Budapesti Hírlap, 1899. június(19. évfolyam, 150-179. szám)

1899-06-01 / 150. szám

1839. június 1. BUDAPESTI HIELAF. (150. sz.) A kiegyezés válsága. Budapest, máj. 31. Bécsben meg Budapesten ma csupa riasztó válsághírt terjesztettek el a miniszterelnökök bukásáról, a kiegye­zési tárgyalások teljes megfenekléséről. De a harangokat ok nélkül verték félre. Sem Széll, sem Thun még nem bukott meg, sőt ők, a­kik már napok óta nem érintkeztek, ma újból együtt tanácskoztak, alkudoztak. Utolsó kísér­letnek nevezik ez alkudozást, melyre ő felsége utasította kormányait. A mai bécsi események külsején meg­látszik, hogy a kiegyezés ügyét ő felsége vette kezébe. Mindegyik minisz­terelnököt a mai nap folyamán hétszer fogadta. Az esti kihallgatások előtt az osztrák miniszterelnök s társai föl­keresték Széll Kálmánt a magyar mi­nisztériumban s hosszasan tanácskoztak. A­ miniszteri értekezlet után a kormány­elnökök egymás után (némely forrás szerint együttesen) jelentek meg ő felségénél, ki ma sem mondta ki az utolsó szót, hanem újabb megfontolást ajánlott a feleknek. Ennek következtében a magyar minisz­terelnök csak holnap este érkezik vissza Budapestre. Széll Kálmán budapesti visszatérését a képviselőház pénteki ülése teszi elkerülhetetlenné. Ezen az ülésen fog jelentést tenni a kiegyezés sorsáról s a kormány további szán­dékairól. A szabadelvű körből ka­pott jelentésünk Széll Kálmán áll­hatatos kitartásáról ad hírt. Széll Kálmán maga írta egyik barát­jának, hogy teljesíti kötelességét és nem csügged. De nincs is ok a csüggedésre. Thimnak még az osztrák próféciák sze­rint is meg kell buknia. Magyar mi­niszter többé nem bízhatik benne, vele ki nem egyezhetik. Az első lépés a kibontakozáshoz az lesz, ha megtalál-Bocsánatot kért érte mindnyájunktól, szégyelte az esetet, úgy bujkált az utcán, mintha mindenkinek adósa lett volna. Szün­telen igazolta magát: ■— nem tehetek róla, tessék elhinni, kérem ! Tisztán emlékszem, hogy mikor a hivatalba értem, még nálam volt az esernyő, odaállítottam a sarokba ... A világért sem mernék gyanúsítani senkit, nem azért mondom ... A biztos állás azonban megmaradt szá­mára, meg a délutáni foglalkozás is, sőt a Tisztviselők Egyesületében váltott életbiztosí­tási kötvényt sem tudta tőle elperelni az asszony, így tehát a doktor ismét családot alapíthatott, a­mit tavaly nyáron, három heti szabadságot kapván a hivatalban, meg is cselekedett. — Ne tessék rossz néven venni, kérem, de nincs, csak a család. Mégis egészen más azt m­ondá, midőn fölkeresett, hogy talán akadna valami házilag végzendő irodai munka, mert esti óráival szabadon rendelkezik. Jártam nála. Két szoba, konyha s a mellékhelyiségek, Budán. Példás rend, sárga tü­l, fehér huzatok, ragyogott a tintatartó egy kicsinyke asztalon. És majd hanyatt estem : a felesége is szakasztott olyan, mint az első, korosabb és sovány, szigorú tekintetű, hangja pedig, mint a kotróé, mely megtojt, de boszankodik miatta. Lábamat gondosan megtörültem a konyha­ajtó előtt, szivaromat pedig elhajítottam még az udvaron. — Eredj Tóni, szólott az asszony, taposd el azt a szivart. Dörmögött még valamit, hogy maholnap már rágyújtják az emberre a házat ennek a barátai. . . . ják az új osztrák miniszterelnököt, a­kivel érdemes lesz megkeresni