Budapesti Hírlap, 1886. december (6. évfolyam, 332-361. szám)
1886-12-01 / 332. szám
1886 december I. BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) tartsa velük. Míg tehát az életkérdés felett a versenyzés folyik monarchiánk és Oroszország közt — minthogy folyik — csak idő kérdése lehet a háború, habár nekünk célunk az érdekeinket tökéletesen biztositó becsületes béke. A miniszter felhozta a túlkiadásokat is, melyek évek során át gyűltek össze, s csak azért lehetnek nyugodtak az adózók, mert hasznos beruházásokba lett fektetve. Az eddig létesített intézményeket, vállalatokat félben hagyni nem lehetett, mert ez olyan volna, mint mikor házat épít valaki, s tetőt nem tesz rá ! A jövő és következő években azonban már nem lesz túlköltekezés, s a kormány szigorú korlátai közt marad a takarékosságnak. A beszéd után Ujváry Ferenc esperesplébános köszönte meg a miniszter felvilágosító beszédét, ki még aznap elutazott Kaposvárról. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, nov. 30. — A fővárosi egyesület ma tartott értekezletén Reményi Antal kérdezte, hogy mi történt azzal a szabályrendeleti tervezettel, amelyet már vagy másfél éve dolgoztak ki az egyesület kebelében a szoptatós dajkákra nézve oly alakban, hogy az a foglalkozást közvetítők részére alkotott szabályrendelet keretébe egyszerű közgyűlési határozattal beilleszthető ? Erre a választ Huszár értekezlet jegyző adta meg, aki felolvasta ama beadványt mely ez ügyben a tanácshoz benyújtandó lesz. A kért rendelkezések abban összpontosulnak, hogy a foglalkozást közvetítő csak oly szoptatós dajkát helyezhet el, aki a kerületi orvostól vagy a szülészeti kórház igazgatójától (díjtalan) bizonyítványt mutat fel, hogy a dajkaságra alkalmas. A szoptatós dajkák felvétele írásbeli szerződéssel történjék, amiben a fősúly a szolgálat tartamára helyezendő. A közvetítő felelős a jelentett és küldött dajka azonosságáért. Azután Weisz B. F. jelezte, hogy a jövő értekezleten indítványt fog tenni a hatvani utca kiszélesítése ellen, ami az iparbank-féle rendőrségi ház újjáépítésével kezdetét venné. Majd a napirendre tértek át és a sovány tárgysorozat tételeihez hozzájárultak. Végül Huszár kezdeményezésére hosszabb vita indult meg a felett, hogy helyes-e a fővárosi egyesület mai szervezete. Szóló azt vitatta, hogy a közgyűlési tárgyakat egy nappal előbb vitatni késő, mert így nem folyhat be az egyesület a főváros közgyűlésének elhatározásába. A tárgyakkal már két héttel előbb kellene foglalkozni, hogy már a bizottsági tárgyalások alatt is hathatna az egysület,. Királyi, Szabó Alajos, Weisz B. F. azonban kifejték az óhaj kivihetetlenségét s Reményi azt mondta, a főbaj az, hogy az egyesületnek van 250 tagja s az értekezleteket alig 10—15-en szokták látogatni. Végül megnyugodtak abban, hogy alapszabályváltoztatást nem ajánlanak, s elég, ha terjedelmesebb kivonati ismertetések adatnak az értekezlet rendelkezésére. A közrendészeti bizottság tegnap délután tartott ülésén a kerékpározásról készített szabályrendeleti tervezetet tárgyalta s ahhoz hozzájárult. Ugyancsak hozzájárult az árvízvédelemről szóló szabályrendelet módosításához is, mely szerint a központi és kerületi árvízbizottságok minden év október havában megválasztandók. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek a házalás ügy szabályozása tárgyában tett kérdőpontjaira a választ megadta. Megállapította továbbá az egy és kétfogatú bérkocsik viteldíját az új lovassági laktanyához és pedig az egyfogatu bérkocsik után az I., II. X. kerületből 1 frt, a III. kerületből 1 frt 30 kr, a IV., V., VI., VII., VIII. és IX. kerületekből 80 kr van, míg a kétfogatu bérkocsik után az I., II. és X. kerületből 1 frt 50 kr, a IX. kerületből 2 frt és a többi kerületekből 1 frt 20 krban. Végül a Bombatértől a lánczhídon, akadémia, Arany János utcákon és Andrássy uton át egy új társaskocsiútvonal létesítését fogja a bizottság a tanácsnak javasolni, szerves összeköttetésbe fog hozatni, miáltal a közönség nemcsak az átszállásoktól, hanem a többszörös fizetéstől is felmentetnék. A vonal a borárust éri es a közraktárak kerítésfala mellett levő járdaterületre utszínmagasságban van tervezve, és pedig a Czuczor utcáig egyes, onnét pedig végig kettősvágánynyal : a fővámház déli homlokzata és a közraktári irodaépület közt a vámház előtt lévő alsó rakpartra tér át, s,lvnek a Duna melletti szélén kezdődik a viadukt pálya, s vasoszlopokra fektetve a lépcsőzetes rakpart alsó fokán halad a Petőfi térig. A A korzó mellett a pálya az alsó rakpart falához lesz építve egész a Ferenc József-térig. Eme téren a parkok lánchíd felé eső oldalán alagút van tervezve, mely a Széchényi-utcánál levő végállomással van összekötve. Itt történik az átszállás a Podmaniczky utcai gőztramwayre. Megállóhely a viadukt-pálya egész hoszszában csak kettő van tervezve. A részletes kiviteli terveket a vállalkozók nem mutatván be, azok beterjesztésére az építés megkezdése előtt felhívandók. A boráros téren fektetendő vágány csak ideiglenes jellegű, amennyiben a belső körút folytatásában tervezett dunai híd kiépítésekor az egész tér más berendezést nyer, minélfogva eme vágány annak idején kártérítési igény nélkül átfektetendő lesz. A Csepel rakpart mentén a pálya a közraktárak kerítés fala mellé van tervezve. A tervezetnek ez a része városrendezési szempontból helytelen, mert e gyalogjáró közönség számára fentartott területeket vasúti sínek lefektetésére igénybe venni nem lehet. Szabályszerűen a vágányt a kocsi-útra kellene fektetni, a gyalogjáró szegélykövétől 1 méternyire. A fenforgó esetben tehát nem volna megengedhető, hogy a sínek elektromos folyram vezetésére használtassanak fel, mert azokat elkeríteni nem lehet. A vasúti sínekben vezetendő villamosság nagy feszültséggel nem bír ugyan, de külön áramlatokat idézhet elő, melyek, ha intenzitásuk bizonyos fokot meghalad, emberekre és állatokra nézve egyiránt veszélyesekké válhatnak. Miután azonban a Csepel rakpartnak a város felöli oldala most még szabályozva nincsen, és így a Czuczor utca környékén levő keskeny utcarészen könnyen forgalmi akadályok származhatnának, ha a sínek a kocsiútba fektettetnének, ez okból azok ideiglenesen a gyalogjáróra fektethetők le, de a pályatest elkerítendő, és a kapubejáratok és átjáróknál különös figyelem fordítandó arra, hogy ott a villamosság kellőkép izolálva a sínek alatt vagy mellett vezettessék, oly határozott kikötéssel, hogy a Csepelrakpart szabályozásának végleges keresztülvitele után a pálya a kocsiútnak hatóságilag kijelölendő részére lesz — és pedig kártérítés nélkül — áthelyezendő. A fővámház előtti rakodóparton kívánatos volna, hogy a kirakodás és a közforgalom érdekeinek lehető megóvása végett a pálya a felső támfal mellett vezettessék. A tervezett dunai új híd kiépítése folytán szükségessé válható pályaátalakításra a vállalkozók kötelezendők. A lépcsőzetes rakodópartnál kellő tekintettel kell lenni a viadukt alapozása körül arra, hogy a rakodó alatti terrénum jobbára feltöltött anyag, s magasabb vízállások alkalmával még most is némi sülyedéseket mutat. A korzó előtt a felső és alsó rakodópart közt a közlekedést közvetítő lépcsők, melyek most 252 m. szélesek, még 2 m.-rel kiszélesítendők. A Ferenc -József -téren létesítendő alagút nem a park mellett lévő gyalogjáróba ültetett fasor, hanem a szegélykő mellett lévő kocsiút alá vezetendő. Az alagút építésére és az akadémia előtt tervezett lejáró létesítésére vonatkozó részlettervek tehát újólag átdolgozandók. Az alagúton túl a pálya csak a Széchenyiutcáig vezetendő, a vonal további része pedig nem engedélyezhető, mert a Podmaniczky utcai vonal addig vezet, s a további közlekedést az van hivatva közvetíteni. Az általános csatornázás alkalmával létesítendő főgyűjtő — a bemutatott tervezet szerint — a Ferenc Józseftér egyik parkja mentén a villamos vaspálya vonalával érintkeznék és ezzel mintegy 70 méter hosszban együtt haladna. A főgyűjtő irányának kérdése ez idő szerint még el nem döntött kérdést képezvén, a mérnöki hivatal ez okból célszerűnek véli az alagút kérdését amattól függetlenül tárgyalni s azt javasolja, hogy miután az alagút iránya a fenforgó kényszerhelyzetnél fogva alig változtatható, a főgyűjtő a park alatt vezettessék, de oly irányban, hogy lehetőleg csekély kárt és költséget okozzon. A villamos vasút alagútjánál mélyebben fekvő közcsatornát azonban az alagút mellé építeni egyáltalában nem volna tanácsos, mert nincs kizárva az az eshetőség, hogy nagy záporok alkalmával