Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-03 / 244. szám
1884. szeptember 3. BUDAPESTI HÍRLAP. (244. n.) Milán s a kelenföldi baleset. — Saját tudósítónktól. — Az önkéntelen vendég. A szerb király tegnap éjjel nem utazhatott el Bécsbe. Az egész éjt a pályaház perronján töltötte. Milán királyt már tegnap délután baleset érte, a mennyiben a Zimonyból jövő rendes személyvonattal csakis Szabadkáig jöhetett, mert útközben annak a kupénak a tengelye, hol a 7 éves Sándor trónörökös aludt, megpattant. A szabadkai vasúti főnökség külön vonatot rendezett be a szerb király és kísérete számára. A király különvonata e miatt 38 perc késéssel vagyis 10 óra 48 perckor érkezett a fővárosba. A szerb király útközben sürgönyzött a budapesti vasúti igazgatósághoz, hogy a maga és kísérete részére Bécsig különvonatot rendezzenek be. Tudta, hogy a Bécsbe induló rendes személyvonatot ha Budapesten beéri is, nem lesz annyi ideje, hogy podgyászait átszállíthassa. A Bécsbe induló személyvonat a rendes időben 10 óra 36 perckor elindult. Reggeli lapunkban megírtuk, hogy a szerb király különvonata éjjel 1 órakor még a pályaház perronján állott. Az a sürgöny, amelyet a szerb király kupéjába bevittek, és melyről említést tettünk, nem volt más, mint a kelenföldi vasúti főnökség jelentése arról a szerencsétlenségről, mely a rendes személyvonatot a 2. sz. váltó előtt érte. A király nyugodtan adta vissza a sürgönyt Langer felügyelőnek, aki biztosította a fejedelmet, hogy nem sokára el lesz hárítva az akadály s akkor a vonat tovább mehet. A vasúti igazgatóság kérdést intézett a baj oka iránt a kelenföldi főnökhöz, honnan nem sokára az a válasz jött, hogy a vonat kisiklott. A vasúti igazgatóság rögtön két segélygőzöst és azokon 150 munkást küldött a veszély helyére. Thaisz főkapitány rendeletet adott ki, hogy azonnal egy szakasz lovasrendőr siessen a helyszínére, hol a baleset történt s ott az utat állják el és idegent ne bocsássanak a vonat közelébe. Osgyán lovasrendőrfelügyelő vezénylete alatt pár perc múlva már útban volt a kis csapat, sebesen vágtatva a lánchídon át. Thasz főkapitány is később bérkocsiba ült és kihajtatott Kelenföldre. Milán király megtudva az esetet, arra kérte a vasúti tisztviselőket, hogy legalább ma délig Bécsbe érkezhessék. A fejedelem az egész éjen át remélte, hogy tovább indulhat s ezért a pályaudvart nem hagyta el. Rövid időközökre bement a kocsikba, melyekben a királyné és a trónörökös nyugodtak, de álomra nem dőlt s cigarette-re gyújtva sétált alá s fel a pályaudvaron, mely tele volt hordárokkal, lámpagyujtogatókkal és rendőrökkel. Éjfél utáni három órakor újból valamennyi villamos lámpát felgyújtották a pályaudvaron (mert éjfél után csak kevés lámpa ég rendesen) s ekkor Milán király Merk 1 állomásfőnök, Speid 1 m. államv. mérnök, Tomora a villamos világítás vezetője és főszárnysegéde kíséretében megtekintette a központi személypályaudvar helyiségeit, megszemlélte a várótermeket, buffe-t, előcsarnokot s különösen az előcsarnok nyerte meg tetszését. Majd innen a fedett csarnokon, az udvari pavilion melletti kerten s a pályaház előtti téren keresztül haladva a villamos gépházba ment a király, ahol Tomola a villamos világítás berendezésére, Speidl mérnök, mint a személypályaudvar építésvezető mérnöke, a pályaház építésére , Merkl állomásfőnök pedig a forgalmi viszonyokra vonatkozólag szolgáltak felvilágosításokkal ő