Budapesti Hírlap, 1890. augusztus (10. évfolyam, 210-240. szám)
1890-08-01 / 210. szám
Budapest, 1890. haww'Hiwn iUkX. évfolyam 210. sz. Péntek, augusztus 1. Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Magyar földhitel. Budapest, jul. 31. Az erdélyi katolikus státus azt határozta, hogy a regáleváltságból befolyó pénzeit, valamint egyéb tőkéit egy erdélyi földhitelintézet alapítására fogja fordítani, ha a magyar törvényhozástól ez intézet részére megnyeri azokat a kedvezményeket, melyeket a magyar földhitelintézet élvez. Bölcsnek nevezzük ezt az elhatározást s egész Erdély nagy várakozással tekint az uj bank elébe, mely nem közönséges nyerészkedő, nem szédelgő és nyúzó bank akar lenni, hanem közalapítványi természetének megfelelően egy szolid, a közjót tekintő bank, mely kölcsönöket ad ingatlanokra, teljes biztosság mellett, de lehető olcsón. Mert igaz ugyan, hogy nyerni és tőkést szaporítani akarja ezáltal a státus : főtörekvése mindazáltal tőkéinek jövedelmező elhelyezése, nem tőzsdei papírokban, vagy nehezen behajtható magánkötelezőkben, hanem becses jelzálogokban, modern bankszerű kezeléssel. Az erdélyi viszonyok között az ottani földbirtoknak régóta érzett nagy szüksége van egy jól fundált s a helyi körülményeket ismerő, szolid földhitelintézetre, mert az erdélyi földbirtok széttagolt voltánál fogva is s az erdei havasok közössége miatt nem igen alkalmatos nagyobb összegű kölcsönökre s a budapesti és bécsi jelzálogüzlettel foglalkozó bankok részéről kellő pártolásban és támogatásban nem részesíthetik. Ezek ugyanis nem szeretnek bajlódni parcellákkal, csak a legegyszerűbb jogviszonyokat veszik tekintetbe s tízezer forinton alól való kölcsönöket vagy egyáltalán nem, vagy nem szívesen adnak. Megszokták nagyban dolgozni, ami egyszerűbb is, jövedelmezőbb is, de csak keveseknek juttat a hitelből. A nagy tőke és a nagybirtokosok eme pénzügyi szövetsége oka annak, hogy a földhitel Magyarországon ma sem általános s helyét igen gyakran a földbirtokosra oly veszedelmes váltóhitel foglalja el. A földhitel, ha Magyarországon beteg , Erdélyben még betegebb s mondhatni hiányzik. Nem mondhatjuk, hogy nincsenek Magyarországon elégséges számmal bankok, melyek jelzálogkölcsönöket adnak. Hiszen nyílt hitelre, vagy váltófedezet mellett a legtöbb vidéki takarékpénztár is kölcsönöz földbirtokra. Ez azonban nem valóságos földhitel, hanem annak csak csúfja, mert sem a 6—8 százalék kamatláb (gyakran 10 százalék és azonfölül a mindenféle írásdíjakat beszámítva), sem a törlesztésnek rövid és szabályozatlan mivolta nem felel meg a földbirtok természetének és jövedelmezőségéhez nincs arányban. De a záloglevelek kibocsátásával valóságos földhitelüzletet folytató bankok sem elégítik ki Magyarország földbirtokosainak jogosult hiteligényeit. Ilyen bankok: az osztrák-magyar bank, annak jelzálogosztálya, a magyar földhitelintézet, a magyar jelzálogbank, a kisbirtokosok országos földhitelintézete, az osztrák földhitelintézet, a hazai első takarékpénztár, a központi takarékpénztár, a magyar kereskedelmi bank és a szászok földhitelintézete Nagy-Szebenben. Mindeme bankok közül egyedül az osztrákmagyar bank ad olcsó pénzt, hosszú törlesztésre árfolyamveszteség nélkül kölcsön, de mivel csak nagy summákban hitelez és kizárólag a kataszteri adókulcs szerint, tehát nem a valóságos értéknek megfelelően fogad el ajánlatokat s így ez a pénzintézet a magyarországi földbirtokosok túlnyomó nagy többségére nézve megközelíthetetlen. Utána mindjárt az osztrák földhitelintézet következik olcsóság és jóság tekintetében, de ez is csak nagy uraknak való, kik Bécsben hozzáférhetnek, s némely keserves tapasztalás folytán ez az osztrák bank magyarországi üzleteiben igen óvatos lett. A magyar földhitelintézet, legnagyobb ilynemű hazai intézetünk, a Rothschild-konzorciummal