Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-26 / 84. szám

ö­ zelebb letárgyalt, még ma is van néhány intézkedés, mely a bírói függetlenséget érinti. Tehát nem ez a két körülmény s nem is az képezi az új szervezés üd­vös hatásának feltételét, hogy minél több ügyvéd neveztessék ki a bíróság­hoz, hanem az a fő feltétele minden további javulásnak, hogy a bűnvádi és polgári per­jog mielőbb reformáltassék. Ennek erélyes hangsúlyozása he­lyett az ügyvédi kamara ezúttal egész sorát mutatja be a jogszolgáltatás te­rén észlelhető visszásságoknak. Kiemelte pl, hogy" a büntető tör­vénykönyv büntetési rendszere a szük­séges intézetek hiánya miatt máig se hajtható végre s ezért különösen a köz­vetítő és javító intézetek szaporítása sürgetően szükséges. Felemlíti, hogy a budapesti törvényszék helyváltozta­tása által a jogkereső közönség igényeinek sok tekintetben elég té­tetett ugyan, de a végtárgyalási ter­mek szűk volta s az a körülmény, hogy a terembe csak belépő jegygyel lehet bemenni, nagy mértékben korlátozza a tárgyalás nyilvánoss­ágát. Hasonlólag csak a nyilvánosság sérelmével volna megvalósítható a kormánynak az a terve is, hogy a kir.­kúria a budai vár­ban helyeztessék el. A vizsgálati fogság gyakori s a személyes szabadságot ok nélkül sértő elrendelése ellen is óvást emel a ka­mara jelentése,­­ különösen azonban a rendőri bíráskodás visszásságait osto­rozza erélyes hangon. E tekintetben ki­emeli, hogy egyes rendőri közegek egyenesen megakadályozzák a kihágás­sal vádolt feleket abban, hogy a tár­gyalás alkalmával védőügyvéd segélyét vegyék igénybe, továbbá, hogy a bel­ügyminiszter, mint a kihágási ügyek legfőbb hatósága, sok esetben súlyo­sabbra változtatja az alsófokú hatóság ítéletében megállapított büntetést, ho­lott az ellen csakis a vádlott felebbezett. Mindez kétségkívül igaz s felemlí­­tése az ügyvédi kar részéről csak he­lyeselhető. De az orvoslás módja mind­arány után lehet neki csak megközelítőleg is megfelelni. Csöppet se csodálkozunk rajta, hogy fiatal írónőnk erejét nagyon is meg­haladta. Kerek, plasztikus képet és megállapodott, tiszta ítéletet Jósikáról és koráról bizonynyal nem kap e könyvből az olvasó. Szaák Lujzá­nak két vonzó tulajdonsága ragadja meg benne figyelmünket: az egyik az ügynek, melyet fel­­karcolni akar, lelkes szeretete, — a másik a fogékonyság tárgyának szépségei iránt, me­lyek benne erős és érzelmes reflexiókat kelte­nek. Amaz főleg az anyag buzgó összegyűjté­sében, az elrendezésére fordított gondban nyil­vánul, — emezt fölismerjük egy-egy meleg, színes leírásában. A jellemző, elemző erő legkevésbbé van benne kifejlődve. Felfogása a dolgokról nem mély­, nem eredeti, olykor következetlen is. Általán észrevehetni a feldolgozásban, hogy a szerző csak addig érzi magát tárgya felől biz­tosnak, a­meddig forrásainak tekintélye tart: az életrajzi részben Jósika és Podmaniczky Frigyes emlékiratai, a kritikai részben az ed­digi Jósika-birálók cikkei vezérfonalul szol­gálnak. Hol e fonalak szakadozni kezdenek s az írónő önmagára van utalva, ott kritikája meginog, felszínes lesz. Kiérezni stílusából, hogy maga is mennyire hatása alatt áll a feladat nehézségének és félve habozik folyatatni a munkát, hitben megrendülve töpreng, mit le­gyen teendő,­­ aztán mégis erőt vesz rajta az ügyszeretet, a makacsság, a dac, hogy meg kell lenni bármi áron és erélyének tartaléká­val keresztül szöktet a kényes, nehéz paszsza­ BUDAPESTI HÍRLAP. (84. sz.