Budapesti Hírlap, 1895. július (15. évfolyam, 176-206. szám)

1895-07-12 / 187. szám

1895. julius 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (187. sz.) FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jul. 11. — Az állami anyakönyvvezetés. A tanács ma elhatározta, hogy a budai anyakönyvi hivatal részére a Donáti-utca sarkán levő Török-féle ház­ban bérel ki helyiséget öt esztendőre, évi 1700 frt bér mellett. — Az óbudai hetivásár áthelyezése. A III. ker. elöljáróság, hogy az óbudai hetivásáron az árusokat osztályok szerint csoportosíthassa, a piacot áthelyezte. Ez intézkedés ellen számos érde­kelt a tanácshoz fölebbezett, mely ma, tekintettel arra, hogy a vásárokon a régi jogokat és szokáso­kat respektálni kell, az elöljáróság intézkedését megváltoztatta s elrendelte, hogy a hetivásárt, a­mennyire a térviszonyok megengedik, kiterjeszszék. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, jul. 11. * (Az ó­budai színkörben) ma este Bignio- Siposs Erzsike A megszámozott vendégek cimü egy­­felvonásos vigjátékát adták elő. A vígjáték a Kakas Márton cimü élclapnak egy pompás ötletén alapul : a korcsmáros megszámozza a részeg ven­dégeket s igy bízza hazaszállításukat a kocsisra. A kocsis azonban összetéveszti az urakat s ebből ke­letkezik a bonyodalom. A színpadon így nem igen állja meg a sarat. * (A városligeti színkörben) az Óh drága Margaretha bemutató előadása szombaton lesz. A darabban előforduló Lóversenyen című részt Feld Mátyás írta. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, júl. 11. Kutya-história. Június 27-én éjjel Karola Cecilia ismert or­­feumi énekesnő és Holzer Jakab balletmester egy igen épületes duettel toldották meg az aznapi pro­gramot. Az előadás véget ért. Karola kisasszony levetette a festői dragonyos egyenruhát, melyben az imént zajos sikereket aratott ellenállhatatlan hölgyzászlóalja élén és selyemszőrű kis kutyájával az orfeumi söntésbe vonult. Az ajtóban két kutya­­gigerli ólálkodott, a­kik szemmel láthatólag nem a legtisztességesebb szándékkal ismeretséget óhajtot­tak kötni az énekesnő ebecskéjével. Karola Cecilia fogta a napernyőjét s szétverte a tolakodókat. A következő pillanatban egy érces hang szólalt meg a folyosón, mondván: — A ki a kutyáimat bántani merészli, azt pofonütöm ! A hang a Jákobé volt, már mint a Holzer Jákobé s a kéz is az övé vala, melylyel őrjöngő dervis módjára hadonázott. Karola kisasszony, a ki akkor már helyet foglalt a söntésben, fölkelt s kecsesen meghajtván magát, igy szólt: — Én bántottam a kutyáit, rendelkezé­sére állok. Holzert ez a felelet még jobban fölizgatta s mindennek elnevezte az énekesnőt, csak tisztessé­ges leányzónak nem. Werner József komikust pe­­dig, a­ki csillapítani akarta, úgy mellbe lökte, hogy a boldogtalan ember azóta búskomorságban leledzik. A kettős inzultusért ma ültek törvényt az őrjöngő Holzer fölött. Karola kisasszony, a­ki már máskor is vendégszerepelt a fenyitó járásbíróságnál, fölvette erre az alkalomra legragyogóbb gyémánt­jait, legvirágosabb kalapját és legsárgább ruháját. Minekutána megvallotta, hogy huszonnyolc éves, s hogy családi néven Vogl Cecíliának hívják, elbe­szélte apróra az éjféli jelenetet úgy, a­mint azt föntebb megírtuk. Aztán fölkelt Werner, a búsko­­mor komikus, s így szólt: — Kérem, biró úr, én Holzert csitítani akar­tam, hogy ne legyen olyan dühös, mint egy pávián, de ő engem mellbe rúgott. Majd a közönség általános érdeklődése közt fölemelkedett Holzer s kijelentette, hogy a­mit a tisztelt előtte szólók mondottak, az merő rágalom, s „minden alapot nélkülöző koholmány.