Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)
1891-03-26 / 84. szám
ö zelebb letárgyalt, még ma is van néhány intézkedés, mely a bírói függetlenséget érinti. Tehát nem ez a két körülmény s nem is az képezi az új szervezés üdvös hatásának feltételét, hogy minél több ügyvéd neveztessék ki a bírósághoz, hanem az a fő feltétele minden további javulásnak, hogy a bűnvádi és polgári perjog mielőbb reformáltassék. Ennek erélyes hangsúlyozása helyett az ügyvédi kamara ezúttal egész sorát mutatja be a jogszolgáltatás terén észlelhető visszásságoknak. Kiemelte pl, hogy" a büntető törvénykönyv büntetési rendszere a szükséges intézetek hiánya miatt máig se hajtható végre s ezért különösen a közvetítő és javító intézetek szaporítása sürgetően szükséges. Felemlíti, hogy a budapesti törvényszék helyváltoztatása által a jogkereső közönség igényeinek sok tekintetben elég tétetett ugyan, de a végtárgyalási termek szűk volta s az a körülmény, hogy a terembe csak belépő jegygyel lehet bemenni, nagy mértékben korlátozza a tárgyalás nyilvánosságát. Hasonlólag csak a nyilvánosság sérelmével volna megvalósítható a kormánynak az a terve is, hogy a kir.kúria a budai várban helyeztessék el. A vizsgálati fogság gyakori s a személyes szabadságot ok nélkül sértő elrendelése ellen is óvást emel a kamara jelentése, különösen azonban a rendőri bíráskodás visszásságait ostorozza erélyes hangon. E tekintetben kiemeli, hogy egyes rendőri közegek egyenesen megakadályozzák a kihágással vádolt feleket abban, hogy a tárgyalás alkalmával védőügyvéd segélyét vegyék igénybe, továbbá, hogy a belügyminiszter, mint a kihágási ügyek legfőbb hatósága, sok esetben súlyosabbra változtatja az alsófokú hatóság ítéletében megállapított büntetést, holott az ellen csakis a vádlott felebbezett. Mindez kétségkívül igaz s felemlítése az ügyvédi kar részéről csak helyeselhető. De az orvoslás módja mindarány után lehet neki csak megközelítőleg is megfelelni. Csöppet se csodálkozunk rajta, hogy fiatal írónőnk erejét nagyon is meghaladta. Kerek, plasztikus képet és megállapodott, tiszta ítéletet Jósikáról és koráról bizonynyal nem kap e könyvből az olvasó. Szaák Lujzának két vonzó tulajdonsága ragadja meg benne figyelmünket: az egyik az ügynek, melyet felkarcolni akar, lelkes szeretete, — a másik a fogékonyság tárgyának szépségei iránt, melyek benne erős és érzelmes reflexiókat keltenek. Amaz főleg az anyag buzgó összegyűjtésében, az elrendezésére fordított gondban nyilvánul, — emezt fölismerjük egy-egy meleg, színes leírásában. A jellemző, elemző erő legkevésbbé van benne kifejlődve. Felfogása a dolgokról nem mély, nem eredeti, olykor következetlen is. Általán észrevehetni a feldolgozásban, hogy a szerző csak addig érzi magát tárgya felől biztosnak, ameddig forrásainak tekintélye tart: az életrajzi részben Jósika és Podmaniczky Frigyes emlékiratai, a kritikai részben az eddigi Jósika-birálók cikkei vezérfonalul szolgálnak. Hol e fonalak szakadozni kezdenek s az írónő önmagára van utalva, ott kritikája meginog, felszínes lesz. Kiérezni stílusából, hogy maga is mennyire hatása alatt áll a feladat nehézségének és félve habozik folyatatni a munkát, hitben megrendülve töpreng, mit legyen teendő, aztán mégis erőt vesz rajta az ügyszeretet, a makacsság, a dac, hogy meg kell lenni bármi áron és erélyének tartalékával keresztül szöktet a kényes, nehéz paszsza BUDAPESTI HÍRLAP. (84. sz. 1891. március 26. eme bajok tekintetében csak egy gyökeres rendszerváltoztatásban található fel. Ami különösen a rendőri bíráskodás visszaéléseit illeti: ezek csak akkor fognak megszűnni, ha majd megszűnik maga a rendőri bíráskodás is. Arra kell tehát törekedni s ezt bízvást kiemelhette volna a kamara jelentése, hogy a küszöbön levő