­ 1891. március 26. eme bajok tekintetében csak egy gyö­keres rendszerváltoztatásban található fel. A­mi különösen a rendőri bírásko­dás visszaéléseit illeti: ezek csak akkor fognak megszűnni, ha majd megszűnik maga a rendőri bíráskodás is. Arra kell tehát törekedni s ezt bízvást kiemel­hette volna a kamara jelentése, hogy a küszöbön levő közigazgatási reform alkalmából adassék vissza a bíráskodás joga a bíróságnak. Az ügyvédi kamara fölirata, mint látjuk, ezúttal tartózkodott a mélyre­ható rendszerváltozás emlegetésétől s e helyett részleges bajok felsorolásával s azok részleges orvoslásának sürgeté­sével állott elő. Erősnek mutatta ma­gát az igazságszolgáltatás bajainak ecsetelésében, de annál gyengébb volt a kormány működésének bírálatában. Az igazságügyi kormány azonban e jó­akaratú feliratból is megértheti, hogy az elégületlenség jogászkörökben immár általános s hogy ezzel szemben csak a megígért reformok gyors és erélyes keresztülvitele változtathat a helyzeten. Budapest, márc. 25. A képviselőház március 26-án, csütörtökön, d. u. 1 órakor ülést tart. A községi jegyzők és az állami közigaz­gatás. Az orsz. kazp. jegyzői egyesület választmá­nya K­u­n­c­z­e Imre törökszentmiklósi főjegyző el­nöklete alatt ma rendkívüli ülést tartott, a­melynek tárgya a közigazgatásnak államosításáról szóló tör­vényjavaslatnak a községi jegyzők állását és anyagi helyzetét mélyen érintő rendelkezések megvitatása volt. A választmány elhatározta, hogy a jelenlegi községi jegyzők alkalmazását mellékes jövedelmeik meghagyása, vagy ezek fejében fizetéseiknek az életviszonyoknak megfelelő felemelését fogják a törvényhozásnál kérni. Állást foglaltak az áthelye­zés joga ellen is és kérni fogják azt, hogy ama megyékben, a­hol a jelenlegi nyugdíjszabályok az államtisztviselők nyugdíjtörvény rendelkezéseinél kedvezőbbek, szerzett jogaiknál fogva, e szabályok szerint történjék a nyugdíjazás. A választmány e megállapodásának emlékiratba foglalásával Kun­­cze, Kadimeczkey és Barta László bízat­tak meg. Az emlékirat hozzájárulás végett a megyei jegyzőegyesületeknek fog megkü­ldetni s egy rend­kívüli közgyűléstől a kormány és a képviselőházhoz zson. Ilyenkor nemcsak elszántság, hanem bi­zonyos elhamarkodottság is mutatható ki­fogal­mazásában. De miért ne bocsátnak meg neki, hisz mindezt annyi bájjal követi el, a­mennyi csak egy fiatal magyar írónőtől telik. Művétől nem vitathatunk el annyi érté­ket, hogy összegyűjtve tartalmazza a Jósikára vonatkozó, eddig szétszórva megjelent összes adatokat s annyi érdemet, hogy a Jósika-re­­gények kivonatos ismertetése, több-kevesebb alapossággal jellemzése által érdeklődést kelt­het az újabb nemzedékben, különösen a fiatal hölgyek körében a magyar regényirodalom atyja iránt, kivel az utókor hálátlanul bánt el eddig. Végül kiemeljük azt a kegyeletes indít­ványát, hogy Jósika Miklósnak a drezdai teme­tőben pihenő hamvai szállíttassanak a haza föld­jébe, hova az emigrációból csak addig nem kívánkozott, míg az alkotmányos élet helyre nem áll. Négy év múlva lesz Jósika Miklós b. születésének századik évfordulója. Szép alkalom, hogy Magyarország lerója a költő iránt a hála tartozását. A kezdeményezés megilleti akár az akadémiát, melynek tiszteleti tagja, akár a Kisfa­l­­­dy­ Társa­ságot, melynek elnöke volt. Évek előtt hazahoztuk Vas Gereben hamvait, mi gátol abban, hogy Jósika Miklós b. emlé­kének is eleget tegyünk a kegyelet és hála adójával. Szaák Lujza könyvének e nevezetes ré­szét melegen ajánljuk az irodalmi körök s a műveit közönség lelkes figyelmébe, sürgősen felterjesztetni, B­a­r­t­a László főv. ta­nácsjegyző a lapszerkesztéséről lemondván, a vá­lasztmány ezt nem fogadta el s őt a lap további szerkesztésével a jövő közgyűlésig továbbra is megbízta. A cár küldötte. Az a hir, hogy Vladimir nagyherceg utazik a cár képviseletében május 10­ (22)-én Károly román király jubileumára Buka­restbe, ott némi meglepetést keltett. De azután, midőn tüzetesebben kezdtek foglalkozni ezzel a ténynyel, éppenséggel nem találták feltűnőnek, hogy Oroszország, mely már a Nord-ban megelé­­gedését fejezte ki az „orosz barát“ és nemzeti bo­jár pártból kikerült