Budapesti Hírlap, 1898. szeptember (18. évfolyam, 241-270. szám)

1898-09-01 / 241. szám

1898. szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (241. sz.) Jóm­a császárnéval együtt december 14-én Bécsbe érkezik.­­ (A királygyakorlatok.) Buziásról távira­tozzék nekünk. A vezérkar élén Beck báró tábor­­szernagygyal ma délelőtt ide érkezett. A vezérkari főnök elfoglalta lakását, melyet az Antónia-villában rendeztek be számára. Délután megérkezett Forinyák altábornagy is Vécsey báró kíséretében. Ugyanazzal a vonattal jött Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter is. A miniszter fogadására megjelent a pályaudvaron Molnár Viktor főispán Kabdebó alispán­nal és Unger főszolgabíróval. Szeptember 2 2-án ér­keznek meg a külföldi katonai attasék és pedig Berkheim báró őrnagy Franciaország, War­drop ezre­des Anglia, Nava ezredes Olaszország, Moltke gróf őrnagy Németország, Woronin ezredes Oroszország, Centano alezredes Spanyolország, Naeif bej Török­ország, Fudjy ezredes Japán és ,Pantich ezredes Szerbia részéről. József kir. herceg legújabb rendel­kezés szerint szintén csak szeptember 2-án érkezik meg. A tavalyi tatai hadgyakorlatok idejéből ismert gyönyörű királyi sátort már fölállították. A fürdő­helyre vezető kocsiutat, mely körülbelül két kilo­méter hosszú, a megye és ország színeiben pompázó póznák és zászlók szegik be, itt az út két szélén a megye minden járásából összesereglő, nemzeti ünneplőbe öltözött lakosság áll sorfalat. A lovas­­testőrgárda külön szakasza ma este érkezett meg Meran gróf gárdista-főhadnagy vezetése alatt. A legfőbb h­advezetőség tagjai: Beck báró táborszer­nagyon kívül Schema és Kolozsváry ezredesek, Kuz­­manék és Kulin báró alezredesek, Berndt, Mitzger, Ledohowski gróf, Jellencsich és Kaltenborn századosok, mindannyian a vezérkarból. — Döntök és döntő­­segédek: Pitreich lovag altábornagy, Lamberg gróf altábornagy, Fux Mór altábornagy, Pucherna Ede altábornagy, Pavek altábornagy, Molnár, Jónak, Valentics, Bihar és Moravetz vezérőrnagyok, Suich,­­Rummer, Czvitkovits, Terkulja és Meixner ezrede­sek, Catty báró, Tamássy és Przyborsky alezrede­sek, Schudawa, Herdliczka és Liposcak őrnagyok, Jordan-Rozwadowski lovag, Willerding lovag, Bitz­­thum, Urbanski, Podhajsky és Kloth századosok. — Hadi tudósítók: Czibulka Kolozs őrnagy, Ruszt, Teiszinger, Latka és Mikes századosok.­­ (A pécsi korona.) Ma végre világossá válik a pécsi korona dolga, a melyet a félhivatalos tudósító dupla megnyilatkozása tegnap annyira összegabalyított. A pécsi honvéd hadapród-iskola palotáján — mint pécsi tudósítónk táviratozza, ma is ott díszült a pompás kivitelű magyar címer, tetejében az aranyozott koronával. Volt az épületen egy másik kicsiny korona is, fönn a tető csúcsán. Ez bádogból készült és kétfülű idomtalan vázára volt ráalkal­mazva. Az egész­­dolognak az volt a hivatása, hogy díszítse az épületet,de éppen az ellenkezőjét cselekedte. Határozottan ízléstelen volt és nem is tetszett senkinek. Szemet szúrt Lobkovitz hercegnek is, de ő még nem távolitatta el, nem akarván a műépítő dolgába avatkozni. Gromon államtitkár azonban a jó ízlés nevében levetette és ez javára van a hadapród­iskola palotájának, valóban impozáns homlokzatának hatását most nem zavarja semmi oda nem illő ,­cicoma. Alpár Ignác műépitő, mint a pécsi ra. kir. honvédhadapród-iskola építésének művezetője, a következőket írja nekünk az eltávolított korona dolgában. Való, hogy a pécsi m. kir. honvéd hadapród­iskola főépülete középső