Budapesti Hírlap, 1859. december (285-309. szám)
1859-12-03 / 287. szám
arra figyelmeztetett, miszerint a nemzet előtt nem tudná igazolni, hi. a keleti háború eredményeinek megsemmisítésére segédkezet nyújt. Austria pedig aránylag legkedvezőbben nyilatkozott volna, i.nseránt, hogy — ha a nyugati hatalmaknak, kik ama szerződést ennyi áldozat árán vásárolták meg, nincs kifogásuk a revistó ellen — ő Austria,bizony nem fogná ellenezni. Minthogy tehát e beleegyezés feltételes volt, a feltétel pedig — a nyugati hatalmak beleegyezése — hiányzott, Oroszország Austria jóakaratjának sem vehetné hasznát. Ez lenne a valódi tényállás. A német vagy helyesebben szólva a hesseni kérdés egyre bonyolódik és a választófejedelem kormánya épen nem hajlandó a megoldást engedékenység és előzékenység által könnyíteni. Amit minap hírképen említettünk, az most tény: a hesseni követ — Poroszországnak, a porosz Hessennek fővárosát odahagyta és igy a diplomatiai szakadás kész és nyilvánvaló, bármily kíméletes alakba öltöztessék is. A németországi szakadásoknál az ugyan a jó, hogy rendesen nem vérengzők, de azért még is csak baj maradnak és annyiban mindenesetre ártanak, amennyiben ezen úgyis nehézkes tettet minden erélyesebb életnyilvánításra képtelenné teszik. Az Austria s Francziaország közt Zürichben köttetett béke-szerződés szövege. (A „Moniteur“ szerint.) 1. ez. Jövőben örökre béke a barátság leend a francziák császárja s az austriai Császár Ő Felségeik közt, valamint örököseik s utódaik, illető államaik s alattvalóik közt. 2. ez. A hadifoglyok haladéktalanul mindkét részről vissza fognak adatni. 3. ez. Az elfogott hajók visszaadatását illeti s már korábban közölve volt. 4. ez. A területátengedést illeti s már a piemonti-franczia szerződvény szövegében közölve volt. 5. ez. A francziák császárja ő felsége kijelenti, mikép a szárd király ő felségének szándékozik átadni az előbbi czikk által átengedett területeket. 6. ez. A múlt jul. 8-ai fegyverszünet értelmében még megszállvatartott területeket a hadfolytató hatalmasságok kölcsönösen odahagyandják, melyeknek csapatjai haladéktalanul a 4. ez. által meghatározott határokon túl fognak visszavonulni. A 7—16. sz. Azon terhek és föltételekről szólnak, melyek a területátengedéssel összefüggnek s már a piemonti-franczia szerződvény szövegéből ismeretesek. 17. sz. A francziák császárja ő felsége fönntartja magának, hogy a nemzetközi egyezkedések szentesített alakjában, a szárd király ő felségére ruházhassa át a jelen szerződés 7,8, 9, 10, 11 , 12, 13, 14, 14, 15 és 16-dik csikkeiből, valamint a 7-dik czikben említett pótlék-czikkből eredő jogokat s kötelezettségeket. 18. sz. A francziák császárja s austriai Császár . Felségeik arra kötelezik magukat, hogy egész erejökből előmozditandják egy, az olasz államok közti szövetség fölállítását, mely a szentatya tiszteletbeli elnöksége alá fogna helyeztetni, s melynek czélja lenne, a szövetséges államok függetlenségét és sérthetlenségét fönntartani, azok erkölcsi s anyagi érdekeinek kifejlődését biztositni, s Olaszország bel-s külbiztonságát garantirozni, egy szövetségi sereg létezése által. Velencze, mely a cs. k. Apostoli Felségének koronája alá helyezve maradand, ezen szövetség államainak egyikét képezendi, s részesülend a szövetségi kötvényből eredő kötelezettségekben, valamint jogokban is, melynek záradékait egy, az összes olasz államok képviselőiből álló gyűlés határozandja meg. 19. sz. Azon független olasz államok területi határait, melyek a legutóbbi háborúban nem vettek részt, csupán ama hatalmasságok közreműködésével lehetvén megváltoztatni, melyek azok megalakításában elnököltek, s tételüket elismerték, a toskánai nagyherczeg, s a modenai s pármai herczegek jogai a magas szerződő felek közt világosan fönntartatnak. 