Budapesti Hírlap, 1896. július (16. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-12 / 190. szám
1896. július 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (190. az) Méltóságos uram! Verőce vármegye lakosságának a milléniumi kiállításon e hónap 2-án és 3-án tett tömeges látogatása alkalmával méltóságod a kirándulókat oly szives előzékenységgel tüntette ki, oly sok fáradtsággal gondoskodott elszállásolásukról és ellátásukról, hogy csak csekély mértékben teljesítem kellemes kötelességemet, mikor méltóságodnak úgy a magam, mint Verőce vármegye kirándulói legforróbb köszönetét fejezem ki. Fogadja méltóságod kitűnő tiszteletem kifejezését. Eszék, 1896. julius 5. Pejacsevics Tódor gróf főispán. * Osztrák utazók a kiállításon. A bécsi kereskedelmi utazók egyesületének tagjai tudvalevőleg július 15-én érkeznek Budapestre a kiállítás megtekintésére. Ebből az alkalomból a budapesti kereskedelmi utazók egyesülete a Royal-fogadóba banketet rendez az osztrák kartársak tiszteletére. Az egyesület fogadó bizottsága az érkező vendégek ünnepies fogadásáról is gondoskodott. * Német és szerb tanulók. A Csepel-sziget szerb és német anyanyelvű tanulói közül néhány százan legközelebb megtekintik a kiállítást tanítóik vezetése alatt. Tóti József kir. tanácsos pestmegyei tanfelügyelő és Szilágyi ráckevei főszolgabíró rendezik a kirándulást. A gyermeksereg két napig marad a fővárosban. Bosnyák kiállítás, Budapest, júl. 11. Az, mitt ott látunk, nem csak az eredményes munkát dicséri, hanem mutatja e munka sokoldalúságát és azt, hogy a kellő irányban indította meg az a kéz, mely rajta őrködik. Az anyagi és értelmi haladásnak kétségbe nem vonható jeleit mutatja a kiállítási pavillon. A főbejárásnál a városi vasgyár, a zenicai szénbányák, kriseljáni és srebeznicai már is eléggé ismert vasas és arzénes vizek piramisai, Mostar, Trebinje aranysárga dohánylevelei fogadnak. Jobbra a zenicai vasgyár, aztán a ránk nézve sokkal érdekesebb háziipar készítményei következnek. Érdekesebb, mert ebből a tőből kell kinőni a leendő bosnyák művészi és díszítő iparnak is. Ez még a távol jövő munkája lesz,, de ha látjuk a szőnyegeken, hímzett szöveteken s főleg a berakott fegyverek luxusát, meg kell engednünk, hogy nem tartozik a lehetetlenségek közé. Sőt a mindenütt jelenlevő tartományi kormányzat ebben az irányban már meg is indította a munkát. A sarajevói műhelyekben készült, filigránnál berakott dísztárgyak, pipák és képkeretek, alig engednek azoknak, melyeket az Irredenta Itália-ban készít százados hagyomány nyomán a szorgalmas olasz gyors keze. Ha az új, nemesebb ízlés át fog menni a köztudatba, fölemeli és jövedelmezőbbé teszi azt. A műipari minta gyűjtemény ódon szövetei, kivert edényei mutatják, hogy Boszniában tudják, mit akarnak. A gyáripar képviselőjeként jelentkezik a lukavaci ammóniák és szóba, a zenicai papírgyár, a blagaji sörfőző, Besarovic Bislo szarajevói gyapjuzsinór-gyára, a mostári és sarajevói bútorkészítők, ízléses és szolid, az arab stíl reminiscenciáival dicsekvő bútoraikkal. A kézi ügyességnek és iparnak emelésére Kállay Sarajevóban kézműves iskolát alakított s ennek készítményeivel szemben vannak a műszaki középiskolák tárgyai elhelyezve, melyekhez az erdészeti iskola felszerelése is járul, mutatva az iskola munkájának irányát, Így röviden szemlét tartva az ipar fejlesztésére irányuló törekvésen és eredményeiken át kell térnünk arra a foglalkozási ágra, amelyből az ország lakossága tulajdonképp él s amely rányomja bélyegét a népre, a mezőgazdaságra. A nemzet 88.3°/0-a földművelő vagy birtokos. Ez a °/0 még Sarajevó környékén is megüti a 76-ot. A legutolsó fölvételek szerint az összes