alapjául szolgálhatna, arra nézve a tényleges bizonyságok mindeddig hiányzanak. A congressus ugye úgy látszik nem haladt ez utóbbi napokban, csak annyi valószínű, hogy ha a congressus létrejö, Spanyolország is veend benne részt; e mellett már azon körülmény is szól, hogy a biarritzi tanácskozmányra Mon spanyol követ is meghivatott. Spanyolország kettős minőségben, mint az 1815-ki szerződések egyik aláírója és mint a pármai dynastia képviselője fogna a congressusban helyt foglalni. A zürichi conferentia egyebet nem hallat magáról, mint „ego quidem valeo“; ő létezik és úgy a hogy folytatja tanácskozásait — apróbb tárgyak fölött, mert, miként halljuk, azon főokmány, melyet alá kellene írnia, Bécsben szerkesztetett, Metternich by által Biarritzba vitetett, onnan pedig correctia corrigendis és deletis delendis a svájczi városba fog küldetni. Innen magyarázható, hogy, miként egy zürichi levél mondja, az ottani diplomaták még maguk sem tudják, mikor fognak haza mehetni; főfeladatuk jelenleg addig várni, mig nevüket egy eléjök terjesztendő okmány alá fogják írhatni, ami nem annyira nehéz mint unalmas feladat és csak az által nyer némi vonzalmat, hogy az időjárás a hegyek közt most nagyon szép és hogy a természet most teljes őszi pompájában ragyogván a zürichi tó partjai felé, ezen kissé hosszú villeggiaturát nem épen kellemetlenné teszi. A stambuli összeesküvés fölött szeretnénk valamit mondani, kellene is, mert az esemény nagy fontosságúnak látszik, csak valamivel biztosabb adataink lennének annak valódi természetére nézve. De e tekintetben a hírek ellenkezők; egyfelől azt mondják, miszerint az összeesküvés az ó-török párt műve és az nyitások ellen valt irányozva ; mások ellenben azt állítják, miszerint épen ellenkezőleg czélszerű reformok, takarékosabb közigazgatási mód és a megrögzött visszaélések kiirtása volt a merénylet czélja. A helyes diagnosis tehát igen nehéz, csak annyi bizonyos, hogy a beteg ember újra láztól hányatik és ily gyarló testben ez mindig aggasztó tünemény. Nem lehetetlen, hogy az orvosok, kik e perezben más patienssel bajlódnak, rögtön kénytelenek lehetnének ismét a Bosporis felé fordítani figyelmüket, hol egy hajdan hatalmas birodalom szétmállásában működik a természet, hogy — az öreg Csokonai szavai szerint : „Pontos forgásának örök karikája Egynek elfogytával másikat táplálja.“ Belgrád, sept. 29. (M 1 és megnyitó beszéde. Vegyesek.) E lapok olvasói már egész terjedelmében ismerik azon beszédet, a melylyel a herczeg a szkupstinát megnyitotta, valamint azon válaszföliratot is, melyet a szkapszina Milos herczegnek ez alkalommal átnyújtott. Amint e válaszföliratokból láthatni, az korántsem mérkőzhetik Milos herczeg velős beszédével. Ez utóbbiban annyi tárgy oly sok tapintattal vala érintve; a válaszban a herczegi beszédnek egyetlen egy helye emlittetett s pedig azon helye , a melyet leggyöngébbnek lehetne mondani. Azonban annak, hogy e válaszban a herczegi beszéd egyéb részei nem említtettek, semmi fontosságot sem kell tulajdonítani ; az illető szkupstinai titoknak, a ki a választ fogalmazta, egyszerűen elfelejtő a beszéd többi részeiről említést tenni, s azért maradt a válasz oly silány. