Budapesti Hirlap, 1887. május (7. évfolyam, 119-148. szám)
1887-05-24 / 142. szám
1887. márjus 24. BUDAPESTI HÍRLAP. (142. sz.) tartásunkat rendezni és jövedelmi forrásunkkal összhangzatba hozni és igy a közgazdasági helyes rendszert megalkotni, a társadalmat reformálni, intézkeseket tenni, hogy az ipar ne csak dicséretekkel halmoztassék el, hanem hogy az a maga valóságában megteremtessék. De nem csak beszélni, hanem tenni is kell az ipar megteremtéséért. Kifejti a szónok, hogyan képzeli ezt elérhetőnek. Súlyt kell fektetni arra, hogy az államtól más mint magyar iparos és adózó polgár munkát ne kapjon. A hatósági és állami szállításoknál a külföldi versenyt teljesen zárjuk ki. A magyar hazafiak idegen bútort, a magyar honleányok idegen toilettet ne vásároljanak. Az ipar megteremtésének nem az a módja, hogy minél több iparost neveljünk. Ezzel még nem teremtettünk ipart, mert társadalom és egyesek nem teremthetik azt meg, hanem kell, hogy az állam maga gondoskodjék róla, mert nálunk csak az állam képes az ipart megteremteni. Sehol a világon oly kedvező viszonyok nem léteznek nagy iparműveletek létesítésére mint a felvidéken és az erdélyi részekben. Ha megtette ezt a feladatot, akkor nem csak ipart teremtett, de ellátta a társadalom tagjait munkával és tápanyagot nyújtott megbénított kereskedelmünknek. Kereskedelmünk ugyanolyan helyzetben van, mint iparunk. Egyedüli számbavehető kereskedelmünk : a búzakereskedés oly alacsony fokra szállt, hogy kereskedőink nagy része kénytelen volt róla lemondani. Kereskedelmünk számára tehát más tért kell keresnünk és ezt is csak úgy érhetjük el, ha a kereskedő osztály egész erejével az ipar megteremtésén fáradozik. Kifejti aztán, hogy milyen nagy szüksége van az államnak arra, hogy működésében erős középosztályra támaszkodhassék. Szól ezután közlekedési viszonyainkról, az igazságügyről, a népnevelésről és a tisztviselők helyzetéről. Kíván a tisztviselőnek annyi fizetést, hogy ez egészen hivatásának élhessen s másra nem szorulva, idejét és tehetségét egyedül a közszolgálatnak szentelhesse. Szükségesnek tartja továbbá egy szolgálati pragmatika létesítését. Az állami építkezésekre térve át, felhozza, hogy az állam hivatalos helyiségei nagyobbára rossz és célszerűtlen elhelyezéséért évenkint több mint 3 millió házbért fizetünk, ami körülbelül 80 millió tőkének felel meg. Ily nagy összeg befektetéséhez akad akárhány külföldi olcsó kamatú vállalkozó, aki a szükséges épületeket bizonyos idő alatt fölépítené s azokat amortizáció után az államnak díjtalanul tulajdonába bocsátaná. Az adóügyről s az adórendszerről szólva, melyek a választásoknál mindig szerepet játszanak, nyíltan és leplezetlenül kimondja, hogy az adók még nagyobbak lesznek, mint voltak. Nem marad majd más hátra, mint az indirekt adók emelése. A kiadások apasztása csak úgy válnék lehetővé, ha a végletekig vitt fegyverkezés, mely Európát agyonnyomja, megszűnnék. De erre vajmi kevés a kilátás. De ha a békét csak a drága katonaság által tarthatjuk fenn, annyit legalább megkövetelhetünk, hogy a katonai fölszerelések a közös hadseregnél legalább is egy harmadrészben , a honvédségnél és a népfelkelésnél pedig egészen itthon szereztessenek be. Mert a vőlegény egy nemes és egészséges érzelmekkel teli kebel, özvegy