kiszékelésén, a tető csúcsán, mint csúcsvégződést egy vázát rajzoltattam, a­mely a magyar koronával volt lefedve. Ezt a csúcs­végződést, mely egyszerű díszítésül szolgált, még a múlt év őszén­­tették a háztető csúcsára. Köte­lességem bevallani, hogy mint csúcsvégződés ará­nyaiban nem volt szerencsés s hogy ezért azt már a tavaszszal magam el akartam onnan távolíttatni. A rendkívül sürgős munka miatt egyrészt, s másrészt azért, mivel a főépület középkiszékelésének két sarkán levő torony csak nemrég készült el, jónak láttam bevárni azt a hatást, a­melyet a koronás csúcs­­végződés a kétoldalt fölépült tornyokkal együtt tesz. A hatás így sem volt szerencsésebb, miért is az építő bizottság kebelében — még mielőtt Lob­kovitz herceg Pécsett járt volna — megvitattuk, hogy a koronás vázát a tető csúcsáról le­vesszük. Hogy Lobkovitz herceg a koro­nás vázáról mondott-e kritikát, azt nem tudom, annyit azonban tudok, hogy az épületet mint kiválóan sikerültet megdicsérte. Gromon Dezső államtitkár véleménye pedig a saját vélemé­nyemmel találkozott, a­mikor a koronás váza eltávo­lítását elrendelte. Ez meg is történt, annál is inkább, mivel a koronára azon a helyen éppen­séggel nem volt szükség. Ezt a helyet ugyanis egy méter magas pirogránitból készült magyar címer és korona díszíti. Két egymás fölött elhelye­zett koronára nincs szükség. Ez az említett és az országban valószínűleg legnagyobb magyar címeren és koronán kívül a telket befoglaló rácsos kapu fölé is alkalmaztam egy magyar címert és koronát vert vasból, ezenfölül pedig a főépület bejáró csarnoká­ban két helyen is a magyar címer és korona szolgál díszítésül.­­ (A tudomány-egyetem uj rektora és dékánjai.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter Mihálkovics Géza dr. ny. tanárnak az 1898/99. tanév tartamára a budapesti tud. egyetem rektorává, Breznay Béla dr. ny. r. tanárnak a hittudományi, Nagy Ferenc dr. ny. r. tanárnak a jog- és állam­­tudományi, Klug Nándor dr. ny. r. tanárnak az orvostudománya, végül Fröhlich Izidor dr. ny. r. tanárnak a bölcsészettudományi kar dékánjává, nemkülönben Genersich Antal dr. ny. r. tanárnak az orvostudományi kar jegyzőjévé történt megválasz­tását jóváhagyólag tudomásul vette s a nevezetteket az 1898/9. tanév tartamára megerősítette.­­ (Bismarck emlékiratai.) Berlinből írják, hogy Bismarck emlékiratainak — megbízható infor­mációk szerint — nem lesz olyan jelentősége, a mint várják. Bismarck hagyott ugyan hátra terje­delmes politikai nyilatkozatokat, de emlékiratokat nehezen írt és nagyon kétséges, hogy csakugyan meg fognak-e a nagy érdeklődéssel várt memoárok jelenni. Az a hír, hogy az öreg kancellár politikai és történeti jelentőségű iratai valahol Berlinben cenzúra alatt vannak, teljesen alaptalan. Ha meg is jelennek a memoárok, ez csak azért történik, mert Bismarck Herbert grófnak kötelessége végrehajtani atyja határozott utasításait.­­ (Házasság.) Koháry Ödön államvasuti tisztviselő eljegyezte postai Horváth Ilonka kisasz­­szonyt Budapesten. Kisteleki Izsó, az esketési ügyvivőség iroda­vezetője eljegyezte Böhm Rezsin kisasszonyt. Ugyanaznap tartotta eljegyzését Witt Ödön, a szolga­egyházi uradalom tisztje a menyasszony nővérével, Böhm Hennin kisasszonynyal Budapesten. Nádas Kálmán Budapestről eljegyezte Kreuczer Lujza kisasszonyt Karádon. Maár Mihály egyetemi gyakornok a minap jegyezte el Bignio Erzsike kisasszonyt, Bignio Gyula solymosházi földbirtokos leányát. Kemény Sándor fiumei államvasúti mérnök el­­jegyezte Spitzer Mariska kisasszonyt Bécsben. Grünfeld Jenő kis­celli bérlő eljegyezte Freund Melanie kisasszonyt, Freund Ármin földbirtokos leányát Pakson.