a főgyűjtő épen akkor szenvedjen sérülést, midőn az alagúton át a közlekedés folyamatban van. Nehogy a csatorna építésének kérdése által a vasút kiépítése hátrányt szenvedjen, vagy pedig a vasút kiépítése után a csatorna létesítésekor a szomszédos területek ismételten felszakíttassanak, a főváros által kikötendő, hogy az alagúttal együttesen, a vállalkozó a csatornagyűjtő ama részét is, mely az alagúttal érintkezik, a főváros költségére és utasításai szerint építse ki. Az engedélyidőt a mérnöki hivatal 40 évben kívánja megállapíttatni, melynek letelte után a vasút összes felszerelésével együtt a főváros tulajdonába menne át. Az engedélyidő letelte előtt a vonal beváltására a főváros ne legyen kötelezhető, hanem e tekintetben csak a beváltási jogot biztosítsa magának, nehogy esetleg oly időben legyen kénytelen a vonalat beváltani, midőn azt a főváros érdeke nem kívánja. A dunaparti villamos vasút. A boráros tértől a Báthory utcáig vezetendő villamos vasút terveit a mérnöki hivatal átvizsgálván, azokra nézve a következő észrevételeket tette: A tervezett vasúti vonalnak úgy fekvésénél, valamint összeköttetésénél fogva egyelőre fő feladata az lesz, hogy az akadémiánál kezdődő Podmaniczky utcai, továbbá a boráros téren végződő nagykörúti vonaltól a forgalmat átvegye és közvetítse, illetőleg eme vonalaknak a dunapart mentén átvett forgalmat továbbítás végett átadja. Minthogy azonban eme több millió emberre számított személyforgalom nem a perifériális továbbítást igényli, hanem radikalizer igyekszik a város belsejébe jutni , ennélfogva a dunaparti villamos vasút célját csak akkor fogja teljesen elérni, ha nemcsak az említett két vasúttal, hanem a már létező, és még ezután kiépítendő öszszes vasúti vonalakkal — a Podmaniczky utcai, belső körúti és nagykörúti vonalak közvetítése útján — IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, nov. 30. A képzőművészeti társulat sorsjátéka- A következő figyelemreméltó sorokat kaptuk : „Nemrég olvastuk a hírt, mely szerint a képzőművészeti társulat sorsjátéka összesen 448 azaz négyszáznegyvennyolc p. é. forintot jövedelmezett. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kiállítási időtartamnak több mint háromnegyed része elmúlt, tisztában lehetünk a végleges eredmény iránt. Sokat mondunk, ha ez az összeg a kiállítás bezártáig eléri a hatodfél száz forintot. Az igaz, hogy a képzőművészeti társulat ez évben tett először kísérletet e sorsjegyekkel s igy részben igazolt is ez eredménytelenség, mert a publikum nagy része talán máig sincs tisztában azzal, hogy ez nem nyerészkedési vállalat, hanem önzetlen szolgálattétel a magyar képzőművészet érdekében. Másrészről azonban arra a világos tapasztalatra jutottunk, hogy ez a sorsjáték rendezés, úgy amint az a pénzügyminiszter úr kegyelméből kreálva van, sem ma, sem a jövőben nem hozhatja meg azt az eredményt, amelyet attól a képzőművészeti társulat vár, — hogy t. i. e sorsjáték — úgy, a mint ez külföldön, de leginkább Franciaországban van — a műpártolás egy jelentékeny tényezőjévé emelkedjék- Míg Párisban egy-egy sorsjáték utján gyakran százezreket fordíthatnak képvásárlásokra, — addig minálunk a magyar művész örül, ha egy alkudozó Maecenás hosszas huzavona után kegyeskedik valamely képét megvenni. És ez így lesz a jövőben is mindaddig, míg a pénzügyminiszter a társulat sorsjegyeinek elárusítási módozataira nézve nagyobb kedvezményt nem biztosít. Mert érdekes tudni, hogy a pénzügyminiszter úr a sorsjegyeknek csakis a társulat helyiségeiben való elárusítását engedte meg, s igy úgy a vidéki nagyközönség, mint pedig a főváros publikumának nagy része el van zárva attól, hogy e sorsjegyek könnyebben hozzáférhetők legyenek, s ez által egyrészről a magyar képzőművészet érdekeit emelje, másrészről pedig hogy könnyebb szerrel, potom áron juthasson oly képnek birtokába, amely a mai olajnyomású ízléstelenségek helyett méltó dísze legyen a szalonoknak. De ez még nem minden. A pénzügyminiszter úr tovább ment a képzőművészet iránt tanúsított jóindulatában s a sorsjátékot 10 százalék adóval sújtotta. Nem is rossz! Az a „Kincsem“sorsjáték, mely egy nyerészkedő konzorciumnak évente hűségesen meghozza a maga tízezreit, fizet 2 percent adót, addig a magyar képzőmvészeti .