Budapesti Hírlap, 1885. április (5. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-09 / 97. szám

z egyes egyesületek vagy tesületek tagjait is, közgyű­léseikre való utazás alkalmával. Sőt bizonyos ü­nne­­piességek vagy több napi ünnepek alkalmából 50°/o-ig mérsékelt menetjegyeket adnak ki. A hazai vasutak tehát oly nagyjelentőségű alkalommal, mint a buda­pesti országos kiállítás, ezen már bevett szokássá vált díjmérséklést bizonyára a kiállítást országos bi­zottság közbenjárása nélkül is megadták volna. S ez utóbbi esetben aligha kötelezik magukat Molling vállalatának oly hathatós támogatására. A­mi ama további fontos (?) körülményt il­leti, hogy a Molling cég a vasúti alkalmazottak se­gélyalapja részére minden eladott sorsjegy után — a­mint állíttatik — 15 krt s az országos bizottság­nak külön 25 ezer forintot fizet, ez valóban nemcsak Molling arra — mint fizetőre — és a vasutakra, melylyel segélyalapja ez által növesztetik, nem kü­­lönben az országos bizottságra fontos, de nagyon fontos reánk nézve is, mert a nyilatkozat ez­enunciációjából megtudtuk azt, hogy az országos ki­állítás bizottsága a beismert 150 ezer forinton felül külön 25.000 frtot kap Mollingtól a sorsjegyeknek a közönségre való rákényszerítéséért. Eme valóban érdekes leleplezésért a nyilatko­zat beküldőjének köszönettel tartozunk. A­mi végre ama szintén beismert tényt illeti, hogy a hazai és osztrák vasutak mindannyia — a három pécsi vasutat kivéve — beadta derekát a sorsjegyeknek kényszer útján való elárusitására, ez ismét csak azt igazolja, hogy a budapest-pécsi vasút az egyedüli közlekedési intézet, mely mint közkere­seti vállalat helyes álláspontra helyezkedett a kö­zönséggel szemben, mely a közlekedési vállalatokat fentartja s melynek irányában a kellő tapintatossá­got megóvni, minden oly vállalat kötelessége, mely a közönség után él.­­ Hogy a többi magyar és osztrák vasutak ez egyedül helyes álláspontot a közönség és saját érdekük rovására feladták a kiál­lítási országos bizottság és Meiling érdekéért, ezt csakis sajnálni lehet. S mindezeknél fogva ismételten emlékeztetjük a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter urakat, hogy közönségünknek a Molling lutri címén szándé­kolt megadóztatás, melyet túlzás nélkül lehet meg­­zsarolásnak is mondani, oly vállalkozás, amely — amennyiben az ország kormányának hozzájárulása nélkül meg nem történhetik,­­ alkalmas arra, hogy a kormány díszét, tisztességét, tekintélyét és erköl­csi reputációját mélyen sértse, mert csak általános felháborodásnak és megbotránykozásnak szolgál méltó alkalmául a megsarcolt nagy­közönség kö­rében. A belvárosi kettős gyilkosság. — Saját tudósítónktól. — , Lapunk mai számában röviden megemlítettük, hogy Balentics Imre a rendőrségnél tett val­lomását a vizsgálóbíró előtt némikép módosí­totta. A vizsgálóbíró a gyilkosság ténykörülmé­nyeire formaszerűen még nem hallgatta ki ugyan a vádlottat, s jobbára csak a múltjának megállapítá­­ával foglalkozott, azonban Balentics anél­kül, hogy erre fölszólították volna, önként vallott a gyilkosságról is, s főbb vonásokban elmondotta, hogy mi indította a gaztettre, s mint hajtotta ezt végre. Hogy mennyiben bír hitellel ez az utóbbi mó­dosított vallomása, azt a vizsgálat föladata kutatni. Mi csak konstatálni kívánjuk, hogy Balentics a vizsgáló­bíró előtt az előre megfontolt szándé­kot tagadta, s olyan színben tüntette föl a dolgot, mintha erős fölindulásban, Fessek Veronával történt összekoccanása hevében hajtotta volna végre a gyilkosságot. A kis Budai Rózát illetőleg azonban beismeri, hogy ezt azért gyilkolta meg, hogy ne legyen árulója. Balentics tehát szeretné elhitetni, hogy ő nem gyilkosságot, hanem a kevésbbé súlyos büntetéssel járó szándékos emberölést követett el, ami aligha fog neki sikerülni. Egyébiránt, mint már megjegyeztük, nem le­het­ fontosságot tulajdonítani eme vallomásnak, s könnyen meglehet, hogy a részletes, beható valla­tásnál, vissza fog térni a rendőrségnél tett vallo­mására. BUDAPESTI HÍRLAP, (97­­.) 