Budapesti Hírlap, 1890. november (10. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-01 / 301. szám
s boltozat csillagképletei felé s keresse számunkra az ideális kapcsolatot az égi szférákkal, hova kedves halottjaink megteljenek és várnak reánk. Budapest, okt. 31. Az állami tisztviselők fizetésének reformja, melyet a pénzügyminiszter expozéja a jövő esztendőre ígért, mint halljuk, teljesen ki van dolgozva. A legfőbb újítás az, hogy a tisztviselők ezentúl nem fognak kapni lakbért, hanem 40 százalék úgynevezett működési pótlékot; amit tehát vesztenek a réven, megnyerik a vámon, mégpedig kamatostul, mert a működési pótlék átlag csaknem kétszerese lesz a lakbérnek. Az osztrákoktól átvett e rendszer javítja az állami tisztviselők helyzetét, de egyszersmind végét veti a legutóbbi nyugdíjtörvényből következő sok aránytalanságnak. a A kisdedóvás ügye. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága Firczák Gyula elnöklete alatt tegnap este kezdte meg a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Hagara Viktor előadó az ország egy régi óhajának teljesülését látja e törvényjavaslatban és ezért köszönetet mond a miniszternek. Ismertetve a javaslat rendelkezéseit hangsúlyozza, hogy a felekezetek jogai respektálva vannak s az államnak csakis az a felügyeleti joga van biztosítva, amely okvetetlenül szükséges ahhoz, hogy az intézmény helyesen működhessék. A javaslatot általánosságban elfogadásra ajánlja. Csáky gróf miniszter bemutatja a bizottságnak Szathmáry Györgyöt, a bizottság volt buzgó tagját újabb minőségében, mint miniszteri tanácsost, ki azon osztály vezetésével van megbízva, amelyben a kisdedóvási ügyek tárgyaltatnak tovább Morlin miniszteri titkárt, kinek tevékeny része volt a javaslat kidolgozásában. Áttérve a tárgyra, kiemeli, hogy parancsoló szükség volt a kisdedóvás terén talán többet tennünk, mint más államok. Mert sehol sem oly nagy a gyermekhalandóság, mint nálunk ; parancsoló szükség volt tehát módokról gondoskodni, hogy a gyermekek kellő gondozásban részesüljenek s lehetőleg megtartassanak a nemzet erejének fentartására és gyarapítására. A másik fő oka a javaslatnak a lakosság anyanyelvi viszonyaiban rejlik. Fejtegeti továbbá amaz elveket, melyekre a javaslat fektetve van s kéri, hogy az általános tárgyalás alapjául fogadtassák el. Sccwicker Henrik az óvólátogatási kényszert kárhoztatja. — Leskó István üdvözli a javaslatot, bár aggályai vannak, hogy rendelkezik-e a miniszter a segélyezésekre nézve elég pénzzel. — Vadnay Károly Schwickerrel szemben azt hangsúlyozza, szít' ■■ - ,i.-' ■■■■ -rr-T-Ti- r.ri... hogy az iskolai kényszer is megvan, anélkül, hogy az káros hatással lenne. Elfogadja e javaslatot. Csáky gróf miniszter a látogatási kényszert teljesen motiváltnak látja amaz okokban, melyek okvetetlenül szükségessé teszik a kisdedóvás ügyének rendezését. Ha a látogatást csak az illetéjk tetszésére bízzuk, nem lehet biztosítani a javaslat céljait. Különben is a kényszer csak azokra szól, akik nem részesítik kellő gondozásban gyermekeiket; ezeknél pedig valóban szükséges ez az intézkedés, mert különben nem érjük el a javaslat célját. A törvényjavaslat ezek után általánosságban elfogadtatván, a bizottság áttért a részletes tárgyalásra. A 2. szakasznál Kovács Albert azt indítványozza, hogy a kisdedóvók egészen a nők vezetésére bízassanak, azt a feladatot, mely az óvóra vár, a nők sokkal jobban képesek megoldani, mint a férfiak, Kosaival hozzájárul ez indítványhoz. — Tors Kálmán is helyeselné a nők alkalmazását, ha elegendő számban lennének óvónők. Csáky gróf miniszter maga is első sorba helyezte a törvényjavaslatban a nők alkalmazását s az csakis kivételként teszi lehetővé óvók alkalmazását, ha nem lennének nők elegendő számmal s tekintettel arra, hogy tényleg vannak férfi óvók is alkalmazva. Berzeviczy államtitkár kiemelve, hogy bár a férfiak nem voltak eltiltva az alkalmaztatástól, jelenleg 125 nő és csakis 47 férfi van az óvóknál s az előző évvel szemben is apadt a fám óvók s szaporodott az óvónők száma, —ama