felségének, ki szeretetreméltó nyájassággal beszélgetett a tisztviselőkkel s „merénylet“ miatt a legcsekélyebb aggodalmat sem árult el. Miután a király ismételten kifejezte óhaját, hogy délre Bécsbe akar érkezni s a tisztviselőktől kérdezősködött, hogy miképen volna ez lehetséges, Langer magyar államvasuti főfelügyelő még az éj folyamán bérkocsin az osztrák-magyar államvasuttársaság pályaházába hajtatott, hogy a király számára külön vonatot rendeljen. Dr. Umann Pál szerb alkonzul a király oldala mellett maradt, mely alkalommal a király a fogadtatására kivezényelt rendőrök számára 1000 frankot adott át az alkonzulnak. A királyi család kénytelen volt az egész évét a központi személypályaudvarban tölteni. A királyné kupéjában maradt. Reggel a szerb király az „Angol királynédba hajtatott, hol megreggelizett. Ezalatt a király vonalját Kőbányán keresztül a kapcsoló „királyvágány“ segítségével átvitték az osztrák-magyar államvasút vonalára, honnan a vonat az osztr államvasút indulóházába vitte a királynét, fiát és a kíséretet, hol nemsokára bérkocsiján a király is megjelent. Az osztrák-magyar államvasút pályaházában Hyeronimi vezérigazgató, Leitner felügyelő és Littmann állomási főnök fogadták a szerb királyi családot, melylyel az utat idáig Thaisz főkapitány és dr. Uttman szerb konzul is megtették. A király szívélyesen társalgott a reá várakozó urakkal, majd a trónörökössel s a kisérő urakkal a királyi pavillonba ment, hol a vasúti restaurateur reggelit szolgált föl. A királyné kíséretével a kocsiban reggelizett. Pár perccel 8l/2 óra előtt, miután jelentették, hogy a vonat indulásra készen áll, a király Thaisz Eleknek és dr. Ullmannak köszönetét jelentvén ki, hogy egész éjszakájukat az ő kedvéért feláldozták, felült a vonatra, melyet ez alatt a reggeli 8/2 órakor induló rendes bécsi gyorsvonathoz csatoltak. A vonat pont fél 9-kor kirobogott a pályaudvarból.* A kelenföldi baleset, Thaisz főkapitány a helyszínéről visszaérkezve, jelentést tett az esetről Milán királynak. E szerint szó sem lehet arról, hogy a vonat kisiklása merénylet következtében történt volna. A vizsgálatból kiderült, hogy ott, ahol a kisiklás történt, kanyaruló van az öt öl magas töltésen. Egyik vasúti talpfa megkorhadt, meglazult, és a vonat terhe alatt szétmállott. A mozdony és a tender minden baj nélkül haladt át a sínen, az ez után következő egyik szenes kocsi terhe alatt azonban már megtörtént a baj, mert ekkor érezték az utasok és a mozdonyvezető a rázkódást. Ekkor történhetett, hogy a megroppant talpfa sráfjai meglazultak, minek folytán a sínek most már szabadon hevertek. A dupla postakocsi közül az egyik baj nélkül ment át, azonban a második kocsi erősen jobbra feszítette a síneket, így azután a postakocsi után kapcsolt személykocsi kerekei laza földet értek, minek következtében a hátulsó kocsik által a kupé a postakocsira feltolatván, torlódás támadt. Szerencse, hogy a mozdonyvezető hamarosan megállította a vonatot, különben a szerencsétlenségnek kiszámíthatlan következményei lettek volna. A kisiklás egész hosszában a hevedercsavarok s szegek elszakgattattak, de annak megtörténte után is tisztán lehetett konstatálni, hogy a baleset előtt minden szeg, kapcsoló szer s maguk a sínek is helyükön állottak. A pályán egész napon át egy lelket se láttak. A sinek vályúi porosak és piszkosaknak találtattak, tehát minden kétséget kizár az a feltevés, hogy a