1865. április 9. Csery Kálmán vizsgálóbíró még tegnap este befejezte a kihallgatásnak ama részét, mely a vád­lott múltját illeti, s ma délután ama viszonyra nézve hallgatta ki Balenticsot, mely közte és P­e­s­s­e­k Verona közt fenállott. Ugyancsak ma küldötte el a vizsgáló bíró a megkereséseket ama vidéki hatóságokhoz, melyek­nek területén a vádlott hosszabb ideig tartózkodott. E megkereséseknek is az a célja, hogy Balentics múltja kellőleg felderíttessék. A müncheni hatósá­got is megkereste a vizsgáló bíró, hogy a vádlott és Pesnek Verona közt előfordult összekoccaná­sokra nézve hallgassa ki Schellern Miksa bá­rót. A báró vallomására nagy súlyt fektet a vizsgá­lat, mert abból véli kimagyarázhatni a gyilkosság valódi okát. A vizsgálat egyébiránt még más körülményre is fog kiterjeszkedni. Emlékezni fognak olvasóink, hogy két hónappal ezelőtt a Prückler-féle gyárban alkalmazva volt Mohi nevű fiatal­ember öngyilkos lett. Mohi asztalán egy papírlapot találtak, melyre e sorok voltak írva : „Tegye kötelességét, mint én tettem volna az ön helyé­n.“ E sorokból azt gyanítják, hogy Mohi amerikai pár­bajnak esett áldozatul s ily irányban foly a vizsgá­lat is a budapesti bünfenyitő törvényszéknél. Mivel Balentics sűrűn érintkezett M­o­h­il­a­­­s együtt dorbézolt vele, sőt saját vallomása szerint en­nek sírját látogatta meg közvetlenül a gyilkosság előtt, azt hiszik, hogy az amerikai párbajo­kban ő volt ellenfele. Ezt kinyomozandó, a kir. ügyészség, mint értesülünk, indítványozni fogja, hogy a papírlapon levő írást hasonlítsák össze Balentics írásával, hogy nem-e ő írta az ön­­gyilkosságra figyelmeztető sorokat. * A IV. ker. elöljáróság ma délután vette föl a hagyatéki leltárt Pessek Verona lakásán. — Az összes ingókat 56 írtra becsülték. Erre Altm­a­n­n Mór orvos, kinél P­e­s­s­e­k Verona albérletben la­kot, két heti fölmondásnak megfelelő bérösszeg erejéig igényt j­elentett be. A lakás e hó 15-éig ki volt ugyan fizetve, de mivel P­e­s­s­e­k Verona, nem tudván előre, hogy 2-án meg fogják gyilkolni, elmulasztotta a fölmon­­dást, a tisztelt orvos úr még két heti fölmondási összegre igényt formál. A 11 m­a­n­n orvos u­r kétségkívül csodálatos egy ember! Csak egy vékony deszkaajtó választotta el a véres dráma színhelyétől, hallotta a szerencsét­len áldozatok kétségbeesett, jajveszékeléseit, ő azért nyugodtan enyelgett tovább hölgyével, mintha semmi, éppen semmi sem történt volna közvetlen szomszéd­ságában. És most, mikor már tudja, hogy csak egy hangos szavába került volna, hogy legalább egy emberéletet megmentsen, a legcsekélyebb lelkifur­­dalást­ sem érzi, hanem a legjámborabb képpel kö­veteli a két heti felmondást. Hát ez bizony legalább is furcsa egy eljárás. TÁVIRATOK. A trónörököspár Brüsszelben. Brüsszel, ápr. 8. Rezső trónörökös és Stefánia trónörökösné ma délután 2 órakor ide érkeztek és a pályaudvarban a király, a ki­rályné, Klementine hercegnő, a flan­­d­r­i­a­i gróf és neje, Balduin herceg, K­o­­burg Fülöp herceg és neje, az osztrák-magyar követ, az osztrák-magyar követség egész személyzete, a diplomáciai testület és a legfőbb állami tisztviselők által fogadtattak. A király a legszívesebben megölelte és megcsókolta a trónörökösnét és a trónörököst. A pályaudvarban felállított gránátos zászlóalj kato­nailag tisztelgett és a katonai zenekar az osztrák néphimnuszt játszotta. A közönség, mely igen nagy számban volt jelen, a trónörökös-párt rendkívüli rokonszenvvel fogadta. Ezután a felségek és a trón­örökös-pár a roppant néptömeg lelkesült örömkiál­tásai közben a királyi palotába mentek. A horvát költségvetés: Zágráb, márc. 8. A költségvetési bizottság ma d. u. ülést tartott, melyben a bán Gyurkovics interpellációjára kijelenti, hogy a kormány a bizottság tavalyi határozatát, a segé­lyeknek a két vallásfelekezet között való arányo­sabb felosztása tárgyában, figyelmen kívül hagyta, mivel e tekintetben nem a felekezeti tekintetek, hanem a tényleges szükségletek a mérvadók. A kormány ennélfoga a vallásügy­re vonat­kozó címet visszavonja és új összeállítást terjeszt be. E szerint e költségvetési tétel követ­kezőleg van csoportosítva : A katholikus patro­­nátus kötelezettségei 140,619 frt, a katholikus papság ideiglenes segélyezésére 31,140 frt, az ó­hitü papság segélyezésére 43,639 frt. Az óhitüekre szánt segély ennélfogva 2000 frttal szaporíttatott. Az indítvány ki fog nyomatni és a költségvetési vita után tárgyalás alá vétetni. Angol-orosz viszály, London, ápr. 8. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Granville megküldötte Thornton által a nyilatkozatot, hogy Anglia Giers kívánságát, mely szerint a határ­bizottság a Parapamizusig fog­lalkozik a határvonallal, visszautasítja és ragaszkodik a Lessartól előterjesztett legszélső határvonalon a közös bizottság összejöveteléhez. A „D­a­­­l­y Telegraph“ azt írja, hogy az angol kabinet az orosz választ az angol javaslatok elvetésének tekinti. A „M­orning Post“ a választ határozottan ki nem elégítőnek mondja, s az csupán sima szava­kat tartalmaz. A „Standard“ akként vélekedik, hogy korai volna a tárgyalások teljes meghiúsulását jelenteni, mindazonáltal a helyzet nagyon kritikus. Az orosz válasz nem látszik kielégíteni az angol kabinetet s Oroszország erről értesíttetett. Az a kér­dés merül föl, — mondja a nevezett lap — hogy Oroszország valóban békét akar-e vagy csak előnyös halasztást, mielőtt a h­á­b­o­­r­ú­t megkezdi. A „Daily News“-nak Pé­ter­várról jelentik, hogy Dondukoff-Kor­­z­a­k­o­f­f tábornok kaukázusi kormányzó utasí­tást kapott, hogy M­e­r­v­b­e menjen. Odessza, ápr. 8. (A „Bp. Hp.“ ered. távirata.) Oroszország kaukázusi hadseregének felét körülbelül hat nap alatt a középázsiai vasút végpontjára szállíthatja, mely vasút néhány hét alatt Askabadig járhatóvá lesz. Tiflisztől Bakuig a vaspályán való utazás 14 órát tart, a tengeren való út Miehailowskig 24 órát és onnan Askabadba husz óra alatt el lehetne jutni. A távolság Askabad és Saraksz közt még csak 250 verszt. A vasúti szállító esz­közök és szállító gőzösök szaporításáról szükség esetén teljesen gondoskodva van s minden in­tézkedés megtétetett, hogy két héten belül a kaukázusi csapatokból 30.000 embert az oroszoknak középázsiai leg­szélsőbb állomásaira szállítsanak. Pétervár, ápr. 8. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Irányadó körökben azt hiszik, hogy a közép-ázsiai konfliktus békésen fog elintéztetni. Egy nagy és naponkint növekvő hatalmas párt azonban kikerülhetetlennek tartja az összeütkö­zést Angliával és a mai időpontot leg­alkalmasabbnak tartja a háborúra. Ami azt a hírt illeti, hogy a porta egy angol hajóraj szá­mára megnyitotta a Dardanellákat és ezáltal a­ Fekete tengert, Pétervárott úgy vannak infor­málva, hogy a porta és Anglia közt eddig még semmiféle megegyezés nem jött létre. Rawal-Pindi, ápr. 8. Az afgán emír szék palotájában ma ünnepi fogadtatás volt. Ab­­durrahman kán trónon ülve,beszédet mon­dott, melyben kifejezést adott Viktória ki­rálynő, Angolorság és az indiai alkirály iránti hálájának és hódolatának. A kihallgatásnál a connaughti herceg és Dufferin lord is jelen voltak. Pétervár, ápr. 8. (A „Bp. H.“ er­e­­deti távirata.) Obrutseff meg­kapta a cártól a beleegyezést, hogy a hadi előkészületeket rendkívül meggyorsítsa. A francia parlament, Páris, ápr. 8. A Brisson-kabinet oly meleg fogadtatással találkozott, minőben évek óta egy francia kabinet sem részesült. Mikor a miniszter­­elnök megjelent a kamarában, számos képviselő vette körül, akik siettek vele kezet szorítani. A kamarában a miniszterelnök a kabinet nyilatko­zatának felolvasása után arra kérte a kamarát, hogy a keleti hadjáratra kért 150 milliónyi hi­telt szavazza meg. Az elnök felfüggesztette egy órára az ülést. Az ülés újból megnyittatván, felolvastatott a bizottság jelentése, mely azt a javaslatot tartalmazta, hogy a kamara a kért 150 milliót a kormány iránti bizalma jeléül sza­vazza meg. A hitel 373 szavazattal 90 ellen meg-

Next