lépvén összeköttetésbe, zálogleveleivel nagy üzletet csinál, de bár eredetileg nem nyerészkedés céljából alapítva, jelenleg nyerészkedési szokásaiban semmiben sem különbözik bármely részvénytársaságtól. Az árkülönbözetek, melyek zálogleveleinek árfolyama és a kölcsönkérőknek felszámított készpénz között vannak, épp oly túlságosak, mint egyéb kamatszámításai és üzleti praxisa, melyek mindazt a célt látszanak követni, hogy az intézet tartaléktőkéi minden módon nagyra szaporíttassanak, az adósok pedig az intézetnek mentül többet fizessenek. Ha e miatt idáig ritkán történt felszólalás és panasz , oka a nagy félelem, melyben az intézettől függő adósok vannak, hogy a világért sem akarják a hitelező bank neheztelését magukra vonni. Általános közóhaj azonban, vajha szabadabb és modernebb szellem vonulna be eme hatalmas magyar pénzintézetünkbe, mert kevesebb önzés neki is hasznosabb volna. A hazai első takarékpénztár kulánsabb, de a jelzálogüzlet neki mellékes s ezért pénze kevéssel drágább. magyar jelzálogbanknak is az a baja, hogy pénze drága, a magyar földhitelintézeténél drágább. Ebből a rövid kritikából világos az a különben tapasztalati igazság, hogy a földhitelviszonyok Magyarországon még távolról sem érték el azt a fejlettséget, ahol a kínálat megfelelhetne a keresletnek s a föld és gazdaság természetes szükséglete módját találná, hogy olcsón és könnyen kielégíttessék. Természetesen nem a tékozlókról és fülig eladósodott emberekről beszélünk, hanem arról, hogy akinek van ingatlan vagyona s kifogástalan becsületű ember, találhasson pénzt nagy költség, utánjárás és kunyerálás nélkül, rendes áron, bankoknál, nem pedig uzsorásoknál. A könnyű hitel alatt nem a könnyelmű hitelt értjük. Azt kívánjuk, hogy a földhitel ügye Magyarországon a magyar viszonyoknak megfelelően szerveztessék s a magyar birtokviszonyok és gazdasági helyzethez alkalmazkodjék. Sokan gondolkoznak igy, mint mi, s égető szükség volna, hogy a földmivelési miniszter és a kormány is ezt az ügyet megfontolja és felkarolja, ekkor talán a képviselőház is törődnék egyszer valahára a magyarországi bank- és hitelkérdésekkel. Némelyek, előkelőek, jó hazafiak, az erdélyi katolikus státus határozatáról értesülvén, arra a gondolatra jöttek, hogy Magyarországon hasonló módon kellene eljárni, hogy a földbirtok az uzsorától emancipáltassék és gazdasági befektetésekre olcsó hitellel általánosan képesíttessék. Mert a hitel általánossága az, ami gazdasági viszonyainkon leginkább lendíthetne. Hogy egyeseknek van hitelük, az éppen olyan, mintha egyesek gazdagok, vagy járványok idején egyesek egészségesek. A köznek kell egészségesnek lenni, az országban a földnek közhitellel kell bírnia. E célra a regále váltság tőkéit lehetne fordítani : így gondolják azok, kik egy új, nagy, magyar földhitelintézetet kivánnak alapítani, a holt kéz regále-váltságainak egy ily bank alapítására fordításával. Holt kéz alatt a hitbizományok, a püspökök és káptalanok regále-kötvényeinek millióit értik s jó üzletnek és hazafias vállalatnak tartanák, ha ezek a tőkék a magyar földbirtok hiteligényeinek tökéletesebb kielégítésére szolgálnának. Föltéve, hogy az érdekelt körök az eszmét felkarolják, kérni fognák már ezen az őszön a törvényhozást, hogy az új magyar földhitelbank számára adja meg a magyar földhitelintézetnek biztosított előjogokat. Ha e terv sikerül, ez igen nagyot lendítene a magyar földhitelügy kérdésén. Mai számunk 14 oldal. Budapest, júl. 31. A bagatell-törvény megszüntetése. Plósz Sándor dr. egyetemi tanár már elkészült a sommás eljárásról szóló törvény tervezetével, ámaz elvek figyelembe vételével, melyeket a múlt hónapban tartott anket megállapított. A tervezet a napokban nyilvánosságra kerül. Egyik fejezete szerint az 1877. XXII. t. cikknek csak a községi biráskodásra vonatkozó intézked