Budapesti Hírlap, 1896. július (16. évfolyam, 179-209. szám)

1896-07-12 / 190. szám

1896. július 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (190. az) Méltóságos uram! Verőce vármegye lakosságának a milléniumi kiállításon e hónap 2-án és 3-án tett tömeges láto­gatása alkalmával méltóságod a kirándulókat oly szives előzékenységgel tüntette ki, oly sok fáradt­sággal gondoskodott elszállásolásukról és ellátásuk­ról, hogy csak csekély mértékben teljesítem kelle­mes kötelességemet, mikor méltóságodnak úgy a magam, mint Verőce vármegye kirándulói legfor­róbb köszönetét fejezem ki. Fogadja méltóságod ki­tűnő tiszteletem kifejezését. Eszék, 1896. julius 5. Pejacsevics Tódor gróf főispán. * Osztrák utazók a kiállításon. A bécsi kereske­delmi utazók egyesületének tagjai tudvalevőleg július 15-én érkeznek Budapestre a kiállítás meg­tekintésére. Ebből az alkalomból a budapesti ke­reskedelmi utazók egyesülete a Royal-fogadóba banketet rendez az osztrák kartársak tiszteletére. Az egyesület fogadó­ bizottsága az érkező vendégek ünnepies fogadásáról is gondoskodott. * Ném­et és szerb tanulók. A Csepel-sziget szerb és német anyanyelvű tanulói közül néhány százan legközelebb megtekintik a kiállítást tanítóik veze­tése alatt. Tóti­ József kir. tanácsos pestmegyei tanfelügyelő és Szilágyi ráckevei főszolgabíró ren­dezik a kirándulást. A gyermeksereg két napig ma­rad a fővárosban. Bosnyák kiállítás, Budapest, júl. 11. Az, mitt ott látunk, nem csak az eredményes munkát dicséri, hanem mutatja e munka sokoldalú­ságát és azt, hogy a kellő irányban indította meg az a kéz, mely rajta őrködik. Az anyagi és értelmi haladásnak kétségbe nem vonható jeleit mutatja a kiállítási pavillon. A főbejárásnál a városi vasgyár, a zenicai szén­bányák, kriseljáni és srebeznicai már is eléggé ismert vasas és arzénes vizek piramisai, Mostar, Trebinje aranysárga dohánylevelei fogadnak. Jobbra a zenicai vasgyár, aztán a ránk nézve sokkal érdekesebb háziipar készítményei következnek. Érdekesebb, mert ebből a tőből kell kinőni a leendő bosnyák művészi és díszítő iparnak is. Ez még a távol jövő munkája lesz,­, de ha látjuk a szőnyegeken, hímzett szöveteken s főleg a berakott fegyverek luxusát, meg kell engednünk, hogy nem tartozik a lehetet­lenségek közé. Sőt a mindenütt jelenlevő tartományi kor­mányzat ebben az irányban már meg is indította a munkát. A sarajevói műhelyekben készült, filigrán­nál berakott dísztárgyak, pipák és képkeretek, alig engednek azoknak, melyeket az Irredenta Itália-ban készít százados hagyomány nyomán a szorgalmas olasz gyors keze. Ha az új, nemesebb ízlés át fog menni a köztudatba, fölemeli és jövedelmezőbbé teszi azt. A műipari minta gyűjtemény ódon szövetei, kivert edényei mutatják, hogy Boszniában tudják, mit akarnak. A gyáripar képviselőjeként jelentkezik a lukavaci ammóniák és szóba, a zenicai papírgyár, a blagaji sörfőző, Besarovic Bislo szarajevói gyapju­­zsinór-gyára, a mostári és sarajevói bútor­ké­szítők, ízléses és szolid, az arab stíl reminiscenciái­­val dicsekvő bútoraikkal. A kézi ügyességnek és iparnak emelésére Kállay Sarajevóban kézműves iskolát alakított s ennek készítményeivel szemben vannak a műszaki középiskolák tárgyai elhelyezve, melyekhez az erdészeti iskola felszerelése is járul, mutatva az iskola munkájának irányát, Így röviden szemlét tartva az ipar fejleszté­sére irányuló törekvésen és eredményeiken át kell térnünk arra a foglalkozási ágra, a­melyből az or­szág lakossága tulajdonképp él s a­mely rányomja bélyegét a népre, a mezőgazdaságra. A nemzet 88.3°/0-a földművelő vagy birtokos. Ez a °/0 még Sarajevó környékén is megüti a 76-ot. A legutolsó fölvételek szerint az összes népességből 2.,70 