Budapesti Hírlap, 1883. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1883-12-12 / 341. szám

4 * (A várszínház műsora.) Csütörtök, dec. 13. „Ibolyafaló“, szombat, 15. „Cecil házas­sága“ , hétfő, 17. „Sevillai borbély.“ “(Kamarai hangverseny.) A nem­zeti színház zenekarának tagjaiból alakult Klemcke­­féle kamarai hangversenytársulat harmadik és utolsó hangversenyét f. hó 21-én este 7 és fél órakor fogja megtartani a Vigadó kistermében Guhrauer K­ úrhölgy, Kramer E. k. a. és Méry Béla köz­reműködése mellett. A hat pontból álló műsoron Händel, Mozart és Saint Saens művei mellett há­rom eredeti szerzemény is foglal helyet, nevezetesen Szabó Ferencnek egy „Ábránd“-ja, „Jelenet Göthe „Faust“-jából“, Zenger Miksától és L­a­c­h­­ner Ferencnek „Nonetto“ című kézirati műve, me­lyet szerző kizárólag csak ez egy előadásra enge­dett át. A tiszta jövedelem jótékony célra fog for­­díttatni. * (A budapesti II. ker. szegény iskolás gyermekeket) segélyző egyesület által e hó 14-én a Fácán vendéglő nagytermében rendezendő hangverseny műsora a következő lesz : Ünnepi zene, zongorára 4 kézre Mosonyi M-től, előadják Radóné Goldstein Regina úrhölgy és Khayll Antal tanár, Hármas (F. dúr) zongora, hegedű és gordonkára Volkmann R -től, előadják Major Gyula Rumvald Antal és Szűk Lipót, „Ária a Puritánok című dalműből,“ előadja Guhrauer Katalin úrhölgy, Etude (Fischur), Chopintől, álomképek Major Gy.-tól zongorán előadja Major Gyula, Viktoria-dal a XVII. századból Carissimitól, Molnárdal Schubert­tól, Magyar népdal, előadja Schmidt Ferenc ur. „Meditation“ Bach J. S-től, átirat, ének, hegedű harmonium és zongorára, előadják Guhrauer Katalin urhölgy, Kunwald, Schleif és Khayll urak. Párbajmámia Mármarosszigeten. Mármarosszigeten nagyon divatba jött a pár­baj, de ezzel együtt a táviratozás és korrespondeá­­lás is; nekünk legalább naponként küld néhány táviratot és levelet mindegyik párt, ami pedig nem volt szokásban ezen a csöndes vidéken, addig amíg a megye nyugalmát meglehetős könnyelműen föl nem zavarták. Múltkor kiadtunk egy táviratot az egyik párt részéről s most kiadunk egyet a másik fél részéről s azonkívül egy egészen neutrá­lis tudósítást. Ennyivel eleget teszünk ujságirói kö­telességünknek és az „audiatur et altera pars“ elvé­nek is. A többi rémhírt — zavargások és lázadások küszöbön állásáról — azáltal becsüljük meg legin­kább, ha nem hozzuk nyilvánosságra. * Mindenekelőtt itt adjuk a neutrális levelet: M.-Sziget, dec. 9. Rétyi Sándor földbirtokos — mint nekünk Técsőről írják — a Hollóssy-Lónyay bárbaj után táviratilag gratulált Hollósynak, mely táviratban Lónyayról megyénk főispánjáról úgy nyilatkozott, hogy Hollóssy helyén Lónyayval kezet nem fogott volna a párbaj után mindaddig, mig az magát a Szenes-ügyben a közvélemény előtt nem tisztázza. Erre Lónyay János főispán és fia L. Sándor, ki tart, hadnagy, kihívták Rétyit. A Rétyi segédei P­o­­g­á­n­y Sándor szolgabíró és Bukovszky Endre városunk fiatal orvosa, a Lónyay főispán segédei, K­u­t­k­a Kálmán megyei aljegyző s Szabad­hegyi főhadnagy. A segédek összejőve, a Rétyi segédei kijelentették, hogy bár felük nem volna kö­teles egy dologért két féllel verekedni, mindazonáltal mindkét kihívást elfogadja, de először a magát sértve érző féllel, a főispánnal akar vívni s csak azután a fiával. Egyúttal a kihívott fél segédei fe­lük nevében pisztolyt proponáltak. A Lónyay se­gédei a pisztolyt nem akarták elfogadni, s a kardhoz ragaszkodtak, továbbá azt követelték, hogy Rétyi először a fiatal Lónyayval verekedjék. Miután a Lónyay segédei a kihívott fél feltételeit elfogadni nem akarták, ennek segédei egy nyilatkozatban az ügyet felük részéről befejezettnek nyilvánították. Mire a Lónyay segédei egy gyávasági nyilatkozattal feleltek. A dologból most egy csomó párbaj lesz. Mikor e sorok napvilágot látnak, valószínű, hogy a Lónyay-Rétyi párbaj már megtörtént. # A „Máramarosi Lapok“ szerkesztősé­gétől ma a következő táviratot vettük: Máramaros-Sziget, dec. 11. A Lónyay Sándor és Rétyi Sándor párbajügyben