ember, a ki most is szerelemmel csüng első felesége emlékén, kit föltalálni vél a másodikban. Ezt az esküvő után érzelmeitől túláradó szivével meg is hordozza kastélyában. A szobákhoz vannak eddigi élete boldogságának s veszteségeinek emlékei kötve s oly meghatottan szól első neje kis szalonjáról, édes anyja szobácskájáról, a nagy ebédlőről . . . hogy a leányban, ki neje lett érdekből, „egy pillanatra a szerelem s szeretet bírókra kelt... de csak egy pillanatra, aztán . . . odaborult férje mellére, zokogva, nem mint a szűz, ki szerelmes férjét öleli, hanem mint leány, ki atyja karjai közt keres vigasztalást.“ Igaz ez ? Nem igaz, ha megtörtént volna se lenne igaz. Akkor is egy erőszakosan kifacsart lélek esete lenne, így pedig, mint kigondolt történet, férges a történet és férges az elme, mely kigondolta. Minden ép és egészséges lélek óhajtása az, hogy itt a férfiú igaz érzelme viszszaterelje a leányt a természet igazságához, melyet közbejött balviszonyok egyensúlyából kizavartak ; minden ép lelkű olvasó igy oldja meg s igy fejezi be magának e történetet. Az író, a ki nem teszi, egy egészséges érzékének híját leplezi le vele. Mert hisz tudni való, vannak jó, vannak rossz házasságok s vannak közömbösek. Mindeniknek más-más oka lehet s ugyanazok az okok hozhatják létre más-más jellemekben mind a hármat. Bármily körülmények között kötött házasságból lehet egyik úgy, mint a másik. A legszilajabb szerelem egyesíthet két fiatalt, nem várt eredmény lehet a vége ; a legközömbösebb menyasszonyból s vőlegényből csinálhat az élet égő szerelmeseket. Erre törvények nincsenek. Végül néhány társadalmi kérdésre tér át. Kárhoztatja, hogy az antiszemitizmus cége alatt, vallásüldözést hirdetnek. Szükségesnek tartja a polgári házasság behozatalát is, miáltal sokféle házassági törvényeink káoszába rendt csinálhatnánk. Végül a nőnevelésről és a magyar munkások sorsáról emlékezett meg. Javítani kell a munkás helyzetén a nevelés a közegészségügy terén. Legjobban azonban az ipar és kereskedelem nagyszabású felvirágzása fog a munkás sorsán javítani. A gyűlés esti negyed 8-kor oszlott szét Bobula éltetése közt. A kivonulás a fellobogózott végtelen kocsisorral impozáns látványt nyújtott. Minden kocsi bakján zászlótartók ültek s igy föllobogózva vonult végig a menet a Király utcán a váci körúton, s az Andrássy-úton egész a jelölt lakásáig. Útközben a Király-utcában több helyen rózsabokrétákat dobtak le az ablakokból a női bizottság tagjai, az Andrássy-út elején pedig valóságos virágzáporral fogadták a jelölt kocsiját, úgy, hogy mire lakására ért, alig tudott a virágokból, majd pedig a kocsiját körülvevő néptömeg sorai közül kibontakozni. De legérdekesebb volt az, midőn a menet az ellenpárt főhadiszállása, a VI—VII. ker. kör előtt elhaladt. A kör első emeleti erkélyén az ellenpárt tagjai álltak. Amint az első kocsi a kör elé ért, harsány „Éljen Bobula János“ kiáltás hallatszott a menetből, mire a megfelelő „abcug“-ok sem hiányoztak. Bobula lakása előtt a közönség addig éljenzett, míg Bobula meg nem jelent az erkélyen ; azután folytonos éljenzés között a tömeg szétoszlott. Eötvös Károly, mint az óbudai kerület függetlenségi pártjának jelöltje, tegnap tartott beszédében szólt arról is, hogy a városházán a választók