Budapesti Hírlap, 1883. március (3. évfolyam, 60-89. szám)

1883-03-01 / 60. szám

4 folyamodott ugyan a városhoz, hogy a műtermével szomszédos epreskertből engedjen át annyi teret, hogy egy ideiglenes pótműtermet állíthasson fel, de a vá­ros Huszárnak e kérelmét nem teljesíthette. * (Az országos színészeti tanoda) március hó 7-én és 13-án rendezi ez évi operai és drámai estélyeit a budai várszínházban. Az operai estély szerdán, március 7.-én lesz s a „Bű­vös vadászból“ „Faust“ „Mártha“ operákból kerül­nek színre jelenetek.­­ A drámai estélyen március 13-án a drámai növendékek a „Színésznő“ “Mágusz“ „Elkényeztetett férj“ s „Boldogtalan asszony“ című egy felvonásos darabokat fogják eljátszani. * (Az orsz. zeneakadémia) ez évi második hangversenye március közepe táján lesz. A műsor túlnyomó része most is zongora da­rabokból fog állani, de lesz ének és szavalat is. Az orgonán. hir szerint, Köszler tanár fog bemutatni néhány fugát. * (U j c s i 1 1 a g.) A zombori színésztár­­saságnál egy fiatal énekesnő tűnt fel, a­ki összesen csak négy hónapja van még színpadon. H­a­­­m­y Etel k. a. ez, aki legközelebb „Boccaccio“ Fiametta szerepében, s utána „Lili“ címszerepé­ben aratott rendkívüli sikert. A közönség gyönyörű kamélia bokrétával és egy értékes gyémánt karpe­reccel lepte meg a fiatal színésznőt. * („Új bőr“) a címe az új három felvonásos vígjátéknak, mely a Gondin­et és Debrit cég műve és a­mely jövő pénteken kerül szinre a párisi „ Palais-Royal “ -színházban. A filharmonikusok hódolata Wagner emlékének. — A mai esti hangverseny. — A polifónia lánglelkü mestere iránt ma rótták le hódolatukat a budapesti filharmonikusok. Az el­hunyt nagy zeneköltőnek tartozott e rekviem­mel a főváros zenevilága, mely Wagner Rikhárd­­nak annyi műélvet köszön s a mestert két ízben látta vendégül falai közt. A nagy zenekar, mely méltó vetélytársa lett Erkel Sándor kormánybotja alatt a bécsinek, ez alkalommal több műkedvelővel volt megerősítve. A karnagyi emelvény előtt Wagner Rikhárd fehér márványszobra állt koszorús talapza­ton s az emelvény sötétszínű szőnyeggel volt be­vonva. A műsort Wagner műveiből áll­ták össze, csak a befejező szám volt Beethoven eroica szimfóniája, melynek a második rész, a nagy­szerű marcia funebre adott ezúttal szomorú alkal­­miságot. A vigadó mindkét terme egészen megtelt a fő­város legelegánsabb közönségével. A nagy terem ol­dalfolyosóin, emeleti loggiáiban s karzatain zsúfolva volt minden hely. Szép tanujele Budapest igaz mű­­szeretetének s a lángeszű költő iránti kegyeletének, mely az előadás során tüntető tapsokban, lelkes ová­ciókban nyilvánult. A hangverseny a„Faust-nyitán­y“­­nyal, e programmszerű kompozícióval vette kezdetét. Sötét alaptétele, a beleszövődő fantasztikus és dae­­moni motívumok, a boszorkánytánc rythmusai, majd az egekhez felfohászkodás megható dallama bizony­nyal élénk emlékezetében van azoknak, kik e nyi­tányt 1876-ban a szerző vezetése alatt, személyes utasításai szerint való előadásban hallották. Az elő­adók egészen az akkori benyomás tradiciójába élték magukat. Minden zenész nemes becsvágygyal, avatott kezekkel, kegyelettel ihletbe működött közre. A hangszerelési technika által eléjük adott bonyo­lult problémákat öntudatosan oldák meg , a legpe­­dánsabb hallérzéket is kielégítve a hangtömegek egyenletessége, a magánszólamok kristálytisztasága, a pianissimok leheletszerű finomsága által. Még teljesebb volt az összjáték-művészet si­kere a 2-dik számnál, mely a „Parcival“ két kiszakított s önállóság értékével alig biró része: az „előjáték“ s a „nagypénteki varázs“ volt. Amazt a múlt őszi első hangversenyen már hallottuk s bár impozáns két főmotívumának: a Graál-tételnek és a hit­tételnek szépségeiért a kö­zönség megismételtető,­­ mégis jogosult maradt a kifogás, hogy a színpadtól kár volt elvonni a tisz­tán csak hangulat-előkészítésre szánt darabját a többi részszel szervesen összefüggő műegésznek. Ugyanez áll a nagypénteki varázsra is, mely két új tételt vegyit az előjáték motívumaiba s ezeket a han­gok bűvös