az utóbbi által a lapoknak küldött táviratra vonatkozólag az igazság érdekében kötelességünk a következő­ket közzétenni: Rétyi Sándor segédei visszalépvén Rétyi Sándor más segédek kijelölésére hivatott fel, de ő azt megtenni vonakodott. Erre Lónyay Sán­dor segédei megbízójuk nevében Rétyi Sándort A buktató főrendek. — Karcolat a múzeumból. — Abban az épületben, melynek már az oszlopai is méltóságosak, portása pedig legalább is tekintetes ur és mindenesetre nemes ember, ma vivatott a döntő küzdelem a zsidó-keresztény házasság ügyében. A született törvényhozók zajos népgyülést tar­tottak. A sikk, plütt, olan, aho s egyéb divatos jel­szók sarokba dobattak s oly non bhalance-szal folyt a kiabálás, hogy az ember behunyva szemeit, sztráj­­kolók meetingjén képzelhette magát a Buzalka ter­meiben. Fiatal mágnásaink szeme ragyogott az örömtől, ezt ők még nem próbálták. Pedig milyen kellemes változat, tegnap rókaütés a Rákos mezein, ma egy kis országgyűlés­i. Hisz ez felér a legszebb „run“-nel, a legkedvezőbb „kill“-lel, felér a legde­­koltirozottabb ballerinai lábikratájék gusztálásával. Nem is olyan nehéz és unalmas az a politika. Hja, persze születni kell rá! * Igazán örömünkre szolgált az az élet, mely a sokat vádolt, elpusztult, elhagyott, kihalt főrendi­házban ma zsibongott. Kiugrasztották a zsidó rókát, s utána. Ugyancsak hajszolták tüskén-bokron át. Már azt hitte, elbújhatik valami odúban, s kicsúszik a körmük közül. De bekerítették, s vége lett. Zajos is volt a „Hallak­.“ Az ódon falak csak úgy resz­kettek bele. Pompás volt ez a kis izgalom. Ugyan­csak felingerelte az étvágyat. Jó volna megkérni ezt a Tiszát, hogy szerezze meg többször ezt az izgal­mat, a kaszinói rész gyomrok érdekében. * Legzajosabb volt a „hegypárt“. Különös, hogy egy arisztokratikus gyülekezetben a francia forrada­lom emlékeivel találkozunk. A hegypárt, a kaszinó rajongó fiatalsága, a jobboldali magaslatokat fog­lalta el s onnan tüntetett szakadatlanul. És ez a hegypárt adta meg a kegyelemdöfést. Ezzel állt bo­­szut Tiszán, akivel konfliktusban van. Gáli Lajos földbirtokost ugyanis ki akarták golyózni a kaszinó választmányi ülésén, Tisza exponálta magát érte, Gáli benmaradt a kaszinóban. Ekkor a választmány egy része leköszönt s ez a rész most Batthyányi Elemér és Károlyi Pista vezetése alatt az összeto­­borzott hívekkel szoros falankszban bevonult a ja­vaslat ellen szavazni, így történt annak gyászos bukása.* „Éljen a magyar főrendiház!!!“ Ezt koszorú közé szedve kiáltja a „Magyar Állam“ s konstatálván, hogy a „szabad párosodás“ törvényjavaslata megbukott, így folytatja : „Felséges volt a győzelem! örvendünk, hogy mint nappali lap először hirdethetjük országszerte. Szavazott 29 főpap, velök igennel (! ?) gr. Cziráky és gr. Szapáry Géza zászlós urak, két főispán, 66 gróf és csak 10 báró. A bárócskák nagy része igennel szavazott.“ * Az ülés véget ért, a főrendek eltávoztak. Ek­kor belopózott Pulszky Ferenc s az ott hangozta­tott nézetek egy részét összeszedve, átvitte a­­ régis­égtárba. Arthur elnök a képviselőházban és a szenátusban ellenséges többséggel áll szemben, mely meghiúsítja minden tervét. „Igaz ugyan — így szól a Times — az elnöknek joga van a vele ellentétes többség ál­tal hozzá küldött javaslatokat mindaddig visszautasí­tani, míg azokat kétharmad többség nem támogatja és ezt gyakran meg is teszi, de nincs módjában sa­ját eszméit megvalósítani, mert dacára annak, hogy ő a szövetséges kormány feje, a törvényhozásra be­folyást gyakorolnia módjában nincs“. Arthur elnöknek ez utolsó kísérlete arra, hogy a jelenlegi többség ellen az ország figyel­mét felhívja. Az üzenetben főleg a pénzügyi ren­dezés kérdései vonják magukra az érdeklődést. Ha — így szól a „Times“ — az elnöknek sikerül tervei számára megnyerni az ország közvélemé­nyét és e terveket a képviselőház demokrata több­sége nem valósítja, ezt a köztársasági párt Arthur elnök érdekében nagyon ki fogja aknáz­hatni a jövő elnök­választásnál. Ha ellenben tanácsa nem talál visszhangra, akkor