nézetét fejezi ki, hogy a viszonyok természetes fejlődése legjobban fogja szabályozni e kérdés megoldását. Fenyvessy annak kimondását javasolja, hogy képesített kisdedóvónők, esetleg ilyenek hiányában óvók alkalmaztassanak. A bizottság e módosítással elfogadja e szakaszt. A 3. szakasznál Kossv a magánegyéneknek is megadná az engedélyt kisdedóvó felállítására, ha a törvényes kívánalmaknak megfelelnek. A miniszter felszólalása után a bizottság változatlanul fogadta el a szakaszt. A 4. szakasznál (óvólátogatási kényszer) Schwicker a szakasz kihagyását indítványozta, de a bizottság változatlanul fogadta el a szakaszt. A 6—9. szakaszokat változatlanul fogadják el. A közoktatásügyi bizottság ma délelőtt folytatta a tárgyalást. A 13. szakasznál, mely a kisdedóvónők, vagy dajkák minimális fizetését állapítja meg, Fenyvessy a magánszemélyek által felállított óvók fizetési minimumát is kéri meghatározni. Cs aky miniszter ellenzi ez indítványt. Rossival a néptanítók részére is ugyanolyan minimumot, 300 frtot kér megállapítani, aminőt az óvónak kapnak. Csáky miniszter nem fog késni erre vonatkozó javaslatának benyújtásával. A szakaszt változatlanul elfogadták. A 14. §-t hosszabb vita után több irányban módosítva, következőleg állapította meg a bizottság : „Minden törvényhatósági joggal felruházott város, úgyszintén minden vármegyei székhelyül szolgáló község, tekintet nélkül egyenes állami adójának mennyiségére és minden község, melynek úgy maga a község, mint a 17-ik §-ban említett adókötelesek által fizetett egyenes állami adója együttesen évenként 15.000 forintot meghalad, tartozik saját erejéből kisdedóvót, illetőleg kisdedóvókat állítani és a törvény rendeleteinek megfelelően fenntartani, ha a városban, vagy községben óvó emel, vagy ha legalább 40 olyan gyerek van, kik a meglevő kisdedóvókban már el nem helyezhetők és állandó felügyeletben és gondozásban nem részesülhetnek. Ily kisdedóvó csak miniszteri engedéllyel változtatható át gyermekmenedékházzá.“ A Berzeviczy államtitkár által előterjesztett adatok szerint ama községek száma, melyek a 14. szakasz által érintettek, 1259-re megy. A 20. szakasznál Koséival ama nézetét fejezi ki, hogy semmiféle felekezet vagy jogi személy sem kötelezhető arra, hogy esetleg ingyen vegyen fel más felekezetű gyermekeket óvójába, ennek következtében a bizottság a szakasznak erre vonatkozó részét így állapította meg: „Azon esetre, ha a községben állami vagy községi kisdedóvó, vagy menedékkép nem állittatotta, a felekezetek és jogi személyek által ott fentartott kisdedóvóba vagy menedékházba a gyermekek felekezeti és anyanyelvi különbség nélkül a viszonyokhoz mért mérsékelt díjért felveendők a törvényben megállapított szám határán belül. A szegénységüket igazoló szülők gyermekei ezen díj fizetése alól felmentetnek. A 22—30. szakaszokat vita nélkül elfogadják. A délutáni ülésen a 31. szakasz Rorsival és a miniszter felszólalása után változatlanul elfogadtatott. A 32. §-nál Rossiva túlságos korlátozásnak tartja azt, hogy 40 évnél idősebbek ne legyenek kisdedóvónőképző intézetekbe felvehetők, holott pl. tanítók özvegyei igen jó óvónők lehetnek. Csáky gróf miniszternek nincs kifogása azon dispozíció felvétele ellen, hogy 40 évnél idősebbek csakis külön miniszteri engedély mellett legyenek felvehetők. A bizottság a miniszter javaslata értelmében módosítva fogadja el a §-t. A 38. szakasznál Ross iva megadandónak tartja a felekezeti kisdedóvónő-képző intézeteknek azt a jogot, hogy érvényes oklevelet adhassanak ki a nélkül, hogy ahhoz szükséges lenne a tanfelügyelő aláírása. Hagara előadó az utolsó rendelkezését akként tartja módosítandónak, hogy a képesítő oklevél aláírását nemcsak megtagadhatja, de megtagadni tartozik, ha a vizsgálattevő a magyar nyelvet szóban és írásban kellően nem bírja. A bizottság az előbbi indítvány mellőzésével s az utóbbi indítványnak megfelelően módosítva fogadja el a szakaszt. A 46. §-ból törölte a bizottság azt a rendelkezést, mely szerint e törvény 1891. jan. 1-én lép életbe, s a szakaszt egyszerűen akként állapította meg, hogy e törvény életbeléptetésével és végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter bizatik meg. A tárgyalás ezzel befejeztetvén, az ülés véget ért, bizonyítványaihoz nem volt szükség senki ajánlatára. Csak folytassa így, ahogy eddig. Bizonyosan előbbre fog menni. A hivatalban a szorgalmas és hűséges embert meg tudják becsülni.