a módus vivendit. Részletes tudósításaink a kö­vetkezők: A kormányok alkudozása Bécs, máj. 31. (Saját tudósítónktól.) A mai épp oly moz­galmas, mint izgalmas nap sem hozta meg az oly várva várt döntést és bármennyire kür­­tölték is a lapok, hogy Széll Kálmán befeje­zettnek tekinti misszióját, tény, hogy Széll maga nem tekinti annak, különben már haza utazott volna és nem maradna itt holnap is. A lapok ellenmondó jelentései következtében ma egész nap a legtarkább hírek voltak elterjedve, majd azt mondták, hogy Széll Kálmán beadta lemondását, majd azt, hogy Széll és Thun adták be a lemondásu­kat, pedig eddig egyik sem tette meg formálisan. Bizonyos csak az, hogy estig mindegyik fél küzdött a maga álláspontja mellett, de ered­ménytelenül. A döntés késik és ezen a héten valószínűleg nem is lesz meg. Azt nehéz volna már ma naptár szerint megmondani, hogy mikor lesz vége a herce-hurcának. A dolog úgy áll, mint tegnap jelentettem: Új osztrák minisztérium alakításán fáradoznak és a­meddig ez nincs meg, addig nem is lehet vége a vál­ságnak, mert más megoldás alig képzelhető. A király kívánságához képpest Széll Kál­mán ma délután ismét értekezett a magyar minisztériumban megjelent Thun, Dipauli és Kaizl osztrák miniszterekkel, de az értekezlet végeztével mind a két miniszterelnök külön jelentette a királynak, hogy nem tudnak meg­egyezni. Széll Kálmán pénteken valószínűleg azt fogja kijelenteni a képviselőházban, hogy eddig nem sikerült kiegyenlíteni a fölmerült differenciá­kat és kérni fogja a Házat, hogy legyen még türe­lemmel és napolja el üléseit, a­míg pozitív ered­ményt jelenthet. Hir szerint a magyar kormány újra föl­ajánlotta ama már korábban tett koncesszió­kat, a­melyekről a Budapesti Hírlap már meg­emlékezett, hogy t. i. ha 1903-ban megszűnik a közös vámterület, megszűnik, a bankközösség is, a bankot pedig pro rata tempor is rekompen­zálják ; a bankszabadalomba fölveendő klauzu­lát úgy stilizálnák, hogy Magyarországnak, Ausztriának és a banknak egyformán joga lesz 1903-ban fölmondani a szabadalmat, ha Magyar­­ország vámsorompót állítana. Az osztrák kor­mány ezzel szemben ragaszkodik régi állás­pontjához, ennélfogva tehát a döntés nem követ­kezhetett be. Holnap valószínűleg azért nem lesz döntés, mert Úrnapja lévén, a király az úrnapi körmeneten lesz elfoglalva, Széll Kál­mán pedig legkésőbb holnap délután szándé­kozik hazautazni. A külsőségekről a következőket je­lenthetem : Ma reggel kilenc órakor a király egy órai magánkihallgatáson fogadta Thun grófot, egy órakor pedig Széll Kálmánt fogadta más­fél órai kihallgatáson. Ezután mind a két mi­niszterelnököt együtt fogadta. Ezen a közös tanácskozáson a király utasította a két mi­niszterelnököt, hogy kíséreljék meg még egyszer a kiegyenlítést. Ennek következtében Thun gróf lakásán, az osztrák belügyminisztériumban, az osztrák miniszterelnök, Kaizl és Dipauli báró osztrák miniszterek közös tanács­kozásra gyűltek össze, mely után előbb Thun, azután Dipaldi és Kaizl jelentek meg a magyar minisztériumban, a­hol Széll-lel együtt tanácskoztak. Kállay Béni is megjelent a mi­nisztériumban, de nem vett részt a tanácsko­zásban, úgy hogy Széll egyedül tanácskozott a három osztrák miniszterrel. A tanácskozás ötnegyed óra hosszáig tartott