Budapesti Hirlap, 1888. június (8. évfolyam, 151-180. szám)
1888-06-01 / 151. szám
1888. Junius 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (151- sz.) IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, május 31. Jó sziv-eleu a nemzeti színházban. A „Jó szív“ szinügyi bizottsága ma estére a nemzeti színházba hívta a közönséget, az árvízkárosultak javára mulatni. A szinlap ígért vigjátékujdonságot Jókaitól, ígért előkelő hangversenyt és ám a nézőtérnek mégis csak alig harmadrésze telt meg. A nézőség e kis száma új kár a kárvallottaknak, de a mai este családias karakteréhez tagadhatlanul nagyon jól illett. El sem igen tudnók képzelni ezt a bizalmas pongyolaságot ünnepiesen teli, nagy ház előtt, így meg egymás között igazán mulattunk és tapsoltunk a jószű tréfának, melyet Jókai magából és belőlünk csinált „A jó sz i vü ember“ című bohóságával. Ez a bohóság egészen új nyomon jár ; ilyen műfaj nem koptatta meg sem a görög színházak kőkockáit, sem a modern deszkákat. Drámai líra. Talán így lehetne leginkább nevezni, mert Jókai a saját szubjektivitását játszatja el benne ; az ő humoros bajait, mikor alkalmatlan látogatók nem hagyják őt dolgozni, pedig a „jó szív“ számára kellene darabot írnia. Játszik pedig először is maga Jókai, az íróasztala mellett, a dolgozószobájában. E dolgozószobát igen jól másolták le a nemzeti színház diszijói, megvannak benne a csigabigás szekrények, a szobrok, az ezüst koszorúk, meg az országos kiállításról ismeretes nagy könyvesszekrény, amelyre egészen fölösleges volt ráirni akkora betűkkel, hogy: „Jókai Mór művei.“ Hiszen mindnyájan láttuk az iparcsarnok kupolája alatt. Még hivebb és még kitünőbb másolat volt az Újházi úr Jókai Mórja. A színházi törvények ez este szögre akasztódván, a derék művésznek szabad volt (a szerző utasításai szerint) festék, szokál, paróka és öltözet segítségével meg mozdulat- és hangutánzással olyan Jókai Mórt babonázni a színpadra, hogy szinte ijeszt ez a doppelgengerség, ha nincs benne annyi humor és szeretetreméltó móka. A közönség meglátván a színpadon a második Jókait, zajosan tapsolt, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy egy csakugyan nem elég nekünk ebből a nagy poétából. Jókai az Íróasztalnál ül, darabot írni a „Jó szív“ előadására, mikor bepattan Zsuzska, a tót szobaleány (Vizváriné asszony) és látogatót jelent be , egy rokkant gavallért, aki régi ismerős az 1848-iki Pilvaxból, most örökös képviselőjelölt és megújítani jött a barátságot. Ez a gavallér (Náday úr) ki se megy többet a színpadiból és a másodiknak betoppanó mérges kritikussal együtt sikeresen munkálkodik azon, hogy Jókai ne dolgozhassák. A kritikus (Vízvári úr) folyton szidja a most lejátszódó darabot, epéskedik, izeg-mozog, rosszalkodik, de ismeri a színházi törvényeket, mert minden célzatosság nélkül indifferens vörös parókát visel. A tót Zsuzska még vagy tizenötször fordul be, vendéget jelenteni. Egymásnak adják a kilincset az aspiráns, aki a váci államfogház felügyelője szeretne lenni; a szerelmes ifjú, aki bájos ismeretlenjét akarja Jókai révén fölfedezni; a titkos drámaíró „Lucanus“ tragédiájával, amelynek átdolgozásra van szüksége; egy boldog apa három leánya: az énekesnő, hárfásnő és gondolatolvasónő kíséretében ; egy honleány, a ki legyezőjére akar egy emlékmondatot ; bukovinai csángó-deputáció ; a fotográfus meg a régi ideál, a kit Jókai 1840-ben lefestett s most szabaddá lett, szivét jó kinálni; a repülőgép-feltaláló stb. Ez a sok boldog és boldogtalan mind zaklatja a szegény Jókait. De a jó szívű embert nem hagyja el csöndes humora ; a vőlegényjelöltet összeboronálja az imádottjával, az aspiránsnak állást szerez, a drámaírót jámborul hitegeti, a csángókat szép szó. Val, pálinkával és cipóval tartja, az énekesnőnek meghallgatja a nótáját, gondolatot olvastat magából, a fotográfusnak pózol. Nem haragszik meg senkire, amiért nem hagyják őt dolgozni, szóval az a kedves, csókolni való Jókai, aki az életben. Valóban irigyelni lehet a szereplőket, kiknek alkalmuk van egy jelenetben tömeges megrohanással összecsókolni őt. A szeretetreméltó bohóskodásnak, az ezernyi ötletnek a repülőgép-feltaláló vet véget, aki felbocsátja dinamitos léghajómintáját, amire mindenek sikítva menekülnek el. Csak Jókai marad és az epés kritikus. E pillanatban lép be a színházigazgató és kéri a „Jó szív“ darab kéziratát. „Ez volt a darab !