Budapesti Hírlap, 1895. július (15. évfolyam, 176-206. szám)
1895-07-12 / 187. szám
1895. julius 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (187. sz.) FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jul. 11. — Az állami anyakönyvvezetés. A tanács ma elhatározta, hogy a budai anyakönyvi hivatal részére a Donáti-utca sarkán levő Török-féle házban bérel ki helyiséget öt esztendőre, évi 1700 frt bér mellett. — Az óbudai hetivásár áthelyezése. A III. ker. elöljáróság, hogy az óbudai hetivásáron az árusokat osztályok szerint csoportosíthassa, a piacot áthelyezte. Ez intézkedés ellen számos érdekelt a tanácshoz fölebbezett, mely ma, tekintettel arra, hogy a vásárokon a régi jogokat és szokásokat respektálni kell, az elöljáróság intézkedését megváltoztatta s elrendelte, hogy a hetivásárt, amennyire a térviszonyok megengedik, kiterjeszszék. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, jul. 11. * (Az óbudai színkörben) ma este Bignio- Siposs Erzsike A megszámozott vendégek cimü egyfelvonásos vigjátékát adták elő. A vígjáték a Kakas Márton cimü élclapnak egy pompás ötletén alapul : a korcsmáros megszámozza a részeg vendégeket s igy bízza hazaszállításukat a kocsisra. A kocsis azonban összetéveszti az urakat s ebből keletkezik a bonyodalom. A színpadon így nem igen állja meg a sarat. * (A városligeti színkörben) az Óh drága Margaretha bemutató előadása szombaton lesz. A darabban előforduló Lóversenyen című részt Feld Mátyás írta. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, júl. 11. Kutya-história. Június 27-én éjjel Karola Cecilia ismert orfeumi énekesnő és Holzer Jakab balletmester egy igen épületes duettel toldották meg az aznapi programot. Az előadás véget ért. Karola kisasszony levetette a festői dragonyos egyenruhát, melyben az imént zajos sikereket aratott ellenállhatatlan hölgyzászlóalja élén és selyemszőrű kis kutyájával az orfeumi söntésbe vonult. Az ajtóban két kutyagigerli ólálkodott, akik szemmel láthatólag nem a legtisztességesebb szándékkal ismeretséget óhajtottak kötni az énekesnő ebecskéjével. Karola Cecilia fogta a napernyőjét s szétverte a tolakodókat. A következő pillanatban egy érces hang szólalt meg a folyosón, mondván: — A ki a kutyáimat bántani merészli, azt pofonütöm ! A hang a Jákobé volt, már mint a Holzer Jákobé s a kéz is az övé vala, melylyel őrjöngő dervis módjára hadonázott. Karola kisasszony, a ki akkor már helyet foglalt a söntésben, fölkelt s kecsesen meghajtván magát, igy szólt: — Én bántottam a kutyáit, rendelkezésére állok. Holzert ez a felelet még jobban fölizgatta s mindennek elnevezte az énekesnőt, csak tisztességes leányzónak nem. Werner József komikust pedig, aki csillapítani akarta, úgy mellbe lökte, hogy a boldogtalan ember azóta búskomorságban leledzik. A kettős inzultusért ma ültek törvényt az őrjöngő Holzer fölött. Karola kisasszony, aki már máskor is vendégszerepelt a fenyitó járásbíróságnál, fölvette erre az alkalomra legragyogóbb gyémántjait, legvirágosabb kalapját és legsárgább ruháját. Minekutána megvallotta, hogy huszonnyolc éves, s hogy családi néven Vogl Cecíliának hívják, elbeszélte apróra az éjféli jelenetet úgy, amint azt föntebb megírtuk. Aztán fölkelt Werner, a búskomor komikus, s így szólt: — Kérem, biró úr, én Holzert csitítani akartam, hogy ne legyen olyan dühös, mint egy pávián, de ő engem mellbe rúgott. Majd a közönség általános érdeklődése közt fölemelkedett Holzer s kijelentette, hogy amit a tisztelt előtte szólók mondottak, az merő rágalom, s „minden alapot nélkülöző koholmány.