20. ez. Az egyházi államok nyugalmát , a szent-atya hatalmát biztosítva látni óhajtván, s meg lévén róla győződve, hogy ezen czélt nem lehetne hatályosban elérni, mint egy, a nép szükségeihez alkalmazott s a szent atya által már nyilvánított nemeslelkü szándékokkal öszhangzó rendszer elfoglalása által, a francziák császárja s az austriai Császár . Felségeik törekvéseiket egyesítendik annak őszentségételi kinyerése végett, hogy kormánya komoly megfontolás alá vegye a nélkülözhetlenekül elismert reformoknak államai közigazgatásába behozatalának szükségét. 21. ez. Hogy teljes erejükből előmozdítsák a kedélyek pacifícatióját a magas szerződő felek kijelentik s megigérik, hogy illető területeiken s a visszaadott vagy átengedett tartományokban, a félszigetben legutóbbi események alkalmával compromittált egyének egyike sem fog, bárminő osztálybeli s bárminő állapotú legyen is az, személyében vagy tulajdonában Üldöztethetni, nyugtalanittathatni vagy háborgattathatni. 22. ez. A jelen szerződés meg fog erősittetni s annak megerősitvényei ki fognak cseréltetni, 15 nap alatt, vagy ha lehet, előbb is. Melynek hiteléül az illető meghatalmazottak azt aláirták s czimereik pecsétjét reányomták. Kelt Zürichben, nov. 10-én 1859. (Következnek az aláírások.) Belgrád, nov. 29. — (Belállapotunk.) A minap említem, mint fölföllobbanó hirt, hogy a legközelebbi congressusban egyéb államügyek közt Szerbia dolgai is szóba fognak hozatni, vagy más szavakkal, hogy a külhatalmak bele fognak Szerbia beldolgainak rendezésébe elegyedni. Valahányszor ily hírek fölmerültek, azok mindig némi kedvetlen sensatiót támasztanak s pedig azért, mert a külbeavatkozás az állam belfüggetlenségével némileg ellentétben áll. S valóban, azon ország állapota a legkedvezőbb, melyből se csapongó örömriadások nem hallatszanak, se pedig nyomozás s más kedvetlenségek előidézte panaszok s jajveszéklések, hol a nép kormányával lehető legnagyobb s valódi benső egyetértésben él. Az általános öröm valamely országban legritkább tünemény, s közönségesen csak egy pártnak diadali nyilatkozata; ott pedig, hol pártok léteznek, kivált hacsak nem tűzték ki czélul az állam jóllétének elérhetését, ott mondom, ritkán található a polgárok jóléte. A nyilvános öröm mögött ott sokszor hallhatni az elnyomottak panaszát. E kis kitérést azért bocsátom előre, mert az nagyon is illik Szerbia jelen állapotára. Addig, míg nem lépett Szerbia határára a múlt évi dec. 12. (24.) trónjára visszahelyezett Milos herczeg, Szerbia általános örömben úszott; a pártok egy rövid időre megsemmisültek ; a nemzeti szkupszina a nép óhajait teljesítette végzéseiben. De ez általános öröm csakhamar megzavartatott azon egyének által, kik magánérdekeiket hajhászván, vágyaikat hazafiaság köpenye alatt törekedtek elérni. Akkor kezdődtek a rendetlenségek, melyek az államdolgok vezetésében azóta többször ismétlődtek; akkor kezdett az általános öröm apadásával a kedvetlenség erösbülni; azóta voltak hallhatók egyes panaszok, melyek figyelmeztették az embereket, hogy Szerbiában a dolgok nem mennek a maguk rendjén. Nem szándékom kritizálni a kormány minden eddigi tetteit s azon sokszor egészen ellentétes irányokat, melyek szerint a közdolgokat eddig vezette; de említenem kell, hogy a történt rendetlenségek az államdolgok igazgatásában leplezetlenül állanak az itten székelő külhatalmak ügynökei előtt. Minő benyomást okozhattak ez államférfiakra az említett rendetlenségek ? kellemest alkalmasint nem. Ha igaz, hogy az európai kormányok törekvésének czélja