kaleidoszkópjában váltogatja uj meg uj kombinációk szerint. Óriási feladat a zenekarra, hogy abszolút hatást, valódi illúziót bírjon ébresz­teni feledtetve s pótolva e műveknél azt, ami a "Wagner zenedrámáinak megértéséhez szükséges, a zenét illusztráló színpadi akciót. De filharmonikusaink megfeleltek e feladatnak. Az ő hangjaik költészete szívhez és képzelethöz egyaránt szólt, a tételek jel­­lemzetesen domborultak ki a hangfüzérek arabeszkjei közül, mint egy-egy pompás relief! A kürtösöket kiváló dicséret illeti, a Graal-motívumot ennyi fen­séggel még nem hallottuk tőlük. A harmadik szám :Siegfrid halála és gyászmenete már szomorú alkalmi vonatkozásai miatt is legélénkebben szólt a közön­ség meghatottságához. A kétségbeesés legsötétebb kitörése, a vigaszt nem ismerő gyász bucsufohászai zokognak örök isten hozzádot e zenéből. Úgy hatott ránk, mintha belőle az elköltözött nagy költő végbucsuját hallanók. A közönség viharos tapsaira e számot ismételni kellett. Utolsó szám a nagy Beethoven III-ik hős szimfóniája volt, melyet egyik életírója szerint Bo­naparte dicsőítésére írt népszabadító hadjáratai után, de később, hogy a forradalom hőséből Európa kény­­ura lett, a zeneköltő beleiktatá utólag szimfóniájába a híres gyászindulót. Ez utóbbi volt a mai előadás­ban az exponált rész, erre fordítottak filharmoniku­saink legtöbb gondot s szeretetet. Megéreztük rajta e buzgalmat s konstatálhatjuk, hogy a mai előadás feledtető velünk a múlt évben hallottat, mikor az indokolatlan gyors, akcentírozott ütemvétel az indu­lat hangulatától fosztá meg. Most az operán a sor, hogy kegyeletét a re­gényes dalművek fejedelme iránt lerója. Nem elég közepes előadásban váltogatni Lohengrint Tann­­häuserrel: tanulják be a „Mesterdalnokokat“ vagy a költő legszebb operáját, a „Tristán­s Zsoldot“ tő­lük telhető tökélylyel. Ez méltó lesz Wagner em­lékéhez. — gh. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz) 1883. március 1. Szőleink átalakításáról. A gazdakörben ma este Somssich Pál elnök­lete alatt gróf Keglevich István értekezett „szőleink átalakításáról.“ Értekező a következő két tétel be­bizonyítását tűzte ki: 1. Borászatunknak mindaddig, míg szüleink jelenlegi állapotukban maradnak, jövője nincs, sőt az minden iparkodás dacára fokozatosan hanyat­­lani fog. 2. Minden művelési ág közt a borászat az, mely hazánkban a legbiztosabb és legmagasabb tisz­tajövedelmet szolgáltathatja. Ezen eredmény eléré­sére azonban szőllőinknek gyökeres átalakítása szükséges. Hazánkban csekély a bortermés és alacsony a bor ára. A termelés átlaga holdankint 10—12 adó. Ennek okai, hogy a szőllőterület egy része fekvésé­nél fogva nem arra való , hogy a tőkék közel álla­nak egymáshoz. Ezeknek 1 méternyire kellene lenni s igy egy kát. holdon 6400 tőke lenne, mig ma 9—20 ezer van. Oka továbbá a metszési mód s hogy nem trágyázzuk szőlleinket. Csökkenti még a terme­lés mennyiségét a szőllőfajok helytelen alkalmazása s a rendetlen ültetés, miáltal sok fürt a nap sugarai által nem fejlesztetik. A szüretelés időpontja legtöbb esetben helyte­lenül választatik meg s rothadt, érett és éretlen fürt összekevertetik. Leglényegesebb kárt azonban boraink az erjesztés időszakában szenvedik. Helyes erjesztés mellett a mustból 12 nap alatt bor lesz s 3 hó múlva szállítható. Itt fő, hogy a hő ne változ­zék. Vörös bornak 15—30 C. fok kell, fehérnek 3 fokkal kevesebb. Értekező erjesztő kamaráiban ál­landóan 18 C. fok hőség van. Értekező a fagyoknak kitett szőlőket kivágan­­dóknak tartja s gyümölcsfákkal beültetendőknek. A többi területeken ki kellene jelölni azon tőkéket, melyek meghagyandók. A sorok közti távolság 1—1-2 méter, a tőkék közti távolság 90 cm. — 2 méter közt variálhat. A vörös fajoknak előnyt nyúj­tana­k az agyagos, gazdag földbe az oporto, a déli megyékben a kadarka, az északiakban a burgundi, a kavicsos talajban a bordeaux fajok­nak. Mint bőven termőt ajánlja a „Wölschriesling“-et. Barsmegyei szőlőjében ezen faj­kát, holdankint 112 akót termett s 2 év múlva eladta 25 írtjával. Ugyanő