­­ (Az iskolai év kezdete.) Vége immár az iskolai szünetnek is s újra kezdődik a nemzeti köz­oktatás rendes folyamata. A szülők visszatérnek a fővárosba s gyermeküket rábízzák az iskolára, el­telve reménységgel és bizalommal, hogy a mi te­hetség a gyermekben rejlik (s melyik szülő nem hiszi tehetségesnek szive magzatját ?) az iskola ki­neveli és megerősíti. Csak meg ne csalódjék az is­kolában, mert bizony megesik igen sokszor, hogy tanításunk ferde rendszere kiöli a gyermekből a tudnivágyás természetes ösztönét. Még nagyobb baj, hogy Budapesten sok gyermek helyszűke miatt be sem juthat az iskolába. Ez barbár állapot és tűrhetetlen. Számon fogjuk tartani az iskolai be­írások menetét és eredményét. A beírás a főváros összes iskoláiba holnap reggel kezdődik. — Szegedi Irma magán óvóintézetében (Sziv­ utca 6.) a be­írás szeptember elsején kezdődik. Naponta délelőtt 8—12-ig és délután 2—5-ig lehet jelentkezni. — (A moszkvai ünnep.) II. Sándor cár moszkvai szobrának leleplezési ünnepéről ma a következő híreket kaptuk Moszkvából: A Csudov­­kolostor templomában II. Sándor császárért ma rekviem volt, mely után a 34 kormányzóság zemsztvóinak elnökei a Sándor-emlékhez mentek és arra a következő feliratú koszorút helyezték el: A zemsztvók megalapítójának, a nagy II. Sándor csá­szárnak, Oroszország hálás zemsztvói. Werder tábornok főhadsegéd, Vilmos császár meghagyásából a német katonai küldöttség jelen­létében pompás koszorút tett le II. Sándor császár emlékszobrára. Miklós cár és Alexandra Fedorovna cárné tegnap meglátogatták a Troicko-Szergiev­­kolostort. A nemesség és a moszkvai kormányzóság képviselőinek üdvözletére adott válaszában Miklós császár­­mindenekelőtt köszönetet mondott a ki­fejezett érzelmekért és azután így szólt: Különös örömömre szolgál önöket itt látni, a­hol egész Oroszország megemlékezik nagy­atyám magasztos cselekedetéről, mely Oroszország javára annyira szükséges volt. Hogy ezt oly merészen megvalósította, oly békésen és szeren­csésen megoldotta, azt a nemesség önfeláldozó és önzetlen közreműködésének köszöni. Én és Oroszország ezt emlékezetben fogjuk tartani. A történelem ezt a dicső tettet aranybetűkkel fogja évkönyveibe jegyezni. A haza javáért való közös szolgálatnál a jövőben is bizalommal támaszkodom a nemességre. A város fejének és a városi képviselőknek Miklós cár a következőket válaszolta: Közöljék Moszkva lakosságával, hogy a csá­szárné és én nagyon meg vagyunk hatva a teg­napi szíves fogadástól. Anyám megbízott, adjam önöknek tudomására őszinte sajnálatát, hogy családi körülmények miatt az ünnepen jelen nem lehetett. Még egyszer fogadják köszöne­­temet. Az augusztus 28-diki ebéd alkalmával Miklós cár az ázsiai néptörzsek falusi lakosságának kép­viselőihez és a György-lovagokhoz a következő sza­vakat intézte: Nagyon örülök, hogy önöket újra látom. Fogadják köszönetemet megjelenésükért. A György-lovagok felé fordulva a császár, igy szólt: Testvérek, a ti egészségtekre és boldogságtokra iszom! Hurráh! — (Művész és az oltár! szentség.) Bécsből írják: Tegnap este eieidben Höfelmaier vizsgálóbíró helyszíni szemlét tartott azon a helyen, a­hol Siveking zongoraművész az utolsó kenet föladására siető Perr lelkészszel összetűzött. Az ellenfeleket is meghívták az aktushoz s a pap és a művész első ízben állottak szemben a minapi affér óta. A hiva­talos eljárás célja az