mindenütt megsemmisíteni minden okot, melyből egykor zavarok támadhatnak, ha igaz, hogy a külhatalmak Szerbia s a Dana fejedelemségek jogait sértetlenül akarták s akarják fönntartani a porta irányában, úgy okvetlen rajta kell lenniük, hogy e fejedelemségekben semmi se történjék, mi egykor némi komolyabb aggodalmakat idézhetne elő. Már pedig mi roszabb az államkormányzatban, mint a rendetlenség az állam ügyeinek vezetésében; oly rendetlenség, mely karonfogva jár a törvények megszegésével, már jogainak áthágásával, s azon alapok aláásásával, melyeken a mostani államrendi jogállapot fölépült, megalakult. Úgy hiszem nem csalódom, ha állítom, miszerint a Szerbiában történt többrendű rendetlenségek a külhatalmak figyelmét máris komolyan magukra vonták, s nem alaptalan a hir, mely épen e rendetlenségek miatt Szerbia dolgainak a congressuson leendő szóbahozatalát rebesgeti. Én magamnak az ily európai congressust úgy képzelm mint orvosi consiliumot, mely akkor ül össze s tanácskozik, a mikor valamely beteg veszélyben van, s azon betegek közé, akik fölött a legközelebbi európai diplomata consiliumnak tanácskoznia szükséges lesz, Szerbia is számítható. Ha ez megtörténnék, az arra mutatna, hogy az európai külhatalmak Szerbiát valóban ily betegnek tekintik, vagy legalább nem egészen egésségesnek, s hogy rajta csakugyan oly jelenségek mutatkoztak, melyek nagyobb veszélyeket is idézhetnek elő, ha csak azoknak idejekorán eleje nem vétetik. TÁRCZA Jean de la Roche, v. (Folytatás.) — Tehát Ön engem e szerint lekötött ? — Egyáltalában nem, mivel csak eltalálni hagytam az ön nevét. — S kegyed mégis ezért jött, holott tudta, hogy itt vagyok ? — Nem tudtam, hogy ön itt van, de midőn megjöttem, örültem, hogy önt is itt találtam, nem tekintve az ön arezfintoritásait. Lássuk csak kedves gróf, ön tehát nem akar megnősülni, nem akar-e ön anyjának egy kis örömet s nyugalmat szerezni ? — Az életben csak egy akaratom s kötelességem van, az, hogy anyám elégedett legyen velem ! A nősülésbe beleegyezem, de a kikosaraztatásba legkevésbbé sem, mely rendesen be szokott következni, ha lehetetlen házasságokról álmodozunk. Hihetőleg kellemetlen lesz az a tapasztalás, mit ön ma e háznál szerzett. — Eh ön csalatkozik, az ön föllépte igenis kedves. — Valóban ? E fiatal leánynak tehát vagy bizonyos hibával, vagy természeti gyöngeséggel kell birni, hogy oly potom áron készülnek odaadni egy vagyontalan ismeretlennek, ki még eszének sem adta bizonyítványait, kinek még az az érdeme sincs, hogy hőn kívánná e leányt nőül venni. — Mit mond ön, kiálta a jegyző, megállítva lovát. Álomkór- iságban szenved-e ön, vagy erre elhagyta-e most a rendes kerékvágást. Bocsásson meg gróf úr, de úgy látom, hogy mi nem értjük egymást. Ön azt hiszi, hogy Butler roppant gazdag s ebben nem is csalódik ; de tudja meg ön, hogy a gyermekeknek az anyai örökség illetékén kivül mi várni valójok sincs atyjoktól, mert hisz, mint észre is vehette, Butler úr száraz füvekre, kövicsekre s kitömött állatokra adja ki pénzét, ide nem számítva a tudományos kísérleteket, melyek feneketlen örvényként nyelik el pénztőkéjét. Neje eredő volt; rendezett s biztos jószágot hagyott hátra, melyhez Butler azonban mint becsületes ember soha nem fog nyúlni, saját vagyona elég lévén ártatlan örömei megszerzésére ; de ezen anyai örökség, ha azon Butler Loves fitestvére osztoznak, nem lesz valami gazdag nászhozomány. Mintegy húszezer frank évi jövedelmet fog kapni mindegyik, de mivel ön tekintélyt kölcsönözend neki, mely grófi nevét környezi, s melyet bizonyos körülményekben egy értékesíteni lehet bármely roppant pénztőkével, ön láthatja, hogy e házasságban