“ Egyúttal viszonvádat emelt Karola kisasszony ellen, a­ki disznónak és gazembernek nevezte őt. Baumann biró: Tehát ön nem bántotta a kis­asszonyt ? A vádlott: Nem. Csak azt mondtam, hogy megverem azt, a­ki a kutyáimat bántja. — És a kisasszony jelentkezett erre ? — Igen, de olyan kihívó hangon, hogy még nagyobb dühbe jöttem. Földes Árpád dr. védő : Igaz az, kisasszony, hogy ön megverte a védencem kutyáit? Karola: Dehogy vertem. Csak elkergettem őket, mert az én flórámat, hisz tetszik ismerni, molesztálták. Következett Rück Nándor orfeumi komikus kihallgatása. A biró: Tessék előadni az esetet. A tanú: (Odafordul a panaszosnőhöz.) Te Karola, hogy is volt tulajdonképpen ? A biró : Ne tessék most a panaszosnőtől kér­dezni, ha nem tudja, mondja, hogy nem tudok semmit. A tanú : De kérem, nagyon is jól tudom, de mivel a kezdeténél nem voltam jelen, hát szerettem volna azt is megtudni. A biró: Térjünk a dologra. A tanú : Igenis, térjünk a dologra. A biró: Hát hogyan volt? A tanú: A Holzer, pardon, a Holzer úr dü­hösen bejött a söntésbe, a­hol csendesen iddogál­­tunk és a­nélkül, hogy oka lett volna rá, az én ár­tatlan kisasszonykámat jött-mentnek, szemétdomb­nak és több effélének mondotta. A bíró: A kisasszony mit válaszolt erre ? A tanú: Elszégyelte magát, hogy valaki ilyen goromba kifejezésekkel merte őt illetni, egész sápadt lett a nagy szégyentől és csak annyit mon­dott : — Uraim, számítok az önök becsületességére és elvárom, hogy a bíróság előtt segíteni fognak visszaszerezni az elvesztett becsületemet. Strasser Jakab orfeumi pénztáros vallja, hogy éppen abban a pillanatban lépett volt a szobába, a­mikor a helyzet a legkritikusabb volt. A bíró: Mit ért ezalatt ? A tanú: Holzer hadonázott a két öklével, mint egy őrült és folyvást azt kiabálta: Hogy mer­ted bántani az én nemes állatjaimat! Te ledér ál­lat, azok nemesebbek, mint te vagy! Én tartva at­tól, hogy még tettlegességre is vetemedhetik, meg­fogtam vasmarkaimmal és szépen kivezettem. Földes dr. védő : A kisasszony hogy viselte magát ez idő alatt ? A tanú: Kérem, az egy áldott teremtés, nem bánt az senkit és sokaknak szerez örömöt. (Derült­ség.) Holzernek sem mondott semmit és csak hall­gatta a gyalázó szavakat. A biró Holzert a becsületsértésben vétkes­nek nyilvánította és ezért 40 forint pénzbüntetésre, esetleg 4 napi fogházra ítélte s elmarasztalta a költségekben is. Wernert ellenben elutasította a panaszával, mert nem bizonyította be, hogy a pa­­nasztott őt mellbe lökte.­­ Becsapott olaszok. A múlt év november hónapjában két olasz vállalkozó érkezett a fővárosba. Bergangini Luigi-nek hívták az egyiket, a másikat meg De Tomi Antóniának. Budapesten nem akartak időzni, hanem mindjárt a déli vaspálya felé vették útjukat, hogy mihamarabb otthon lehessenek. A­mint mentek, mendegéltek, a lánchíd előtt egyszer csak megszólítja őket egy gavallárosan öltözött úriember. — Hová mentek, honfitársak ? Látom rajta­tok, hogy olaszok vagytok, én is az vagyok, csap­jatok a markomba. Bergangini és De Tomi megörültek honfitár­suknak, és elmondták, hogy visszamennek ha­zájukba. — Oda­ é? szólt a honfitárs, a­ki Modena Jó­zsefnek mondta magát, és legott vállalkozott rá, hogy elkíséri­­őket a vasútra. Most már hárman folytatták vidáman az utat. Hát a­mint mentek, mendegéltek, megint csak elibük áll egy úriember. — Hová mentek, honfitársak ? kérdezte az idegen. Látom, hogy ti is olaszok vagytok, miként én. Az én hazám Velence, hol szebb a rózsa, tisz­tább a patak s zengébbek a dalok. Nagy útról jövök, pajtások. Muszkaországban voltam. Egy gaz­dag rokonom halt meg ott s rám hagyta egész va­gyonát, százötvenezer rubelt. Itt van a zsebemben az egész és most megyek vissza Velencébe. Hanem a vasúthoz menni korán lett még. Térjünk be vala­melyik korcsmába, vacsorázzunk meg és igyuk meg a brúdert a mai nap örömére. Az olaszok betértek egy korcsmába. A­mikor jóllaktak, a velencei olasz azt mondta, hogy neki még valahová el kell mennie. — Rád bízom most, pajtás, az egész öröksé­gemet, mondá Bergangininek, tedd hozzá a magad pénzét is, hogy együtt legyen. Bergangini beletette a 36 Napóleon aranyát. — Nem jó ám az a kötés, mondá most Modena, majd én összecsomagolom, hogy semmi ki ne essék belőle. És Modena úgy tett, a mint mondá, és visszaadta a csomagot Bergangininek. Aztán kiment. Bergangini és De Tomi csak