szerencsétlenség merénylet műve. De nem is lehet, mert — mint biztos forrásból tudjuk — nem vasúti, hanem állítólag bombamerényletet terveztek a szerb király ellen. A sínek a kisiklás folytán most kissé eltorzulva s összeroncsolódva feküsznek a talpfákon. A vonaton lévő utasok semmi sérülést nem szenvedtek egy kis ütődést vagy horzsolást leszámítva. A teljesen felfordult kocsiból azonban az utasokat csak létra segítségével lehetett kiszállítani. * A baleset okának kinyomozására a m. kir. államvasutak igazgatósága a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el. Mindjárt a reggeli órákban az igazgatóság kebeléből több magas rangú tisztviselő, úgy szintén a közlekedésügyi minisztériumból is többen Kelenföldre mentek, hogy úgy a kisiklás mérvéről meggyőződést szerezzenek, mint az okot is, mely ezt előidézte, kifürkésszék. Tolnay Lajos vezérigazgató, ki jelenleg Nagyváradon időzik, sürgönyileg kért haladéktalan tudósítást az egész balesetről. Miután azonban a vizsgálattal megbízott kiküldöttek mindeddig nem tértek Kelenföldről vissza, a vezérigazgatót még nem értesíthették. Irály ez alkalommal is kitüntette Fröhlich urat hoszszabb megszólítással, azután a gyakorlat színhelyére lovagolt. József főherceg, ki a tegnap reggel Aradra érkezett Graef lovassági tábornok adlátusával már fél 7 órakor indult el Aradról és a Rétháton (Wiesenheid) át vezető rövidebb utat választotta, majd egy órával érkezett korábban a pusztára, mint ő felséges ennek megérkeztéig a fővezérletnek ide vezényelt tisztjeivel, valamint Fröhlich úrral barátságosan beszélgetett, többek között a fiatal Koburg herceg szerencsétlen esetéről, kinek állapota felöl ő felsége is táviratilag kérdezősködött. Mázlak főhadiszállás, szept. 2. (Futárral Vingáig.) A két ellenséges hadtest műveletei ma az összes rendelkezésre álló csapatokkal megkezdettek. A déli hadtest vardasi Lichtenberg altábornagy parancsnoksága alatt megkezdi az előnyomulást a Marosvölgy felé. Az előrehatolás a déli hadtest jobb szárnya által rendkívüli erélylyel történt, úgy, hogy a déli hadtest balszárnyán álló lovasság már i. e. 9 órakor megjelent Réthát és Füskút között és keleti irányban Alos felé igyekezett hatolni. Itt azonnal készen várta a Schönberg altábornagy parancsnoksága alatt álló északi hadtest jobbszárnyának lovassága. A déli hadtest előretörő lovassága az ágyuk támogatása mellett átkarolni igyekezett az Alios felől nyugati irányban előrerohanó lovasságot, ami azonban nem sikerült, mert az itt fejlődő lovasság Alios felett északi irányban kiterjesztve arcvonalát, egy hatalmas roham segélyével egynegyed 10 óra után visszaszorította ellenfelét. A déli hadtest lovassága erre lassan visszavonult, követve az északi hadtest lovassága által, melynek ágyúi folyton tüzeltek, a tovavonuló ellenséges lovasságra. A harc e szárnyon ekként be volt vezetve; az északi hadtest lovasdandárának parancsnoka, Varga vezérőrnagy csak a Féregyháza fölötti csőszházig nyomta az ellenfél lovasságát, mert az északi hadtest balszárnya, melyen a gyalogság tört előre, lassabban fejlődhetett csatasorba Máslak és Königshof között. Így telt el körülbelül fél óra, midőn Máslak felől, ahová az északi hadtest balszárnya nyúlt le, ágyuszó hallatszott, jelezve a gyalogság előnyomulását. Varga vezérőrnagy ekkor elhatározta, hogy teljes erejével a déli hadtestnek balszárnyára veti magát s a lovasság az ágyutűz fedezete