“ Egyúttal viszonvádat emelt Karola kisasszony ellen, aki disznónak és gazembernek nevezte őt. Baumann biró: Tehát ön nem bántotta a kisasszonyt ? A vádlott: Nem. Csak azt mondtam, hogy megverem azt, aki a kutyáimat bántja. — És a kisasszony jelentkezett erre ? — Igen, de olyan kihívó hangon, hogy még nagyobb dühbe jöttem. Földes Árpád dr. védő : Igaz az, kisasszony, hogy ön megverte a védencem kutyáit? Karola: Dehogy vertem. Csak elkergettem őket, mert az én flórámat, hisz tetszik ismerni, molesztálták. Következett Rück Nándor orfeumi komikus kihallgatása. A biró: Tessék előadni az esetet. A tanú: (Odafordul a panaszosnőhöz.) Te Karola, hogy is volt tulajdonképpen ? A biró : Ne tessék most a panaszosnőtől kérdezni, ha nem tudja, mondja, hogy nem tudok semmit. A tanú : De kérem, nagyon is jól tudom, de mivel a kezdeténél nem voltam jelen, hát szerettem volna azt is megtudni. A biró: Térjünk a dologra. A tanú : Igenis, térjünk a dologra. A biró: Hát hogyan volt? A tanú: A Holzer, pardon, a Holzer úr dühösen bejött a söntésbe, ahol csendesen iddogáltunk és anélkül, hogy oka lett volna rá, az én ártatlan kisasszonykámat jött-mentnek, szemétdombnak és több effélének mondotta. A bíró: A kisasszony mit válaszolt erre ? A tanú: Elszégyelte magát, hogy valaki ilyen goromba kifejezésekkel merte őt illetni, egész sápadt lett a nagy szégyentől és csak annyit mondott : — Uraim, számítok az önök becsületességére és elvárom, hogy a bíróság előtt segíteni fognak visszaszerezni az elvesztett becsületemet. Strasser Jakab orfeumi pénztáros vallja, hogy éppen abban a pillanatban lépett volt a szobába, amikor a helyzet a legkritikusabb volt. A bíró: Mit ért ezalatt ? A tanú: Holzer hadonázott a két öklével, mint egy őrült és folyvást azt kiabálta: Hogy merted bántani az én nemes állatjaimat! Te ledér állat, azok nemesebbek, mint te vagy! Én tartva attól, hogy még tettlegességre is vetemedhetik, megfogtam vasmarkaimmal és szépen kivezettem. Földes dr. védő : A kisasszony hogy viselte magát ez idő alatt ? A tanú: Kérem, az egy áldott teremtés, nem bánt az senkit és sokaknak szerez örömöt. (Derültség.) Holzernek sem mondott semmit és csak hallgatta a gyalázó szavakat. A biró Holzert a becsületsértésben vétkesnek nyilvánította és ezért 40 forint pénzbüntetésre, esetleg 4 napi fogházra ítélte s elmarasztalta a költségekben is. Wernert ellenben elutasította a panaszával, mert nem bizonyította be, hogy a panasztott őt mellbe lökte. Becsapott olaszok. A múlt év november hónapjában két olasz vállalkozó érkezett a fővárosba. Bergangini Luigi-nek hívták az egyiket, a másikat meg De Tomi Antóniának. Budapesten nem akartak időzni, hanem mindjárt a déli vaspálya felé vették útjukat, hogy mihamarabb otthon lehessenek. Amint mentek, mendegéltek, a lánchíd előtt egyszer csak megszólítja őket egy gavallárosan öltözött úriember. — Hová mentek, honfitársak ? Látom rajtatok, hogy olaszok vagytok, én is az vagyok, csapjatok a markomba. Bergangini és De Tomi megörültek honfitársuknak, és elmondták, hogy visszamennek hazájukba. — Oda é? szólt a honfitárs, aki Modena Józsefnek mondta magát, és legott vállalkozott rá, hogy elkísériőket a vasútra. Most már hárman folytatták vidáman az utat. Hát amint mentek, mendegéltek, megint csak elibük áll egy úriember. — Hová mentek, honfitársak ? kérdezte az idegen. Látom, hogy ti is olaszok vagytok, miként én. Az én hazám Velence, hol szebb a rózsa, tisztább a patak s zengébbek a dalok. Nagy útról jövök, pajtások. Muszkaországban voltam. Egy gazdag rokonom halt meg ott s rám hagyta egész vagyonát, százötvenezer rubelt. Itt van a zsebemben az egész és most megyek vissza Velencébe. Hanem a vasúthoz menni korán lett még. Térjünk be valamelyik korcsmába, vacsorázzunk meg és igyuk meg a brúdert a mai nap örömére. Az olaszok betértek egy korcsmába. Amikor jóllaktak, a velencei olasz azt mondta, hogy neki még valahová el kell mennie. — Rád bízom most, pajtás, az egész örökségemet, mondá Bergangininek, tedd hozzá a magad pénzét is, hogy együtt legyen. Bergangini beletette a 36 Napóleon aranyát. — Nem jó ám az a kötés, mondá most Modena, majd én összecsomagolom, hogy semmi ki ne essék belőle. És Modena úgy tett, a mint mondá, és visszaadta a csomagot Bergangininek. Aztán kiment. Bergangini és De Tomi csak