esik a földes­urakra, 32.s°­0 a jobbágyias parasztságra. — Mit? — Hogyan szabadulhatnék még az egye­sülettől ? — Miféle egyesülettől? — Alelnöke vagyok a Minden órádnak leszakaszd virágát címü jótékony nőegyesület­nek. És mindig veszekszünk, hát ki akarok válni. Csengettek. — A férjem! Látja, a kémek már tud­tára adták, hogy egy ur van itt és rohan haza a boltból . . . — Miféle boltból ? — Rövidáru-kereskedése van a Király­utcában . . . Krausz és Megyeri ... Nem is­meri? — Nem. (Honnan?) E percben az asszony fölugrott s az aj­tóhoz sietett. — Meg van az ötlet. A bosszuötlet. Ezzel belülről bezárta az ajtót. A követ­kező pillanatban már nyomta a kilincset Krausz és Megyeri (nem tudtam biztosan, hogy melyik.) — Mit csinál madame ? kérdem némileg szorongva. — Ráijesztek erre a veszett tigrisre. (Veszett tigris ? Jól kezdődik.) Krausz és Megyeri már dörömbölt. — Nyisd ki Fáni, nyisd ki nyomorult asszony. (Ezt is jó tudni. Ő nagyságát Fáninak hívják ; madame Augusztine csak — hogy is mondjam — az írói álneve.) — Nyisd ki! bömbölt Krausz, Megyeri és a tigris. Némileg sápadtan fölkeltem és az ajtó­hoz közeledtem, nyilván, hogy kinyissam. Az asszony elém vetette magát és elállta az ajtót. Erősebb volt, mint én, nem mertem kikez­deni vele. 33.//, szabadparasztokra. A fönmaradó rész oly parasztok teszik ki, a­kik e két kategória közt kö­zépen állanak. A birtok­megoszlás tehát csaknem ideális, mert nagy latifundiumok alig gátolják a kis birtokosság fejlődését s későbbi években érdekes lesz majd konstatálni, hogy a beözönlő nagy tőke mily mértékben fogja megrontani a mai helyzetet. Kállay agrárpolitikája mindenre kiterjed, ma­gába zárja nem csupán a birtokrendezéseket, a pénztáraknak kerületenkint való szervezését, hanem a gazdálkodás technikájának javítását is. Csinált mezőgazdasági, baromfitenyésztő és halászati tele­peket Priedorban, Gackoban, Hidzén. Van állami méntelep Mostárban és Sarajevoban, eper és más gyümölcsfa-telep Travnikban. A Molnár István, magyar ember által kezdett és fejlesztett szőlőtele­­pek és borkészítés eredményeit a Skadarka, Blatina stb.-vel teli palackok tartalma és felad­ó borszlelé­­jének nagy látogatottsága eléggé igazolja. Bosnia bizonyára meg fogja érezni, hogy Festetics gróf gondossága Molnár gondos kezétől megfosztotta. Amaz eredmények mellett, melyeket az ipar­nál kiemeltünk, a bosnyák kormányzat a mezőgaz­daság fejlesztésére veti a fősulyt. Nemesíti és ja­vítja az állatállományt, terjeszteni törekszik a jobb eszközöket és a századokon át stagnált földművelés munkásaiba igyekszik egy új dolgot, a haladás esz­méjét belé­oltani. A teljesen fából készült szekerek az ekék, a régen használt borsajtók primitív össze­állítása mutatja, hogy mily nagy a távolság, mely a régi Boszniát nyugattól elválasztá s ebből folyólag mennyi a teendő. A munka azonban sok sikert igérőleg indult meg s a változatos mezőgazdasági termékek, gyapjú, selyemgubó és aszalt szilva ki­állítás már az eredményekkel köti le a bírályt. Nem szabad megfeledkeznünk a nyomdaipar­ról sem, melyet a sarajevói állami nyomda képvisel, az ottani új és igazán szép városház gipsz-mintájá­ról, a vízvezetékről, az útépítésekről, melyekbe 1880 óta több mint tíz millió frtot fordítottak és sok egyébről, a mi tanúsága a kifejtett sokoldalú munkásságnak. Milyen magasra fognak jutni a megszállott tartományok az anyagi és értelmi haladásnak meze­jén, az irányban jóslatokba bocsátkozni éppen nem szándékunk, mert tudjuk, hogy ez oly sok és össze­bonyolódó tényező közös eredménye, a­melyek ha­tását kiszámítani alig lehet. Nem akarjuk azt a hatást sem mérlegelni, melyet ez abszolút módon, de okosan — Ne avatkozzék bele az én családi ügyembe — szólt