alatt Alostól nyugati irányban megindult. Míg itt a lovasság tört egymásra, azalatt délen Máslak, Fibis és Remete környékén rendkívül érdekes kép fejlődött ki. A déli hadtest visszavonta lovasságát a balszárnyon és a jobbszárnyon álló gyalogsággal és tüzérséggel Fibist elfoglalván, Máslakba nyomult be, az előrehatolás azonban kissé gyorsan történt, mert Máslakot csakhamar megtisztította ellenfelétől az északi hadtest balszárnya, mely tömör sorokban és folytonos ágyutűz támogatása mellett könnyen behatolt a faluba és az ellenfél gyalogságát Fibisbe szorította. Ekkor már mindkét félen megindult hosszú körvonalban a gyalogság zöme. A rajvonal egyes tüzét felváltotta a századok tüze. Itt az ágyú tüzét rögtön viszonozta az ellenoldalon egy ágyúlövés. Ekkor délelőtt/411 óra volt. Az északi hadtest azon osztaga, melynek sikerült Maslakot elfoglalni és Fibist lövöldözni, ott csak alig fél óráig tarthatta magát. A déli hadtest lovassága Füskut felől rohamot intézett az északi hadtest jobbszárnyára, mely kénytelen volt visszavonulni. Másrészt a déli hadtest jobbszárnya kiterjesztő gyalogságának hatályos tűzvonalát Fibisen át félkörben egész Remetéig, minek következtében az északi hadtest éle Máslakban két oldalról volt kénytelen magát védeni nyugatról és délről, észak felől pedig az összeköttetést, minthogy az ellenfél lovassága a vele szemben álló csapatokat hatalmasan fenyegette, nem volt képes fentartani. A kép, mely itt fejlődött, rendkívül megkapó és festői volt. Óriási félkörben a délen elvonuló szőlők alól a sűrű tömegben előnyomuló, majd előrefutó, majd lefekvő rajvonalak tüze egy pillanatra sem szűnt meg, felettük a magaslaton ágyúik fedezték az előhatolást, szemben velük az északi hadtest gyalogsága kezdett megrendülni s az egész csatárláncok vissza kezdtek húzódni. Rövid idő múlva az északi hadtest parancsnoksága, mely Maslakból kivonult és arccal Remete felé foglalt állást, fokonkint veszteni kezdte a tért, és midőn a déli hadtest lovassága a balszárnyon megjelent, az egész északi hadtest fokozatosan volt kénytelen megkezdeni a visszavonulást. Legtovább tartotta magát a gyalogság Remetével szemben, de itt is kénytelen volt feladni pozícióját. 1II. órakor az északi hadtest az egész vonalon megkezdte a visszavonulást, melyet Schönberg b. a hadtest parancsnoka meglepő szabatossággal eszközölt. Az előre törő déli hadtest sűrű sirokban nyomta vissza ellenségét, mely a visszavonulást hatalmas ágyutűz által fedezve, észak-keletre Siadna felé távozott. A déli hadtest gyalogsága Máslak északivégén megállott és itt táborba szállott. Ő felsége a rendkívüli fárasztó gyakorlat minden részletét figyelemmel kisérte s az egész harcvonalat, annak folytonos fejlődését figyelemmel kisérte, belovagolta. A csapatok műveletei felett teljes megelégedését nyilvánítá. Óriási nehézséget gördített a gyalogság elé a 3—4 mértföldnyi út, melyet nagyobbára felszántott földeken kellett megtenni. A meleg rekkenő volt, aminek következtében számos ember kidőlt. A csapatok d. u. 1 órakor végezték be a gyakorlatot, és sokan közülök, 3 A király Aradon. A hadgyakorlat: Fröhlich-puszta, Fáskut mellett, szept. 2. (Futárral Aradig) A tegnapi dispozíciók ellenére ő felsége ma már reggeli 6 órakor hagyta el szállását és kocsin Uj-Aradon, Kis-Szt.-Miklóson, Keresztesen, Féregyházán és Füskuton át Fröhlich képviselő pusztájára ment. Az út másfél óráig tartott. A ki