Budapesti Hírlap, 1894. november (14. évfolyam, 302-331. szám)
1894-11-11 / 312. szám
1894. november 11. BUDAPESTI HÍRLAP. (312. sz) hetik honosságukat, ha a magyar állam területére lakói vissza nem térnek, — de ez esetben csak ama föltétel alatt, ha más állampolgárságot nem szereztek. Ha azonban az illető hazajön s magát valamely község kötelékébe fölvéteti, ekkor a 40. §. szerint, tekintet nélkül arra, hogy szerzett-e időközben más állampolgárságot vagy nem, egyszerű folyamodására visszahonosítandó. A kérdés már most az, hogy mi ebben a két §-ban a kivétel, s melyek a honosításnak amaz általános szabályai, amelyeket a 38. §. szerint kivételes esetekben is meg kell tartani. A kivétel az, hogy a 39. és 40. §§. szerint nem feltétele a visszahonosításnak az, hogy az illető a belföldön öt év óta megszakítás nélkül lakjék, hogy kifogástalan magaviseletű legyen, hogy annyi vagyonnal bírjon, amennyiből magát és családját fentartani képes, s hogy az adózók lajstromába öt év óta be legyen vezetve. (8. §. 3—6. p.) Mindezt nem kivánja meg a törvény a 39. és 40. §§. eseteiben, melyek a honosság visszanyerhetésének föltételeit kevesebbre szabják. De ez a kevesebb csak arra vonatkozik, hogy ki folyamodhatik a visszahonosításért, ellenben nem érinti azt, hogy a folyamodó minő további föltételeknek köteles eleget tenni a végett, hogy visszahonosítása perfektté váljék. E föltételek közé tartozik egyebek közt az, hogy a folyamodó, miután részére az illetékes hatóság a visszahonosítási okiratot kiállította s midőn ennek folytán saját községi hatóságának első tisztviselője az eskü letételére határidőt tűz ki, e határidőn vagy azontúl egy év alatt az eskü letétele végett jelentkezzék s azt tényleg le is tegye. (6., 13., 14. és 16. §§.) Ezek a honosításról szóló általános szabályok közül azok, amelyek a 38. §. szerint a 39. és 40. §§-kal szemben is alkalmazandók. Ezt erősíti a 44. §. is, mely szerint a visszahonosítottra nézve a 15. §. amaz intézkedése, hogy 10 év múlva lehet csak a törvényhozás tagja, rendszerint ki nem terjed. A törvény e rendelkezésével kimondja azt, hogyamennyiben a 15. §-ra vonatkozólag ekként nem intézkedik vala, a 38. §. erejénél fogva ez is alkalmazandó volna a visszahonosítottakra nézve. Ámde a 15. §. kiemelt rendelkezése s az eskü letételére vonatkozó §-ok ugyanazon tekintet és közös megítélés alá esnek. Ha tehát a törvényhozó azt akarta volna, hogy a viszszahonosított általában, vagy habár csak a 39. és 40. §§. eseteiben fölmentessék az állampolgári eskü alól, úgy ezt is kimondta volna akkor, midőn a 15. §-ra nézve ama kijelentést tette, hogy a visszahonosítottakra nem alkalmazandó. Világos ezekből, hogy ámbár Kossuth Ferenc nem az olasz állampolgárság megszerzése, hanem 10 évi távollét által vesztette el honosságát, visszahonosítása mégis ahhoz a tölteteihez van kötve, hogy a magyar állampolgári esküt letegye. Ez a kérdés jogi és törvényes megoldása. Kossuth Ferenc megbízottja más véleményben látszik lenni, maga Kossuth azonban e tekintetben még nem nyilatkozott s nagyon helyesen és tapintatosan járna el, ha majdan, midőn részére az eskületétel határnapját minden valószínűség szerint kitűzik: azon késedelemnélkül megjelennék s az eskületételi önkényt fölajánlaná. Az ellenkező eljárás csak félreértésre és gyanúsításokra s Kossuth Ferenc visszahonositásának elhalasztására vezetne. várja, hogy a törvényben egy évi záros határidő tűzessék ki, mely alatt, ha a Vigszinház-részvénytársaság nem létesítené az uj színházat, a törvényjavaslatban kontemplált szubvencióra nézve megszűnnék a kötelezettség. — Hieronymi miniszter bízik a Vigszinház-társulat törekvéseiben s neki óhajtja adni a szubvenciót. Ha a társulat nem alakul meg olyan időben, hogy a milleniumig kiépítse a színházat, úgyis dugába dől az egész, határidő kitűzése nélkül is. A bizottság a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta s az első szakaszba beleveszi azt a kikötést, hogy ha a társaság a szakaszban kitűzött föltételeknek 1896 május 31-éig eleget nem tesz, a törvény hatályosságát veszti. Horvát képviselőválasztás. Zágrábból telegrafálják . Pisarovinában Harabajsza lelkész nemzeti pártit választották meg tartománygyűlési képviselőnek. Budapest, nov. 10. A Vígszínház. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésén tárgyalás alá vette a Budapesten építendő Vígszínház számára adandó 200.000 forint kamatmentes állami kölcsönről szóló érvényjavaslatot. Pázmándy Dénes azt tartaná hevesnek, ha a törvényjavaslat általában a negyedik színház létesítésére adná meg a szóban forgó szubvenciót, mert így módjában lenne a kormánynak több vállalkozó közül azt választani, amelyik a legfőbb garanciát nyújtja. Budapesten csakis kizárólag magyar színházat tart államilag szubvencionálhatónak s csak kivételként engedne meg más nyelvű jalőadást, hogy kiváló idegen művészeknek mód nyujtassék a föllépésre. — Busbach Péter nem szavazza meg a javaslatot. — Hegedűs Sándor azt ki A közjogi ellenzék fúziója. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 10. Az országos függetlenségi és 48-as párt ma este Jászli Gyula elnöklete alatt értekezletet tartott, amelynek eredménye az, hogy a függetlenségi anyapárt és az Eötvös-párt közt a fúzió megtörtént, mégpedig azok közt a formák közt, amelyeket tegnapelőtti számunkban jeleztünk. E szerint az Eötvös-párt tagjait az anyapárt szívesen fogadja s a fúzióhoz sem egyik, sem a másik párt semminemű föltételt nem kötött. Azok a differenciákra, amelyek az egyházpolitikai javaslatok beterjesztése óta a most fuzionált pártok közt kifejlődtek, fátyolt vetettek. De azért nem minden valószínűség nélkül való, hogy azután, amikor az Eötvöspárt tagjai a klubba belépnek, az együtt maradhatás az időszaki pártprogramoknak átdolgozását fogja megkövetelni. A mai értekezleten mindössze huszonegy képviselő jelent meg s a Justh által benyújtott határozati javaslatot hosszantartó, élénk vita után fogadták el. A vitában vonatkozás történt a föntebb említett elvi differenciákra is. Az Eötvösék befogadása tehát nem történik az örömnek olyan nyilvános kifejezéseivel, aminekkel az Ugron-párt tagjainak belépését fogadták. Különben az egyesülésnek a formája is egészen más. A mostani fúziónál Kossuth Ferenc levelet intézett Justh Gyulához s ebben igen színesen kifejtette azt, mennyire szükséges egyesíteni mindazokat a politikai erőket, amelyek a fennálló közjogi alappal szemben ellenzéket alkotnak. Kijelentette, hogy az egységes, tömör párttal olyan politikai akciót lehet kifejteni, amely mindenfelé tiszteletet parancsol s a jövő választás küzdelmeibe öntudatosan és önbizalommal csak akkor lehet belemenni, ha a választóközönség látni fogja, hogy nem szétforgácsolt erők meddő kísérletezéseinek, hanem komoly cél felé összetett erővel, összhangzatosan törekvő politikusoknak szavazza meg a mandátumokat. Másik levelében pedig értesíti Justh Gyulát, hogy az országos függetlenségi párt immár föloszlottnak nyilvánította magát s Eötvös hívei készek az anyapártba belépni. Csatolja a pártfeloszlatást kijelentő határozat jegyzőkönyvét és erre az anyapárt határozatát kéri. Ez ügyben tehát Kossuth Ferenc közbejáróként szerepel s a ma elfogadott határozatot is nem Eötvösöknek, hanem Kossuth Ferencnek fogják kézbesíteni. Az Eötvös-pártiaknak az anyapártba való belépése tehát csak Kossuth Ferenc hazaérkezése után várható. Az értekezlet lefolyásáról különben ez a tudósításunk számol be. Az orsz. függetlenségi és 48-as párt ma este 6 órától esti fél 9 óráig tartó értekezletet tartott Justh Gyula elnöklése alatt. Justh elnök szives köszönetet mond a pártnak azért a részvétéért, a melyet fivére, Justh Zsigmond elhunyta alkalmából kifejezett. A párt részvéte balzsam volt szivére s ezt mindenkor legszentebb emlékei közé fogja sorozni. Ezután bemutatta a mensa academica aláírási ívét s a párt tagjait az egyesületbe való belépésre kérte. Előterjesztette Kossuth Ferenc két levelét az orsz. függetlenségi pártnak az egyesülésre vonatkozó jegyzőkönyvével együtt. Kossuth Ferenc levelei és a jegyzőkönyv felolvasása után a következő határozati javaslatot ajánlotta elfogadásra. Az orsz. függetlenségi és 48-as párt a közjogi ellenzék egyesülésének nagy horderejűt