Budapesti Hírlap, 1886. február (6. évfolyam, 32-59. szám)
1886-02-01 / 32. szám
Budapest 1886. VI. évfolyam. 32. sz. Hétfő, február fr Előfizetési érák: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: IV., Kalap-utcza 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A bor. (D. P.) Magyarország egy nagy gyümölcsös-kert. Gyümölcseink királya a szőlő. Ez a gyümölcskirály széles e hazában mindenütt uralkodik, a hol magas hegyek és havasok nincsenek. A hol pedig épen csak szőlő terem, olyan terület 70 négyszög mértföld van az országban. Ilyen nagy az ország szőlőterülete. A hány vidék, annyi a szőlőfajta, íz, szin, tűz, zamat, test száz meg százféle. A homoki vinkótól föl a tokaji furmint isten italáig nincs száma a borfajoknak. A természet összehordta hazánk áldott földjére minden talaj és minden ég borát, mint egy nagy raktárba. Megáldotta vele a magyart. De szereti is áldását a magyar. Nincs jóravaló gazda, kinek szőlője ne volna, ahol megterem a tüzes-mézes bogyó. És bár fagy, jég, öböl, eső nagy ellensége sokszor, melylyel most még a gyilkos gyökértetü is szövetségre lép ; mindazáltal egyre-másra jó 40 millió forint áru bor megterem hazánkban évenként. Keresetet ad több mint egy millió embernek. 10—12 milliócskát be is hoz évenkint külföldről az országnak Adóforrásnak is becses. Minda mellett még állandó vigasztalója is a sírva vigadó magyarnak, aki keserűségében fölhörpintget egy-egy esztendő folyásán vagy 30 millió forint áru borocskát. Sok a baj : sok vigasztalóra van szükség ! Aki perét veszti, annak is csak borban az igazság utóvégre is. Nagy áldomásainknak a bor adja meg lelkét. Mi lenne bor nélkül a jubileumokból ?! Sőt van a magyarnak egy bora, melyet a föld hátán csak a magyarnak adott az a jó isten, a ki kalapjához hazánkat fűzte bokrétának. Az a bor tulajdonképen nem is bor, hanem orvosság. Úgy hivják, hogy gyógybor. Neve : tokaji. Szinte kár is az eleven ép embernek, mikor arra való, hogy csudaerejétől föltámadjon, a ki már félig meghalt. íme : a kincsözön, mely szőlőink tövéből fakad. Gazdaggá tehetné és boldoggá a magyart, a mi most elfoly, talán el is sodor, mint az örvény. Mikor a búzát kizárják piacaikról az országok, milyen jó kárpótlás lenne a bor, ha kivinnénk jó pénzért. Jövedelmi forrásokat fakaszthatna szőlőművelésében a nemzet akkor, midőn más keresetforrásai mindjobban apadoznak. És pedig olyan forrásokat, melyek kedvesek a magyarnak, ki a szőlőmivelést annyira szereti, mint akár a szántás-vetést. Csak hogy ahoz sok minden kellene. Mindenek előtt szükséges lenne, hogy a magyar borok szűzi valóságát ne rontaná meg a műborgyártás. A magyar bor legyen tiszta, igaz jószág. Ne tapadjon rá a vizzel föleresztés pogány divata. Faj szerint váljék külön az egynemű faj. Okszerű pincekezeléssel készüljön és érjék az igaz jó bor. Meg kell tanulni a helyes borkezelést. Be kell ahoz kellő módon rendezni a szőlőgazdaságot Csak „palackérett“ borokat bocsássunk vásárra, hogy ne romolják boraink hitele a fél érett bor gyarlóságai miatt. Borászati szövetkezetek kellenének kitűnő pincékkel és pincemesterekkel, szakértő felügyelet mellett, szigorú ellenőrzéssel. Ahol a boros gazda előleget is kaphatna elhelyezett boraira, hogy megóvhassa magát a szükség kényszeráraitól, de ahol a kereskedő is biztos forrásokat találhatna. És aztán borászati ügynökségeket és üzleteket kellene nyitni külföldön minden ország főhelyein. Vándorügynökökkel kellene küldözgetni a bormintákat házról házra, hogy megismerje és megszeresse a nagy világ borainkat, melyekre az idegen versenyző kigyót-békát kiált. Üzleti összeköttetéseket kell létesíteni, mint más élelmes nemzet fiai teszik. Csakhogy a borkivitel útjából el kell hárítani az akadályokat: a megbizhatlan vámokat, a magas viteldíjakat, sőt kedvezményeket kell biztosítani a kivitelnek. idehaza pedig be kell zárni a bor helyett mérget áruló korcsmákat a regale váltsággal. Támogatni kell az államnak kedvezményekkel az új szőlők ültetését, mert ezzel nemcsak magának teremt keresetforrást az iparkodó gazda, hanem az államnak is új adóforrást nyit. A szőlőültetés, mivelés és