magát az egész kér­dést hamar el fogják az amerikaiak feledni. Az ame­rikai végrehajtó hatalom éppen azért mert a tör­vényhozásra semmiféle befolyással nem bir, minden felelősségtől is ment és az ügyek rossz viteléért Amerikában nem is a kormányt, hanem a törvény­hozó testületet okozzák. BUDAPEST SUHLAP (341. sz.) 1883 december 12. volt segédei előtt gyáva rágalmazónak nyilvánították. Ez volt az utolsó szó melylyel ez ügy befejezést nyert. A nevezett párt intézőinek­­eljárása az itteni intelligencia körében mély felhá­borodást szült. L E G U J A B B. A német trónörökös római látoga­tására vonatkozólag a »Moniteur de Rome“, a pápa orgánuma, a következő jegy­zéket közli : »Több oldalról intéztetett kérdés hozzánk az iránt, várjon elfogadná-e a pápa a német trónörököst azon esetben, ha ez a Kri­inálba szál­lana. Erre nézve válaszunk az, hogy nem szo­kásunk a Vatikán határozatai elé vágni; annyi azonban nem szenved kétséget, hogy a pápa a jelen esetben is tudni fogná, mit kíván méltóságának meg­óvása, midőn emellett a helyzet minden ne­hézségét számba venné.“ * Az Egyesült­ Államok elnökének üzenete a kongresszushoz oly színtelen és száraz, hogy még az amerikaiak érdeklődését sem keltette fel. E fel­tűnt jelenség okát a Times annak tulajdonítja, hogy TÁVIRATOK. Az uj bán, Zágráb, dec. 11. Khuen-Héderv­áry gr. bán ma a már említetteken kívül a görög-keleti egyházközséget, élén Stankovics elnökkel és Letz Milost, a „Narodne Novine“ című hivatalos lap szerkesztőjét fogadta. A hatóságok tegnapi fo­gadására vonatkozólag utólag még a következő be­szédeket közöljük, melyekkel a bán a bemutatott tes­tületek üdvözléseit fogadta. A kormány hivatalnoki karának bemutatása alkalmával Khuen-Héder­­v­á­r­y gr. az üdvözlő beszédre ekként válaszolt : Köszönöm szívélyes szavaikat. A tartományi kormány az ország összes ügyeinek vezetését kezé­ben tartja, minélfogva hatásköre nagyfontosságú s azt becsületes munkával kell betölteni. Minthogy élén állok ezen kormánynak, felhívom az urakat, hogy feladatomat hazafias és önfeláldozó tevékenységük­kel könnyítsék meg. Állásom méltóságának megóvása mellett mint első hivatalnoka ezen országnak, első akarok lenni a munkában is. Legyenek meggyőződve arról, hogy ami személyemet illeti, önökkel szemben mindig méltányos és igazságos teendők. A törvényszék tagjainak bemutatása alkalmá­val ezeket mondá : „A törvényszéknek a néppel való közvetlen érintkezése következtében alkalma van arra, hogy abban a törvénytiszteletet és rendszere­­tetet felkeltse. Remélem, hogy működésemben önök­nél kellő támogatásra fogok találni.“ Az egyetem tanári karának, mely Lorkovics tudor rektor magnifikus vezetése alatt tisztelgett, a bán a következőket mondá : „Örömmel fogadom az egyetem üdvözletét, annál is inkább, mert — dicsekszem vele — én is tagja valók egykoron. Bizonyos vagyok a­felől, hogy önök mindenekelőtt a tudomány ér­dekeit fogják az ifjúsággal ismer­tetni és a mellett éleszteni és ébren tartani fog­ják bennök azon hazafias kötelesség érzetét, mely­lyel ők mint leendő állampolgárok a törvényes rend iránt tartoznak.“ Ma Mihajlovics bibornok-érseknél újra ebéd volt. Montenegrói határigazítás. Szkutari, (d’A­l­b­a­n­­­a) dec. 11 (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Musztafa Asszim basa Beranánál, Gusinje közelében, tizenöt zászlóaljat összpontosított, s arra tudomására hozta a montenegrói kormánynak, hogy annyi haderő felett rendelkezik, amelylyel képes megvédeni minden támadás ellen a határ­­igazitó bizottságot. A basa egyszersmind fölszó­lította a montenegrói határigazitó biztosokat, hogy folytassák félbeszakított munkálataikat. Osztrák képviselőház, Bécs, dec. 11. A képviselőház mai ülésében az 1884-ik évi i­n d­e­m­n­i­t­y tárgyalása folyamán kijelente a pénzügyminiszter, hogy ő soha sem ígérte azt, hogy az államház­tartásban az egyensúlyt egyszerre fogja helyre­állítani, hanem igenis, hogy ez lassanként elér­hető. A miniszter kimutatta, hogy három évi hivataloskodása alatt produktív célokra 150 mi­-

Next