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy Milosiy a szkapstinához ex abrupto, minden előleges készültség nélkül szólott; beszédét senki sem dolgozta ki, s ő nem tanulta azt be, hanem a nép képviselőihez az ő szokásos modora szerint szólott. Beszédéből láthatni, hogy vele született ékesszólása, a melylyel egykor tündöklött, még mai napig sem hanyatlott, s hogy e tekintetben mérkőzhetik, sőt fölül is haladja egynémely tanult ember irályát, a mint jelen megnyitó beszéde, s a szkupstinai válasz, a melyet tanult ember szerkesztett, eléggé bizonyítják. Mikor fog a szkupstina bezáratni, még mindeddig nem tudatik. Hunyadi László gróf, a herczegné testvére már visszatért Kragujeváczról, s balám, hogy pár nap múlva Mihály herczeg is itt leend. Szállongó hírek szerint Milos herczeg még sokáig, és talán egész télen át Kragujeváczon marad, s ez esetben meglehet, hogy a kormány is oda fogja székhelyét áttenni. Azonban e hirt bizonyosnak még most nem lehet tekinteni. Végre hadd említsek valamit Boszniáról is. Az itteni „Szrbszke Novine“ egyik számában egy levelet hoz Boszniából, melyben nagy panaszok létetnek a török hatóságok számos kihágásai ellen. A porta egy biztosát küldé oda, s e biztos megtudván a panaszokat, Bistyén több madirokat és kadiákat befogatott, kik pénzt zsaroltak ki a rajáktól; sőt, a hírek szerint, a nevezett biztos magát Ahmet pasát is befogatta volna számos visszaléses miatt. Mikor lesz vége e szegény, siralmas állapotban levő keresztények sanyargatásának ? A műtani kiképeztetésre való szaktanodák és vasárnapi iskolák. H. K.k. Bár a vasárnapi iskolák, mint már czikkünkben említettük, távol sem képesek a szoros értelemben vett és tisztán műtani képzettség eszközlésére szánt szakiskolák helyét pótolni, mégis, amennyiben bennük a kereskedelmi és kézműves-inasok, részint a végkép hiányzó elemi oktatást megszerezhetik, részint pedig a már maga idején birt, de a gyakorlat ideje alatt mindinkább elhalaványuló alapismereteket igen feléleszthetik, egyszersmind alkalom adatvan a rajzolásban való nagyobb tökéletessége, méltán szellemi menhelyül tekiithetők mindazokra nézve, kikben elég jó akarat és képesség találtatik, az elmulasztottat helyreütni, vagy a megkezdett szellemi építést valamivel tovább vinni. Fest városa 14 vasárnapi iskoláiban a legközelebb lefolyt 185%-ki tanévben összesen 3259 tanuló számíttatott, mi a megelőző 1857/q-ki évhez képest, a midiin összesen 3179 vasárnap iskolai növendék volt, 2,4°/°-k növekvést mutat. De e tekintetben egyáltalán épen semmi nevezetes haladás sem vehető észre, mert már évek előtt hason számokkal találkozunk, így például az itteni keresk.- és iparkamara az 1854—1856-ik évre vonatkozó tudósításban az iskolák tanulói 3232-re becsültétnek, holott az ipar és kereskedés fejlésével, méltán föltehetni, hogy az oktatásra szoruló inasok száma is azóta növekedett. A kézműves inasok száma az itteni fővárosban 1853 ban már 3237-re rúgott, és például csak vargainas 600, szabóinas 365, asztalosinas 299 stb. számíttatott. Ha mindjárt azok közel évenkint több száz fölszabadul is, helyükbe mások szegődnek,és fölötte érdekes lenne biztos összeírás alapján az összes tettleges alkalmazásban, ha mindjárt czékbelileg még föl nem vett iparüzleti tanonczok számát pontosan megállapítani, hogy a tanköteles és a tanodákban valóságosan talált növendékek közti arány kipuhatolható lenne. Elég az hozzá, hogy már az 1852-i kamarai tudósításban épen nem tökéletes összeállítás fonalán a pesti mesteremberek száma 3954-re, a kereskedőké pedig 1159-re.