mindenkor átérezte s azt a maga részéről is minden alkalommal megvalósitani igyekezett, miért is őszinte hazafias örömmel, hálás köszönettel fogadja Kossuth Ferencnek a közjogi ellenzék egyesítésére irányuló nemes törekvését. Örömmel veszi a párt tudomásul az orsz. függetlenségi pártnak az egyesülésre való hajlandóságát; tudomásul veszi egyúttal a maga részéről is az orsz. függetlenségi pártnak azt az elhatározását, amely szerint az egyesülés végrehajtásának módját minden tagjának szabad elhatározására bízza s ez alkalomból újólag kimondja, hogy az egyesülést a legmelegebben óhajtja. Mirel Kossuth Ferenc, hivatkozással a párt elnökéhez intézett két rendbeli megkeresésére, elnökileg értesítendő. Ezt a határozati javaslatot a párt egész terjedelmében nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadta. Justh Gyula elnök Kossuth Ferencet telegram útján már értesítette is. Ezután Justh tudatta az értekezlettel, hogy Nagy Gyula orsz. képviselő a pártba való belépését nála bejelentette. Ezt a párt tudomásul vette. Az értekezlet ezután a jövő évi költségvetésnek általánosságban való tárgyalására tért át. A költségvetést Molnár József előadó ismertette s határozati javaslatot terjesztett elő. Az értekezlet Börényi és Haviár Dániel felszólalása után az előadói javaslatot egyhangúlag elfogadta és annak a képviselőházban való beterjesztésével s a párt álláspontjának kifejtésével Molnár Józsefet bízta meg. Bejelentette még az elnök, hogy a halottak napján a párt Kossuth és Irányi sírjára, úgy Paschic- Lebstück Mária emlékszobrára koszorúkat tett. Az értekezlet ezt helyeslő tudomásul veszi. Legvégül került sorra az edelényi választás ügye fölött való tanácskozás. A párt az elnök intézkedéseit tudomásul vette s a további teendőkkel az elnököt bizta meg. Dalmát reménységek. — Rendes levelezőnktől. —• Spalato, nov. 9. Csodálatos hírek vannak nálunk elterjedve. Kossuth Ferenc föllépése és magyarországi körútja egész az adriai partokig veti árnyékát és Dalmácia olasz elemeiben reményeket ébreszt fel, melyek valóban soha sem mehetnek teljesedésbe. De a horvátok is szimptomatikus jelentőséget tulajdoninak neki. Hallják csak ! A hírek, melyekről világosan kiírhatom, hogy a legmeszszibb körökbe bejutnak és részben Triesztből, részben Zágrábból szedik a a táplálékot, — a következő hajmeresztő kombinációkat tartalmazzák. Kossuth Ferenc megtartja bevonulását Magyarországba és úgy viselkedik, mint egy trónkövetelő. Ugyanekkor a császári és kir. ház egyik tagja, Lipót Szalvátor kir. herceg Zágrábba vonul be hosszabb tartózkodásra. Kossuth Ferenc olasz állampolgár s az egész Itália irredenta rája szegzi szemét, kiséri rokonszenvével magyarországi utján és millióit az erviváknak küldi utána, melyek a magyar éljenekkel összekeverednek. Az italianiszszimik meg vannak győződve, hogy Kossuth az egész hazát fegyver alá állítja, megszabadítandó az osztrák kötelékektől, ha másképp nem megy, fegyvererővel. Az olaszok ezt az időpontot fogják megragadni, hogy Ausztriát délről megtámadják s tőle a Trentot, Triesztet, Isztriát és Dalmáciát elragadják, tehát mindazt, ahová az olasz nyelv terjed, főleg az Adria két hatalmas kikötőjét: Triesztet és Fiumét. Hű híresztelésekkel van tele most a dalmát levegő és komoly emberek is komolyan kezdenek róla beszélni. De a horvát táborban is élénk figyelemmel kísérik Kossuth Ferenc lépéseit és kombinációkat fűznek hozzá, melyeket hallatlanságuk dacára könynyedén elhisz a benyomások iránt fogékony délvidéki nép. A Kossuth-ház előkészítette ribillió meséje az italianisszimik táborából került a horvátokhoz s ezek csakúgy átformálják azt a maguk előnye szerint, mint amazok. Ha — beszélik — a magyarok kikergetik a svábot az országból, akkor a dologból háború lesz. S Horvátország, miként 1848-ban tette, Magyarország ellenségeinek sorába áll és elszakad Magyarországtól. Kiegészítve magát Boszniával, Hercegovinával és Dalmáciával, külön államtestet fog alkotni: a Strossmayer-féle trializmust, és Lipót Salvator kir. herceg áll az újjá alakulandó horvát álladalom élére, mely annak a rendeltetésnek, hogy 3