“ mondja Jókai., „Megbukott !“ pattog a kritikus. A közönség, aki másfél óráig Jókai otthonában, Jókai vendége volt, igazán sajnálta, mikor a függöny eltakarta azt a kedves szobát s azt a kedves embert. Aztán zajos tapssal követelte a kárpótlást, hogy meglássa az igazi Jókait. A kárpit előtt megjelent háromszor — az Újházi-Jókai. Első kijövetelekor azt hittük, hogy ez már nem is színjátszás többé : oly kitűnően tanulta el Újházi úr még azt a szerény, félszeg meghajlást is, amelylyel Jókai a tapsokat meg szokta köszönni. Csak mikor egy emeleti páholyból kihajolt az igazi, az egyetlen, akkor lett vége a szemfényvesztésnek. A bohóság sok tarka alakját különben kitűnő kedvvel játszották a már említetteken kívül G. Csillag Teréz, Rákosi Szidi, Helvey L., Pelekina aszszonyok, Mihályfi, Benedek, Sziget, Imre, Szacsvay, Gabányi, Hetényi, Gyenes, Kőrösmezei urak. Asztaller Irma kisasszony külön is kapott tapsot csinos énekéért. Az est második szakasza hangverseny volt, melyet Popper Dávid gordonkajátéka és Hubay Jenő hegedű-előadása tett művészi érdekűvé. A zeneakadémia műkedvelőkkel kibővült kara Koessler János vezetése alatt hét kórust énekelt, szokott össztanultságával. A karok közt volt Mihalovics Ödön egy szerzeménye és Kapy Gyula kórusa Gyulai Pál „Vidd el fecske“ versére. A vers szerzője ott volt a közönség közt és láthatóan mulatott Jókai tréfáján, amelynek kritikusra nincsen szüksége. * (Az operának) ma búcsúestéje volt. A kormánybiztosság megállapítása szerint az operának holnaptól kezdve négy havi szünete lesz, melyet csak néhány rendkívüli előadás fog megszakítani augusztus havában, a király születése és Szent István napjain. „Sába királynőjé“-nek ma esti kapuzáró előadása alkalmával Bellincioni Gemma kisasszony és Bro uik Ferenc úr is elbúcsúzott a budapesti közönségtől. Bellincioni a milánói skála-színházhoz szerződött, Broulik pedig Prágába. Bellincioni nehezen tudott megküzdeni Turolla emlékezetével, mindazáltal beleénekelte magát a közönség kegyeibe és szívesen fogunk rá visszaemlékezni, mert szorgalmas, tehetséges és sokoldalú énekesnő. Broulik nemcsak a finom ízlésű énekévé nyerte meg a közönség rokonszenvét, hanem azzal is, hogy szerepeinek nagy részét megtanulta magyarul énekelni. A közönség a távozóktól rokonszenves ovációval vett búcsút. Broulik — mint halljuk — pár nap múlva a prágai német színházban, melynek ősztől kezdve szerződött tagja négy évig, mint vendég fogja bemutatni magát. * (A népszínházban) holnap, pénteken, délután 6 órakor tartják meg a „Sztrogoff Mihály utja“ főpróbáját. * (Pálmai Ilka), a népszínház primadonnája, június 8-án Nyíregyházára utazik, hol Valentin Lajos színtársulatánál ötször lép föl és pedig június 9-én „Kapitány kisasszony“, 10-én és 11-én „Csókon szerzett vőlegény“, 10-én „Nebántsvirág és 13-án a „Szép Heléna“ darabokban. * (Saint-Saens) visszatért Algírból Párisba és magával hozta „Benvenuto Cellini“ című új operájának kész partitúráját. A szöveg Meurice drámája után készült és hét képre oszlik. Van benne egy nagy ballet is. * (Az opera férfikarának) néhány tagja meghívás folytán Berlinbe utazik és ott a Belle- Alliance színházban néhányszor fellép, kórusokat adva elő. Az első előadás június 9-én lesz. * (Az első magyar színigazgató síremléke.) Az első magyar színigazgató , Kelemen László csanádpalotai sírja fölé emléket fognak emelni. Cs.Palotán Rátz Károly kanonok, Makón pedig Meskó Sándor dr. alispán elnöksége alatt bizottság alakult e célra, s elhatároztatott, hogy az ünnep védnökéül a főispán nejét, Lonovitsné Ho 1tósy Kornélia urhölgyet, az egykori ünnepelt művésznőt kérik föl s meghívják az összes tudományos, irodalmi és művészi köröket. Az ünnepet szeptember 7-ikére tervezik s ez alkalommal Aradon és Makón színi előadás lenne fővárosi művészek közreműködésével. * (Tábori Róbert) a lapokban megjelent