madame Fáni. Ruhája visszatű­rődött és én két hófehér, gömbölyű, süppedékeny kart pillantottam meg. Nem állhattam ellent, lehajoltam és meg­csókoltam. — Szemtelen — sziszegte az asszony és úgy lökött mellbe, hogy végigcsuszkáltam a parketten és fejemet egy XT­T. Leó korabeli szekrénybe ütöttem. Erre az asszony kinyitotta az ajtót. Krausz és társa berobogott. — Remélem, jó lecke volt édes Ignác, szólt az asszony nyájasan közeledve Krauszhoz. — Hallgas! Hitelen! Tehát igaz, a­mit sejtettem ? Ki ez az ember, felelj! A szere­tőd ugy­e? — Alsó-Oláhfalvi Túzok Gábor vagyok, mondom szeliden, — ami pedig a másik állítást illeti . . . — Fogja be a száját! —­ Becsületszavamra mondom . . . — Tudom, tudom, ti urak, hogy egy nőt megmentsetek, szivesen odadobjátok be­csületszavatokat . . . Tudom ezt a regények­ből .. . — De kérem, Krausz úr . . . — Megyeri vagyok. — Annál jobb . . . Az egész ő nagyságá­nak egy ostoba tréfája . . . — Még sértegeti is áldozatát? Nyo­morult !.. A kalapom ezalatt megszáradt, fogtam tehát és az ajtó felé indultam, nyilván, hogy távozzam. A férj oda ugrott. — Csak holttestemen keresztül fog ön távozni, — kiálta és elővett egy revolvert. — Annál jobb. Akkor adja át a revolve­rét, hogy önt holttestté átváltoztathassam. Megyeri úr bezárta az ajtót, a kulcsot zsebre, a revolvert hóna alá tette és nagy lép­tekkel föl­d alá kezdett járni. E közben ha.- Ha való az, hogy a legigazibb boldogság az ifjúkor ideáljait a későbbi évek tevékenysége által megvalósulva látni, akkor Kállay Benjámin kétség­kívül egyike a kettős monarkia legboldogabb em­berének. Hiszen a jelenné vált jövő bizonyára meg­haladta legvérmesebb reményét is. Ez azonban jó­részt az ő érdeme. Az érdeme, ha e monarkia nem is mint gyarmatosító,, hanem legalább mint pacifi­­káló hatalom mutatja be magát, sikerrel oldva meg azt a feladatot, a­melyet Európa bizalma ru­házott rá. Ez, emlékezzünk csak vissza, nem ment ne­hézségek nélkül s a­mit Szlávy emberei elrontot­tak, azt még Kállay tehetségének sem sikerült könnyen jóvá tenni. De végre, úgy látszik, mégis sikerült. Legalább minden, a­mit az utolsó időkben a megszállott tartományokról hallottunk, ezt a hitet erősíti meg bennünk s legerősebb bizonyítéka az a kiállítás maga, a­melylyel a két tartomány nálunk megjelent, betegségeinek történetét, a négy év előtti de­rékfájástól kezdve, a tavalyi csúzán keresztül, egész a mai lélekzési nehézségekig, mely a szivethájaskodásnak kétségtelen tünete. Iste­nem ! a rabok legalább elefántot gyúrnak, vagy a pókot dresszirozzák és így nem unják magu­kat , de mit csináljak én? Hogy egy kicsit szórakozzam, feldöntöttem egy pohár vizet. De mondhatom, hogy ez sem valami nagyon mulatságos dolog s az asszonyra sem hatott. Tovább beszélt. Betegségeiről áttért a férjére. — Nem is képzeli, hogy milyen bajban szenved. (Csak nem fog a férjéről is táj- és kór­bonctani előadást tartani?) — Nem képzelem. — Féltékeny. Hát lehet rá oka? — Nem. — Lehet engem félteni? — Nem — mondom a szent meggyőző­dés legszilárdabb hangján. — És ő üldöz engem, gyanúsít és kémlel. — Szamár! . . . Bocsánat . . . úgy ér­zem, hogy szamár ember az, a­ki nem félté­keny a feleségére. — Gondolja? — Bizonyosan tudom. — L szerint tehát a férjem okos ember. — Az. (Ha más bizonyítékok nincsenek az okossága mellett, akkor jól nézhet ki az a szegény ember.) — No hát, ha okos ember, akkor majd megtréfálom én. Kegyetlenül visszafizetek neki egyszer a sok szekírozásért. A kalapom után nyúltam. Kiderült, hogy a kalapom vizes volt. Én öntöttem le az imént, így jár az ember, ha apró szórakozásokat hajhász! — Menni akar ? kérdé madame Augusztine. — Persze. — Pedig még egy jó tanácsot akartam kérni. 3

Next