közigazgatási reform alkalmából adassék vissza a bíráskodás joga a bíróságnak. Az ügyvédi kamara fölirata, mint látjuk, ezúttal tartózkodott a mélyreható rendszerváltozás emlegetésétől s e helyett részleges bajok felsorolásával s azok részleges orvoslásának sürgetésével állott elő. Erősnek mutatta magát az igazságszolgáltatás bajainak ecsetelésében, de annál gyengébb volt a kormány működésének bírálatában. Az igazságügyi kormány azonban e jóakaratú feliratból is megértheti, hogy az elégületlenség jogászkörökben immár általános s hogy ezzel szemben csak a megígért reformok gyors és erélyes keresztülvitele változtathat a helyzeten. Budapest, márc. 25. A képviselőház március 26-án, csütörtökön, d. u. 1 órakor ülést tart. A községi jegyzők és az állami közigazgatás. Az orsz. kazp. jegyzői egyesület választmánya Kuncze Imre törökszentmiklósi főjegyző elnöklete alatt ma rendkívüli ülést tartott, amelynek tárgya a közigazgatásnak államosításáról szóló törvényjavaslatnak a községi jegyzők állását és anyagi helyzetét mélyen érintő rendelkezések megvitatása volt. A választmány elhatározta, hogy a jelenlegi községi jegyzők alkalmazását mellékes jövedelmeik meghagyása, vagy ezek fejében fizetéseiknek az életviszonyoknak megfelelő felemelését fogják a törvényhozásnál kérni. Állást foglaltak az áthelyezés joga ellen is és kérni fogják azt, hogy ama megyékben, ahol a jelenlegi nyugdíjszabályok az államtisztviselők nyugdíjtörvény rendelkezéseinél kedvezőbbek, szerzett jogaiknál fogva, e szabályok szerint történjék a nyugdíjazás. A választmány e megállapodásának emlékiratba foglalásával Kuncze, Kadimeczkey és Barta László bízattak meg. Az emlékirat hozzájárulás végett a megyei jegyzőegyesületeknek fog megküldetni s egy rendkívüli közgyűléstől a kormány és a képviselőházhoz zson. Ilyenkor nemcsak elszántság, hanem bizonyos elhamarkodottság is mutatható kifogalmazásában. De miért ne bocsátnak meg neki, hisz mindezt annyi bájjal követi el, amennyi csak egy fiatal magyar írónőtől telik. Művétől nem vitathatunk el annyi értéket, hogy összegyűjtve tartalmazza a Jósikára vonatkozó, eddig szétszórva megjelent összes adatokat s annyi érdemet, hogy a Jósika-regények kivonatos ismertetése, több-kevesebb alapossággal jellemzése által érdeklődést kelthet az újabb nemzedékben, különösen a fiatal hölgyek körében a magyar regényirodalom atyja iránt, kivel az utókor hálátlanul bánt el eddig. Végül kiemeljük azt a kegyeletes indítványát, hogy Jósika Miklósnak a drezdai temetőben pihenő hamvai szállíttassanak a haza földjébe, hova az emigrációból csak addig nem kívánkozott, míg az alkotmányos élet helyre nem áll. Négy év múlva lesz Jósika Miklós b. születésének századik évfordulója. Szép alkalom, hogy Magyarország lerója a költő iránt a hála tartozását. A kezdeményezés megilleti akár az akadémiát, melynek tiszteleti tagja, akár a Kisfaldy Társaságot, melynek elnöke volt. Évek előtt hazahoztuk Vas Gereben hamvait, mi gátol abban, hogy Jósika Miklós b. emlékének is eleget tegyünk a kegyelet és hála adójával. Szaák Lujza könyvének e nevezetes részét melegen ajánljuk az irodalmi körök s a műveit közönség lelkes figyelmébe, sürgősen felterjesztetni, Barta László főv. tanácsjegyző a lapszerkesztéséről lemondván, a választmány ezt nem fogadta el s őt a lap további szerkesztésével a jövő közgyűlésig továbbra is megbízta. A cár küldötte. Az a hir, hogy Vladimir nagyherceg utazik a cár képviseletében május 10 (22)-én Károly román király jubileumára Bukarestbe, ott némi meglepetést keltett. De azután, midőn tüzetesebben kezdtek foglalkozni ezzel a ténynyel, éppenséggel nem találták feltűnőnek, hogy Oroszország, mely már a Nord-ban megelégedését fejezte ki az „orosz barát“ és nemzeti bojár pártból kikerült