kabinet felett, nem lehetetlen, hogy a király jubileuma alkalmából is kifejezést akar annak adni. Bukarestben különben azt hiszik, hogy az orosz kormány, belátva azt, hogy eddigi kísérletei Romániát megnyerni, meghiúsultak, tájabb, tetszetősebb eszközöket fog alkalmazni, hogy a ro­mán államot megnyerje érdekeinek és az orosz dunai politika iránt barátságos magatartására bírja. Bismarck herceg képviselőjelöltsége, Bis­marck herceg érdekében megjelent a választási fel­hívás, a következő aláírással: „A nemzeti liberális párt 19. hannoveri birodalmi gyűlési választókerü­letének nevében, a központi bizottság.“ Aláírások nincsenek. A felhívás a birodalomba választókhoz a következő szavakat intézi: „Tisztességes, becsü­letes és tárgyilagos fegyverekkel akarunk küzdeni. Ezzel tartozunk pártunk hagyományának, tartozunk jelöltünk, Bismarck herceg fenséges személyének és ebben a jelben fogunk győzni.“ Azután felszólítják a birodalom hű választóit, hogy a német birodalom megalapítóját, a jelen század és minden idők leg­nagyobb államférfiát válaszszák meg, mert az a választókerületre nagy tisztesség és kitüntetés lesz. „A nagy német birodalom egyetlen kerülete sem di­csekedhetik azzal, hogy Németország leghírneve­­sebb férfia fogja képviselni.“ A képviselőválasztás április 18-án tesz. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, márc. 25. — A harmadik főgyűjtő-csatorna tervei ellen, melyeket a fővárosi közgyűlés és a közmun­kák tanácsa is elfogadott, a földmivelési miniszter műszaki osztályának több észrevétele van. A fő­gyűjtő iránya nincs szerencsésen megválasztva ez nem felel meg a magas főgyűjtő jellegének, mert a Kerepesi­ út végén és a köztemető­ úton aránylag alacsony területen haladna. Célszerű volna a fő­­gyűjtőt a személypályaudvaron túl a vasúti sínek alatt vezetni, hol az építés drágább lenne ugyan de az építésre szükséges kiadási többletet m­eg le­hetne takarítani az­által, hogy ott a csatornát nem kellene olyan mélyre fektetni. Nincs megokolva hogy miért akarnak a csatornának oly roppant víz­gyűjtő területet, (ezer hektárt) adni. Ha ez a terü­let valaha beépül, akkor úgyis még legalább két főgyűjtő-csatornát kell építeni, most pedig még nem szükséges ott oly nagyméretű csatorna. Ha a helyi viszonyok a csatorna irányának megváltoztatását nem tennék lehetővé, célszerűbb lenne ott egy ki­sebb csatornát tervezni, mely a magas területek csatorna-rendszerének csak egyik mellékgyűjtője lenne. Ekkor azonban a Nefelejts­ utcát ki kellene hagyni a tervből és a főgyűjtőt egyenesen a Csö­möri-úton kellene végig vezetni és öblítés végett a Rákospatakkal kellene összekötni, a Soroksári­­utcában pedig úgy kellene építeni, hogy belőle szükség esetén a soroksári­ utcai főgyűjtőbe lehes­sen a vizet ereszteni. A belügyminiszter felhívta a fővárost, hogy a terveket a fentiekhez képest mó­dosítsa, megjegyezvén, hogy e főgyűjtőnek legalább a nagykörúti főgyűjtő befejezése után való munkába vételét okvetetlenül szükségesnek tartja.­­ Az új menedék­ház. Mint tegnap közöl­tük, a belügyminiszter helybenhagyta ama közgyű­lési határozatot, melylyel a pesti hazai első takarék­pénztár-egyesület által menedékház építésére ado­mányozott 250.000 frtos alapítványt elfogadta és a menedékház részére a szükséges telket átengedte. Magára az alapítványi oklevélre nézve a miniszter megjegyzi, hogy miután az alapítványhoz a telek ingyenes átengedése által a főváros is hozzájárult, vagyis társalapítóvá lett, ennek az alapítvány elmé­ben is kifejezést adjanak. A takarékpénztár az esetre, ha a 200.000 frtot valamikor a fővárosnak át­adná, kikötötte, hogy annak kezelése és ellenőrzése tekintetében az elhatározási jogot saját igazgatósá­gának minden időkre fenntartja. Ez sem a főváros­nak mint törvényhatóságnak tekintélyével, sem an­

Next