Budapesti Hírlap, 1899. március (19. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
Budapest 1899. XIX. évfolyam 60. sz. Szerda, március 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 írt, negyedévre 3 írt 60 kr., egy hónapra 1 írt 30 kr. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 66—95, igazg. 66—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugyanezen ház József-körut 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések éra: Egy szó S kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparellje számítással átszabás szerint. Uj világ. Budapest, febr. 28. A mult a történeté, a jövő a nemzeté. Huszonnégy esztendeig uralkodott a Tisza-rendszer és az ő szabadelvű pártja Magyarországon s okvetetlen erős gyökereket vert, de megkorhardt és kidőlt, estében összetörte koronáját és széttépte a még élő szálakat, melyek összekötötték lombját gyökereivel. Nem csuda, ha ez sokaknak fáj, ha sokan veszteségét érzik a jelennek és nyugtalanságát a bizonytalan jövőnek. Ez azonban mit sem változtat a bevégzett tényen, hogy a Bánffy-kormánynyal együtt vége a rendszernek is, mely Tisza lelkületével kormányozta Magyarországot s vége a szabadelvű párt kizárólagos hatalmának, mely behálózta a nemzetet. S ennek a végnek el kellett következni; nem élhette túl a jelen századot, mert a nemzetiét állami, alkotmányos, gazdasági és társadalmi fejlődésében evolúcióknak van alávetve s korszakonként átváltozik. A mint valamely eszmekor és irány keletkezik, azután elfajul, megromlik és megbukik. Helyébe uj fölfogások, törekvések, szükségek, fiatal meggyőződés, hit és erkölcs lépnek s viszik előbbre alkotó erővel a nemzetek sorsát. Ilyen válság következett be most s az nem volt elkerülhető. Szerencse, hogy a rázkódások nem okoztak nagyobb kárt intézményeinkben. Tehát uj világ lesz. Most születik. A pártok forrnak, a polgárok várakozással néznek körül, mert még nem tudják, mi lesz velük. A remények rügyeznek, márciusi szelek fújnak, mintha a szabadság lehelete vonulna végig Magyarországon. Egy uj miniszterelnök jön uj programmal s ebben ellenkező igazságok foglaltatnak azokkal, melyeket a Tisza-rendszer igazságnak hirdetett és követett. Erre összekavarodik a parlament, utána a közvélemény s az egész nemzet. Senki sem tudja, hogy mi lesz belőle, az uj miniszterelnök sem lehet biztos abban, sikerül-e neki a nehézségeken keresztültörni s a nagy összeomlásból kimenteni az államot uj alkotásokra? De ne feledjük, mindig úgy van, hogy katasztrófák után a teremtés munkáját siker koronázza. A nyomás alól fölszabadult lelkek mindenütt megnyilatkoznak a pártokban és az országban.Meglássuk, mennyi talentum fog kitűnni a szabad versenyben. Lehetetlennek tartjuk, hogy, amint a Bánffy-kormány elkerülhetetlenül szükséges bukását a szabadelvű és nemzeti pártok egyesülése követte, úgy ez a parlamenti nagy átalakulás, mely egy nagy pártválsággal azonos, ne vonja maga után a többi pártoknak, a függetlenségi és a néppártnak benső átváltozását is. További eredményeiben kell, hogy az új program visszahatással legyen magára a kormányra, mert a benső politikai és logikai egyezség az új többség és a Széll-kormány között nincs meg, vagy még nem teljes. Ennek ki kell forrni, mihelyest a paktumos törvényjavaslatok le lesznek tárgyalva és a kiegyezés Ausztriával elintézve. Addig minden csöndes, míg az osztrák kiegyezés törvénybe nincs iktatva. De azután jönnek az új feladatok, mikor az új rendszernek meg kell valósulnia törvényhozásban és közigazgatásban. A jegecesedés ekkor indul meg, ami most van, az még csak oldal. Sokáig nem fog tartani ez a kétes állapot. Mert még e nyáron, mielőtt az országgyűlés szünetekre térne, a kiegyezésnek