borászat hasznos tudományára minta-szőlőgazdaságokkal, pincekezeléssel, szakoktatással, gyakorlati tanfolyamok be-Léptei Ulyssest oly híven kisérték, Oly egyformán, szépen, mint vasúti sínek, Mik soha egymástól hajszárt se veszitnek. Kis fehér kötényét babrálta kecsessen, Majd Ulysses vállát érte delejessen; S mikoron megforgott, a húsz darab szoknya, Mely csípője körül vala fölhalmozva, Szép Telenyak Jánost úgy ütte derékon, Hogy eltörött majdnem! De az se volt vékony. Szelétől pediglen, illatos szelétől, Serege kérőknek elkábul a régtől. A bort is feledték, vérük csak úgy forrott, Zsuzska felé nyújtván szimatoló orrot. Hát Ulysses Miklós ? Oh be szépen táncolt ! Soha szebben lányhoz férfi még nem pászolt! Hogy is járta a hős? Nincsen szó lefestni. Nincs ecset, nincs eset csak belé is kezdni! Hiszen istennőkkel ő egykoron táncolt, És az istenekkel szinte quaterkázott, Istenasszonyoknak megzavará fejét; Istenek, mit ő birt, nem bírták csak felét! Penelopé Zsuzska egyre jobban nézé, Gyönyöre édesb volt, mint csurgatott méze; Miklós ölelése, karja szorítása, Borította arcát piros lángolásba; Kis fejecskéjében édes gyanú ébredt; Édesebb reménység szemeiben kéklett; Hej, tizenkét éve, s egy félesztendeje, Akkor mulatott igy, ő vele, ő vele! Ha talán ő volna, ki tudja, ki tudja, Ha talán végtére haza hozta útja! Bajusza, szakálla nem volt még akkoron, De megnőhetett már két katonasoron ! S már akkor időben, közel menyegzőjén, így ivott Miklós is, valamint a gödény! így rakta a csárdást, s ilyeket kurjantván Szeme így járt rajta, folyton a galambján! A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Ulysses Miklós hazatérte. Mutatvány „Hári János Ody sz e á jából.“ Irta: Seress Imre. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — XI. Ének. Szép Telenyak János, pirosan mint hajnal, Tekintgető környtíl kéjes diadallal. S mikoron harmadszor megrikkant a „hogy volt“, Nagy örömtől szíve olyannyira tombolt, Nagy gyönyörűségtől úgy berúgott lelke, Hogy szép Pénelopé Zsuzskát megölelte! De miként poharat, mely jó borral teli, Ha fölkapja a kéz és örömét leli Hajt a pislogó szem, a régen szomju száj Megkívánja szintén, s üríteni muszáj: Szép Telenyak János megállni nem bírta, S Pénelopé Zsuzskát hévvel megpuszilta! Oh dehogy puszilta! Csak akará épen, Máskép vala írva a sorsnak könyvében. Mert miként a pohárt, bár hogy is akarod, Még sem üríted ki, ha elejti karod: Eképen Telenyak nem adhata csókot, Mert szörnyű pofontól a falnak csapódott! S Pénelopé Zsuzska, ki a pofont adta, Megszólala ekkor, kontyát félre csapva: Imé a tanulság ifjú legények, Erkölcs dolgaiban nyomorúlt szegények: Pénelopé Zsuzskán, míglen nem jegyesse, Csókjait de senki meg ne kisértgesse! XII. Ének. erős Ulysses Miklós ekkoron belépett, És gyönyörűséggel hallá a beszédet. Rendele liter bort és ült vala mellé, Szemét Pénelopé Zsuzskára szögellé. Őt is a hajadon szótalanul nézte, De a legényeknek szeme fordult vészbe. Im ! Ulysses Miklós megfogá a litert, Emelé szájához, s még csak egyet se nyelt, Torka nem kortyogott, de pillanat múlva Üres jön a liter, és hozatott újra. De most két literest, és fölemelintvén, Végig önté torkán, egyhuzamba szintén, Egy akót eképen rettentőn bevágott, Fölkele azután, mert egyébre vágyott. Láttál-e kötélen, jó magasra húzva, (Ha talán lepottyan, nyakát töri-zúzza!) Táncoló művésznőt, három öles rúddal, Nyaka közt életúnt szegény nyomorulttal ? Láttad a sok férfit, a mint szinte hízván Távcsövet jártatnak játszadozó izmán ? Asszonyok csapatját fejüket fordítni, Mikor a művésznő lábát emelteti? Hős Ulysses Miklóst ezenkép bámulta Serege kérőknek s Pénelopé Zsuzska. De Ulysses Miklós állt vala középre, S Pénelopé Zsuzskát a csárdásra kérte. Megdöbbent szivében, megreszketett a lány, Ki vala legszendébb kis Itakafalván. Gondolkozott volna Penelopé Zsuzska, De késő vala már, a cigány ráhúzta! Fejéből szívén át lábaiba rohant Az isteni érzés! Még nem érzett olyant! Táncgerjedelemtől remegett két karja, Akaratlan indult és mégis akarva. Szép piros csizmái a földet nem érték, Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.