vártak, vártak, de sem a velencei, sem a tiroli olasz nem mutat­koztak. A vasút öt perc múlva indul. A türelmet­lenség a tetőpontra hágott. Egyszerre egy rémes gondolat villant át mindkettőnek agyán. Bergan­gini elővette a csomagot, föltépte reszkető kezek­kel és a h­egek ura ! csupa rongyos papiros hullott ki belőle. Se örökségnek, se Napoleon aranyoknak nyoma sem volt. Szegény rászedett olaszok rohantak a rendőr­séghez és ott elpanaszolták, hogy a két jóképű olasz hogy becsapta őket. Modenát el is fogták nemsokára lakásán, a­hol Morawetz József néven lakott állítólagos feleségével, Szmatana Annával, azzal a roszhitű leányzóval, a­ki a Gernedics-féle gyilkosságban a főtanú volt. Modenát lecsukták, de a cinkostársának, ama bizonyos velencei olasznak nevét sehogysem akarta elárulni. Ma tartotta a kir. törvényszék ebben az ügyben a végtárgyalást Tóth Ernő, táblai biró elnöklése alatt. Modena József mindent tagadott. Az eltűnt velencei olaszt sem az eset előtt, sem azóta nem látta, és azt is tagadja, hogy a Bergangini pénzének eltüntetéséről valamit csak tudna is. Az elnök, kinek kérdéseit Somogyi Ede tör­vényszéki olasz tolmács közvetíti, megkérdi a vád­lottól, hogy mért nem kereste fel a velenceinek eltűnése után, ha ő ártatlan, a panaszost. — A vonathoz futottam, de már nem találtam ott, felelte Modena. * A törvényszék Modenát, a­kit Zboray Miklós dr. védett, csalás és hamis név használásáért 2 évi börtönre és 120 forint pénzbüntetésre, a szeretőjét Szmatana Annát pedig szintén a hamis név haszná­lásáért 20 frt pénzbüntetésre ítélte. — Igazságügyi kinevezések. Az igazság­ügyminiszter Illyés Alajos gyulai k. tvszéki jog­gyakornokot ugyanehhez a k. tvszékhez aljegy­zővé nevezte ki, továbbá Pethő Sándor módosi k. járásbirósági segédtelekkönyvvezetőt az újvidéki k. tvszékhez, Fazekas Henrik kisszentmártoni és Kántor Mihály abádszalóki k.­­birósági írnokokat kölcsönösen áthelyezte. Egyesületek. Az orsz. magy. kertészeti egyesület ma tartotta havi választmányi ülését, a­melyen Szelnár Adolf elnök bejelentette, hogy a módosított alapszabályo­kat jóváhagyták, továbbá bejelentette azt is, hogy az egyesület a nyilvános kertek és parkok létesí­tése ügyében, továbbá a gombaelárusítási tilalom tárgyában memorandumot intézett a főváros taná­csához. Ezek után elhatározták, hogy még e hó­napban összehívnak egy rendkívüli ülést, melyen az ezredéves kiállítás idejére tervezett kerté­szeti kongresszus előkészítése dolgában fognak ta­nácskozni. VIDÉK: Törvényhatósági élet. Pestvármegye közigazgatási bizottsága ma dél­előtt tartotta ülését Beniczky Ferenc főispán elnök­lése alatt. Felolvasták a féléves jelentést, a­mely szerint a megyében általában jó termés várható ; különösen kitűnő termést ígérnek a kapás termé­nyek ; gyümölcs kevész lesz ; takarmány több lesz, de nem olyan jó minőségű, mint tavaly. A munkás­viszonyok kedvezők. A jelentés felpanaszolja, hogy igen sok a kivándorlás, főképpen Vác-Hartyán és Kis-Szt.­Miklós vidékéről. A kivándorlókat Ameri­kában már kinnélő rokonaik, ismerőseik csábítják ki. A jelentés a külföldi útleveleknek az eddiginél szigorúbb revideálását ajánlja a határon.­­ Sopron vármegye közigazgatási bizottsága is a napokban tartotta meg ülését, a­melyen a belügy­miniszternek az anyakönyvvezetőkre vonatkozó uta­sításait olvasták föl. Ez alkalommal Miletics János oszlopi plébános felszólalt és kijelentette, hogy az új törvény végrehajtása forradalmat fog előidézni. Simon főispán, elnök, megnyugtatta a plébánost azzal, hogy a törvény végrehajtásával járó tiszte­letdíjakat és a nyomtatványok árát a kincstár fizeti meg, tehát a községeknek nem lesz okuk a forra­dalomra.* Hajdúvármegye közigazgatási bizottsága tegnap tartotta féléves ülését Dégenfeld József gr. elnök­lése alatt. Az ülés főtárgya volt az anyakönyv­vezetés ügye. A bizottság erre vonatkozólag azt ajánlja a belügyminiszternek, hogy a házassági anyakönyvek vezetésével is ugyanazokat a városi z

Next