semmi arányszerűtlenség nincsen. Ezenkívül a leány is oly csinos s szeretetreméltó, hogy önt senki sem vádolhatja pénzáhitozással. A szerencse az ön részén áll. — Butler, mint jövevény e tartományban kevés egyént fogad el magánál s ezeket is helylyel-közzel. Úgy látszik, hogy ismeretsége körét nem akarja már tovább tágítani; nem oly ember, ki a drága időt léha társalgási fecsegéssel töltse el, midőn azt a tanulmánynak szentelheti. Ha önt szívesebben fogadta, mint azt az udvariasság s vendégszeretet kívánalmai hozták magukkal, ez csak azért történt, mert ön megtetszett neki. Jelen perezben nincsen önnek vetélytársa, mert azok, kik az első perezben szimatolni jöttek az angol tallérait, hallgatólagos kosarat nyertek a leánytól azonnal. Az is igaz azonban, hogy egy fapátrát sem ért egyikük sem, s így én sem igen voltam hajlandó ügybuzgólkodni mellettük. Butler bízik bennem, s én ma az ön érdekében beszéltem, mert a leány illő parthie lenne a leányra nézve. Itt csak az a dolog bibéje, hogy a leánynak tessünk, mi azonban nem oly nehéz dolog, tekintve a leány csaknem légmentes elzárkózottságát a világtól. Atyja tetszéséhez hihetőleg ő is hozzá fog járulni. Most tehát nyugodtabb egy kicsit a gróf ? — Igen, kevéssé. Mindazonáltal, amennyiben nem ismerem annyira miss Bullért, hogy megmondhatnám, hogy fogom-e őt szeretni, úgy vélem, hogy ön igenis túl sietős azon igények megismertetésében, melyekkel egykor talán előlépendek. — Hiszen a gróf úr maga az, ki leginkább sürgeti az egészet Asszonyanyjának megígértem, hogy először tájékozni fogom magamat az atya szándékairól. S ime én önt ott találom. .. Biz én egy árva szócskát sem szólottam, mely önt még gyanúba is ejtette volna; én csak egy jó házból származott, kellemes külsejű, tehetséges és becsületes fiatal emberről szólottam, amint már azt ily körülmények között tenni szokás. Butler úr, ki csak fülhegygyel hallgatott szavaimra, félben önelégedetten, félben önkivületileg önre vető szemeit, összehasonlítja az általam mondottakat az ön tulajdonságaival, s hevenyében megszorítván kezemet, mondá : Na jól van, nekem tetszik e fiatal ember. Arcza szerény és nemes. S ez már sok. Ismerem anyját, vagyoni állapotát és egyéni hírnevét. Vagyona elegendő, a többi mind megfelel az én leányom igényeinek. Beleegyezem, hogy háromszor négyszer is jöjön el, mielőtt nyilatkozatra kerül a sor, mert akarom, hogy fogja föl leányom egész becsét, vagy ha nem, mondjon le róla. Akaratom az is, hogy leányom egybevethesse őt a környék többi fiataljaival, kik közös leányomhoz eddig még egy sem illett, ő maga kimondotta nyilván, mert ő igen őszinte, s távol van tőle minden kaczérsági viszketeg. E szerint tehát tisztában vagyunk e tárgy iránt. Ha ő tetszik leányomnak, s leányom is tetszik neki, majd beszélünk később róla, s megállapítandjuk a házassági összeköttetés conditio sine qua non-ját. — Ah, ah ! kiáltok föl, tehát föltétel is van. — Nagyon természetes, föltétlen házasságok nem igen köttetnek. Az atya nem akar leányától megválni. Nos, mi baja önnek? Talán gondolkodóba ejtette e körülmény. Gondolja meg csak, hogy Butler még elég fiatal, hogy húsz évig éljen s hogy önnek ez idő alatt nem kelletvén kiadásokat tenni, évi jövedelmeit szépen zsebre rakhatja, s hogy ön, ha föl tudja használni ez előnyös körülményt, idővel, ha majd az angol elköltötte minden pénzét, minden megerőltetés nélkül vissza fogja válthatni a believuei földbirtokot, minden beruházmányaival együtt, sőt a nászajándékot is. Mindez igen helyes, higye el nekem. Önnek oly szerencse van most kezei között, amily talán soha sem lesz, vigyázzon, nehogy e szerencse kisikamljék onnan. Ezek után