s azután előbb Thun, majd Széli ment el a királyhoz. Mind­egyikük körülbelül tiz percig volt az uralkodó­nál és egyformán csak azt jelentették, hogy közeledés nem történt. A magyar miniszterek még ma nem utaztak el; hogy még meddig maradnak itt, azt nem tudják. Széll maga csak ennyit mondott nekem : — Ma nem utazunk el. Audienciák és tanácskozások. — Félhivatalos jelentések. — Bécs, máj. 31. (Bud. Tud.) Ő felsége Széll Kálmán minisz­terelnököt ma délután hosszabb kihallgatáson fogadta. Délutáni öt óra körül Thun gróf osztrák miniszterelnök fölkereste a bank-gassei magyar minisztérium épületében Széll Kálmán miniszterelnököt. Utána még Kaizl dr. osztrák pénzügyminiszter és Dipauli báró kereskede­lemügyi miniszter is megjelent a magyar minisztériumban. Széll Kálmán miniszterelnök a három osztrák miniszterrel körülbelül esti hét óráig tanácskozott. Az esti órákban ő felsége Széll Kálmán miniszterelnököt újból kihallgatá­son fogadta. A magyar miniszterek csak holnap este térnek vissza Budapestre.­­Táv. Iroda.) Miután ő felsége a délután folyamán Thun gróf osztrák miniszterelnököt és Széll Kálmán magyar miniszterelnököt külön - külön, később pedig Széchenyi Manó grófot, a király személye körüli minisztert fogadta, dél­után egy órakor mind a két miniszterelnök együtt jelent meg a királynál.­­ A Bécsben is, Budapesten is elterjedt lemondási híreket itt semmiképpen sem erősítik meg. A szabadelvű klubból. A szabadelvű párt klubjában nagy volt ma este az élénkség. A Budapesten tartózkodó párttagok közül a­ki csak tehette, ellátogatott a körbe, hogy megtudja, mi igaz a Bécsbről világgá bocsátott lemondási hírekből. A be­avatottak megnyugtatták az aggódókat annak a kijelentésével, hogy a magyar kormány nem mondott le s még akkor is csak formai lesz a demisszió, ha a dolgok fejlődése el­kerülhetetlenné tenné a lemondás benyúj­tását. Az est folyamán megjelent a klub­ban mind a három Budapesten tar­tózkodó miniszter, Wlassics Gyula, Plósz Sándor és Cseh Ervin. Megerősítették azt a hírt, hogy a miniszterelnök és társai holnap este Budapestre érkeznek. (Fejérváry báró, úgy halljuk, már reggel Budapesten lesz.) A miniszterelnök, hír szerint, még a holnapi est folyamán tanácsot fog ülni kabinetjének tagjaival a budavári miniszterelnökségi palotá­ban. Késő este egy telefonjelentés hírt adott a pártklubban együtt lévő képviselőknek a magyar és osztrák miniszterek ma délutáni közös tanácskozásáról. Úgy értelmezték ezt a tanácskozást, mint a korona óhajtására a meg­egyezés érdekében történt utolsó kísérletet, melynek sikerében egyesek már reménykedni is kezdtek. A szabadelvű párt körében egyéb­ként, a­melyet máskor aránytalanul kisebb fontosságú krízisek is teljesen fölkavartak, meglepő nyugodtság uralkodik. Teljes bizalom­mal vannak Széll Kálmán iránt, a­ki ma is azt írta egyik politikai barátjához intézett táv­iratában, hogy: teljesítem a kötelességemet s nem csüggedek. Régi és új párttagok egyaránt a leg­nagyobb elismeréssel nyilatkoznak az ő hatá­rozott állásfoglalásáról és szilárd kitartásáról. Osztrák vélemény, Bécs, máj. 31. (Saját tudósítónktól.) Abból a körülmény­ből, hogy a király mind a két miniszterelnököt ma délben nyomban egymás után fogadta és hogy Thun gróf a Burgban várta be­ .

Next