“ Mégis csak megvoltam elégedve a sikerrel. Másnap este megint találkoztam a klubban Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos barátommal. — Igen nyájas volt hozzám. ■— No, a protegédet ma reggel elfogták az utcán. — Valaki ráismert. — Hisz ez egy híres betörő szélhámos, — aki kurrentálva van. Nem volt annak se beteg anyja, se púpos hátú nénje, se törött lába, se hivatala soha. Hát az a nyolc bizonyítvány ? Az mind egytől egyig hamisított utánzat volt. Aláírás, pecsét, stampiglia, mind remekül utánozva. Az egészben az volt a legjobb ötlet tőle, hogy a rendőrséghez állt be hivatalnoknak, hogy majd ott nem találnak rá. A Brunswick gróf főkért esze. Egy délután, mikor az asszonyom a rendes öreg társalkodónéjával egyedül volt otthon, beállít hozzá egy tisztességesen öltözött fiatal ember, miután előbb beküldte a névjegyét, a mire a foglalkozása is fel volt írva : Brunswick gróf főkertésze Martonvásáron. Várjon mi hozzá ide. — Nem ismer rám, asszonyom, ugye ? De én annál jobban emlékezem önre. Hát nem jut eszébe az a vak kintornás, aki idejárt az udvarra muzsikálni, akinek rendesen egy hatost kegyeskedett adni azért, hogy ne muzsikáljon. A kutyák mindig megugatták. (No ilyen vak kintornásra csakugyan lehetett emlékezni). — Annak a vak muzsikusnak a vezetője volt egy nagy kamasz fiú , aki a pirulát a sipkájában felfogta. Az én voltam. A vak muzsikus volt az én apám. — Egyszer kegyeskedett engemet, asszonyom, lepirongatni : mért nem látok valami mesterség után ? Mit kóborlok házról-házra, nagy kamasz létemre, koldulni, lebzselni ? — Én azt mondtam, hogy szívesen mennék én valami mesterséget tanulni, de ilyen rongyosan, szurtosan, senki sem fogad be. — Erre kegyed, jó asszonyom, bement az ur szobájába s kihozott nekem onnan egypár csizmát, meg egy kabátot, aztán meg egy fehér kalapot. Megajándékozott vele. (No ilyen eset is fordult elő legalább is minden esztendőben egyszer). — Hát ez az ajándék fordította meg az én sorsomat. Ekképpen tisztességesen felruházva megjelenhettem az itteni Weber műkertész urnál. A kertészethez volt nagy szenvedélyem. Ott kitanultam a virág- és diszkertészetet; azután elmentem praktizálni az alcsuthi főhercegi uradalomba, ott is megkedveltek. A legmagasabb ajánlat mellett aztán bejutottam Brunswick gróf martonvásári diszkertjébe elébb segédkertésznek. Ott megnyertem a főkertész leányának a vonzalmát. Azt nőül vettem. És aztán a főkertész nyugdíjaztatásával én nyertem el az apa állását. Háromezer forint fizetésem van, különféle deputátumokkal. És most nem ismerek nálamnál boldogabb embert a világon. — És mindezt annak köszönhetem, hogy kegyed, tisztelt asszonyom, évek előtt úgy lepirongatott a csavargó életemért. No meg annak az ajándékba kapott öltözetnek. (No ez hát igen kellemetes látogató, aki a múltakért hálálkodni kerül vissza.) — Tessék helyet foglalni. — Köszönöm. Nem alkalmatlankodom tovább. Vissza kell sietnem a déli vaspályához. — Hogy hálámat csak részben is kifejezhessem, engedje meg, tisztelt asszonyom, hogy tizenkét darab azalmát és tizenkét rhododendront adhassak át ajándékba, amelyeket kegyed számára hoztam; ott vannak a vasútnál. Tessék valakit elküldeni velem, a kinek átadjam. A feleségemnek erre az első gondolatja az volt, hogy de szabad-e vájjon egy uradalmi főkertésznek a rábízott kert virágaiból ajándékokat adni. BUDAPESTI HÍRLAP. (SOL 32.) 1890. november 1. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, okt. 31. — A vásárcsarnokok ügyében a belügyminiszter — mint értesülünk — leiratot intézett a főváros közönségéhez, amelyben felhívja, tegyen hozzá jelentést arról, hogy a vásárcsarnoki intéz