kabinet felett, nem lehetetlen, hogy a király jubileuma alkalmából is kifejezést akar annak adni. Bukarestben különben azt hiszik, hogy az orosz kormány, belátva azt, hogy eddigi kísérletei Romániát megnyerni, meghiúsultak, tájabb, tetszetősebb eszközöket fog alkalmazni, hogy a román államot megnyerje érdekeinek és az orosz dunai politika iránt barátságos magatartására bírja. Bismarck herceg képviselőjelöltsége, Bismarck herceg érdekében megjelent a választási felhívás, a következő aláírással: „A nemzeti liberális párt 19. hannoveri birodalmi gyűlési választókerületének nevében, a központi bizottság.“ Aláírások nincsenek. A felhívás a birodalomba választókhoz a következő szavakat intézi: „Tisztességes, becsületes és tárgyilagos fegyverekkel akarunk küzdeni. Ezzel tartozunk pártunk hagyományának, tartozunk jelöltünk, Bismarck herceg fenséges személyének és ebben a jelben fogunk győzni.“ Azután felszólítják a birodalom hű választóit, hogy a német birodalom megalapítóját, a jelen század és minden idők legnagyobb államférfiát válaszszák meg, mert az a választókerületre nagy tisztesség és kitüntetés lesz. „A nagy német birodalom egyetlen kerülete sem dicsekedhetik azzal, hogy Németország leghírnevesebb férfia fogja képviselni.“ A képviselőválasztás április 18-án tesz. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, márc. 25. — A harmadik főgyűjtő-csatorna tervei ellen, melyeket a fővárosi közgyűlés és a közmunkák tanácsa is elfogadott, a földmivelési miniszter műszaki osztályának több észrevétele van. A főgyűjtő iránya nincs szerencsésen megválasztva ez nem felel meg a magas főgyűjtő jellegének, mert a Kerepesi út végén és a köztemető úton aránylag alacsony területen haladna. Célszerű volna a főgyűjtőt a személypályaudvaron túl a vasúti sínek alatt vezetni, hol az építés drágább lenne ugyan de az építésre szükséges kiadási többletet meg lehetne takarítani azáltal, hogy ott a csatornát nem kellene olyan mélyre fektetni. Nincs megokolva hogy miért akarnak a csatornának oly roppant vízgyűjtő területet, (ezer hektárt) adni. Ha ez a terület valaha beépül, akkor úgyis még legalább két főgyűjtő-csatornát kell építeni, most pedig még nem szükséges ott oly nagyméretű csatorna. Ha a helyi viszonyok a csatorna irányának megváltoztatását nem tennék lehetővé, célszerűbb lenne ott egy kisebb csatornát tervezni, mely a magas területek csatorna-rendszerének csak egyik mellékgyűjtője lenne. Ekkor azonban a Nefelejts utcát ki kellene hagyni a tervből és a főgyűjtőt egyenesen a Csömöri-úton kellene végig vezetni és öblítés végett a Rákospatakkal kellene összekötni, a Soroksáriutcában pedig úgy kellene építeni, hogy belőle szükség esetén a soroksári utcai főgyűjtőbe lehessen a vizet ereszteni. A belügyminiszter felhívta a fővárost, hogy a terveket a fentiekhez képest módosítsa, megjegyezvén, hogy e főgyűjtőnek legalább a nagykörúti főgyűjtő befejezése után való munkába vételét okvetetlenül szükségesnek tartja. Az új menedékház. Mint tegnap közöltük, a belügyminiszter helybenhagyta ama közgyűlési határozatot, melylyel a pesti hazai első takarékpénztár-egyesület által menedékház építésére adományozott 250.000 frtos alapítványt elfogadta és a menedékház részére a szükséges telket átengedte. Magára az alapítványi oklevélre nézve a miniszter megjegyzi, hogy miután az alapítványhoz a telek ingyenes átengedése által a főváros is hozzájárult, vagyis társalapítóvá lett, ennek az alapítvány elmében is kifejezést adjanak. A takarékpénztár az esetre, ha a 200.000 frtot valamikor a fővárosnak átadná, kikötötte, hogy annak kezelése és ellenőrzése tekintetében az elhatározási jogot saját igazgatóságának minden időkre fenntartja. Ez sem a fővárosnak mint törvényhatóságnak tekintélyével, sem an