névjegyzékének kiadása körül mily viszonyok uralkodnak. Márkus József főjegyző annak kijelentésére kér föl bennünket, hogy a városházán minden pártnak szívesen szolgálnak a választók névjegyzékével, ha az már ki van nyomatva. Az óbudai választóké még nincs, azért nem is adták ki.A lovas bandérium kíséretében vonult a városba. Orbán programmbeszéde után Hentaller Lajos beszélt. Este 8 órakor közvacsora volt, Orbán hétfőn reggel a győrszigeti kerületbe utazott Heckenast György függetlenségi képviselőjelölt kíséretében. A programmbeszédre Bartha Miklóst is várták, kit a függetlenségi párt elnöksége úgy hirdetett a falragaszokon, hogy Orbán Balázs báró orsz. képviselővel ideutazik a kolozsvári katonatisztek által összevagdalt Bartha Miklós. * A halmi választókerület választóinak tegnap Halmiban tartott szűkkörű értekezletén György Endre képviselőnek bizalom szavaztatván, felkéretett, hogy beszámoló beszédjét pünkösd harmadnapján tartsa meg, akkor újra kijelölik. * A dárdai kerületben — mint nekünk írják — Perczel Béni szolgabíró, a kormánypárt jelöltje, tudvalevőleg lemondott Szilágyi Dezső javára. Most Szilágyi Dezső mondott le a jelöltségről, Perczel Béni pedig ismét föllépett. Ellenjelöltje Szendrey Gerzson függetlenségi antiszemita.* A szent-lörinci kerületben ifj. Jeszenszky Ferencnek, a kerület függetlenségi párt jelenlegi képviselőjének is lesz ellenjelöltje, mégpedig a függetlenségi antiszemita : Ladányi, somogymegyei földbirtokos.* A pécs-járási függetlenségi párt Pécsett csütörtökön délelőtt tartotta meg a Hattyú-vendéglő nagytermében szervezkedő gyűlését. Az értekezletet Simonffay János ügyvéd, a párt központi bizottságának elnöke nyitotta meg. Megválasztották azután elnökül Keztyüs Ferencet, jegyzőül Várady Ferencet. A párt Nagy Ferencet, a kerületnek 12 éven át volt képviselőjét, kiáltotta ki jelöltjéül. Nagy Ferenc már meg is tartotta programmbeszédét.* A siklósi függetlenségi párt, Kossa Dezső siklósi ügyvédet kiáltotta ki jelöltjéül. * A tatai választókerület függetlenségi pártja, mely Konkoly Imre lemondása következtében jelölt nélkül maradt, ellenjelöltet állít föl a kormánypárti Feszty Adolffal szemben, Thay Kálmán személyében, kit küldöttség által szándékoznak fölkérni a jelöltség elfogadására. * A paksi választókerület függetlenségi pártja tagnap megalakult. Elnökké Rátkay László ügy,védet választották. A párt a képviselőválasztásra jelöltül Szuha István nagybirtokost kandidálta, ki a jelöltséget el is fogadta. * Felvincen a mérsékelt ellenzék, mely a kerület legnagyobb birtokosait: Jósika Andor bárót, Bethlen Bálint gr., a Spanochigr. fivéreket, stb. számíthatja vezérei közé, a napokban tartott értekezletén egyhangú lelkesedéssel Miksa Imre hadrévi birtokost kiáltotta ki jelöltjéül. A kerület polgársága csatlakozik Miksa zászlói alá S egyhangú óhajtása, hogy Apponyi Albert gróf e kerületben és általában Erdélyben is fejtse ki szervező képességét.