anyjának kezét csókoltatom s ajánlom magamat. A város mellett voltunk, s Leuandro úr megsarkantyúzta lovát, s eltűnt egy utczácskába, mely balra vezetett lakása felé. Engemet egészen lenyomott e szívtelen száraz okoskodás. Nem voltam annyira bárgyú, hogy egy oly embertől, ki állásánál fogva az élet anyagi oldalával ismerkedett meg csupán, más beszédmodort vártak. S ez ember mégis becsületes férj s gondos atya volt, ki házi fészkében boldoggá tévé családjának minden tagját. Tapintatát bizonyítá az, hogy ő bizony nem igen sokat gondolt a lélektannal, ha védenczek jöttek hozzá. Bensőleg köszönetet szavaztam neki buzgóságáért, de ha nem is a házasságban, körülötte azonban oly visszataszító számítást láttam, hogy megtegedt bennem az érzés s ihletődés forrása. (Folyt. köv.) Kukoricza termelésünk jövője. Kukoricza termelésünk, mely már jelenleg is e növény sokoldalú haszna miatt virágzó karban van, nem sokára új lendületet nyerene azon nagy horderejű vállalat által, mely kisérletképen a Béga csatorna mentiben legújabban jött létre, és mely már a legközelebb jövőben fogja éreztetni az egész vidékre való jótékony közhatását. Sikerült t. i. napjainkban, és pedig egy birodalmi alattvalónak Diamant Móricznak a kukoriczának csuháját s leveleit sajátszerü készület segélyével akkér földolgoztatni, hogy azokból a papirgyártásra szükséges nyersanyag lehető legtökéletesebb alakban nyerhető. A schlöglmühli kincstári papírgyárban ezen uj találmánynyal kecsegtető eredménynyel több sikeres kísérletek a m. kormányt arra indíták, hogy ezen új, az eddig kizárólag használt rongyoknál jóval olcsóbb papírgyártási anyagnak előállítását nagyban megkísértse. E végre a Béga mentiben lévő Oláh Szent-Mihály helység és közel környéke szemeltetett ki, hol valami 15,790 holdnyi kukoriczaföldeken középszerű termésnél évenkint mintegy 299,270 mázsa kukoriczaszalma állítható elő, miből a fölállítandó gyár számára egyegy évben körülbelül 89,000 mázsa méltán várható, sőt amennyiben még a takarmányul szolgált szalmának hulladékai is a gyártásra sikerrel fölhasználhatók, az évenként valószínűleg megszerezhető szalmamennyiség bízvást 160—178,000 mázsára tehető. A mondott helység annál inkább ajánlá magát a szóban levő kísérlet színhelyéül, minthogy a nyersanyag bőségén kívül még a szükséges helyiségekkel is kínálkozott, az előbb ott létezett dohánybeváltási állomás megszűntével t. i. több kincstári épület rendelkezésére állott, melyeknek a gyári műhelylyé való átalakítása könnyű szerrel és csekély költséggel való eszközölhető. A csatorna melletti fekvés az előállítandó félgyártmánynak olcsó tovaszállítását teszi lehetővé. A kívánt tüzelőszer is elegendő mennyiségben mérsékelt áron szerezhető, mert mind az oraviczai kőszén, mind jelesen a közelfekvő kincstári erdőkből elegendő tüzelő fa, hőmértékben és elég olcsón kapható, úgyszintén a legjobb minőségű mész is bőven megvan, valamint a szükséges munkás kezek sem hiányzanak, mert mind a helybeli, mind a közellévő helységek lakói készségesen ajánlkoztak 42—52 ujki napdij mellett, gyerekeknél a napszám aligha 26—25 krajczárnál magasabbra menend. A vállalat vezényletével a szakértő udv. tanácsos Auer főfelügyelete alatt maga ez uj gyártásnak föltalálása bízatott meg s oldala mellé egy a számviteli és kezelési ügyekkel foglalkozó államhivatalnok adatott, s úgy intéztetett el a dolog, hogy az üzlet még ez évben vegye kezdetét, és kísérletképen 6 hónapon át folyjon, mely idő alatt 4500 mázsa papíranyag állítandó elő. A kezelési költség nyilván 30.000 ftba, ellenben az előállítandó félgyártmánynak értéke jóformán 36,750 ftra fog rúgni, úgy hogy a kísérleti vállalatnak