népességből 2.,70 esik a földesurakra, 32.s°0 a jobbágyias parasztságra. — Mit? — Hogyan szabadulhatnék még az egyesülettől ? — Miféle egyesülettől? — Alelnöke vagyok a Minden órádnak leszakaszd virágát címü jótékony nőegyesületnek. És mindig veszekszünk, hát ki akarok válni. Csengettek. — A férjem! Látja, a kémek már tudtára adták, hogy egy ur van itt és rohan haza a boltból . . . — Miféle boltból ? — Rövidáru-kereskedése van a Királyutcában . . . Krausz és Megyeri ... Nem ismeri? — Nem. (Honnan?) E percben az asszony fölugrott s az ajtóhoz sietett. — Meg van az ötlet. A bosszuötlet. Ezzel belülről bezárta az ajtót. A következő pillanatban már nyomta a kilincset Krausz és Megyeri (nem tudtam biztosan, hogy melyik.) — Mit csinál madame ? kérdem némileg szorongva. — Ráijesztek erre a veszett tigrisre. (Veszett tigris ? Jól kezdődik.) Krausz és Megyeri már dörömbölt. — Nyisd ki Fáni, nyisd ki nyomorult asszony. (Ezt is jó tudni. Ő nagyságát Fáninak hívják ; madame Augusztine csak — hogy is mondjam — az írói álneve.) — Nyisd ki! bömbölt Krausz, Megyeri és a tigris. Némileg sápadtan fölkeltem és az ajtóhoz közeledtem, nyilván, hogy kinyissam. Az asszony elém vetette magát és elállta az ajtót. Erősebb volt, mint én, nem mertem kikezdeni vele. 33.//, szabadparasztokra. A fönmaradó rész oly parasztok teszik ki, akik e két kategória közt középen állanak. A birtokmegoszlás tehát csaknem ideális, mert nagy latifundiumok alig gátolják a kis birtokosság fejlődését s későbbi években érdekes lesz majd konstatálni, hogy a beözönlő nagy tőke mily mértékben fogja megrontani a mai helyzetet. Kállay agrárpolitikája mindenre kiterjed, magába zárja nem csupán a birtokrendezéseket, a pénztáraknak kerületenkint való szervezését, hanem a gazdálkodás technikájának javítását is. Csinált mezőgazdasági, baromfitenyésztő és halászati telepeket Priedorban, Gackoban, Hidzén. Van állami méntelep Mostárban és Sarajevoban, eper és más gyümölcsfa-telep Travnikban. A Molnár István, magyar ember által kezdett és fejlesztett szőlőtelepek és borkészítés eredményeit a Skadarka, Blatina stb.-vel teli palackok tartalma és feladó borszleléjének nagy látogatottsága eléggé igazolja. Bosnia bizonyára meg fogja érezni, hogy Festetics gróf gondossága Molnár gondos kezétől megfosztotta. Amaz eredmények mellett, melyeket az iparnál kiemeltünk, a bosnyák kormányzat a mezőgazdaság fejlesztésére veti a fősulyt. Nemesíti és javítja az állatállományt, terjeszteni törekszik a jobb eszközöket és a századokon át stagnált földművelés munkásaiba igyekszik egy új dolgot, a haladás eszméjét beléoltani. A teljesen fából készült szekerek az ekék, a régen használt borsajtók primitív összeállítása mutatja, hogy mily nagy a távolság, mely a régi Boszniát nyugattól elválasztá s ebből folyólag mennyi a teendő. A munka azonban sok sikert igérőleg indult meg s a változatos mezőgazdasági termékek, gyapjú, selyemgubó és aszalt szilva kiállítás már az eredményekkel köti le a bírályt. Nem szabad megfeledkeznünk a nyomdaiparról sem, melyet a sarajevói állami nyomda képvisel, az ottani új és igazán szép városház gipsz-mintájáról, a vízvezetékről, az útépítésekről, melyekbe 1880 óta több mint tíz millió frtot fordítottak és sok egyébről, a mi tanúsága a kifejtett sokoldalú munkásságnak. Milyen magasra fognak jutni a megszállott tartományok az anyagi és értelmi haladásnak mezején, az irányban jóslatokba bocsátkozni éppen nem szándékunk, mert tudjuk, hogy ez oly sok és összebonyolódó tényező közös eredménye, amelyek hatását kiszámítani alig lehet. Nem akarjuk azt a hatást sem mérlegelni, melyet ez abszolút módon, de okosan — Ne avatkozzék bele az én családi