* A poroszlói választókerület függetlenségi pártjának jelöltje, Csávolszky Lajos e hó 19-én, a kerületet bejárva, Tisza-Igarra érkezett. A bevonulás igen impozáns volt. Tisza György birtokos kis leánya szép bokrétát adott a jelöltnek, Tisza György pedig beszéddel üdvözölte. Csávolszky is tartott beszédet és azután folytatta körútját. * Esztergomban a választási dolgok még mindig változóban vannak. Niedermann Pál kormánypárti képviselőjelölt kényszerített visszalépése után Horánszky Nándor zászlaja annál diadalmasabbnak ígérkezik ; övé a prímási udvar, a főpapság s a városi polgárság rokonszenve. A függetlenségi párt Polónyit jelölte, aki vasárnap érkezett Esztergomba. A párt sok zászlóval és lelkesedéssel fogadta. Beköszöntő beszédét a Széchenyitéren közel másfélezer ember hallgatta , a körúton pedig hatalmas néptömeg kísérte Polónyit, aki mellett Beliczay Gyula ügyvéd s Brusy János városi képviselő beszéltek a néphez. Horánszky Nándor a legközelebbi napokban fogja programmbeszédét megtartani s megválasztásában még a leglelkesebb Polónyisták sem kételkednek. * Az ugodi kerületben Fenyvessy Ferenc ellen Verhovay Gyula lépett fel. Fenyvessynek e kerület biztos. Fenyvessy pártja különben a keceli kerületben is megalakult, Sükösd, Szent-István, Csanád, Miske, Dusnok, Fájsz, Nádudvar, Hajós és Csiszártöltés községek Fenyvessy mellé állottak. A kormánypárt jelöltje Földváry Gábor. A fehértemplomi kerület szabadelvű pártjának ama hívei, kik eddigi képviselőjüket, Mihajlovics Jánost, mint jelöltet kívánták fölléptetni, ma tartott népes értekezletükön, melyen szerbek, németek és románok vettek részt, mint párt megalakulván, Mihajlovics Jánost egyhangúlag képviselőjelöltül kiáltották ki. Erre Mihajlovics János programmbeszédet tartott, mely nagy lelkesedéssel fogadtatott.* A győri függetlenségi párt képviselőjelöltje, Orbán Balázs báró, vasárnap délután tartotta programmbeszédét a szőlőkertben nagy közönség előtt. Beszédét tetszéssel és éljenzéssel fogadták. Orbán Balázs aznap délelőtt érkezett s a vasúttól csak esetek. A költő válogat az esetekből s feltárja előttünk az érzelmek, emberek fejlődését. Mutathatja az élet változandóságait, örömeit, keserveit, komédiáit és tragédiáit. Deeredmény nélkül megállania nem szabad. Vagy boldogságot, amit annak tartunk vagy katasztrófát követelünk tőle. Fatalisztikus megállást egy kétes értelemben nem tűrünk el, mert eredményért nem érdemes egy történet izgalmait végig tűrnünk. A legnagyobb babonaság azt hinni, hogy az ember illúziói sőt konvenciói nem ép oly lényeges dolgok, mint amit ti u. n. realisták lényegeseknek tartotok. Az analytikus irók oly orvosokhoz hasonlítanak, a kik viaszból praeparálnak magoknak embert s azt boncolják. Ők magok alkotják meg magoknak az embert s aztán analizálják, hogy tételeket bizonyítsanak. Beszéljetek el jó, kerek, igaz és érdekes történeteket, azzal többet mondtatok, mint önkényes csonka, természettelen históriák elmagyarázásával. Gyakran nem tud az olvasó veletek disputáim, ajka elhallgat, de szive ellentmond, szeretete és érdeklődése elfordul tőletek és vonzódik azokhoz a klasszikus elbeszélőkhöz, akik évszázakkal ezelőtt megírták, a mit hallottak s mikor ez elfogyott, kigondoltak uj variációkat, egészen uj dolgokat is, de mindig csak arra vigyázva, hogy hihető legyen s ha csodás, hát érdekes és vonzó vagy megrázó. Justh Zsigmond el van tévedve, remélem visszatalál a helyes útra. Könyve előkelő s komoly készületről tesz tanulságot, de én szívesebben megyek Bogdanovics Györgygyel, aki készületlen indult, de többet beszél a szivéből mint a fejéből. —ö. *