Ausztriával törvénybe iktatva kell lenni. Négy okból. Először, mert sürgős, hogy rend legyen. Másodszor, mert Ausztria nem mozdulhat belső ügyeinek intézésében, míg a kiegyezés Magyarországgal valósággá nem vált. Azután, mert a király is úgy akarja s végül, mert sok fontos dolgunk vár megoldásra a jövő ősszel, a minek mind mentül előbb meg kell lenni. Véderőtörvény, kvóta, választási reform, közigazgatási törvény, adóreformok s az új közigazgatás életbeléptetése nem tűrnek halasztást. Mindezt erős észszel és elszánt akarattal keresztül kell vinni, még mielőtt öt esztendő múlva ismét sorra kerü hazánk gazdasági viszonyának Ausztriával ezúttal csak ideiglenesen rendezett szabályozása. A nemzet élénk részvétével, közre- működésével és szabad akaratnyilvá-t nításával kell az új Magyarországnak fölépítését eszközölni, nem pedig hivatalos titokkal és nyomással. Ebben áll a haladás, hogy a nemzet visszanyeri közéletének szabad tevékenységét. Félre az útból porkolábok és közvéleményhamisítók — az igazság jön! Mi reméljük Széll Kálmán sikerét. Midőn a király bizodalmához az országgyűlésé és a nemzeté járul, most, hogy voltaképp ellenzék nincs s majd csak ezután lesz, ki gátolhatná Széll Kálmánt tervei kivitelében? S amely évek óta oly súlyosan nehezedett hazánkra, a kiegyezés Ausztriával szerencsésen elintézettnek tekinthető; mégpedig úgy, hogy Magyarország önálló államisága és politikai túlsúlya e megoldás által csak növekedett. S ugyanakkor, midőn Ausztriát belső viszályok emésztik, Magyarországon a pártviszály megszűnt s még nagyobb tekintélylyel és erővel szemügyre veheti hivatása szerint a délkeletet, midőn a Balkán-félszigeten uj válságok kitörése fenyeget. A magyar nemzet pedig a pártoskodást megunva, lelkierejének teljességét ezentúl inkább szentelheti kultúrái feladatoknak. Mai számunk 20 oldal. A pártértekezletek napja. Budapest, febr. 28. Az országgyűlési pártok ma este tartott értekezleteken foglalkoztak a megkötött béke anyagával. Mint előre látható volt, valamennyi párt tudomásul vette az ellenzéki tanácskozmány és Széll Kálmán között létrejött megállapodásokat, amelyeket csak a szabadelvű pártban kísértek a harci pártnak volt exponált tagjai glosszákkal, melyek a pártközi tudósításunkban röviden összefoglalva, alább bővebben is olvashatók. A miniszterelnök jelentést tett a disszidensek visszatéréséről s ezt a pártértekezlet, tudósítónk szerint, jéghideg némasággal fogadta, ami bizonyára kevés hatással lesz ama kiváló férfiakra, akik a politikát nem nézik szentimentális szemmel. Az a formula, amelylyel Széll Kálmán mind a disszidensek, mind pedig a nemzeti párt táms&PMk. ksv»__ü£&—sr.nl, hng^ ő a szabadelvű pártra támaszkodik, azonban „szívesen fogadja mindazok támogatását is, akik e párt keretében hajlandók programját támogatni.“ Ez a mondat «feMpffeit/rávall a rendkívül divatos politikusra , annál energikusabb/"az a kijelentése, hogy semmi titkos befolyásra nem fog hallgatni Az ellenzéki pártkörök mind vita nélkül, egyhangúlag fogadták el a megállapodásokat, köszönetet szavazva a bizalmi férfiaknak, akik a béke művén fáradoztak. A mai nap eseményei közt még föl kell sorolnunk a szabadelvű párt búcsúzását Bánffy Dezső bárótól, akinél a pártnak valamennyi tagja megjelent, az új miniszterelnökkel, Széll Kálmánnal az élükön. A búcsúbeszédekben a szíves barátság meleg hangja szólalt meg, minden politikai vonatkozástól menten. A volt miniszterelnök, hír szerint, átköltözése után családjával együtt a Riviérára utazik. Említsük még meg Hegedűs Sándor energikus beköszöntőjét a kereskedelmi minisztériumban s ezzel nagyjában elszámoltunk a nap eseményeiről, amelyekről szóló részletes tudósításunk itt következik.