ügyembe — szólt madame Fáni. Ruhája visszatűrődött és én két hófehér, gömbölyű, süppedékeny kart pillantottam meg. Nem állhattam ellent, lehajoltam és megcsókoltam. — Szemtelen — sziszegte az asszony és úgy lökött mellbe, hogy végigcsuszkáltam a parketten és fejemet egy XTT. Leó korabeli szekrénybe ütöttem. Erre az asszony kinyitotta az ajtót. Krausz és társa berobogott. — Remélem, jó lecke volt édes Ignác, szólt az asszony nyájasan közeledve Krauszhoz. — Hallgas! Hitelen! Tehát igaz, amit sejtettem ? Ki ez az ember, felelj! A szeretőd ugye? — Alsó-Oláhfalvi Túzok Gábor vagyok, mondom szeliden, — ami pedig a másik állítást illeti . . . — Fogja be a száját! — Becsületszavamra mondom . . . — Tudom, tudom, ti urak, hogy egy nőt megmentsetek, szivesen odadobjátok becsületszavatokat . . . Tudom ezt a regényekből .. . — De kérem, Krausz úr . . . — Megyeri vagyok. — Annál jobb . . . Az egész ő nagyságának egy ostoba tréfája . . . — Még sértegeti is áldozatát? Nyomorult !.. A kalapom ezalatt megszáradt, fogtam tehát és az ajtó felé indultam, nyilván, hogy távozzam. A férj oda ugrott. — Csak holttestemen keresztül fog ön távozni, — kiálta és elővett egy revolvert. — Annál jobb. Akkor adja át a revolverét, hogy önt holttestté átváltoztathassam. Megyeri úr bezárta az ajtót, a kulcsot zsebre, a revolvert hóna alá tette és nagy léptekkel föld alá kezdett járni. E közben ha.- Ha való az, hogy a legigazibb boldogság az ifjúkor ideáljait a későbbi évek tevékenysége által megvalósulva látni, akkor Kállay Benjámin kétségkívül egyike a kettős monarkia legboldogabb emberének. Hiszen a jelenné vált jövő bizonyára meghaladta legvérmesebb reményét is. Ez azonban jórészt az ő érdeme. Az érdeme, ha e monarkia nem is mint gyarmatosító,, hanem legalább mint pacifikáló hatalom mutatja be magát, sikerrel oldva meg azt a feladatot, amelyet Európa bizalma ruházott rá. Ez, emlékezzünk csak vissza, nem ment nehézségek nélkül s amit Szlávy emberei elrontottak, azt még Kállay tehetségének sem sikerült könnyen jóvá tenni. De végre, úgy látszik, mégis sikerült. Legalább minden, amit az utolsó időkben a megszállott tartományokról hallottunk, ezt a hitet erősíti meg bennünk s legerősebb bizonyítéka az a kiállítás maga, amelylyel a két tartomány nálunk megjelent, betegségeinek történetét, a négy év előtti derékfájástól kezdve, a tavalyi csúzán keresztül, egész a mai lélekzési nehézségekig, mely a szivethájaskodásnak kétségtelen tünete. Istenem ! a rabok legalább elefántot gyúrnak, vagy a pókot dresszirozzák és így nem unják magukat , de mit csináljak én? Hogy egy kicsit szórakozzam, feldöntöttem egy pohár vizet. De mondhatom, hogy ez sem valami nagyon mulatságos dolog s az asszonyra sem hatott. Tovább beszélt. Betegségeiről áttért a férjére. — Nem is képzeli, hogy milyen bajban szenved. (Csak nem fog a férjéről is táj- és kórbonctani előadást tartani?) — Nem képzelem. — Féltékeny. Hát lehet rá oka? — Nem. — Lehet engem félteni? — Nem — mondom a szent meggyőződés legszilárdabb hangján. — És ő üldöz engem, gyanúsít és kémlel. — Szamár! . . . Bocsánat . . . úgy érzem, hogy szamár ember az, aki nem féltékeny a feleségére. — Gondolja? — Bizonyosan tudom. — L szerint tehát a férjem okos ember. — Az. (Ha más bizonyítékok nincsenek az okossága mellett, akkor jól nézhet ki az a szegény ember.) — No hát, ha okos ember, akkor majd megtréfálom én. Kegyetlenül visszafizetek neki egyszer a sok szekírozásért. A kalapom után nyúltam. Kiderült, hogy a kalapom vizes volt. Én öntöttem le az imént, így jár az ember, ha apró szórakozásokat hajhász! — Menni akar ? kérdé madame Augusztine. — Persze. — Pedig még egy jó tanácsot akartam kérni. 3