elbeszéléseiből „Ku 11 ur-képek“ címmel egy kötetet ad ki. A kötet 12 ívre fog terjedni, szép kiállításban jelen meg, legkésőbb szeptember elsején. Előfizetés : 1 frt 50 kr. Az előfizetések a szerzőhöz küldendők: „Délmagyarországi Közlöny“ szerkesztőségébe, Temesvárra. * („Keleti utam emlékei“) című kötet jelent meg Szegzárdon Wosinsky Mór apari plébánostól. A szerző tavaly egy utazótársasággal járt Egyiptomban, a Szentföldön, Konstantinápolyban és Athénében. Amit e pár hét alatt tapasztalt, érdekes közvetlenséggel, a mostani szócifrázó divat közepeit jóleső egyszerűséggel írja le. Könyvét olvasván, akár csak egy élénk elbeszélőt hallanánk, aki természetes hangon, rendkívüliségek hajhászása nélkül elmondja utazása viszontagságait és örömeit. Legszebb a kötetben Jeruzsálem leírása. A szegszárdiújfalusy-féle nyomda jó munkáját dicsérő kötet ára másfél forint. A jövedelem a keleti missziók javára esik. * (Az Útmutatóból,) a magyar és közös közlekedési vállalatok hivatalos menetrend-könyvéből, megjelent a júniusi füzet. A vasutak és gőzhajók legújabb menetrendein kívül adja az összes mérsékelt áru fürdőjegyek sorozatát, mely jelentékeny kedvezménynyel jár. Az idegen, nyelvű, külföldről importált utazási könyvek az utazót tévútra vezetik, mert sem a fürdőjegyekről, sem a nagy számban fennálló mérsékelt áru menettérti jegyekre nézve nincs bennük felvilágosítás. Az „Útmutató“ ára 50 kr, postán 60 kr. Kapható minden könyvkereskedés útján. TÁVIRATOK. A keleti válság. Szófia, máj. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A fejedelem nevenapját ma nagy ünnepiességgel ülték meg. A hivatalos személyeken kívül a polgárság is gratulált. Ausztria-Magyarország és Anglia diplomáciai képviselője névjegyet küldött, ami újabb bizonyíték arra nézve, hogy Ausztria-Magyarország és Anglia a bolgár kérdésben együttesen járnak el. Szófia, máj. 31. Ferdinánd fejedelem nevenapja alkalmából nagy csapatszemle volt s a lakosság lelkesült ovációkban részesíte a fejedelmet és Klementina hercegasszonyt. A csapatszemle és az egyházi szertartás után Ferdinánd a fejedelmi palotában a minisztereket, a közigazgatási hatóságok fejeit és a papságot fogadta. Ezután villásreggeli volt a herceg nevét viselő 1. tüzérezred laktanyájában. A város fel van lobogózva. Este a fejedelmi palotában diszebéd volt s később a várost kivilágították. Bécs, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) A montenegrói kormány azon van, hogy a Hercegovinába történt rablóbetörések jelentőségét alászállítsa. Cettinjéből ma érkezett távirat szerint a rablók albán eredetűek, a négy kolompost elfogták és erről a montenegrói kormány az osztrák-magyar monarchia cettinjei képviselőjét is értesítette. Koholmány, hogy Montenegro háború esetére szerződést kötött Oroszországgal. Varsó, máj. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Vladimir nagyherceg nemsokára ideérkezik, hogy inspirálja a varsói és modlini erődítéseket és részt vegyen a Mediin környékén tartandó júliusi nagy hadgyakorlatokon. Zimony, máj. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Belgrádból érkező hírek szerint Garasanin athéni szerb követnek van kiszemelve, amiből azt következtetik, hogy a Krisztics-kabinetnek alig lesz a kormányon sokáig maradása. A Vatikánból. Róma, máj. 31. A holnapi konzisztoriumon a pápa a lesinai, cattarói, veszprémi és egeri püspököket fogja prekonizálni. Közgazdasági táviratok. Bécs, máj. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Tegnap éjjel a Triesting melletti Weissenbachban Mitterer gőzmalma leégett. A kár 40.000 frt. Trieszt, máj. 31. A „Minerva“ Lloyd-gözös Konstantinápolyból ma reggel háromnegyed 8 órakor ide érkezett. Berlin, máj. 31. Minthogy a kereskedelmi társulat és a szeszgyárosok egyesülete elállottak a szeszbank alapításának tervétől; e terv elejtettnek tekinthető. Konstantinápoly, máj. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A porta és az ottománbank közt újra megkezdődtek a tárgyalások az 57 millió franknyi kölcsön ügyében. Az ottomán bank elhatározta, hogy az árfolyamot 55-re emeli. A porta pénzszüksége nagy. 9