Budapesti Hírlap, 1890. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1890-03-01 / 59. szám
Budapest, 1890.__________ __ X. évfolyam 59. sz.___ _______Szombat, március 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 firt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap utca 15. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A mérsékelt ellenzék szónokai. Budapest, febr. 28. A legkisebb párt az országgyűlésen, a mérsékelt ellenzék, szónokokban legnagyobb. A vitákban, melyek a nemzet lelkét megragadják és a tárgyalásokban, melyek a törvényjavaslatokat megbírálják, egyaránt a mérsékelt ellenzék szónokai a legkitűnőbbek. Ha jogi kérdések, ha pénzügyiek, ha közigazgatásiak vagy katonaiak alkotmányosan elintézendők, a legalaposabb kritikát eme párt szakférfiai gyakorolják. Ha pénzügyi vagy politikai ellenőrzés kell, legkomolyabban a mérsékelt ellenzék teljesíti. Ha pedig mélyreható nagy alkotmánykérdések merülnek föl, vagy az államélet szervezeti s a nemzet létkultúrai feladatai nyomulnak előtérbe, ismét a mérsékelt ellenzék vezérszónokait látjuk legelős vitéz küzdelemben. Nem szólunk ezúttal a többi pártról. Sem a függetlenségi pártról, melynek a közéletben megőszült bajnokaihoz az ifju tehetségek jelentékeny száma csatlakozott s mely határozott elvekkel s nagyobb szenvedélylyel újabban jelentékeny sikereket vívott ki: e párt a sérelmi politikában és a nemzeti aspirációk követelésében túltesz a mérsékelt ellenzéken. Nem szólunk a kormánypártról sem tüzetesebben, mert e párt a parlamenti vitákban a kormánynak csak visszhangja, mely a miniszterekre hallgat s a szerint jól vagy roszszul beszél, amint a kormány jó vagy rossz politikát csinál. E tekintetben az utolsó években nehéz helyzete volt a kormánypártnak. Mégis mindenekfölött csodálatos, hogy ez óriási párt, mely ötszöröse a mérsékelt ellenzéknek, parlamenti akcióiban oly kevés erőt képes kifejteni s oly csekély hatást gyakorol a közvéleményre, hogy a mérsékelt ellenzék mögött messze elmarad. De magában a házban is, melyben erős pártérdek befolyásolja a többség hangulatát, a szabadelvű párt szónokai többnyire hatástalan beszédekkel szerepelnek s ritkán aratnak viharosabb tetszést a jobboldalon is, miglen a mérsékelt ellenzéknek a házhoz és a jobboldalhoz intézett beszédei, ha visszapattannak is a pártfegyelem páncélján, gyakran tapasztalható hatást gyakorolnak a szabadelvű képviselők gondolkozására s megkopogtatják szivük érzelmeit. Hát ez onnét van, hogy az érvek és igazságok meggyőző erővel birnak önmagukban s azok befolyása alól ki nem vonhatja magát senki, bármely párt kötelékébe tartozzék. Az igazság egysége a vélemények különbözősége fölött diadalmaskodni szokott; ha nem győzhet is, meggyőz. De nem alaptalan a panasz, hogy a szabadelvű párt óriás többsége dacára a parlamentben azért oly, gyenge, mert szellemi tehetségekben a kisebbségnél hátrább áll. A választásoknál a kor-BanyHoTeg szavazatokat kívánt nyerni, ám pedig tehetségeket, vagy képzettet. Ekként híveket nagy számban gyűjtött, de többnyire mediokritásokat, akik a szavazásnál a kormánynak biztosítják a hatalmat, de a vitában elvesztik a csatát. rf Hát ime, öt napon át folyt a házban az appropriácionális vita, nagy izgalmak között és nagy erőlködéssel mindkét oldalon. És ebben a vitában ismét a mérsékelt ellenzék szónokai vitték el a babért, meghagyván a kormánynak vigasztalásul a többséget. Szellemi fölényben Horánszky, Grünwald, Beöthy Ákos és Apponyi tűntek ki leginkább. Távolról sem fogható ezekhez egyike sem a kormánypárt szónokainak. Horánszky Nándor nyugodt szónok, logikus észszel, alapos készültséggel, szabatos előadásssal és harmonikus kedélylyel. Egy tiszta fő és tiszta jellem, ki ha Hellászban születik , az alvilág bírói székébe ülteti a mithosz. Igazságos a kegyetlenségig : a jóknak jó, a rosszaknak félelmetes. Számot vetve Tiszával, mint vizsgálóbiró kutatta a mérleget s beszámolt róla a parlament előtt röviden, de jelentésében a vád bennfoglaltatott, hogy Tisza ■ ■■■.■■ - li. *mmm„ iiSiTi A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Az indiánok között. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. —Mexikó, Oaxaca-állam, Kamilla-telep, jan. Ma vasárnap van, munkásaim kifizetésével elkészültem, legjobban vélem eltölteni időmet, ha tollat fogok sirok e messze vidékről. Elhagyva szép hazámat, magam sem tudtam még, hogy mit fogok majd Amerikában tenni s elég nagy darab földet bejártam, mig mostani foglalatosságomra határoztam magamat. Bejártam Északamerikát, de ki mindig ideálisra válók, Mexikóban több ingert találtam természeti hajlamaimnak, mint a,semmiért lelkesülni nem tudó realisztikus Északamerikában. Becsülöm az északamerikaiakat, mint a munkának nagy mestereit, de nem becsülöm őket egoisztikus s idegenben ellenséget látó felfogásaikért. Míg az északamerikai hideg számítással cselekszik mindent s nehézségeket gördít egy uj, idegen telepitvényes boldogulása elé s kacag annak esetleges bukásán s a „segíts magadon“ elvet a végső határig viszi, addig a mexikói szives, lekötelező előzékenységgel fogadja az európait s keresi annak barátságát, mint a kitől ízlést és sok nemes tulajdonságot tanulhat el, a veszélyben forgó, szükséget látó idegenen nem rúg egyet, mint északi szomszédja, hanem kezét nyújtja neki, hogy megmentse az elpusztulástól. De hiszen némely ember a hideget, más a meleget szereti ; — én az utóbbinak vagyok barátja s talán ennek tulajdoníthatom a mexikóiak iránti szimpátiámat, így kerültem Mexikóba, hol most rengeteg őserdő közepett, tíz napi lejárásra a legközelebbi vasúttól, csörgő kígyók, jaguárok és indiánok között ültetem a kávét. Egy magasabban fekvő tisztásról jól lehet látni a kéklő óceánt. Nem lehetetlen, hogy a kávén kívül a kaucsukfa-termeléshez is hozzáfogok. Az őserdőben vadon terem az ilyen fa s rendes termelés mellett szép eredménynyel biztat. Ha csekély geológiai tudományom nem csal, úgy pár héttel ezelőtt dús ezüst-erekre és aranypor-telepre akadtam mostani kis fakunyhómtól két napi járóföldre. Ha Mexikóba megyek, e helyről homokot és érckövet fogok magammal vinni megvizsgálás végett. Adja Isten, hogy fölfedezésem nem csak legyen meg. Minden civilizált ember lakta vidéktől távol, indián munkásaim az egyedüli emberi lények, akikkel érintkezem. Az itteni munkásosztály (más osztály nincs is) kizárólag indiánokból áll. Ezek harminc, sőt némelyek szerint még ennél is számosabb törzsre oszlanak, melyek mindegyike más-más nyelvet beszél. Megtörténik nem egyszer, hogy egyik falu népe nem érti meg a szomszéd falu népének nyelvét. Telepem körül leginkább anisték és capotéc törzs van képviselve, természetesen külön-külön nyelvvel s igy nekem, ki Guatemaua és Montezuma utódainak nyelvéből egy jottát sem értek, annál nehezebb magamat velek megértetni. Egyedüli szerencse reám nézve, hogy vannak egyesek közöttük, kiknek némi fogalmuk van a spanyol nyelvről s igy ezek tolmácsolása és kézmozdulatok segédével nagy nehezen megértjük egymást. Eleinte szándékom volt egyiket eme dialektusoknak elsajátítani s nyelvbeli ismereteimet egy indián nyelvvel is szaporítani, erről azonban kénytelen voltam lemondani, hacsak azt nem akartam, hogy a babiloni munkások példájára a nyelv-khaoszban saját anyanyelvemet el ne felejtsem. Vallásra nézve itteni indiánjaim ugyan római katolikusok lennének, ha követnék e vallás parancsait, csakhogy bizony e kelmék mai nap is inkább pogányok, mint keresztények. Így például az itteni indiánok közt még ma is szokásban van a halotti tánc, melyet ők fandangónak neveznek; elég helytelenül, mert a fandangó a spanyolok nemzeti tánca s nem halotti tánc. Egy alkalommal átlovagoltam Guatulco falun, honnét szintén van egy-két munkásom, mélabús zene- és énekhangokra lettem figyelmes, melyek egy kunyhóból hallatszottak ki. Lassítottam lovam lépését s megkérdeztem a kunyhó előtt ácsorgó indiánok egyikét, hogy micsoda ünnepséget ülnek. Ez elmondja, hogy meghalt X. Y. rancheronak (foldmivsle) gyermeke s most fandangó mellett segítenek a szegény megboldogult gyermek lelkének az ég felé utazást megkönnyíteni. A lódobogás figyelmessé tette a családtagokat és az egybegyült vendégséget; csakhamar körülvettek s alázatos hajlongások közt engem is meghívtak a szomorú mulatságra. Miután meghívást visszautasítani az itteniek szemében a legnagyobb gorombaság, megköszöntem a szivés hívást, leszálltam lovamról, bementem a kunyhóba s elhelyezkedtem a sírva vigadók közt. Mai számunk 16 oldal.