tiszta haszna mintegy 6750 ftra fogna emelkedni, mi által a szándékolt gyártási üzletnek nyereséges volta is ki volna mutatva, annál is inkább, mivel a fennkitett kezelési költségben a vállalati tőkének egész évi, és az üzleti tőkének félévi kamatjai is benfoglalvák. De ezen üzleti nyereség elenyészik szemközt azon kiszámíthatlan előnyökkel, melyek ez új találmány sikerüléséből nemzetgazdászati tekintetben az egész birodalomra, jelesen pedig hazánkra háromlandnak. Általa egy oly termelény fogna értékesíthető lenni, mely eddig legfeljebb csak takarmányul szolgált, általa a drága lenszövetbeli rongy és egyéb foszlányok helyett összehasonlatlanul olcsóbb papírgyártási anyag volna nyerhető. A papírgyártásra eddig használt nyersanyagnak egy-egy mázsája 2 ft 50 kr egész 10 ft körül, midőn a kukoriczaszalmáé legfölebb 30—50 krba jönne, igaz ugyan, hogy az oláhszentmihályi lakók elein, midőn tudomásukra jött, hogy a kukoriczaszalma gyáranyagul kerestetik, mesés magas árakat szabtak s egész egy forintig menő sommákat követeltek egy-egy mázsa után, azonban a helyszinen tett nyomozásoknál kiderült, hogy mázsája rendesen 25—27 kron szerezhető, főleg miután a készlet messzebb vidékről is oda szállítható és a gyár ellátásának kerülete valami 20 közelfekvő helység területére len kiterjesztve. Ha e kísérlet minden tekintetben sikerülene, az egész papírgyártásban gyökeres átalakulás állande, mert biztos számítás szerint egy mázsa papír előállítására csak 3 mázsa kukoricaszalma kívántatik, holott csak hazánkban, Hain közleménye szerint, évenként 23 millió mázsa kukoricaszalma termeltetik, tehát a 7,8 millió mázsa papír gyártására való nyersanyag csak itt Magyarországban volna lelhető. Austria e bő nyersanyaggal, az egész világot képes lenne ellátni papírkészítményekkel. Hozzájárul, hogy a törökbúza Amerikán kívül sehol a kerékvilágon nem talál jobb termőföldet, mint nálunk, hogy ez továbbá hazánkban mindenütt diszlik, még ott is, hol a szőlőtő kivész, mint például Máramaros megyében, hogy végre e növény a legszegényebb vidékeken is termesztetik, és hogy ennélfogva ezen új felhasználás által bő kereseti forrás nyílnék szegényebb sorsú lakóinknak. A kukoriczaszalma papírra való feldolgozhatásának sikerülése továbbá a papírt kimondhatlanul olcsóbbá tenné, a papírnak ára idővel véghetetlenül bebb szála, mi egy megbecsülhetetlen jótétemény lenne, úgy tekintve az irodalom és journalistika szükségletét, mint egyáltalán a szellemi műveltség és kulturai mozgalmak szülte papírfogyasztásnak folytonos öregbülését. Örömmel fogadandó tehát a magas kormánynak azon készsége, melylyel ezen új találmánynak a gyakorlati életbe való bevezetését, és hasznosítását nagyban megkísérteni hajlónak mutatkozott. Azon néhány ezer forint, mely e czélra fog fordíttatni, dúsan megtermendi kamatjait. És azon körülmény, hogy ezen kísértés élén az államnyomda intézet elhirhedt igazgatóját Auer üdv. tanácsost látjuk, kinek a birodalom már annyi világszerte ismeretes feltalálásokat köszönhet, a siker kivívhatása mellett harczol. Bár a vállalat teljesen felelne meg a közvárakozásnak, bár Oláh szent Mihályból, bár a Béga csatorna vidékéről indulna ki egy uj iparág, mely úgy a mezei és műipar mint az irodalom és művészet világában uj korszakot képes volna előidézni, és bár ne késnének a mondott vidék földbirtokosai a kísérleti vállalkozást maguk részéről minden telhető módon istápolni, s gyáncolítani. Ne tegyék pillanatnyi hasznukat a nemzetgazdászati közhaszon felé, iparkodjanak inkább mindezt maguk részéről elkövetni, hogy a várt siker fényes diadalát ülhesse, mert alig sejthető még azon pénzbeli nyereség is, mely a