szőllőből küldött gr. Falkenhayn Fe­rencnek is vesszőket, ki 109 írtért adta el hordón­­ként 1882-ben a bort. Az új sorok beosztásakor figye­lemmel kell lenni, hogy minél több 1,5—2 öles főút és 1/1—1 öles gyalogot hagyassák, melyeknek fő céljuk a levegő szabad mozgásának előmozdítása. A trá­gyázás módjának ismertetése után kiemeli, hogy a szüretelésnél az időszaknak kellő meghatározására kell gondot fordítani. A fehér borokat lehető későn, a vörös borokat azonnal, a­mint a rothadás ve­szélyét észleljük, legyen a jelszó. Fejtáblánkint szü­retelve az éretlen szemek eltávolitandók s első és másod osztályú bor készítendő. Az első osztályú bor értékének emelése bőven kárpótol a másodosztályá­­nak értékcsökkenéséért. A borkészítésnél a legpedánsabb tisztaság le­­gyen. A szőllőcsutkák fajonkint az erjesztő helyiség­ben felállítandó fedeles kádakba helyezendők, me­lyek agyaggal betapasztandók. Minél több csutt­ka marad a mustban, annál nagyobb a bor tannintartalma. Franciaország 70 megyéjében meg­­hagyják a csutkát a mustban, 75-ben pedig nem. Itt is ott is terem jó bor, de mégis az egyik a má­sik eljárását vétkesnek tartja. Az erjesztő kamarák hőmérséke az elérendő célhoz képest 12—30 C. emelendő s állandóan fentartandó. Az első erjedés 3—4 nap alatt be van fejezve s ha 6 napnál tovább tart, a hőmérsék nem volt elegendő. Az első erjedés után 5—10 hliteres hordókban le­szűrjük a bort, amelyekben a csendes erjedés ideje alatt decemberig megmaradhat. Ezután kisebb hor­dókba szűrendő le a bor, legkívánatosabb a bor­­deauxi 225—228 literes hordók elfogadása, a szállí­tásra legalkalmasabbak 450—456 literes hordók. A bornak az erjesztő kádakból való leszűrése után a törköly a présbe tétetik s a csendes nyo­másra lefolyt bor a leszűrt borba keverendő, de a többszöri préselés után nyert bor elkülönítendő. Ez csak a finomabb borokra áll. A közönséges bornál a leszűrt és préselt bor összekeverhető, de ennek a legnagyobb elővigyázattal kell történni. A fajborok keverése is igen fontos, meg lévén állapítva az arány, melyben a fajboroknak­ a borban képviselve kell lenniök, a borok kisebb hordókba csapolandók le, melyekben huzamosabb ideig maradhatnak s esetleg el is szállíttathatnak. A mostani állapotot összehasonlítva a javítás utánival, azt tapasztaljuk: 1. Egy közönséges paraszt szőllőholdja most 10 akót terem, melynek átlag ára 5 frt. A bevétel 50 frt, az adó, költség s kamat azonban ezt fel­emészti. 2. Egy közép minőségű szőllő holdja ad most 20 akó bort, ára 6 frt. A bevétel 120 frt. Levonva a 100 frtra tehető kezelési s­­egyébb költségeket, a a tiszta jövedelem 20 frt. Az átalakítás után az 1. alatti szőlő teremne 20 akót, melynek ára 7 frtra tehető. A bevétel 140 frt, kiadás 80 frt, tiszta haszon 60 frt. A 2. alatti szőlő teremne 30 akót, ára 10 frttal volna számít­ható. Ennél a bevétel 300 frt lenne, mivelési költ­ség 100 frt, a jövedelem 200 frt. Finom fajokkal beültetett jó talajú s fekvésű szőlő, holdankint ter­melne 40 akót, 18 frtjával akónkint, a bevétel tehát 720 frt, 120 frt mivelési költséget levonva maradna 600 frt haszon. E számítás igazolására felhozza Ausztriát, hol 180 akóra fokozták egy hold paraszt szőllőtermését. Pozsonyban 160, Zalában 40 akót terem egy hold. Déli vidékeinken a viszonyok hasonlók. Értekező barsmegyei, középszerűen mivelt s zord éghajlatú szőlője holdankint 108 akó vörös bort terem, ára 16—18 frt közt változik. Középszerű vi­szonyok közt tehát 1700—2880 frt nyers jövedelmet ért el. Nézete szerint ezen adatok igazolják, hogy nálunk a termelési viszonyok kedvezők, s hogy fel­állított tételei nem túlzottak. T­ÁV­IRATOK. Újabb bomba­merénylet Rómában. Róma, febr. 27. Ma este 9­­* órakor, mi­dőn a korzó tele volt sétálókkal, a C­h­i­g­i­­palota előcsarnokából, melyben az osztrák-magyar nagykövet lakik, bor­zasztó durranás hallatszott. Egy bomba robbant szét ott, de senkit sem sértett meg. A rendőrök el akarták fogni a portást, de rögtön észrevették tévedésüket. Ugyan­akkor egy-egy bomba sült el a királyi palota és a Pa-

Next