volt, hogy pontosan meg­határozza az összetűzés helyét. A pap egy lámpa közelében jelölte meg a helyet, a­hol a művészt felelősségre vonta, Siveking pedig azt mondta, hogy az affér tizenhat lépéssel távolabb történt. A mű­vész különben feltűnően nyugodt volt s kijelentéseit a legnagyobb határozottsággal adta elő. Az eljárás­ról azután a Császári Koronához címzett fogadó egyik külön szobájában vették föl a jegyzőkönyvet. Bár az egész aktus jóformán sötétben folyt le, mégis csakhamar nagy néptömeg verődött össze, mely feszülten figyelt a vizsgálóbíró és az ellen­felek viselkedésére.­­ (Új forrás a fővárosban.) Az eskütéri hidat építő munkásokat ma nem kis meglepetés érte: a budai oldalon ásás közben hirtelen forrás tört elő, a­melynek vize forró volt. Értesítették a dolog­ról a mérnöki hivatalt, a­mely elrendelte, hogy a forrás nyítását be kell tömni. Ez azonban nem sikerült, mert a víz vastag sugárban és nagy erő­vel fakad a földből. Hosszabb ideig fog tartani, a­míg a forrás vizét másfelé elvezethetik, hogy ne akadályozza a hídépítési munkát. — (Verekedő osztrák képviselő.) Bécs város egyik kávéháza ma — mint tudósítónk telefonozza — hallatlan jelenet színhelye volt. A kávéházban — mely az ötödik kerületben, a Margarethen­­platz-on van és túlnyomóan antisémiták látogat­ják — csöndesen beszélgetett egyik ismerősé­vel Reichmann József zenetanár, egy nyugodt termé­szetű öreg­ember. Egyszerre két új vendég lépett a kávéházba. Schneider, a birodalmi tanács egyik antisémita párti képviselője és Schwarz kerületi elül­­járó, kik a zenetanár asztala mellett lévő asztalhoz telepedtek. Reichmanntól e pillanatban véletlenül azt kérdezte az ismerőse, hogy váljon ő, mint reichenbergi, antisémita-e ? A zenetanár azt vála­szolta, hogy ő német nemzeti. A társalgásba ekkor beleszólott Schwarz kerületi elüljáró is és éles hangon szidni kezdte a zenetanárt, állítólag azért, mert nem viszonozta az ő köszöntését. Reichmann zenetanár azzal védekezett, hogy ő nem vette észre az elül­járó köszöntését és különben nem ismeri az ura­kat. Erre Schneider képviselő igy kiáltott föl: — Majd megmutatjuk mi ezeknek a gaz Schönereréknek! Schwarz ekkor nekirontott Reichmann tanár­nak és ütlegelni kezdte. A szegény öreg em­ber még csak védekezni sem tudott, mert Schneider képviselő lefogta. A kerületi elüljáró alaposan összeverte a zenetanárt, kinek két fogát kiütötte és szakásából is kitépett egy csomót. Mikor vége volt a csúnya jelenetnek, Reichmann zenetanár felszólította támadóit, hogy jöjjenek vele a rendőrségre. Ezek kijelentették, hogy elmennek, de kocsin. Később azonban még kocsin sem mentek el. Reichmann bűnvádi följelen­tést tett ellenük.­­ (Orosz léghajó osztrák területen.) Lembergből táviratozzák, hogy Chiwalowicében (Trnobr­­zeg kerület) tegnap egy orosz léghajó szállt le. A léghajón, a­melyet tegnapelőtt Ivanogorod körül eresztettek föl, három orosz tiszt volt.­­ (A békés megyei orvosok szövetkezete,­ mint Békés­ Csabáról jelentik, belépett az orvosok országos szövetkezetébe. Zöldy János megyei fő­orvos elnöklése mellett elfogadták az alapszabályo­kat a budapesti vasárnapi kongresszusra kiküldötték Zöldy János elnököt és Reisz Miksa dr. alelnököt. — (Az aradi nagy sikkasztás) dolgában — mint tudósítónk táviratozza — ma fejezte be Keller bíró a vizsgálatot. Most még csak Bora György árvaszéki kiadó és Rácz Ferenc irattárost hallgatják ki, azután a fegy­elmi bíróság dolga következik. A vizsgálat utolsó napjának szenzációs eseménye van­­ .

Next