vártak, vártak, de sem a velencei, sem a tiroli olasz nem mutatkoztak. A vasút öt perc múlva indul. A türelmetlenség a tetőpontra hágott. Egyszerre egy rémes gondolat villant át mindkettőnek agyán. Bergangini elővette a csomagot, föltépte reszkető kezekkel és a hegek ura ! csupa rongyos papiros hullott ki belőle. Se örökségnek, se Napoleon aranyoknak nyoma sem volt. Szegény rászedett olaszok rohantak a rendőrséghez és ott elpanaszolták, hogy a két jóképű olasz hogy becsapta őket. Modenát el is fogták nemsokára lakásán, ahol Morawetz József néven lakott állítólagos feleségével, Szmatana Annával, azzal a roszhitű leányzóval, aki a Gernedics-féle gyilkosságban a főtanú volt. Modenát lecsukták, de a cinkostársának, ama bizonyos velencei olasznak nevét sehogysem akarta elárulni. Ma tartotta a kir. törvényszék ebben az ügyben a végtárgyalást Tóth Ernő, táblai biró elnöklése alatt. Modena József mindent tagadott. Az eltűnt velencei olaszt sem az eset előtt, sem azóta nem látta, és azt is tagadja, hogy a Bergangini pénzének eltüntetéséről valamit csak tudna is. Az elnök, kinek kérdéseit Somogyi Ede törvényszéki olasz tolmács közvetíti, megkérdi a vádlottól, hogy mért nem kereste fel a velenceinek eltűnése után, ha ő ártatlan, a panaszost. — A vonathoz futottam, de már nem találtam ott, felelte Modena. * A törvényszék Modenát, akit Zboray Miklós dr. védett, csalás és hamis név használásáért 2 évi börtönre és 120 forint pénzbüntetésre, a szeretőjét Szmatana Annát pedig szintén a hamis név használásáért 20 frt pénzbüntetésre ítélte. — Igazságügyi kinevezések. Az igazságügyminiszter Illyés Alajos gyulai k. tvszéki joggyakornokot ugyanehhez a k. tvszékhez aljegyzővé nevezte ki, továbbá Pethő Sándor módosi k. járásbirósági segédtelekkönyvvezetőt az újvidéki k. tvszékhez, Fazekas Henrik kisszentmártoni és Kántor Mihály abádszalóki k.birósági írnokokat kölcsönösen áthelyezte. Egyesületek. Az orsz. magy. kertészeti egyesület ma tartotta havi választmányi ülését, amelyen Szelnár Adolf elnök bejelentette, hogy a módosított alapszabályokat jóváhagyták, továbbá bejelentette azt is, hogy az egyesület a nyilvános kertek és parkok létesítése ügyében, továbbá a gombaelárusítási tilalom tárgyában memorandumot intézett a főváros tanácsához. Ezek után elhatározták, hogy még e hónapban összehívnak egy rendkívüli ülést, melyen az ezredéves kiállítás idejére tervezett kertészeti kongresszus előkészítése dolgában fognak tanácskozni. VIDÉK: Törvényhatósági élet. Pestvármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartotta ülését Beniczky Ferenc főispán elnöklése alatt. Felolvasták a féléves jelentést, amely szerint a megyében általában jó termés várható ; különösen kitűnő termést ígérnek a kapás termények ; gyümölcs kevész lesz ; takarmány több lesz, de nem olyan jó minőségű, mint tavaly. A munkásviszonyok kedvezők. A jelentés felpanaszolja, hogy igen sok a kivándorlás, főképpen Vác-Hartyán és Kis-Szt.Miklós vidékéről. A kivándorlókat Amerikában már kinnélő rokonaik, ismerőseik csábítják ki. A jelentés a külföldi útleveleknek az eddiginél szigorúbb revideálását ajánlja a határon. Sopron vármegye közigazgatási bizottsága is a napokban tartotta meg ülését, amelyen a belügyminiszternek az anyakönyvvezetőkre vonatkozó utasításait olvasták föl. Ez alkalommal Miletics János oszlopi plébános felszólalt és kijelentette, hogy az új törvény végrehajtása forradalmat fog előidézni. Simon főispán, elnök, megnyugtatta a plébánost azzal, hogy a törvény végrehajtásával járó tiszteletdíjakat és a nyomtatványok árát a kincstár fizeti meg, tehát a községeknek nem lesz okuk a forradalomra.* Hajdúvármegye közigazgatási bizottsága tegnap tartotta féléves ülését Dégenfeld József gr. elnöklése alatt. Az ülés főtárgya volt az anyakönyvvezetés ügye. A bizottság erre vonatkozólag azt ajánlja a belügyminiszternek, hogy a házassági anyakönyvek vezetésével is ugyanazokat a városi z